Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

1981. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK A jó kenőanyag élieti a gépet Választ, de a miénket veszi A fejlesztés ma már megelőzte az igényeket g A gépek ipari, társadalmi méretű elterjedésének idején — V valamikor a két világháború között — kezdett hódítani a z nyersolaj. Az autók, gőzgépek megjelenése után hamar nyíl- v vánvalóvá vált, hogy az alkatrészek súrlódásának és kopásá* ^ nak csökkentésével növelhető a teljesítmény, megsokszoroz- A ható az élettartam. Ahogy fejlődött a gépipar, úgy léptek fel 2 egyre nagyobb követelmények az ott felhasználható kenőanya- '/ gokkal szemben is, idővel szinte minden géptípus más visz- z kozitású (sűrűségű), más hőfoknak ellenálló, sőt korrózióvédő í és hűtőhatásű adalékanyagokat kívánt. Meg kellett hát szü- k letnie a kenéstechnika tudományának. Vetegépetetés A kiskunlaeházi Petőfi Tsz-ben elvetették már az őszi búzát. A kép az utolsó fordulók előtt készült, amikor feltöltik maggal a vetőgépet. Gyorsabb gépjavítás Több napot is nyerhetnek Hazai alapanyag Burgonyás kenyérhez A burgonyás kenyér alap­anyagának, a burgonyapép­nek a gyártását hamarosan új üzemben kékük meg a So­mogy megyéi Zöldért Vállalat zákonyi feldolgozó telepén. A pépgyártási eljárást hazai ku­tatók dolgozták ki. Az igen keresett burgonyás kenyérből a sütőipar eddig azért nem elégítette ki az igényeket, mert az egyik fon­tos alapanyagot, a burgonya- pelyhet itthon nem gyártották, importból kellett beszerezni. Emiatt csupán évi 500-600 tonna burgonyapelyihet hasz­nálhatnak fel a kenyérsütés­hez, holott a felmérések sze­rint 4000 tonnánál is többre lenne szükség. Az import részbeni megszüntetésére a Baranyaszentlőrinci Állami Gazdaság hozzálátott egy évi 2000 tonna kapacitású burgo- nyapehely-előállító üzem épí­téséhez, s most a Somogy me­gyei Zöldiért készült fel a szá­mításba jövő másik alap­anyag, a burgonyapép előállí­tására. Az eddigi vizsgálatok szerint a pép felhasználásával éppen olyan jó. minőségű ke­nyér készülhet, mint pehely- bőL LEGUTÓBBI ÜLÉSÉN a KISZ Központi Bizottsága foglalkozott a rétegtanácsok megalakításával. Apropónak ennyi is elegendő ahhoz, hogy az ifjúsági szövetség rétegpo­litikai tevékenységéről szól­junk. Valójában a téma min­denkor aktuális, hiszen a moz­galmi élet állandó jellemzője a rétegek szerinti differenciá­lás. Egyszerűen azért, mert az ifjúság, a KISZ-tagság ko­rántsem homogén, más az ér­deklődése, felkészültsége. Jól tükrözte a különbözősé­get a KISZ X. kongresszusa is, amelyen a több mint három­száz hozzászóló többnyire eQV- egy réteg céljairól, gondjairól adott számot. Mégpedig jó ré­szük a hat szekcióülés valame­lyikén. Egységes ifjúsági szer­vezet és differenciálás: nincs a kettő között ellentmondás? Az ifjúsági mozgalom újjá­szervezéséig erdemes vissza­tekintenünk a válaszért. Az el­lenforradalom után, 1957-ben szükségszerűen az egység ka­pott nagyobb hangsúlyt. A po­litikai egység. Akkor sem gon­dolta persze senki sem, hogy valamennyi alapszervezet uni- formizáltan működhet. Más feladatokat oldottak meg a diákok, mást a dolgozó fiata­lok. Az üzemekben akkor is főként a gazdasági tennivalók­hoz kötődtek a KISZ akciói, a tanintézetekben a megítélés mércéje akkor is az volt, hogy miként tesz eleget tanulmányi kötelezettségeinek. Csák a dif­ferenciálás szervezeti keretei hiányoztak, s e hiány olykor nehezítette a tartalmi mun­kát. Megfogalmazódtak kérdé­sek, feladatok, de késett a vá­laszba megoldás. Az általános tennivalók háttérbe szorították a részleteket, de az évek mú­lásával felhalmozódtak a jogos igények. AZ IFJÜSÁGI SZÖVETSÉG­NEK különféle kívánságokra kellett reagálnia. A feladatok meghatározásakor is figyelem­be kelett vennie a rétegsaját­ságokat. Csak utalásként: a központi akcióprogramok jó néhány éve már külön fejeze­tet' szentelnek az ifjúsági ré­tegeknek és megfelelő fórum­má váltak a rétegtanácsok. Ja­vaslatok, elemzések jelzik munkájuk eredményességét. A Központi Bizottság mostani üléséről kiadott közlemény szerint a frissen alakult taná­csok első teendője, ... hogy az intéző bizottságnak az egyes rétegtanácsok feladat- és ha­táskörére vonatkozó elképzelé­seit véleményezzék. Mint is- mertes, a rétegtanácsok tagjai­nak egy részét a KlSZ-szerve- zetek közvetlen javaslatai alapján bízták meg. Azaz: a KISZ Központi Bizottsága át­tételek nélkül is kap jelzéseket a tagságtól. A Központi Bizott­ság ülésein pedig rendre na­Felméréssel indul Hazánkban e tudomány legfőbb művelői a Magyar Szénhidrogénipari Kutató és Fejlesztő Intézetben (Százha­lombattán) dolgoznak. Dr. Valasek Istvánnal, a kenés­technikai osztály vezetőjével a kenőanyag-fejlesztés hazai helyzetéről, a tritoológiai szemlélet kialakításának szük­ségességéről, a magyar olaj minőségéről beszélgettünk. — Intézetünk feladata igen sokrétű. Minden kutatás elő­feltételeként előbb fel kell mérnünk a teljes hazai gép­parkot, figyelembe kell ven­nünk az egyes ágazatok fej­lesztési, gépbeszerzési terveit, pirendre kerül egy-egy ifjúsá­gi réteg helyzete. A CÉL VILÁGOS: vala­mennyi KISZ-alapszervezet olyan programot alakítson ki, amelyet a tagság magáénak vall. Mellőzzék a formális vál­lalásokat, vegyék tekintetbe a KISZ-tagok felkészültségét, te­herbírását, érdeklődését. Min­denütt elérték már e célt? Ha unalomba fulladó taggyűlé­sekre gondolunk, ha felidézünk papírosízű előadásokat, ha a passzív KISZ-tagokat próbál­juk összeszámolni — melyik alapszervezetnek hány száza­lékát alkotják- vajon? —, ak­kor a válasz nyilvánvaló. El­érhető-e egyáltalán az opti­mális állapot? Több okból sem. Részben azért nem, mert a KISZ-tagság folytonosan cserélődik, újabb és újabb korosztály tanulja a szervezeti életet, ismerkedik politikai fo­galmakkal, a politizálás gya­korlatával. Másrészt a fejlő­dés velejárója, hogy a megol­dott feladatok helyébe újakat teremt a valóság. Nincs min­denre hathatós recept. Ami korábban bevált', mára elavult. Példával illusztrálva: bő tíz évvel ezelőtt leggyakrabban a közösségi helyiségek hiányát panaszolták a fiatalok. Aztán a legtöbb helyen berendeztek klubokat, összejövetelekre al­kalmas szobákat. Minden meg­oldódott? A helyiségekbe von­zó program kell, a program összeállításához hozzáértő fia­talok. És sorolhatnánk a pél­dákat. A KISZ X. kongresszusán elhangzott vélemények, javas­latok is bizonyítják, hogy minden ifjúsági rétegnek van kielégítésre váró igénye. Szá­mon tartott igénye. Ahogy az október hatodiki központi bi­zottsági ülésről kiadott közle­ményben olvashatjuk: A Köz­ponti Bizottság külön doku­mentumban foglalta össze a KISZ X. kongresszusán elfo­gadott azon feladatokat, ame­lyek megvalósítása az illeté­kes állami szervek segítségét, intézkedését is igényli, vala­mint azokat a javaslatokat, amelyek a fiatalok élet- és munkakörülményeinek, tanu­lási lehetőségeinek, pályakez­désének, családalapításának, művelődési és sportlehetősé­geinek javításával kapcsolato­sak. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy ezt a dokumen­tumot eljuttatja a Miniszter- tanácshoz. BIZONYOS, hogy a reális helyzetfelméréshez az is hozzá­járult, hogy a rétegek sajátos­ságaira a korábbinál nagyobb figyelmet fordít az ifjúsági szövetség, következésképpen az érdekeiket is hathatósab­ban képviselheti. M. D, számolnunk kell a nemzet­közi követelményekkel, pon­tosan meg kell határoznunk a pillanatnyilag szükséges kenő­anyag-választék nagyságát és minőségét. Ezek mindegyike külön-külön is nagyszabású, nehéz feladat, de nézzük előbb, hogyan születik meg egy kenőolajtípus. Az adalék más Rendkívül fontos a cél tu­datos, pontos meghatározása. Ennek érdekében az egyes minisztériumokkal és az ipar- vállalatokkal közvetlen kap­csolatban vagyunk. Az iro- dalmazás, a gondos előkészítő munka után kezdjük a konk­rét kísérleteket, az adott te­rületen kipróbált olajat visz- szakapjuk laboratóriumi mi­nősítésre, majd — ha a gép­laboratóriumi terhelési pró­bákon jól vizsgázott az anyag — az üzemi próba követke­zik. A lehetőségek közül a legjobbat választjuk ki, azt hozzuk forgalomba. S kezdő­dik elölről, a következő anyaggal. A választék meghatározásá­nál igen sok szempontot kell figyelembe venni. Az adalék­anyagok importból származ­nak, ezért számunkra elsősor­ban a nagyobb mennyiségű, minél általánosabb igényeket kielégítő kenőanyag fejleszté­se a cél. Talán nem minden­ki előtt nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon mindössze 3-4 százalékos az import ke­nőanyagok felhasználásának aránya, s ez *— a speciális fajták igénye miatt — nem csökkenthető tovább gazdasá­gosan. Az import adalék­anyagokkal tehát a legkivá- lób minőségű motor-, gép és még sok egyéb olajat kell produkálnunk, s kijelenthe­tem, e tekintetben hazánk a világszínvonalat képviseli. — Ez meglep, hiszen ha mások nem, hát az autósok so­kat vitatkoznak az egyes ola­jok minőségén... — Nem baj, ugyanis akár­melyik mellett teszik le a vok- sot, a miénket veszik. Mint mondtam, csak az adalék­anyag érkezik importból, de már az AGIP, az MSE, a Shell olajat a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat gyártja. Nem véletlenül mertem kijelenteni, hogy nálunk a fellelhető leg- jobn minőségű olaj kapható. Változó periódusok — Továbbmegyek a kenő­anyag-fejlesztés ma már az ipari igényeket is alaposan megelőzte, legalábbis nálunk. Elérkeztünk oda, hogy a to­vábblépés szemléletváltozást kíván, az iparnak számolnia kell a kiváló kenőanyagok adta lehetőségekkel. A jelen­legi felfogásban többnyire a legrövidebb idejű gépelem cseréjéhez — az olajcseréhez — kötötték a karbantartási periódusokat. Az autónál pél­dául azt mondták, 10 ezer ki­lométer után kell olajat cse­rélni, akkor húzom meg tehát a csavarokat is, akkor kerül sor más jellegű karbantartá­sokra is. Csakhogy — nem árulok el titkot — a mai ke­nőanyagok hamarosan lehető­vé teszik a sokszoros perió­dusidőt, már nem 10, hanem 30, 50, sőt 100 ezer kilométert is bírnak. A jövőben ezért vizsgálni kell — amit nálunk még nem tettek meg —, hogy mikor is kell pontosan meg­húzni a csavart, hogyan kell megtervezni a karbantartást. Tudományosabban szólva: esetleges karbantartás helyett, tervszerű üzembentartási módszereket kell kidolgozni. Hosszabb idő után — Egyre nő a gépek nagy­sága, bonyolultsága és auto­matizáltsági foka, ebből kö­vetkezően az értéke, vagyis egyre inkább arra kell töre­kedni, hogy minél ritkábban, minél hosszabb idő után kell­jen csak javítani a gépet. Fo­kozni kell az üzembiztonsá­got, mert a termeléskiesés, a géphibák költségei hatványo­zottan nőnek. Ma az iparban nincsenek kenőanyag-techni­kusok, ezért fordulhat elő — némi túlzással hogy a gép legyártása után azt mondják; na, löttyints bele valamit. Egy felmérésünk szerint a megfe­lelő minőségű kenőanyag használata legnagyobb mér­tékben éppen — a haszon 45 százalékában — a karbantar­tási és alkatrészcsere-költsé­geket csökkenti. Nem állítom, hogy az alkatrészhiány ezzel megoldható, de ugye nem kell soká bizonygatni, hogy ha egy kombájn kibír egy egész sze­zont, akkor eleve kevesebb alkatrész kell. Vannak persze más, olykor súlyosabb feltéte­lek is. A tribológia elnevezé­sű tudomány a súrlódási, ko­pási jelenségek összességét vizsgálja, beleértve a konst­rukciós feltételeket is. A tervezőkre vár — Nos, a gépek tervezésé­vel mi nem foglalkozunk, de sajnos az ipari tervezők sem tanulják sehol, hogyan lehet a súrlódási körülményeknek jobban megfelelő alkatrésze­ket tervezni. Ha rossz a ter­vezés, akkor már hiába löty- tyintenek akármit is a gépbe. Valaha létezett Karbantartási Kutató Intézet, külföldön szakcsoportok foglalkoznak a problémával, Ideje tehát, hogy — legalább ágazati szinten — mi is kövessük ezt az irányt. A mezőgazdasági gépek jobb kihasználására korszerű új szerelési technológiákat alakí­tottak ki összefüggésben azzal, hogy — a MÉM adatai szerint — az egy traktorra jutó 100 üzemórát általában 20-40 órás javítási szünet követ és egyebek főzött emiatt csökken a. szántóföldi munkák gazdaságossága. A jelentős kieső idő főként azzal magyarázható, hogy a nagy teljesítményű, bonyolult munkagépek gyors ütemű el­terjedésével nem tartott lépést a fejlődés a javítóműhelyek­ben. kított ki. 'Az üzemi próbákra a Lajta-Hansági Állami Gaz­daságban kerül sor. Itt méré­sekkel állapították meg, hogy a korszerű szerelőszerszámok­kal egyes géptípusok javításá­nak átfutási idejét 4-6 nappal lehet rövidíteni. Egyebek között univerzális traktorrészegység-kiem élőkét gyártanak már sorozatban. A mezőgazdasági nagyüzemek vállalkoztak az új szerkezetek gyártására; a Lajta-Hansági Állami Gazdaság és a Komá­romi Állami Gazdaság kapcso­lódott ebbe a munkába, a program keretében szerkezete­ket készít a Debreceni Agrár­tud'mányi Egyetem mezőgaz­K. T. A MÉM Műszaki , Intézeté­nek koordinálásával több me­zőgazdasági nagyüzem korsze­rű szerelőeszköz-családot ala­dasági, gépészeti főiskolai ka­rának mezőtúri tanüzeme is. Gombó Pál: Szalad az idő E gyszerű Honpolgár így gondolkozik: heti két szabadnap, az már döfi! öt napon át dolgozgatunk, a hatodik és a hetedik a pihenés napja, ami magának az Űrnak sem adatott meg. Amennyire vallási ismereteim­ből kitűnik, ő csak a hetediken lazított, meg is szentelte azt, klerikális vita tárgya, hogy a szombatot-e, vagy a vasárnapot-e, mi azon­ban ezentúl mindenesetre megtartjuk mind a kettőt. Ami azért is jó, mert most végre nem fog­ja többé nyomni a lelkemet, hogy csak két hónapban egyszer jutok el a szüléimhez, hogy soha nem látogatom meg Róza nénit, aki sze­gény egyedül maradt, a Jani bácsit, akiből pedig kinéz valami örökség. Feriéket, akik annak idején nagyon rendesen viselkedtek velünk és még most is jó összeköttetései van­nak a bútorszakmában. Ha mondjuk, minden héten csak egyikük kerül sorra, máris letud­ja a lelkem a restanciát, igaz, hogy Juci is rágja a fülemet, az ő rokonságára is sort kell keríteni, meg Tódoréknak is vissza kéne már adni a vizitet, mióta mondogatjuk, köz­ben az a kiskutya, amelynek megígértem egy pórázt, hallom, megkölykezett. Nem baj, ka­póra jön az a póráz az egyik kölyöknek is. Vagy az ő kölykének. Persze még jobb lenne, ha egyben végig- víkendeznénk a két hétvégi napot, végül is azért kaptuk a szabad időt, hogy regenerá­lódjunk. Még a gumi sem nyúlik a.végtelen­ségig, ha sokat húzogatják, hát még az ide­gek. Nem is autóval fogunk víkendre menni, hanem gyalogtúrákat teszünk, friss izom, friss kedély, friss levegő, friss tüdő, mi lenne, ha hétvégeken nem dohányoznék? Nna? Ha munka közben, meg kimerültén rágyújt az ember, nem tud erőt akkumulálni a leszo­kásra, de most .mód nyílik arra, hogy rend­szeresen — a rendszerességen van a hang­súly! — minden öt nap dohányzás után két nap nikotinszünet. Ha túrázunk, úgyis job­ban esik majd a sör, az nem büdös, nem árt a tüdőnek és nyugtatja az idegeket. Igaz, le is kéne fogyni, de azt majd a harmadik sza­badnapon. Hát persze azért, ha jobban meggondolom, kellenek a szombatok arra is, hogy végre rendbehozzam a lakást. Igenis; a vízcsap mióta folyik, az ajtókat végre szigetelni kéne, új kulcsot is kellene csináltani; mióta el­vesztettem, ha nincs itthon Juci, mehetek a kulcsért a Kovácsékhoz, s ez mindig negyed óra kényszerű bájcsevegés. Vajon a mester­emberek dolgoznak-e szombaton? Aligha. Persze így van ez, ha idő akad, ember nem akad, csináld magad! De miért is ne? Lesz rá időm, olyan apró dolgokat, mint vízveze­tékszerelés, villanyszerelés, lakatosság, meg­tanulhatok, legalábbis alapfokon. Mi következik mindebből? Hogy okosan kell gazdálkodni azért a szabad idővel. Mindenre ezentúl sem jut korlátlanul, be kell osztani. Mondjuk az egyik szombaton me­gyünk kirándulni, a másikon rokonlátogatás, a harmadikon tanulás, a negyediken ... ejnye, hiszen havi kettő eddig is volt, de elment, mire is? Este, igen, ulti, de délelőtt? Ja, be-' vásárlás, két napra. Bizony, ezentúl minden szombaton két napra kell majd bevásárolni, ünnepeken há­romra. Annál is inkább, mert másoknak is szabad lesz az idejük és majd jönnek látó-' gatóba a Róza néni, a Jani bácsi, a Feriék, a, Tódorék, a feleségem pereputtya, te jó szent, mibe fog ez kerülni! És azt utálom a leg­jobban, hogy ha előre meg van beszélve a látogatás. Juci süt, főz, dirigál, engem kül­dözget bevásárolni és ha hazajöttem, hámoz­hatok krumlit. Hát szabad idő ez? Hát ideg­pihentetés ez? Ellenkezőleg: kálvária! Várjunk csak. Azért nem eszik a kását olyan forrón. Ad egy: ha mi jelentkezünk be előbb vendégségbe, nekik kell bevásárolni, sütni-főzni, mi csak be a kocsiba, ki a ko­csiból. Tehát fel a versenyre, már most, még' idén, le kell kötni az új esztendő első félévét. Jövünk, örüljetek! Ez az. És ha valaki mégis előbb jelentkezne? Akkor azt mondom, hogy mi sajnos, már elígérkeztünk. Fél évre! Igaz, akkor hétvégeken nem is szabad tudni, hogy itthon vagyunk. Bezárkózunk, nem vesszük fel a telefont, ha csöngetnek, lehalkítjuk a rádiót és meghúzzuk magunkat. Azért még kell ezen gondolkodni. Hányni- vetni a dolgokat. Egyelőre falhergelődtem, ki kell kapcsolódnom. Lássuk, mit ír az újság. Na tessék: Hogyan használjuk ki a szabad időt? Hát hogyan is, nagyokosok. Nézzük csak .. .mmmm ... hmmm ... kulturálódjunk, színház, mozi, kiállítások! Méghogy kiállítá­sok! Olvassunk, na mit? Könyveket. Eredeti ötlet. Eh ... hmhmhm __ hobbiból lehet dol­go zni is, kiskert, nagykert. A z én kertecském azonban a saját szak­mám. Mi lenne, ha különmunkát vál­lalnék, túlórát vállalnék, fusizást vál­lalnék? Mert a pénz az kell kirándulásra, ven­déglátásra, könyvre, sörre, benzinre, póráz­ra ... Ezen a ponton Egyszerű Honpolgárnak szerteágazik a figyelme, gondolatai olyanok­ká válnak, miként egy zubogó zöldségleves, hol ez bukkan felszínre, hol az. Végül is ész­re sem veszi, az jön ki a száján, hogy: — Ahogyan esik, úgy puffan, ha szabadon esik, szabadon puffan! ) Nincs mindenre recept Rétegek és érdekek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom