Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
Hétköznapi harcok Bírja erővel, teszi szívvel Több mint két évtized a tanácsnál Szuhányi Ferencet, a • sülysáp! nagyközségi közös tanács vb-titkrát több mint másfél évtizede ismerem. Beszélgetésünk elején egy régi sportemléket idézünk fel. Akkor nagyon jó futballcsapat volt Menüén, a helyiek MNK-mérkőzést játszottak a Csepel Autóval. 1-0-ra győzött Mende, ezer néző didergett a hidegben. A helyi csapatban játszott egy vékony dongá jó, magas fiatalember. Beszáguldozta az egész pályát, remek átadásai voltak, fáradhatatlanul hajtott az utolsó percig. Valaki megjegyezte a nézőtéren: — Hogy bírja szufléval ez a Szuhányi? Sikerek részese — Tényleg, hogy bírja most a sülysápi vb-titkár? — Most már egy kicsit nyugalmasabbak a napjaim. No, nehogy azt gondolja, hogy a hivatali munkám könnyebbedéit, csak a tanulásban tarthatok egy kis szünetet. Az elmúlt tíz évben ugyanis sok álmatlan éjszakám volt. Elvégeztem a tanácsakadémia kétéves szakoktatási tagozatát, aztán a marxizmus—leniniz- mus esti egyetem szakosítóját. Utána pedig az Államigazgatási Főiskola másfél éves.kiegészítőjét. Tanultam sokat, de most utólag is azt mondhatom, szükséges volt. Az egyre növekvő államigazgatási feladatoknak csak úgy lehet megfelelni, ha az ember állandóan tanul. Egy másik emlék. Találkozás Szuhányi Ferenccei a mendei művelődési házban. A Tom Sawyer kalandjai című darabot próbálták a mendei színjátszó csoport tagjai. Szuj hányi — aki egyben főszereplője a darabnak — dirigál, j magyaráz a színpadon. A i többi szereplő figyel, s aztán ! elölről kezdik a jelenetet. — Az az igazság, hogy gyermekkoromban megfordult a fejemben az is, hogy színész leszek. Később már reálisabbak lettek az elképzeléseim, s a középiskola elvégzése után a VASÉRT-nél dolgoztam négy évig. Hamar ráuntam a bejárásra, s egyik barátom invitálására 1958-ban a sülysápi tanácshoz kerültem adóügyi előadónak. — Tehát pontosan huszonhárom éve tanácsi dolgozó. — Igen, s ennyi idő alatt már igazán volt időm megszeretni ezt a munkát. Nem kedvelem a sablonokat, de azt mondom: ha még egyszer kezdeném, ismét a tanácsi munkát választanám. Hét év után, 1967-ben vb-titkárnak neveztek ki Mendén. Tizenegy évig töltöttem be ezt a funkciót, sok-sok sikerben volt részem. Megépí|éttük a törpe vízmüvet, bővítettük az óvodákat. Már akkor sokat harcoltunk az új iskola építéséért és a kásavölgyi Dózsa György utca javításáért. A sors iróniája, Értékeink TV apjalnkban egyre több tartalmat kap egy szó: a közösségért. A közösségért vállalt és végzett munka, amely néha látványos, néha csak egy szelíd gesztus, de eredménye önmagáért beszél. Lapozgatom a jegyzetfüzetemet, s magam is meglepődöm, mi mindent képes nyújtani egy közösség a rászoruló másik közösségnek, tágabban: egy generáció az utána következőnek, egyetlen kérésre, felhívásra, vagy éppen kérés nélkül is, önzetlenül? A legkézenfekvőbb, s talán legtipikusabb példa: a monori járásban évek óta arra törekszenek, hogy mindem óvodáskorú gyermek intézménybe kerülhessen. S á rendelkezésre álló pénzt évek óta az sokszorozza meg, hogy csatasorba állnak az intézmények, üzemek, közösségek. Több száz helyet hoztak már létre úgy, hogy jórészt a semmiből teremtették. Jó-j részt ugyanez a helyzet az iskolai tantermekkel is. Négy év alatt a járásban 70 új tanterem létesült, közülük nem egy, nem is kettő az összefogás erejével. De vannak apróbb dolgok is, látszatra kisebb jelentőségűek. Ám sok kisebb példából áll össze az egész. Az országban elsőként a monori járási hivatal egészségügyi osztálya vállalkozott arra, hogy diétás tábort szervez a túlsúlyos gyerekek számára, akik más táborokban kilógnának a sorból, pszichésen szenvednék meg a nem kimondottan rájuk szabott sportprogramokat. Egy diétás tábor célja: az egészséges életmódra nevelés, a helyes étkezési szokások meggyökereztetése. Csakhogy — mint minden úttörővállalkozást — segítőke- zek nélkül nehéz megvalósítani. S lévén a táboroztatás időpontja szeptember, utószezon, maga az élelmezés sem kis gond a lassan becsukódó Balaton-par- ton ... Gyümölcsöt, zöldséget szerezni egy éhezés nélkül fogyni kívánó gyerekcsoport számára viszont elengedhetetlen. Hogyan sikerült? Ügy, hogy a monori ZÖLDÉRT az első szóra utaztatta az első osztályú paprikát, önköltségi áron. Hogy a helyi Kossuth Tsz burgonyát, sárgarépát pakolt fel. Hogy egyetlen kérő szó, egy telefon elég volt, s a tábor élelmiszerellátása zökkenő nélkül bonyolódhatott. A szűkre szabott pénzügyi keret az ösz- szefogás révén lett elegendő a szép, a hasznos tervek maradéktalan megvalósításához. A DÉMÁSZ monori ki- rendeltségének villanyszerelői még sohasem jártak Verőcemaroson. Nem tudták, milyen és mekkora is lehet a börzsönyi kisvasút ottani állomása. Vállalták, hogy társadalmi munkában végzik el a villanyszerelési munkát az átadás előtt. A helyszínen kiderült, hogy a munka bizony rengeteg, s ők meglehetősen kevesen vannak hozzá — de nem visszakoztak. Májusban, júniusban az összes szabadnapjuk, négy-öt nap szabadságuk ráment az ottani munkálatokra. Vasárnap volt az ünnepélyes átadás, ők pénteken és szombaton éjszaka még három órakor is dolgoztak, hogy az ünnep estéjén minden fény a helyén legyen. A szerelők fiatalok, gyermekeik még nincsenek — miért „hajtottak” hát, hogy az úttörőket kivilágított vasútállomás várja ? Ahogy lapozom a jegyzetfüzetet, sorra bukkan fel a többi példa is. Az óvodák KRESZ-parkjai, amelyeket ugyancsak az összefogás teremtett, hogy kevesebb legyen a gyermekbaleset, Az üzemek, az intézmények nevét — amelyeket csak egyszer kell hívni és kérni, hogy segítsenek — hosz- szan sorolhatnám. jVi ért mindennapi gya- 1 1 korlattá vált a munka, amely ellenszolgáltatás nélkül teremt értéket a közösségért. Jó szándékból, jó lelkiismerette!, örömmel. K. Zs. hogy ezek akkor készültek el, amikor én már ismét Sülysápon dolgoztam. Ugyanis 1978. július 1-től visszatértem korábbi munkahelyemre, vb-titkárnak nevezett ki a megyei tanács. Mendén három évig a tanácselnöki feladatokat is elláttam, bizony nehéz volt... T ennivalók Találkozás Szuhányi Ferenccel • 1978-ban. A népművelők napja alkalmából a Szocialista Kultúráért kitüntetést vehette át a megyei ünnepségen. — A színjátszó csoport megszűnt Mendén, de a pávakor már működött a községben. A megalakulás óta segítem a csoport művészeti munkáját, sok sikeres fellépésünk volt már az elmúlt években. Közben kopognak az ajtón. ITornyák Ferenc tanácstag sóderügyben jött a Vb-titkárhoz. — A sódert megkapják, lehet betonozni — mondja Szuhányi Ferenc. — Meg is lesz a két ünnepen — válaszol a tanácstag. . — Az utóbbi években jelentősen fejlődött Sülysáp és a társközség Űri is. Az elkövetkezendő időszak legnagyobb feladata lesz majd a községi vízmű megépítése. A két pró- bakút már elkészült a 31-es út mellett, de a megvalósításra csak a következő tervidőszakban kerülhet sor. Addig azonban még sok a tennivaló. Az új tanácselnök, Bankó István is nagy lendülettel látott munkához. Bízunk abban, hogy a lakosság is segít céljaink megvalósításában. Szóba kerül a család is. Felesége már negyedszázada Áfész-dolgozó, a sülysápi szövetkezet közgazdasági csoport- vezetője. Büszke a két fiára. Péter jelenleg katona, Tibor az Intercontinentálban felszolgáló. Szép könyvek között — Az irodalom, a zene és a sport a hobbim. Különösen a szép könyveket szeretem, több mint négyezer kötetes házikönyvtáram van. Sokat utazunk a családdal, talán nincs az országban olyan hely, ahol még ne jártunk volna. Többször benyitnak az irodába, a vb-titkárt keresik. Amikor búcsúzunk, s kilépünk az ajtón, kezével a távolba mutat. — Ott lesz majd a leendő vízmű központi üzemháza ... Szerdán a megyeházán ünnepeltek a tanácsi dolgozók. Szuhányi Ferenc — mint lapunk más helyén olvashatjuk —, a sülysápi nagyközségi közös tanács vb-titkára több mint két évtizedes eredményes tanácsi munkájáért kormány- kitüntetést kapott. Gér József A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1981. NOVEMBER 7„ SZOMBAT Átadás: mához egy évre Daru öltözteti a pilléreket Napról napra változik a kép Eltűnt a palánkok java része, körülbelül egy hónapja betonpillérek emelkedtek ki a földinői, nyílt színen — a járás Monoron t átutazó lakói előtt — zajlik a leendő általános áruház építése. A modern, korszerű létesítmény a Kossuth Lajos és a Patter- mann utca sarkán, a vasbolt hajdani helyén magasodik majd. Az utóbbi években talán egyetlen nagyobb politikai, társadalmi fórurri sem zajlott le anélkül, hogy szóba ne került volna a járás kereskedőim i ellátásának az a fehér foltja, amely éppen Monoron található. Elavultak, csaknem roskadozófélben vannak már azok az épületek, amelyekben a jelenlegi boltok üzemelnek. A járás vezető testületéinek kezdeményezésére a hármak — a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalod, a Cegléd és Környéke Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat, va- | lamint a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat — határozták el az új álta- J lános áruház megéoíttetését- A beruházók és a kivitelezők az év kora tavaszán írták alá azt a szocialista szerződést, amely tulajdon,kéop garancialevél arra. hogy az új létesítmény a tervezett határidőre, mához pontosan egy évre, elkészül. Az áruház építésének eredetileg tervezett költsége 59 millió forint. Természetesen előfordulhat, hogy ez a szám nagyobbra kerekedik, azt azonban valamennyi érdekelt erős hittel fogadja, hogy 1982. november 7-én megnyílnak a vásárlók előtt az új áruház ajtajai. Természetesen addig sok gonddal kell megbirkózni, hiszen eddig sem ment minden zökkenők nélkül. Az építkezés legelső, tulajdonképpen előkészítő szakaszában máris kéthónapos időhátrányba kerültek a szakemberek, hiszen nem csak a magas talajvízszint, hanem a földben húzódó, előre nem jelzett közművek kiváltása is több munkát adott nekik, mint arra számíthattak. A rendszeres koordinációs megbeszélések azonban épp azt a célt szolgálják, hogy az előre nem' látható akadályokat is soron kívül és a bürokratikus buktatók elkerülésével oldják meg. I Eredetileg a gyömrői | ÉSZKV volt az építkezés fő- ! vállalkozója, időközben azon- j ban érős partnerre, méltó j társra . találtak a 31. számú Állami Építőipari. Vállalat közösségében- Ókét további 12 alvállalkozó segíti majd. Az építkezés felett védnökséget vállalt a KISZ járási bizottsága és a Bata Ferenc nevét viselő munkásőregyság. Mostanában már naponta változik a leendő áruház látképe. A bétonDÍlléreket hatalmas daru ö'töztati. Gyakorlatilag már kész az éoü váza. Megvalósulóban van egy régen dédelgetett terv. s ha az építők betartják ígéretüket, jövő ilyenkorra befejeződnek a nyíltszíni munkák, s beruházók, kivitelezők megérdemlik az avató ttnneoség résztvevőitől: nyíltszirii tapsot. V. .1. A nap kulturális programja Monoron: az irodalmi színpad bemutatója (a gimnáziumban), 17-től: asztalitenisz-edzés (a sportszékházban), 18-tól: a Balázs János ifjúsági klub foglalkozása. A moziban, 18-tól és 20-tól: ... és megint dühbe jövünk. Pilisen, 16-tól: a Csepp I. irodalmi színpad próbája, 17- től: személygépkocsivezető tanfolyam, 18-tói: ifjúsági klubfoglalkozás. Sülysápon: a természetbarát szakkör foglalkozása, 19- től: Varsói melódia címmel műsoros est. Versesen, 17-től: az A/48. galambászkör; 13-tól: a díszmadártenyésztők klubjának foglalkozása. Gyomron, 15-től: a képző- művészeti gyermekklub foglalkozása, 18-tól: kondicionáló torna, 18.30-tól: az ifjúsági klub összejövetele. Nemzedékek emlékeznek Vasadnál véget ért az út... Azt tartják az öregek, hogy az idő múlásával mindent — barátságot, hitet, szerelmet — egyre jobban őriz az ember. Vajon ők mire emlékeznének ma, 1981. novemberében? Dolgoznának a gyárakban, az irodákban, vinnék az iskolába unokáikat, járnának bevásárolni a boltokba... Tennék a dolgukat, ahogyan tesszük mi is. Élnék az életet, ahogyan mi is éljük... A fiatalság, a reménység és a várakozások kora. A fiatalokról beszélve a következő szavakra, kifejezésekre gondol az ember: lendület, vitalitás. szenvedélyesség. Nincs traqikusabb annál, ha egy fiatal élet nem teljesedhet ki. A halál mindig «s érthetetlen volt. Soha nem lehet szánunkra természetes, magától értetődő. És ha fiatal életeket szakít félbe, a döbbenet megbénítja nyelvünket is... Fiatal életek sokféleképpen múlhatnak el. Gyermekbalesetek, közlekedési balesetek, a nyári fürdőhelyek áldozatai, betegség. Mindezek fölött még csak-csak napirendre térünk. .. ök is fiatalok voltak. A legfiatalabb talán 18 éves, a legidősebb úgy 30 esztendős. Fiatal férfiak, tele reménynyel, tervvel. Biztosan várták őket otthon: apák, anyák, testvérek, feleségek, gyerekek. Nem mentek haza soha többé. Talán a Petőfi utcán jöttek. Futottak előre, hangzott a „hurrá!”, míg hirtelen el nem riémult a kiáltásuk. Az első szakasz volt. mondják az öregek, oMk a faluba érkeztek. Az is lehet, hogy a külterületi erdőkön vágtak át, fától fáig harcolva a németekkel. Az öregek beszélik, nem érték el közülük néhányan a falu szélső házait. Valahol ott estek el, ahol az országút enyhe kanyart ír le, s ahol egy dűlőút fut a régi kastély, a mostani diákotthon felé. Vannak, akik azt mondják, tízen voltak. Mások szerint csak öten vagy hatan. Élni akartak, bekében élni. Ezért indultak el, messziről, a Volga, a Don partjairól. Vasadnál. a mai Petőfi út melletti régi temetőnél ért véget az út. A gyerekek nemrég kint jártak az őszi temetőben. Gyertyákat vittek, gyufát kértek a felnőttektől, hogy fellobbanjon a láng. Csendben voltak, nem szólt egyikük sem. Fiúk, lányok, 13 évesek. A vasadi diákotthon hetedikes úttörői. Gyomlálták, tisztogatták a sírt, meg-meg- akadva betűzgették a neveket. Tették, amit anyáik, apáik. Nem volt ez mozgalmi feladat, s nem szerepelt semmilyen munkatervben. Mai harmincasok beszélik, már ők is kijártak a szovjet katonák sírjához. Mondják, úgy érezték, ki kell menniük. Nemzedékek nőttek fel Vasadon azóta. Ma már hagyomány, hogy évente, halottak napja körül kimennek az iskolások a sírhoz. Hogy rendbe tegyék, gyertyát gyújtsanak. Hogy emlékezzenek rájuk. Vajon látják-e őket? Vajon elképzelik-e őket, egy pillanatra? Valamelyik nap olvastam egy szép mondatot: „meghalni hazamegyünk’, ök nem mehettek haza. Hiába várta őket a haza földje. Itt eshettek el, valamikor 1944. késő őszén, éppen novemberben. Azóta omlik napról napra csontjaikba a vasadi föld. Molnár Lóránt ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
