Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

1981. DECEMBER SÍ., CSÜTÖRTÖK Bacchus szelleme palackba zárva Friss, üde és elegáns — az italok szépségkirálynőjét, a pezsgőt illetik e szavakkal a borászati szakemberek. A fő­városban Budafokon találjuk a Hungarovin birodalmát, csak­nem 30 kilométer hosszúságú pincerendszerét; itt születik a ma már messze földön híres magyar pezsgő is. Jövő au­gusztusban lesz éppen 100 éve, hogy a Rózsavölgy szom­szédságában Törley József ál­tal alapított gyár első palac­kos pezsgői beértek. A tulaj­donos — aki a pezsgő hazájá­ban, Reimsben tanulmányozta a bonyolult, kényes technoló­giát és elsajátította a szakma fortélyait — csakhamar felvi­rágoztatta gyárát. Közép-Euró- pa egyik legkorszerűbb üzeme lett, amely még ma is az ugyancsak Budafokon levő Hungária Pezsgőgyárral együtt az ország pezsgőtermelésének nagy részét adja. Eljut a magyar pezsgő kül­földre is. Legnagyobb vevőink: a Szovjetunió, az NDK, Cseh­szlovákia, Románia, Lengyel- ország, a tőkés piacon az NSZK és az Egyesült Államok. A magyarok a harsogóbb ízeket, a Charmant doux-t, a Törley Extra Rubint, a mus- kotályos Fortunát kedvelik, a külföldiek inkább a szárazabb, a természetes, ízesítés nélküli fajtákat. Például a Hungária Brut az ínyencek itala, az Extra Dry a száraz italokat kedvelők pezsgője. Végül, hogyan, miből igyuk az italok szépségkirálynőjét? Legelőnyösebb nem kehely, hanem fuvola formájú poha­rakban, 2/3 részig tölteni a pezsgőt, így jobban érvénye­sül a színe, a szénsavfüzérek játéka. Csak hűtve fogyasz- szuk! A fehér és rosé pezsgő ideális hőmérséklete 4-—6 C-fok, a vörösé 7—9 C-fok. Egészségünkre! 01, 03, 09 Éjszaka a telefonközpontban Ezernyi kapcsoló, villogó lámpa: ez a kapcsolóterem. A 01, a 03 A VÁCI RÉGI POSTA 55 éves. Régesrég kinőtte a for­galom, ezért 1972-ben új épü­letet emeltek mellette a tele­fonosoknak és a távírászok- nak, a beszélgetéseket auto­matikusan kapcsoló svéd auto­matáknak. Minden ízében kor­szerű és célszerű az új köz­pont. Legfeljebb, ha azt lehet­ne felróni hibájául, hogy kis­sé rideg. Legalábbis mi ket­ten, Gulyás Györgyi, az éj­szakai ügyeletes, s én, a kí­váncsiskodó vendég így érez­zük. A nagyteremben, ha recs- csen a padló, morran valame­lyik gép, szisszen a kábel vagy csörren a hívást jelző riasztó- csengő, egy picit összerezze­nünk. — Ilyen barátságtalan az éjszakai szolgálat? — Ritkán kerül ránk sor, s egy idő után meg is lehet szokni. Gulyás Györgyi, aki jól fél éve nővére és keresztanyja ösztökélésére lett telefonköz­pontos, az éjszakai szolgálat idején egyszemélyben látja el a kisváros tudakozó szolgála­tát, nála lehet interurbán be­szélgetést rendelni vagy éb­resztőt kérni. Este kilenckor ült le készülékei mögé, éjfélig megállás nélkül továbbította a kisváros megannyi fontos üze­netét. Valakinek gyermeke született, s ezen az éjszakán is adtak fel gyásztáviratot. Há­romra kérték az első ébresz­Hóhányó Angyal visszatér Húszezer jött össze a kolduló rendelek Angyal járt a pesti és Pest környéki templomokban. Beko­pogott a plébániákra és a lelkészi hivatalokba, öltözete egysze­rű volt, arca sovány, aszketikus. És több helyen rendkívül Is­merős ... — Amikor belépett — emlé­kezett vissza egy idős pap —, gyanús lett nékem, hogy ő az egykori templomi szélhámos. Korábban többször láttam, ott voltam annak idején a bíró­sági perén is. Aztán bemutat­kozott, mire mondtam, hogy nekünk, egyházi személyek­nek volt már dolgunk egy Angyallal. A férfi azonban ki­jelentette, hogy itt valami kü­lönös tévedés lehet, hiszen ő csak nemrég költözött egy kö­zeli albérletbe. Szerényen, ter­mészetesen viselkedett, és igen meggyőzően beszélt. Pár pil­lanatra mégis újra elbizony­talanodtam, mert jól ismerem a környéket, s tudtam, hogy a megadott címen nincs albér­leti lehetőség. De oly jól ját­szotta a szegény szerencsét­lent, hogy végül is hittem benne és adtam neki pénzt. Kétszáz forintot. Reverendátok a tárgyalóteremben Miként az írás ismer bukott angyalokat, úgy a földi élet is, s a 29 éves Angyal László ebbe az utóbbi kategóriába tartozott. Bukott angyal volt — legalábbis a fővárosban. Mert bár a régi károsultak közül néhányat másodszor is sikerült megtévesztenie, ha­marosan kiderült, a templomi kéregetés Budapesten immár kockázatos vállalkozássá lett. A kétszemélyes kolduló rend (a másik tag Angyalné volt), bírósági feloszlatásának an­nak idején túlságosan jó saj- ' tója volt ahhoz, hogy a ná- zaspár mindössze két év eltel­tével ugyanolyan trükkökkel, ugyanabban a városban plé­bánosokat, lelkészeket ismét sorozatban meg tudjon tévesz­teni. Nem volt mit csodálkozni tehát azon, hogy a fővárosi tisztelendők közül második találkozáskor ki esernyőt ra­gadott, ki rendőrért kiál­tott ..., hiszen az 1978-as tár­gyaláson nem kevesebb, mint harmincöt reverendás férfi ült sértettként a hallgatóság soraiban. A megidézett papok emlékezhettek arra is, hogy a jámbor léleknek látszó An­gyal alkalomadtán nyers és durva is tudott lenni., egyszer, amikor nem kapott pénzt, még a templom előtt rá vára­kozó taxiból (!) is kiabálva fenyegette a plébánost. Summa summárum: két héttel a börtönből történt sza­badulása után Angyal fele­ségével, valamint a 7 évet fegyintézetekben töltött ba­rátjával, Barina Andrással kiköltözött Budapestről és megkezdte vidéki körútját. Megértem a bizalmatlanságot Elsőként a pilisszentlászlói, majd még ugyanazon a napon a pilisszentkereszti plébánián jelentek meg. Angyal itt elő­adta, hogy nemrég költöztek a faluba, s gyermekük keresz­telőjét jöttek bejelenteni. Közben Barina bemutatkozott mint jövendőbeli keresztapa. Miután a plébános feljegyez­te az adatokat, a csendesen, tisztelettudóan viselkedő tár­saság szóba hozta, hogy a költözés miatt átmeneti anya­gi gondjaik vannak ... Mind­két faluban a keresztelő nap­jáig 500—500 forint kölcsönt kaptak. A következő hetekben csak­nem mindennap újabb plébá­niákat, lelkészi hivatalokat kerestek fel. íme egy rövid lista, a meglátogatott falvak­ról és a kölcsön kért össze­gekről: Vecsés 300 forint, Üllő 150 forint, Tököl 200 forint, Szigethalom 500 forint, Duna- haraszti 100 forint, Sziget- szentmiklós 500 forint, Sziget­újfalu 260 forint, Mende 200 forint, Nagykáta 400 forint, Kiskunlacháza 600 forint. Nóg- rádverőce 200 forint, Vácrá- tót 2 ezer forint... Ha alka­lom nyílott rá, nemcsak hite­lért folyamodtak, hanem lop­tak is: Solymárról egy 2 ezer 500 forintot tartalmazó boríté­kot, Érdről egy 4 ezer forintot érő japán fényképezőgépet, Pilisről 410 forinttal egy pénz­tárcát vittek el. Amikor itt-ott vonakodtak pénzt adni az ismeretlenek­nek, Angyalék együttérzően osztoztak az egyházi szemé­lyek aggodalmában, s ezzel végül sikerült elnyerni bizal­mukat. — Angyal azt mondta, tel­jesen megérti tartózkodáso­mat — idézte fel a történte­ket a ráckevei segédlelkész —, hiszen sok szélhámos van az országban, akik kihasználják a tisztelendők hiszékenységét, és becsapják a papokat. A társaság előtt semmi sem volt szent. Egy napon autó­stoppal a római katolikus egyház magyarországi főváro­sába, Esztergomba utaztak, megfordultak a prímási hiva­talban, majd az Érseki Hit- tudományi Főiskola egyik ta­nárának adták elő szomorú történetüket. Amikor azonban a kért ötszáz forint helyett csak négyszázat kaptak, nem titkolták elégedetlenségüket. Angyalék októbertől decem­berig negyven paplakot ke­restek fel, s 20 ezer forintot gyűjtöttek össze. Üres kézzel csak egyetlen helyről, az an­gyalföldi Béke téri templom­ból kellett távozniuk. Itt a plébános semmiképpen nem akart pénzt adni az először látott idegeneknek, mire a két férfi a fürdőszobába lökte a papot. Miközben Barina tar­totta az ajtót, a fővádlott az íróasztaliban kutatott, ám a betvenegynéhány éves atyának belülről sikerült kiemelni a fürdőszobaajtót, ami a meg­döbbent Barinára esett. A két férfi ijedtében elmenekült a plébániáról, még mielőtt az íróasztalban tartott 20 ezer fo­rintot megtalálták volna. Az édes élet ára: 13 év börtön Rövid, kéthónapi szabadlá­bon tartózkodása alatt Angyal két utcai lopást is elkövetett: egyszer ivócimboráját, más­kor egy idős férfit fosztott ki Óbudán. Végül az 1980-as széria azzal vált az 1978-as bűncselekmény-sorozat szinte tökéletes tükörképévé, hogy Angyalék egyetlen éjszakára most is kivettek egy IBUSZ- lakást, majd reggel minden mozdítható értéket, mintegy 7 ezer forintnyi holmit maguk­kal vittek. A pénzt mindvégig szórako­zásra költötték, a rövid édes életnek azonban súlyos ára lett, Budapesten az I—III. kerületi bíróság nem jogerő­sen Ángyai Lászlót 7 évi, Barina Andrást 9 évi, Angyal Lászlónét 2 évi szabadság- vesztésre ítélte. A büntetőta­nács súlyosbító körülmény­ként értékelte, hogy a vádlot­tak olyan emberek bizalmával éltek vissza, akiknek hivatá­suk segíteni a rászorultakon. Babus Endre és a 09-es szám végállomása. Barcza Zsolt felvétele tést, s akadt, aki hétkor is csak hosszas csengetés után tudott felkelni. Az éjfél és a hajnal között volt egy kis pau­za, ilyenkor a város teljesen elcsendesedik, ritkán akad va­lakinek telefonálni valója. Nem úgy az ünnepekkor. Bár a fél világ hívható már tárcsázással, mégis 'majd száz beszélgetést kémek külföldre, tudatni szeretteikkel, hogy gondol rájuk az itteni család így van ez karácsonykor, s még több dolga lesz szilvesz­terkor