Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

1981. DECEMBER 11., PÉNTEK ap Költségvetések napirenden Országgyűlési bizottságok ülései A gazdasági munkában to­vábbra is fő feladat a kül­gazdasági egyensúly javítása, a nemzeti jövedelem termelé­se és jelhasználása közötti megfelelő összhang biztosítá­sa— így fogalmaztak az or­szággyűlés ipari bizottságának csütörtöki ülésén, s e célok tükrében elemezték a külön­féle iparágak költségvetési kapcsolatainak várható ala­kulását 1982-ben. A helyzetkép felvázolásával kezdődött a munkaértekezlet: a képviselők meghallgatták Rabi Béla ipari minisztériumi államtitkár értékelését a tár­ca idei eredményeiről, s tá­jékoztatóját a termelő terüle­tek továbbívelő feladatairól 1982-ben. A teendők homlok­terében áll, hogy a gazdálko­dó szervezetek elsősorban a hatékonyság növelésével, a gazdaságos export fokozásá­val, takarékosabb energiafel­használással alkalmazkodja­nak az új körülményekhez. A vitában Antal Imre (Pest m. 19. vk.) a különféle munkaerőgondok megoldásá­nak olyan formáira hívta fel a figyelmet, mint a nyugdíja­sok, a megváltozott munkaké­pességűek foglalkoztatása, amellyel egyébként — a kép­viselők szavaival — minden­ki jól jár. összefoglalásként az ülésen elnöklő Gorjanc Ignác azzal minősítette a vitát, hogy a gondok feltárása, a megfogal­mazások szenvedélyessége az ügy, az ipar jobb munkája iránti felelősségérzetről tanús­kodott. Az Ipari Miniszté­rium jövő évi költségvetésé­nek előirányzatait a bizottság elfogadta. ★ Az 1982. évi állami költség- vetési tervezet tükrében vitat­ta meg csütörtöki ülésén az országgyűlés kereskedelmi bi­zottsága a bel- és a külkeres­kedelem jövő évi elképzelé­seit, gazdálkodási feltételeit. A parlamentben megtartptt tanácskozáson Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkár az idei forgalom várható ala­kulását értékelve megállapí­totta : a kiskereskedelemben az előirányzatnál több áru talál gazdára, s hogy a? áru­ellátás színvonala valamennyi fő árucsoportban jobb volt a tavalyinál. Jövőre ezt a szín­vonalat kell megőriznünk, amit csak a keresletet az ipar számára jobban követítő kereskedelemszervezői tevé­kenységgel lehet elérni. Az idegenforgalomról szól­va az államtitkár kiemelte: a tavalyinál több, mintegy 15 millió külföldi keresi fel Magyarországot. Kitért a kö­zelmúltban szigorított vám- rendelkezésekre, Hangsúlyoz­va, hogy erre mindenekelőtt a lakosságunk, a határ menti területen élők áruellátásának javítása miatt volt szükség. Az átmenetinek tekinthető in­tézkedések nyomán lényege­sen kisebb lett az úgynevezett bevásárló turizmus. Török István külkereske­delmi államtitkár az idei esz­tendő tevékenységét értékelve mutatott rá, hogy az ágazat nem teljesíti fő célkitűzéseit. Ebben egyes kül- és belgazda­sági körülményeknek a várt­nál kedvezőtlenebb alakulása egyaránt szerepet játszik. A korábbinál lényegesen feszí­tőbb gondot okozott például az ütemtelen importszállítás. Az exportban pedig a csoma­golás és a szállítás gondjai nehezítették az amúgy sem könnyű kiviteli munkát. Minden jel arra mutat, hogy 1982-ben a külpiaci fel­tételek tovább romlanak. Csökken az energiahordozók importja, s jó néhány fogyasz­tási cikket a szocialista or­szágokból is nehezebb felté­telekkel vásárolhatunk. Bő­víthető viszont a szerződésen kívüli árucsere, amire a Kül­kereskedelmi Minisztérium is ösztönzi az érdekelteket. Nyers Rezső, a kereskedel­mi bizottság elnöke zárszavá­ban kiemelte, hogy a két ágazat jövő évi tervei a ne­hézségek ellenére teljesíthe­tőek, de javítani szükséges a piacfeltáró és szervező mun­kát, s felkutatni egyebek kö­zött azokat a lehetőségeket, amelyek a fejlődő országok­kal folytatott kereskedelem­ben még benne rejlenek. A parlamenti bizottság a költ­ségvetés tervezetét elfogadás­ra ajánlotta. Összehívták a Vöröskereszt VI. kongresszusát A Magyar Vöröskereszt Or­szágos Végrehajtó Bizottsága jövő év október 9—10-re ösz- szehívja a Magyar Vöröske­reszt VI. kongresszusát — je­lentette be Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a szervezet országos vezetősé­gének csütörtökön tartott ülé­sén. A kongresszust megelőző ve­zetőség- és küldöttválasztó taggyűléseket, illetve küldött- értekezleteket február 1. és szeptember 12. között tartják. A kongresszuson — amelyen a küldöttekkel együtt 250 meg­hívott, az európai szocialista országok és a szomszédos Ausztria, valamint a Vöröske­reszt Társaságok Ligájának küldöttségei is részt vesznek — megvitatják a szervezet V. kongresszusa óta kifejtett te­vékenységét, a mozgalom to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit. Az ülésen elfogadták a vö­röskeresztes munka 1982. évi irányelveit is. Küldöttgyűlésre készül a TIT Június 26-ra hívja össze VIII. küldöttgyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat; a következő hónapokban a lakó. és munkahelyi szervezetek közgyűlésein, a járási-városi és megyei küldöttgyűléseken adnak számot a mintegy 30 ezres TIT-tagság képviselői az elmúlt öt év ismeretterjesztő munkájáról, jelentette be Adám György elnök a társulat országos elnökségének tegnapi ülésén. Elméleti konferencia A nemzetközi ideológiai harc időszerű kérdéseivel foglalko­zó háromnapos országos ta­nácskozás kezdődött csütörtö­kön Tatabányán, az MSZMP Komárom megyei Bizottságá­nak székházában. Az eszme­cserén a hazai nemzetközi ideológiai harccal foglalkozó tudományos és propaganda- munka irányítói, a politikai főiskola, a megyei pártoktatá­si igazgatóságok, a sajtó, a rá­dió, a televízió, az egyetemi marxista tanszékek vezetői és munkatársai együttesen mint­egy háromszázan — vesznek részt. A tanácskozást Antalóczy Albertnek, a Komárom megyei Pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után Győri Imre, az MSZMP KB agitá- ciós- és propagandaosztályá­nak Vezetője nyitotta meg. A plenáris ülés első előadója Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője a nemzetközi osztályharc, a nemzetközi ideológiai harc helyzetét elemezte. Szabó József, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rekto­ra a szocializmus magyaror­szági építésének néhány lénye­ges tapasztalatát elemezte. A hazai ideológiai munka és a nemzetközi ideológiai harc szoros kapcsolatával, kölcsön­hatásával foglalkozott Pálos Tamás, az MSZMP KB agitá- ciós és propagandaosztályá­nak helyettes vezetője. Az első országos tanácskozás A művezető nehéz malomkövei Mint lapunkban már hírül adtuk, a művezetők orszá­gos tanácskozása ma kezdődik a csepeli Munkásotthon­ban. Fontos témáról lesz szó, hiszen a tanácskozáson részt vevő. mintegy 500 művezető három szekcióban vi­tatja majd meg, elméleti és módszertani szakemberek­kel együtt, mindazokat a tennivalókat, amelyek majd elősegítik, hogy a művezetők a gyárban, az üzemben valóban vezetők legyenek, Aligha kettő van e képle­tes, de valóságosan nehéz kö­vekből, bár annyi is elég a — megőröltetéshez. Számítások szerint a megye termelőága­zataiban meghaladja a nyolc­ezer főt azok tábora, akik az irányítás első szintjét, ha úgy tetszik frontvonalát alkotják, s bár tisztségük megjelölése váltakozó, valójában feladat­körük a művezetéssel azonos. Szó sincs tehát arról, hogy csakis az ipar gondja, baja, teendője a művezetők felemás helyzete, munkájuk megköny- nyítése. Vissza a géphez Általában igaz minden faj­ta — maradjunk az összefog­laló kifejezésnél — művezetői posztra a követelmények és azok teljesítése feltételeinek különbözősége. Ami ismétlődő feszültségeket teremt, gyak­ran olyan nehézségeket, amik már meghátrálásra késztetik a tisztség vállalóit. A munkaerő- vándorlás adatainak elemzése igazolja azt a gyakorlati ta­pasztalatot, amely szerint a termelésirányításban dolgozók közül a művezetők munkahely- változtatása a legnagyobb a megyében, vannak olyan ipar­területek, építőipari tevékeny­ségek, szállítási egységek, ter­melőszövetkezeti kiegészítő üzemek, ahol, amelyeknél egy esztendő alatt a művezetők 18—34 százaléka kicserélődik, azaz elmegy az egyik ember, jön a másik. S mivel ugyan­csak tapasztalatok tanúskod­nak arról, hogy a jó műve­zetőnek is legkevesebb egy esztendőre van szüksége, amíg úí helyén elsajátítja a bizton­ságos eligazodáshoz nélkülöz­hetetlen ismereteket — kezdők esetén a munkaügyi szakembe­rek három évet jelölnek meg alapként a tapasztalatszerzés­hez —, a fluktuáció és ami mögötte áll, nem csupán az érintettek ügye, hanem egy­ben ügye a termelés egészé­nek is. Elsőként, a hetvenes évek középső harmadában az ak­kori Könnyűipari Minisztérium vállalkozott arra, hogy föl­mérje — a textil- és a ruháza­ti iparban — átfogó igénnyel a művezetők helyzetét, az irányításban elfoglalt tényle­ges és kívánatos szerepkörét. Napjainkig az úttörőnek szá­mító akkori kezdeményezés­nek már jó néhány követője lett más ágazatokban, iparcso­portokban, de például a me­zőgazdaságban is, azaz tagad­hatatlan az útkeresés szándé­ka. Figyelmeztető jelek soka­sága intett és int ennek az út­keresésnek a szükségességére. A már említett nagyarányú, fluktuáción túl például az, hogy a megyében némely ipar­területen már-már kötéllel fogják a művezetőket, annyi­ra nincs önként vállalkozó. Az sem szabályt erősítő kivétel, hanem tipikus eset, amikor a művezető föladva tisztségét, ismét munkás lesz, mert így többet keres, kevesebb a gond­ja, csekélyebb a felelőssége. Ez utóbbira bizonyítékok gar­madáját szolgáltatja — mások mellett — a megye sütőipara, textilruházati ipara, építő­anyagipara. Kár lenne tipródni azon, va­lamikor mekkora rang volt, mennyire kívánatos volt a mű­vezetői beosztás, jogok és kö­telességek mekkora darabját foglalta magába. Az akkori és a mai helyzet összehasonlít­hatatlan, mert hiszen alapve­tően más a társadalmi, gazda­sági környezet. Ebből azonban korántsem következik, hogy a művezetőnek ne legyen