Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

1981. NOVEMBER 25., SZERDA Előadó bolgár testvérmegyénkből Az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának meghívására ha­zánkba érkezett Inon Jotov, a BKP Szófia ' megyei Bizottsá­gának agitációs és propaganda osztályvezető-helyettese. Teg­nap a nagykátai telefongyár­ban előadást tartott, illetve holnap a megyei oktatási igaz­gatóságon előadást tart A Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtása Szófia megyében címmel. Hussaahafezer új otthon Az év első tíz hónapjában — az ÉVM gyorsjelentése szerint — az építőipari kivi­telező vállalatok és szövetke­zetek 26 000 új lakást adtak át, idei tervüknek 60 százalékát, tehát ezúttal is az év végére torlódtak a munkák: novem­berben és decemberben 17 400 új otthon építését kell befejez­ni, hogy teljesíthessék idei tervüket. Az időjárás most eny­he, kedvez az építőknek, de a legtöbb épületben már üzembe helyezték a fűtőbe­rendezéseket is, s a festést, a mázolást, a tapétázást, és más befejező munkálatokat akkor is folytathatják, ha hi­degebbre fordul az idő. Nem kevés helyen túlórázás­sal, szombat-vasárnapi mun­kával, az erők átszervezésével gyorsítják az építést. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a sietség ne menjen a mi­nőség rovására, amit anya­gilag is ösztönöznek, s a munka átvételénél szigorúan megkövetelnek. A vállalatok és szövetkezetek jelenleg több mint 50 000 lakás építésén dolgoznak, és ennek.nagy ré­sze már a jövő évi üteme­sebb átadások előkészítését szolgálja. Növelik a decem­ber végéig? tető alá kerülő? épületek számát, hogy 1982. közepéig egyenletesebb mun­kával, az éves átadási fel­adatnak legalább 40—45 szá­zalékát teljesítsék, és így lé­nyegesen csökkentsék az év vé­gi torlódást. Szerkesztőségünk vendégei voltak Történelmi tanúságok ii Tegnap délután a Pest megyei Hírlap szerkesztőségének meghívására Lajtai Vera, a Pártélet folyóirat szerkesztője, va­lamint Hollós Ervin egyetemi tanár a társadalom- és történet­tudományok kandidátusa előadást tartottak. Számos közismert, nagy sikerű könyv szerzői. Történelmi tanúságok címmel a negyedszázaddal ezelőtti események társadalmi, politikai, ideo­lógiai összefüggéseit elemezték, és válaszoltak a résztvevők kér­déseire. Koncentrált fejlesztések a Dunakanyarban Kismelt üdülőkörzetek (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes Magyaror­szágon négy kiemelt idegen- forgalmi körzet van: a Bala­ton, a Dunakanyar, a Velen­cei-tói, valamint a Mátra-bük- ki üdülőkörzet. E négy kü­lönösen fontos és nagy láto­gatottságnak örvendő terület fejlesztésének eredményeiről számolt be Jantner Antal épí­tési és városfejlesztési mi­niszterhelyettes és Kállay Oszkár, az Országos Idegen- forgalmi Hivatal vezetője. Jelentősen fejlődött mind a nemzetközi, mind a főváros környéki idegenforgalomban oly fontos szereppel bíró Du­nakanyar is az elmúlt évek­ben — állapították meg töb­bek közötti — A rendelkezés­re álló eszközöket — helye­sen — túlnyomórészt egy-egy meghatározott terület fejlesz­tésére koncentrálják. Ennek eredményeként épült ki a vi­segrádi kirándulóközpont, ké­szült el a Duna jobb és bal partján a regionális vízellátó rendszer. Ugyanakkor nagy a lemaradás a szennyvízelveze­tés terén, az új strandok el­lenére is csúcsidőszakban nagy a zsúfoltság? a fürdőhe­lyeken. Örvendetes, hogy kor­szerűsödött a kereskedelmi hálózat. A Pilis és a Börzsöny jelentős részét tájvédelmi körzetté nyilvánították és megnyitották a kirándulók, a turisták előtt. Öt év alatt a tervezettnél is több mint 50 százalékkal nőtt a kempingek befogadóképessége. A Dunakanyar idegenfor­galmi jelentősége az ötnapos munkahét általánossá válásá­val tovább nő, ezért az ér­dekelt szerveknek, az idegen- forgalom ■ országba irányítói­nak és a tanácsoknak, a he­lyi gazdáknak a rendelkezés­re álló, gyakran szűkös lehe­tőségeket az elkövetkező években még hatékonyabban kell kihasználni. Cs. A. Átadások hava Néhány miliidcska ide és eda Hamiskás mosollyal azt kér­di a, nagyvállalat igazgatója, tudom-e, milyen hónap követ­kezik? Sejtem az ugratási szándékot, de hát mi mást felelhetnék, mint hogy de­cember lesz?! Ö meg azt mondja, dehogy december, ha­nem: az átadások hava. Négy nagyobb beruházás terepe a cég, s amint az igazgató ál­lítja, műszaki ellenőr legyen a talpán az, aki december­ben képes lesz mindazt át­venni az előírásoknak meg­felelően, amit a kivitelezők készre jelentenek. Ami egész esztendőben nem ment rende­sen, az novemberben, és de­cemberben egyszerre sínre ke­rül, hajrával, nyújtott műsza­kokkal, hogy a számla elké­szülhessen. Tankönyvekben Igaz Kényelemmel, de a keres­kedelmi vendéglátáshoz ké­pest szerényebb igényekkel épült fel az üdülőhelyen - a szakszervezetek új Intézmé­nye, benne egy hely kialakítá­sa 420 ezer forintot követelt. Mivel háromszáz beutaltat fogadnak itt, a többi már csupán szorzás dolga; 126 milliót emésztett fel az épít­kezés. Csinos összeg, ámde csekélység ahhoz mérten, hogy a cementipar új gyárának beruházásánál havonta átla­gosan 53,4 millió forint volt a különféle kivitelezői mun­ka, valamint a beépített be­rendezések ellenértéke. Mivel ezt az 53,4 milliót nyolcvan hónapon át költötték újra meg újra, kivitelező legyen a tal­pán, aki nem késik egy-két milliócska teljesítésével... Ké­sett is. Mindannak, amit beruházás címszó alatt összefoglalunk, kettős a rendeltetése: pótol­ja vagy bővíti az állóalapokat, a népgazdasági vagyont. Be­ruházás az épület és, más épít­mény, . az. új, -gép, , berendezés, jármű megvásárlása, egy egész technológiai rendszer szolgá­latba állítása, s természetesen beruházás a frissen lefektetett vízvezeték, azok a családi há­zak, amelyeket a lakosság emel, a forgalomnak jobb kö­rülményeket teremtő autó­pálya-szakasz. A beruházási piac egyik oldalán — vállal­va a leegyszerűsítés veszé­lyeit — így azután a beruhá­zók képviselte igények, szük­ségletek, tervek, forintok álla­nak, míg a másik oldalon az építőipari kivitelezők, a sze­relőipari vállalatok, a gép- gyártók stb. sorakoznak. Ha a kereslet ugyanakkora, mint az utóbb felsoroltak teljesítő­képessége, nincs semmi gond. A beruházási piac egyensúly­ban van. Ahogy azt mondani szokták, ezt a lehetőséget a tankönyvek is csak elvi ál­lapotként tüntetik fel, a való­ságban még egyszer sem volt tapasztalható a megyében. Idén, elsősorban adminiszt­ratív intézkedések nyomán, jelentős átalakulás ment vég­be a beruházások összetételé­ben. Amíg az állami források­ból, illetve döntési hatáskör alapján megvalósuló beru­házások csökkentek, addig a vállalati, szövetkezeti hatás­körbe tartozóknál a várt mér­séklődés helyett emelkedés kö­vetkezett be. A megyében, szemben az ország legtöbb helyén tapasztalhatókkal, alig csillapult az un. beruházási éhség, az a helyzet tehát, amikor a kereslet jellemzi a piacot; viszonylag sok pénz, terv, vágy, óhaj vár, remél, áhít kivitelezőt. Hosszú ideje az a legfőbb jellemzője a megyében folyó beruházási tevékenységnek, hogy a nagy kereslet irreális magatartásmódokat alakított ki a kínálati oldalon elhelyez­kedő kivitelezőknél; ők dik­tálják a szerződési feltétele­ket, a megvalósítási körülmé­nyeket, gyakran a költségeket. Ami meglehet, különösebben nem izgatja a beruházót — van pénze, esetleg sok is a forintja —, ám a népgazda­ságnak mindenképpen előny­telen. Az egyszerre sok . he­lyen, sokféle beruházás el­aprózza a megvalósítás em­beri, anyagi erőforrásait. Las­san, túlzott költségekkel épí­tünk, beruházunk és éppen ezért gondok vannak a fej­lesztések gazdaságosságával, A rossz hír szárnyakon jár. Az ÉVIG ceglédi gyáregységében is so­kat beszélnek az esetről. A szénke­fetartó műhely bizalmija körül egy­re nőttek a feszültségek. Ma_ is so­kan panaszkodnak Sági Istvánnéra, akit másfél évvel ezelőtt választot­tak bizalmijuknak. A mendemon­dának elejét lehet venni, ha mind­két felet szemtől szembe leültetik, meghallgatják. Ez volt a véleménye az üzemi szakszervezeti bizottságnak is és al­kalmat adtak a nyílt vitára. Szemtől szembe — Ugyanez a kollektíva választot­ta másfél éve bizalminak Sági Ist- vánnét. Ma azt állítják: érdemte­len a bizalomra. Igaz, nem először panaszkodnak rá megválasztása óta — mondja Balázs Sándor, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára. Elő­ször úgy véltük, a főbizalmi ren­dezni tudja a helyzetet. Ez azonban nem sikerült. Ezért azután most, a bizalmiak beszámoltatása során tűztük napirendre az ügyet. A meg­beszélés a vártnál is nagyobb vihart kavart. Végül is a csoport kérte Sá­gi Istvánné tisztségéből való vissza­hívását. — Levelet írtunk a szakszerveze­ti bizottságnak, amelyben leszögez­tük, hogy nem kívánjuk bizalminak tovább Sági Istvánnét — mondja Boros Ferencné, a műhely egyik dolgozója. — A levél alapján magam is be­szélgettem a szakszervezeti tagok­kal, de mindenki azt bizonygatta: Sági Istvánné túllőtt a célon. Nem tartják alkalmasnak posztjára. Em­berséget vártak a bizalmitól — és azt ném kapták meg — összegezi a tényeket a szakszervezeti bizottság titkára. — Csúnya szája van — állítja Farkas Jánosné, az egyik szakszer­vezeti tag. Senki nem volt jó neki. Még akkor is sértegetett bennünket, amikor rákszűrésre jelentkeztünk, ahelyett, hogy ő beszélte volna rá az asszonyokat arra a vizsgálatra, amelytől amúgyis mindenki fél. Emberségből példát Visszahívták tisztségéből — Ha ő marad a bizalmi, akár a szakszervezetből is kiléptem volna — húzza alá Sági Istvánné hibáit Katona Péterné. Ezt a megromlott helyzetet nem lehetett tovább tartani. A szakszer­vezeti tagságnak joga van változ­tatni, s ha már semmi segítség nem használ, akár visszavonni a bizal­mat az érdemtelentől. Itt fonákjá­ra fordult minden: épp az rontotta a hangulatot, akinek feladata lett volna jó munkahelyi légkört kiala­kítani. Még olyan régi dolgozó, mint Bravecz Józsefné is panaszkodik, aki huszonkét éve megbecsült dol­gozója a gyáregységnek: a szak- szervezeti bizalmin kívül senki sem mondta még neki, hogy nem dol­gozik tisztességesen. Dóka Albertné, aki már nyugdíjas, ide négy órai munkára jár be, szintén szomorú: — Azt mondta rám Sági Istvánné, nincs rám szükség. Menjek söprö- getni, vagy darabbéresnek! Nem mintha bármelyik is szégyen len­ne, de ... Semmi közük hozzá? Ilyen hangulatban az már termé­szetes, hogy senki nem fordult a bi­zalmihoz egyéni gondjaival. Sum- imásán azt állítják: ha mégis elő­fordult ilyesmi, Sági Istvánné el­utasító, durva volt. Még a norma­rendezéskor is azt mondta — pe­dig ez minden dolgozót érint —, semmi közünk hozzá, egyetlen vé­leményt sem hallgatott meg. Tájé­koztatni sem tájékoztatta válasz­tóit ... Sági Istvánné szintén megkesere­dett ember. Mindvégig jelen volt a panaszáradatnál, de hallgatott. Az újságíró kérdéseit is indulatosan utasította el: — Egy szó sem igaz az egészből — mondotta. Itt sokan csak kávét inni járnak a gyárba, nem dolgoz­ni. Olyanok is vádolnak most, akik­kel semmi bajom nem volt, még beszélni sem beszéltem. A 39 dol­gozó közül az újabb húszat alig is­merem. A normarendezéshez — most is azt mondom — nincs kö­zük. Ezt a gazdasági vezetőknek és nekem kell eldöntenem. Romhány Pál művezetőnek más volt erről a véleménye: — A szakszervezeti bizalminak feladata a dolgozók érdekvédelme, de ennek két oldala van. A fegye­lem betartatása, a rend, a munka­idő kihasználása is a dolgozók ér­deke, hiszen csak akkor lesz nyere­séges a termelés —, de nem mind­egy, hogy egy szakszervezeti tiszt­ségviselő milyen módszerekkel lép fel a közös érdekekért. Embersé­gesebb bánásmóddal nem jutottunk volna idáig, a dolgozók jogosan bé- kétlenek Ságiné magatartásával. A beszámoltató gyűlésen kidferült: úgy elromlottak a dolgok, hogy a hangulatot csak új bizalmiválasz­tással lehet csillapítani. Méhes Zol­tánnál választották meg egyhangú­lag. Ügy, mint másfél évvel ezelőtt Sági' Istvánnét. Méhesné okosan mondja: nekem tanulnom kell az esetből. A szakszervezeti munká­ban, de az egész gyáregység életé­ben fontos láncszem a bizalmi. Egy­szerre kell a gyár-, a műhely- és az egyén érdekét is képviselnie. Eze­ket az érdekeket a pártszervezettel egyetemben jó politikai munkával, az emberek bizalmának naponta való újrateremtésével lehet csak képviselni. Már kibsgezhatathn Az ügynek azonban még ennél is több a tanulsága. Ha a szakszerve­zeti bizottság — mint ahogy erre kapott is jelzést — előbb felfigyel a helyzetre, segíti Sági Istvánnét ne­héz munkájában, talán nem kellett volna most kudarcot szenvednie. Abból kell kiindulni: ez a kollek­tíva választotta meg bizalomból ezt az asszonyt, s minden bizonnyal akkor nem döntöttek felelőtlenül. Ma is azt mondják: kiváló mun­kás. Harminckét éve a gyár dolgo­zója. A baj ott kezdődhetett: nem ma­gyarázták meg eléggé, mi a szak- szervezeti bizalmi joga és köteles­sége. Nem tudatosították: mi az igazi érdekképviselet. S amikor jól­lehet egy s más esetben Ságiné jo­gosan lépett fel a fegyelem, a jobb munka érdekében, azt hitték hatal­maskodik. A rossz pedig újabb rosz- szat szült: Sági Istvánné rosszul harcolt a különböző érdekek egyez­tetéséért, s a párt, a szakszervezeti bizottság szeme előtt éleződött ki visszavonhatatlanul a helyzet. Ki hinné el ugyanis, hogy másfél évvel ezelőtt csupa jót mondhat­tak egy olyan emberről, akiről most senki egy jó szót sem ejtett. Akkor minden fehér volt, most minden fe­kete! Akkor példának állíthatták a bizalmit, most mindennek az ellen­kezője. Sági Istvánné most már nem szak- szervezeti bizalmi, módszerei miatt joggal vonta meg tőle a bizalmat a tagság. Ám ott fog továbbra is dol­gozni e kis közösségben. Vajon a kollektíva milyen emberségről ad majd példát? Egy életre itélte-e ku­darcra Sági Istvánnét, vagy segíte­nek neki talpra állni, felszínre hoz­ni jótulajdonságait. Azokat, amelyek valaha posztra emelték? S lesz-e elég ereje Sági Istvánnénak is szem­benézni saját természetével, megke­resni azt a lehetőséget, amely újra biztos helyet teremt számára a mű­helyben? Méhes Zoltánná is segít­ségre szorul, nehogy a hangulattól vezérelve rossz ösvényen induljon. Egyedül ő sem jut előbbre. A párt- és a szakszervezeti bizottság­nak — ha késve is — jobban kell figyelnie erre a műhelyre. Rossz légkörben a munka sem halad, már­pedig ezért valamennyien felelősek. Szalai Mária azaz a ráfordítások megtérü­lésével. Ami akkor is igaz, ha ma már egyre nagyobb azok­nak a fejlesztéseknek a szá­ma a megyében, amelyek ha­táridőre és az előre elhatáro­zott költségkereten belül va­lósulnak meg. Hiány meg fölösleg A gazdaságpolitika alkotó­elemeként leiező barunázási politika meghatározó kerete annak, mi történik — mi nem történik, s ami végbemegy, az hogyan —■ a beruházási pia­con. Bonyolult kapcsolatrend­szerről van szó. mert hiszen ha nagy területen vetnek bő­ven termő. un. intenzív bur­gonyafajtákat a megye közös gazdaságaiban, akkor azzal is számolni szükséges, hogy ug­rásszerűen megnövekszik a kereslet a nagy teljesítményű betakarítógépsk iránt és ele­gendő raktár, raktári beren­dezés is kellene. Minden be­ruházási elhatározás nem csu­pán arra az egyetlen célra, feladatra vonatkozik, hanem következmények seregét l'-öti magához. Igaz ez a beruházá­sok mindhárom nagy csoport­jánál, az állami, a vállalati döntési körben megvalósulók­nál és az un, lakossági be­fektetéseknél, amiknek döntő része a magánerőből történő építkezés. Ez utóbbiaknak a tervezettnél nagyobb mértéke például visszatérő gondokat okozott az építőanyag-ellátás­ban, az ország más részén fö­lös mennyiségben várt vevő­re az itt hiányzó cső. szerel­vény, burkolólap, kazán, tető­cserép. A meglevő, de a beru­házáshoz időben el nem jutó áruban — akkor is, ha a beru­házás történetesen magánla­kás-építés — szintén a nép­gazdaság pénze fekszik, késve érkező kamatokkal... Napjainkban az összes be­ruházási igénynek körülbelül a négyötödét vállalják el az építő- és szerelőipari vállala­tok. egyötöd tehát elutasításra kerül. Nem biztos azonban, hogy a4 elutasított igények kö­zött kizárólag azok vannak, amelyek kielégítése valóban ráér.. •! Egy tömbfűtőmű ké­sedelmes építése ugyanis nem nagy tétel az összes kommu­nális beruházás között, ám egy teljes lakótelep átadását hiúsítja meg. A különféle beruházási anyagok, félkész- és készter­mékek beszerzésénél rendkívül tarka a kép, van amiből fo­lyamatosan elegendő jut a fej­lesztésekhez — sőt, újabban feleslegek is mutatkoznak, például cementből, bizonyos típusú betonelemekből —, jó néhány árucikk viszont kró­nikusan hiányzik. A gond ott rejlik, hogy hiába van ezer dologból elegendő, ha ennek az ezernek a fölhasználását egyetlen egy áru hiánya kés­lelteti, megakadályozza. Mind­ezek következtében a beru­házási piac feszültségekkel te­li, nehezen áttekinthető; ki­egyensúlyozatlanul működik. Nem helyettesíti Erőteljes hullámzás közepet­te megy végbe a beruházá­si feladatok végrehajtása a megyében. A legutóbbi éveket nézve, volt olyan esztendő, amikor a vállalati, szövetkeze­ti hatáskörű fejlesztések mennyisége tizenkét hónap alatt a másfélszeresére emelke­dett, maj d az újabb tizenkét hó­napban a felére csökkent. Ilyen körülmények hatására mindig akad mentség, magyarázat ar­ra, miért illant el egy-két milliócska ide és oda. tervmó­dosításra. terven felüli mun­kára- Igaz, csökkent a megyé­ben a kivitelezés alatt álló építmények mennyisége a leg­utóbbi két esztendőben, de elsősorban annak köszönhe­tően, hogy a fejlesztéseknél a séoek, berendezések jutottak fokozott szerephez. Igaz, az ál­lami elvonás váratlan módo­sítása — kényszerlépésként — leapasztja a vállalati pénzfor­rásokat. Csak azt ne gondol­juk. hogy az ilyen és hasonló ténvek, intézkedések helyette­sítik a jól szervezett, alapos, költségkímélő kivitelezői mun­kát. ..! Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom