Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

m m LUOI a*­ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Vni. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Gyerekeknek veié Gazdag a szünidei program Rövidebb vakációban is főbb ieliefbség a fiataloknak Igaz, hogy a diákok idei téli szünideje rövidebb, mint a korábbiak; december 21-én kezdődött és január 2-ig tart, de azért ez is hamisítatlan ta­nítási szünet; öröm kisdiáknak, nagynak egyformán. Gond vi­szont, ha nem is akkora mint a nyári, gyakran a szülőknek, miközben dolgoznak, hová vi­gyék, kire bízzák csemetéjüket. A tévé előtt Ezekben a napokban persze kevesebbet kell törnünk a fe­jünket, hiszen a téli szünet­ben a felnőtteknek is jóformán több a szabad mint a munka­napja. De a karácsonyi ünne­peket és az újévet se jó, ha a tévé előtt ülik végig a legif­jabbak. S hogy ne így legyein, arról eddig is, ezután is gon­doskodni igyekeznek az úttörő- csapatok, a művelődési házak. Kirándulás, túra Nem maradnak testre sza­bott szórakozás, elfoglaltság nélkül a gyerekek a téli szün­idő alatt sem. Amint a járási úttörőelnökségen, megtudtuk, mindenütt megrendezték már a hagyományos fenyőfaünne­pélyeket, némelyikre neves, a gyermekek körében jól ismert művészeket hívtak, akik ava­tott játékmesterek. Kirándulásokban sem lesz hiány, az aszódiak például a Mátrába mennek, a vérségiek A létszámhiány elteltére A tervezettnél több fenéi A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kerepestarcsai gyára ez évi tervét a napokban teljesíti. Egyes üzemrészek, mint például az előfonoda, 89 tonnával többet állított elő a tervezettnél. A fonodában, annak ellenére, hogy egész évben létszámhiánnyal küszködtek, az itt dolgozók vállalva a túlórát teljesítik a rájuk szabott feladatot. Barcza Zsolt felvétele Rózsakútra, s hosszú lenne fel­sorolni a raj- és őrsi túrák út­vonalát. Ha az időjárás kegyes lesz a hátralevő napokban, úgy megrendezik a szánkótúrá­kat, hóakadály-versenyeket is. Több csapat tervezett közös színházlátogatást, s a szilvesz­tert is megünneplik a maguk módján a gyerekek és a fiata­lok, lsaszegen például az úttö­rők tartanak előszilvesztert ve­títéssel, játékokkal fűszerezve, Versegen pedig ifiszilvesztert tartanak. A községek művelődési há­zai is rendezvényekkel igye­keznek tartalmasabbá tenni a szünidő napjait. Mogyoródon például játszóház, bábozás, ré­gi népi játékok szerepelnek a programban, Erdőkertesen a tűzzománcszakkör, Zsámbokon a tánc- és a bábszakkör tart ügyeletet. Gödöllőn is fenyőünneppel kezdődött a szünidei program, s terveznek téli túrákat, ki­rándulásokat is. Ha hideg lesz, akkor a jégpályák szereznek majd örömet a gyerekeknek. Nem maradnak le a prog­ramkínálatban a város közmű­velődési intézményei, s a mo­zi sem. Az utóbbi például gyermek- és ifjúsági filmeket vetít, a művelődési központ pedig igazán színes és jófor­mán minden napi elfoglaltsá­got nyújt. Rongyosbál a diákklubban Már eddig is gyerekzsivaj­tól v,olt hangos az épület: itt tartották a kisdobosok és az úttörők fenyőühnepségét, Vi­dék István népművész pedig játékkészítő foglalkozást veze­tett. Ma Mesél a cirkusz címmel a Magyar Cirkusz és Varieté gyermekműsorára Vár­ják délelőtt és délután az ifjú közönséget. A további program: 28-án, hétfőrf irodalmi és zenei játé­kok lesznek. Hétfőn és kedden is, mindkétszer délután öttől foglalkozást tart a nyolcadiko­sok klubja, szerdán pedig es­te hattól megrendezi hagyomá­nyos rongyosbáljét a diákklub. Csütörtökön a Vük című ma­gyar rajzfilmet vetítik, délelőtt. G. Z. Iessé!ge!és a pártbizottság első titkárával Értelemmel, szívvel a városért Ez év júliusától Herczenik Gyula tölti be a városi párt- bizottság első titkári tisztségét. Mivel nem idevalósi, ezek a hónapok nagyrészt az ismer­kedéssel teltek el. Fél év után. amikor Gödöllő jelenéről és közeljövőjéről beszélgettünk, először azt tudakoltuk, mi­lyennek látja városunkat. — Tisztában vagyok vele, hogy öt év múlva sem állít­hatom, teljesen és minden részletében ismerem Gödöllőt. Az első hónapokban arra tö­rekedtem, hogy minél rövi­debb idő alatt minél többet megtudjak a városról, annak jellegzetes vonásairól, sajátos­ságairól. Végigjártam a gazda­sági egységeket, a tudományos, oktatási intézményeket, az egészségügyi / és művelődési hálózatot, Bepillantottam a fejlesztési tervekbe, képet al­kothattam a gyakorlati ten­nivalókról és a gondokról, fe­szültségekről egyaránt. Részt vettem a társadalmi szerveze­tek testületéinek tanácskozá­sain. Örömömre találkozhat­tam a város veteránjaival, na­gyon tartalmas beszélgetése­ket folytathattam velük. Sza­bad időmben is ismerkedtem Gödöllővel, beültem vendégr látóhelyeire, vásároltam bolt­jaiban, bejártam utcáit, tereit. Rendezett üzemek Herczenik Gyula korábban a megyei pártbizottságon tevé­kenykedett gazdaságpolitikai területen. S noha új funkció­jában a várost érintő vala­mennyi kérdésben állást kell foglalnia, látásmódja nyilván­valóan gazdaságpolitikai irányzatú. Milyennek látja Gödöllőt általában és gazda­ságpolitikai szemmel? — Gödöllő fiatal, rohamosan fejlődő város. Magán viseli az urbanizáció minden jegyét. Az új negyedek rendezettek. Ami az elmúlt tíz-tizenöt év­ben valósult meg, az látvány­nak is szép, a régi középüle­tekről azonban ez nem mond­ható el. Még kevésbé azokról a városrészekről, ahol még gyalogjárda sincs. S feltűnő, ihogy olyan helyeken, amelye­ken nagy változások történ­tek, nem tették meg a követ­kező lépést, aminek halogatá­sa okozza például azt, amiért a Szabadság tériek évek óta (panaszltodnak. — Jelentős erőfeszítések árán sok lakásos házakat emeltek, alagsorukban a cent­rum képét meghatározó üzle­tekkel. Tömbfűtőmű szolgálja a lakók kényelmét, de mi­helyt kilépnek otthonukból, rendetlenséggel, felszaggatott utakkal, nyitott árkokkal, ven­dégmarasztaló sárral találkoz­ónak. — A kérdésben a gazdaság- politika szó is szerepel. A me­gyei pártbizottságon valóban' ilyen területen dolgoztam, ezek a kérdések állnak hoz­zám a legközelebb. Nos, Gö­döllőn jelentős üzemek van­nak, ezt mindenki tudja. Ami­ről talán kevesebb szó esik, az a rendezettségük. Vala­HIVATÁSTUDATTAL ÉLNI, jót cselekedni — bizonnyal sokunk vágya. E törekvés megvalósulása sok minden­től függ, de talán legnagyobb mértékben magunktól. S per­sze attól a társadalomtól, amely lehetőséget teremt rá, hogy kibontakoztassuk képes­ségeinket. Ez is eszembe jut olykor — s ünnepek közeled­tével még inkább — azokra gondolva, akik olyan hivatást, elfoglaltságot találtak maguk­nak, akiknek érdeklődése kö­zéppontjában az *embertárs áll. Így tekintek Farkas Mi- hálynéra, a Vöröskereszt isa- szegi nagyközségi szervezeté­nek titkárára. ★ Bözsi néni — így hívják sokan, vagy talán a legtöb­ben a községben meg járás- és megyeszerte, akik a moz­galomban ismerik. Hetente, de legalább kéthetenként biz­tos itt üdvözölhetjük, a Vö­röskereszt járási vezetőségé­nek irodájához menet Máskor meg csak egyszerűen szóba hozzák őt is a többi, szorgal­mas kollégájával együtt, ha valamit kitalált, hogy a Vö­röskereszt isaszegi aktivistáit, tagjait mozgósítsa. — A Vöröskeresztnek 1916 óta vagyok a tagja, akkor még háztartásbeli voltam — mondja kérdésemre, arra, Embertársunkért élni hogy mikor is kötelezte el magát a mozgalommal. — A MÁV-tól mentem nyugdíjba 1976 márciusában, ahol sze­mélypénztáros voltam. Mi Bácskában laktunk, s 1944 októberében a front alatt jöt­tünk haza. A szüleim házával szemközt volt egy elsősegély- nyújtó hely. Ezt a honvédség tartotta fenn, de amikor mi megjöttünk, nem volt szanité- cük, így a nővéremmel, Nagy József néval, valamint az isaszegi Szlancsek István- néval, és a néhai Pék Béláné- val ápoltuk a sebesülteket. — Nagyon sok súlyos sebe­sült került hozzánk. Minthogy kötszerünk nem volt, lepedő­ket téptünk szét, azzal kötöz- . tűk be sebeiket. — Kik voltak ezek az em­berek? — Először a magyar tüzé­rek, azután román katonák, ha jól, emlékszem, orosz se­besültek ekkor közvetlenül hozzánk nem kerültek. Itt, lsaszegen, 1946-ban ala­kult meg a Zöldkereszt, s per­sze, hogy alapító tagja lett, egy a körülbelül húsz. közül, akik akkor igazolványt kap­tak. — Milyen teendőik voltak akkor? — Még jócskán akadtak tisztasági .feladatok, ezenkívül a külföldről érkezett vörös­keresztes segélyt osztottuk szét az arra leginkább rászo­rulóknak. Mindenekelőtt azok­nak a legszegényebb emberek­nek, akik a háború alatt mindenüket elvesztették. A visszaemlékezésben itt egy kicsit előbbre léptünk, s 1952-es dátumot említett Far­kas Mihályné, azt, amikor elő­ször tartottak elsősegélynyújtó tanfolyamot lsaszegen. Farkas Mihályné 1984-ben vállalt vezetői elfoglaltságot a Vörös- keresztben, az egyik körzeti csoport titkára lett. A' vörös­keresztes munka irányítását mint a helybeli körzetek csúcsvezetőségének titkára ,1971 óta, tehát tíz éve látja el. — Ma már nyolc alapszer­vezetünk van, 526 taggal. A legtöbbet az orvosi körzetek szerint szerveztük, és van jól működő csoportunk a Lignifar ISZ-néL, a MÁV-nál, az erdé­szetben, a cigányoknál és a KISZ-szerve2etben. Mik vol­tak az idei jelentősebb “ak­cióink? A februári véradás, egy egészségügyi kiállítás és előadássorozat, a házi beteg­ápolási tanfolyam, amelyen hatvanan kapták bizonyít­ványt. Azután a cigányasszo­nyoknak szervezett varrótan­folyam. Még hosszan beszélgettünk Farkas Mihály néval. Jó szív­vel említette családját, férjét, s sok munkatársát, vöröske­resztes aktivistákat, akik nél­kül ezt munkát elképzelhe­tetlennek tartaná. Sorolta egy-egy pontnál Fejéregyházi Lászlót, a művelődési ház igazgatóját. Győri Sándor gyógyszertárvezetőt, aki a Vöröskereszt helyi vezetőségé­nek elnöke, s aki kitűnő előadásokat tartott a gyógy­szerek kezeléséről, használatá­ról. Azután dr. Juhász Katalin körzeti főorvost is említette, aki a kocogómozgalom elin­dítója volt. JÖ VELÜK s másokkal is együtt dolgozni, mondta még búcsúzóul Farkasné. F. I. mennyiben, ha más-más fo­kon is, kulturált körülmények között dolgozhatnak a munká­sok és az alkalmazottak. A meglevő helyzettel persze se­hol sem elégedettek, minde­nütt igyekeznek még jobb kö­rülményeket teremteni a ma­gasabb színvonalú munkához Közös érdekek — A kérdésre adott válaszá­ban már utalt rá, mégis, mi nem tetszett? — Ügy érzem, városunk le­hetne tisztább, csinosabb. Saj­nos, még ott sem látunk virá­got, ahol pedig a környék, az út, a járda rendezett. Egészen más területre érvényes ta­pasztalatom a következő: még ha beleszámítom is, hogy az új embernek sokan igyekez­nek elmondani .bajaikat, gondjaikat, túl sokan fordul­nak a pártbizottsághoz kisebb- nagyobb panaszaikkal. Félre­értések elkerülése végett: nem akarjuk lerázni az embereket, mindenkit figyelmesen meg­hallgatunk, de utána oda irá­nyítjuk őket, ahol ügyeiket az arra hivatottaknak keli fele­lősséggel elintézniük. — Gödöllőn, a jelentős ipa­ri üzemek, jól dolgozó szövet­kezetek mellett országos ható­körű tudományos intézetek és agráregyetem működik. Nem kétséges, hogy együtt lehet és kell működniük, persze a vá­rossal is, mert úgy valószínű­leg erősebbek lehetnek, gyor­sabban fejlődhetnek. — Hozzáteszem: érdekeikre alapozva. A pártmunkásnak általában, a vezető szerv irá­nyítójának különösen, elsőren­dű feladata felismertetni a kö­zösségi érdekekben rejlő egyé­ni érdekeket s azokat közössé­givé formálni. Aki országos közös érdekeket igyekszik képviselni, akkor cselekszik helyesen, ha egyben bemutat­ja, miért jó az, mondjuk a városnak, valamint az intézet­nek és az egyetemnek. — Lehet-e vitatni, különösen ma, amikor apyagi lehetősé­geink szűkösebbek, mennyire fontos a gödöllői agrárintéz­mények együttműködése. No meg a városé, hiszen egyál­talán nem mindegy, mivel és hogyan tudja fogadni az ide érkező egyetemi hallgatót, jöj­jön honi tájakról, illetve kül­földről, avagy a tudományos konferenciára, tanácskozásra, üzleti tárgyalásra hivatalos vendéget. Nem mindegy, mi­lyen gyorsan jutnak az egyeJ temre, az oktatás vérkeringé­sébe a gyakorlati tapasztala­tok, illetve visszafelé a leg­újabb elméleti eredmények. — Többféle elnevezést hasz­nálunk Gödöllőre: parkváros, egyetemi és iskolaváros, agrár- centrum. Tudom, hogy a kö­zépiskola és a szakmunkás- képző mellett megismerkedett az alsófokú oktatással is. Mik a benyomásai? — Nagyon szép iskolákat találtam a városban, de még ezek is zsúfoltsággal küszköd­nek, bár nem szabad elfelej­tenünk, hogy a megyei átlag­nál jobb helyzetben vagyunk. Nem kényszerülünk több mű­szakos tanításra. Mindenütt lelkes pedagógusokkal talál­koztam, akik, némely véle­ménnyel ellentétben, nem passzívak. Gondolkodás és cselekvés — ön olyan időszakban ke­rült Gödöllőre, amikor a so­kat emlegetett nehezebb gaz­dasági körülmények miatt ez a város sem fejlődhet abban az iramban, mint a korábbi ötéves, tervek idején. Magya­rán: kevesebb pénz jut közin­tézményekre, útra, járdára, üz­letre. — Másfelől viszont szeren-' esés vagyok, mert olyan idő­szakban tevékenykedhetem ezért a városért, amikor a mit mellett a hogyan kerül előtér­be. Jobban el lehet mélyedni olyan kérdésekben, melyeknek megoldásával sikerülhet a vá­ros lakosságát az eddiginél jobb és erősebb közösséggé kovácsolni, még inkább bevon­ni az őshonosokat és az újab­ban ideköltözöttcket a közös gondolkodásba és cselekvésbe. Sok gödöllőivel volt szeren­csém találkozni, sok olyan em­berrel, aki szereti szülő- vagy lakóhelyét, aki tud és akar is tenni érte. — Az utóbbi szavai a szív­ről és a szívhez szóltak. Ho­gyan egyeztethető össze ez a fentebb hangsúlyozott rociona- litással, az érdekkel? — Érzelem és érdek nem zárja ki egymást. Ha valaki szereti ezt a várost, akkor nyilvánvalóan érdeke Gödöl­lő fejlődése. S ha ez az érdeke, mindent meg is kell tennie, hogy így légyen, hogy minél szebb legyen az a hely, amit szeret, akár mert itt született, akár mert ideköltözött, vagy; munkája köti ide. Kör Pál Nyiladékból hasznos tárgy A napközi otthonokat a szülők jelentős része kezdet­ben egyfajta gyermekmegőr­zőnek tekintette, ahol a ki­csik nevelői felügyelettel ét­keznek és tanulnák. A való­ságban sokrétűbb, változatos és legfőképpen tervszerű ne­velői-oktatói munka folyik itt is, akárcsak a tanítási órákon, csak éppen oldottabb, csalá­diasabb légkörben. A napköziben töltött órák­nak csupán egy kis töredékét hasznosítják a tanulók saját elképzeléseik szerint, szabad idejük nagyobb részét kötött foglalkozások alkotják, zöm­mel kulturális és munkafog- lalikozások. A vérségi napközisek, akik­nek száma az idén elérte a negyvenet, munkafoglalkozá­saik során többnyire hulla­dékokból készítettek és készí­tenek a téli hónapokban kü­lönböző hasznos, illetve dísz­ként szolgáló tárgyakat. Rafiából és textíliából me­seillusztrációkat, faliképeket, drót hulladékból különböző áZ- latfigurákat. A hetedikesek, nyolcadikosok a naposok szá­mára kalocsai mintákkal hím­zett kötényeket varrtak, je­lenleg pedig térítőkét hímez­nek. •• Ünnepi program Gödöllő, művelődési köz­pont, csütörtök: Mesél a cirkusz. A Magyar Cikusz és Varieté gyermek- műsora, 10 és 15 órakor. Veresegyház, . művelődési központ, péntek: Karácsonyi bál. Játszik a gödöllői ABC-zenekar, 19 órá­tól. Erdőkertes, művelődési ház, szombat: Karácsonyi bál 20 órától. Bag, művelődési központ, péntek: A Smog-együttes bálja, 20 órától. Vasárnap: Nyugdíjasok előszilvesztere, 16 órától: Hévízgyörk, művelődési ház, vasárnap: Picos-diszkó filmvetítéssel 20 órától. • Megjegyzés: December 24- én, 17 órától, 25-én és 26-án, a gödöllői művelődési központ egész nap zárva. Még több lesz a segítség Az elmúlt napokban ülést tartott a mozgássérültek társa­dalmi képviseletét ellátó helyi csoport, amelynek vezetője Pesti Rudolf, az ingatlanköz­vetítő kirendeltség vezetője A megbeszélés célja az volt, hogy tisztázzák az elkövetke­ző évek tennivalóit. A Vörös- kereszt, a Hazafias Népfront aktivistái és a tanácstagok ezen az őszön a járásban és a vá­rosban fölmérést készítettek a mozgássérültekről. A járás­ban több mint hétszáz, a vá­rosban háromszáz mozgássé­rült ember él, akiknek a jövő­ben még több segítséget sze­retnének nyújtani. Az ülésen részt vett Perbiró Lajos, a mozgássérültek váci egyesületének képviselője is, aki az ottani tapasztalatokról szólt. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom