Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

mr.crtr 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Kétféle penfy o Bika-fában Galgahévíz határában, a Sós-patak keskeny Völgyében terül el a Bika-tó. A túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet tulajdonában van a húszhek­táros vízfelület. Ide járnak a gazdaság horgászegyesületé­nek tagjai. A száz felnőtt és a harminc ifjú elsősorban a sporthorgászatot kedveli és vonzerő számukra a csöndes környezet romantikája, vala­mint a tiszta, egészséges leve­gő. Idén ősszel, ezerhatszáz kilogramm kétriyaras • és két­ezer kilogramm méretes ponty talált új otthonára az erdővel és szántóval övezett tóban. Pályakezdők pálya nélkül Kérdés, hol kezdődik a mély vízi Villámként siklik a Davos Ma még gyakori, hogy tehetséges, alkotásra éhes fiatalok lézengenek a vállalatoknál, az üzemekben. Nem tudok ennél rosszabbat elképzelni. Ha egy fiatal értelmiségi az első munka­helyén, ahova ilyen-olyan okok miatt fölvették, nem látja mun­kájának értelmét, alkotókedve elsorvad, tudása elszürkül, és akár egy életre felesleges embernek érezheti magát. Ezeket a mondatokat Aczél Györgytől, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjától, miniszterelnök-helyettestől hallottuk, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének xm. közgyűlésén, ez év októberében. Mérnökök óvodája SZEMENYEI ERNŐ, IPARI MÜt SZERGYAR, iklad: Nálunk az a szokás, hogy az ifjú titánt az első hónapokban osztályról osztályra küldik, is­Mit ér a forint? MINDENKINEK van vé­leménye arról a pénzről, amellyel fizet az üzletben, s amelyért meg dolgozik. Nemzeti fizetőeszközünk, a magyar forint az utóbbi időben egyre gyakoribb be­szédtéma. Vitára ösztönöz, hasonlítgatjuk, keveselljük. Hogy milyennek látjuk a forintot? Másként látja a bank- szakember, másként a lai­kus. Az ellentmondás oly­kor az állampolgár tudatá­ban is ^megnyilvánul, aki egyszemélyben gazdálkodó és fogyasztó, s személyes gyarapodását másként ér­tékeli, mint saját hozzájá­rulását a társadalom bol­dogulásához. Űj abban azért egy dologban kezd közelí­teni egymáshoz a magán- és közvélemény: kevés a pénz, hovatovább általános a forintszűke. A közpénze­ket és a /nunkajövedelme- ket egyaránt visszafogot­tan adagolják. Nincs elég pénz a jogos és indokolt közkiadásokra. Sok . családi költségvetés pénzzavarral küszködik fi­zetés előtt. Többet költünk élelmiszerre, nő a rezsi, sokba kerül a tankolás, drágább a cigaretta, a rö- vidital* i kevés a zsebpénz. Pedig minden arra csábít, hogy költekezzünk. Min­dent kapni akarunk — többnyire sorban állás nél­kül —, ami a nápi megél­hetéshez szükséges. A ha­sunkon egyébként sem spórolunk, a lakásrezsin pedig nem lehet. A ruház­kodásban» a divatváltozá­sok, a lakásfelszerelésben az új igények — az ener­giatakarékos automata mosógéptől a hifi-toronyig — költekezésre csábítanak. Hogy nem áll rendelkezés­re korlátlanul; az egyéni­leg lehet kellemetlen, még­is végsősoron valameny- nyiünk közös érdeke. A vi­szonylagos bőség ugyanis a jelenlegi gazdasági hely­zetben nem teremthető meg nélküle. A forintnak azért is van értéke (áru­fedezete), mért kevés van belőle. A magyar gazda­ságirányítási rend törvé­nye, hogy a vásárlóerő nö­vekedése nem haladhatja meg az árualapok bővülé­sét. Sőt, az a cél, hogy több áru legyen a piacon és ke­vesebb pénz, ha azt akar­juk, hogy a hentes előre köszönjön, s a sorbaállás megszűnjön. A PÉNZSZŰKE a gaz­dasági, a piaci egyensúly fenntartásának nélkülöz­hetetlen eszköze. Am hova­tovább kimerülnek a ja­vak elosztásában, újrael­osztásában levő tartalékok. A beruházások tovább már nem csökkenthetők a jövő veszélyeztetése nélkül. Az életszínvonal megőrzése, a forint értéke, becsülete, árufedezete a mind nehe­zebb külgazdasági feltéte­lek közt az eddiginél fe­gyelmezettebb és szerve­zettebb, rugalmasabb és hatékonyabb munkát köve­tel. A forint értékállóságát, az áruellátás színvonalát tehát alapvetően a munka­helyeken teremtik meg. Mit ér a forint, ha ma­gyar? Napjainkban már is­mert a válasz. A magyar forint értéke ugyanis ki­fejezhető holland forint­ban, angol fontban... Az újságok hetente közlik az éppen érvényes hivatalos árfolyamokat. A forintnak három hónapja egységes árfolyama van. Ahogyan az a heti közlésekből is kide­rül, a turisták, a vállala­tok, a közületék számára azo-nosak az átszámítási kulcsok. Nem titok, hogy nemzeti fizetőeszközünk külső kon­vertibilitásának megterem­tésére törekszünk. Vagyis nincs szó teljes konverti­bilitásról, arról, hogy a központi jegybank minden, pénztulajdonos — vállalati vagy magánszemély — nemzeti valutáját korláto­zás nélkül átváltja más va­lutára. Csupán i külföldi szállítók — áruik, szolgál­tatásaik fejében — juthat­nak konvertibilis forinthoz, amiért magyar árut, szol­gáltatást vásárolhatnak. Vagy éppen átválthatják más konvertibilis valutára, s ha úgy akarják, elhe­lyezésre a Magyar Nem­zeti Bankban. Ezek a be­tétek pótlólagos hitelfor­rást teremtenek a magyar népgazdaság számára. A MAGYAR válllatok forintban köthetnek majd üzleteket külföldi partne­reikkel, s így mentesülhet­nek a tőkés valuták rap- szodikus értékváltozása ál­tal előidézett árfolyam­kockázattól. Am a forint konvertibilitásától önma­gában még egyetlen hazai terméket sem lehet köny- nyebben eladni a világpia­con. Nem lehet tehát cso­daszernek tekinteni a kon­vertibilitást. Viszonylag stabil nemzeti fizetési esz­közünk csupán szerény nemzetközi szerepet vállal majd: a tőkésországokkal folyó külkereskedelemben konvertibilis valutát pótol. (A KGST-országokkal to­vábbra is transzferábilis rubelben számolunk el.) . Az MNB december 1-1 hivatalos árfolyamán 100 dollár 3443 forintot ért. Ez lényegében azt jelenti, hogy a magyar külkereske­delemben egy dollárnyi be­vételre átlagosan 34 forint 43 fillér kiadás ráfordítás jut. Érdemes megemlíteni, hogy egy dollár kitermelé­se 1968.-ban még 60 forint­ba került. Ilyen mértékben javult volna a magyar ter­mékek versenyképessége az amerikaiakéhoz viszonyít­ván? Nem, gazdaságunk versenyképessége a csere- arányromlás hatására in­kább romlott. AZ ELLENTMONDÁS magyarázata egyszerű: a dollárárak a legutóbbi 10 esztendőben csaknem meg­kétszereződtek, míg a fo­rintárak nem egészen 50 százalékkal növekedtek. A Magyar Nemzeti Bank ak­tív árfolyampolitikája pe­dig kiszűrte és kiszűri a tőkéspiaci inflációs hatáso­kat, tehát felértékelte a fo­rintot az inflálódó devizák­hoz, köztük a dollárhoz ké­pest. Szolgáljon mindez szerény bizonyságul arra, hogy a magyar forint vi­szonylag stabil. Kovács József merkedésre. Az idősebbek ezt mérnökóvodának nevezik. Szó se róla, sok mindent tanul­tam. Mégis jobb lett volna dol­gozni. Tavaly végeztem, Moszkvá­ban. Most a gyár munkásszál­lásának egyik szobájában la­kom, a családdal, havi 400 fo­rintért. Először 2900 forintot kaptam, most 3200 a fizetésem, plusz nyelvpótlék, mínusz hon­védelmi adó. Másodállásban a gyári óvodában vagyok fűtő, reggel ötkor befűtök, bevásá­rolok, ha kell, este előkészítem a másnapot. Havi 1500-ért. Jobb lenne másodállásban is tervezni, de a saját munkahe­lyemen ezt nem engedik a ren­deletek. Beadtam a lakásigénylést, a vállalat kamatmentes kölcsön­nel segít. Néhány évet kell várni az OTP-lakásra. Ez sem sokat segít, mert a fizetés még mindig alacsony, a vállalattal szembeni kiszolgáltatottság vi­szont nő. Most jő munkám van, vol­tak már sikereim is, de túlsá­gosan sok idő megy el szalad­gálással, felesleges adminiszt- rálgatással. Hiányzik mellő­lünk a technikus, s a visszajel­zés munkánk eredményéről. Váltás, kapun bakii BECSKEI JENŐ, CSEPEL AUTÓ­GYÁR, SZIGETHALOM: — Én szerencsés vagyok, mert kétszobás lakásban élek családommal. Ráadásul magas kezdő fizetést kaptam, 3800 forintot. Persze, inkább az év­folyamtársaimhoz képest az. Az asszony már az egyetemen gyesen volt, mégis jobban él­tünk. Ösztöndíj, sok kedvez­mény, kollégium, a menza há­rom forint. Most sem élünk rosszul, de meg kell gondolni, hogy megvehetek-e. egy köny­vet vagy hanglemezt. Kiala­kult egy bizonyos igényszint^ s ezt csak úgy tudom tartani, hogy maszekolok. Műszerter­vezés, villanyszerelés, ami jön. Munkaköri leírásom már van, mert naponta követel­tem. Egy előttem végzett kol­légámnak máig sincs. A felté­telben technikum vagy főis­kola szerepel, a feladatkörben műszaki ellenőrzés és elektro- . mos tervezés. Megkérdeztem az okát, állítólag valami rendelet miatt kellett így fogalmazni, de nyilván, a hérbesorolás a való­di ok. Az első munkám az egész gyár elektromos felújításának ellenőrzése volt. A mostani már nem annyira mérnöki, tartok attól, hogy megragadok itt, bár gyáron belül más után is nézhetek. Máris lemaradtam CSUTOR GYÖRGY, IPARI SZE­RELVÉNY- ÉS GÉPGYÁR, BUDA­ÖRS: — Nem kötöttem társadal­mi szerződést, mert hallottam már olyasmit,.hogy kihasználta a gyár. Azért jöttem ide, mert itt ígérték; igazi mérnöki mun­ka vár. Meg js kaptam a fel­adatot, s egy hónap alatt elké­szültem vele. A következő lé­pést, amit már a műhelynek kellene megtennie, azóta is várom. Határidős munka, de hiába szaladtam fűhöz-fához, már nem lesz kész. Azóta sorozatban jönnek a feladatok, s olyan, mintha len­ne munkám! Olyan azonban nincs, ami megelégedéssel tölt­hetne el. Most a főnökök nagy munkáinak kis részleteit dol­gozzuk ki. Típustechnológia, ügyes ollózás. Megértem, hogy nem lehet minket azonnal a mély vízbe dobni. Csak éppen az a kérdés, hol kezdődik a mély víz?! Természetesen keresem a le­hetőségeket. Az Alkotó ifjúság pályázaton veszek részt. A továbbtanulás ? A nyelvtanu­lást nem ösztönzik, csak a fő­nököknek. Egy kollégám nem mehetett NC-tanfolyamra. Pe­dig tanulni kell, ha két hóna­pig nem olvasom el a szakfo­lyóiratokat, máris lemarad­tam. Ne szerencse legyen DIOSDI CSAFÁGYGYÁR: Nem találtam pályakezdőt. Azért nem, mert a gyár egyál­talán nem tud a lakáshelyzet megoldásában segíteni. Kezdő fizetést pedig ő£ is csak a szű­kös keretekből adhatnak. Minden gyár vezetője egyet­ért abban, hogy alapvető vál­tozást csak országos szintű megoldással lehet elérni. Való igaz, sokat jelent a kamatmen­tes kölcsön, sok helyütt letele­pedési segélyt kapnak a fiata­lok, a KISZ segít az első lépé­sek megtételében, ám ahhoz, hogy ne a puszta szerencse kelljen az elégedett élethez, mindez kevés. Nem k'evés azonban az, amit még a gyárkapun belül elér­hetnének. Nevezetesen; a mély víz az első munkanapon kezdődik, s a fiatalok alig vár­ják, hogy fejest ugorhassanak. S ebben a főnököknek, az idő­sebb pályatársaknak kell segí­teniük. Kolossá Tamás Az Iskolabútor és Sportszergyárban az idén 160 ezer szánkót készítenek. A hazai kereskedelem 120 ezer darabot hozott forgalomba. A svájci üdülőhelyről. Davosról kapta fantázianevét a négyféle méretben készülő és tőkés piacokra kerülő 40 ezer szánkó. lakásépítők vallomásai . Reflektorfényben — nem könnyű Sok helyütt kerülhetett volna sor ezekre a beszélgetésekre. Dunakeszin csakúgy, mint Érden, vagy Gödöllőn. Partnereim ugyanis amolyan vándormadarak, ezúttal azonban a szó nem elmarasztaló értelmében. Az építők soha sehol nem meleged­hetnek meg, valójában müvükben sem gyönyörködhetnek. Pe­dig munkájuk eredményét évtizedeken át nézzük, használjuk, s az idő múlásával egyre kevésbé kritizáljuk. Hozzászokunk a hibákkal együtt. Mert azt ők maguk, a lakásépítők sem tit­kolják, hogy festhetnének, tapétázhatnának tökéletesebben; hogy okozhat bosszankodást sok apró-cseprő hiba. Egymás hegyen-hátán Dolgozhatnának-e jobban? Miként értékelik saját mun­kájukat? Milyen gondok za­varják leginkább a hétközna­pokat? Miért baj, hogy a fia­talok nem vágynak mesterek­ké lenni? Ezekre és a hasonló kérdésekre kerestük a választ Vácott, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Föld­vári lakótelep legújabb 99 la­kásos épületében, amelyet év végére el kell készíteniük. — Tévedés, ha bárki azt gondolja, kétféle ember él bennünk. Egy, aki a maszek munkájában gondos, figyel-' mes, és egy másik, aki bejön a vállalati építkezésre és csak igyekszik letölteni a nyolcórás munkaidőt — állítja Encz Ist­ván festő-mázoló és tapétázó szakember. — Mi Itt is sze­retnénk kifogástalanul dol­gozni és örömünket lelni a munkánkban. Ez azonban'nem csak rajtunk múlik. Rengeteg a szervezetlenség, amit aztán kapkodás követ. Jobban jár­nánk, ha ránkbíznák a mun­ka megszervezését. — Most is láthatja bárki, egymás hegyén-hátán dolgo­zunk — mutat körül Dancsó István, az asztalosok brigád­vezetője. — Ha a technológiai sorrendet nem tarthatjuk be, egyszerűen összefutunk. Elis­merem, nem mindenki lelkiis­meretes. A munkatársait azonban senki sem válogathat­ja meg, sokszor a rossz mun­kás is jobb a semipinél, aki végképp képtelen felvenni a tempót és csak árt, azt kigo­lyózzuk. Aki két telet lehúz... — Az a fő baj, hogy hihe­tetlen alacsony színvonalú a szakmunkásképzés. Nem ér­tem, miért nem nevelik mun­kaszeretetre a mai ifiket — veszi át a szót ismét Encz Ist­ván. — Az építőipar nehéz te­rület, de az a gond, hogy a felszabadult fiatal szakembe­rek nem képesek önállóan dolgozni. Itt viszont a babus­gatásra nincs Idő. Ha két te­let itt lehúz valaki, elege is volt, megy, keres valami köny- nyebbet. — Szerintem sok gyerek már a pályaválasztásnál melléfog — mondja ismét Dancsó Ist­ván. — Vagy fel sem veszik oda, ahova jelentkezik, de el­végzi a szakmunkásképzőt, ha már elkedzte. Fiatalember Erdős Béla, a festők művezetője, ö is hangot ad véleményének. . — Szidjanak, nem bánom, de szerintem a szakoktatókon múlik sok minden. Többségük nem eléggé képzett, még a technológiai sorrenddel sin­csenek teljesen tisztában. Ho­gyan taníthatnak, ha meg sem tudják mutatni a szakmai fo­gásokat? Ha most azt mond­ják: rosszul dolgozunk, nem tudom mit mondanak majd, ha az utánpótlás kerül a he­lyünkre. — Rosszul dolgozunk ? Egyetlen művezető sem vesz át hibás munkát, ezt állítom. — veti közbe Encz István. — Én 19 éve vagyok a PÁÉV- nál, s nem szégyellem, hogy szeretem a szakmámat. Ez pe­dig arra kötelez, hogy hibát­lan legyen a tapétázás, egyen­letes a festés ... Jólesne a vállveregetés Dancsó István 34 éve van az építőiparban, több mint egy évtizede Pest megyében. A kollektív szellemet dicséri, az emberek közötti jó kapcso­latot. Nem a pénz miatt van itt... — Sokszor a vállveregetés is jólesne, de elmarad — ke­seredik meg a szó Encz Ist­ván szájában —, mert hogy anyagi megbecsüléssel nem kényeztetnek el bennünket, azt csak megértenénk. De a jó szó... az ösztönző lenne min­den becsületes munkásnak, és azért mi vagyunk többség­ben. Simon János, a melegbűr- kolók csoportvezetője nem hagyja magát lecsábítani a bakról, amin állva dolgozik. — Mi teljesítménybér­ben vagyunk, adott idő alatt kell végeznünk, a meghatá­rozott mennyiségű lakással. Amikor végül átveszik az épü­letet — és kifogástalannak Is találják — kapunk jutalmat az OTP-től, vagy 500 forin­tot fejenként. Sok az? Itt a PÁÉV-nél pedig negyedéven­ként 5 ezer forint prémiumot oszthatunk el, erre most ha­tan vagyunk. Számolja ki, mennyi jut egy-egy emberre. Milyen a szervezettség? Ha tehetjük, minden reggel meg­beszéljük, hogyan jövünk sorban, burkolok, festők, asz­talosok. Igyekszünk nem na­gyon zavarni egymást. A tisz- - tességes munkás szól is a má­siknak, ha valamit elrontott. Hogy nem mindenki tisztessé­ges? Másutt talán csupa ki­váló dolgozó van? Csak mi itt jobban reflektorfényben va­gyunk. — Az még nem lenne baj — szól közbe fiatalabb társa, Molnár József. — de bosszan­tó, hogy mennyit szidnak bennünket. Pedig azért csak , elkészült Pest megyében jó néhány ezer lakás, már mióta én itt vagyok, 1973 óta is. Örökólt munkaszeretet Kiderül: a 43-as Állami Építőipari Vállalattól jött át, ahol édesapja 20 évet húzott le, s öccse ma is ott dolgozik. Miután a csehszlovák határ­menti Dejtár községből a PÁÉV-busz hozza reggelente, ezt kevésbé fárasztónak talál­ta a korábbi sok vonatkozás­nál. 'V — Hogy ki, milyen ember­ré és szakmunkássá válik, az szerintem, a családi háttértől függ — fogalmazza meg el­gondolkodva. — Tudom, hogy én apámtól örököltem a műnk asz eretetet és soha nem ügy jövök dolgozni, hogy Jaj, már megint... Pedig fél négy­kor kelek és megetetem az ál­latokat, mielőtt indulok. Igaz, a mestereimnek is hálával tartozom. Kár, hogy hasonlót egyre kevésbé éreznek a mai tanulók. — Akadnak azért kivételek is — kel a fiatalok védelmére Simon János. — Ne a saját fiából indul­jon ki! — inti le Molnár. — A fia ugyanis villanyszerelő, idén szabadult, s ide hozta hozzánk, az építésvezetőségre. • ő valóban jobb az átlagnál, de tán még ma is elverné őt Jani bátyám, ha szégyent hoz­na rá... Dodó Györgyi 4 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom