Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

Jegyzet Igazi jelkép Már napokkal ezelőtt lo­bogózták az utcákat. Piros és nemzetiszínű kis zász­lócskák kerültek a villany- oszlopokra, s eszembe ju­tott Kosztolányi Dezső verse. „Lelkem ne bot és vászon / légy zászlói” Az emlékek ködéből az az első november 7-i nap is elő­bukkant, amikor a falusi kisbíró kidobolta; minden­ki lobogózza fel a házát a németeket elkergetők tisz­teletére, s ha bármilyen pi­ros textildarabja van ott­hon, abból csináljon zász­lót, mert piros a nemzeti színük. így mondta, hogy nemzeti, s nem tette hozzá, mert talán még a korabeli elöljáróságon sem gondol­ták végig, hogy a vörös zászló egyben a nemzetkö­zi munkásmozgalom zász­laja is, az újat teremtő forradalomé. Tényleg nemcsak bot és nemcsak vászon volt az a két lobogó, amit a padlás világítónyílásán kidugtunk azon a napon. A nemzeti­színűt, ami az olajlenyoma- tú Kossulh-képpel meg az aradi 13 vértanú képével, a legtöbb tiszántúli ház­ban családi ereklyének szá­mított, s ha pöttyös piros kendőből is sikerült mellé a másik, azért piros volt, lobogó, mint az emberi lel­kek akkortájt, amikor a legfőbb reménység a hábo­rú közelgő befejezése, az új, a mi világunk kezdeté­nek reményé volt. Ha az­előtt is hallottunk Lenin­ről, arról a híres, világot megmozgató forradalomról, azért most került ez is a legtöbbször szóba. Hogy £1 ma November 7. az emberek érzelmi vilá­gában? — tettem fel a kérdést kissé ügyetlenül nemrég egy községi vezető­nek, aki értetlenül nézett rám, mert nem tudta, mit válaszoljon. Az emberek ugyanis az érzelmeikről be­szélnek a legkevesebbet, legalábbis az igaziakról, s érzelmük tükre leginkább az, amit cselekednek. Az ünnepségeken mindig so­kan vannak, szinte az egész falu — mondta, s részletez­te azt is, hogy zajlanak le ezek az események. Ám amikor oda értünk, hogy mivel gyarapodott az el­múlt harminchat év alatt ez a település, mi változott meg az emberek életében, gondolkodásában, akkor már beszédesebbé vált, s bőséges tényekkel szolgált annak bizonyítására is, hogy azt a politikát, amely­nek alapjait 1917-ben te­remtették meg Szentpéter­váron, a lehető legnagyobb többség támogatja, azaz a kapott lehetőséggel élve gyakorolja. Ez pedig nem lehet másként, mint úgy, hogy ha oly nehezen is fürkészhetök.ki a tudat, az érzelem változásai, azok bi­zony gyökeresen megvál­toztak, s a lenini koncepció szerint úgy, hogy egyre ke­vésbé fékezik tetteiket a világ jelenségeire magya­rázatot adni nem tudás okozta babonák, hiedelmek. Erre szolgált bizonyítékul az a néhány testületi érte­kezlet is. amelyet járási és városi fórumokon tartottak meg az elmúlt hónapokban, azt vizsgálva a kollektív bölcsesség fórumán, hogy a szocialista építés követel­ményeinek megfelelően, vajon hogyan alakult a tár­sadalom t ülácnézete. mar­xista, .materialista tudata, viszonylag szőkébb környe­zetünkben! A téma meg- tárgyatói cs elemzői itt ar­ra a következtetésre jut­hattak. hogy a világ, e környezet különböző elő­jelű hatásai ma is okoznak még ellentmondásokat, de az iskolai oktatás, a termé­szettudományos nevelés és a tömegkommunikációs eszközök elterjedése, lénye­gében a kulturális forrada­lom. hatása döntően meg­változtatta az emberek m ~- Veltsénét; így tehát a dol­gok. jelenségek megítélését ami gia-nián cselekednek. Nem bot és vászon az emberek szemében, hanem érzelmeik igazi jelképe a váci 'utcákon lobogó sok­sok háromszínű és vörös zászló. Kovács X. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 262. SZÁRI 1981. NOVER1BER 7„ SZOMBAT Épül a fóti ABC Területfejlesztés és nemzetiségi politika A képviselőnő mindennapjai Sokféle fórumon megvitatják November 7-re elkészültek Foton az ABC-áruház belső sze­relési munkáival a Vörös Október Termelőszövetkezet Univer- zál GT dolgozói. A 600 négyzetméter alapterületű ABC decem­ber közepére már várja vásárlóit. Barcza Zsolt fKivétele Nem szólam, gyakorlat f A helyiség, amely a Magyar Tudományos Akadémia % Vácrátúti Botanikai Kutatóintézete botanikus kertjének ^ egyik dolgozószobába, inkább orvosi rendelőre emlé- f keztet. A nagy dolgozóasztalon, házias színű és mintáza- 2 tű, patyolattiszta terítő feledteti, hogy a munkaszerve- 'j zet egyik irodájában vagyunk. Divald Belőné ország- % gyűlési képviselő, aki itt laboráns, és személyzeti ügyek- % kel foglalkozó munkatársként dolgozik, kiegyensúlyo- % zott; határozottan kellemes jelenség, pedig a feladatok 4 csokrot alkotó, bozontos szálaiból sokat bíztak rá. Ke- $ vés idejéből rám is szánt egy délutánt, hogy kérdé- í seimre válaszoljon. — ön, a 27. számú válasz­tókörzet másodszor megválasz­tott országgyűlési képviselője, az MSZMP Váci Járási Bi­zottságának és végrehajtó bi­zottságának tagja, a Magyar- országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének választ­mányi és kulturális bizottsági tagja. Szeretném, ha bemutat­ná a választókerületet, de előbb szólna arról is, hogy győzi ezt a sok feladatot idő­vel, energiával? — Nézze, én azt hiszem, nem mond igazat az, aki azt állítja, hogy minderre egye­dül, egymaga képes. Nekünk három gyermekünk van. Én szerencsés vagyok, mert az otthoni terhek viselésében se­gít a család, így hát marad időm a közéletre is. A férjem esztergályos a Volán váehar- tyáni üzemében. Természete­sen neki is van társadalmi tisztsége, s legjobban a sport érdekli. Az nehéz lenne, ha egy családból ketten akarná­nak ugyanannyit vállalni, de ebből köztünk soha sem volt vita. — Akkor talán lássuk a körzetet. — 17 község tartozik ide, Dunakeszi és Fót kivételével tulajdonképpen a szobi és vá­ci járás egyesítése előtti idők ■váci járása, vagy ahogy ma mondják, (alsó járás), a kis­községek lakossága részben a környék mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteiben dolgozik, másrészt váci, dunakeszi és budapesti munkahelyekre utaz­nak naponta. így az ország- gyűlési képviselőnek gyakran közlekedési gondokkal is kell foglalkoznia. Egy másik szín és politikai feladat a terület hét szlovák nemzetiségű köz­sége hagyományainak, a nyel­vi kultúrájának ápolása. a szükséges feltételek megte­remtése. E téren jó eredmé­nyekről számolhatunk be, nem­zetiségi politikánk hatékonyan segíti a hazafias és interna­cionalista szemlélet formálá­sát, itt élő honfitársaink jó kapcsolatokat ápolnak, gyak­ran kerül sor közös látogatá­sokra és munkára is a hatá­ron innen és túl. Az sem vé­letlen. hogy ehgemet is bevá­lasztottak a szövetségbe, hi­szen itt születtem Vácrátóton, amely közismerten szlovák ] község, s magam sem taga- I dóm szlovák származásomét. — Szerencsés ember, ha már gyermekkorától két nyelvet beszélhet. — No, ezt azért nem állíta- I nám határozottan. A nemzeti- | ségi községekben nagyon nagy ) szükség van, s lépéseket is | teszünk a nyelvi kultúra ápo- ; lására, mert a korábbi idő­szak körülményei hatására az emberek sokat felejtettek, így magam is. Ezeken a települé­i seken inkább az élő és újra- ! éledő hagyományok ápolásá­ban él a nemzetiségi tudat, s a legerősebben ott, ahol ezt1 tekintélyes helyi személyisé­gek támogatják. — Hogyan jellemezné az j előző választási ciklus és az azt megelőző időszak társadalmi-gazdasági fejlő­dését ezen a vidékén? — A lakosság életkörülmé­nyei itt is jelentősen változ­tak, amit a falvak új arcula­ta mutat a legjobban. Nőtt a választókerületek lakásállomá­nya, a magánerőből épített la­kások száma 860. A szociális feltételeknek meg nem felelő I telepeket lényegében felszá- ! moltuk. ennek hatására Ácsa j térségében 54 család jutott I rendes lakásba. Egészséges, jó ! ivóvíz folyik már a kösd— | rád—penci vezetékrendszer­ből, s jelenleg is többfelé fo- ! lyik építkezés, kutatás, terve­zés, a folyamat a települések végleges modernizálásáig tart. Nyolcezer 583 kilométer gya­logjárda. A községek tanácsi I úthálózata kiépítésével, s több helyen, így Örbottyánban, Sződön, Csörögben, bővítettük, korszerűsítettük a villamos há­lózatot. Ez is folyamatos fel­adat a jelenlegi ötéves terv­ben, hiszen 1948 táján, ami­kor épültek, sokkal kisebb volt a terhelés, a vezetékek ma már nem felelnek meg a követelményeknek. Orvosi rendelő, öregek nap- | közi otthona, korszerű üzlet- hálózat, a szolgáltatások javu­lása, az idegenforgalom növe­kedése. az általános iskolai oktatásnak a körzetesítéssel megoldott korszerűsítése, újabb tantermek építése, 8 szlovák nyelvi óvodában és 800 általános iskolai tanuló körében folyik a szlovák nyelv tanítása, mind olyan ered­mény, amire ugyanaz érvé­A Forte-gyár ünnepségén A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 64. évforduló­jának ünnepe alkalmából a Forte-gyári rendezvényen megjelent dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának első titkára, VVeisz György városi tanácselnök, az MSZMP városi bizottságának és végrehajtó bizottságának tagja, Irányi Károly, a KISZ városi bizottságának titkára, s ott voltak a máriaudvari szov­jet alakulat képviselői. A Gábor József Általános Iskola irodalmi színpadának műsora után Weisz György méltatta az évforduló jelen­tőségét, majd Kettler László­nak, a filmszerelő üzem veze­tőjének és Nagy Istvánná munkásnak negyedszázados kiemelkedő pártmunkájukért átadta az MSZMP KB emlék­lapját, , Három és fél évtizedes párttagsága után a párt váro­si bizottsága emléklapját kapta dr. Lengő László igaz­gató és Lukácsovics Ferenc nyugdíjas. Farkas József műszerésznek Iványi Károly adta át a KISZ Érdemérem, Nikolausz Gyulá- né munkásnak a KISZ KB Dicsérő Oklevél kitüntetése­ket. Szabó Henrik i nyes, ami a családra. Az ered-' | ményeket nem egyedül értem j el, hanem a helyi és járási tes- I tületek aktív támogatásával. — Milyen fontos fejlesz­tési feladatok várnak önökre az új ciklusban? j — Folytatni kell, amit el- i kezdtünk. Még szervezettebbé | tenni a kereskedelmi ellátást, még több tantermet építeni, megszüntetni Kisnémediben, s j még néhány helyen a gyakori | áramkimaradást, javítani. a ' vízellátást, a szolgáltatásokat. A lakosságra is számíthatunk, I mert nemcsak kérnek, hanem j egyben a segítségüket is fel- J ajánlják, ezért. a célok telje­síthetők. — Gondolom, hogy ezek érdekében a képviselőnek megyei és országos testüle­teket kell felkeresnie. Volt-e már éles vitája, interpellációja, parlamenti felszólalása? — Legfontosabbnak a terü- ; letlátogatást tartom, s ameny- I nyíre tudok, mindenhová el- | megyek. Ügy gondolom, más ma képviselőnek lenni, mint régen, hiszen a kormány és a ! mi célunk azonos. Én nem va- I gyök a nagy harcok embere, j békésen intézem a dolgokat. A környezetvédelmi törvény | vitájában annak idején én is felszólaltam. Tudom, hogy vannak, akik egyhangúnak tartják a képviselőház mun­káját, ahol látszólag vita nél­kül szavazunk. Az előterjesz­téseket azonban előzőleg sok­féle fórumon és szakbizottsá­gokban vitatjuk meg. Aki nem rest, ott is vitatkozhat. Vagyis a polgári parlamentektől elté­rő gyakorlatról van szó, a döntéseket bővebb körben, több fórumon vitatják meg, az előkészítés időszakában a I széles néptömegek véleményé- j re alapozva hozhatják meg a I döntéseiket a vezetők. K. T. I. A vendéglátás szakemberei­vel beszélgetve, csakhamar ki­ki, más-más szempont szerint, de osztályozza az üzletébe be­térőket. Kor és vérmérséklet, igény, az állandóság, illetve az ötletszerűség mind alapja le­het vendéglátósnál, csak egy szerepe lehet: kikutatni a ven­dég kívánságát és eleget ten­ni ki nem mondott kérésének is. Ilyesfajta — jó értelemben vett — rétegszemléletet ho­nosítottak meg az elmúlt években, s váltanak napi gya­korlattá a Március 15. téri Duna presszóban dolgozók Kiesné Kászon Gabriella üz­letvezető és munkatársai. A reggeli órák a törzsven­dégeké itt, amikor szinte min­denkiről tudják, hogy mit kí­ván, s kérés nélkül viszik a kávét,, az illatos teát, a friss cukrászsüteményt, vagy szend­vicset. Újabban sok minden mást is, számtalan kísérletük jól sikerült eredményét. Kísérletező kedvben nincs hiány ebben az üzletben. A A deákvári Petőfi Sándor Általános Iskolában ebben az esztendőben új akciót indított az iskolatörténeti szakkör, „Példamutató elődeink nyo­mában’ elnevezéssel. Mogyoró­si Gabriella és Pádár Katalin szakköri tagok levélben szá­moltak be a szakköri élet leg­frissebb eseményeiről. így ír­nak: „A szakkör tagjai és az út­törőtanács a közelmúltban meghívta iskolánk volt igaz­gatóját, Kovács Istvánnét és egykori tanárát, a Szentend­rén élő szobrászművészt, gyermekzsúrokkal járó felfor­dulást éppolyan szívesen vál­lalják, mint a jeles ünnepek­hez kötődő ünnepi vendéglá­tás megannyi gondját. Már­cius 15-én korhű ruhákban szolgálták fel a kor recept­könyvei alapján készült süte­ményeket, vagy a közelmúlt­ban rendezett grúz napok al­kalmával e nemzet népvisele­tébe öltözötten a húsos piro­got, a grúz módra készített teát. „Szíves látás — vendéglá­tás", hirdetik sokfelé, ám vall­juk be — nem ritkán ez csak puszta szó. S ha ez valahol élő gyakorlat, azt jólesik él­vezni, s érdemes róla megem­lékezni. Követendő példa le­het, a vállakozó kedv, és a jó ötlétek másutt is továbbfej- leszthetők. Az egy-egy rendezvény si­kerét garantáló, a munkakört kötelességen túl befektetett energia, ha másban nem. a vendégek elismerésében min­denképpen megtérül. S manapság ez sem kevés . .. Csíkszentmihályi Róbertét. Azért hívtuk meg őket, hogy a „Példamutató elődeink nyo­mában” akció keretében vála­szoljanak kérdéseikbe, isko­lánk és úttörőcsapatunk egy­kori életéről. Szakkörünk fel­adata, hogy megismerjük és feldolgozzuk iskolánk történe­tét. Már vannak forrásaink, hiszen tavaly a «35 év szabad hazánkban-« akció keretében már végeztünk gyűjtőmun­kát. Ezen a legutóbbi találko­zón is sok hasznos ismeretet nyertünk, melyet folyamato­san feldolgozunk.” Vác, Pf. 32 Az elődök nyomában Élefút, sors, szenvedély Tiszte a barátság ápolása Tóth Imréről mindenki tud­ja, hogy életének két nagy szenvedélye van: a munka és a politika. Az Egyesült Izzó váci gyárában a fénycsőüzem vezetőhelyettese. A szakmá­ban és a- mozgalomban is 1945-ben tette meg az első lé­péseket. Azóta fordulatos ese­mények között zajlott az éle­te. A történelem valahogy mindig beleszólt a sorsába. Vagy talán ő is bele akart szólni a történelembe. 1945-ben az Egyesült Izzó budapesti központjában ta- nonc. Itt belép a szakszerve­zetbe. Aktívan ifiként dolgo- i zik. Aztán egy vargabetű, s 1950-ben DISZ-titkárrá vá­lasztják a szobi járásban. Még ebben az évben beirat­kozik a Petőfi Politikai Tiszti Iskolába, maid ennek elvég­zése után 195G augusztusától a Petőfi Akadémia hallgató­ja lesz. Október 23-án éjiéi riadóztatják az egységet, a Rá­diót ■ védi. ahol elfogjak az el­lenforradalmáról!, de megszö­kik. Vagy negyven társával visszatér az akadémiára, s október 30-ig sikeresen védi. 1957. márciusa ismét az Iz­zóban találja. A váci részleg első telepesei között találha­tó, s azóta megszakítás nél­kül a gyár dolgozója A vá­ros egyik legnagyobb MSZBT- alapszervezetének titkára, in­ternacionalista gondolkodású ember, s ebben bizonyára sok szerepe van annak is, amit magáról mond. — Baloldali érzelmeim, osz­tályhelyzetem, a munkásmoz­galom segített felismerni, hogy hol a helyem. Ráadásul olyan családba nősültem, amelyben rokonhagyományokat ápol­tak. A feleségem édesapja 1925-től a Csehszlovák Kom­munista Párt tagja, s a Szo­cialista Hazáért érdemérem tulajdonosa is volt. A műszerész szakmunkás­bizonyítvány mellé 1983-ban szerez érettségi bizonyítványt, majd marxista egyetemet vé­gez. A politikai funkciói közben egyre szaporodnak a gyárban, miközben négy év alatt elvégzi a szakosítót is, amire azért van szükség, mert 1989-ben az alapszerv part- titkára, 1974-ben a Magyar— Szovjet Baráti Társaság tag­csoportjának elnöke, 1976- tól az országos elnökség tag­ja. Propagandistaként a mun­kásmozgalom történetét tanít­ja a gyárban. — Ha kapok egy feladatot, az mindig hobbym lesz, mondja egy kis öniróniával. A mun­kásmozgalom történetéhez fil­meket hozatok az archívum­ból, kijárom, hogy megnézzük a Munkásmozgalmi Múzeu­mot. Nem nyugszom belé, hogy régi módszerekkel tanít­sak. Itt van az MSZBT. A Máriaudvaron állomásozó szovjet alakulattal vettük fel a kapcsolatot 1974-ben. Ami­kor a fénycsőüzem épült, itt dolgoztak a szovjet katonák. Aztán ők emelték a Barátság Házát, mi megcsináltuk a tel­jes világítást. Ha segítségre van szükségünk, csak szó­lunk. Az ünnepségeket együtt rendezzük. Van „Ki tud töb­bet a Szovjetunióról” és „Ki tud többet Magyarországról” című ‘ vetélkedő. A zenekar számára hangszereket vet­tünk, cserébe jött a zenekar játszani. Legutóbb a leszere- Iőket búcsúztattuk, ajándé­kokkal. — Ön olyan örömmel be­szél mindazokról, amit csi­nál, hogy biztosra veszem, elé­gedett ember. — Általában az, vagyok. Ha viszont a feladatok elvégzését nézem, nem. Mert mindent le­hat jobban ' csinálni. Az én apám sötéttől sötétig dolgo­zott a kőbányában. Másnak, de mégis arra törekedett, hogy újítson valamit. A mi öregeink példáját kell ne­künk is követni. Optimista vagyok, mert láttam ezt az or­szágot olyan nehéz helyzet­ben is, amitől már nagyon messzire értünk, s hiszem, hogy még több sikert érhe­tünk meg. Vicsotka Rlihály ISSN 0153—2739 t(Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom