Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-12 / 291. szám

1981. DECEMBER 12., SZOMBAT av CSALÁDBAN-HÁZ KÖRÜL Már mindannyian készü- "■* lődiink az év végi ün­nepekre. Az utcákon, az áruházakban most tetőzik a csúcsforgalom. Még nem késő megvásárolni az aján­dékokat. Csakhogy amilyen öröm, éppen annyira üröm is az ajándékozás. Nem is olyan biztos, hogy az előre megálmodott tárgyakat, ru­hákat megtaláljuk. Sokszor áruházról áruházra járunk, mire rálelünk a kedvünk szerintire. A játékboltok előtt hosszú sor áll. Min­denesetre érdemes otthon előzetes számvetést készíte­ni, mit is szeretnénk ven­ni. Hiszen a vaktában vá­lasztott, haszontalan cse­csebecsére hamarosan ráun kicsi és nagy egyaránt. Gondoljunk arra is; a min­dennapi használati tárgyak — amelyeket mindenkép­pen meg kellene vásárol­ni — nem igazi ajándék- tárgyak. Rovatunkban vásárlási körképet nyújtunk; hol, mit kínálnak Pest megyé­ben. A sok lótás-futás kö­zepette érdemes arra is fi­gyelnünk, hogy az ünnepe­ken megfelelő külsőt ölt- sünlc. Ezért szólunk az egyéniségre szabott öltöz­ködésről. Ugyanakkor ét­kezés- és öltözködéstörté­neti érdekességeket is fel­villantunk. Decemberben a boltokban Karácsonyi piac tavaly és rííost Ki mit szerzett, ki mit szervez, kínál Az ünnepek előtti bevásár­lás, álljon az a napi élelmisze­rekből, az ajándékárukból, vagy tartós fogyasztási cikkek­ből, komoly erőpróba a vásár­lóknak és az eladóknak egya­ránt. Ha van mit és miből vá­sárolni, az még a zsúfoltság okozta bosszúságokat is elfe­ledteti. Most mindenki vásá­rol. De kapható-e az, amit ke­resünk? Vajon milyen 1981. decemberében az ellátás? — Erre kerestük a választ a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályán, a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi és a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalatnál. Hasznos hasonlítás A viszonyításhoz nem keve­sebbet kértünk: a jelenlegi kí­nálatot az egy évvel ezelőttihez hasonlítsuk. Ebben az összeha­sonlításban lapunk tavalyi, de­cemberi számait is felhasznál­tuk. Egy évvel ezelőtt például arról írtunk: kevés az olcsó háztartási gép, a vasaló, a ká­véfőző és a kávéőrlő, s nincs elegendő játék. Az élelmiszer- boltok viszont tömve voltak áruval, most meg első pillan­Rátétes, szironyozoit, hímzett Kifordítom, befordítom A hideg ugyancsak próbára teszi — és tette mindig —, a szervezetet, ezért van az, hogy egy-egy téli ruhadarabnak akár évszázados a története. Igaz, hogy jó árat fizetünk az irhabundáért, de hosszú ideig hordhatjuk. Az irhából szabott, varrt alkalmatosság, a ködmön valaha a lóháton já­ró ember téli öltözete volt, de ma is hordjuk igen szívesen. Maga a szó ótörök erede­tű, s nyugodtan mondhatjuk, hogy mindazon népek irhába burkolóztak, akik kapcsolat­ban álltak a régi törökökkel, Koptatták tehát a távoli Amúrtól egészen a Kárpát­medencéig. Szabását minden­felé ugyanazok a regulák sza­bályozzák. Tehát elöl nyitott, szorosan a testhez simul és csak derékig gombolódik. At­tól lefelé egyenesen bővül, al­ja rendszerint fodros. A külseje pedig minél cif­rább, annál szebb. Készítőik, a szűcsök régesrég kötelessé­güknek tartják a ködmönök különleges felcicomázását. A néprajzosok leírásából tudjuk, hogy előbb bőrből kiszabott rátétekkel tették szebbé ezt az ősi ■ ruhadarabot, úgy mondot­ták, hogy kiszironyozták, Ezt rendszerint pirosra fes­tették, így szabtak belőle vi­rágos mintákat. Amikor pe­dig véget ért a török világ, a rátéteket a hímzés váltotta fel. Kresz Mária néprajzkutató egyik tanulmányában olvas­hatjuk, milyen híresek vol­tak a ködmönkészítéssel fog­lalkozó magyar szűcsök. Hogy milyen érték volt a szironyozott rátétes vagy a hímzett ködmön, arról nem­csak legendák szólanak, de a szépirodalmi alkotások is. Emlékezetes, ahogyan Mik­száth Kálmán ecsetelte nem­egyszer a palóc lányok köd- mönviseletét. bői, bakfis női és férfi bőr­árukból, bőrkabátokból jóval több és többféle kapható, mint egy éve. Sikerült a keresett AK1AK- csizmából 3 ezer párat besze­rezniük, piros, sárga és en­ciánkék színben. Most sokféle férfi-, női, gyermekpapucs, há­zicipő, bőrkesztyű, gyermek or­kánkesztyű, sapka és sál van, Férfiingekből is szebb a vá­laszték a tavaly decemberinél. Iparcikkekből, elsősorban já­tékokból és ajándéktárgyakból is gazdagabb a kínálat mondta Telekes Imre, a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. Híradástech­nikai (rádió és villamossági) cikkekből nagyobb mennyiség, de kisebb a választék. Nincs annyiféle lemezjátszó, magne­tofon és tv-készülék, mint 1980. decemberében volt. Az alkatrész-utánpótlást nézve ez talán nem is olyan nagy baj! Hiányoznak az olcsó — 280— 300 forintos — zsebrádiók, s vasalóból is hol egyik-, hol má­sikféle van. De van! Kisebb a választék az elektromos ká­véőrlőkből és háztartási kis­gépekből. Bőséges a készlet a háztar­tási műanyag árukból és me­chanikus kisgépekből, hús­darálókból, kávé- és mákőr- lőkböl. Sokféle tálca, tálaló- eszköz, s már 300 forintos evő­eszköz-garnitúra is kapható. Gyerekek örömére Játékokból az év végéig a tavalyinál 10 százalékkal több, összesen 15 millió forint érté­kűt hoznak forgalomba. Az összerakható játékokból saj­nos csak a drágább típusúakat kapták. Ródli van bőven. (Igaz, az ára 440 forint, vagy­is háromszorosa a tavalyi­nak!). Sokan órát, kvarcórát sze­retnének ajándékozni. Most válogathatnak az iparcikküz­letekben. Kvarcórát például már 600 forintért árusítanak. Eőven van olcsó fényképező­gép is. _________ Sz. P. Alm ás gesztenyetorta Hozzávalók: 1 csomag ötla­pos piskótatorta, 25 dkg gesz­tenyemassza, 10 dkg vaj, 2 evőkanál rum, 3 evőkanál lan­gyos tej, 1 kg alma, citromlé, 5 dkg cukor és keserű csokolá­déöntet. A gesztenyemasszát simára keverjük a vajjal, a rummal és annyi langyos tej­jel, hogy jól kenhető legyen a krém. Az almát meghámoz­zuk, felszeleteljük, a cukorral, citromlével megpároljuk, majd habosra verjük. Mikor kihűlt, megtöltjük a tortát: az első lapra alma, a másodikra gesz­tenye, majd alma, s így to­vább. Ráborítjuk az ötödik la­pot, majd az egészet lenyom­tatjuk. s végül bevonjuk cso­koládéöntettel. Csak másnap szeleteljük, hogy jól beszívja a tölteléket. tásra úgy tűnik, kevesebb a hús, a hentesáru. Pest megye üzleteibe az idén decemberben — dr. Fekete La­jostól, a megyei tanács keres­kedelmi osztályvezető-helyette­sétől kapott tájékoztatás sze­rint — 1640 tonna hús- és hen­tesáru kerül. Ez nagyjából megegyezik a tavalyi mennyi­séggel. De az étvágyunk egy év alatt is érzékelhetően nőtt. A baromfihúsból a kínálat azon­ban nagyobb, mint egy éve volt. A megyei élelmiszer-kis­kereskedelem vezetői e hónap elején megállapodtak az alap­ellátást biztosító Hernádi Már­cius 15. Tsz illetékeseivel a mennyiségben, a folyamatos szállításban, s ezek szerint az ellátásban nem lesz fennaka­dás. A tej és tejtermék igény szerinti kínálatát, a kenyér és péksütemény ünnepek előtti úgynevezett előszállítását meg­szervezték. A vállalati, a szö­vetkezeti központokban a gép­kocsik ügyeletét szervezték meg, hogy szükség szerint oda szállítsanak, ahol áruhiány ta­pasztalható. Sláger a kötött és a bőr Ruházatból, lábbelikből — közölte dr. Békés Sándor, a Pest^ megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat igazgató­hely éttese — jobb az ellátás, mint tavaly volt. Csaknem minden áruféleségből nagyobb a választék, és a mennyiség is. Szép ágyneműgarnitúrákat, ebédlőszőnyegzket, és nylon­függönyöket kaptak. Általá­ban a gyermek-, női és férfi­kötöttárukból, harisnyafélék­ből, zoknikból (természetesen a téliekből is), női kabátokból, gyermek bársonynadrágok­ízlés — szín — minta Alkalomhoz illő megjelenés A divatbemutató­don még a legmeré- izebb vonalú ruhák s tetszetősök. De né­ni önkritikával min- ienki meg tudja al­apítani; bizony a tudár manökeneken nutat igazán jól ninden. Ki-ki saját zlése és nem utolsó- iorban alkata alap­én tudja igazán jól isszeválogatni ruha­árát. Ilyenkor az ünne­pi készülődés köze­pette arra is gondo- unk, hogy az alka- omhoz illő légyén negielenésünk. Mint, ihogyan az arc ki- részítésénél, az öl­tözködésnél is lehe- ;őség nyílik arra, rogy hibáinkat ken- lőzzük. Ahhoz, hogy äldönthessük, milyen ,'onalú ruha előnyös, kritikus szemmel kell j tükör elé állni. Vizsgáljuk meg alaposan, nilyenek vagyunk. S ha számbavettük, mit ;akarjunk el, elemezzük személyiségünket. Hiszen az öltözködés a lélek tükre is lehet, ! ugyancsak komikus, ha valaki egyéniségé­vel teljesen ellentétesen öltözködik. Nincsen két egyforma egyéniség, de tipi­zálni mégis lehet. A hasonlóságokat figye­lembe véve, néhány jótanáccsal segíthetünk megfelelő ruhafazont választani. A magasabb növésű, arányos testalkatú nő merészebben alkalmazhatja öltözködésében a divatos vonalakat, színhatásokat, meghökken- tőbb kiegészítőket. A divatlapok tele vannak karcsú, magas alakra való, szebbnél szebb modellekkel. Nekik igazán könnyű a válasz­tás. Akinek tettebb az alakja, kerülje a vi­lágosabb színeket, a nagy mintákat, s a túl­ságosan élénk színű keresztbe csíkos ruhát. A kellemes, nyugodtabb színű} lehetőleg vé­konyabb, nem túl fényes anyagok az előnyö­sek, amelyeken apró minták vannak. Az ilyen alakra optikus an karcsúsító, síma ru­ha való. A hossz néhány centiméterrel térd alatti. A feltűnő díszek, bizsuk viselete sem túlságosan előnyös számukra. Az elegáns megjelenést a szolid öltözködés jelenti. Az alacsonyaknak sem előnyös a nagy mintájú anyagból készült, komplikált modell. A hosz- szanti csíkok és gombolható ruhák nyújtják az alakot. A túlságosan magas sarkú cipő megbontja a természetes harmóniát, az arányokat. Igen gyakori fogyatékosság a rövid derék. Ezen ügyes megoldásokkal segíthetünk. Hosz- szított derekú modelleket válasszunk, ame­lyek optikusán javítják az alaki hibát. A moletteknek nyújtott, hosszított vonalvezeté­sű modelleket ajánlunk, V-alakú kivágást, hosszított sálgallért, kívülkötős blúzt. Lényegesek a színek is. A sötétebb szín tompítja, a világos kiemeli az alakrészt. Pél­dául, ha széles a csípő, sötétebb szoknyát és világos blúzt viseljünk. A rövid nyakat V- alakú kivágással hosszíthatjuk. Az öltözkö­dést színesíti, változatossá teszi egy-egy jól megválasztott kiegészítő — hímzett gallér, kismellény —, amely többféleképpen variál­ható. EGYÜTT AZ UTAKON A hét végén csapadékos idő várható, ezért változó útvi­szonyokra kell számítanunk. Sajnos, a tapasztalatok szerint a legtöbb baleset a havazás kezdetekor történik. AZ ÚTSNTöRM JELENTI Marnitz László: — A megyében nem lesz jelentősebb forgalomkorlátozás ezen a hét végén. Gödöllőn, a 30-as úton, a csomópont átépítése miatt továbbra is érvényben marad az elterelés. Ugyanígy Cegléden, ahol a közműépítés következ­tében kerülőútra kényszerülnek az autósok és motorosok. ÍRJUNK-E VÉGRENDELETET? Csütörtökön Cegléden jártunk. A 4-es főút forgalmát látva már­mar az az érzése támad az embernek: jobb lenne, ha mindenki megírná a végrendeletét, mielőtt kocsiba száll, vagy éppen kimegy a közutakra. Korántsem biztos ugyanis, hogy hazaér. Még akkor sem, ha betartja a KRESZ előírásait, s óvatosan vezet. Vétlenül is pórul járhat bárki. A szabálytalanságok, a gondatlanságok elképesztő sorozatát figyelve, óhatatlanul ilyen gondolatok fordulhatnak meg azok fejében, akik a defenzív vezetés elvét betartva igyekeznek a mások által elkövetett hi­bákat is kivédeni — saját testi épségük, ,vagy éppen életben maradásuk érdekében. E borúlátó sorok olvastán néhányan talán megütköznek. De tessék csak megfordítani az újságlapot, és elolvasni baleseti híreinket. Az egyik tragédiának szemtanúi voltunk. Albertirsa és Cegléd között délelőtt tíz óra körül, sajnos, már ott láttuk a mély árokban az összeroncsolódott Ladát. Mint valami gombóc, se eleje, se hátulja; ha nem ismernénk eredeti formájában az autót, nehezen jönnénk rá, hogy félórával azelőtt még az volt. Az árokparton a rendőrségi kocsi — a mentő már elszáguldott. Mint később megtudtuk: egy hétéves gyermeket súlyos, életveszélyes állapotban vitt a ceglédi kórházba, egy felnőttet súlyos, egy másikat könnyű sérüléssel. A két halott az árokoarton leterítve fekete műanyag lepellel! Épp csak lassítunk, csökkentjük a sebességet — nem állunk meg bámész­kodni, hogy forgalmi dugót okozzunk —, ám alátvány lelkűnkbe ivó­dik, és kísért napokig, hetekig. Vajon hány embert int az ilyen látvány arra; hogy ő maga ne jusson e szörnyű sorsra? CSAK MEGCSÚSZOTT... Mi történt? Másnap, a helyszínelés, a vizsgálat befejez­ték érdeklődünk a rendőrségen. Szabályosan, mondhat­nánk „menetrendszerűen” megérkezett a jelentés erről a bal­esetről is. Az ok: „Nem az útviszonyoknak megfelelő sebes­séggel vezette járművét, megcsúszott, áttért a menetirány sze­rinti bal oldalra és összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő gépkocsival.” Szinte banális, nem? Mintha azt hallanám: Pistike az órán nem ^figyelt, ehelyett a padra firkált. Csakhogy itt em­beréletekről van szó. Megrokkant emberek sorsáról. És egyre többről: a téli utak mind jobban szedik áldozataikat. Csendes háború ez, nem dördülnek el lövések, nem is nagyon figye­lünk rá... Ám, ha a közlekedési harc áldozatait egyetlen kö­zös sírban helyeznék el, nagy temető kellene hozzá. DÉLELŐTT A KÖD Reggel meglehetősen sűrű köd ülte meg Budapest környékét, e csak tíz óra tájban kezdett feloszlani. Az országút nyálkás, síkos volt, akár egy jégpálya. Érezni a kocsi mozgásán, hogy nem feleszi meg jól az utat, hajlamos az ,,önállóságra”. Igyekszünk nagy követési távolsá­got tartani. Milyen jó — gondoljuk —. hogy indulás előtt a benzinkút­nál beállíttattuk a gumik légnyomását, letöröltük a fényszórókat, az irány- és helyzetjelzö lámpák buráit. Sokan mások is így tettek. De nem mindenki. Néhány autós a mi követési távolságunkat ki­használva, kivilágítatlanul előzi Rendben. Hadd menjen, ha olyan cie- tős. Az, hogy Vecsésen, a gyalogátkelőnél, amelyre két villogó cdrga lámpa már messziről felhívja a figyelmet, egy kocsi szánkózva áll meg — kissé bosszantó. Végül is: nem ütötte el az idős asszonyt. Monor után már haragosabb az ember. Nem is tudja, hányszor kellett levennie lábát a gázpedálról, óvatosan fékezni, hogy a szemből jövő. előző génkocsik vissza tudjanak sorolni. Nehogy megcsússzanak, nehogy frontálisan összeütközzenek velünk. És Albertirsát elhagyva látjuk a holtakat. Egyszerűen megcsúsz­tak. DÉLUTÁN HAVAS ESŐ Ceglédtől a fővárosig, ezen az aránylag rövid szakaszon, a délelőttinél is több gondatlan vezetővel találkoztunk. Kora délután van, érzékelhető, hogy az úton levők fáradtak — ha nem is tudnak róla. A látási viszonyok — a rövid nappali, ám gyér fényű idő­szakban végig rosszak voltak. Nemcsak a köd miatt. A szélvédőre felcsapódott a sűrű, barna permet, rendszeresen törölgetni kellett. Most havas eső gzitál, az ablaktörlő folyton jár. A gépkocsivezetők szeme, idegrendszere észrevételnül el­fáradt, innen ered a fokozott ingerlékenység, másrészt az alu- székonyság is. A reflexek tompultak. Sokan most is világítás nélkül közlekednek, a szembe jö­vő autók nagy, sötét tömegét későn, szinte a találkozás pil­lanatában lehet érzékelni. A korai alkony egyesekei nem óva­tosságra, hanem felelőtlenségre késztet. Kiugranak a kocsi­sorból, aztán lesz, ami lesz. Erre szokták mondani: megáll az ember esze. Nem és nem értem, miért spórolnak a világítással. Sok dologgal le­het takarékoskodni, csak éppen a járművek kivilágításával nem. Sokkal hasznosabb lenne az üzemanyaggal takarékos­kodni. Értelmetlen előzgetések helyett megmaradni a sorban, szépen felvenni a tempót, s a többivel együtt haladni. Ha később is, ha sötét este is, de hazaérni! A 4-es úton tapasztalt hajmeresztő szabálytalanságok és gondatlanságok alapján állíthatjuk: voltaképpen az a csodálatos, hogy ilyen kevés baleset történik. Pedig ez a „kevés” is nagyon sok. VETÉLKEDŐ A CSEPEL AUTÓBAN A balosetek megelőzését szolgálja az a KKESZ-vctélkedősorozat, amelyet a Csepel Autógyárban már évek óta, hagyományosan megren­deznek. Az idén is megrendezték, s a két héttel ezelőtti elődöntőkön hét csoportban a gyár 350 brigádja vett részt. A hét első helyezett bri­gád 2501—2500 forintos jutalmat kapott. A Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és az Autóközlekedési , Tanintézet szervezésében zailó vetélkedőn autósok és gyalogosok egy- I aránt számot adnak a közlekedési ismereteikről, n mindannyian igye­keznek elmélyíteni tudásukat. Ilyenformán a közlekedési partnerkap­csolat k'alakításában is hatékony szerepük van ezeknek a rendezvé­nyeknek. Az üzemi döntőt tegnap délután rendezték meg a Csepel Autógyár művelődési házában. Ezúttal félszáznál is több brigád mérte össze tudá­sát. lévén, hogy a korábbi első helyezettek is indulhattak a versenyen. Az induló 59 csapatban 177-en versenyeztek. 45 nerc alatt mérhet­ték össze tudásukat Első helyezést ért cl, 26 perc alatt 122 pontot sze­rezve, a Műszaki komplexbrigád. második az Auróra I, harmadik pedig a Műszaki csapat lett. A díiakat dr. Ilcsik Sándor ezredes. Pest megye rendőr főkapitánya éis Kabányi Lajos, a Csepel Autógyár személyzeti és szoe’á'is igazgatója adta át. Hadd számollak be előre a megyei KBT másik rendezvényéről is: jövő szombaton, december 19-én délelőtt tartják a Pest megyei termelő­szövetkezetek KRFSZ-versenyének döntőiét. Helyszín: a váci DCM. Az eseményről később beszámolunk lapunkban. Összeállította: Erdösi Katalin Fotó: Halmágyi Péter TARTJA MASÁT A TÉL Mint a bevezető sorokban is jeleztük, a hét végén sem számíthatunk jobb időre a korábbinál. A tél tartja magát, nem lehet ellene semmit tenni. De a baleseteket télen is el lehet kerülni. Jó utat, körültekintő, balesetmentes közelkedést kíván Paládi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom