Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
1981. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK iZMűm* A hétköznapok öröme fiatalít Hetvenöt éves a dunakeszi vadászkürfös Évezredek óta kutatja az emberiség a nagy titkot: meg akarjuk őrizni izmaink erejét, szellemünk frisseségét a lehetőségek végső határáig. A mágusok varázsszavakkal és amulettekkel bátorították a hívőket, a javasasszonyok csalánfőzetet etettek paciaenseikkel, a hír- hedett Báthory Erzsébet állítólag jobbágylányok vérében fürdőit, hogy megőrizze fiatalságát. A ma kozmetikusai modern elektromos berendezések új és újabb krémek, pakolások, pempők tömegével várják vendégeiket. Az orvosok az egészséges életmódot ajánlják, amihez mai fogalmaink szerint a munka és a hétköznapok öröme is hozzátartozik. 5 Vágják, ragasztják, fűzik Néhány hónappal ezelőtt kezdte munkáját a Magvető Tsz kókai papírfeldolgozó melléküzemága. A 80 féle papírárut — ügyviteli dossziét, nyomtatványt, albumot, blokkot — előállító lányok és asszonyok máris jó gazdasági eredményekkel büszkélkedhetnek. Fotó: Halmágyi Péter Dunavarsányi módszer * • így még olcsóbb Az energiatakarékos nedves gabonatárolási módszerrel az idén mintegy 550 ezer tonna takarmánynakvalót raktároztak és így megközelítően 200 millió forint értékű fűtőolajat takarítottak meg. Az eljárás lényege: amíg a fűtéssel működő szárítóberendezés egy tonna gabonához 35 kilogramm olajat használ fel, addig a nedves-tárolás nem igényel energiát és a termény sem károsodik; ugyanis a gabonát konzerváló kémiai folyamat veszélytelen a hasznos anyagokra. A légmentesen záró silók építéséhez a MÉM beruházási támogatást ad. Pályázat útján már mintegy 100 állami gazdaság és termelőszövetkezet kapott központi segítséget a silóépítéshez. A módszer alkalmazására több gazdasági társulás, vállalkozás alakult. Ezek a megyehatároktól függetlenül tevékenykednek, biztosítva a gyors elterjesztés feltételeit. A bábolnai IKR is önálló megoldást fejlesztett ki- A kukoricát a csutkával együtt takarítják be, majd megőrlik. A keverék jobban megköti a tápanyag-tartalmat; a sertéseknél mintegy 30 százalékkal csökkent az egy kilogramm súlygyarapodáshoz felhasznált takarmányköltség. E módszerrel az idén több mint 26 ezer tonna takarmányt tartósítottak. A szem-csutka keverék készítéséhez nemcsak a technológiát dolgozta ki az IKR, hanem a berendezéseket is biztosítja. A szem-csutka keveréket nedvesen tárolja a Hőgyészi Állami Gazdaság is. Az új módszer itt a belső tartalékok feltárását segíti; nemcsak a szárítási költségeket takaríthatják meg, hanem a megszokottnál hamarabb indulhatott meg a kukorica betakarítása, ennélfogva javul a kombájnok kihasználtsága. Hasonló technológiát fejlesztett ki a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet ösz- szefogásával működő Agrovar- sány társulás. Olyan olcsó silókat feljesztettek ki, amelyeknek építési költsége a hagyományos toronysilókénak alig egyharmadába kerül. Az Agrovarsány tizenhét tagszövetkezetében az idén megtermett kukorica 20 százalékát tárolják az új módszerrel. Ojabb silókat építenek. A közelmúltban például a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezetben fejeződött be beruházás, amely 4000 tonna nedves kukorica tárolását teszi lehetővé. — Mérnök szeretnék lenni, mint az apu... Az apu megsimogatja a szöszke kislány fejét. Lehetsz az is — mondja. — Rád van bízva. Hanem Dér János mérnökségének története van. Nem véletlen lett a diplomákból (az egyik üzemmérnöki, a másik mérnöki) szobadísz a szekrénysor polcán. EHiltotía az crvos — Az általános iskolában kitűnő tanuló voltam, de mégsem akartam továbbmenni. Kedvem sem volt, meg kellett is a pénz. Voltam kerületi postás, vasúti kocsirendező, dolgoztam a Ganz-MÁVAG-ban, a Metallokémiánál. Aztán hazajöttem Nagykőrösre, és a konzervgyárban kötöttem ki. Itt kezdtem el tanulni. — Kovács Sándorné, a Gabi néni forszírozta a dolgot. Letettem a konzerves szakmunkásvizsgát. Vörös bizonyítványt kaptam. Ezután esti tagozaton gimnáziumba is jártam, de nem érettségiztem, mert jött a lehetőség, hogy szakmunkásként is beiratkozhatok az egyetemre. Így kerültem immár felnőtt fejjel, családosán a Kertészeti Egyetem tartósítóipari karára, s lettem üzemmérnök, maid mérnök. Most pedig műszakvezető a konzervgyár 3-as üzemében, vagyis a savanyitó- ban. Kígyóssy Istvánnal beszélgetek, aki nemrég vette át a Kórusok Országos Tanácsának 60-as számmal fémjelzett évjelvényét. Hat évtizede vadászkürtös a MAv Dunakeszi Járműjavító fúvószenekarában. Budapesti lakásán keresem feL Felesége a konyhában süt- főz, unokája, a 10 éves Zsolt, aki a nagyszülőknél tölti a vakációt,, a szomszéd szobában játszik. Kígyóssy István egyenes tar- tású, ősz hajú, élénk tekintetű férfi. Hetvenöt éves elmúlt, de még mindig aktív tagja a fúvószenekarnak. Másfél évtizede nyugdíjas, ám azóta is ott van minden próbán, hazai és külföldi szereplésen, közös táborozáson. Nem fárasztja a rendszeres utazgatás Budapest és Dunakeszi között, az erős fizikai igénybevételt is jelentő vadászkürt. Tréfásan hangzik, de komolyan gondolom, amikor megkérdem: — Hogyan őrizte meg fiatalságát, frisseségét? Netán van valami titka? Mosolyog, azután válasz helyett régi fényképeket vesz elő; a fúvósok Zebegényben, Tapolcán, Gödöllőn, Ausztriában és még sok más helyen. Sikeres, emlékezetes pillanatokat örökített meg a fényképész. Családi örökség — Sok szép fellépésünk volt minden évben — mondja. — Részt veszünk valamennyi ünnepi eseményen, és nemcsak Dunakeszin, hanem Pest megye más városaiban is. Folyvást meg kell újulnunk és tanulnunk, mert minden zenedarab más stílust, más előadásmódot követel. Talán mert helyt akarok állni a zenekarban, azért nem öregszem. Kígyóssy István otthonról — Szereti a savanyúságokat? — Magától értetődik. A két diplomamúnkámat is a csemegeuborkáról írtam. Mi több, itthon az én dolgom a savanyúságok eltevése. Tele van a kamra ezeknek a házi kísérleteknek eredményeivel. — Jó dolga van a feleségének, pedig hát ő is konzerves. Ért a savanyításhoz. — Azért nekem is akad dolgom — mondja a fiatalasz- szony. — Nekem jutott ugyanis a baracklekvár-készítés. Csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, el ne felejtsem a szakmát. — Az ám, ön most pénztáros a konzervgyárban, s nem konzerves. Pedig a Toldiban végzett. — Az orvosok tiltottak el a vizes munkahelytől. Ezért egy időre ott is hagytam a gyárat. Később visszamentem könyvelőnek. — Egyébként nem az élet- történetek miatt jöttem, hanem, mert van egy családi vállalkozásuk. — Családi vállalkozásunk? Meg kellett várni — Igen, igen. Mindketten munkásőrök. Sőt, magának Julika, ha jól tudom, az édesapja is munkásőr. Pusztai János, az Arany János Tsz immáron nyugdíjas párttitkára. Apa, lánya, veje. Nyilvánvaló, hozta a zene szeretetét. Édesapja, aki szintén a MÁV-nál dolgozott, szabad idejében hegedült. A fiát is tanítgatta, engedte cincogni a hangszerén. A fiatalember 1926-ban került a MÁV Dunakeszi Főműhelyébe asztalosnak, Sátoraljaújhelyen élt a család, és édesapja nevére érkezett egy szabadjeggyel együtt az értesítés: Fiái alkalmazzuk. Negyven évig tartott a szolgálat, az asztalosműhelyből ment nyugdíjba. Köziben más munkakörbe is került — könyvelőnek, pénztárosnak — de mindig visszatért eredeti szakmájához. Aztán összeházasodtunk A tészta közben sütőbe került és Kígyóssy Istvánná is bejön a konyhából, csatlakozik a beszélgetéshez: — A kultúrházban ismerkedtünk meg. Én színjátszó voltam, régi szép operetteket játszottunk; a Csárdáskirály, nőt meg a Gül Babát. Nekem ugyan csak mellékszerepek jutottak, de nem is ez a fontos. Nagyon szép volt... Aztán összeházasodtunk és én búcsút mondtam a színpadnak. A MÁV Fúvószenekar 1927- ben alakult meg. Kígyóssy István egyike volt az alapító tagoknak. Reiter Lajos karnagy tehetségesnek találta, és ő ajánlotta, hogy a vadászkürtöt válassza hangszerének. Sőt, a karvezető jóvoltából másfél évig az Operaház első vadászkürtösétől is tanulhatott Később, már az 50-es években továbbképezte magát, és elvégezte a 4 éves zeneiskolát. Hívták közben más zenekarokba is, de nem tudott elszakadni a régi társaktól. A 39 tagú zenekarból tízen nyugdíjasok, de hogy a család szerepe nem elhanyagolható a három ember közös elhatározásában. — Való igaz, hogy a papa, szóval édesapám mindig hazahozta a munkahelyi gondjait. Meg az örömeit is. És, ugye, munkásőr is volt, hát erről is sok szó esett otthon. Belenőttem ezekbe a dolgokba. Hogy is mondjam, nekem teljesen természetes, hogy munkásőr vagyok. Egyébként, nem régóta: 1980. januárjában tettem esküt. Meg kellett várni, hogy a két gyerek nagyobb legyen. Egyetlen bánatom van a munkásőrségben. Mégpedig az, hogy a nők nem adhatnak szolgálatot. Hol itt az egyen- iogúság? Jó legyen a légkör — Máskülönben Juli édesapja nemcsak a lányára hatott — veszi át a szót a férj —, hanem rém is. Az ő példáját követve lettem munkásőr 1973-ban. S egyáltalán nem bántam meg. Mert azon kívül, hogy ez politikai szempontból fontos vállalás, tulajdonképpen kikapcsolódás is. Meg aztán szürkébb lenne az életünk a bajtársi kapcsolatok nélkül. — A munkahelyen bármilyen jó legyen is a légkör, mégiscsak beosztottak vannak, főnökök vannak. Mit lehet megtudni róluk? Sok mindent, de mégis keveset. Viszont felveszünk egy egyenruhát és utánpótlásról is igyekeznek gondoskodni. — Gergely Gyula karnagy fiatalokkal egészíti ki az együttest. Sok a tehetséges köztük. Az egyik fiatal klarinétosunk például második lett Romániában egy nemzetközi versenyen. Mindannyian büszkék voltunk rá. Büszkék az aranydiplomára is, amit az idén nyert el a fúvószenekar. A zenét választotta A családban egyelőre nem sikerült átörökíteni a zene művelését. A fia mérnök, akit a tanulás és a sport mindig nagyon elfoglalt. Zsoltot, a tízéves unokát is inkább a sport érdekli. Igaz, a nagypapa is birkózott fiatal korában, de a próbákat meg az edzéseket nem lehetett időben összeegyeztetni, így hamar felhagyott a sporttal. Talán majd Nóri, a 4 éves kisunoka folytatja a hagyományokat. Búcsúzóul Kígyóssy István a terveiről beszél. Bolgár kul- túrcsoportot látnak vendégül jövőre és talán ipajd a meghívás vizonzására is sor kerül még 1982-ben. Néhány nap szünet után, januárban ismét folytatódnak a próbák. Űj darabokat tanulnak; gyors ritmusú dél-amerikai számok következnek és erre a vadászkürtösnek is alaposan fel kell készülnie. Gál Judit A húszezer forintos születésnapi ajándék ma is ritkaság- számba megy; noha egyre többet hallani arról, hogy a szülők autóval, Hi-Fi toronnyal, s egyéb csodákkal kedveskednek érettségiző csemetéjüknek. Most másról van szó. Megszokta a nyüzsgést A budaörsi Erődi Katalin a szerencse szülötte. Nem kellett mást tennie, mint egy meghatározott időpontban a világra jönni. Mégpedig; 1964. január bajtársak vagyunk. Egyformák, egyenlőek. Kiteljesedik az egymásról alkotott képünk. Vagy amikor egyetemista voltam, ott, az egyetemen voltam munkásőr. A tanáraimmal együtt. S hát, ugye, ki ne segítene a bajtársán. Pláne, ha az diák, elég öreg diák, ő meg tanár. Szóval nekem is segítettek. Még egy házaspár — Nincsenek néha időzavarban a munkásőrség miatt? — Szervezés kérdése az egész. Annyi ideje, amennyit a munkásőrség igénybe vesz, körülbelül mindenkinek van. Már úgy értem, hogy feleslegben. A gyerekek is már nagyobbacskák, tudnak vigyázni magukra. Még segítenek a nagyszülők is. — Nagykőrösön meglehetősen szokatlan, hogy férj és feleség munkásőr legyen... — Sajnos, ez igaz. Rajtunk kívül még egy házaspár van a testületben. Kurgyis Györ- gyék. Ök különben munkás- őr-esküvőt tartottak. Az elsőt Nagykőrösön. Pesten, az egyetemen sokkal több munkásőr- házaspár volt. Ott ezt természetesnek tartották. S szerintünk is az. — Búcsúzóul van-e valami kívánságuk? — Talán csak annyi, hogy ne legyenek nagy szavak a megírandó cikkben. Már csak azért se, mert velünk eddig még ,semmiféle nagy dolog nem történt. Élünk, mint más. Azt hiszem, nagyon hétközna- pian. A nagy szavakat tehát bízzuk az olvasókra ... Farkas Péter elsején, 0 és 1 óra között. Ügy hozta a sors, hogy éjfél után három perccel felsírt az újszülött. Mindebből a kedves olvasó már tudhatja, hogy az Állami Biztosító egyik reklámjáról beszélünk. S tegyük hozzá: a legkedvesebbről. Arról, hogy 1961- től kezdve az új év első perceiben született budapesti és vidéki újszülöttet 20 ezer forintos életbiztosítási kötvénynyel ajándékoznak meg. Hadd szögezzük le: minket a legkevésbé sem érdekel az ÁB reklámja; tegyék, ahogy jónak látják. Sokkal Inkább izgat az a kérdés: felnőtt néhány ember, abban a tudatban, hogy sok pénze lesz, mire felnő — mi lesz, mi lett velük? Rombol-e ez a lelki állapot, vagy épít? Netán közömbös lehet egy ilyen tényező? Erőd! Katalinon csöppnyi nyoma sem látszik annak, hogy különösebben érdekelné ez a pénz. Létbiztonságban nőtt fel. Édesapja pénzügyi szakember, a MALÉV nyugdíjasa. Édesanyja még ma is dolgozik, az IBUSZ alkalmazottja. Kati érettségi előtt, álló gimnazista. Egy testvére van, János, a 28 éves báty, aki már megnősült. A régi család Budaörs központjában él, a posta és a patika között. A kétszobás lakásban, zöld levelű tapétával mintázott falak között, igazi, otthonos meleget áraszt a szénnel fűtött cserépkályha. A papa és az iskolai szünetet élvező lány csendes, szűkszavú nyugodtsággal fogad. Megszokták már az ÁB-bébiknek kijáró nyilvánosságot és nyüzsgést. Csak a tévések után Meséli a papa, hogy a születéskor csak a tévések után — akkor még filmezték a különleges újszülötteket — juthatott fel a Baross utcai klinika kórtermébe, s láthatta meg lányát. Akit már nagyon várt, lévén, hogy az első gyermek fiú volt. Boldog volt, persze, mint minden apa. Dél körül, amikor felment, mondta a felesége. minden jól sikerült... Nehézségek azért adódtak, a kis Kati csak február elején hagyhatta el a kórházat. Hazahozták. felnevelték. Mennyi volt a súlya, hossza? Ehhez bizony fel kell hívni telefonon a mamát Ki emlékszik már ilyen apróságokra! Jön a válasz, amire általában csak az anyák szoktak pontosan emlékezni: 52 centiméter és 3300 gramm. Most? Kis fejtörés után: 163 centi és 50 kiló. Milyen volt eddig az élete? Budaörsön járt általános iskolába, most egy pesti gimnázium tanulója. Angol szakos. Sokat olvas. Kedvence a kanadai Ottawán együttes. Milyen lesz a születésnapja? Régebben ott volt az ÁB-bébik zsúrján, karácsonyra étkészletet is kapott. Az idei szilvesztert barátaival tölti, újév napját a szüleivel, s 3-án kijönnek a biztosítótól a lakásra,' kis ünnepséget tartanak. Ezzel bizonyára véget is ér a különleges kapcsolat. Miközben beszélgetünk, a rádiótól ifjú kolléga érkezik, ugyanebben a témában fagga- tózik. Mikrofonja élesre állítva, s szívesen hallgatom a kérdéseket és válaszokat: hátha többet „kihúz” Katiból. Ebben segíti fiatalsága, a tegezés. De Kati most sem mond többet, továbbra is mértéktartó. Szigorú atyai megkötések ugyan léteznek — mondja —, de inkább a családi demokrácia a jellemző náluk. Anélkül is boldog lehet Milyen lesz az élete? Gyógypedagógus szeretne lenni. Aztán férjhez menni, és anyának lenni. Nyilvánvalónak látszik: nem is olyan fontos január elsején nulla óra két perckor születni. Anélkül is boldog lehet az ember, ha megtalálja az élet szépségeit. És lehet boldogtalan is, ha ez nem sikerül. Kati kiegyensúlyozott, boldog embernek látszik. Az igazi életbiztosítást a szülei jelentették. A környezete, a társadalom. Jó. hogy van ez a húszezer forint — azt sem tudja még, mire költi —, de nem meghatározó tényező. Majd jó lesz egyszer. Valamikor. A pénz valódi elle-nértéke a munka. Ö még nem tudja — a szülei annál inkább. S mi szülők, ha szilveszterkor koccintunk, gondoljunk arra is; semmiféle szerencsepénz nem segít gyermekeinken. ha mi .nem tudunk jó szülők lenni. Paládi József Apa, lánya, veje Színes élet — szürke egyenruha Tizennyolc éves a hidaersi AB-héfai Kati, a szerencse szülötte