rang­ja, mivel joga sincsen és kö­telességei azért váljanak nyo­masztó teherré, mert teljesí­tésükhöz hiányoznak, csak részben vannak meg a felté­telek. A művezető — üzemszocio­lógiai kérdőíves felmérések mutatták több megye gépipa­ri, textilipari, élelmiszeripari nagyüzemében — gyakran pos­tásnak, utasítások mechanikus továbbítójának érzi magát. Olyasvalakinek, akit bármikor bűnbakká lehet tenni az anyag- és szerszámellátás za­varaiért éppúgy, mint a mű­hely tisztaságáért, rendjéért, a tűrt selejt túlhaladásáért, a védőfelszerelések használatá­nak elmulasztásáért. A fele­lősségnek ilyesfajta kiterjesz­tése mindenre, valójában a tényleges felelősség elhárítása, ámde a lehetőség, hogy bár­mikor és bármiért következhet a fejmosás — és a prémium megvonása, esetleg a fegyelmi A kétesztendős Jancsi gyerek dél­előtt tíz óra körül tűnt el. Amikor este Gádor János tsz-elnök a város­ból hazatért, már az egész falu az apróságot kereste. Feleségétől tudta meg a hírt, a vacsorához készülődés közben. Gondolta, előbb eszik, az­tán majd meglátja, mit tehet. Alig nyelte le az első falatokat, megszó­lalt a hangosbemondó, újra megis­mételte a szülők kérését: aki csak tud, segítsen megtalálni a gyereket. Amikor elhallgatott a hang, Gödör János felállt az asztalitól. Sietős lép­tekkel indult útnak. A falu szélén megszólították. — Arra már kerestük, másfelé próbálkozzon! — Gödör János azon­ban már odahaza elhatározta, erre kutatja majd a gyereket. Emlékezett rá, hogy függesztett ekével szán­tottak, ami mély barázdákat hagy, s gyerek abból ugyan ki nem keve­redik. Eldöntötte, egyszerre három barázdát néz végig, olyan messzire megy rajtuk, amilyen távolságra csak egy kisemberke eljuthat. — Hpl lehet a gyerek? Élve tálá- lom-e? Az iszgp, a sár makacsul ka­paszkodott csizmáiba. — Van-e ér­telme ennek a küszködésnek? Volt-e mostanáig? Tizenkét kihullott esztendő: négy év katonaság, négy év hadifogság, négy év kuláklista. Csizmák. Fé­nyesre pucoltak, elrongyolódottak. — Alázatosan jelentem, főhadnagy úr! — Hányszor kellett vigyázzba, megaláztatásba merevednie? Egy nap. amikor dobtáras géppisztol­lyal kísérik, mert a padlássöprés eredményét is kevésnek tartja a be­adásfelelős. Egy csizma, amelyik' agi­táció közben véletlenül rálép az em­A csodát azonnal akarta bér lábára, öt hétig minden áldott nap hallgatja — Írja alá végre, és nyugta lesz magának is. — Ne okos­kodj, János, a világgal nem száll­hatsz szembe. Mintha nem is ő fog­ta volna a tollat azon az utolsó éj­szakán ... Az alakuló gyűlésen helyettes­nek, később elnöknek választják. Az­óta egyfolytában csak a küzdés. Mi­lyen kevés az igazán szép időszakok száma! Az apai háznál töltött évek­re mindig szívesen emlékszik. Bár neki kellett feszülni a munkának, de látta eredményét. És persze, szép a szerelemből kötött házasság. Hány­szor ébredt fel éjszaka. — Bírod még? Nincs mit osztani a tagoknak! Évi hétezer forint megmenthet egy családot? De még az első, kicsit jobb esztendőben is ki látott valóban tisz­tán? Még annyira sem, mint most ennek az elemlámpának a fényénél látni lehet. Gódor János egész éle­tében azon igyekezett, ne késleked­jék sehonnan. Most is érzi, talán perceken múlik az elveszett gyerek sorsa. — Mi lesz, ha mégis későn ér­kezem? Nem, az nem lehet. Aztán a távolból hirtelen gyereksírás hállik. Szaladni, futni szeretne, de fogja a sár erősen. — Ott, ott a gyerek! Már majdnem odaér, amikor megszűnik a szepegés ... Élettelen gyerektest fekszik előtte. Vagy mégsem? Las­san megmozdítja a fejét a kis Jan­csi. — Él, él! A szülői ház bejáratá­nál nagy a sckadalom, alig tud be­jutná. A kisgyerek tiszta ruhát kap és a meleg ágyba fektetik. Mielőtt álomra hajtaná fejét, megszólal: — Édesanyám, úgy ennék egy kis friss pogácsát... Húsz év telt el azóta. Mi történt a két évtized alatt Dányban? Mire jutottál, Gódor János? Hát voltak itt gerincet ropogtató történelmi erő­próbák? Az idén is harmincmilliót osztunk, ott van az iskola, az óvoda, a pormentes utak a községben, a Kákát Dánnyal összekötő országút. Csupa csinos ház a faluban. Az egy­kori aratómunkások hada ma a.utó- és háztulajdonos. Torzó lenne ez? Ez a nagyon hosz- szú út is befejezetlen maradt vol­na? Hiszen húsz évvel ezelőtt min­denki azt hitte, összeomlik a közös gazdaság. Egyszer azonban megáll­tak ... Azóta mindig csak előbbre. Megvalósult-e az elnök minden ál­ma? A legnagyobb, hogy mielőtt bú­csút mond tisztének, gazdag, fél- milliárdos tsz-t hagy hátra. Szinte perben-haragban volt környezetével, munkatársaival, akik óvták attól, hogy túlságosan bízzon a mellék­üzemeket kézbentartó egynémely szerencselovagoktól. Igen. a nagy ígéretektől csak kevés valósult meg, bármennyire is szerette volna. Kérdezhetnénk, hibája-e az elnök­nek, hogy a csodát azonnal akarta? Hogy nem várta ki legalább a hu­szonnégy órát? ítélkezés helyett in­kább hallgassuk meg egy nála jóval fiatalabb munkatársának vélemé­nyét, aki egy időben majdhogynem kegyvesztett lett a tsz-ben: — Egye­nes, kemény jellemű ember az el­nök. Akárhogy forduljon köztünk a dolog, emberségét soha nem lehet elvitatni, amíg együtt dolgozunk apámként szeretem, tisztelem őt. ö tanította meg nekem és sokunknak a szőlő, a paradicsom, a dinnye nagy­üzemi termesztését, s a mérnököket arra, miként kell bánni azokkal az emberekkel, akik a közös gazdálko­dást elsőként vállalták. Ki tudná felsorolni, mi mindent kellett megmagyarázni azóta a ta­goknak, hogy ezerötszáz kaszás állt szemben a tsz udvarára begördülő kombájnokkal. Azóta, hogy a kenye­rüket féltő parasztok leköpdösték a pirosra festett arató-cséplő gépeket. Csak az tudja, milyen ember Gódor János valójában, aki mint ő, szinte a két kezével telepített száznyolcvan hektár gyönyörű szőlőt — így véle­kedik tehát a munkatárs. Milyennek látja önmagát Gódor János, aki most a TOT-kongresszus küldöttje? — Mondják, robbanékony, hirte­len haragú, talán hiú is vagyok. Meglehet, s tegyük hozzá, büszke is. Három évvel ezelőtt választották meg újra a szövetkezet elnökének. A törvény szerint még két évig tölt­hette volna be posztját. A sors azon­ban másképpen rendelkezett: az el­ső kificamodott, igazságtalannak ér­zett szóra aláírta lemondását. A jö­vő esztendő január elsejétől vonul nyugdíjba. ★ S hogy mi lett a kis Jancsikával? — kérdezi az elnök. Az ősszel vol­tam a lakodalmán. Valkó Béla büntetés —, azoknak is kedvét szegi, akik tisztességgel és hozzáértéssel csinálnák, csi­nálják művezetői munkájukat. Nem egy ok Érdekes, ám aligha véletlen módon a megye jó néhány iparvállalatánál — így pél­dául a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, a Csepel Autó­gyárban, a Fotokémiai Ipar­ban —, a szállításban, az építőiparban több területen, akkor apadt szerényre a mű­vezetők cserélődésének folya­ma, amikor hatásos erőfeszí-, tések történtek tényleges ha­táskörük megadására, jogaik és kötelességeik gyakorlása összetartozó feltételeinek meg­teremtésére. Érdekes az is, hogy ez a megváltozott sze­repkör nem azonnal kapcsoló­dott az an,yagi elismerés javí­tásához, ám a munka rang­ja mégis nőtt! Tévedés lenne tehát kizárólag a javadalma­zásban vélni fölfedezni az okot a kedvezőtlen helyzetre, a vándorlás indokára. Szabályt erősítő kivételekről szóltunk az előbbiekben. A szabály ugyanis még mindig a fából vaskarika; nem a mű­vezető veszi fel, helyezi át és küldi el beosztottjait, de ő fe­lel — felelhet-e így?! — mun­kájukért, hozzáértésükért, fe­gyelmezettségükért. Nem a közvetlen irányitó szabja meg az órabért, a béremelés mér­tékét, a jutalom összegét, de ő követeli a teljesítményt, a feladat végrehajtását. Igaz, hiba lenne elhallgat­ni, egyre több megyei válla­latnál — közöttük a sokáig mereven mozdulatlan szerve­zetű tröszti, volt tröszti terme­lőegységeknél is — megpróbál­koznak a mai követelmények­nek megfelelő művezetői jog- és feladatkörök kialakításával és nagyszerű eredményeket könyvelhetnek el. Ezektől az eredményektől azonban furcsa mód, éppen a kísérletezők, olykor maguk a társadalmi szervezetek is megijednek, abbamaradnak a kezdeménye­zések. Abba, mivel a nagyon is idézőjelbe kívánkozó köz­vélemény nem lelkesedik a ténvleges főnökké lett műve­zetőkért. Az önállóan dolgozó irányító ugyanis minden át­tétel nélkül, egy az egyben látja és viseli, ámde egyre ke­vésbé tűri a lazítások, a tel- íesítmény-visszafoeások, a fegyelmezetlenségek következ­ményeit. A példa éppen ezért lassan talál követőkre, nem csupán a kétséges közhangulat okán, hanem azért is, mert a műve­zetők felemás helyzete, az irányítási mechanizmusban be­töltött szerepük tisztázatlan­sága, jogaik, felelősségeik ren­dezetlensége elválaszthatatlan a vállalati belső irányítási rend­szer egészétől, tükre e rend­szer állapotának, színvonalá­nak, elmaradottságának. A szervezet egésze Ott tehát, ahol úgy vélik, gyors nekibuzdulással — min­den mástól elszakítva — ren­dezik a művezetők dolgát, vé­konyítják vagy éppen sutba lökik a malomköveket, a lehe­tetlennel kísérleteznek. Igaz, némely dologban ma is javít­hatók a művezetői posztok be­töltőinek munkakörülményei, g ettől nem szabad sajnálni a fáradságot. Egy-egy részintéz­kedés eredményeit sem kell lebecsülni — így az önálló bérmegállapítás joga iótékony hatással van a teljesítmények­re —, a megnyugtató, a hosz- szú távra szóló rendezés azon­ban a vállalati szervezet egé­szének kritikus elemzésével együtt érhető el. A műveze­tők malomkövei fontos jelzői annak, hogy általában gond az irányítás hatásossága, cél­szerűsége, csak éppen a leg­élesebben ez a művezetőknél raizolődik ki. Róluk van ugyan szó, de úgy. hogy a termelői közösségekben mindenütt rá kell lelni a malomkövekre, még inkább arra. hol. hogyan készülnek ezek az egyre ne­hezebben viselhető malomkö­vek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom