Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-10 / 289. szám

VÁCI Katiiig A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1981. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Egyszer már fel kellene mérni Akik csak vásárlók maradnak Sok az akció, kevés a könyv Nem vagyok egyedül, aki úgy megy a könyvesboltba, mint egy klubba. Beszélgetni az eladókkal, megnézni, mi­lyen új munkákat adtak ki, a régiek közül melyiket öltöz­tették szebb köntösbe. Legutóbb Szőke Pálné bolt­vezetővel beszélgettem. Köz­ben bejött egy 30 év körüli férfi, és „piros szegélyű köny­vet” kért, mert „az jól nézne ki kolóniái szekrényében”. Az illető nem váci gyár részlegvezetője. Hatszáz köte­tes könyvtára van, de olvasás­ra nem jut ideje. A világ dol­gairól a televízió híradójából értesül. Hónapokig nem olvas, majd „rákap” valamelyik könyvre, de azt két nap alatt „kivégzi”. Ezek is inkább ka­landregények, vagy műszaki könyvek. Beszélgető partne­rem is érezte, hogy valami baj van, mert kért: ne írjam meg a nevét. — Sok az ilyen vevő? — kérdeztem a boltvezetőt, ami­kor egyedül maradtunk. Csak díszkiadás — Sajnos igen — felelte. Egyszer már fel kellene mérni, hogy valóban olvasó, vagy csak vásárló nemzet vagyunk? Vannak vevőink, akik átlag­ban százötven forintot szán­nak havonta könyvre, de csak díszkiadásokat keresnek. Van­nak, akik csak sorozatot vá­sárolnak, de belőlük még egy kötetet sem olvastak el. „Majd nyugdíjas korunkban” mond­ják. Hiába javaslunk, hiába akarjuk rávezetni őket az ol­vasás gyönyörűségére, ők csak vásárlók maradnak. — Véleményem szerint — folytatja a boltvezető, sokat számít a családi háttér. Ha a szülők a divatos igények meg­szerzésével foglalták el a kel­leténél jobban magukat (nya­raló, kocsi, színes televízió stb.), a mellékfoglalkozás ke­vés időt engedett a gyermek- nevelésre, akkor az felnőtt korban okoz gondot. A nap­közi sohasem fogja helyettesí­teni a szülőt. Még a nagyma­mák sem. Terv és igény — Van valami ötletük az ol­vasás megszerettetésére? — Van, csak nem biztos, hogy helyes. Már annyi a könyvakció, hogy az egyikről még meg sem írtuk a jelen­tést, már készülünk a másik­ra. Van mezőgazdasági könyv­hónap, kedvezményes vásár, költészet napja, tankönyvvá­sár, műszaki, politikai, gyer­mek-, őszi, téli könyvnapok. Hát csoda, hogy elvesztette ünnepi mivoltj át az, hogy az utcára, a vevő elé megyünk, kezébe adni a könyvet, az ün­nepi könyvnapon? — Talán sok is a könyv? — Van, amiből sok, van, amiből- kevés. Nem mi készít­jük el a kiadók terveit, ők megjelentetik a könyveiket, azt azonnal szétosztják, és már teljesítették a feladatukat Minket pedig nyomaszt a meg­maradt készlet. Ugyanakkor kevés jelenik meg a keresett példányokból, az általunk aján­lottakból, hogy nem tudjuk teljesíteni forgalmi tervünket. Mert boltosok vagyunk, de nem olyanok, mint társaink, pél­dául a háztartási boltban, ahol elfogyott a tisztítószer, és ren­delnek utána még párezer cso­magot. Ha elfogyott egy könyv, az végleg elfogyott. Legfeljebb új kiadás van, de megint csak a kiadók tervei alapján. A ki­adóknak is közelebb kellene kerülniük a vásárlóközönség­hez. Nekünk kétszeresen fáj, Finomkerámia Korszerűbb termékei^ Üzemünk, a Finomkerámia Művek verőcemarosi porce­lángyára az éves tervteljesíté­sét ütemszerűen teljesíti, sőt közel 3 millió forinttal túl is teljesítette. Ez az eredmény a szervezettebb és ütemesebb termelésnek, és szocialista brigádjaik jó munkájának kö­szönhető. Üzemünkben 8 szo­cialista brigád tevékenykedik, s szinte valamennyi dicséretet érdemel. Munkahelyükön kí­vül a község életében is ko­moly szerepet játszanak. A Béke és a Haladás szocialista brigád patronálja az öregek napközi otthonát. A Petőfi brigád november 7-e tisztele­tére a községben végzett tár­sadalmi munkájáért a Haza­fia? Népfronttól „Érdemes Társadalmi Munkás” szocia­lista brigád kitüntető címet kapott. A Zrínyi Ilona, a Ha­ladás és a Tyereskova brigád az iskolát és az óvodát pat­ronálja. Gondjaink is van­nak, hiszen január elsejétől profilátszervezést hajtunk vég-, re, amely nem megy zökkenők nélkül. A régi, hagyományos technológiával gyártott és el­avult, korszerűtlen fatüzelés­sel égetett laboratóriumi és textilipari porcelánok gyártá­sát áttelepítjük a törzsgyárba. Helyébe egy jóval magasabb termelési értéket hozó, és sok­kal korszerűbb termék gyár­tására állunk át, amely re­méljük teljes mértékben meg­változtatja a'z üzem külső és belső arculatát. Munkatár­saink megélhetést, a község lakosságának jó munkalehető-, séget teremtünk. Zabola! Imre üzemvezető ha azt kell mondani: Sajnos, elfogyott. Mint kultúrmunkás- nak, mint eladónak. Mint egy klubban Egy csapat gyerek tért be a boltba. Az üzletvezető elment segíteni az eladóknak. Van olyan gyerek is, aki őt keresi, tőle kér tanácsot. — Nagyon sok a fiatal vá­sárlónk. Komoly igény is van a városban a „nehézfajsúlyú” könyvek vásárlására. Szinte sértve érezzük magunkat, ha valaki azt mondja: „Nem is gondoltam, hogy ezt itt is meg lehet venni” — persze, azért még van mit tennünk — sorol­ta. Én meg feljegyeztem a no­teszomba: „Nem akciók, jó könyvek kellenek. Közvetle­nebb kapcsolatot kiépíteni a kiadóknak a vásárlóközönség­gel. Emellett lehet még »sikk« a könyvvásárlás és -ajándéko­zás, mert egyszer csak „kiké- redzkedik” valamelyik abból a koloniálszekrényből és ben­ne tulajdonosa megtalálja az olvasás gyönyörét. Akkor majd úgy tér be a könyvesboltba, mint egy klubba. Mészáros Gyula Kell a szép szó.- az irodalom Sikerült a fctiüyitány „Az én könyvtáram” cím mel Mártonffy Mária és Ba­logh Béla előadóművészek nagy sikerű rendhagyó iroda­lomórát tartottak az elmúlt héten (szombaton 10 órakor) a fóti Vörösmarty Művelődési Ház klubtermében. A Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, és Móra Ferenc műveiből ösz- szeállított irodalmi műsort ál­talános iskolások nézték meg. Mártonffy Máriát, és Ba­logh . Bélát kérdeztük fellépé­seik tapasztalatairól. — Irodalmi összeállításai­kat kezdetben a Békés megyei Jókai Színház tagjaiként a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa könyvtárhálózata részé­re készítettük. Az előadásokat nemcsak a gyerekek fogadták nagy tetszéssel, hanem az idő­sebbek, a nyugdíjasok is kö­zölték. Előadásaik sikere is bizonyította, hogy szükség van irodalmi hagyományaink ápolására, megismertetésére. ] Mártonffy Mária, aki nemcsak ' színésznő, de magyartanár is, személyes élményeiről mesélt. A műsorokról, melyek színhe­lyére a gyerekek kilométere­ket gyalogolva jutottak el. Le­velekről, amelyekben tanárok mondtak köszönetét egy-egy gyerek tanulmányi ■ eredmé­nyének javulásáért, s látvá­nyosan fokozódó irodalmi ér­deklődésükért. Fellépési nap­lójuk dokumentálja a sok száz előadás résztvevőinek véleményét, irodalom iránti igényét. A Gyermekkönyvhét nyitá­nya után december 12-én délután 15 órakor közös ajándékműsort rendez a Vö­rösmarty Művelődési Ház, és a nagyközségi könyvtár „Ne­vessünk együtt” címmel. A játékdélután fiatal előadómű­vészei lesznek: Budai László, Lenkei Péter és Giczi István. Sárossy Krisztina Sokszemközt a közönséggel. Élen a szocialista brigádok Jó! hajrázik az ÉSZÁKKŐ Molnár János, az ÉSZAK- Kö Pest vidéki Kőbányák szobi üzemvezetője arról tá­Ä nevezetes nap A várostörténet dokumentiiipai I | m IS f ff f H ■ rm / / / I / Emlékirat Vác felszabadításáról Moszkvában kiadták P. Da- videnko egykori szovjet őr­nagy emlékiratait, amelyben a többi között színes beszámolót írt Budapest felszabadításá­nak második szakaszáról, a váci csatáról. Leírja, hogy a Vörös Hadsereg 120 kilométer szélességben mint törte át a német—magyar hadsereg vé­delmi vonalát és nyomult dia­dalmasan előre. Ezt a szakaszt elkeseredett harcok jellemez­ték. A németek és a magya­rok minden tartalékot bedob­tak, hogy a bekerítést meg­akadályozzák. P. Davidenko leírja, hogy különösen heves harc folyt Vác ért, melynek határában aknamezőket telepí­tettek. Az esős idő is kedve­zett a védelemnek, de a szov­jet katonák nem ismerték a „lehetetlen” szót. Vác decem­ber nyolcadikén felszabadult. ' \ Gábor József neve Egy kis úttörő meghívót hoz az alsóvárosi Gábor Jó­zsef Általános Iskolából. Raj­zos borítólapján Vác címere, a háború és a béke motívu­mai és a felszabadulás év­száma. A kispajtást megkér­dezem : tudja-e, hogy kinek a nevét viseli az ő iskolájuk? Bólint s élőszóval is meghív 918-as Madách Imre Úttörő­csapatuk ünnepélyes csapat­összejövetelére. Abba az isko­lába, ahol ma is tisztelettel említik az egykori alsóvárosi proletárfiú nevét, aki 1915- ben hadifogoly lett az orosz fronton, a két háború között Moszkvában dolgozott, ké­sőbb itthon az Ideiglenes Kor­mányban miniszter, majd a Váci Kötöttárugyár igazgató­ja. Haláláig sokat tett szülő­városáéit, amely utcát, iskolát nevezett el róla. Orovillben is Hegyi Imre, a Magyar Rá­dió munkatársa december ele­jén levélben értesített, hogy elkészült a rádióműsor dr. Dobis Vilmosról, aki a har­mincas években került el Vác- ról. Ma Kaliforniában él, pe­dagógus és népszerű énekes. A nyáron Vácra látogatott, él­mény volt számára 45 év után találkozni egykori városával. Akkor száznál több pedagó­gus előtt beszélt lelkesen ar­ról, hogy az elmaradt kisvá­ros milyen nagyot fejlődött az utóbbi évtizedekben, s ha ő hazamegy feleségével, Oro­villben, lakóhelyén is ugyan­ilyen lelkesedései számol majd be Vácról, melynek lakói él­ni tudtak a szabadsággal. Ér­deklődéssel várjuk a jelzett rádióműsort, mert az idegen szem sok olyant észrevesz, meglát, ami mellett mi na­ponta elmegyünk s talán nem is értékeljük úgy, mint aki messziről érkezett és létesít­ményeinket összehasonlítja más helységek hasonló érté­keivel. Hírünk a világban A nagy példányszámú fővá­rosi hetilap képes riportot kö­zölt a váci Forte-gyárról, melynek éves termelése — a gyár gazdasági igazgatóhelyet­tesének szavai szerint — évente tízmillió négyzetméter fotópapír. Termelésük 50 szá­zaléka tőkés, 25 százaléka szo­cialista exportra készül. A gyár vezetői büszkén mond­ják, hogy a Forte ma már is­mert a világpiacon. Vajon ki emlékszik a régi Kodakra? S hányán tudják összehasonlíta­ni a régi kis üzemet a mai világhírű gyárral? S hasonló riport készülhetne, s készül Is elég gyakran, az Izzó Váci Gyárában, a Híradástechniká­ban, a Váci Kötöttárugyárban. Ez is hozzátartozik. a felsza­badult város közel négy év­tizedes, egyre gazdagodó, szép krónikájához. Papp Rezső jékoztatta szerkesztőségünket, hogy az üzem az 1981. évi ter­vét, mely 480 ezer tonna volt, november 30-ig 480 ezer 396 tonnára teljesítette. Az éves éitéktervet, mely 56 millió 773 ezer forint, már túlteljesítet­ték. Az év folyamán néha gondok fordultak elő a vízépí­tési térméskő-szállításokkal. Az üzem 7 szocialista brigád­jának mintegy 70 tagja közül két aranyszokorús, egy ezüst-, és négy bronzkoszorús szocia­lista brigád működik. E bri­gádok nemcsak az üzemben, hanem a községekben is sok társadalmi munkát végeznek. Jellemző a munkájukra, épp­úgy, mint az egész üzem dol­gozóira —, hogy az útépítés­hez .az anyag-, illetve zúzott- kő-szükséglet miatt vasárnap műszakokkal is segítették a megnövekedett igények ki­elégítését. A KISZ-tagok két vasárnapi műszakkal járultak hozzá a mozgássérültek meg­segítéséhez, s ennek összegét átutalták a központi számlára. Januártól októberig 555 ezer forint helyett 1 millió 101 ezer forintra alakult az üzem nye­resége. Így tehát az évet min­den bizonnyal eredményesen zárja majd az ÉSZAKKŐ,, azaz a szobi kőbánya is. Brigádvetéiksilő Vácott a DCM kultúrter­mében december 19-én szo­cialista brigádvetélkedőt ren­deznek. A versenyen a megyei mezőgazdasági tsz-ek és a mezőgazdasági jellegű üzemek szocialista brigádjai mérik össze szakmai, politikai és ál­talános ismereteiket. ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap Megnyílt élelmiszer-áruházunk Vácott, a Földvári téren. Legyen Ön is állandó vásárlója! Versenyzésre nevel , Matheika-díjasok A gyermekek bizalma A város felszabadulásának tiszteletére évente két peda­gógus kap Matheika János- díjat december nyolcadikán. Az alapító okirat szerint ez a .-.itüntetés kiváló tanári, vagy szakszervezeti munkáért ad­ható. 1931-ben ötödször került sor az oklevél és emlékpla- kctt átadására. A Matheika Jánost ábrázoló munka Blas- kó János, az oklevél és map­pa Váci György munkája. Az elismerést a pedagógus-szak­szervezet Vác városi bizottsá­ga adja. Hétfőn a Sztáron Sándor Gimnáziumban Pelczéder Ti­bor elnök Pinke József törté­nelem-földrajz szakos közép­iskolai tanárnak, szerdán Lá­bai László, a pedagógus-szak­szervezet Vác városi bizottsá­gának titkára, a Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézetben Koller Györgyné földrajz-bio­lógia szakos tanárnak adta át a kitüntetést. Pinke József hosszú évek óta a szakszervezeti bizottság tagja, gazdasági vezető. Csen­des, szerény tanár, aki nem szívesen szerepel a nyilvá­nosság előtt, de az országos középiskolai tanulmányi ver­senyekre és az egyetemi, fő­iskolai felvételekre szívesen készíti fel a tanítványait. A kollégái szerint érdemes rá felfigyelni. 1979-ben miniszte­ri dicséretet kapott. Koller Györgyné 1943. óta* tanít Vácott. A jelenlegi és volt tanítványai rajongással beszélnek róla. Sokfelé hívták már dolgozni, de mindig ma­radt a kereskedelmiben. — Ezek a gyerekek hajnal­ban kelnek, a boltban nehéz munkát végeznek, sok rossz hatás éri őket. Bizalommal vannak irántam. Ügy érzem, szükségük van rám. Az iskolában Koller György­né gyermekvédelmi felelős. Ismeri a tanulók családi kö­rülményeit is. A Belkereske­delmi Minisztérium Kiváló dolgozója cím birtokosa. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom