Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

Ha a Skála Expóban vásárol centrifugát, porszívót, villanytűzhelyet, gáztűzhelyet, valamint sztereó lemezjátszót 50% többletgaranciát a Gelka és a Árucsarnok. 1981. NOVEMBER 25., SZERDA Téglagyártó idénymunkások A Budai Tégla- és Cserép- ipari Vállalat Pest megyei gyá­rai igen eltérő műszaki szín­vonalúak. Míg a solymári Il-es üzemben a közelmúltban fejeződött he az a nagyre- kcinstrukció, melynek során megvalósult, hogy teljesen emberi kéz érintése nél­kül készülhet a tégla, addig az érdi és a százhalombattai gyá­rakban még az ősi, hagyomá­nyos módon — és égetéssel — gyártják az építőanyagot. En­nek ellenére is mindent meg­tesznek, hogy több készülhes­sen, hiszen az emberek kere­sik. Százhalombattán a lét­szám kiegészítését — egyre kevesebben vállalták náluk is a nehéz fizikai munkát — idénymunkások felvételével ol­dották meg Ezzel sikerült el­érniük, hogy az év első há­rom negyede alatt a tervezett­nél másfél millióval több kis­méretű téglát adhattak el. Termékeiket, a B 30-as falazó­blokkot és a válaszfaltéglát elsősorban a környék lakói használták fel házaikhoz. Érden szintén a B 30-as fala­zóblokk a főprofil, az elké­szült 5 millió 536 ezer kis­méretűben számolt egység 3 és fél százalékkal több az elő­írtnál. Ha a tempó csökkent is valamelyest októberben és most, novemberben, a válla­latvezetés bízik abban, hogy sikeres éveit zár mindkét kis­üzem. Pilisborosjenő téglagyárai szintén jól hajráztak. Három­negyed évi mérlegük: 13 mil­lió 150 ezer és 30 millió 100 ezer kisméretű tégla az 1-es és a 2-es gyárban. Nemcsak je­lentősen túlteljesítették tervü­ket — műszaki fejlesztés nél­kül, pusztán a termelékenység növelésével —, hanem a selejt is csökkent. Az Épületkerámiaipari Vál­lalatnak ugyancsak több üze­me vesz részt Pest megye el­látásában. Legnagyobb közü­lük az őrbottyáni Il-es gyár, amely az eddigi lendületet tartva, 62 millió darab kismé­retű téglával zárhatja az évet. Ez a mennyiség 3—3 és fél millióval több a januárban számítottnál. A korszerű gyár­ból — korszerű tsirmék is ke­rül ki: az építők által meg­kedvelt, kettős méretű, soklyukú tégla. Az I-es gyár főként az ipar szolgálatában áll, B-jelű ká­beltéglát készítenek. Idei ter­vük 11 millió, amit várhatóan 2—3 százalékkal túlteljesíte­nek. A kis erdőkertest üzem­ben, amely mostanra a hazai legöregebb téglagyárak egyi­ke, 8 millió 500 ezer tégla ké­szül, a tervezettnél félmillió­val több. D. Gy. Rugalmason alkalmazkodnak az igényekhez Kosárfonástól a háttériparig A Taksonyi Háziipari Szö­vetkezet dinamikus fejlődésé­nek titka, hogy mindenkor gyorsan alkalmazkodik az igényekhez, a változó gazda­sági lehetőségekhez. A vessző mesterei A 30 évvel ezelőtt alakult szövetkezet 12 tagja az e vidé­ken hagyományos kosárfonás­sal kezdte tevékenységét. Ma 350 tagjuk van. Többségük be­dolgozó — gyermeküket neve­lő fiatal anyák, nyugdíjasok, többen másodállásban, mel­lékfoglalkozásban tevékenyke­dők. A hagyományos kosárfonás most már csak egy részét te­szi ki tevékenységüknek. Évente 15—20 ezer darab kü­lönböző sütőipari, bevásárló- és virágkosarat készítenek, belföldi és exportcélokra. Az igények kielégítésére most tovább növelik tevékenységü­ket. Éppen a közelmúltban lé­tesítettek új részleget az abo- nyi egészségügyi szociális in­tézetben, ahol az ottlakóknak, nemcsak képességüknek meg­felelő elfoglaltságot, keresetet nyújtanak ezzel, hanem egyút­tal a munkaterápiás célokat is segítik. A Taksonyi Háziipari Szö­vetkezet érzékenyen reagál a most bontakozóban levő új gaz­dasági lehetőségekre. Az elmúlt években már megvetette alap­ját egy női és gyermekruha- részlegnek, valamint egy hím­ző üzemnek. A varrodából évente 20—25 ezer ruhát, blúzt indítanak útnak, egy­felől az ÖKISZ Labor butik­jaiba, másfelől a külkereske­delmi igények kielégítésére, fő­ként az NDK-, NSZK- és len­gyel vásárlóknak. Minthogy a piac felvevő irányzatot mutat, korszerű, új konfekcióüzemet építenek, ahol kedvező szociális és munkafeltételeket teremtve növelhetik a termelést Japántól Venezueláig Pompás hímzett termékeik Japántól Venezueláig megta­lálhatók az igényes árut kí­náló boltok kirakataiban. Gazdaságosnak mutatkozó tevékenység annak a mintegy százezer munkavédelmi kesz­tyűnek a készítése is, ami a taksonyi és környéki bedolgo­zók keze alól kerül ki. A körülményekhez igazodó rugalmasságot mutatja az is, hogy a szövetkezetben január 1-től áttéritek a reggel héttől este hétig .tartó munkaidőre, oly módon, hogy a kötelező óraszámot a dolgozók, ezen Középfokú végzettséget szereztek Több a fiatal kisiparos A lakosság szolgáltatási igé­nyeinek ma már mintegy 50 százalékát kisiparosok elégítik ki. Létszámuk — a korábbi esztendőkben tapasztalt csök­kenés után — ismét emelke­dik, jelenleg meghaladja a 102 ezret. Az elmúlt öt esztendő­ben bekövetkezett 21 százalé­kos létszámnövekedést nagy­mértékben elősegítették a kis­ipari tevékenység jogi és gazdasági szabá­lyozásának kedvező válto­zásai, egyebek közt az iparjogosíit- ványok egyszerűsítése, a mes­tervizsgákhoz kötött szakmák csökkentése, a bér- és jövede­lemszabályozás új rendszere. A kisiparosok száma a fő­városban kisebb mértékben, vidéken viszont erőteljesen ^VVVVVVWWWVW> $ ^ Egy kétszobás öröklakás ! vagy családi ház évi biztosítási 300 Ft. V> V X nőtt Ennek köszönhetően csökkentek a megyékben a ki­sebb települések szolgáltatási fehér foltjai, de javult a vá­rosi új lakótelepek ellátása is. Az elmúlt öt évben 72 ezren váltottak iparjogosítványt, s 5^ ezren szüntették meg te­vékenységüket. Jelentős azok­nak a száma, akik főfoglalko­zású kisiparosságukat nyugdíj mellettire cserélték fel. Ezzel együtt is csökkent azonban a kisipa­rosok átlagéletkora, különösen az elmúlt két-há- rom esztendőben váltotta ki egyre több fiatal az ipart. Tíz esztendővel ezelőtt a 40 év alatti korosztály a kisiparosok táborának csupán 22 százalé­kát tette ki, ma mér ez több mint 40 százalék. Míg koráb­ban az utánpótlás főként a kisiparosok gyermekeiből te­vődött össze, ma már a fiata­lok 16 százaléka származik csak kisiparos családból. A fiataledás együtt járt a szol­gáltatások, a kisipari tevé­kenység színvonalának emel­kedésével is, mivel a 40 év alatti iparosoknak jelentős ré­sze az általános iskolán kívül középfokú végzettséggel is rendelkezik. Kiszámította-« már, hogy ez naponta mindössze 83 fillér? És tudja-a, hogy az Állami Birtositó azoknak akik lakásbiztosítást kötöttek naponta mintegy 1 millió forint kártérítést fizet ki? belül, mindenkor a lehetősé­geiknek megfelelően dolgozzák le. A tapasztalatok a termelé­kenység növekedését és a szín­vonal emelkedését mutatják. Szakcsoportok kialakítása Most tovább akarnak lépni a kisvállalkozók, kooperációk adta lehetőségek alkalmazásá­val. Már nemcsak tervezési, hanem szervezési szakaszban van a szövetkezeten belüli kü­lönböző szakcsoportok kiala­kítása. Keresik a szerződéses üze­meltetési formák lehetőségeit is, különösképpen a különféle szolgáltatói igények kielégíté­sére. Mind nagyobb figyelmet fordítanak arra is, hogy az állami vállalatok háttéripari igényeinek kielégítésével sok­színűén gazdagítsák tevékeny­ségüket. K. Z. Segítőtársak az automaták Évente több mint 1 millió tekercset, transzformátort és más korszerű átviteltechnikái alkatrészt gyártanak a Telefongyár nagykátai gyáregységében. A csaknem 10 ezer féle termék je­lentős része a rekonstrukció során megvásárolt svájci automa­tákon készül. Bozsán Péter felvétele Mindenki rohan, mégis késik A monori Bajcsy-Zsilinszky úti napközi az idén tulajdon­képpen sokkal jobb helyzet­ben van, mint tavaly, vagy akár tavalyelőtt. Minden je­lentkezőt felvettek — igaz, kevesebben is jelentkeztek az előző évekéinél — s egy cso­portjuk átköltöztetése a volt kisegítő iskola épületébe eny­híti a zsúfoltságot. így is vannak persze elegen, de már nem olyan nyomasztó a gond. S végül is az ebédeltetés hely­zete is oldódott, ebben a tan­évben például még nem for­dult elő, hogy két órakor ér­kezett volna az ebéd, mint az elmúlt esztendőben nemegy­szer. Akkor a délutános ne­velők kint álltak az osztá­lyok ajtajában, s kezüket tördelve lesték, mikor jönnek a napközisek, megtarthatják-e a második órát legalább, s mi maradjon el, a torna vagy a matematika? Most nincs ilyen. Most az első órák vé­gére beérnek a gyerekek. De rendszeresen késnek, még ak­kor is, ha a rendelkezésükre álló 15—20 perc alatt gyors ütemben fogyasztják a levest és a húst. — Én ugyan nem siettetem őket, az biztos — mondja a napköziben Rendek Sándor nevelő. — Egyenek nyugod­tan. tisztességes ütemben, s amikor indulni tudnak, hát induljanak. Ágostonná, egy másik ne­velő teszi hozzá: — Fél nyolctól fél egyig tartana a munkaidőm. Há­rom éve vagyok itt, de kettő­nél előbb én még nem vé­geztem ! Együtt várjuk az ebédszál­lító kocsit A konyhások fél LAKÁSBIZTOSÍTÁS - NYUGALOM 12-kor megterítenek. A gye­rekek háromnegyed 12-kor be­ülnek az ebédlőbe, hogy a későbbi elhelyezkedés ne okoz­zon időveszteséget. — Ma külön kértük, küld­jék hamarabb az ebédet — mondja Rendek Sándorné napközivezető. — Fél ket­tőre moziba mennek a gye­rekek. Tizenkét óra tíz perc. Há­rom csoport üldögél már az ebédlőkben. Csaknem kétszáz gyereknek kell felváltva meg­ennie az ételt, úgy, hogy egy órakor indulhassanak át a Kossuth iskolába. Az első csoportnak ez sikerül is. Az utolsóknak soha. Hogy ne mindig ugyanazok késsenek el, váltogatják a csoportokat. Az elsősöknek — érthetően — több idő kellene az evésre, kicsik még, lassúbbak. Idő pedig nincs. A kulturált ét­kezésre legalábbis. Meg az egészségre sem, a komótos, tempós kanalazásra. — Néha folyik rólunk a víz, mire szétosztjuk az adagokat, hogy ne legyen túl nagy a csúszás — mondják a kony­hások. Tizenkét óra tizennégy perc. Jön a kocsi. — Tudom, rajtunk akarják elverni a port! — mondja dühösen a vezető. — Márpe­dig én felelősséget vállalok érte, hogy nincsenek külön kerülőink, felrakjuk az ebé­det, s indulunk rögtön. A sa­ját hibánkból sohasem ké­sünk! Ma pontosan 12 órakor tettük fel az edényeket. Elő­ször a tanácsházhoz mentünk, ez a második állomás. Nyolc intézménybe szállítunk. A tempót — a mi tempónkat — gyorsítani képtelenség! Amíg nincs kész az ebéd, nem in­dulhatunk! — Évek óta go.nd a nap­közis étkeztetés. Én is fel­jegyzem, melyik nap mikor ér a kocsi az intézménybe — mondja Nagy Tiborné, a Kos­suth iskola igazgatónője. — Az idén tulajdonképpen egy szót sem szólhatnánk, nagy késések nincsenek. De az az igazság, hogy az első délutá­nos órák sorsa íay is bizony­talan, s az örökös sietség az ebédeltetésben se nem egész­séges. sem a kulturált étke­zéshez nincs köze. A MEZÖ- GÉP-nél üzemelő központi konvhánk aligha hibás ebben. Tudiuk, minden tőlük telhetőt megtesznek. Hogy végül is mi az oka a folytonos csúszás­nak. ..? Nagy Gyuláné, a központi konvha vezetőnője energikus lelkiismeretes, és ezúttal két­ségbeesett dühöt is érzek a hangjában. amíg sorolja, miért is képtelenség, hogy fél 12-re a napköziben legyen az ebéd. — Ne vegye mosakodásnak! Csak a tényeket sorolom. Tegnap például a hentes sza­bad hétfője ellenére azért nyitott ki, hogy minket ki­szolgáljon. Nyolcra itt volt a 105 kiló fagyasztott hús. Mi­re itt felenged... Nem kap­tunk kenyeret. A kocsink sokszor háromszor-négyszer is beszalad a sütőüzembe, s nemegyszer előfordul, hogy csak 11 után jutunk kenyér­hez. Olyan rossz a FÜSZÉRT- ellótásunk, hogy nem győzök áruért kilincselni, ami pedig nem az én dolgom lenne, de megyek ide, oda, ismerősö­két keresek, csak hogy árú­hoz jussunk. Nemrég a 61-és bolt vezetőjét kértem meg, hozasson már Ceglédről megy- gyet, szilvát... A múltkor a buszón hallottam: most van mák a FÜSZÉRT-nél. Rohan­tunk. Nem kaptunk, mint ahogy nem kaptunk csemege- uborkát, löncsöt, borsót, babot sem. Ezerkétszázharminc em­berre főzünk, tizennégyen. Évek óta kérek egy takarítót. Nem kapok. Az alkalmazottak legmagasabb fizetése 2 ezer 400 forint. Mi régi konyha vagyunk, az újba átment két dolgozóm, háromezren felül keresnek. Az az asszony, aki a kezdet kezdetétől itt hajt velünk, jövőre nyugdíjba megy, a fizetése 2 ezer 200 forint. Miért jönne hát Ide új ember? — Mindettől függetlenül valóban mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Ha kell, úgy sietünk, hogy rólunk is folyik a víz. De azon kívül, hogy főzünk, adagolunk, még kétszáz emberre terítünk és mosogatunk is. akik itt étkez­nek a MEZŐGÉP-nél. Elő­fordult. hogy sikerült borsót szereznünk. Ugye, nem mindegy, mit is főzünk és menyiért. Kilenckor kibon­tottuk a konzervet, hányin­gert kaptunk a bűztől. Visz- szavette a FÜSZÉRT. igaz. De azt a hatalmas iramot, amíg mást szereztünk és főztünk helyette, hogy ebéd legyen! — Vannak unokáim. Tu­dom. mit jelent, ha egy éhes, álmos kis óvodás ..belealszik” a levesbe. Nem tehetünk ró­la. Vétlenek a napközi kony- hásai. Nem hibás a szállító- kocsi személyzete, a központi konyhán dolgozók még úgy sem. Az ebéd mégis késik, a gyerekek kapkodva esznek, nem jutnak időben az isko­lába. Alighanem azoknak a vállalatoknak kellene felül­vizsgálniuk ellátó munkájuk módszereit. amelyeken az múlik: ne kellien a szállító­kocsinak másodszor futni a kenyérért, százötször az egyéb beszerezni valóért. Hogv időben, melegen kap- ion ebédet minden délben minden gyerek. K. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom