Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

Klasszikus és mai Gitármuzsika VÁCI ^íúia Hazafelé a mesansorról A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Tar Lajos gitárbemutatója Papp László felvétele Az idei esztergomi gitárfesz­tivál résztvevőjét, Tar Lajost köszöntjük november 11-én délután fél négykor a váci művelődési központban. Jelenleg sorkatonai szolgá­latát tölti, de szeptemberben a Vácott megrendezett magyar néphadsereg vegyes műfajú bemutatón, elért első helyezése azt bizonyítja, hogy nem kel­lett lemondania kedves hang­szeréről. A gitárbemutató első részé­ben a Kovács-Hanzelik-Vörös trió politikai dalokat szólaltat meg. Bob Dylan és Donovan dalaival együtt, saját szerze­ményeikből is hallhatunk. A második részben Tar Lajos, Robinson és Bach klasszikus muzsikája után, Mozzani és Aspiazu fergeteges olasz és spanyol dalaival fejezi be mű­sorát. Király Gyöngyi XXV- ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1981. NOVEMBER 10., KEDD Segítenek a diákok Érett fürtök, szorgos kezek Egy rovás egy vödör szótőt jelent Az őszi mezőgazdasági mun­kák dandárja idején útra kel­nek városunk iskoláinak ta­nulói, s a különböző mező- gazdasági üzemekben segíte­nek a legsürgősebb munkák elvégzésében. A Sztáron Sándor Gimná­zium tanulóinak kétszeresen is szerencséjük volt. Az Alagi Állami Tangazdaság máriaud- vari kerületében zamatos sző­lőt szedhettek, s az időjárás is „rendelésre” működött. A negyvennyolc hektáros táblában bizony még 500 ta­nuló is elvész, csak a sorok fölé emelkedő puttonyosko­csik mozgása jelzi, hogy mer­re folyik a szüreti munka. A legfürgébb szervezők Horváth Sándor, az üzem kertészmér­nöke és Lábai László, a gim­názium igazgatója. A cél kö­zös: asaszlát időben leszüre­Az első három hónap Gyarapodó tapasztalatok Hírt adtunk arról, hogy jú­lius elsejétől több váci üzem­ben megváltozott a heti mun­kaidő. BeszámoltuSk arról is, hogy amíg a dolgozók számá­ra örömet jelentett az ötnapos munkahét bevezetése, mert együtt lehet a hét végén hosszabb ideig a család — a vállalatvezetések feladata vi­szont az volt, hogy a munka jobb megszervezésével, a csök­kentett munkaórák alatt is produkálják a korábbi gazda­sági eredményt. A város nagy textilüzemé­ben, a Váci Kötöttárugyárban az 1981. évi terv főbb elő­irányzatainak meghatározá­sakor kidolgozták a munka­idő-csökkentés, az ötnapos munkahétre való átállás gaz­dasági feltételeit is. Az 1980. évi termeléshez viszonyítva az idei terme­lés és értékesítés terve­zett növekedési ütemét 6,7 százalékban határozták meg. Csernák Károlyné főkönyve­lővel arról beszélgetünk, hogy február 15. és április 15. kö­zött elvégezték a szükséges felméréseket, ennek alapján részletes munkaprogramot dolgoztak ki, hogy a július el­sejei áttérés zökkenőmentes legyen. Nagy feladatot vállalt ebben a vállalati szakszerve­zeti bizotttság is. Az első három hónap pon­tos eredményei még nem is­meretesek. Először a bérfize­tések területét mérték fel, mert a tavalyi bázishoz mér­ten hétszázalékos bérszínvo­nal-emelkedéssel számoltak. Külön örömet jelentett szep­temberben az a hír, hogy Pest megyében a “Váci iskolákat je­lölték ki — próbaképpen — az ötnapos tanítás bevezetésére és így az otthonmaradt édes­anyák foglalkozhattak diák gyermekükkel. A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vál­lalat igazgatói tanácsülésén is bejelentették, hogy a vonatko­zó rendelet alapján 1982. ja­nuár elsejétől a vállalat áttér az ötnapos munkahétre. A Cement- és Mészművek Váci Gyárában, a DCM-foen is közeledik az ötnapos munka­hét bevezetésének az időpont­ja. Valamennyi demokratikus fórum megvitatja a bevezetés­sel kapcsolatos problémákat. Itt sem volt könnyű vélemé­nyek és érdekek egyeztetése. Felkészülési programot kellett készíteni az esetle­ges munkaerő-átcsoporto­sításokról, a veszteségidők csökkentéséről. Itt az egyműszakos dolgozók heti munkaideje 42 óránál ke­vesebb nem lehet. Pintér Sándor igazgató ki­dolgoztatta azt a tervezetet, amely üzemrészenként meg­határozza a teljesítendő idő­ket. Ez a tervezet hangsúlyoz­za, hogy a kiesett munkaidő- alapot biztosítani kell a ter­melési feladatok tejlesítése ér­dekében és .ki kell alakítani a legcélszerűbb munkarendet a munka hatékonyságának nö­velése érdekében. P. R. Ki minek szakbarbára? Ezzel a címmel rendeztek tréfás szakmai vetélkedőt nemrég az Izzó KISZ- klubjában. A vetélkedőre tré­fás felhívást küldött a KISZ- bizottság a fiataloknak, mely­ben egy házi feladat is volt. Olyan eszközt kellett készíte­ni 100 darab gyufaszál 'ssze- erősítésével, melynek kéttá­maszú tartóként,.középen ter­helve minél nagyobb terhet kellett elviselnie, illetve meg kellett mondani — számítás vagy saccolás alapján, hoyv mekkora terhet visel el a gyufaszál-tartó. A legjobb 20 kilogrammnál sem tört el. Ezt követően speciális izzós szakmai kérdések, majd kép­zőművészeti, zenei és logikai kérdésekre kellett a csapatok­nak válaszolni. A befejező kérdés a perpetuum mobile feltalálása és működésének bizonyítása volt a csapatok feladata, melynek eredmé­nyeként kiváló ötletek kerül­tek a táblára, de ez a zsűri­ben és a versenyzőkben in­kább derültséget váltott ki, mint a tökéletesség csodálatát. Végül jó és vidám vetélkedé- után a 6 versenyző csapat kö­zül az első helyet az Üveg­gyár, a második helyet a be­vonó csapata szerezte meg, mellyel 1000 forintos, illetve 200 forintos könyvutalványt nyertek a csapatok. telni, mert a Móri Állami Gazdaság présgépei éhesen várják. A szőlőtábla gyorslel­tárát Horváth Sándor mond­ja. — A máriaudvari kerület­ben 210 hold szőlő található. Átlagban évi 16 milliót hoz­nak. Az idén súlyos fagykár érte az állományt. Emiatt fo­kozottan kell vigyázni a ma­radék termésre. — A diákok jól dolgoznak? — Szükség van rájuk. A gazdaságnak nincs elég dol­gozója erre. Ha alkalmi munkaerőt hoz­nánk, a 12 órás munkájuk költségei 250 forinton felül lennének. A tanulók hat órát dolgoznak, s ez csak ötven fo­rintba kerül. Egy mázsa szőlő leszedéséért 44 forintot fize­tünk. Igaz, a száz kilót csak kevesen szedik le nyolctól kettőig. A diákok munkájára jellemző, hogy a 180 vagonnyi termésből 140-et ők szednek le. Helembai Mihályné brigád- Vezető, a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdono­sa 20 éve szüretel diákokkal. — Fegyelmezettek, a mun­kaminőség 90%-os. Felnőtte­ket is beosztottunk közéjük, mert az a tapasztalat, hogy a lendület háromórai munka után lankad. Imecs Zsuzsanna az első „A” osztályfőnöke. A kezében papírlapon kipipált lista. Mi ez? — Egy rovás egy vödör sző­lő leszedését jelenti. Az egyik gyerek neve mellett 19 vonal­ka sorakozik. 10 óra van, és Bajkán Gábor már majdnem egy mázsa szőlőt szüretelt. — Miért hajtasz ennyire? — Az igazság az, hogy teg­nap nem szedtem rendesen. Most pótolni szeretném. — Tudod, mennyit keresel ma? — Nem mondták meg, de negyven forinttal elégedett lennék. — Hol jobb, az órán vagy itt? — Itt könnyebb. Lábai László irányít, ellen­őriz, lelkesít. — Mennyit gyalogol a sző­lőben? — Sokat. De csak azért, mert állni nehezebb —mond­ja nevetve. Lassan összegyűlnek a gye­rekek a sorok végén. Fél óra szünet következik. A táskák­ból előkerül az elemózsia. A tőkéken a fürtök, az égen a nap mosolyog. Vicgotka Mihály Játékvezetői tanfolyam A Váci Járási Labdarúgó Szövetség — november köze­pén — játékvezetői tanfolya­mot indít 16 éven felüli jelent­kezőknek. Jelentkezni lehet november 15-ig a szövetség hi­vatalos helyiségében, Vác, Sztá­ron Sándor utca 16. alatt. A Pest megyei Moziüzemi Vállalatnak az épületben működő filmszínháza havi egy alkalommal meseműsorra hívja meg a gye­rekeket. Képünkön: Schlögli Jánosné óvónő csoportjával. Elő­adás után őszi napfényben a verőcemarosi utcán. Barcza Zsolt felvételei Kitüntetések a jó munkáért A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ségek alkalmából több mun­kahelyen, társadalmi és poli­tikai szervezetben ismerték el valamilyen formában a mun­kában kitűnő kollégák szor­galmát. A városi tanács két dolgozója, Rácz Imréné, a pénzügyi osztály munkatársa és Berczely Barnabásné sze­mélyzeti és oktatási főelőadó, a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesültek. Hof­mann Angéla, a testnevelési és sportfelügyelőség munkatársa 10 éves tanácsi munkájáért kapta meg a törzsgárdatag ki­tüntető címet. A Szakszervezetek Szakma­közi Bizottsága ajándékokkal, vásárlási utalványokkal ked­veskedett aktivistáinak. A központi ünnepségeken részt vevő KISZ-kitüntetettek- ről, már hírt adtunk. Rajtuk kívül még aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetésben részesültek; Sulik Veronika Vác. II. Szociális Otthon, Wagner Lajos, DCM, Kéri György, Forte. A KISZ KB dicsérő okleve­lét kapta Mrella Péter, MŰM, 204. Intézet, Bossányiné Nagy Erika CEMÜ, Csiri Károly HAGY, Dézsi Ferenc HAGY, Molnárné Berkó Márta városi úttörőelnök Úttörő érdemérem, Szilágyi Lajos, az úttörőház igazgatója Kiváló úttörőveze­tő kitüntetésben részesült. Le kellett tenni a társpoharat A kézművesség helytörténete „Az egykori céhek tagjai a mesteren és legények voltak. A mesterséget kitanulni aka­ró ifjú tíz-tizenkét éves kor­ban szegődött el valamelyik mesterhez. A tanulóidő 3—6 évig tartott, letelte után az inas felszabadult. Utána meg egy fél évig köteles volt a mesterénél dolgozni. Ez volt az apródén. Utana tette le a társpoharat, amit mindenki­nek le kellett tenni, vagy pénzben megváltani és csak akkor lehetett legény. Ekkor ünnepélyes külsőségek közt kapta meg a szabadulóle­velet és vándorútra kelt. Pár évig járta az országot, más­más mesterekhez szegődve tökéletesítette a tudását. Ha­zatérése után köteles volt re­meket készíteni. Ezután ismét ünnepélyes keretek között, most már mesterré avatták. A céhek teljes jogú tagja lett, műhelyt nyithatott, segéde­ket tarthatott” — írja Kor­kes Zsuzsanna, a Váci Céhek váci iparosok című a Görög templomiban látható kiállí­tása alkalmából. Magas volt a mérce Aki veszi a fáradságot és elmegy a kiállítás emlék­anyagát megnézni közvetlen és maradandó élményekkel tér haza. Az első impressziók is mutatják, hogy a rendezők hozzáértéssel dolgoztak. Jó a szerszámok, zászlók s egyéb tárgyi anyagok térbeli elhe­lyezése, a hajdani munka- folyamatok fázisait pontosan végig lehet kísérni. Lehetet­len nem gondolni arra, hogy nehéz kenyér volt iparosként élni, a konkurrencia és a szabályok nagy mesterségbeli zött a maximálisig racionali­zálva. A csizmadia például amikor vásárra indult, fog­ta a százhúsz kilós ládát, amelybe hatvanöt pár lábbeli fért, s ez telerakva majdnem három mázsa volt. A sátrat a szekér pontosan meghatá­rozott helyére kellett tenni. Nem hiányozhatott a karó, (amelyre a csizmákat akasz­tották a vásáron) az össze­csukható szék. Az egész pon­tosan ráfért a meghatározott méretű szekérre, amely az­tán a vásárban eladópultként szolgált. A váci mesterek jól tudták, hagy mit fognak ven­ni a sződiek, vagy balassa­gyarmatiak. A „kiállított” világ letűnt. A látogatónak megmarad a nosztalgia, a tanulság, s az óhaj: a mai ipar remekei bárcsak olyan strapabíróak lennének, mint azok ott. a Görög templom kiállításán. Vicsotka Mihály m ujj.«mii rm«TTTa'jiHj. 1 Köszönetnyilvánítás. Hálás kö­szönetét mondunk rokonainknak, ismerőseinknek, a HAGY vezetői­nek és dolgozóinak, valamint a Vox Humana Énekkarnak, akik szeretett fiam, illetve testvérünk Csepregi József temetésén részt vettek és mély gyászunkban osz­toztak. Csopregi István és család­ja. Köszönetnyilvánítás. A gyászoló család ezúton fejezi ki hálás kö­szönetét mindazoknak — egyúttal a Váci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak — szeretett halottunk Szikora Ferenc temetésén való meg j elenésükért, együttérzésükért és a virágokért. Köszönetnyilvánítás. A gyászoló család nevében őszinte köszöne- tünket fejezzük ki az Egyesült Iz­zó, a Hajógyár, a Forte gyár dol­gozóinak, testvéreknek, rokonok­nak, barátoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, munkatársaknak, akik Dobrocsi Istvánné temetésén részt vettek, utolsó útjára elkísér­ték, sírjára virágot helyeztek és mély fájdalmunkban velünk együtt voltak. Dobrocsi István és gyer­mekei: István és Erzsébet. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) tudást, a munkában kitartást követeltek, emberségben, be­csületben magas mércét állí­tottak. Igaz, védelmet, s a törvényekkel és szokásokkal azonosulás esetén, biztonságot is. Mert ki tagadná, hogy rendkívüli jártasságot köve­telt egy ici-pici csizma elké­szítése? Hát még ha azt a mesterségük rafinériáit is­merő atyamesterek alapos vizsgálatnak vetik alá? Sajnos, a kiállítást látogató diákjaink csak a rácsodálko- zásig jutnak el a szerszám­anyag és remekek láttán, mert fogalmuk sincs, hogy mit mire használtak. Nem tudhatják, hogy melyik pél­dául a rámánvarrott cipő, mi a különbség a magas kérgű tiszti és a rogyós szárú, a fe­lül magyarosan kivágott és díszített vagy gömbölyű szárú csizma között. Szakértő ma­gyarázat nélkül hányán ve­szik észre, hogy olyan láb­belik is szerepelnek a kiál­lításon, amelyek kétlábasak? Mert valamikor nem jobbo­sak vagy balosak voltak a lábbelik, hanem tetszés sze­rint lehetett őket felhúzni. Vagy mond valamit a mai fiataloknak a kötélgyártók tilolója, a lópatkoló szer­számasztal, vagy a patkó­sarkok kiképzése? Talán sok­kal több felirat, magyarázó szöveg kellene. A régi mesterek közül né- hányan ma is élnek, özvegy Hidasi Józsefné pénztáros a kiállításon, a férjének cipész­üzlete volt Vácott. Domokos József pedig majd három év­tizeden át készítette a lábbe­liket s vitte a híres váci vá­sárokra. — Az inasélet nem volt könnyű — meséli. — A mes­ter mindenható volt. Szakmai büszkeség A szakmában az első tanul- nivaló a szegek egyenesítése. A kerek cipészkalapáccsal ütö- getni két ujj között a centis szegeket nehéz feladat. De az ember lassan meg­tanul mindent, beleverték, hogy hol a helye a társada­lomban. A sorból kilógni nem volt ajánlatos. Az ember hamar kívül találta magát az ipartestületen, akkor pedig oda lett a kenyér. A segédek, mesterek iparos­házakat tartottak fenn. Ott lehetett sörözni, kártyázni, biliárdozni, olvasni. Minden évben volt iparosbál. Megfe­lelő öltözékben lehetett csak megjelenni, rossz néven vet­ték volna, ha például egy cselédlányt visznek oda. A szakmai gőg miatt csak a hasonló foglalkozásúakat vagy tisztviselőket nézték jó szem­mel. De így volt ez más kö­rökben is. Nagy ünnepek ide­jén zászlóik alatt külön vo­nultak fel a szűcsök, az asz­talosok, a kovácsok a ci­pészek és csizmadiák. Cipész és csizmadia — Az utóbbi kettő között mi volt a különbség? — A szerszámaik sem vol­tak egyformák. A cipész szak­ma volt a nehezebb. A cipész tudott jő csizmát csinálni, de a csizmadia jó cipőt nem mindig. Gép sehol. A kézi technika évszázadokon át változatlan szerszámai, a lehetőségek kö­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom