Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-18 / 296. szám

1981. DECEMBER 18., PÉNTEK 3 xAtmm TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalrólJ Őrizzük társadalompolitikai vívmányainkat és szerény mértékben tovább javítsuk az életkörülményeket. Az életkörülmények javítá­sában továbbra is nagy sze­repe van a kórházfejlesztés­nek, az általános iskolai tan­teremépítésnek, 1982-ben 1300 új általános iskolai tanterem létesül. Az egészségügyi ki­adások jövőre 7,2, a kulturális kiadások 5 százalékkal halad­ják meg az idei várható rá­fordításokat. Tovább folytat­juk a lakásépítési program megvalósítását. 1982-ben 77 000 lakás — ezen belül 19—20 ezer állami lakás — fog épül­ni, ezzel megvalósulnak az ötéves terv időarányos fel­adatai. A gazdálkodás mai feltételei — hangsúlyozta Hetényi Ist­ván — a közkiadásokban ész­szerűbb, takarékosabb gazdál­kodást követelnek. A takaré­kosságot úgy kell gyakorolni, -hogy az nem keresztezheti társadalompolitikai céljainkat. Hetényi István kifejtette: a jövő évi költségvetés akkor válhat reálissá, ha a fejlődést jövőre is intézkedésekkel ala­pozzuk meg. A kormány ezért korszerűsítette a valós feltételekhez és a gazdaságpo­litikai célokhoz igazította az árképzést. A jövedelemszabá­lyozás módosítására hozott intézkedések reálisak, a vál­lalatokat ugyan rövid távon esetleg kedvezőtlenül érintik, de a népgazdasági egyensúly javítása végső soron minden vállalat tartós érdeke. A miniszter szólt valutapo­litikánkról, nemzetközi keres­kedelmi és pénzügyi kapcso­lataink fejlesztéséről. Az expozé következő részé­ben emelékeztetett azokra az intézkedésekre, amelyeket a mezőgazdaságban hoztak, egyebek között arra a prog­ramra utalt, amelyet kidolgoz­tak az alacsony hatékonyságú, kedvezőtlen adottságú szövet­kezetek termelésének fellendí­tésére. Befejezésül a miniszter utalt arra, hogy mozgósítható ener­giáinkat a nagyobb teljesít­ményekre való felkészülésre kell fordítani. Ezt tükrözi a Magyar Népköztársaság 1982. évre összeállított költségvetése is. A miniszter kérte az or­szággyűlést, hegy mindezeket mérlegelve vitassa meg és fo­gadja el a beterjesztett tör­vényjavaslatot. év tapasztalatai egyértelműen igazolják a hatodik ötéves «terv tör vény új vonását, a nyi­tottságot, a rugalmasságot, amely a gyakorlatban jöl be­vált A költségvetési bizottság ne­vében javasolta: átfogó elem­zés után szülessen intézkedés a nagyiparban a korszerűbb bérszabályozási formák kiala­kítására és bevezetésére. A NAPIREND VITÁJA A NYITOTTSÁG, RUGALMASSÁG JÓL BEVÁLT GYAKORLAT Ezután Novák Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, (Pest m. 16. vk., Ráckeve), a törvényjavaslat bizottsági elő-' adója kapott szót. Kiemelte: a költségvetési tervezetről az országgyűlés bizottságaiban 96 képviselő mondott véleményt. Alkotó vitában elemezték a kialakult helyzetet, s a to­vábblépés feladatait, eszközeit. Az írásos dokumentumokból az is kitűnik, hogy államunk az elkövetkező évben is gon­doskodik polgárairól. Nagy és növekvő összegeket fordít egészségügyi, szociális és kul­turális ellátásra, a fogyasztói árak védelmére. Fenntartja a jog- és rendibiztonságot, az ország védelmi erejét, emel­lett részt vállal a gazdaság- fejlesztő munkából a beruhá­zások egy részének finanszíro­zásával. Az állam e feladato­kat akkor is vállalja, amikor a fejlődés külgazdasági felté­telei romlanak, ■ s számos egyéb belső ok miatt nem bő­vül megfelelően népgazdasá­gunk jövedelme. A terv- és költségvetési bizottság szüksé­gesnek és helyesnek tartja a gazdaságpolitikai célok eléré­séhez a gazdasági szabályozó- rendszer egyes elemeinek a jövő év január elsején életbe lépő változását. A jövedelmek mérsékeltebb növekedése a tanácsoktól, az Intézményektől mindinkább sürgetően igényli, hogy a ren­delkezésükre álló pénzügyi forrásokat a kiemelt felada­tokra összpontosítva vegyék figyelembe. A közpénzekből, az állami költségvetésből fi­nanszírozott feladatoknál a hatékony, takarékos felhasz­nálás legyen mindannyiuhk száméra egyaránt- kötelező — hangsúlyozta. A bizottsági vi­tában számos felszólaló sür­gette, a jövőben arra is gon­dosabban ügyeljünk, hogy ne fukarkodjunk az erkölcsi és anyagi elismeréssel azon alko­tó emberek esetében, akiknek szorgalmas, fáradságot nem is­merő munkája nyomán a ne­héz körülmények között is előbbre lépünk. Sok szó esik arról, hogy hazánkban egyelő­re magasabb a technikai fej­lettség szintje, mint kihaszná­lásának hatékonysága. Fejlő­désünk kulcskérdése tehát nem egyszerűen a technikai fejlesztés, hanem annak haté­konyabb, szervezettebb kihasz­nálása. Ez viszont már nem a technikán, hanem a*vele kap­csolatos társadalmi és emberi tényezőkön is múlik. Az előadó aláhúzta: az idei Peják Emil (Budapest, 56. vk.), az MSZMP XVIII. kerü­leti Bizottságának első titká­ra nyitotta meg a felszólalók sorát: szólt az idei terv telje­sítésének fővárosi jellemzőiről, majd elmondotta, hogy Buda­pest jövő évi terve is termé­szetszerűen összhangban lesz a népgazdaságéval. A takaré­kosság, a célszerűség jegyé­ben. Skaliczki Károlyné (Békés m. 2. vk.), a Dél-Alföldi Tég­la- és Cserépipari Vállalat csoportvezetője elismerően szólt megyéje mezőgazdaságá­nak termelési eredményeiről, de mint mondotta, a megter­melt értékek óvása nem min­dig megoldott. Rámutatott ar­ra is, hogy az ipar és a mező- gazdaság között, nem min­dig megfelelő az együttmű­ködés. Dobi Ferenc (Csongrád m. 5. vk.), a MEDOSZ főtitkára hangsúlyozta, hogy a jövő évi népgazdasági terv és állami költség-vetés céljaival a szak- szervezetek egyetértenek. A társadalom, a tervfeladatok végrehajtásában is számíthat a szervezett dolgozókra. Karakas László (Hajdú-Bi- har m. 12. vk.), az MSZMP KB j)ártgazdasági és ügykeze­lési osztály vezetője, az idei év gazdasági fejlődéseinek eredményeit summázta, majd szólt Hajdú-Bihar megye jö­vő évi beruházási terveiről. Vastagh Ottilia (Nógrád m. 8. vk.), Finomkerámiaipari Művek romhányi gyárának csoportvezetője, .jelentette, hogy ' üzeme, a beruházások eredményeként csaknem öt­szörösére növelte falicsempe- termelését. A piac igényeihez igazítva termékszerkezetét; törekedve a minőség folyama­tos javítására; építve a szocia­lista brigádok cselekvőkészsé­gére. Boza József (Bács-Kiskun m. 18. vk.) az állampusztai cél­gazdaság igazgatója kiemelte, hogy véleménye szerint a jövő évi költségvetés jól számol az objektív valósággal és a lehet­séges célok közül á legoptimá- lisabbat tükrözi. Hornyák Tiborné (Szabolcs­Szatmár m. 9. vk.) az MSZMP nyírbélteki nagyközségi bi­zottságának titkára ugyancsak kifejezte meggyőződését, hogy a törvénytervezet reális célo­kat tartalmaz. Szigethy Dezső (Győr-Sopron m. 14. vk.) a Soproni Vasön­töde műszaki osztályvezetője a műveltség fokozásának fon­tosságát hangsúlyozva, felhívta a kulturális kormányzat fi­gyelmét arra, hogy a kultúrád lis ágazatban is érdemes vol­na lehetővé tenni a tanácsok számára a pénzügyi keretek­kel történő rugalmasabb gaz­dálkodást. Ezt követően Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese' emelkedett szólásra. nap alatt készül el), ugyanitt a betegellátás sürgős meg­oldása (erre a megye nyújt külön pénzeszközöket, hiszen 23 ezer emberről van szó), Mende központi konyhát kap, ezzel helyére kerül a napközi otthon ügye, megkezdődik Mo- noron a lakótelep emelése (összesen 400 lakás a VI. ötéves tervben). A kisebb beruházá­sok között említést érdemel a közutak felújítása, különös te­kintettel a gyalogosokra. S itt ismét visszakanyarodhatunk a társadalmi munkához, melynek segítségével a tervezett jár­dahosszúságnak két és fél­szeresét csinálhatják meg a járás településein. Pest megyében nagyon kevesen szolgáltak rá arra, hogy magukra vehessék a pénzügyminiszter tréfásnak tű­nő, ám nagyon komoly meg­jegyzését: „El kell ítélni azo­kat, akik — az ellenőrzés ta­núsága szerint — alacsony jö­vedelmezőség, visszaesés, vagy veszteséges voltuk ellenére nem törekednek tevékenysé­gük megújítására, akiknek ma­gatartására a sült galamb vá- rása a jellemző. Az államtól azonban verebet is csak a ter­melés korszerűsítéséhez lehet várni, azt is csak a saját erő­feszítés kiegészítéseként.” Ki­sebb derültséget keltett az ülésteremben e hasonlat, ám azt senki sem vitatta el, hogy nagyon helyénvaló volt, s nagyon jókor hangzott el. Nem kell messzire men­nünk, hogy megtudjuk, meny­nyire fontos ahhoz az ominó­zus verébhez a saját erőforrá­sok előteremtése, elmondta ezt helyben Koltai Imre, a Ce­ment- és Mészművek vezér­igazgatója, Pest megye 28. szá­mú választókerületének or­szággyűlési képviselője. De el­mondta ennek az előteremtés­nek egynéhány mikéntjét is, a cementipar vállalatainak gyakorlatából. Különösen igye­kezett eloszlatni azt a tév­hitet, hogy a rugalmasság csakis kis- és középüzemek ve­lejárója. Attól függ. mit ér­tünk ezen — magyarázta —, ez pedig attól, milyen válla­latra értjük. A piac igényei szerint gyors termékváltás? Az építőanyag-ipar ezen ágában ezt nem forgathatjuk a fejünk­ben, de azt igen, hogy mikép­pen alkalmazkodjunk a piac szállítási kívánalmaihoz, hogy meglegyen bennünk a készség esetleg a határidők módosítá­sához, vagy az azonnali ter­méktovábbításhoz, ha éppen arra van szükség. Az iparág sajátosságait tekintetbe véve — mint említette — a minő­ségre is lehet érteni a ru­galmasságot. Én úgy hiszem, ezen más iparágak is elgon­dolkodhatnak ... A beruházásokról szólva ugyancsak megfontolandó mindaz, amit Koltai Imre a cementipar berkedből citált. Ami ilyen címen egyáltalán szóba jöhet, az mind ésszerű célokat szolgál. Milyeneket? Például azt, hogy, a lehető legolcsóbban. beszerezhető energiahordozóval lehessen működtetni egyes üzemeket. Vagy módot teremteni a téli tárolásra, olyan csomagolási metódus kimunkálásával, ami ehhez megfelel. Egészen biz­tos, hogy mindenütt csak az energiafelhasználás ra­cionalizálását sikerülne meg­oldani, nem mondhatnánk, hogy hiába gondolkodtunk. De rugalmasságra van szükség az egyéni, a személyes érdekeltség rendszerének megteremtésében is, például nem kell félni attól, hogy a céljutalmak közt esetleg 10—20 százalékos el­térés lesz, ha a munka telje­sítményértéke tükrözi ugyan­ezt az arányt. A kulcsszó mindig és min­denütt a teljesítmény. A való­ságos teljesítmény. Mert ahogy mondtuk az elején: okos em­ber nem épít légvárakat. Már­pedig ha biztos alapokat aka­runk, akkor magunknak kell azokat meg is teremteni. Bálint Ibolya MARJAI JÓZSEF: POLITIKÁNK BECSÜLETES, EGYENES ÉS KISZÁMÍTHATÓ — Gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjén — és termé­szeti adottságaink adott —, előrehaladásunknak a koráb­binál is fontosabb feltételévé vált széles körű, növekvő és minőségileg is fejlődő bekap­csolódásunk a nemzetközi munkamegosztásba, a lehető legszélesebb gazdasági kap­csolatok kiépítése, a kölcsö­nösség alapján együttműkö­désre kész országokkal — mondotta. — Természetes kö­zegünk és minden ilyen jelle­gű tevékenységünk alapja a szocialista integráció és ezen belül együttmunkálkodás min­denekelőtt a Szovjetunióval, amely meghatározó tényező a ma és a jövő szempontjából is. A világ minden más ré­szével erre az alapra támasz­kodva folytatjuk gazdasági kapcsolataink fejlesztését. Az ország politikai és gazdasági stabilitása, teljesítő képessége, népünk jó közérzete annak a politikának köszönhető, ame­lyet már több mint negyed százada követ a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, és amely nemcsak idehaza, de határain­kon kívül is tiszteletet és'el­ismerést vált ki. Különösen nagy nemzeti, politikai és gaz­dasági érték, hogy történel­münkben soha ilyen jó hí­rünk, tekintélyünk és megbe­csülésünk nem volt, mint most. Joggal állapíthatjuk meg, hogy olyan nagy erőfeszítések, mint amilyeneket 1978 óta ez az ország, ez a gazdaság ki­fejtett a korábban megszokott kedvezőbb körülmények között rendkívül látványos számokat produkáltak volna. Nem raj­tunk múlik és nem rajtunk múlott, hogy ez most nem így van. Politikánk és politikai gyakorlatunk helyességét — beleértve gazdaságpolitikánk­nak a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sán megerősített irányvonalát —; az ország stabilitását, szo­cialista társadalmunk és gaz­daságunk teljesítőképességét igazolták a tények és a nagy megpróbáltatások mércéjével' értékelték fel az elmúlt évek. Most nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a szocialista Magyarország minden összeha­sonlításban erősítette helyze­tét, pozícióit, megbecsülését ás hitelét az iránta érzett, tanúsí­tott bizalmat, hanem saját magához mérten is -fejlődött, előrelépett. Mindezt olyan időszakban, amikor a külső feltételek számottevően rom­lottak, az igénybe vehető for­rások jelentősen mérséklőd­tek. Ezek a tények gazdaságpoli­tikánk helyességét igazolják. Igazolják ugyanakkor, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt megőrizte és erősítette a forradalmi erényét: az alap­kérdések, a fő célok stabilitá­sának és változatlanságának megőrzése mellett a gyakorlat­ban rugalmasan alkalmazko­dik a változó feltételekhez, képes a megújulásra. A költségvetés 1982. évi ter­vünk ezt a gazdaságpoliti­kát, ezt a gyakorlatot folytat­ja és fejleszti tovább. Folytat­juk az egész társadalom és ezen belül mindenekelőtt a gazdaság ösztönzését, ha úgy tetszik: kényszerítését na­gyobb teljesítmények elérésé­re. Folytatjuk az alkotó erők lehetőségeinek szélesítését, en­nek érdekében minden gát és korlát folyamatos és fokozatos felszabadítását. Folytatjuk tár­sadalmunk és gazdaságunk szocialista jellegének erősítését a szocialista termelési viszo­nyokból adódó előnyök gya­korlatias, jobb kihasználását. A világon mindenki tudja, kik vagyunk és tudja, hogy mi ezék is maradunk. Szocialista ország, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja, megbízha­tó, szilárd szövetségese bará­tainknak, korrekt partnere mindenkinek a világon, aki velünk kapcsolatban áll és együttműködni kész. Ez mind a szocialista fejlődés kérdései­ben, mind a nemzetközi viszo­nyokban a helyünket és ma­gatartásunkat meghatározó, megváltoztathatatlan elköte­lezettség. A Minisztertanács elnökhe­lyettese beszédének befejező részében szólt a nemzetközi munkamegosztásban való fo­kozott és számunkra nélkülöz­hetetlen bekapcsolódásunk fo­lyamatáról, s mint mondotta: alapkérdés számunkra a szo­cialista integráció erősítése, fejlesztése, a KGST-tagorszá- gokkal ' eddig kialakított együttműködés megszilárdítá­sa és megőrzése. Mi mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a közös feladatokra a szo­cialista integrációban új, kö­zös megoldásokat alakítsunk ki. A nem szocialista világgal gazdaságunk versenyképessé­gének növelése alapvető felté­tele a kapcsolatok fejlesztésé­nek. Alapelvként alá kell húz­nunk, hogy gazdaságunk mű­ködtetésének mechanizmusa már most, továbbfejlesztése pedig még inkább lehetővé te­szi, hogy a világon mindert piacon, annak szabályai sze­rint versenyezzünk, helytáll- junk, vállalva az ezzel járó kötelezettségeket. Ennek meg­felelően meg kell követelnünk és biztosítani kell érdekeink tiszteletben tartását, jogaink maradéktalap és csorbítatlan érvényesítését. Reidl János (Somogy m. 5. vk.) a Videoton tabi gyár­egységének csoportvezetője, arról szólt, hogy mennyire fon­tos a népgazdaság érdekében is, az aprófalvak népesség- megtartó képességének foko­zása. Szalai Géza (Budapest 20. vk.) a Ganz-MÁVAG Szer­számgépgyárának vésnöke elis­merően nyilatkozott a VI. öt­éves terv lakásfelújítási prog* ramjáról, különös tekintettel választókerületére, a József­városra, ahol igen sok idős ember él elavult épületekben. Jávorkai István (Komárom m. 2. vk.) a Tatabányai Szén­bányák Vállalat főaknásza rá­mutatott, hogy a gazdaság irá­nyításában, a határozatokban mindig egység tapasztalható, ám a helyi végrehajtásban gyakran elkerüli figyelmün­ket, ha valamely vállalati te­vékenység nem az ország egé­szének érdekét szolgálja. Szabó Lajosné (Szolnok m. 5. vk.) a Tisza Cipőgyár tűző­nője munkahelyi eredményei­ről, gondjairól szólva elmon­dotta, hogy nem mindig ki­egyensúlyozott náluk sem az anyagellátás, akadályozza a folyamatos termelést gyakran a szállítási késedelem is. A gyár kollektívája azonban, a kitűzött célokat, elhatározása szerint jobb munkával, taka­rékosabb gazdálkodással, el fogja érni. Gázsity Milutinné (Baranya m. 12. vk.), a drávasztárai ál­talános iskola tanára ugyan­csak az aprófalvas települések gondjairól beszélt, érintve azt, hogy a lakóhelyi közösségek­ben rendezett fórumok, a tele­pülésfejlesztés kérdéseiről tar­tott párbeszédek, egyre fonto­sabbak feladataink társadalmi méretű tudatosításában. Novák János (Budapest 54. vk.), az Egyesült Vegyiművek főcsoportvezetője kiemelte, hogy munkahelye is törekszik a gazdaságos export növelésé­re, ugyanakkor kerületének másik két nagyüzeme, a Hun- garocamion és a Budapesti Tejipari Vállalat szintén hoz­zájárult a külgazdasági egyen­súly, illetve az egész ország lakossága ellátásának javítá­sához. Bata János (Pest, 12. vk.), a Gyöimröi Ruhaipari Szövetke­zet elnöke rámutatott: a ha­tékonyabb gazdálkodásra, gaz­dasági életünk élénkítésére a jövő évi terv több lehetőséget, felelős vállalkozási formákat nyújt. Szigorúbb, de rugalma­sabban késztet a központi el­határozások végrehajtására. A választópolgárokkal foly­tatott beszélgetésekben is mind gyakrabban kapnak han­got gazdasági természetű kér­dések — hangsúlyozta a to­vábbiakban a képviselő. A vá­lasztókerületi munkából fakad az a tapasztalat, hogy — mi­közben jobb a boldogulás le­hetősége — az emberekben mindinkább erősödik a társa­dalomért vállalt felelősség tu­data is. Bata János felszólalásának befejező részében a téli ülés­szak előkészítésének jegyében lezajlott Pest megyei képvise­lőcsoport tanácskozásáról szólt. A képviselők egyebek között hangsúlyozták, hogy a tovább­tanulásnál nagyon fontos len­ne a szakmunkásképzés le­hetőségeinek bővítése és ja­vítása. Több hozzászóló nem jelent­kezett, ezért az országgyűlés elnöke a vitát lezárta. Szalai Géza képviselő kérdésére Áb­rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter adott érdemi választ, majd Hetényi István zárszava következett. Elmondotta: a kormány részle­tesen megvizsgálja a képvise­lők által tett javaslatoka* ész­revételeket, s amelyek indokol­tak, azokat a napirenden sze­replő törvényjavaslat végre­hajtása során érvényesítik. Az országgyűlés első napja — amelyen Apró Antal, Cser- venka Ferencné és Péter Já­nos felváltva elnököltek —ez­zel véget ért. ERŐSÖDŐ FELELŐSSÉGTUDAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom