Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
k/UKOD 1981. DECEMBER 6., VASÁRNAP Ä hét világpolitikai kérdései A genfi párbeszéd kezdetéit Zárt ajtók mögött - Washington és szövetségesei Az izraeli szavazás - Haig a Karib-térséghen Az események ugyancsak felgyorsultak a világpolitikai porondon. November utolsóelőtti vasárnapján kezdődött Leonyid Brezsnyev bonni látogatása. Még javában értékelte a csúcstalálkozó eredményeit a nemzetközi sajtó, amikor november utolsó napján megkezdődtek a genfi amerikai— szovjet nagyköveti tárgyalások az eurorakéták csökkentéséről. Ezt követte a hivatalos bejelentés arról, hogy a jövő hét végén legmagasabb szintű NDK—NSZK-találkozóra kerül maid sor. MI TÖRTÉNT EDDIG A GENFI TÁRGYALÁSON? A svájci városba érkezett nagyszámú újságíró egyelőre nem elsősorban tudósításokat, hanem inkább kommentárokat, a várható fejleményekről szóló fejtegetéseket telexezett szerkesztőségeinek. A két tárgyaló küldöttség vezetője, a 45 éves Kvicinszkij szovjet és a 74 esztendős Nitze amerikai nagykövet ugyanis megállapodott, hogy megbeszéléseit szigorúan zárt ajtók mögött tartja meg. Ezt a világsajtó nagy része, még akkor is, ha kénytelen lemondani a tárgyalások menetéről való folyamatos tájékoztatásról, jó jelként üdvözli. Az álláspontok ugyanis az úgynevezett eurorakéták, vagyis a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek ügyében rendkívül távol állnak egymástól. Ezek közelítése csak kompromisszumok révén valósulhat meg, s így bonyolult tárgyalásokra kell mindenképpen számítani. A tárgyalások titkossága azonban egymagában nem lehet biztosíték arra, hogy elérjék a megállapodást a rakétanukleáris fegyverek csökkentésében. Meg kell lennie a kölcsönös hajlandóságnak is engedmények tételére, s rugalmasságot kell tanúsítani. Ami a Szovjetuniót illeti, Leonyid Brezsnyev több ízben tett egész sor javaslatot. Ezek mindegyike kellő kiindulási pont lehet a komoly megbeszélésekhez. Annál is inkább, mivel szovjet részről a meglévő erőegyensúly alapján tettek indítványokat, s ezek a csökkentésnél figyelembe veszik a másik fél biztonsági igényeit, s nem törekednek egyoldalú előnyre. Ami viszont az Egyesült Államokat illeti, hivatalos álláspontja az úgynevezett „nulla megoldás”. Ennek lényege, hogy a Szovjetunió egyoldalúan, saját biztonságát veszélyeztetve semmisítse meg minden közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverét, miközben a jelenlegi NATO-rendsze- reket érintetlenül hagynák. Washington csupán azt „nyújtaná cserébe”, hogy nem telepíti azt az 572 közép-hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyvert Nyugat-Európa területére, amelyet az 1979-es NATO- tanácsülés elhatározott. MI A NYTO-SZÖ VÉTSÉG E- SEK VÉLEMÉNYE ERRŐL? Az amerikai kormányzat mindent elkövet, hogy szövetségeseit meggyőzze: ne legyenek túlzott várakozásaik a genfi tárgyalásoktól. Washingtonban eleve azt hangsúlyozzák, hogy hosszadalmas, évekig tartó megbeszélésekre lehet számítani, így aligha valószínű, hogy 1983-ig létrejönne valamilyen kompromisszumos megállapodás a genfi tárgyaláson. Vagyis — próbálnak nyomást gyakorolni a szövetségesekre — jó lesz, ha a genfi nyitánytól függetlenül, már most hozzálátnak az 572 amerikai rakéta 1983-a,s telepítésének előkészítéséhez Nyugat-Európá- b an. Ezzel az állásponttal — amelyet elsősorban Weinberger hadügyminiszter képvisel erőteljesen Washingtonban — több nyugat-európai ország vezető köreiben nem értenek teljesen egyet. Ez késztette arra az Egyesült Államok hadügyminiszterét, hogy egy New York-i beszédében figyelmeztetést intézzen a NATO-szövet- ségesekhez. Weinberger elismerte, hogy „különböző belpolitikai nyomások eredményeként nézetkülönbségek vannak a NATO tagjai között”. Vagyis: a nyugat-európai közvélemény körében növekszik az ellenállás a washingtoni rakétatelepítési terv ellen. Az amerikai hadügyminiszter katasztrofálisnak nevezte, ha emiatt „szakadás” következne be az Észak-atlanti Szervezetben. Az AFP francia hírügynökség Washingtonból keltezett jelentése szerint a NATO-szö- vetségesek véleménye arra késztette a külügyminisztérium egyes vezetőit, hogy rugalmasabb magatartást tanácsoljanak a Genfben tárgyaló amerikai küldöttségnek. Eszerint a „nulla megoldáshoz” való merev washingtoni ragaszkodás — miközben a Szovjetunió láthatólag kész a kompromisszumok kutatására —, a NATO-szövetségeseket a Reagan-kormányzat elleni bírálatokra ösztönzi, s ezzel csak fokozódnak a nézeteltérések. MIÉRT KERÜLT SOR BIZALMATLANSÁGI SZAVAZÁSRA AZ IZRAELI PARLAMENTBEN? A bizalmatlansági indítványt az ellenzék nyújtotta be amiatt, hogy Sáron hadügyminiszter amerikai—izralei katonai megállapodást írt alá Washingtonban. Az ellenzéki képviselők két irányból nyitottak pergőtüzet a kormányzatra. Egyrészt kifogásolták, hogy egy ilyen fontos, Izrael biztonságát érintő egyezmény megkötéséhez előzőleg nem kérték meg a törvényhozás - jóváhagyását. Másrészt kétségbe vonták, hogy Izrael számára egyáltalán elönyös-e ez a szerződés? A megállapodás nyomán növekszik Izrael elkötelezettsége az Egyesült Államok közel- keleti érdekeinek védelmére, sőt „szükség esetén” területét is rendelkezésre kell bocsátania egy washingtoni katonai akcióra. így — mint egyes ellenzéki képviselők kijelentették — Izrael közvetlen célponttá is válhat egy esetleges konfliktus esetén. A kormánynak többsége van a jelenlegi parlamentben, így a bizalmatlansági indítványt elvetették. A vita azonban tovább zajlik az ellenzéki sajtó hasábjain. A történtek megmutatják, hogy Izraelben is mind számosabban kérdőjelezik meg a Pentagontól való függőség növelését. MELYEK AZ AMERIKAI SZÁNDÉKOK AZ AÁSZ KÖZGYŰLÉSÉN? A karib-tengeri Santa Luciában az Amerika-közi értekezlet az ellentétek és az AÁSZ mélyülő válságának jegyében nyílt meg. Az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára, az argentin Alejandro Orfila hosszasan foglalkozott azzal, hogy mennyire meggyengült az AÁSZ, „Az Amerikai Államok Szervezete — mondotta a 11. közgyűlésen a főtitkár — kifullad, s a tagállamok egyre lanyhábban támogatják a szervezet tevékenységét.” Az Amerika-közi szervezet „érvényben levő struktúrái nincsenek összhangban a jelenlegi történelmi valósággal” — panaszolta az AÁSZ vezetője. Valóban, amióta a szocialista útra tért Kubát washingtoni nyomásra kirekesztették az Amerika-közi intézményből, s az Egyesült Államok bojkotthadjárata kudarcot vallott a forradalmi szigetország ellen, az AÁSZ belső válsága fokozódott. Mind több tagállam szegül szembe az amerikai elképzelésekkel, Haig most olyan tervvel utazott Santa Lucia szigetére, hogy valamilyen „Amerika-közi akciót” fogadtat el Kuba és Nicaragua ellen. Mexikó kormánya — amelynek súlya növekszik a térségben — határozottan állást foglalt mindén beavatkozási kísérlet ellen a karib-tengeri országok belügyeibe. S a mexikói állás- foglalást több más latinamerikai kormány is irányadónak tekinti. Ezért Haig aligha számíthat arra, hogy a vashingtoni intervenciós elképzelések melletti egységes fellépésre bírja az AÁSZ tagállamait ... Árkus István Phnom Penh Heng Samrin a főtitkár Tegnap Phnom Penh-ben közleményt adtak ki a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának pénteki teljes üléséről, A közlemény szerint a KB-határozat megállapítja, hogy Kambodzsa jó úton halad az éhezés megszüntetése, a betegségek megfékezése és az írástudatlanság felszámolása terén. A KB munkaversenyre hívja fel az ország lakosságát. A testület Heng Samrint választotta meg a párt KB új főtitkárává, Pen Sovan helyébe, mivel az eddigi főtitkár egészségi állapota miatt hosz- szabb pihenőre kényszerül. Olszewski a Szolidaritás céljairól Nyílt harc a hatalomért A nemzeti egyetértés eszméje továbbra is .vezető téma számos lengyelországi tanácskozáson, értekezleten, annak ellenére, hogy a Szolidaritás Országos Bizottságának elnöksége a maga részéről „tárgytalannak” minősítette az erről folytatandó további megbeszéléseket. Stefan Olszowski, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára egy varsói pártértekezleten nagyon nyugtalanítónak nevezte a Szolidaritás erről szóló radomi „állásfoglalását”. Ez, mint mondotta, újabb bizonyíték arra, hogy a szervezet szélsőséges elemei most már leplezetlenül a hatalomra törnek, és céljaik érdekében a társadalmi nyugtalanság újabb hullámát akarják elindítani. A KB titkárának megfogalmazása szerint a szocialista rendszert, a pártot és a lengyel államiságot két irányból fenyegeti veszély. Az egyik az, hogy a „Független Lengyelország Konföderációja” elnevezésű állam- és szocialistaellenes szervezet megpróbál újjáéleszteni számos, rég lejártnak hitt burzsoá gondolatot, köztük fasiszta tendenciá- júakat is. A másik veszély: a Szolidaritás egyes vezérei és csoportjai — előre meghatározott program alapján — a szocialista rendszer ellen törnek. Mindhárom szakszervezeti tömörülés képviselőinek részvételével a szakszervezeti törvény tervezetéről tanácskoztak a szejm illetékes bizottságai. Jellemző módon a vita egyik fő témája az volt, hogy a Szolidaritás képviselői azt követelték: alakíthassanak szakszervezetet a katonák és a belügyminisztérium állományába tartozó személyek. A Szolidaritás részéről azt is közölték: csak akkor hajlandók elfogadni a törvényt, ha annak értelmében a szejm évente csak egyszer függesztheti fel a sztrájkjogot, és akkor is maximum két hónapra. ir Szombaton Varsóban ülést tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottsága. Az esti órákban kiadott rövid közlemény szerint a tanácskozáson az ország társadalmi-politikai helyzetét értékelték. Ugyancsák szombaton Józef Glemp érsek, a lengyel katolikus egyház vezetője találkozott Lech Walesáival, a Szolidaritás Országos Bizottságának elnökével. Schmidt kancellár nyilatkozata Folytatni kell az enyhülést „A fegyverkezési versenynek ugyan még nem szabtak gátat, megkezdődtek a tárgyalások a Kelet és a Nyugat között. Ez indokolja a reménykedést. Az egész országban tudatosítanunk kell, hogy tennünk kell valamit az aggodalom eloszlatására” — mondotta Helmut Schmidt kancellár szombaton Bremer- havenban a tartományi szociáldemokrata párt kongresz- szusán. Erich Honeckerrel, az NDK Államtanácsának elnökével a jövő héten sorra kerülő megbeszéléseiről szólva Schmidt azok céljaként jelölte meg, hogy felszámolják a két német állam kapcsolataiban támadt visszaesést. A kancellár a továbbiakban úgy vélekedett, hogy az ellenzéki unió pártok vezetőinek, Helmut Kohlnak és Franz-Jo- sef Straussnak a békét érintő kérdésekben nincs többségük saját pártjukon belül. „Az NSZK lakosságának 80 százaléka helyesli^ az enyhülési politika folytatását a Szovjetunióval és más kelet-európai országokkal. Ebből a tényből bátorságot merítek” — hangoztatta a kancellár. Schmidt végül a katonai erők egyensúlyát jelölte meg, mint az egyetlen helyes utat. Az FKP KB határoznia Tennivalók az új helyzetben A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának pénteken tartott ülésén Georges Marchais tartott beszámolót „Az új politika végrehajtása és a párt mai feladatai” címmel. Az FKP főtitkára mindenekelőtt rámutatott: a kommunisták azért léptek be a kormányba, mert az FKP és a szocialista párt álláspontjai között olyan konvergencia mutatkozott, ami lehetővé tette a közös kormányzást. A kormányban való részvétel megfelel a XXIII. kongresszus határozatának is, amely leszögezte: az FKP nemcsak harcolni, hanem kormányozni is akar. Az FKP Központi Bizottsága határozatában jóváhagyta Georges Marchais jelentését és megállapította, hogy a kormány tevékenysége jó irányban halad. „Igaz, nem minden eddig tett intézkedés felel meg annak, amit mi kívánatosnak tartunk — jegyzi meg a határozat —, de ezek az intézkedések, a megkezdett és tervezett reformok egészükben véve új módon közelítik meg a problémákat. Hatásukra máris javult a helyzet és újabb fontos előrehaladást eredményezhetnek.” A határozat rámutat, hogy a nagytőke éles harcot vív a kormány politikája ellen, s ezzel szemben az FKP minden területen folytatja erőfeszítéseit azoknak a céloknak az elérésére, amelyek megvalósításáért a kormány megalakult. Vendégünk: Nyikolaj Tyihonov Nyikolaj Alek- szandrovics Tyihonov 1905-ben született. 1940 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1924-ben segéd- mozdony-veze- tőként kezdett dolgozni, 1930-ban elvégezte a Dnyep- ropetrovszki Kohászati Főiskolát, 1933. és 1947. között dnyepropet- rovszki és pervou- ralszki üzemekben dolgozott üzemvezetőként, majd főmérnökként. 1947-től 1950-ig a nyikopoli Déli Csőgyár igazgatója, 1950. és 1957. között a Szovjetunió Vaskohászati Minisztériumának több vezető posztján tevékenykedett, mint a minisztérium fő- igazgatóságának vezetője, majd miniszterhelyettes. 1957- töl 1960-ig a Dnyepropet- rovszki Népgazdasági Tanács elnöke volt. 1960—1963. között a Szovjetunió Minisztertanácsa állami tudományos-gazdasági tanácsának elnökhelyettese, miniszteri rangban, 1963-tól 1965-ig a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökhelyettese, minisz-’ tér. 1965 és 1976 között a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese, 1976 szeptemberétől első helyettese volt. 1961-től 1966-ig, az SZKP KB póttagja, 1966-tól az SZKP KB tagja. 1978-ban az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjává, 1979-ben a Politikai Bizottság tagjává választották. 1980. október 23-a óta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A szocialista munka hőse, többszörös államidíjas, a műszaki tudományok doktora. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. Magyar-szovjet kapcsolatok Sokoldalú együttműködés | j étfőn küldöttség élén hi- vatalos, baráti látogatásra Budapestre érkezik Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Bár országaink kapcsolatára, több mint három évtizedes együttműködésére a folyamatosság jellemző, mégis úgy véljük: az ilyen magas szintű látogatások fontos dátumként, kiemelkedő jelentőségű eseményként kerülnek be barátságunk krónikájába. Megannyi példa bizonyítja, hogy amióta 1948. február 18-án Moszkvában aláírták a két ország barátsági szerződését, hazánk és a Szovjetunió kapcsolataiban az elvi szilárdság, az internacionalizmus, az elvtársi, baráti együttműködési készség jut kifejezésre. A magas szintű találkozók a két párt, a két állam vezetői között azóta is híven illusztrálják nézeteink egységét korunk valamennyi alapvető kérdésében. Napjainkban, amikor bizonyos imperialista körök igyekeznek az enyhülés légkörét megváltoztatni, s ennek kapcsán — a rosszemlékű hideg- háborús taktika felelevenítésével — ellentétek szítására törekednek a szocialista országok között, különös jelentőséget kap a szovjet kormányfő magyarországi látogatása. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság minden nemzetközi fórumon az ENSZ-ben és a világszervezet szakosított szerveiben, a két- és többoldalú eszmecseréken a békepolitika rendíthetetlen híve és szószólója. Meggyőződésünk, hogy a magyar—szovjet együttműködés ebben a vonatkozásban túlmutat határainkon. Jelentősége különösen most, amikor a világpolitikában egyidejűleg érvényesülnek az enyhülés és a feszültség elemei, rendkívül megnőtt. Azonos politikai és védelmi integrációhoz tartozunk, s — miként a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei Bukarestben nyomatékkai hangsúlyozták — a Szovjetunióval és a többi európai szocialista országgal egyetemben felelősséget viselünk kontinensünk és a világ békéjéért, biztonságáért. Természetesen nemcsak a világpolitika, hanem a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdései is szóba kerülnél* majd Nyikolaj Tyihonov budapesti eszmecseréin. Közhelyszámba megy, mégsem árt hangsúlyozni: hazánk nyugodt légkörét, gazdasági eredményeit, a tőkés világot sújtó válság hatásainak mérséklő» dését mindenkelőft annak kör szönhetjük, hogy szilárd és kölcsönösen előnyös kapcsolat tokát ápolunk a Szovjetunió» val. Kiegyensúlyozott együttműködésünket impozáns tények bizonyítják, különös te*» kintettel a létfontosságú energiahordozókra. Villanyáram és olaj nélkül nincs élet, megbénul a serény országépítő munka. Hogy mit jelent számunkra e két alapvető fontosságú tétel a magyar—szovjet hosz- szú távú együttműködésben, az nem szorul különösebb magyarázatra. Mint ahogy az sem, milyen értékes tapasztalatokat nyújthat a magyar mezőgazdaság a szovjet szakértőknek, vagy mennyire sokoldalú hozzájárulással segíthetjük egy-egy közös beruházás megvalósítását a Szovjetunióban. IV yikolaj Tyihonov látogatá1 sa jó alkalmat kínál a két ország kapcsolatainak a közeli és a távolabbi jövő teendőinek áttekintésére. Meggyőződésünk, hogy a magas szintű magyar—szovjet tárgyalások hozzájárulnak széles körű együttműködésünk fejlesztéséhez és közös nemzeti ügyünket, a béke megszilárdítását, az enyhülés vívmányainak megőrzését is hasznosan szolgálják. „Különleges tevékenység” R CIAszélesedő Reagan amerikai elnök pénteken felhatalmazta a Központi Hírszerző Hivatalt (CIA), hogy korlátozott mérCSAK RÖVIDEN... FINNORSZÁG nemzeti ün- | nepe alkalmából Leonyid Brezsnyev táviratban köszöntötte Urho Kaleva Kekkonent, a Finn Köztársaság elnökét és Mauno Koivisto kormányfőt, ügyvezető elnököt. MOSZKVÁBAN 6 millió 700 ezer dolgozó vett rés'kt a moszkvai csata negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett kommunista szombaton. LEESETT a szónoki emelvényről és egy orgona számára kiképzett padló alatti mélyedésben találta magát pénteken este egy gyűlés során Michae Foot, a Brit Munkáspárt vezére. Foot előmászott a mélyedésből, megnyugtatta a hallgatóságot, hogy ép és sértetlen, és megtartotta beszédét tékben az Egyesült Államok területén is működhessen. Mint ismeretes, a CIA. külföldön „képviseli” az amerikai kormány érdekeit, a belső ügyekkel a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) foglalkozik. Az elnöki rendelet ugyanakkor engedélyezi a CIA számára, hogy külföldön „az elnök által jóváhagyott különleges tevékenységet" folytasson. Reagan tágan értelmezhető meghatározása szerint a CIA új belföldi jogköre azt jelenti, hogy a Szövetségi Nyomozó Irodával együttműködve „értesüléseket gyűjthet az Egyesült Államokban működő külföldi ügynökökről”, de nem épülhet be amerikai politikai csoportokba.