Panni néninek, Juhász Imrénének. Mindenki egyszer­re, éjfélkor akar majd beszél­ni. Dr. Barta Endréné, a távbe­szélő osztály vezetője szerint az emberek szeretik a közpon­tosokat. Ha igy tartja, okunk van rá, hogy higgyünk neki, hiszen több mint két évtizede szolgálja a postát, maga is esztendőket töltött a kapcsoló­pult mögött. — Az ünnepek közeledtével számtalan hívást kapnak a szolgálatban levő asszonyok, Ismeretlenek, vagy csak a hangjukról ismerősök kíván­nak kellemes ünnepeket, bol­dog új évet, s köszönik meg a munkánkat. Ezzel azért ko­rántsem merném azt állítani, hogy a posta és az előfizetők kapcsolata mindig ilyen idil­likus. A kisasszonyok a hangszige­telt falak között, ahogy telnek- múlnak a hónapok, egyre jobb specialistái lesznek szakmá­juknak. Nemcsak a technika kezelését tanulják meg, hanem a telefonálók természetét is egyre jobban kiismerik. Olvas­gatom a szabályzatot, bizony, ha szó szerint betartanák az előírásokat, elég rideg lenne a kapcsolat közöttünk. A 19 éves Györgyi szerint itt sem szabad az embernek érzéket­lennek maradni. Írja vagy nem írja a szabályzat, egy-egy kedves szó megértőbbé teszi az ügyfelet, könnyebben elvi­selhetővé a kellemetlensége­ket. S így van ez még akkor is, ha mi, telefonálók, nem mindig tartjuk be a játéksza­bályokat. Szekáljuk a közpon­tosokat. ízetlen tréfákat esze­lünk ki, vagy éppen szemte- lenkedünk a bársonyos hang alapján csinosnak ítéltetett postáslányokkal, asszopyokka 1. Berecz Józsefné hivatalve­zető-helyettes szerint a váci telefonközpont, mint megany- nyi más az országban, munka­erőgondokkal küszködik. Egy kivételtől eltekintve, a köz­pontosak valamennyien nők. Legtöbbjüknek kisgyereke van, nehezen vállalják a változó beosztást. Sokan nem Vácott laknak, hanem a környékbeli, közelebb s távolabb levő tele­pülésekről járnak be. Nekik az utazás okoz sok nehézséget. S mert nincs ki a stáb, gyak­ran előfordul, hogy a személy­zetnek többet kell dolgoznia. A szabadnapon, szabadságon levőknek kell bejönniük. Akik ilyen körülmények között is vállalni tudják ezt a munkát, azok viszont arra esküsznek, jó dolog itt dolgozni. KALAUZOMTÓL a telefon- központban Gulyás Györgyitől nem tudtam elköszönni. Éppen a távirda titkaival ismerked­tem, amikor lejárt a szolgála­ta. Szilveszteri váltótársának. Panni néninek még telefonon sem tudnék BUÉK-ot monda­ni, olyan nagy lesz a forgalom az óévbúcsúztatókor így hát kedves központosok, csak így. jelképesen era lem poharam az egészségükre Csülök András MENTŐÁLLOMÁST ÉPÍTÜNK Az első csatát megnyerték Évszakok halottjai Cikkünkkel lapunk sorozatot Indít el. Mentőállomást építünk feleimmel végigkövetjük az érdi építkezést, rendszeresen be­számolva olvasóinknak a munka legfontosabb mozzanatairól. Fokozott figyelemmel követjük a társadalmimunka-vállalások teljesítését. A Pest megyei Hírlap a megye nyilvánosságát hívja segítségül e szép vállalás sikeréhez. tott. Széli László, a parkváro­si párttitkár: — Házépítés közben sérültem meg, egy eret vágtam el a karomon. Három órát vártunk a men­tőre, végül magam indultam el Volán-busszal a kórházba. Érthető es emberi döntés volt tehát a megyei pártbi­zottság és az egészségügyi mi­niszter elhatározása: a város­nak mentőállomásra van szüksége, s az állomást a két szerv közösen megépíti. E döntés után érthető ke­serűséggel hallgatták a szep­temberi tanácsülés résztvevői a megyei tanács egészségügyi osztálynak bejelentését, mi­szerint, bár nem vitatják az igény jogosságát, a mentőállo­más megépítését csupán a VII. ötéves tervidőszakra irányoz­zák elő. „Pusztít a szecskavágógép”, „(majdnem) Összeütközött két automobil”, „Kaszába lépett” — ekképp tudósított a kor jel­legzetes baleseteiről ötven éve az Érdi Hírlap elődje: az Érd és Vidéke. S mert az akkori, hétezer lelket számláló falu (az egykor mezővárosi címet elnyerő Érdtől ebben az idő­ben még a nagyközségi rang is visszavonatott)', a főváros­széli kedves üdülőhely csen­des életet élt, nagy esemény­nek számított még két auto­mobil (majdnem) találkozása is. így aztán az érdiek máig emlegetett Medved doktorá­nak a szecskavágógép pusztí­tása és a kaszábalépés között jutott elég ideje arra, hogy a kultúrkör összejövetelén — mint azt a már említett Érd és Vidéke írta — „szép, zengő hangon énekeljen.” Az egykori falu képe nap­jainkra gyökeresen megvál­tozott: hétezer helyett majd ötvenezer lakost számlál, s visszanyerte városi státusát. A város életét két országos fő- közlekedési útvonal — az M7-es, s az itt összefutó 6-os és 70-es — szeli ketté, s né­hány autó szószerinti találko­zása, legtöbbször emberéletet követelő baleset a település mindennapos eseménye. Az utak mellől hiányzik a járda, ötvenezren, köztük hatezernyi diák és ötezernyi idős ember az úttesten gyalogol. Hiányzik a zebra is (ugyan ki tudná megmagyarázni, milyen ész­érv igazolja, hogy éppen az iskolák elé nem jut az egyéb­ként kötelező csíkozásból), hiányzik a villany (a várost is­merő sofőrök a megmondha­tói, hányán várják gyomor­görccsel: mikor ugrik a sö­tétből egy-egy gyerek a kocsi elé). Az autósok pedig hajla­mosak megfeledkezni az elő­írt hatvan kilométerről: nehe­zen hihető ugyanis, hogy húsz kilométert haladva még min­dig városban autózik az em­ber. Minden évszak meghozza a maga halottját. A balesetek áldozatai főként gyerekek: bi­cikliző, utca szélén játszó diá­kok (utóbbi tény is összefügg az eddigi városfejlesztés héza­gaival: a városnak nincs park­ja, játszótere). S ha a baleset nem halálos is, az torvosok gyomra görcsbe rándul: mit tegyenek a legtöbbször gyors kórházi segítségre szoruló be­teggel? Érd városának ugyanis nincs mentőállomása. Szomorú történetek A szomszédos Százhalombat­tának van, de a mentő még­sem onnan, hanem a főváros­ból jár ki Érdre. Jó esetben Nagytétényből, ez a ritka. A gyakoribb, hogy Budapest tá­volabbi részéből indul a ko­csi, másfél két órát várakoz­tatva az azonnali beavatko­zást követelő sebesültet. Szomorú mentőtörténetet mindenki tud a városban. Dr. Sashegyi Mária, a városi ta­nács egészségügyi osztályának vezetője: — Két tizennégy-ti- zenöt éves diáklányt ütött el egy autó a városközpontban. Az egyik a helyszínen meg­halt, a másik hetekig eszmé­letlen volt. Stoperral mértük az időt: másfél órát tartott a sürgősre kért mentő útja idáig. Dr. Kelényi István köl­tő: — A sors különös játéka folytán mentőért rohantunk volna be a fővárosba, akkor ért bennünket az autóbaleset. Szerencsénkre égy, az autó­pályán haladó mentő felvett bennünket, így nem várakoz­tunk sokat. Az út viszont Érd­től a kórházig másfél órát tar­Körbefut a körlevél Még ott, a tanács ülésén hangzott el először: ha nem kap segítséget, építsen magá­nak mentőállomást a város! A felszólaló tanácstag javasolta: a város frissiben elfogadott új címerét jelvényeken, képes­lapokon kiárusítva gyűjtse össze a lakosság a mentőállo­máshoz szükséges pénzt. Je­lentkeztek a Texelektro fia­taljai: vállalnák egy városi mozgalom útnak indítását az építkezésért. A Volán helyi üzemegységének fiataljai is akicóba léptek. Körlevelük körbefutott a városon. „Mi, o Volán 20. sz. Vállalat M7-es ifjúsági szocialista brigádja, KISZ-alaszervezete, felhívás­sal fordulunk Érd város KISZ-alapszervezeteihez, üze­meinek szocialista brigádjai­hoz: ajánljatok fel a város mentőállomásának építéséhez kommunista műszakot, társa­dalmi munkát.” Málnást Gá­bor, városi titkár, a KISZ városi bizottsága nevében vállalta a mozgalom összefo­gását. Az Érdi Ruhaipari Szövet­kezet „lányai” jelentkeztek el­sőnek: vállalnak egy kommu­nista műszakot és szükséges társadalmi munkát. A Benta- völgye Termelőszövetkezet if­júsági parlamentjének részt­vevői 200 ezer forintot, kom­munista műszakot és társa­dalmi munkát ajánlottak fel. Emellett meghirdették a Száz fát Érdért akciót, amelynek során az első fákat a mentő- állomás köré telepítik. A Ku­tyavári úti óvoda dolgozói kö- vettték a bentásokat: ha kell, dolgoznak, mondták, de ami talán nagyobb hatású lehet: szívesen agitálnak az építke­zés mellett a szülők között. Vállalják mindenfajta pénzt hozó anyag árusítását a men­tőállomás javára. Jelentkez­tek a Texelektro fiataljai: if­júsági parlamentjükön hang­zott el a csatlakozás: KISZ- alapszervezetük kommunista műszakkal és társadalmi mun­kával segíti az építkezést. Két nap múlva csatlakoztak a fia­talokhoz a szövetkezet szocia­lista brigádjai. Ekkor érkezett az örömteli hir: az illetékesek felülvizs­gálva döntésüket, elhatároz­ták: az eredeti elképzelések szerint 1983. I. negyedévére megépítik Érden a mentőállo­mást. Az építkezéshez a Pest megyei Tanács, illetve az Egészségügyi Minisztérium 5—5 millió forinttal járul hoz­zá. Az ezen felül felmerülő költségeket a városi tanács, illetve Érd város lakossága vállalja. A mentőállomás zöld utat kanott. Érd fiataljai megnyerték vá­rosukért vívott első nagy csa­tájukat. Major Árvácska TAVIKAT ERDRE A VÓLÁN 20. SZ. VÁLLALAT M7-ES SZOCIALISTA BRI­GÁDJÁNAK, ÉRD. A PEST MEGYEI HÍRLAP PÄRT- ÉS KISZ-ALAPSZERVEZETE, CSATLAKOZVA FELHÍVÁSUK­HOZ, EGYNAPI MUNKÁT VÁLLAL AZ ÉRDI MENTŐÁLLO­MÁS ÉPÍTÉSÉÉRT. LAPUNK MENTŐÁLLOMÁST ÉPÍTÜNK SOROZATÁVAL VÉGIGKÍSÉRI AZ ÉPÍTKEZÉST, A MEGYE NYILVÁNOSSÁGÁT IS SEGÍTSÉGÜL KÉRVE AZ ÉRDI vállalás sikeréhez. Budapest, i98i. december 31. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom