Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

A fáradhatatlanok Panasz és derűlátás A gödöllőiek, különösen " azok, akik valamilyen formában részt vettek a köz­életben, jól tudják, milyen ne1- héz és hosszú utat kellett be­járni, míg az elképzelésekből valóságos művelődési háza lett a városnak. Ugyanezt mond­hatjuk a helytörténeti gyűjte­ményről, a könyvtár és a mozi tárgyi és személyi feltételei­nek megteremtéséről. Ezek a hosszú és göröngyös utak mégis rövidnek és simá­nak tűnnek fel azoknak, akik a megépült, felújított, bővített, szebbé varázsolt falak kö­zött tevékenykednek, vala­mint az ő munkájukat irányí­tóknak. ellenőrzőknek. Bár­mily nehézkesen, hosszadal- masan készül is egy-egy köz- művelődési intézmény, a falak felhúzása, a berendezések be­szerzése, egyszóval a tárgyi feltételek kialakítása még mindig könnyebb, mint ami utána következik, a művészet­nek. az irodalomnak, a tudo­mánynak a terjesztése. Manapság vonzó látvány a helytörténeti gyűjtemény. Kül­ső falai kijavítva, szépen le­festve, amiként a belsők is; Megnagyobbodott, újabb ter­mei is csinosak, melyekben országos jelentőségű művésze­ti anyagot tettek láthatóvá. Ki emlékszik már, mennyi lótás- ba-futásba, tárgyalásba, egyez­tetésbe. kérésbe, levelezésbe, idegeskedésbe, álmatlan éjsza­kába került mindez. Folytathatnánk a sort a töb­bi intézménnyel. A legfontosabb kérdésre, él­vezik-e a fáradhatatlan munka gyümölcsét azok, akikért né­hány tucat ember reggeltől- estig szorgoskodik, válaszunk bizonytalan. Az első időkben a helytörténeti gyűjtemény látogatói között ugyanannyi volt a külföldi, mint a hazai. Közművelődési bizottságok alakultak néhány éve legje­lentősebb üzemeinkben. Eme bizottságok, hangoztatják a város művelődéséért felelős emberek, nem töltik be fel­adatukat. Céljaikat helyesen fogalmazták meg, de tevé­kenységük normális maradt, a legtöbb helyen a társadalmi szervek kultúrfelelősei által végzett munkát adminisztrál­ták. A közművelődésben fárado- zók szívós és/ derűlátó embe­rek. Ha nem ilyenek volná­nak, aligha forgolódnának ezen a terepen. A fentieken kívül még száz panaszt halla­ni tőlük, de minden esetben következik a de .., A de után pedig az elképze­lések, a tervek, az ötletek. Egyikük az iskolákat említi, feltéve a kérdést, miért nem szerveznek több látogatást a helytörténeti gyűjtemény ál­landó és időszaki kiállítására. Aszódon ugyanezt kérdezi a másik, az ottani múzeumra vonatkoztatva. Szorosabb, élőbb, lüktetőbb kapcsolatot sürget a következő a járás falvai és a gödöllői művelődési központ között. Negyedévenként bemutatkoz­hatna egy-egy, mind többek­nek megmutatva azt, amiről annyit hallhat, olvashat, a Galga mente művészetet és hagvományvilágát. S mire sor­ra került, valakinek a fejéből újabb szikra pattanhat Isi... IV apestig folytathatnánk L ' az ötleteket, melyek nem­igen apadnak el. Olyanok, mint a közművelődési feladatok, bár­mennyit oldanak meg belőle, újabbak keletkeznek. Nyugodt lelkiismerettel megjósolhatjuk, egy-két-négy év múlva leg­alább annyi panasszal lesznek teli az ezen a területen mun­kálkodók, s ugyanannyi elkép­zeléssel is szolgálhatnak, mint ma. K. P. A nap kulturális programja Gödöllő A pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának ven­dégjátéka. Csorba Piroska: A virágfejű ember című mese­játék, a művelődési központ­ban 10 órakor. A népballadáink és a ter­mészet ritmusai előadássoro­zat negyedik foglalkozása. Elő­adó: Pap Gábor művészettör­ténész, 18 órakor a művelődé­si központban. Stúdiómozi. pieischmann: Hamburgi betegség. NSZK— francia film, készült 1979-ben, 20 órakor a színházteremben. Veresegyház. A pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának ven­dégjátéka. Csorba Piroska: A virágfejű ember című mesejá­ték a Váci Mihály Művelődé­si Központban 15.30 órakor. Az utazók klubja évadzáró­ja (teadélután, tánc, diavetí­tés, tombolái, 19 órától a ipű- velődési központban. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII- ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1981. DECEMBER 11., PÉNTEK Hem éri őket váratlanul Segítség a pályaválasztáshoz A pályaválasztás minden gyermek életében kiemelkedő esemény, e fontos mozzanat azonban egyetlen tanulót sem ér váratlanul, hiszen va­lamennyi iskolában fokozato­san és folyamatosan történik a döntésre való felkészítés. A legtöbb szó természetesen a hetedikesek, nyolcadikosok körében esik róla, mégpedig az osztályfőnökök és a külön pályaválasztási felelősként is ténykedő tanár irányításával. A választás gondja megosz­lik, súlya nem csupán a vég­zős diákra vagy csak a szü­lőkre nehezedik. Segítenek eb­ben a különböző szakmais­mertető kiadványok, de a po­litechnika- és fizikaórák ke­retében végzett üzemlátogatá­sok során is megismerkednek különféle foglalkozásokkal a tanulók. Közel a gyár A vérségi általános iskola pályaválasztási felelőse Kal­már János, aki egyben az idén a nyolcadikosok osztály- főnöke is. Mit tett az osztály- főnöki órákon adódó, a csa­ládlátogatások alkalmával nyíló lehetőségek mellett diákjai választásának meg­könnyítésére? A környék egyik legjelentő­sebb. üzeme az ilkadi Ipari Műszergyár, ahol a községből is sokan keresik kenyerüket. Egyrészt közelsége, amelynek folytán az ingázás napi idő­tartama viszonylag kicsi, másrészt az üzem által rend­szeresített külön autóbuszjá­ratok biztosította kényelmes utazás vonzó hatású. Ezért feltételnül érdemesnek tartot­ta. hogy a hetedikes és nyol­cadikos diákok ne csupán idősebb .társaik vagy csak pusztán szüleik elbeszéléseiből A múltról a mának Úttörők segítsége — 1919-ben A helytörténetírás fellendü­lésének kezdeti időszakában az amatőr kutatók figyelme elsősorban a települések tör­ténetére irányult. A különbö­ző intézmények, szervezetek fejlődésének megrajzolására kevesebb gondot fordítottak, illetve történetük kutatásában kevésbé mélyedtek el. Azóta megváltozott a szemlélet, egy szervezet történetének meg­írása is jelent olyan rangot, mint például egy településtör­téneté. Sok intézmény, szervezet maga is törekedett jelene előzményeinek, gyökereinek feltárására. így a járási út­törőszervezet elnöksége is, amely a hetvenes évek elején két nagy méretű albumot ál­lított össze az úttörőszövetség megalakulásának huszonötö­dik évfordulójára, amelyben bemutatták járásunk úttörő- csapatainak vázlatos történe­tét. Az albumok nem készülhet­tek a teljesség igényével, hi­szen hosszú ideig sok iskolá­ban mosiohagyermekként, af­féle szükséges rosszként ke­zelte a vezetés az úttörőt, nem fordítottak gondot doku­mentumok készítésére, s a jobbára emlékkép gyanánt készült fotókra és visszaemlé­kezésekre támaszkodhattak. Most, a szervezet megalaku­lásának 35. évfordulója alkal­mából a járási úttörőelnökség újabb kutatási akciót indí­tott. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy egészen a kezdetek-t töl napjainkig összegyűjtik a mozgalomra vonatkozó adato­kat, s azokat kerek egésszé formálják. Lelkes fiatalok Járásunk iskoláiban külön­böző időpontokban jöttek lét­re az úttörőcsapatok a felsza­badulást követő években. A mozgalom gyökerei azonban időben távolabbra, a Tanács- köztársaság idejébe nyúlnak vissza. Az egyik szál Kartalra vezet, ahol 1919. március 18- án a község lakossága az aszódi munkások támogatásá­val birtokába vette a báró Schossberger Lajos tulajdonát képező ötezer holdas nagykar- tali uradalmat a kastéllyal, s a gazdaság valamennyi élő és holt felszerelésével együtt. A gazdaság vezetői mindent elkövettek, hogy a tavaszi és nyári határbeli munkák a le­hető legkevesebb zökkenővel történjenek, kellő számú mun­kást azonban az aratáson kí­vüli egyéb teendőkre nem tud­tak toborozni. A kilátástalan helyzetről a gazdaság vezetői tájékoztatták a Közellátási Népbiztosságot, ahol többek között egy fiatal fiú dolgozott, Károlyi Vilmos, aki az iratok rendezése közben beleolvasott a kartaliak levelébe, amelynek lényege az volt, hogy a gazda­ság munkaerő hiányában a több száz holdra terjedő bor­sót nem tudja betakarítani. Károlyi a Marx Károly út­törőcsapat tagja volt, s a le­vélben olvasottakról beszá­molt a csapat vezetőinek, akik úgy döntöttek, hogy segíte­nek a kartali gazdaságnak. A népbiztosság örömmel fogadta a lelkes fiatalok ajánlatát, s levélben kérték a gazdaság irányítóit, hogy az úttörőknek adjanak meg minden támoga­tást a borsószürethez, a le­szedett terményt pedig halat déktalanul szállítsák az élel­mezési gondokkal küszködő fővárosba. Rosszalló megjegyzés A segítő úttörők szervezése számos nehézségbe ütközött, de az.erőteljes agitációs mun­ka eredményeként néhány nap leforgása alatt háromszáz lány és fiú állt készen az is­meretlen faluba történő uta­zásra, A pesti úttörők vállal­kozásáról a Vörös Hadsereg főnöke is tudomást szerzett, s utasította a vörös dandárok parancsnokait a náluk szol­gáló úttörők szabadságolásá­ra, a borsószedés időtartamá­ra. Átlagosan napi hat órát dolgoztak, ami ugyancsak fá­rasztó volt a meglehetősen rosszul táplált, hajlongáshoz nem szokott gyerekeknek. Az első napok bizony nehezek voltak. Nemcsak a mostoha ismerjék meg a gyárat, az ott folyó munkákat, munkakörül­ményeket, a két osztály ré­szére közös gyárlátogatást szervezett. Képesség szerint Több üzemegységet tekin­tettek meg, s közben számos olyan foglalkozás teendőit, követelményeit figyelhették meg, amilyenekkel korábban, a tanmenetbe beépített üzem- látogatásokon nem találkoz­hattak a gyerekek. Bevált gyakorlat az is, hogy egy-egy alkalommal, osztály- főnöki órákra, szülő értekez­letre különböző foglalkozású embereket hívna meg, akik előadás formájában ismerte­tik mindazt, amit szakmájuk­ról, foglalkozásukról' tudni kell. Legutóbb olyan szülői értekezletet tartott, amelyen nem csupán a szülők, hanem a legközvetlenebbül érintet­tek, a tanulók is részt vettek. Fáradozásai e téren nem voltak hiábavalóak, diákjai­nak zöme képességeinek meg­felelő foglalkozást jelölt meg, sőt, a többség a korábbi évek során végzett előzetes tájéko­zódás, felmérések során is ugyanazt a szakmát jelölte meg, amit most. Ezeknek a tanulóknak a döntése nem hirtelen támadt ötleten nyug­szik, s jövőjükre vonatkozó elképzelésük megerősödésében fontos szerepe volt az osz­tályfőnöknek. Természetesen sok munka vár még rá a következő hó­napokban a pályaválasztással kapcsolatban. Az adminisztrá­ciós munka, ami önmagában sem csekély, csak a kisebbik, a nagyobbik: a véleménye szerint nem egészen helyesen választók meggyőzése, vagy körülményekkel kellett meg­birkózniuk, hanem a kartaliak rosszalló megjegyzéseit — ke­nyérpusztítóknak , titulálták őket —, a helybeli gyerekek idegenkedését, gyanakvó ma­gatartását is el kellett visel­niük. A jég azonban hamaro­san megtört, szorgalmas mun­kájukkal bebizonyították, hogy nem nyaralni, kenyeret pusztítani jöttek a faluba Bu­dapestről, hanem dolgozni, se­gíteni. összebarátkoztak a gyerekekkel is, s attól kezdve délutánonként együtt kerget­ték a rongylabdát. Tábortűz helyett Étkeztetésükről a gazdaság gondoskodott, néhány nap múltán pedig csak a nyers­anyag biztosítása hárult rá­juk, mert a főzést is magukra vállalták az úttörők. Főszaká­csukat Gráner Károlynak hív­ták. Étrendjüket igyekeztek változatossá tenni, de legtöb­bet persze kenyeret és sza­lonnát falatozhattak. Igaz, a szalonna avas volt, a borsó zsizsikes. a száraztészta dohos, a tejet előzőleg lefölözték, de az akkori nehéz időkben már az is nagyszerű volt, hogy eleget kaptak és jóllaktak, s különösen nágy dolog volt az, hogy kenyérből • jóllakhattak. A ma úttörőinek a tábortűz elválaszthatatlan a táborozás­tól. Kartalon 1919-ben nem volt tábortűz, arra már nem futotta az erőből, hiszen a haj­nali kelés, a délelőtti kemény munka, a délutáni játék az es­ti parancskihirdetésig alapo­san kifárasztotta a borsósze­dőket, s jóval a takarodó idő pontja előtt dőltek le estén­ként alkalmi fekvőhelyükre. Bene Mihály éppen a jobb képességűek magasabb szintű iskolába tör­ténő irányítása, mert nem fe­hér holló az a jelenség sem, hogy egy-egy jó tanuló szak- középiskola helyett inkább a szakmunkásképző mellett dönt. S ezekben az esetekben sokszor a szülő véleményével, szemléletével is szembe kell szállni. r Évtizedes tapasztalatok S hogy a vitákban kinek lesz igaza, csak a későbbi évek igazolják. Annyi bizo­nyos, Kalmár János mint pá­lyaválasztási felelős javaslatai mintegy két évtizedes tapasz­talatokon, s diákjai képessé­geinek alapos ismeretén nyu- gosznak. B. M. Városi moziműsor Szabadlábon Velencében. Színes francia—olasz filmvíg­játék, 4, 6 és 8 órakor. Verseg Igény és választás Az elmúlt években rendsze­resen tartottak tudományos ismeretterjesztő előadásokat a vérségi művelődési házban, de húsznál több érdeklődő csak nagyon ritkán gyűlt össze, sőt előfordult az is, hogy az elő­adónak néhány, hirtelenjében toborzott személlyel kellett beérnie. Sikeresebbnek bizo­nyultak azok az előadások, amelyeket más programmal kötöttek össze. A művelődési ház igazgató­ja az előző évek számadatai alapján a legutóbbi alkalom­mal is csak húsz-harminc em­berre számított, de kellemesen kellett csalódnia, mert az elő­adás kezdetére százhetven fia­tal és idős ember gyűlt össze. Hogy mi keltette fel ezt a nagy érdeklődést? Minden bi­zonnyal az előadó személye, aki nem volt más, mint a rá­dióból mindenki által ismert Buga László doktor. Előadásá­ban az egészséges életmódról beszélt, összehasonlította a ré­gi és a mai életvitelt, külön foglalkozott a-táplálkozási szo­kásokkal és a szervezetre ár­talmas, de általánosan elter­jedt szenvedélyekkel, az alko­holizmussal, a dohányzással. Kétórás előadása alatt egyet­len percre sem lankadt a je­lenlévők figyelme. Az érdek­lődők népes tábora miatt egyé­ni szóbeli tanácsok kérésére nem kerülhetett sor, de meg­adva címét megígérte, hogy levélben válaszol a hozzá bi­zalommal fordulók kérdései­re, panaszaira. Legutóbb tehát a vérségi TIT-előadások történetében re­kord született, az előadás olyan sok embert vonzott, amennyit eddig csak az országos hírű beatzenekaroknak sikerült a községben, pontosabban jó né­hány esetben még azoknak sem. Ebben az esetben szeren­csésen találkozott a közönség igénye és a művelődési ház igazgatójának programválasz­tása. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT - SPORT Járási labdarugó-bajnokság Elmaradt mérkőzések Ét tálán utakon, sárral borí­tott terepen át alig volt meg­közelíthető a félhomályban a szövetségi nap színhelye, a vá­rosi-járási sportfelügyelőség. Az épületben számos városi és járási szervezet működik, hoz­zájuk, de a szomszédos ház­ba. az IBUSZ-irodába sem könnyű bejutni ezekben a na­pokban. Elhalasztott, elmaradt mér­kőzéseket rendeztek legutóbb a járási bajnokságban. Hideg szél, havas pályák fogadták a csapatokat. Három felnőtt mérkőzésen 16, ugyanannyi if­júságin 19 gól született. Már csak egy mérkőzés van hátra, a Mogyoród—Zsámbok talál­kozó és ezzel befejeződik az 1981/82'. évi bajnokság őszi fordulója. A tavaszi küzdelmek feb­ruár Végén kezdődnek. Az in­téző bizottságtól kapott érte­sülés szerint az őszi sárga la­pokat törlik, tehát aki sárga lappal zárta az évet. tiszta lap­pal indulhat tavasszal. A ver­senykiírás módosul azzal is, hogy a játékvezetők mérkőzés után nem viszik magukkal a kiállított játékos igazolását. Jelentésükbe beírják az ese­tet és a játékos a fegyelmi bi­zottságnál való megjelenése­kor köteles lesz az igazolást leadni. Ezzel megszűnik az a lehetetlen állapot, ami sok bosszúságnak volt okozója. Számos esetben a mérkőzésen kiállított játékos megjelent a szövetségi napon, a fegyelmi bizottság előtt, de ügyét nem lehetett tárgyalni, mert a já­tékvezető nem továbbította az igazolást. Ilyen esettel a mos­tani szövetségi napon is talál­koztunk. A forduló rövid története: Valkó—Túra 1-6 (1-3). Vezette: Kónya (Lovász). A Túra támadólag lépett fel és már a 25. percben 3-0-ra vezetett. Még szünet előtt szé­pített a hazai gárda. A ven- légek a második félidőben nö­velték góljaik számát és szép mikulási ajándékot szereztek féltucatos győzelmükkel szur­kolóiknak, mondotta Tóth Ist­ván, a turaiak intézője. Veresegyház—Isaszeg 6-0 (4-0). Vezette: Legéndi (Nagy, Maszlag). A hat poszton megfiatalított Veresegyház őszi bajnokhoz méltóan, míg a vendégcsapat fegyelmezetlenül játszott. Az isaszegi fiatalok figyelmen kí­vül hagyták edzőjük utasítá­sait, ezért szenvedtek súlyos vereséget. A veresegyházi Sza­bó Géza egymaga 5 gólt szer­zett. Mogyoród—GEAC 1-2 (1-1). Vezette: Répási (Födi, Vay­ner). Aránylag jó talajú pályán a Mogyoród öngóllal juttatta ve­zetéshez az egyetemistákat. Alig egy perccel utána újabb gólt lőttek, de ezt már az el­lenfél hálójába és megszerez­ték az egyenlítést. Végül az egyetemisták jobb helyzetki­használással győztek. A Mo­gyoród jól alkalmazta a les­taktikát és ezzel megfosztotta a GEAC-ot a nagyobb ará­nyú győzelemtől. If júságiak: Valkó—Tura 3-6, Veresegyház—Isaszeg 0-3, Sza- da—Hévízgyörk 3-4. A bajnokság állása: 1. Vercs-gyház 12 9 3 - 39- 9 21 2. GEAC 12 7 5 — 37-15 19 3. Túra 12 7 4 1 35-14 18 4. Pécel 12 8 2 2 14- 7 18 5. Isaszeg 12 7 2 3 27-18 16 6. Erdőkertes 12 6 3 3 21-14 15 7. Hévízgvörk 12 5 2 5 16-14 12 8. Galgahéviz 12 3 2 7 13-16 8 9. Zsámbok 11 3 2 6 15-20 8 10. Moevoród 12 3 2 7 14-30 8 11. Valkó 12 2 2 8 14-35 6 12. HMSE 12 2 — 10 12-27 4 13. Domony 12 1 1 10 10-48 3 Mogyoródnak, noha óvás alatt áll. a Zsámbok elleni találkozó bá- lván elért eredményét beszámítot­ták. Jövő héten, az úiraiátszás után maid a Dályán elért ú.1 ered­ményt veszik figyelembe a zsám- bokiaknál. Ifjúságiak (őszi végeredmény): 1. Hévízgyörk 11 9 2 — 40-14 20 2. Tura 11 9 — 2 56-25 18 3. Pérel 11 7 2 2 39-13 16 4. Szada 11 6 2 3 44-30 14 5. Mogyoród 11 5 2 4 26-23 12 6. Gateahéví? 11 3 4 4 3?-30 10 7. Isaszeg 11 3 4 4 20-30 10 8, Erdőkertes 11 4 1 6 25-35 9 9. Valkó 11 2 4 5 21-31 8 10. Veresegyház 11 4 — 7 22-33 8 ti. Domony 11 1 4 6 22-50 6 12. Zsámbok 11 — 1 10 14-47 1 Cs. J. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom