Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1981. DECEMBER 30., SZERDA Milliókra rág a bírság Tisztán, vízforrásként hasznosul Több munbiieEy készített tervet Világjáró kézbesítők Minden út tartogat meglepetést „Magammal viszem Cegléd hangulatát..." Előttem fekszik az asztalon egy terv: Cegléd város szenny­vizének mezőgazdasági hasz­nosításáról. Beruházási prog­ram ez, különösen a hidroló­giai és hidrobiológiái informá­ciók tanúskodnak sok minden­ről benne. Jelenleg a város ipari üze­mei mintegy 7500 köbméter szennyvizet termelnek napon­ta, melyből a húsipar 1800 köbméterrel részesedik, a kon­zervgyár pedig 900 köbméter­rel, az intézmények 4600 köb­méter szennyvizet bocsátanak a mostani csatornahálózatba. Sok az iszap Évés viszonylatban a szenny­víz mennyisége 3,1 millió köb­métert jelent, ebből 3400 köb­méter a kirohasztható iszap mennyisége. A fajlagos nyers­iszap elég magas értéket mu­tat, egy milliliter literenként. Higy ez sok vagy sem? Mondható, hogy magas érték. Mert a nyeres szennyvíz sok bornló szerves anyagot, ásvá­nyi szennyéződést tartalmaz, a vízügyi-üzemeltető szervek munkáját, a tanács szankcio­náló szerepét jelentős mérték­ben növeli. Előtpztító kell Hiányoznak az előtisztítok, melyekkel a fő szennyező vál­lalatok háztartási minőségű szennyvizet bocsátanak be a csatornahálózatba. Addig a határértékek feletti szennye- zettségű víz miatt milliókat fi­zetnek a ceglédi üzemek bír­ságként. A PVCSV illetékesei el­mondták, hogy nemcsak az üzemekkel van probléma, ha­nem a lakossággal is. Különö­sen nagy gond a hirtelen urba- mizálódók beköltözése a lakó­telepekre: elképesztően gon­datlanul használják a lakás berendézéseit. A lefolyóba ha­jított ételmaradékok, felmosó­rongyok, ócska ruhadarabok, szerves szennyeződések dugu­lást okoznak a hálózatban. A szakemberek gyakran kényte­lenek az ilyen üzemzavarok miatt a helyszínre kiszállni. A felújításkor a kivitelezők Új étterein Albertirsán Albertirsán, a Dél-Pest me­gyei Áfész áruháza közvetlen közelében egy idő óta nagy a sürgés-forgás. Először építők vették birtokukba a terepet, azután a festők, szerelők keze alatt égett a munka. Amikor a bútorokat, berendezéseket szál­lították, egyre több meg-meg- élló kíváncsiskodó akadt, nem állták szó nélkül: ez igen! A nagyközség hosszú idő óta szeretne központjában egy korszerű, minden igényt kielé­gítő szép éttermet, szórakozó­helyet. A kívánságot, mint olyat, évek óta figyelemben tartotta az Áfész és mihelyt anyagi lehetősége megteremtő­dött, hozzáfogtak a munkához. Karácsony után szó szerint az utolsó simításokat végezték a Pesti út 34. szám alatt meg­épült, 700 négyzetméter alapte­rületű, melegkonyhás étter­men, amely közel 14 millió fo­rintba került Az új étterem konyhája na­ponta 500 embernek főz ízletes ebédet. A legtöbbjük, nyolcvan százalékuk rendszeres napi kosztos lesz,, mert az étterem •z előfizetéses közétkeztetést nem kíméletesek. Kockakövek mázsaszámra, hagy mennyisé­gű föld is okozhat komoly tö- mődéseket. A tervszerű megelőző és kar­bantartó munkák egynegye­dének szükségességét a ha­nyagság számlájára lehet írni. Pedig a csatornatisztító gép órás üzemköltsége 1300 forin­tot jelent. Riasztó számadat, aggasztó felelőtlenség. A nyárfás kapja Az említett tanulmány sze­rint várhatóan a városi összes szennyvíz mennyisége 1985-re eléri a 3200 köbmétert naponta. A jelenlegi szűkös hálózat is jel­zi a fejlesztés Szükségességét, egyben az üzemi előtisztítok üzembe helyezésének fontos­ságát is. Már az 1931-es szennyvízmennyiséghez sem elegendő a jelenlegi tisztító kapacitás, s ez még kevesebb lenne az ötéves terv végére. A húsipar, a tejipar és a konzervgyár ezért határozta el az üzemi tisztító berendezés építését, ami drága beruházás ugyan, de szükséges. Túl sok pénzt emésztettek fel a bírsá­gok. A 20. számú Volán Válla­lat az ásványi jellegű szeny- nyezések felfogásához épít elő- tisztítót. Ezt különösen a ter­mészetvédelemben dolgozó szakemberek fogadják öröm­mel. Megfelelő tisztítás után olajszennyeződés nem juthat a Gerjébe, s innen a Tiszába! Az északi szennyvízcsator­na-rendszer vize a Magyar— Szovjet Barátság Tsz nyárfá­sában fog megtisztulni ét hasz­nosulni, tehát a megnövek*- dett szennyvízmennyiség egy része elkerüli teljesen a Ger- jét. A déli szennyvízcsatorna­rendszer vize jelentkezik majd elsősorban a patakban. Ivóvízzel drágább Remélhetőleg a mostani helyzet a jól átgondolt tervek megvalósítása után változik, s idővel gondolni lehet arra is, hogy az esőgyűjtő csatornák vize előbb a szennyvízcsator­na-rendszerben csatlakozzék, hogy tovább hígítsa a tisztí­tott szennyvizet, illetve a csat­lakoztatás előtt az esővíz egy része a zöldfelületek öntözésé­is segíti. A helybeli üzemek, intézmények és a két termelő- szövetkezetből is azok. akik a déli meleg kosz tot kívánják, itt ebédelhetnek. Az, hogy a kony­ha főnöke Felker János lesz, a helybeliek úgy mondják: szin­te márka. Az pedig, hogy az Áfész a szép, igényes környe­zetben olcsó árpolitika megva­lósítására törekszik, nyere­mény. ízes ételekre, illatos kávéra, finom cukrászsüte­ményre, korsó sörre invitálva kit-kit, szeretnék a kulturált törzsvendégsereget is kialakí­tani. Lesz zene is: a zenekar most verbuválódik. A Dél-Pest megyei Áfész al- bertirsai melegkonyhás étter­mét szerdán, december 30-án, délután 14 órakor nyitják meg ünnepélyesen. Hangulatos óesztendő-bú- csúztatóval szeretnék majd az albertirsaiakat megörvendez­tetni. A helyfoglalás már meg­kezdődött, a finom étkekhez kellő alapanyagot is beszerez­ték. Különlegességgel és helyi specialitással készül a konyha a népes vendégsereg fogadásá­ra. hez vízforrásként hasznosul­jon. A mostani két záportározó, a körvezeték pangó vize nem nyújt elegendő természetes öntözővizet, ami miatt a szak­emberek újabb megoldások keresésével foglalkoznak. A fokozott parkosítás és minősé­gileg jobb parkfenntartás meg­kívánja ugyanis az olcsó ön­tözővíz előteremtését is, mivel az ivóvízzel való öntözés igen drága. Az alföldi települések nagy gondja, hogy a térszín igen egyenletes, nehezebb gyors ve­zetésű csatornákat építeni, ahol a komoly víztisztítás ke­vésbé fontos. A beütemezett és költséges építményekkel az 1985-ig terjedő időre is jobb minőségű vizet lehet bebocsá- tani a város csatornarendsze­rébe, a nagyobb mennyiség el­lenére. Várhatóan a város egyetlen élővizének szennyvízterhelése nem fog növekedni. Sőt, a mostani hidrobiológiai-ökoló- giai helyzet kedvezőbb képet mutat, mint az elmúlt évek­ben s ez nagyobb távlatban azt is jelenti, hogy javul a víz minősége a törteli vízkivételi műnél és jobb minőségű víz ömlik a Tiszába. S. D. Könyvek, mindennap Tekintettel az ötnapos mun­kahétre és számítva arra, hogy a hétvégeken megnő majd a forgalom a ceglédi városi-já­rási könyvtárban, 1982. január 1-től változik a nyitvatartási idő. Ebédidőben ezentúl nem tartanak szünetet, hétfőn 8— 17 óráig és szerdán 8—18 óráig csak olvasótermi szolgálat lesz. A hét többi napján 8—18 óráig kölcsönzést és olvasótermi szol­gálatot egyaránt tartanak. Szívesen látott, mindennapi vendég a Károlyi-lakótelepen Csajági Józsefné ceglédi hír­lapkézbesítő. Hétfőtől, szom­batig cipeli a 20—25 kilós bőr­táskát, csúszkál a jeges jár­dán, bukdácsol a bokatörő kö­vek között. Vasárnap azonban nem jön Marika. Vasárnap — általában" —, megy, utazik Csajági Jó­zsefné. Autóbuszra, vonatra ül, hogy este élménnyel gazda­gabban térjen haza Dél-Ma- gyarországból, vagy Sopron­ból. Nem egyedül megy, s nem magányosan érkezik: esetenként harminc-negyven postás munkatársa, a Termé­szetjárók Baráti Körének tag­jai társaságában ruccan ki szép hazánk szép tájaira. — Hétközben igen fárasz­tó munkát végez. Vasárna­ponként mégis utazik pihenés helyett? — A postástáska valóban nehéz, s mire végzek, egy nap magam mögött van 15—20 kilométer lépcsőzés is. De ez „csak” munka, nemegyszer unalmas mindennapi fárado­zás. Kőrengetegben dolgozom, zárt embernek érzem magam, akinek pillantása mindig szürke, kopár falakba ütkö­zik. Ezért vágyom hegyek, er­dők, lankák, síkságok tájaira. Nem minden vasárnap, de gyakran járom az országot. — S olyankor mire figyel? — Az emberekre. Egy vár­rom, egy darabka múlt is emberekről szól, hát még a mai, modern kor számtalan eredménye: épületek, gyárak, telepek. Köveket is nézek, per­sze. Azokat is emberek farag­ták valamikor. — Költséges utak ezek a kirándulások? — Attól függ, merre járunk, s milyen az ellátás. Néhány száz forintért már nagy él­ményhez juthat az ember, de a többnapos külföldi út, két-há- rom ezer forintba kerül. — Többnapos utat emlí­tett ... Olyankor ki helyette­síti a munkában? — A baráti kör programját — melyet Kacsányi Pál szer­vező állít össze —, már hó­napokkal az esemény előtt is­meri a főnökség. Fehérváry János hivatalvezető időben gondoskodik helyettes kézbe­sítőkről, hogy a körzetekben ne legyen gond a friss újság kiszállítása. Az ismeretter­jesztő társas utazásokon egyéb­ként ő is részt vesz csakúgy, mint a baráti kör másik „osz­lopa”, Nagy László osztályve­zető is. — Eddigi útjai közül melyik volt a legemlékezetesebb? — A vöröskői túra. Négy órányit gyalogoltunk, s elfá­radtam ... Érti ?! Én, aki sú­lyos táskát cipelve, naphosz- szat járom a lépcsőházakat, fáradtan ültem le a Vöröskő­szikla tetején... Éppen tízéves jubileumát ünnepelte a ceglédi postások természetjáró baráti köre, amikor 1975 elején egy ba­juszos fiatal kézbesítő, Pin­tér István is csatlakozott a Balaton-felvidékre utazó em­berekhez, s lett tagja az im­már 350 lelket számláló, ter­mészetkedvelő csoportnak. A huszonhárom éves férfi Tápió- szőlősről ingázik naponta Ceg­lédre, s most — úgymond —, fregoli kézbesítő, azaz bárme­lyik járat területén embert pótol, ha kell. A baráti kör legutóbbi összejövetelén kapta meg azt az oklevelet, mely bi­zonyítja: eddig tizenöt alka­lommal „fordított hátat” szű- kebb pátriájának, az Alföld­nek, igaz, csak néhány nap­ra ... — Mit ad az embernek, az utazónak az a néhány nap? — Nem tudom meghatároz­ni. Engem mindig érdekelt a földrajz, a történelem, a bio­lógia, habzsoltam a szak­könyveket, s gimnazista ko­romban sokszor karikáztam szülőfalumtól városokba. Tud­ja, ez olyan, mint a világűr: minél jobban megismeri az ember, annál inkább rájön, milyen keveset tud róla. így olvastam valahol... Szóval, sok látnivalót kell még fölfe­deznem, de eddigi utazásaim során is mérhetetlen élmény- anyaghoz jutottam. — Legutóbb merre járt? — A Mátrában. Én, az al­földi ember, kis pontnak érez­tem magam a hegyrengeteg között... Hoztam magammal valami hegyvidéki levegőt, nyugalmat is. Az utóbbira kü­lönösen szükségem van: épít­kezem, családi házunk lesz Tápiószőlősön. A fal tetejé­ről, tiszta időben, látom a Mátrát... — Volt már unalmas útja? — Még nem. S azt hiszem, nem is lesz. Ha nagyon „szá­raznak” tűnt egy-egy út, ki­váltam a csoportból, s egyedül kószáltam a városokban. Min­dig fölfedeztem valami újat. Én úgy tartom, a természet- járókat mindenhol várja va­laki, addig nem ismert barát. Vagy valami, addig ismeret­len tárgy. Egy fa, egy kavics a folyóparton, amiért érde­mes lehajolni... Húsz évvel ezelőtt 'vette először vállára a bőrtáskát Tor Sándor kézbesítő. Azóta szállítja házhoz az újságot, le­velek ezreit.-Tízezreit? Nem számolja. Ez a munkája, ezért fizetik. De ha leteszi a nehéz táskát, önmaga ura. Akkor — hétvégeken —, elköszön a várostól, a jól ismert utcáktól, terektől, s fölül a távolsági autóbuszra. Harmincad-, negy- venedmagával indul világot látni. Harminchét éves. Sem vállán, sem kezében nincs sportszatyor, táska: mint mondja, nem kenyere a sef- telés... — Csupán, kíváncsiságból indulok útra, de mire vissza­Az ötnapos munkahétre va­ló tekintettel, a ceglédi nap­közi otthonos óvodák nyitva- tartása megváltozik. Mint a városi tanács művelődésügyi osztálya közölte, a következő­képp alakul: Hajnali fél 6 órakor nyit, és délután 18 óráig tart nyitva az Eötvös téri 1. számú nap­közis óvoda, a Széchenyi út 14. szám alatti 2. számú, a Malom tér 1. szám alatti 5-ös, az Ady Endre utca 3—5 szám alatti 6-os, a Pesti út 10-ben lévő 7-es, valamint a Köztár­saság út 36—38 szám alatti napközis óvoda. Hajnali fél hat órakor kez­denek és délután fél hatig dolgoznak a Szép utca 34— 36. szám alatti napközis óvo­érek, már a következő kirán­dulásra gondolok. — Mint magánember is el­mehetne olykor azokra a he­lyekre, hová a baráti kör tag­jaként jut el. Miért jobb a csoportos utazás? — A postások nagyon ösz- szetartó emberek, s ennek több oka van. Munkánk fe­gyelmet követel, megszoktuk a rendszerességet. Ezért fölsza- badultabb a mi társaságunk kirándulások alkalmával. Nap­közben magányos a kézbesítő, hiszen egyedül dolgozik... — Eddig, hány alkalommal vett részt a természetjárók útjain? — Ha jól számolom, húsz­szor utaztam velük. Voltam Székelyföldön, Szlovákiában, Leningrádban és Kijevben, de láttam Pápát, Lillafüredet, koptattam Szeged és Eger ut­caköveit is. — Voltak különös élményei az utazások során? — Minden út tartogat va­lami megelpetést. S ha az ide­gen — azaz én, a vendég —, nem alkalmazkodik a tájegy­ség lakóinak szokásaihoz, kel­lemetlenek is lehetnek azok a meglepetések. — Egy-két nap alatt nem le­het tökéletesen alkalmazkod­ni ... — Nem is várja ezt el sen­ki. Csupán annyit: tiszteld a szokásainkat, semmin se cso­dálkozz, s hozzál magaddal valamit a hazaiból. — Fűszeres ennivalót pél­dául? — Jó, mondjuk így. A za­matos, fűszeres Cegléd hangu­latából, mindig zsebemben hordok egy „darabkát”. S amikor újra a város aszfalt­ján caplatok, jólesik Cegléd madárlátta íze, zamata... Besze Imre Szerencsét hoz Sátrat vertek már Cegléd központjában a szilveszteri, évbúcsúztató mókák kellékesei, az ezeregy apró szerencsetár­gyat, papírdudát, kéménysep­rő- és malackafigurát kínáló bazárosok. Kapós az álarc, a szerpentin és a konfetti, ám szerencsemalac helyett a nép­szerűségben élre tört a butus­ka képű majmóca, a Moncsi- csi. Szerencsét hoz tényleg an­nak — aki árusítja... Olvasónk levele Örülnének a gyalogosok — Örömmel olvastam az újság december 18-i számá­ban a cikket arról, hogy a ceglédi Városgazdálkodási Vállalat főleg a főútvonala­kon, terek átjáróiban eltaka­rítja a havat, sózza-olvaszt ja a jeget, utat készít a gyalo­gosoknak és segít a baleset- mentes közlekedésben. — A külső Jászberényi úton, a vasúti sínek fölött ívelő fe­lüljárón át gyalogosan sokan közlekednek. Azoknak, akik az új ipamegyedben, vagy a Kernács telepen doboznak, élnek, erre visz az útjuk. Jó lenne, ha a felüljáró járdáját is megtisztogatnák számukra a hótól, hogy baj nélkül köz­lekedhessenek. Özvegy Semetka Gyuláné Szűcs telepi lakos [ dában, a Körösi út 6—8. szám alattiban, a Báthori utca 11. alattiban, a Bacsó Béla út 2. I alattiban, a Felszegi út 2-ben és a Fűtőház utca 6. számú házban lévő napközis óvodá­ban. ' Reggel 6 órától fogadja a gyerekeket, a Budai úti nap­közi otthonos óvoda, amely 18 óráig lesz nyitva. A szombaton is dolgozó szülők gyermekeit a Pesti út 10. szám alatti, állandó szom­bati ügyeletes óvodában vár­ják, az említett napokon reg­gel 5 óra 30 perctől, és ott lehetnek 13 óra 30 percig. ISSN 0133—3500 (Ceglédi Hírlap) Járdákat épít a ílistö!gő Latyakos időben nehéz volt eddig száraz lábbal eljutni Cegléd legújabb bölcsődéjéhez, óvodájához, amelyek a Deák téren készültek. A Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat segít a gondon, aszfaltozó brigádjuk járdával veszi körül az épületegyüttest és bekötőutat is készít. Apáti-Tóth Sándor felvétele Év végére elkészült Víg vendégsereget várnak Szombaton központi ügyelet lesz Hajnalban nyitnak az óvodák

Next

/
Oldalképek
Tartalom