Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
8 PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN 1981. NOVEMBER 29., VASÁRNAP Sirós, ködös, szomorú időben bú- odaadjuk az úttörővasutasoknak, csúzik pályájától a mozdony, akit Fogynak a kilométerek, lehet, gazdái — talán, mert olyan hűsége- hogy most utoljára hajol meg a so- 1 sen szolgálta őket, mint egy puliku- rompó öreg társa előtt. A mozdony tya —, Szőrösnek kereszteltek el. kazánjában csillapodó tűzzel helyé- Század eleji tervek szerint, 1942-ben re, a mellékvágányra tolat. A masi- építették a Ganzban. Szolgált Békés- niszta leszáll, mégegyszer körbejár- csabán, Pécs mellett Vasadon és ja. Még egy év és ő is nyugdíjba Hirden, 1964-ben érkezett utolsó megy. szolgálati helyére, Szobra, a gazda- ERDÖSI ÁGNES képriportja sági vasúthoz. Azóta jár le-fcl a kőbánya és a kőtörő, és a Dunai-rakodó között. Néhány éve még több gőzös is cipelte a terhet. Volt, amelyikkel a lángvágó végzett, kettőnek pedig a tisztes öregkor jutott. Nagy- ccnken és Öpusztaszeren lettek kiglancolt parádés kocsisor. Itt a szobi állomáson is agonizál még egy. Kazánjával fűtik a javítóműhelyeket. Az öreg mozdony sokat töprengett a dicsőség múlandóságán, a mások szerencséjén, és a saját sorsán. Volt rá ideje, utoljára egy éve járta meg az utat a csillékkel oda és vissza, 140 tonna rakománnyal a háta mögött. Mert az öreg mozdony nem vén mozdony. Golán József a masiniszta és testvére, Lajos a fűtő, most egy év múltán tüzet raktak a kazánba, tisztogatják, fényesítik az alkatrészeket. S lám, egy év szünet után, a mozdony, mintha tudomást sem venne a múló időről, vidáman pöfékel, sípolva, fújtatva kelleti magát: induljunk már. Mi lesz a kismozdonnyal ezután? A dízelek mellett övé a tartalék- szerep. Ha egyszerre három motoros mozdony is elromlana, ismét munkába kellene állítani. Erre azonban már aligha kerül sor. — Vizsgája 1985-ig érvényes — mondja Kormos József, a kisvasút üzemvezetője —, s addig semmi pénzért nem válunk meg tőle. Pedig hej, de vinnék Királyrétre. Talán majd engedünk a közakaratnak, A kollektív emlékezet őre Ember, levett kalappal 1 A szuperszonikus utasszál- j Z lító átlagos repülési magassá- I ga 12 kilométer. Ekkora osz- ! lopot valószínűleg nem lehet I építeni. De a gondolat azért 1 eljátszhat vele: ha a Pest me- ! gyei levéltár 60 millió lapot § kitevő összes dokumentumát r egymásra tudnánk tenni, ak- 1 kor éppen elérnénk ezt a ma- I gasságot. | „A nemzet kincsének egy ré- 1 szét bízták rám. Bennem fel | sem merülhet a hivatástudat | kérdése, egyszerűen azért, = mert tudom, hogy milyen fel- I becsülhetetlen érték van a ke- | zeim között, olyan érték, amely | fölötte áll a magántulajdon- i nak. Aki levéltárosnak megy, 5 az vállalja a nép szolgálatát”. l'J’íS’-fccX) jfélj J-f íZí'íkű^) mMi GCi ^miffs. 'ÍSJJS Ut, kerülővel Bizony kevés embertől hatnának hitelesen ezek a hangzatos szavak. Dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója a kevesek közé tartozik, éppen 40 éve végzi ezt a látványosnak igazán nem mondható munkát. Egy fiatalember sok minden akarhat lenni: motorszerelő, orvos, állattenyésztő, vagy pedagógus. De, hogyan szánja rá magát valaki, hogy bevonuljon a végeláthatatlan polcoK labirintusába? — Egy dolog kell hozzá: a történelem. szeretete. A többit már az elet nozza magaval, mondjuk a veletien En úgy lettem levéltáros, hogy kevés volt a protekcióm. Amikor I negyvenben megszereztem a diplomámat, díjtalan egyetemi gyakornok lettem, a professzorom, Szekjü Gyula mellett. Jó volt ott, csak fizetést nem kaptam. El akartam menni tanítani, hívtak vissza a gimnáziumba, ahol érettségiztem, csakhogy a minisztériumban másnak szánták az állást. Végül is két professzorom ajánlólevele segített be a Fővárosi Levéltárba napi öt pengő fizetésért. Később eljöhettem volna Pest megyéhez allevéltárosnak, de hát én egykor Eötvös-kollégista , voltam, nem állhattam oda kérni az akkori főispán elé. Maradtam napidíjas. — Persze, az út mégis ide vezetett, de mekkora kerülővel. Elvittek katonának, aztán hadifogolynak, ott az egyik táborban antifasiszta csoportot vezettem, de, hogy viszonylag hamar kerültem haza, azt is Szekfü professzor úrnak köszönhetem: ő akkor moszkvai nagykövet volt, és kétszáz magyarral együtt hazaküldetett. Visszamentem a Fővárosi Levéltárba, aztán kikértek a Pest megyeiek egy fél évre megbízott igazgatónak. Megindítottuk a munkát; mindenki dicsérte amit csináltam, de a minisztériumban másnak szánták az állást én „csak” a szakmai területtel foglalkozhattam. Szívesen csináltam. Majd 1956-ban ... hogy is mondjam ...? Engem a következő év márciusában neveztek ki a levéltár igazgatójának. Hát ennyi az életem és utólag nagyon örülök, hogy kevés volt a protekcióm ahhoz a bizonyos tanári álláshoz. Dédelgetett terv Két öklét az asztal élének támasztja, előredől, látom: a tekintetemben méri önmagát és a történetét. amelynek csak töredéke fér el ezeken a hasábokon. Ráles a jegyzet- füzetbe került, alig néhány szóra, és anekdotázni kezd, a vízimolnár édesapjáról, akit csak hallomásból ismer, hiszen meghalt az első világháborúban. az olasz fronton. Hallgatom a malom működési elvét; az isonzói csata jelentőségét; a Györfjy és M agy ári professzorok által vezetett Táj és népkutató csoport munkásságának részleteit; tüzér és hadifogoly élményeket. (Egyszer úgy úszta meg a hadbíróságot, hogy korrepetálta történelemből a tiszti akadémiára készülő századosát.) És minden apró részlettel kibontja az éppen aktuális társadalmi, politikai hátteret. A munkája? „Nem munka: szolgálat”. Tíz évnél tovább tartott, 1951- től, amíg újra rendezték a hatalmas mennyiségű levéltári anyagot. Közben teherautókkal szállították be a ráckevei uradalom okmányait és a váci püspökség gazdasági levéltárát. A teljes feldolgozás után két tucatnyi óriás könyvet tesz ki a dokumentumok leltári felsorolása. Ez idő alatt — így mondja —, mindössze egy kötetnyi tanulmányra futotta ereiéből: a fővároshoz csatolt 22 önálló község fejlődéstörténetét összegezte. A hatvanas évektől nyugalmasabb volt az élete, feldolgozhatta Nyugta 1669-ből. Egy AH nevű török elismeri, hogy átvett 25 ezüst tallért Nagykőrös városától. Viaszpecsét 1741-ből Domony község címerével (A reprodukciókat készítette: Csiby Lászlóné) Vecsés és Alsónémedi dokumentumait, mellékesen írt egy levéltáros tankönyvet is. Azt nem tudja pontosan, hogy hány nagy tanulmányon dolgozott lektorként A levéltárban folyó alapkutatások eredményéből született könyveket viszont mindenki számontartja, hiszen olyan adatokat, tényeket, dokumentumokat tartalmaznak, amelyek nélkül nem boldogulhatnak a társadalomtudományok képviselői. Az elmúlt századokhoz és a jelenhez is útmutatóul szolgál a Pest megye múltjából, az Íratok Pest megye történetéről, a Budai szandzsák 1559- ben és a Vörös Pest vármegye. Kéziratban már befejezték a Pest megye középkori iratai című könyv első kötetét és félig már a második kötet is elkészült. Valamennyinek dr. Lakatos Ernő a szerkesztője. De még egy tervet dédelget, „ha a nyugdíjas napok több időt engednek” 1985- re össze akarják állítani Pest megye helytörténeti lexikonját. „Ezt még leteszem az asztalra” — mondja és arcára visszatér a mosoly. Ha a szolgálatáról beszélünk, minden idegszála feszült: nevek, évszámok pontos rendben, a történész precizitásával. Kollégáit emlegeti, a 15 tudományos munkatársát és az ugyanennyi szakalkalmazottat, kutatási területeiket és eredményeiket. Észrevétlenül tud visszahúzódni mint ahogy sohasem várta életétől, hogy karrierben hozzon sikert, levett kalappal áll a világ előtt, a saját pillanatnyi helyzetét is mindig a történelemhez mérve. A legrégibb épület Szakmai hiúság azért megcsillan a szemében, amíg a jegyzetfüzetbe diktálja, hogy III. Béla király óta mindig voltak levéltárak az országban, s hogy 1695. óta minden megyének kötelező volt fenntartani a levéltárat. De szűkebb hazánkban már 1664-től működik, sőt 1785-től ezen a helyen, ebben az épületbeh a megyeházával együtt. Sőt Budapest legrégebbi olyan épülete, amely ugyanazt a célt szolgálja ma is. mint amire eredetileg építették. i „Velem is előfordult már, I hogy feltettem a kérdést: | szükség van-e a levéltárra, | köitsünk-e rá milliókat? A vá- ! laszt akkor találjuk meg, ha i elképzeljük a hiányát. Döbbe- i netes igazság: a levéltár nem 1 egyéb, mint a nemzet kollek- = tív emlékezete. E felett őrkö- I dünk.” 5 KRISZT GYÖRGY Mögötte 140 tonna teher
