Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK kMíop 7 Lagzira hatkilósat sütnek Túrán. Yárják a kemence nyílását Diákkorom szépemlékű szakmai gyakorlatát Túrán, a Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövet­kezetben töltöttem. A meleg nyári napokon kerékpárral tettem meg az oda-vissza húsz kilométeres utat, gyakran az eső sem tudott a buszba zavarni. Ahogy múlt az idő, egyszer csak növekedni kezdett a hazaviendő csomagom. Bevallom, hogy nem aktákba és elemzésekbe mélyed- tem, hanem a gazdaság központi épülete mellett emelt pékség finom illata csalt el. , Attól kezdve folyton kenyérrel vagy kaláccsal, néha mindkettővel megpakolva indultam haza. Emlékszem, egyszer, hátizsákot is vittem, hogy megkönnyítsem a szál­lítást. Ha pedig mégis buszon utaztam, az ölemben őr­zött két kalácsból hazáig csak egy maradt. Ilyen a jövő tanácsa Könyökvédő nélkül Kenyeres műszakban Másfél éve már ennek, de azóta is furdalja, az oldalamat a kíváncsiság: vajon miért olyan ízletes a kenyér, vajon miért olyan foszlós a kalács Túrán? Most • végre megte­kinthettem az üzemet, alkal­mam nyílt a titok megisme­résére. Útközben csak éppen kiej­tettem a szót: túrái pékség, utitársaim a buszon rögtön rá vágták: bizony a turaiakat elkényeztetik. Bár ott sora­koznak az áruda polcain a ne-, gyedórája kisült cipók, sokan mégis megvárják a kemence következő nyitását, hadd le­gyen még melegebb a kenyér. Ez ugye egészségtelen magyar szokás, de az emberek nem tudnak, nem is akarnak le­mondani erről. Lám, még ma sem tudunk betelni a kenyér bőségével, hangozhat a ma­gyarázat. Domoszlai Kálmán, a sütö­de vezetője: — Éppen vége a délelőtti kenyeres műszaknak, a taka­rításhoz kezdtünk. Kora estig csönd lesz' itt, csak a bolt tart nyitva. Hét óra körül elevene­dik meg az élet, altkor érde­mes alaposan körülnézni. Megegyeztünk az esti vi­szontlátásban, de azért végig­sétáltunk a műhelyeken, hogy megtudjam az alapvető isme­reteket. Az üzem 1970-ben kezdett termelni. Elsődleges feladata a nagyközség lakói­nak ellátása, a sima a mazso­lás és a kakaós kalács készí­tését csak három éve hatá­rozták el. A kenyérsütés — mint ál­talában —, alig hoz nyeresé­get a szövetkezetnek, azonban a közhangulatot alaposan be­folyásolja. Havonta nyolcszáz mázsa kétkilós kenyeret tesz­nek a • turaiak asztalára. A süteménykészítés jövedelme­zőbb és a választékbővítés a lakosság igényeivel is találko­zott. Nyáron és ősszel például hatkilós lagziskalácsot is süt­nek. A termelés méreteinek érzékeltetéséhez még két adat: kalácsból hatszáz mázsát, nagykifliből pedig negyedmil­lió darabot készítenek évente. A sütéssel tizen foglalko­zunk. Hárman az esti sütemé­nyes műszakban, hatan az éj­jeli kenyeres műszakban dol­goznak, egy ember pedig min­dig a szabadnaposakat pótolja. A közbeeső időben sem csen­des a pékség: az élesztő ha­talmas üstökben keleszti a kovászt — ez a folyamat nyolc órát is igénybe vesz — a ke­mencében pedig ég a tűz. — Mi a titka a jó kenyér­nek, kalácsnak? — Nincs semmi eltérés a szabványtól — válaszol a szakember — az anyagnorr.-; betartása azonban nem az egyedüli feltétele az ízletes eredménynek. Nálunk a da­gasztás kivételével valamennyi munkafolyamat hagyományos kézzel dolgozunk, akárcsak nagyanyáink. Fárasztó munka ez, hiszen nem egy-egy csa­ládnak sütünk, hanem tonná­nyi tésztát mozgatunk meg esténként. A tészta pedig meghálálja az emberi kéz gon­doskodását. A kemence sem mindenna­pi. Magyar gyártmány, nehe­zen pótolható, körülményesen javítható. Közvetlen fűtésű, vagyis ott ég a hasított akác, ahol azután a tészta is sül. Alsó lapjai még tufakőből ké­szültek. Ez llkacsos szerkeze­tű, nem ég le benne a kenyér. Felül samottéglák szigetelik. Elöregedtek már ezek a be­rendezések, s a munkakörül­mények rosszabbak, mint az állami sütőiparban. Ezért, ’ a vezetőség döntése alapján, jö­vőre hozzáfognak a pékség felújításához, a kemencét nél- dául egy sokkal olcsóbban üzemeltethető gázfűtésűre cse­rélik Kevés szóval A napi munkából Budapest­ről, Gödöllőről hazaérkező tu- raiakkal együtt mentem visz- sza este a községbe. A pékség­ben még a nagykiflik sültek a kemencében. Egy izmos legény három-négy percenként nyi- totta-csukta ajtaját, s lapátol­ta kifelé a ropogósra sült kif­liket. A tésztakészítő helyiség­ben ketten serénykedtek, a kakaós kalácsot gyúrták. Várakozásommal ellentét­ben csendben dolgoztak. Ke­vés szó esett, szólt a rádió, a három ember a mozdulatokra tartalékolta energiáját. He­tente váltják egymást a mun­kafolyamatokban, de mind­egyiküknek megvan a saját specialitása. Búzás László — nemrég szerelt le a honvédségtől, de már ..előtte is itt dolgozott —, a kemencemunkánál nyújtot­ta a legkiemelkedőbb teljesít­ményt. Ha ott tevékenykedik, akkor az ő feladata a fűtés is, mert annak mérvéhez igazítja a sütés idejét. Szabó Pálné egyedül dagasztja a sütemény­tésztát. Szakmai furfang, hogy aki bedagasztotta a kalács­nak valót, már nagyjából sej­ti, hogy mi sül ki belőle. Ba­ta István nyúlánk fiatalember, új tag az üzemben. Nem kel­lett szakmunkásvizsgát ten­nie, ugyanis a szakma kiváló tanulója versenysorozat or­szágos döntőjében első helye­zést ért el termékgyártásban. Versenyfeladata hatszáz te­jeskifli elkészítése volt. Az övéi lettek a legszebbek. Kezük alatt, látogatásom napján, három mázsa kalács és másfél ezer kifli készült. Ta­lán még el sem mentek haza, amikor a kenyeres műszak el­ső dolgozói megjöttek. Do­moszlai Kálmán elmondta, hogy az első kenyerek éjjel egy órakor kerülnek a kemen­cébe, s reggel hét óráig már kis is sül tizenöt mázsa. Hat órakor kezdik a szállítást a boltokba, és a szociális intéz­ményekbe. Fbrtélyos tudás Hát így fest a tural sütöde. Hazafelé kísérőm még elme­sélte szakmája néhány forté­lyát. Amikor először fogta meg a tésztát, még rajta ma­radt ujjának a nyoma. Ma már ennek semmi helye. Fájlalja, hogy a magas hozamú búzák sikértartalma kisebb a kívá­natosnál, ez nehezíti a pékek munkáját. Mindig csodálattal figyelem klasszikus élelmiszereinket. Évezredek óta szüreteljük a szőlőt, aratjük-vetjük a bú­zát. A kenyér is végigkísérte történelmünket. S ha a gabo­na minőségéhez méltó kerül a hétköznapi vagy az ünnepi asztalra, bizony, jobb a köz­érzetünk is. ^ Hihetetlen, de Igaz: a ^ tanácstól hatósági bizonyít- j; ványt kértek arról, hogy Cegléd és Tápióbicske kö- tött nincs vasúti összeköt- , £ tetés. Csak így adták ki a Cegléden lakó, s Tápióbics- ? ken dolgozó könyvelőnek a £ buszbérletet. Pedig elég | £ lett volna a térképre nézni, ^ vagy belelapozni a menst- ^ rendbe. í Tény, hogy életünket í sokszor megnehezíti a bü- rokrácia. Az iménti példá- va] azt is érzékeltetni ^ akartuk, hogy nem a taná- ^ csők a legnehézkesebb ^ szervezetek. A vállalatok- 5; nál, a téeszeknél, és más ^ intézményeknél is bőven í kémek és gyártanak fö- lösleges papírokat. íjat város közül az egyik Nem titok, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalában már elkészült egy tervezet az ál­lamigazgatás korszerűsítésé­ről. Ebbe beletartozik az is, hogy változtatni kell a taná­csok mostani szervezeti fel­építésén. Hogyan? Emlékeze­tes, milyen jó hatással volt köz­érzetünkre, s mennyire meg­könnyítette a dolgunkat az az egyszerű újítás, hogy a taná­csokon megszervezték aztnigy- félszolgálati irodákat. Egy he­lyen — a földszinten —, pilla­natok alatt ezer ügyes-bajos dolgot el lehet intézni. Köze­lebb került egymáshoz az ál­lampolgár’ és az ügyintéző. Most hat vidéki városban kísérleteznek a korszerű ál­lamigazgatás megteremtésé­vel. E modellek gyakorlati ta­pasztalatai is segítenek majd a hogyan? megválaszolásá­ban. A hat város közül egy a Pest megyei Cegléd. Aki a városi tanács épületébe bemegy, könnyen eligazodhat: a portán nagy táblák tájékoztatnak, milyen ügyet hol intéznek. Közért­hetők, mondhatnánk, népiesek a feliratok. Például: mozgás­sérültek támogatása. Nem kell találgatni, vajon melyik osztályhoz tartozik ügyünk. További segítséget jelenti hogy a folyosón, egy nagy szekrény polcain mindenféle nyomtat­vány megtalálható, és díjtala­nul átvehető. Ha a kitöltésben valakinek nehézségei volná­nak, segítenek az ügyintézők. A földszinten két tágas he­lyiségben kapott helyet a ki­bővített ügyfélszolgálát. Süp­pedő szőnyeg, fotelok, felira­tok. Így: 21. szám, születés, halál, házasság anyakönyve­zése — Tényi Gyuláné. Az az elemi tény, hogy a velünk szemben ülő ügyintézőnek a nevét is tudhatjuk — később esetleg hozzá visszatérhetünk —, meghittebbé, közvetlenebbé teszi a beszélgetést. Egyúttal növeli az ügyintéző személyes felelősségét. A ceglédi tanács létszáma — elnöktől a portásig — 92 fő. Közülük 32-en itt, az ügyfél- szolgálatban dolgoznak. E számok is mutatják jelentősé­gét. Minden osztályról jöttek le szakemberek, ennélfogva mindenféle lakossági ügy el­intézhető. Ma már nem ődöng senki az emeleti folyosókon, osztályok, csoportok feliratát böngészve az ajtókon, kalapot szorongatva a kézben — be merjen-e nyitni? Az viszont megesett, hogy egy asszony levette a cipőjét az ügyfélszol­gálati irodába belépve, mond­ván, hogy otthon sem lép ci­pőben a szőnyegre.. Nézzük a technikát! Az ügy­intéző megnyom egy gombot, s a forgódobos irattárolóból — úgy pörög, mint a vízimalom kereke — előkerül Gaz­dag Zoltán személyi nyilván­tartó lapja. Az elektronikus gép jóvoltából egy másodperc az egész, nincs szükség hosszas keresgélésre. Az ügyintéző le­ül asztalához, s lassan, tagol­tan magnetofonba mondja az ügyiratot. Nem tévedés! A magnószalagot aztán a köz­ponti leíró irodában lehallgat­ják a gépírók, s nyomban gé­pelik. Az irat visszakerül az ügyintézőhöz, illetve továbbít­ják az érintetteknek. (Még nem volt reklamáció, nem történt tévedés.) Rengeteg időt, energiát lehet megtakarí­tani ezzel a módszerrel. Miért tagadnánk, volt ellenállás Nem volt könnyű az út idáig. Mint minden újnak, ért­nek is voltak ellenzői. Kovács Károly tanácselnök kezdettől — 1979-ben merült fel a gon­dolat —, támogatta az újítást. Ugyanígy dr. Lakatos József, a vb akkori titkára. A megva­lósításban nagy szerep jutott dr. Horváth Gézának, a vb mostani, 32 éves titkárának. Meséli: 1974-ben került a ta­nácshoz, ifjú jogászként — ké­sőbb ő lett az igazgatási osz­tály vezetője —, akkor néhá- nyan még könyökvédőben dol­goztak/ A könyökvédő pedig valóban kifejez — nemcsak jelképez —, bizonyos szelle­miséget. Azóta sikerült a régi, begyepesedett hivatalnoki szel­lemet megváltoztatni. Ez nem jelenti azt, hogy most nem követnek el hibá­kat, de igyekeznek gyorsan kijavítani. Küszködnek az élettel, áz élet jobbításáért. Küszködnek önmagukkal, hi­szen nem könnyű máról hol­napra átállni, a csatát önma­gunkban is meg kell vívni. Miért tagadnánk, hogy volt ellenállás az új iránt, főként a régi tanácsi dolgozókban. Az­óta megszokták, sőt, megsze­rették az újat. Dr. Lakatos József, a nyug­díjas vb-titkár 1950-től, a ta­nácsok megalakulásától kezd­ve, az apparátusban dolgozott. Mondja, akkoriban más volt a tanácsok funkciója — de ak­kor sem volt könnyű. Egymás után jöttek az utasítások — néha táviratilag —, s azokat bármi áron végrehajtották. Nem kellett, ha úgy tetszik, nem volt szabad gondolkodni. Most a gondolkodás köteles­ség. Az állampolgároknak akkor is volt fellebbezési joguk, de senki sem fellebbezett. Most annál többen. Az emberek él­• Szemtől szembe • Még csak kísérlet • Liítező akták • Gépírók normája nek törvény adta lehetőségeik­kel. Sokoldalú, jól képzett szakemberek kellenek a taná­csoknak. Nem is olyan régen csupán két jogásza volt a ceg­lédinek, ma hét. Mérnökök, technikusok, segítik a munkát. Az átlagéletkor 35 év körüli. Megvan az alap ahhoz, hogy a korszerű államigazgatás kö­vetelményeinek megfelelje­nek. Az első lépcső: ez év január elején létrehozták a központi iktatót. Ezt is korszerű tech­nikai eszközökkel szerelték fel, többek között páternosz- ter rendszerű irattárolóval. Korábban az egyes osztályo­kon külön-külön iktatták, tá­rolták az aktákat, s ez az időrabló tevékenység megne­hezítette a munkát. Gondol­juk el: évente 20—28 ezer ira­tot kell iktatni. A második lépcső: ez év áprilisában életre hívták a központi leíró irodát. Négy gépíró dolgozik itt, egy cso­portvezetővel az élen. (Mint említettük, a magnószöveget írják le.) Napi teljesítmé­nyük 22—25 gépelt oldal. Ér­dekeltek a gyorsaságban: aki a 25 oldalas normát teljesítet­te, a további munkáért olda­lanként 3 forintot kap. Így akár 1000—1500 forintot is ke­reshetnek — pluszban, az alapbéren felül. Megszűnt az áldatlan állapot, amikor osz­tályvezetők kényszerültek író­gépen pötyögtetni, mert nem volt gépíró, s a másik osztá­lyon esetleg bevásároltak, ká­vét főztek a gépírók, , Idetartozik, hogy véttek egy fénymásoló berendezést. Mi­vel sok határozatot nyolc-tíz példányban kell kiadni, ha­mar megtérül a befektetés. Kevesebb a gépelnivaló, s a fénymásolat gyorsan, egy má­sodperc alatt elkészül. Ez is takarékoskodás az élőmunká­val. Augusztus óta: a harmadik lépcső A harmadik lépcső: augusz­tus 24-én megnyitották a ki­bővített ügyfélszolgálatot a földszinten — amiről már be­széltünk. Itt hat újszerű munkacsoport működik: anya­könyvi és népességnyilván­tartó; gyermek-, ifjúság- és felnőttvédelem; vitás ügyek csoportja (birtokvédelem, sza­bálysértés) ; lakás-, helyiség­és raktárgazdálkodás; foglal­koztatási ügyek (magánkisdpa- rosok és kiskereskedők ügyei); s végül az önálló adócsoport Ez a szervezeti felépítés le­hetővé . tette, hogy szoros munkakapcsolat alakuljon ki az ügyintézők között. Erre an­nál is inkább szükség van, mert gyakorta egy-egy ügy két-három osztályra tartozik. Például: műszaki, egészség- ügyi és igazgatási osztályra egyaránt. Mondottuk: kísérletről van szó. Ko.ai lenne még egyér­telmű minősítést adni az újí­tásokról. Ám valószínű, hogy ilyen lesz a jövő tanácsa. Em­berközeli, kölöncöktől mentes: gépesített, s mégis rugalmas. A hivatal az emberért van. Paládi József Balázs Gusztáv A felső képen: Búzás László együtt él a kemencével. Ereznie keli. mikor hány fokos a hőmérséklete. Az alsón: Bata István és Szabó Pálné ördöngös gyorsasággal fonják, kenik a kalácsot. Magyar járművek a Közel-Keletre Indul a Csepel autó Több éves előkészítő munka eredményeként nagy jelentő­ségű szerződést írt alá a MOGÜRT Külkereskedelmi yállalat szíriai partnerével, az Af'omachine oággel. A megállapodás ér­téke több mint 33 millió dollár. , A szerződés értelmében csaknem 500 Rába billenős teher­autót, 140 Csepel tehergépkocsit és 100 Ikarus-autóbuszt szállít jövőre a magyar külkereskedelem, a közel-keleti ország­ba. Ezenkívül a MOGÜRT szervizberendezéseket is exportál majd, és a magyar járművek zavartalan üzemeltetését, a szí­riai szakemberek kiképzésével is elősegíti. A mostani szerződéssel megteremtődött a két ország jár­műipara közötti hosszú távú együttműködés alapja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom