Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

Hasznos kezdeményezés A meghívást elfogadom./ Szóval és tettel segítség a mozgássérülteknek Még alig száradt meg a tin­ta a meghívókon — melyet a mozgássérültek helyi csoport­jának megalakítása céljából küldtünk az érintetteknek — már a válaszokat is kezemben tartom. A meghívást köszönettel el­fogadom — írja Maszlik And­rásié Monorról. — Jogos prob­lémát vetettek fel a járás te­rületén élő mozgássérültek — nincs társaságunk, emberek közé vágyunk! Ezért is döntött úgy a járási Vöröskereszt vezetősége, hogy 1981. december 19-re a monori művelődési házba 14 órára összehívja mindazokat, akiknek részvételével megalakítják a mozgássérültek járási csoport­ját. Erre á rendezvényre meghívjuk a járás párt-, állami és gazdasági egységek vezetőit, hogjy a felvetett gondokra, problémákra ■ az érintettek azonnal választ tudjanak kap­ni. De várjuk azokat is, akik társadalmi felajánlásaikkal — pénzösszeggel — támogatják, támogatták a járásban élő mozgássérülteket. Bánföldi Györgyné, a járási Vöröskereszt titkára Nyáregyháza Műszaki éfadái Régi vágyuk teljesül hama­rosan a nyáregyházi gyere­keknek: átadják rendeltetésé­nek ugyanis a közeljövőben az új tornatermet, amelynek műszaki átadására a napok­ban került sor. A létesítmény felett szinte az egész járás gazdasági egy­ségei védnökséget vállaltak, anyagilag és munkával is se­gítették az építkezést. A nap kulturális programja Gyomron: a zeneiskola fog­lalkozása (órarend szerint), 18- tól: a népi tánccsoport pró­bája, közös klubest a helyi ifivezetőkkel. Az úttörőházban, 15-től: a túrafelelősök képzése, 16-tól: napközis délután. Monoron, 13-tól 18-ig: a Nagy István-csoport képző- művészeti kiállítása (a Vigadó feletti kiállítóteremben). Vecsésen, 15.30-tól: művészi torna. Sorban állás Kenyér December 12., szombat, 11 óra 40 perc. Monoron, az Ady Endre utcai pék­bolt előtt egy asszony és egy férfi egymással verse­nyezve szidja az eget, mert a bolt bezárt és Monoron akkor már nem lehetett ke­nyeret kapni. 12 óra 03 perc. A főtéri népboltban sokan várakoz­nak. A bolt közepére a /szállítók betolnak két, ke­nyérrel teli kosarat. A kosarakat hirtelen iz­gatott tömeg veszi körül, és egymást tiporva igyek­szik mindenki a kenyér birtokába jutni. A pultnál álldogálók — mivel kimaradtak a küzde­lemből —, szitkaikat az el­adókra zúdítják. Az üzlet­ben eluralkodik a pánik. Egy rezignált hang meg­jegyzi: micsoda emberek vannak! Az eladók azzal nyugtatgatják a vevőket, hogy ők erről nem tehet­nek. Az újabb kenyérszállít­mány megjelenésekor az iz­galom alábbhagy. 12 óra 35 perckor a kenyér elfo­gyott. Mi lesz itt karácsonykor? V. I. Napi postánkból A szülők cselekedtek Nem fenyegeti már a gyermekeket veszély Pilisen, 18-tól: ifjúsági klub­foglalkozás, 18.30-tól: a honis­mereti szakkör összejövetele. A moziban, 17-től: Szerelme­im. Üllőn, a zeneiskolások meg­tartották az idei első félévi hegedű- és zongoraversenyü­ket. Ünneplőbe öltözött gye­rekek várták kezüket tördel­ve, az izgalomtól kipirosodva, hogy bizonyítsanak úgy szü­leik, .mint tanáraik és pajtá­saik előtt. „Jobb félni, mint megijed­ni”. Ezzel az ismert szólással fejeződött be az október 30- án megjelent jegyzet, amely is eljuthatnak ide. Ismeretle­nül is nagyon irigylem a szü­leiket, biztosan nagy boldog­ság két ilyen gyerek. Az elő­adott Beethoven-mű és a Cho- pin-keringő magával ragadott mindenkit. Az utóbbi évek­ben, úgy, mint most is, ők színesítették játékukkal a hangversenyt. arról tudósított, hogy a mono­ri Ady úti óvoda kerítése tra­gikus balesettel fenyegeti a gyerekeket. „Miért nem akadt segítség az első jelzés óta?” — tette föl a kérdést az írás szerzője. Azok a szülők, akik napon­ta látták és félték az ingatag téglakerítést, nem várhattak tovább. Két szombatjukat fel­áldozva önként, maguk láttak munkához, amihez a szüksé­ges anyagot biztosították. Ma már csak érdekességként je­gyezhetjük meg, hogy az alap nélküli kerítést egy ember puszta kézzel döntötte be. A munkára jelentkezett tíz szülő alapot ásott, betonozott és újraépítette a kerítést, amely most már mindenkit megnyugtathat, a gyermekeket nem fenyegeti veszély, nyu­godtan játszhatnak az udvaron. Hégely Gábor Manor Félévi hangverseny / A zene szerelmesei között A gyakorlat teszi a mestert! A bemutató a legkisebbek­kel kezdődött és a nagyokkal fejeződött be, így nagyon jól érzékelhető volt a fejlődés. Az évek számával nőtt a gyerekek magabiztossága a választott hangszeren, de érzékelhető volt az a művek előadásának • • • Dicséret illeti a tanárokat is, akik nagy szakértelemmel és türelemmel fáradoztak, hogy lépésről lépésre elvigyék a gyermekeket a zene csodá­latos világába. üCssrthágé-kciacerf A Karthago együttes ad kon­certet december 18-án, pén­teken este 7 órakor Monoron, a művelődési házban. tisztaságán, szépségén és hosz- szúságán is. A szemünk előtt bizonyosodott be a régi mon­dás: a gyakorlat teszi a mes­tert! Először láthattuk és hallhat­tuk az alsósok egy-két perces próbálkozásait. A legkisebb, Miklósi Mónika játékával kez­dődött és a Kereskényi test­vérpár csodálatos ráadásával, Mozart menüettjével, a Kis éji zenével fejeződött be. Az al­sós gyerekeknél szinte csak iz­gultunk, hogy nehogy tévesz- szenek, hibázzanak, a nagyok­nál már élveztük is a zenét,. Nagyon szépen játszott Ben- kó Ibolya, Göndöcs Zita, Mé­szöly Ildikó, Kiss Emese, No­vak Cecília. Szép volt Balázs Anna és Lovas Emőke négy­kezese, és nagyon tetszett Ber­talan Zsuzsa — Schumann: Első bánat című darabja. Ter­mészetesen nem sorolhatom fel rhind az ötven nevet, a gyerekek nagyon szépen ját­szottak és nem sültek fel — legalábbis mi, laikusok nem vettük észre. ® • Meg kell említenem Keres­kényi Tamás és Kereskényi Csaba játékát, példaképei le­hetnek mindenkinek, a most próbálkozó kis zeneiskolások­nak legfőképpen. Lebegjen szemük előtt, ha sokan gyakorolnak, talán ők Tél eleji gondolatok Gyalogosan Tél tábornok megint jól el­altatott bennünket. Cseles had­művész. A múlt évben, decem. bér elsején támadott, most egy fél hétel korábban. Falun elsöprik Megtréfálta a sofőröket, akik kocsijukkal belecsúsztak az utak menti árkokba. Megtré­fálta a meteorológusokat, akik szombat délelőttre felszakado­zó felhőzetet ígértek. Megtré­fálta a házmestereket, akik nem lapátolták vagy nem sö­pörték el a frissen hullott ha­vat, nem készítettek elő homo­kot. salakot. S megtréfálta a vasutasokat és egyes vonatok ideiglenesen eltűntek a pá­lyákról. Attól tartok azonban, hogy mi tettük naggyá a szakállábol havat rázó északi uraságot. Egy kis furfanggal gondolhat­tuk volna, hogy talán elcibb is támadhat a tél. Hiszen nyáron teli voltak az újságok az éghajlat általános roszabbo- dásáról szóló híradásokkal. Eleinte úgy tűnt, hogy látoga­tása csak villámlátogatás lesz. December első napjaiban ki­csit valóban enyhített a szorí­tásán. de nem vonult vissza! A tél egyik központi kérdé­se az, hogy mennyire biztosí­tott a balesetmentes gyalogos és vonaton közlekedés. A falusi emberek adnak rá, hogy elsöpörjék por­tájuk előtt a havat, hiszen ők is járnak rajta. Megfigyeltem, az a gazda, aki korábban nyúl a seprűhöz a szomszédjá­nál, nemcsak a saját járdaré- szét tisztítja meg, hanem át- partizánkodik egy kicsit a szomszédba is. Ha legközelebb a másik a frissebb, akkor ő cselekszik így. Eltűnt a salak A kötelességtudat mellett — ez persze az erősebb, azért is tisztán tartják a ház elejét a falusiak, mert télen különösen meglátszik. Aki nem végzi el ezt a munkát, annak könnyen megjegyzi a nevét a közösség. De mi lesz azokkal a közte­rületekkel, melyek mentén nem laknak emberek? Az ál­lomásra vezető gyalogutat, a hidak járdáit ki tartja rend­ben? Biztosan van felelősük, aki viszont csak akkor von­ható kérdőre, ha adottak a fel­tételek. Hogy rendelkezésre állnak-e a szükséges eszközök, nem tudjuk, s ezt nem is felada­tunk mérlegelni mindennapos útjaink során. Csak azt tud­juk, hogy nem kellemes elesni és esetleg eltörni valamelyik testrészünket. ŐRI iriap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1981. DECEMBER 15., KEDD Településünk hat körzeté­ben elhelyezett levelesládáink útján novemberben 26 levél érkezett szakigazgatási szer­vünkhöz, örömünkre szolgál, hogy a tollat ragadók első­sorban valóban közös ügyeink­ről kívánják véleményüket közölni, s egyre kevesebb az egyéni vélt vagy valós sérel­mek hangoztatása. A 26 levél­ből mindössze kettő foglalko­zott egyedi problémákkal, de kiemelésük jelentős, mert mindenkinek szóló informá­ciókat tudunk lakosságunk részére szolgáltatni a válasz­adással. Késedelmes fizetők Egyik ügyfelünk felháborod­va kifogásolta, hogy felszólí­tást kapott adófizetési kötele­zettsége teljesítésére, amely­ben különböző szankciókkal fe­nyegetik nem teljesítés esetén. Valóban így van. Adóigazga­tásunk két hónapja folytat „szélmalomharcot” az adóhát­ralékok behajtása érdekében. A sok százezer forint hátra­lék nemcsak a helyi, hanem más tanácsok feladatainak megvalósítását is akadályoz­za, végső fokon a lakosság igényeinek kielégítését hátrál­tatja. Levélírónk megsértő­dött a felszólítás tartalmán, pedig az abban foglaltak való­ban bekövetkeznek: fizetésük­ből fogjuk letiltani vagy ingó vagyonukra végrehajtást ren­delünk el. Ez vonatkozik mindenkire, aki „elfelejtette", hogy az adót már régen, álta­lában szeptemberben rendezni kellett volna. Nem első esetben történt meg, hogy a többszöri türel­metlen felszólítás után kérel­met nyújtanak be víztársulati érdekeltségi hozzájárulás tör­lése iránt. A társulat jelzése alapján jelenleg mintegy 850— 901 hátralékos, másfél millió forinttal tartozik a víztársulat­nak, akinek megsegítése érde­kében a párt- és 'állami szer­vek mindent megtesznek, csak a lakosság egy része képtelen megérteni, hogy kellő vízbá­zis nélkül, a megfelelő meny­Gondot okoz a családi há­zak előtti járdák salakozása is. Fűtési kultúránk változá- i sával az utóbbi évek tenden­ciája az volt, hogy egyre csök­kent a háztartások salakter­melése. Valaha reggel a sala­kozás volt az első munkák egyike, s a kályhákból kike­rült melléktermék az utcákon remek szolgálatokat tett. Nehéz helyzetben van a vas­út is télen. Ha nem mennek a vonatok, megáll az ország élete. Sajnos ez az óriási tel­jesítményekre is képes cég egyelőre nem tud kellően megbirkózni az időjárás szél­sőségeivel. Működésüknek szi­gorú kritikusai vagyunk, de ez tevékenységük szolgáltató jel­legéből következően elkerülhe­tetlen. A késés pedig, bár­hogy védjük is a vasutat, csak késés marad. A java hátravan Ha esik a hó, késnek a vonatok. A késő vonatok pedig pénzt jelentenek, igaz nem létező, hanem elmaradt pénzt. Aki késik, az kevesebb érté­ket hoz létre. Ha befelé me­net akkor azért, mert a mun­kaidőből veszít. Ha hazafelé, akkor azért, mert kevesebbet pihenhet. Tanulság? Télen nem te­hetünk mást, minthogy számo­lunk a havazás lehetőségével. A java még hátravan. Balázs Gusztáv nyiségű vizet szolgáltató há­rom kút bekötése nélkül egy­szerűen nem lehet engedélyez­ni, hogy Monoron mindenki ! rákössön a vezetékre.. Furcsa dolog ez: a monori fogyasztó fizet 6 ezer, a gombai 12 ezer forintot; a monori fogyasztók kérelmekkel ostromolják a‘ PVCSV-t és 1,5 millió forint­tal hátralékban vannak, a gombaiak általában tisztes­séggel teljesítik befizetési kö­telezettségüket, és örülnek, hogy közkifolyóikon egészsé­ges vízhez juthatnak. A kö­vetkeztetést minden érintett állampolgárunk józan megíté­lés alapján levonhatja. Egyéb­ként kedves levélírónk, s min­den kérelmező, a törlési kérel- . meket a . társulat intéző bi­zottsága bírálja el, s nem a szakigazgatási szerv. Nagyon sok levélírónk kifo­gásolja útjaink állapotát. Jo­gosan. A nagyközségi tanács 120 kilométer hosszú belterü­leti úthálózatában mindössze 25—30 kilométer a szilárd burkolatú, a többi lényegében a mai időjárási viszonyok kö­zött többé-kevésbé járhatat­lan. A számok a feladat nagy­ságát is érzékeltetik, különö­sen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy kilométer út ma már általában 1,5 mil­lió forintba kerül. A megyei tanács 1981. évben 5,7 millió forintot irányzott elő a me­gyei útfelügyelő útján rendel­kezésünkre. Ebből megvaló­sult a Kossuth utca egy ré­szének megerősítése, 2,2 mil­lió forint értékben, 2 millió forintba került a Bajcsy-Zsi- linszky utca korszerűsítése. Ezenkívül az Eötvös, Acsádi, Kölcsey és Bocskai utcákban volt nagyobb útjavítás, kar­bantartás. Közös összefogással , Monori-erdőn 400 ezer fo­rintba került a Béke, Rózsa, Gyöngyvirág utcák korszerűsí­tése és az Autócsárda előtti parkoló részleges felújítása. A tavasz folyamán nagy meny- nyiségű vasúti töltésanyagot szállítottunk Péteri községbe is, ahol a lakosság — hagyo­mányos községszeretetével — társadalmi munkában terítette el a legrosszabb útszakaszo­kon. A fenti és hasonló fel­adatok megvalósítása során az előirányzott összeget túltelje­sítettük, s 6,2 millió forintot használtunk fel. A tanácsi ve­zetés már dolgozik az elkö­vetkezendő év programján, s a tanácstagok útján a lakos­ság segítségére is számít az útfelújítási program reális el­készítésénél. A Bajcsy-Zsi- linszky utcai levélírónknak üzenem, hogy a szakigazgatási szervünk és a járási hivatal műszaki osztálya nem engedé­lyezte az út mostani felbon­tását. Határozatunkat felül­vizsgálva, a megyei ÉKV osz­tály engedélye alapján foly­nak a jelenlegi munkálatok, melyek azonban szükségesei, hiszen az épülő rendőrségi épület víz- és csatornabeköté­séről van szó. Szerintünk is lehetett volna jobban időzíteni mindkét feladatot. A rossz idő beálltával egyre több lakáskérelem érkezik. Mindegyikből a család való­ban szomorú szociális helyze­te, sorsa olvasható ki, s na­gyon nehéz nemet mondani, mégis legtöbbször szükséges. Jelenleg megközelítőleg 48(1 lakásigénylőt tartunk nyilván, s közülük 240—250 tanácsi bérlakásra vár, az államtól remél segítséget. Az igénylők között azonban szép számmal akadnak olyanok is akik jö­vedelmük, adottságaik alapján maguk is tehetnének sorsuk jobbrafordulása érdekében va­lamit, például családi lakóház építésével. Fe!méi-°sünk alap­ján 50—55 család elhelyezése lenne feltétlenül indokolt, ezek között három vagy ennél többgyermekesek, egyedülálló anyák, életveszélyes lakásban élők is vannak. Minden lehető­séget az ő elhelyezésükre használunk fel, s nem azoké- ra, akik a felettes tanácsi, párt- és társadalmi szerveket, a televíziót és a rádiót bom­bázzák a jogos igényeket sem­mibe vevő levelükkel, pocs­kondiázva a „tehetetlen” he­lyi tanácsot és ügyintézőit, ve­zetőit egyaránt. Köszönjük a közérdekű le­velek íróinak a sok ötletet, ja­vaslatot. Most, amikor az el­következendő év terveinek előkészítése folyik, nagyon sok segítséget jelent számunkra a lakosság véleményének meg­ismerése. A VI. ötéves terv irányelvei, előirányzatai a ta­nács hirdetőtábláján már hó­napok óta kifüggesztésre ke­rültek. Ezekből látható, hogy településeink is szerény lehe­tőségekkel rendelkeznek, de közös összefogással meg lehet sokszorozni erőinket és a me­gyei, járási párt-, állami ve­zetés támogatására is számít­hatunk, ha jó cél érdekében kopogtatunk az ajtón. Néhány információval máris szolgál­hatok. A monori általános áruház eredetileg 75 millió fo­rintos előirányzatához a me-, gyei tanács végrehajtó bizott­sága 1983. március 31-ig 10,5 millió forinttal járul hozzá fejlesztési alapjából, hogy a 92 millió forintos végső költ­ségvetéshez hiányzó összeg megteremtődjön es végre kor­szerű bevásárlóközpontja le­gyen községünknek. A párt-, állami és népfrontszervek kez­deményezésére életrevaló mozgalom bontakozik ki a volt strandfürdő területén egy fedett tanuszoda építése érde­kében. Az 1982. évben az ed­diginél valamivel több pénz áll rendelkezésünkre járdaépí­tésre, és megkezdjük az újon­nan nyitott utcák közvilágítá­si hálózatának kiépítését. Folytatódik az állami telek­parcellázás és megkezdődik a Pozsonyi úti lakótelepi laká­sok építése, valamint a gáz­hálózat lefektetése. A Monori Játék- és Kefe­gyár levélíró kollektívájának ígérem, hogy mihelyt az idő­járás engedi, tehát kora ta­vasszal — a községfejlesztési bizottsággal közösen — meg­vizsgáljuk a vasúti pálya kör­nyékét és intézkedéseket te­szünk a terület rendezése ér­dekében. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a környék la­kói segítsenek, ne szórják oda továbbra is a szemetet, mert egészen bizonyos, hogy nem a Liliom utca tájékáról hordták oda azt a valóban nagyon sok szemétrakást. Számvetés után Az év vége közeledtével mi is számvetést készítünk. 1981. április 19-től eddig 260 levél érkezett levelesládáinkon ke­resztül. Örömmel fogadtunk minden bíráló, dicsérő sort, s megpróbáltunk legjobb tudá­sunk szerint válaszolni kérdé­seikre és intézkedni, ha arra volt szükség. Ha közös ügyeinkről egy kicsit többet kaptak az előző évekhez vi­szonyítva, munkánk már nem volt hiábavaló. Nekünk na­gyon sok segítséget jelentett véleményük az egyes felada­tok megvalósítása során. Kö­szönjük és kellemes ünnepe­ket kívánva 1982. évben is várjuk leveleiket. Dr. Kiss György, a Monori Nagyközségi Közös Tanács vb-titkára ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Közös ügyeinkről / Mi veit a levelesládában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom