Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

GÖDÖLUO! vraia Ötnapos munkahét A népművelők is készülnek A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM. 393- SZÁM 1881. DECEMBER 13., VASÁRNAP Segítenek síz úttörők Ahol a szaloncukrot csomagoljak A nagy csarnok előterébe lépve kellemes aromát érzek. Benn asszonyok, lányok szor­goskodnak: zöld gépeken ké­szítik a karácsonyfára valót. Valaha el sem tudtam képzel­ni. miként készülhet futószala­gon a szaloncukor. Nekünk, apró emberkéknek el sem mondták a titkot, hogy kora hajnalban, vagy este ké­sőn, amikor elszenderedtünk — anyánk, nagyanyánk, mikép­pen égette, pörkölte, öntötte, szelte apróra a cukrot. Majd végül sztaniolpapírba csoma­golták. Hát persze, a belső pa­pír szélét is be kellett vagdos­niuk ollóval. Cérna, sok cérna fogyott ezután, mígnem az ün- nép előestéjén készen állt a karácsonyfa. Pénz a kiránduláshoz A titok később feltárult, s ma már a négy-, ötévesek is tudják, honnan van a szalon­cukor, a fenyőfa, s a többi dísz a boldog karácsonyok ünnepé­hez. , — Nem először vagyunk itt a szaloncukor-csomagolóban, a péceli Rákosvölgye Tsz-ben — csiviteli Sallai Andrea, a péce­li Szemere Pál Általános Is­kola VII./C osztályának tanu­lója, aki most a hajrában hu­szonhárom pajtásával együtt rakja a dobozokba a cukrot. — Miért pont tőlem tetszik kérdezni, töpreng hangosan a kislány, de aztán a korúnk csoportosuló gyerekek közül megszólal Hajcsik Ildikó éke­lődve. — Ne tessék elhinni, hogy négyes-ötös tanuló az Andrea, mert inkább ötös. — Mi lesz a keresettel? — Minden gyerek maga ve­szi föl a pénzét, hogy mire köl­tik, az már az ő dolguk — mondja Nyújtó Imre, a -Rákos- völgye Tsz üzemágvezetője. — Kirándulni mégyünk be­lőle a tanév végén — teszik még hozzá a gyerekek, s ezt erősíti meg a csoporttal itt le­vő tanár. Hámori Imre. vasszal a zöldségfélék, a bur­gonya válogatásában, majd az őszibarack-szedésben.is ott vol­tunk — mondja Bartal Petemé a hűtőház Lenin szocialista brigádjának vezetője. Sxombst és vasárnap — A szőlővesszők feldolgo­zásáról se feledkezzünk meg, amit szintén a mi brigádjaink vállaltak — teszi hozzá Görbe Józsefné, a Kállai Éva brigád vezetője, de most ez a legna­gyobb munkánk, hiszen decem­ber 12-ig teljesítenünk kellett a szaloncukor-csomagolásban vállaltakat. Most a hajrában kevés szabad időnk van, dé ta­lán eldicsekedhetühk vele, hogy a brigádtagok nagy része szeret olvasni. Ennek is kö­szönhető, hogy hűtőházi bri­gádjaink néhány éve saját könyvtárt hoztak létre, ebből csaknem 250 szépirodalmi könyvet kölcsönözhetünk. Most tehát kevesebb idő jut olvasásra, hiszen a csomagoló­részlegben ugyan egy műszak van, de sokan vállalnak túl­órázást, szombati és vasárnapi munkát. Annál inkább rá kel­lett hajtaniuk, hiszen a kész­áruraktárban ősszel történt tűz­esetnél a cukorkák dobozai is füstösek lettek, ezek tartalmát át kellett csomagolni. Említettük már, hogy-ezek a ma is igen jól használható gé­pek még a felszabadulás előtti időkből valók. Hogy biztonsá­gosak és megfelelő teljesítmé­nyűek legyenek, arról a szö­vetkezet gépészei gondoskod­tak. Huszonhat régi gépük van, amelyek azelőtt nyolc órában 260 kilogramm szaloncukor csomagolására voltak alkal­masak. Most már 480—500 ki­logramm kerül le róluk egy műszakban. A szerelők lapos szíj helyett ékszíjat alkalmaz­tak, s nagyobb ’ motort is tet­tek rájuk. Hát így, ilyen körülmények között készül a karácsonyfák dísze és csemegéje, itt, a Rá­kosvölgyében. F. L Győrben is Öreg malom nem vén malom A nagyüzemi szaloncukor- •somagolóban a munka egész éven, át tart, a gazdaság né­hány évvel ezelőtt épült, 2 ezer 400 négyzetméteres hűtőházba ez tulajdonképpen, amelyet va­laha zöldség-gyümölcsfélék tá­rolására építettek, de hát sem a Zöldértnek, sem más cégnek nem volt rá igénye. így talán még jobban is hasznosult ed­fí ‘a L -ö. — Ez a hatodik év. amikor a Magyar Édesipar Csemegegyá­ra és Duna Csokoládégyára megbízásából, bérmunkát végzünk — tájékoztat Nyújtó Imre üzemágvezető. — Az édesipari gyárnak az idén 160 vagon desszert, marcipános és konzum szaloncukrot, a csoko­ládégyárnak 40 vagon zselés szaloncukrot csomagolunk. Az ’ országos mennyiségnek mint­egy 60—65 százaléka készül nálunk, tudomásunk szerint még Győrben is csomagolnak szaloncukrot. A gyártól kapott. háború előtti gépeket a hűtőház ma­nipulációs termeibe telepítet­ték, míg a hatalmas hűtőcsar­nokokban az alapanyagot illet­ve — a kiszállításig — a kész cukrot, csokifélét tárolják. Van egy olyan külön terem ezeken felül, ahol a köröm- és szájfá­jás vakcinájából az országos biztonsági tartalékot tárolják. A szaloncukor gyártását egyébként mindig februárban indítják a Rákosvöjgye Tsz- ben. ezzel' s más termékkel egész éven át rendszeres elfog­laltságot biztosíthatnak csak­nem száz lánynak, asszonynak. — Ez nem jelenti azt. hogy ne vennénk részt a mezőgaz­dasági munkákban, hiszen ta­A péceli Rákosvölgye Ter­melőszövetkezet jól hasznosít­ja azt a malmot, amely közvet­lenül az 1900-as évek elején épült. Igaz, a berendezéseket korszerűsítették, s jelenleg már nem kalászos gabonákat* ha­nem egyéb termékeket dolgoz­nak fel. A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat, a Chinoin Gyógyszer- és Vegyé­szeti Termékek Gyára, a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kombi­nát és a Hajdúsági Agráripari Egyesülés részére szójadarát, illetve kukoricalisztet állítanak elő nagy tömégben. A szóját a gabonaforgalmi vállalatok trösztje rendeli meg számuk­ra. A rákosvölgyiek malma ta­valy több mint 600 vagon ter­ményt dolgozott fel, idei telje­sítményük ennél is nagyobb, előreláthatólag 800 vagon ku­koricát, illetve szóját őrletnek. A malom fejlesztése még nem fejeződött be. A hengerszékeket egyelőre még közös, transz- missziós módon hajtják, de ha­marosan átszerelik a korsze­rűbb egyedi üzemre. Karbantartás Új módszerek Számos mezőgazdasági gép karbantartási utasítása illetve ajánlása készült el a MÉM Műszaki Intézetében. Az üzemfenntartási főosztály mun­katársai kidolgozták a hazánk­ban nagyobb számban üze­meltetett T—150K traktor ja­vítási, az E—280, az E—281 magajáró szecskázógép vala­mint az E—301-es, NDK- gyártmányú rendre-aratógép karbantartási módszereit. Sok vonatkozásban írtunk1 már a januárban bevezetendő ötnapos munkahét előkészüle­teiről. Beszámoltunk arról, hogy miként szervezik meg az új munkarendet a gyárakban, szövetkezetekben, s arról is, hogy hogyan igazodnak ehhez a kereskedelmi, vendéglátóipa­ri, szállítási és szolgáltató egy­ségek. Lehet, hogy furcsának tű­nik, de a közművelődésben dolgozókat, a művelődési in­tézményeket sem kell okvet­lenül más kategóriaként ke­zelnünk, hiszen a maga ne­mében az ő tevékenységük is szolgáltatásnak minősíthető. Minden nemzedék Ezt vallják a gödöllői mű­velődési központban is, ahol szintén készülnek az ötnapos munkahétre, s amint Kecs­kés József igazgató elmondta, háromtagú csoport alakult a népművelő gárdából, hogy megszervezze az első, ehhez kapcsolódó eseményt. Közü­lük Szécsi Lászlónét kértük meg, hogy beszéljen részlete­sebben a tervekről. S bár még korainak tűnik a január közepéről részlete­sen beszélni, de reméljük, mégis megéri, ,s így már most fel tudjuk hívni a figyelmet arra a családi programra, amit később is havonta egy­szer kívánnak programba ik­tatni. A cél egyszerű: a meg­növekedett szabad idő eltölté­sére kínálnak élvezetes, hasz­nos, nonstop műsort úgy, hogy arra a család valamennyi tag­ja, minden nemzedéke el tudjon jönni. Hozott anyagból Mivel várja tehát a ház. a családokat az első alkalom­mal, január 15—16—17-én, azaz pénteken, szombaton és vasárnap? Állandó program­nak ígérkezik a péntek dél­után 6-kor kezdődő rock and roll kávéház, amelynek veze­tésére Tardos Pétert szeret­nék megnyerni, s amelynek az előcsarnokban rendeznek be megfelelő környezetet. Ez a rendezvény nyilván inkább a hitózon- és har­mincéveseket érdekli majd, az éjszakai vetítések azon­ban, amelyek péntekenként este tízkor kezdődnek, min­den bizonnyal szélesebb kö­zönséget vonzanak. Az csak véletlen, hogy a januári első vetítésen éppen a kávéház­hoz kapcsolódó film, az Illés együttes pályafutásáról készí­tett A koncert című alkotás szerepel. Szombaton délelőtt mese­mozi várja a gyerekeket, dél­után pedig az első alkalomra a Játszótér KRT nevű csopor­tot hívták meg, akik a hírek szerint remekül tudnak ját­szani és játszatni, gyereket, fiatalt, felnőttet egyaránt. Ugyancsak állandó szombati műsorszámnak ígérkezik a Művészbejáró, amelynek há­zigazdája az ismert riporter, Szilágyi János, ö és a közön­ség faggatja majd a meghí­vott vendégeket, közülük is elsőnek Bujtor István szín­művészt és feleségét, Perényi Eszter jazz-muzsikust. A vasárnapi program ösz- szeállításán még dolgoznak a családi hétvége gazdái, de annyi bizonyos, hogy szám­talan meglepetés éri majd azokat, akik ellátogatnak a házba. Az egyik ilyen, hogy ezekre az alkalmakra, temér­dek újságot, folyóiratot adnak közre a ház munkatársai, s, hogy lehetőséget teremtenek zenehallgatásra is. Tervezik azt is, hogy sza­bás-varrás ügyeletet tartanak, hozott anyagból itt két nap alatt majdnem elkészülhet egy ruha, s akinek szabás­minta kell, az sem távozik üres kézzel. Szó van arról, hogy divatbemutató is lesz, s hozzá vásár. De nemcsak ru­hákat, cipőket, hanem a hoz­zájuk illő kiegészítőket is meg lehet majd kapni. Hónapról hónapra ’népi iparművészeket, keramikuso­kat hívnak meg, főzési és te­rítési bemutatót terveznek há­ziasszonyoknak, s lesz jogi tanácsadás is. Nem dolgoztak hiába A felsoroltakon kívül ter­mészetesen a ház egyéb prog­ramjai is várják ezeken a hétvégeken a látogatókat, s azok közben, amelyek csak a felnőtteket érdeklik, gon­doskodnak a gyerekek megőr­zéséről, szórakoztatásáról. A téli hónapokra például szán­kó- és síversenyeket tervez­nek, ha pedig kitavaszodik, a ház környéke, belső udvara is a családi hétvége vendégeié lesz. Ismerve a művelődési köz­pont gárdáját, nem kell attól tartani, hogy csak« az első al­kalommal lesz ilyen gazdag a kínálat. De ahhoz, hogy a len­dület hónapról • hónapra tart­son, az is kell természetesen, hogy érezzék; nem dolgoznak hiába. Magyarul; sok-sok ven­déget, gyereket, szülőt és nagyszülőt várnak. Premier tehát január közepén. G. Z. Árammérőgyár T Ömegsport-események Az idén is az év minden sza­kára jutott valamilyen tömeg­sport-rendezvény az Árammé­rőgyárban. Erről tájékoztatott Imre József, a vállalati tömeg­sport felelőse. Volt asztalite­nisz, atlétika, kézilabda, lab­darúgás, lövészet, sakk, teke és a természetjárók sem pa­naszkodhattak. A legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban, a hagyomá­nyokhoz híven nagypályán mérték össze tudásukat a dol­gozók, a városi kispályás lab­darúgó-bajnokságban is két csapat képviseli a gyárat. A statisztikák szerint az elmúlt 18 hónapban legalább 1300-an vettek részt a tömegsport-ak­ciókban, s az előzetes tervek szerint jövőre sem csökkennek a lehetőségek. Ez abból az ese­ménynaptárból is kiderül, amit már idejekorán közzétettek, s amelyben minden üzemi, vá­rosi és felmenő rendszerű ver­seny szerepel, amelyen az árammérőgyáriak részt vehet­nek. A tömegsporthoz kapcsolód­va kell szólni a munkahelyi, munkaközi testnevelés gond­járól. A műhelyek, üzemek túl­zsúfoltsága egyelőre nem teszi lehetővé a munkahelyi tornát, ami ilyen körülmények között balesetveszélyes lenne. Pedig a felfrissítés ilyen formája már sokhelyütt gyakorlat. Az Árammérőgyárban a gazdasági vezetőknek, a szakszervezet­nek és a sport felelőseinek kö­zösen kellene jó megoldást ta­lálni. M. G. A nap kulturális programja Gödöllő, vasárnap. Halló kabaré?! Boncz Gézá­nak, a rádiókabaré humoris­tájának műsóra. Közreműkö­dik: Lehr Ferenc, Keleti Pál a művelődési központ színház­Az emberi hang tisztessége Régi, félig megmosolyogta­tó, félig kesernyés emlékemet idézte fel a minap egy tanács­kozás hozzászólása. A kollé­giumban, ahol laktam, egy idős bácsit bíztak meg, nyil­ván szerény, kiegészítő jöve­delem ellenében azzal, hogy a menzajegyeket hónap ele­jén kiossza. Nem az ő hibája volt, hogy remegett a keze, s hogy a rábízott jegyek elvesz­tésének, összekeverésének ál­landó veszélyétől tartva, olyan csigalassúsággal dolgo­zott, amire valóban ritkán le­het példát találni. Remény­telenül hosszú sorok kígyóz­tak trónusként megült aszta­la. széke felé napról napra, mígcsak mindenki hozzájutott, a jegyekhez. Akinek pedig sietős volt, hiába is próbált volna bármi­nemű csalafintaságot, az épü­let vagy ezernyi r lakójának éveken át viselt keresztje volt ez a tortúra. Előfordult per­sze, hogy valaki már nem bír­ta cérnával, s zúgolódni kez­dett a sorban. Az egyik akko­ri rajzfilmsorozat hőse nyo­mán rugókéz seriffnek elke­resztelt jegykiadó mindig mél­tósággal tűrte a zabolátlan ifjak hőbörgéseit, mígnem egy vaskosabb tréfát már nem tu­dott önérzetével összeegyeztet- 'ni, s korát és jellemét meg­hazudtolva felugrott széké­ből, dörgő hangon azt kér­dezte az akkor is sokasággá duzzadt várakozóiktól: — Tud­ják maguk, hogy mi az a vox Humana? — Majd választ sem várva, maga fordította latin­ból: emberi hang. ma«* Erről az emberi hangró^be- szélt az említett összejövetelen az egyik hozzászóló, nem bo­nyolítva mondandóját, csak egyszerű, tárgyratörő szavak­kal közelítve a lényeghez. Tu­lajdonképpen ahhoz, hogy mit is jelent az a vox humana. Egymás között az utcán, a munkahelyen, az üzletekben, a hivatalokban, a járműveken, a telefonbeszélgetésekben, s általában: hogyan viszonyu­lunk egymáshoz, hogyan fo­gadjuk egymást. Mert valójában többről van itt szó, mint arról az általá­nos rossz közérzetről, amely kevesli az udvariasságot,. pél­dául a boltokban, a hivatalok­ban. Ahol úgy tűnhet: a mun­káját végző eladó, ügyintéző gyakran személyes sértésnek veszi, ha mint vevők, vagy ügyfelek beokvetetlenkedünk. Hogy miközben elemi jogunk például válogatni a különféle árucikkek között, hiszen nem mindegy, hogy drága pénzen végül mit veszünk meg, a leg­többen mégse merik megtenni, hogy egymás után, több cipőt vagy pulóvert felpróbáljanak, vagy hogy a függönyválaszték darabjait külön-külön is szemügyre vegyék. Ezért lehet vicctéma az a kikapós me­nyecske, aki lepakoltatja a polcokról az egész készletet, hogy aztán fancsali ábrázat­tal. vásárlás nélkül egy másik bolt felé vegye az irányt. S bár ez nyilván túlzás, de va­jon nem az ellenkezője a vicc? Vagy ha — nem konkrét helyszínekről van szó —. a tanácson, a földhivatalban, a biztosítónál, az OTP-ben, s ki tudná felsorolni, hogy még hol, lélektelenül bánnak ve­lünk, amikor nem adnak tel­jes felvilágosítást, amikor so­kadszor rendelnek vissza ben­nünket, amikor megsértőd­nek, ha kérünk, s nem értik, ha követelünk. . Mindezekre van számos ki­fogás: a sok vevő és kevés eladó, a sok ügyfél és kevés ügyintéző, a túlterheltség, a fáradtság, a bürokratikus sza­bályok, s így tovább. Kiben van a hiba? Erre nehéz választ adni, még akkor is, ha manapság egy mindenre ráhúzható ma­gyarázó elv kínálkozik is: az érdekeltségé. De mivel indo­koljuk,_ hogy lépten-nyomon, látszólag minden érdekünk el­lenére is durvák, figyelmet­lenek, önzők vagyunk, s hogy a meghittség lassan elveszti maradék hadállásait is? Vagy túl feketére festett ez' a kép? Meglehet. Hiszen amíg az el­lenkezője a természetes, ad­dig a rossz példák a szembe- ötlőek. Csak félő, hogy las­san «a jó példa lesz a kivétel, s a rossz az általános. ■ ■■■ Ezért is idézte annak az embernek a példáját a hozzá­szóló, akit nemrégiben kísér­tek utplsó útjára rokonai, ba­rátai, ismerősei, s nyugdíjas­ként legutolsó munkahelyének kollégái, a gödöllői művelődé­si központ munkatársai. Róla. Szigeti Edéről mondta a hoz­zászóló, hogy távoztával azon ritka emberek csoportja lett szegényebb, akik értenek kö­zös nyelvünkön. Akik el tud­ják velünk hitetni, hogy neki. és a háznak megtiszteltetés, ha belépünk a kapun. Aki kérés nélkül is, de nem tdlakodóan felhívta a figyelmünket arra, hogy mit kell megnézni, s hogy holnap újra visszavár­nak bennünket valami érde­kességre. Aki ismeretlenül is isme­rősünk volt, akin • látszott, hogy örül, ha munkát adunk neki, s ha segíthet. Aki tudta, hogy mit jelent a vox huma­na. Gáti Zoltán termében 16«órakor. A Pódium bérlet harmadik előadása. Hétfő. Fellini: A Nők városa I—II; rész, olasz film, készült 1980- ban, a művelődési központ színháztermében, 18 órakor. Veresegyház, hétfő. Filmvetítés 19 órakor a mű­velődési központ nyugdíjas­klubjában. Városi moziműsor Vasárnap. Szabadlábon Velencében. Színes, francia—olasz filmvíg­játék, 4, 6 és 8 órakor. Hétfő. Az elektromos eszkimó. Szí­nes, angol ifjúsági film. Csak 4 órakor. Az élet szép. Szovjet film­dráma, 6 és 8 órakor. Olvasóink fóruma Hol marad a tej? Levelet kaptunk Tasnádi Máriától és Vidovics Ilonától, a vérségi általános iskola úttö­rőcsapatának . tejfelelőseitől. Azt panaszolják, hogy a Gal- gatej szombatonként elfelejt tejet és kakaót vinni az iskolá­jukba. ami egyszer-egyszer hét- közben is előfordul Nem tud­juk, írják az' úttörők, hogy mi­ért feledkeznek el az iskoláról, amikor a boltba visznek tejet és tejterméket. De ha már így van. írják befejezésül, legalább ieleznéki hogy idejekorán tud- ianak szólni a pajtásaiknak, hogy hozzanak tízórait. ISSN 0133—1937 , (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom