Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

mr-cTtt 1981. NOVEMBER 1., VASÁRNAP Gyanús, ha ölesé? „Ilyet én még nem hal­lottam!" — fogad feltaláló ismerősöm. Csodálkozom, hogy ő csodálkozik, hisz amíg szellemi termékei szabadalommal védettek, majd gyártmányok lettek, volt ideje megedződni, és leszokni a csodálkozásról. A mostani csodálkozást az váltotta ki a feltaláló­ból, hogy felkereste őt a kutatóintézet tudományos munkatársa, aki két, azo­nos funkcióra való termé­ket hasonlítgatott össze. Az egyiket külföldön, a mási­kat itthon gyártják. S minthogy utóbbi a felta­lálóé, ezért hozzá jött fel­világosítást kérni. Hogy le­het az, hogy a műszakilag szinte azonos értékű ma­gyar termék csak fele any- nyiba kerül, mint a kemény valutáért vásárolt import? Mindezt úgy kérdezte a tudományos kutató, hogy érezni lehetett: az ára le­alacsonyítja. de legalábbis gyanússá teszi a hazai esz­közt. „Már az is baj, ha valami olcsó?" — fakadt ki a feltaláló, majd elmagya­rázta, hogy miként lehet ennyiből is kihozni a szo­bán forgó terméket. Mivel az utolsó csavar is idehaza készül, így semmi­féle vám, illeték és keres­kedői árrés nem terheli. A vidéki kis szövetkezet — amely vállalkozott a ter­mék gyártására — elegen­dőnek tartja a 15 százalé­kos hasznot, pedig ha két­szer annyit kérne, még mindig olcsónak számítana a portéka. A szövetkezet­ben nincsenek funkcioná­lis osztályok, vezetőkkel, beosztottakkal, titkárnők­kel. Kétszemélyes a gazda­sági részleg, egy szakem­ber végzi a gyártás-előké­szítést és a technologizá­lást, a rendészet pedig: egy nyugdíjas portás. Vagyis: alacsony a rezsi. Persze, valamennyi al­katrészt nem egyedül ez a szövetkezet gyárt: hagyo­mánya van a környékbeli szövetkezetek kooperációjá­nak. Egy-egy speciális gé­pet, technológiát nem vesz­nek meg valamennyien. Vi­szont, ha szükség van rá, tudják, hogy kihez fordul­janak. Végül a szövetkezet és a felhasználó közé nem ékelődik be — költségeivel és az árréssel — kereske­delmi vállalat. Az azonos profilú szövetkezetek közös műszaki irodája látja el a kereskedelmi munkát — ide értve a marketing te­vékenységet és a vevő ál­tal kért felhasználási ter­vezést is. A költségek szűkítése, a termelékenység növelése alapvető célja minden ter­melő egységnek. Hogy erre könnyebben mozdulnak a kis vállalatok és szövetke­zetek? Igaz, de a nagyob­bak se mentséget keresse­nek, inkább figyeljék, hogy ezt mások hogy csinálják. Németh K. Géza ,Nálunk közügy a munkavédelem..." Ahol változtattak, s ahol nem Ha nem is őrzik ereklyeként, de ma már egyre inkább nő a becsülete az olyan iratoknak, amelyek az esetek többségében ezzel a mondattal kezdődnek: „A munkavédelemről szóló 47/1979 (XI. 30.) MT. rendelet 11. §-ában biztosított jogomnál fogva ... E hivatalos iratok becse attól nőtt meg, hogy a vállalatok és üzemek vezetői mindinkább felismerik: a mai, feszített tem­pójú gazdasági életben csupán akkor érhetnek el eredményt, ha még többet törődnek a dolgozó emberrel. Kötelesség meg­teremteni számukra a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy biztonságosan dolgozhassanak. A szabályok betartásában illetve betartatásában egyre na­gyobb szerep jut a szakszervezeti bizottságok munkavédelmi felügyelőinek. Lapunkban évek óta figyelemmel kísérjük a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi felügye­lőségének tevékenységét, s ez alkalommal újabb ellenőrzéseik­ről számolunk be. Vargha Tamás főfelügyelő­vel és Kiss Imre munkavé­delmi felügyelővel a közel­múltban kerestük fel Vácott a Híradástechnikai Anyagok Gyárát. Az előzmény: a már­ciusban tartott munkavédel­mi szemle alkalmával igen sok hiányosságot tapasztaltak. Igazán méreg Íme néhány példa: a gépek, berendezések üzembe helyezé­se nem felelt meg az előírá­soknak, a karbantartásoknál nem foglalták írásba a mun­kát, a szerszámüzemben 1980- ban az előírt 12 munkavédel­mi szemle helyett csupán ket­tőt tartottak. Szembetűnő volt az ellenőrzés során az is, hogy balesetveszélyes az udvar, nagy a rendetlenség. A targoncáik műszaki állapota kifogásolha­tó, közülük többet le kellett állítani. A nyomtatott áramkö­ri lapokat készítő üzem kézi­anyag raktárában veszélyes módon tároltak. Kifogásolták a munkavédelmi felügyelők azt is, hogy a mérgező anyagokat tartalmazó műanyag ballono­kat címke nélkül, szabadtéren tartották. Az asztalos műhely­ben a kombinált gyalugép és a körfűrész védőberendezés nélkül üzemelt. A sajtóiéban pedig nem használták az egyé­ni védőeszközöket. A felsoroltakon kívül még jó néhány szabálytalanság ke­rült jegyzőkönyvbe. A hibáik kijavítására a munkavédelmi felügyelők meghatározott idő­pontokat tűztek ki. Vajon be­tartotta-e a HAGY ezeket a határidőket? A mostani láto­gatásra bizakodó hangulatban indultak a ,,munkavédelmi­sekhiszen a gyár vezetőinek válaszleveléből áz derült ki, hogy a feltárt hiányosságok zömét megszüntették. A valóság azonban más ké­pet mutatott. Megint csak íze­lítőül: a targoncák — amelye­ket ismét ellenőriztek — kézi­fék nélkül működtek. Az aszta- losműhelyben nem készítették el a védőfelszerelést. A mér­geket, vegyi anyagokat akár­csak korábban, az udvaron tá­rolták. Az öntőkemencébe pe­dig vizes anyag került, ami rendkívül balesetveszélyes. — A vizes anyag a legna­gyobb ellensége a tűznek — panaszkodik Újvári Vilmos be­tanított munkás. — Arra is volt már példa, hogy a beke­rülő vizes anyag miatt kicsa­pott a láng és az itt elhaladó hölgynek a hajába kapott. Mi Jöhet a hó, a fagy... __ ■a pHPMj A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat négy budapesti telepén kétszáznegyvenhét hóeltakarító jármű sorakozott fel gépszemlére. A vállalatnál ma lép életbe a téli munkarend. Telephelyeiken közel harminchatezer köbméter síkiosságmen- tcsítő anyagot halmoztak fel. Újdonság, hogy az idén már a magnéziumklorid oldatát is használják a lefagyott útburkolat tisztítására. ezt már többször szóvá tettük, de nem változott semmi. Ven­tillátor sincs, és nyaranta nem ritkán 60 fokos hőségben dol­gozunk itt, a kemence mel­lett ... — A porelszívó berendezés a nullával egyenlő — mondja Kocsis József esztergályos egy másik műhelyben. És máris mutatja, hogy az alacsony he­lyiségben csupán a zaj lett a nagyobb a berendezéstől. A raktárban sem különb a helyzet. Igaz ugyan, hogy az irodában egy plakát olvasha­tó a következő szöveggel: „Ná­lunk közügy a munkavédelem, előzzük meg a baleseteket!” E felhívás azonban csak papíron marad mindaddig, amíg a szű­kös helyen nem lehet betarta­ni a legelemibb raktározási szabályokat sem. Egy harmadik, ismételten felkeresett üzemben sem vál­tozott sokat a helyzet. Az elő­ző ellenőrzéseken a felügyelők szóvá tették, meg kell erősíte­ni a balesetveszélyes csempé­ket. Nos, hét-nyolc csempe most is szinte a levegőben lóg. Egyedül talán a nyomtatott áramköri üzemben történt vál­tozás, ezt a dolgozók is meg­erősítették. Viszont változatla­nul élő a raktározási gond. Nem csoda tehát, hogy az ud­varon a különféle leázott cím­kéjű ballonokat látva, Vargha Tamás főfelügyelő keserűen je­gyezte meg: — Amit itt látunk, az a szó mindkét értelmében méreg! Látogatásunk végén a mun- munlkavédelmi felügyelők be­számoltak tapasztalataikról, Pádár Sándor igazgatónak és a gyár felelős vezetőinek. — Legkeményebb számon­kérés következik, mert ügy tűnik, hogy az írásos feljegy­zések, a prémiummegvoná­sok, nem voltak elég hatáso­sak. Ellenőrzési rendszerünket Is megszigorítjuk — ígérte az igazgató. ígéret van... ígéret tehát ismét van és re­méljük, a váci Híradástechni­kai Anyagok ' Gyárában meg­szívlelik a munkavédelmi fel­ügyelők tanácsait és javasla­tait. Bár a rendeletek betar­tása végül is nem szívesség kérdése. A gödöllői Árammérőgyár­ban viszont komolyan vették az SZMT munkavédelmi fel­ügyelőjének észrevételeit. Kiss Imrével a következőket lát­tuk az október 19-i éjszakai el­lenőrzésen : A korábban tapasztaltakkal ellentétben mos már vala­mennyi üzem ajtaján ott a fe­lelős vezető, valamint az első­segélynyújtó neve. Csupán az egyik üzemben kellett azonnal helyettesről gondoskodni, mi­vel a művezető ezen az éjsza­kán pem volt jelen. Viszont Kakputa Lászlóné meós, aki szakképzett elsősegélynyújtó is, be tudta mutatni a tökéletes felszerelést, amivel mindenne­mű balesetnél azonnali segítsé­get nyújthatnának. Helyén volt a hordágy is és a ládában ott sorakoztak a baleset esetén fel­felhasználható segédeszközök, gyógyszerek. Ezen az éjszakán a gyárat tisztaság, rend és nyugalom jellemezte. Igaz, az ellenőrzés során Kiss Imre munkavédel­mi felügyelőhöz a dolgozók kérdéseket is' intéztek. Többek között a műanyag üzemben Bukovszky Rozália elmondta, megkapják a legújabb típusú védőszemüveget, amely való­ban a legalkalmasabb a te­kercselésnél, viszont a gép előtt levő faállványt szűkre mére­tezték, ezen nem ártana vál­toztatni. Mácsár Lajos bizal­mi pedig szóvá tette, a dolgo­zók különösen hét végén ar­ról panaszkodnak, hogy kevés a meleg víz, akadozik a fű­tés. Kedvező az összkép Mindezek természetesen még megoldásra váró gondok, de a munkavédelmi felügyelőnek mégis az volt a véleménye, a gyár vezetői igen sokat tet­tek a kedvezőtlen kép — amely a korábbi munkavédel­mi ellenőrzések során kiala­kult — alapvető megváltozta­tása érdekében. Ugyanez mondható el az ik- ladi Ipari Műszergyárról is. Az év eleji ellenőrzés itt is sok hibát tárt fel, most azon­ban a kedvező változások ke­rülhette^ be a munkavédelmi felügyelő noteszába. A Mező Imre üzem tekercsbehúzó részlegénél minden rendben lé­vő volt, az öntödében kivétel nélkül mindenki használta a védőfelszerelést. — Van, és kell is arra ener­gia, hogy betartsuk az óvó­rendszabályokat — mondta Bárány Lajos művezető, s az éjszakai műszak pozitív össz­képét csupán az rontotta, hogy a hőkezelő üzemben nem mű­ködött a biztonságot jelentő vészcsengő. A Szakszervezetek Pest me gyei Tanácsának munkavédel­mi felügyelősége a megye te­rületén gyakran végez hasonló ellenőrzéseket. örvendetes, hogy —• mint azt két utóbbi példánk is bizonyítja — ennek pozitív hatása egyre inkább érezhető. Az igazán megnyug­tató képhez azonban ennek ál­talánossá kellene válnia. Szalai Mária Előtérben a szélerő A kishajó neve: Makrélák Két azonos idomból A fővárosi Technika Házá­ban, a Rákóczi út 57. szá­mú épületben október 27-én, kedden megnyílt a Licencia Újító Kiállítás. Itt mutatja be a többi között Makrélák nevű kishajójának modelljét Szabadi Kálmán, az ismert váci tervező. Hatásos megoldást Diófa utcai otthonában ar­ról beszélgetünk, hogy taka­rékossági okokból ismételten előtérbe került világszerte a szélerő, mint hajtóenergia hasznosításának a gondolata. Különösen a hajózás terüle­tén igyekeznek a konstruktő­rök ennek érdekében hatásos megoldásokat létrehozni. Szabadi Kálmán híressé vált modelljei után most olyan saját kialakítású vitor­lás katamaránt szerkesztett, amelynek alkalmazásával a folyami ár és szél elleni ha­ladást az eddigi leghatáso­sabb módon lehet megvalósí­tani. A Makrélák névre keresz­telt hajótestek érdekessége, hogy hosszirányban felezett, két azonos idomból kerülnek összeépítésre. A köztük alkal­mazott nyitott, vagy fedett gondola is azonos formaido- mokból alakítható. Az üveg­szálas műgyantából könnyen előállítható konstrukciós egy­ség elől-hátul egy-egy cső­A kishajó modellje. nyársra fűződik; szállítás vagy téli tárolás eseteire elemeire bontható. Univerzális A vízi jármű hossza hat méter, legnagyobb szélessége 2,70 méter. Az eredeti hat fő befogadóképesség — a kishajó átalakítása után — 12—14 személyre növelhető s így nagyobb társaságok vízi szórakozását, együttes túrázá­sát teszi lehetővé. A hajótest univerzálisan használható a vitorlán kívül evezővel, kis és nagy motorral egyaránt. Szabadi Kálmán a bemu­tatott újabb alkotásával a sporthajózás és a víziturisz­tika fejlesztését szeretné elő­segíteni és a folyami vitor­lázást országos viszonylatban elterjeszteni. Eddigi kisha­jóinak modelljét szívesen be­mutatná a váci közönség­nek is. P. R. Sajátos müllerezés, tizenötször Zsebtolvajlás a levegőben A vádlott száz kiló. Tehát rossz bőrben van. Nyúzott. Le­fogyott. Mi tagadás, ha belép valahová, még mindig tele van vele a szoba, de hát hol van már a kinti kondíció. Hiába, ismeretlen tettesnek volt lenni jó, 113 kilóval, szabadon. Ha megjelent egy strandon, a rik­kancs pakolt, tetovált felsőtes­te felért egy képregénnyel. De a kapitányságon, előzetesben, minden leegyszerűsödik, csök­ken a koszt, lohad az érdeklő­dés, különös ismertetőjellé je- lentéktelenedik a szekszepil, egy másfél centis forradás a bal szem alatt. Snúr, lóverseny A vádlott fizikai méreteinek és testi jegyeinek regisztrálása természetesen nem a kuriózum kedvéért történt. Távol áll a krónikástól a Lombroso-féle antropológia is, többek közt azért, mert sajnálatos módon kevéssé ismeri. Bár nem köny- nyű elhinni, hogy valaki éppen ferde szemállása vagy erős já­romcsontja miatt követ el eset­leg üzemi lopásokat. Az össze­függései! ennél minden jel sze­rint valamivel bonyolultabbak, ámbár... ámbár bizonyos kap­csolat az ember testi mivolta és a deliktumok között időn­ként talán mégiscsak mutatko­zik. Az olyan cirkuszi erőmű- vészalkat, mint például a száz­kilós vádlott, a kriminalisztikai tapasztalat szerint inkább pán­célszekrények elmozdításával, vagy legalábbis betöréssel pró­bálkozik, mint mondjuk a fi­nom kezet, gyors és hajlékony mozdulatokat, egyáltalán je­lentéktelen külsőt igénylő zsebtolvajlással. Nos, éppen ez az! így volt eddig! De most hirtelen meg­jelent ez a mázsás angyalföldi fiú, Müller, és félretett minden logikát. Pedig már nem kez­dő, négy évet ült korábban Tö­kölön. Amikor kijött, családot alapított, három évig szépen élt, azján hirtelen rájött, hogy neki zsebelnie kell. Éppen zse­belni, Az ő megjelenésével. Egy ilyen kivételes ötlet nem ugrik be első pillanatban. — Lakáshelyzetünk aggasz­tó, 2,5x3 méteres helyiségben lakunk négyen. Kocsikísérő­ként és alkalmi munkákkal nyolcezret kerestem, de ez a pénz lakásra kevés, úgyhogy lejártam snúrozni a Thälmann utcába. Százas alapon. A snúr- ból tisztán talán ha 30 ezer jött össze, ezért később áttértem a lóversenyre. De ott sem volt túl nagy a haszon. Ezen a kritikus ponton lépett be újra Müller életébe egy ré- ges-régi ismerős, bizonyos Kellner. Sok éve, amikor Mül­ler Aszódról szökött, ő hordta a búvóhelyre az ennivalót. Ké­sőbb Kellner lett Müller orgaz­dája is. És 1980-ban Kellner újra a színen, állítólag Ő taní­totta meg zsebelni a ritka fizi­kumú fiút. Mellesleg, a Müller-féle technika egészen egyéni volt. Valójában nem egyszerű zseb­tolvajlások voltak ezek, hanem a rablásnak, markecolásnak és kényszerítésnek valami keve­réke, ami kiegészült még a mozgóbűnözés adta előnyök­kel. A bűncselekmények több­ségét Müller ugyanis a Duna­keszi, Örbottyán, Főt három­szögben követte el, leginkább öregek vagy részegek sérelmé­re. Általában Kellner autójá­val érkeztek a helyszínre, az­tán Müller egy alkalmas pilla­natban megcsinálta a zsebe­lést, majd elrobogtak a kocsi­val. r Tolvajtus Újpesten . Idézzünk fel néhány ilyen sajátos „müllerezést”! Múlt év októberében a fóti temető közelében a vádlott — alibiből — bizonyos Szabóék iránt érdeklődött egy 85 éves öregtől. Az idegen készségesen magyarázni kezdte az utat, de Müller ekkor minden átmenet nélkül bemutatkozott mint súlyemelő, és mindjárt emel­getni is kezdte az idős urat. Mi­re a tisztelni való kdhí férfiú a levegőből ismét visszatért a földre, farzsebéből már hiányzott 1200 forintja. Hasonló jelenet játszódott le Foton a Botos-féle presszó il­lemhelyén is. Müller itt „Nem ismersz meg?! De lefogytál!” szavakkal lépett egy megder­medt fiatalemberhez, majd őt is felkapta, és „súlyzózós” köz­ben levéltárcáját észrevétlenül ellopta. De Müller volt birkózó is. Újpesten az Állami Áruház előtt a Piedone méretű vádlott beszélgetésbe elegyedett egy buszra várakozó férfival. Szö­veg közben állítólagos bunyós múltjáról is említést tett, majd néhány fogást nyomban ott az utcán bemutatott. A rögtönzött akciók tolvajlással értek véget: a tanítvány a buszon vette ész­re, hogy hiányzik nyakából medalionos lánca. Dunakeszin kicsit megint más volt a trükk. Müller itt egy kétségbeesett, tehetetlen óriás­ként lépett egy gyanútlan nyugdíjashoz, és elpanaszolta, hogy’ a közelben kétes figurák molesztálják feleségét. Később hirtelen biztatni kezdte önma­gát, hogy ezt meg ezt kellene csinálnia, s szemléltetésül ki­tartóan rángatta az idős férfi karját. Mikor elengedte a ka­bátot, a belső zsebből 250 fo­rinttal együtt már hiányzott az idős férfi pénztárcája ... Hűvös tárgyilagossággal A Müller-sorozat tizenöt ha­sonló esetet jelentett. A vád­lott a mindenkori helyzethez alkalmazkodva hol vállverege- tés, hol ölelgetés, hol lökdösés közben fosztotta ki delikven­seit. Egy asztalosmester, akit Müller, zakója anyagát tapogat­va szabadított meg 1600 forint­jától, a tettes szakértelméről hűvös tárgyilagossággal nyilat­kozott. — Kérem szépen, nagyon ügyesen csinálta. A 24 éves Müllert mintegy 15 ezer forint kárt okozó lopá­sért a Pest megyei Bíróság dr. Erőss Elek tanácsa jogerősen két és fél évi szabadságvesz­tésre Ítélte. Kellner, a barát, viszont mindmáig tagad, csak annyit ismer el, hogy üzleti utakra fuvarozta Müiler Ist­vánt. A kiszállásokról állítólag semmi közelebbit nem tu­dott... Kellner László Mihály ügyében a büntetőeljárás még tart. Babus Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom