Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
’x/áilap 1981. NOVEMBER 21., SZOMBAT NEVELÉSI KÖZPONT ALAKULHAT HALÁSZTELKEN A pedagógusigények alapján Az eset ritka, kuriózum: tgy általános iskolai igazgató tiltakozik a tervezett nyolctantermes oktatási intézmény allen. Mondván: ilyenre nincs tzükség, pazarlás a felépítése. Más kell. Az eset nem kitalált. A Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervezője, Trümmer Imre meséli. — Tizenegy éve dolgozom Itt, de hasonló helyzetbe még nem kerültem. Ügy kezdődött, hogy megkaptam tavaly a megbízást egy myolctantermes általános iskola tervezésére — Halásztelekre. El is készítettem a rajzokat annak rendje és módja szerint. Kompletten. Akkor jött Kovács László, a jelenlegi halásztelki általános iskola igazgatója. Szólt, hogy ez neki nem jó, egészen másra lenne szüksége. Olyan létesítményre, amely a meglevő iskolával együtt alkalmas lehetne egy nyitott, integrált nevelési központ kialakítására. A gyakorlat ilyenkor többnyire az, hogy elvetik az ötletet, marad az eredeti terv. Most viszont nem ez történt. Az igazgató kérésére Trümmer Imre felkereste Vankó Ildikót, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem közművelődésügyi tanszékének adjunktusát, aki megerősítette Kovács László elképzelésének helyességét. Ekkor azonban még mindig nem lett volna zöld út. ha Zá- vódszky István, a PTTV igazgatója nem tartja szintén jónak. támogatásra érdemesnek az elképzelést. Mert így készülhettek el azok a tervek, amelyeket most együtt lapozgatunk Trümmer Imrével. Alakítható terek ~ Itt bizony, nyoma sincs a hagyományos iskolának. Sem tantermek, sem folyosók... — így igaz!... Mert mi jelentette a halásztelki igény alapját? Az, hogy a jelenlegi iskola mellé egy ugyanolyan építése — ahol az előírásoknak megfelelően szükség van ismét tanárira, igaz>gatói irodára, meg mindenfélére, teljesen fölösleges. Kértek viszont olyan épületet, amelyben rugalmasan, igény szerint alakíthatók, használhatók a belső terek. A gyerekek szabadon mozoghatnak, sőt megteremtődik a lehetőség egy olyan bázis létrehozására is. amely túlnő eredeti rendeltetésén, attól többre képes. Vagyis, teret ad a nagyközségiben élők közművelődéséhez is. Miként? Például a könyvtárral és a folyóiratol vasóval( vagy az úgynevezett agóraval, amely az épületegyüttes lelke lesz. Ott ugyanis a filmvetítésektől kezdve, a barkácsolásig bárminek otthont adhatnak. De oda hívhatják össze a falugyűlést, vagy tarthatnak tanácstagi beszámolókat. Csak szervezés kérdése — mire, hogyan használják. A községi sportélet fellendülését ugyancsak segítheti majd az új tornaterem, ha egyelőre elég kicsi is. Hiszen eleve két kijárattal terveztem, az utcáról esténként is megközelíthető. Pedagógiai célok, távlati elképzelések megvalósításához kialakítani egy intézményt — ma még nem gyakori. Előbb a forma, aztán a tartalom, ez a megszokott módi. Nem is ment könnyen, harc nélkül a dolog Halásztelken sem. A terveket még el is kellett fogadtatni. Sok illetékesnél. sok fórumon. Magának, Kovács Lászlónak is voltak pillanatai, amikor úgy érezte, feladja. Szerencsére talált azért segítőpartnereket, s nemcsak a tervezőkben. A nagyközség vezetői is mellé álltaik, szembehelyezkedve az elavult szemlélettel, hogy csak a hagyományos a jó. Ücsörgőlépcső — Nézze! — mutatja Trümmer Imre az egyik tervrajzot. — Arra is gondoltam, mi történik. ha nem sikerülne mégsem az elképzelt módon használni az új épületet. Nagyon egyszerűen lehetne átalakítani..., és nem is nyolc, hanem tizenkét tantermessé. Jó partnerre találtak a tervezők a kiskunlacházi ÉGSZÖV vezetésében is. Az iskola ugyanis az ő építési rendszerükből. az ÉTISZERK I acél- szerkezetből és kéregpanelből készül. Azt is ígérték, hogy a tervezettnél korábban, jövő szeptember elsejére birtokba vehetik majd á gyerekek... és a felnőttek. Halmokban fehérlenek a panelek, toronydaru emelgeti őket helyükre. Kihasználva a viszonylag enyhe időjárást, a teljes szerkezetszereléssel szeretnének végezni az építők. Már a második szintnél tartanak, az új épület ugyanis emeletes lesz. — Sajnos, arra nem jut pénz, hogy téliesíthessék az építkezést, így egy időre, bizonyosan majd abba kell hagyniuk — pillant ki az -igazgatói iroda ablakán Kovács László. — Mit gondol, mibe kerül majd ez az egész? A gyerekek ücsörgőlépcsője, a mozgatható fogasos ruhatár, a játéksarok, a két intézményt összekötő zárt folyosó és a nyitott fórum? Mintegy 28 millióba. S ebben már benne van a jelenlegi legpraktikusabb, többféle célra használható ALL- MÉDIA-bútorrendszer is, amellyel berendezzük majd az egész iskolát. A jövőnek épül Fejfájást okoz viszont az igazgatónak a megálmodott, s szerinte nagyon fontos, zárt láncú televízióhálózat és az audiovizuális stúdió létrehozása. Mert ez bizony egymaga két, két és fél millió forintba kerülne. Ügy számítja, hogyha társadalmi munkában elvégzik majd az összes terep- rendezést és parkosítást, megtakaríthatnak szép summát, a rávalót. Az igazsághoz tartozik, hogy csak Pest megyében lesz az első a tervezett oktatási-nevelési központ. Hasonló néhányat már létrehoztak az országban. Akadnak tehát többen, akik fölismerték: a mai iskolák a holnap gyerekeinek is készülnek, s a ma felnőttel felelősek a jövő nemzedékért. Az anyagi eszközök ilyetén koncentrálásának fontosságát pedig — jól ismerve a népgazdaság helyzetét — igazán nem kell különösebben bizonygatni. Dodó Györgyi KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Színek, formák és stílusok % Roisz Vilmos festményei ^ a Váci Fényforrás és Alkat- í részgyárban tekinthetők ^ meg november 24-ig. — Ur- '/ bán Teréz kerámiái a Ma- % dách Imre Művelődési Köz- j pontban láthatók november 30-ig. Vác első üzemi kiállítóhelyiségében rendezték meg Roisz Vilmos tárlatát. A festő tekintélyes múltra tekinthet visz- sza. 1906-ban született Bur- genlandban, ifjúkorát Sopronban élte. Réti István növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán 1933-ban. Több város múzeumában őrzik képeit, önálló kiállítása volt Budapesten, Vácott, Győrött és Szentendrén. Művészetében a világ egy részének a bemutatására törekszik. Ezt két oldalról közelíti meg. Egyrészt a valóság külső héjának, természeti, történelmi kategóriájának festői visszatükrözésével, másrészt a kozmosz ábrázolásával, amely — tematikájából adódóan — természetesen elvontabb. Életművének fontos eleme, hogy elsők között festett 1934- ben diósgyőri ózdi kohót és nagyolvasztóban dolgozó kohászokat. Érdekli a magyar város képe, Győr, Kőszeg, Sopron, Szentendre, Veszprém általános arculata. A közös vonásokat éppúgy felmutatja festményein, mint a települések egyedi jellegét Kozmosz sorozata elvonatPest megyében is megkezdődtek Ifjúsági könyvnapok Az ifjúsági könyvnapok Pest megyei megnyitójára tegnap került sor Dunakeszin. Délelőtt szakmai tanácskozás — A könyv és ifjúság vándordíjpályázat — állt a nap középpontjában, majd gyermekműsorokat, valamint író—olvasó találkozókat rendeztek. Ez utóbbiakon As- perján György és Fábián Zoltán prózaírókkal, illetve Nagy Gáspár, Zalán Tibor költőkkel találkozhattak a fiatalok. Délután, az ünnepélyes megnyitót követően — a művelődési központ nagytermének közönségét dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára köszöntötte. Ezután irodalmi játék következett, ennek befejeztével a Vujicsics együttes lépett a színpadra. Fellépésüket nagy érdeklődés kísérte csakúgy, mint azt a találkozót, melynek főszereplője Koltay Gábor filmrendező volt. A nap záróprogramjaként a dunakeszi Radnóti Miklós irodalmi színpad műsorának: A fél álmainknak tapsolhattak a nézők. Az ifjúsági könyvnapok megyei rendezvénysorozatának következő eseményére november 23-án Dabason kerül sor. Az elkövetkezendő napokban egyébként megyénk több településén érdekes, könyvcentrikus programokkal várják a fiatalokat: egyebek között Pomázon, Abonyban, Érden, Nagykátán, Ráckevén és Cegléden. K. É. Fél évszázada, a szeptember 13-éra virradó éjszaka a bia- torbágyi vasúti viaduktnál pokolgép robbant, felszakította az egyik sínszálat. A katasztrófa következtében a bécsi gyorsvonat 22 utasa meghalt, 17-en pedig súlyosan megsérültek. E tragikus emlékű események ötvenedik évfordulója alkalmából számos cikk, tanulmány jelent meg a közelmúltban. a Kossuth Könyvkiadó pedig nemrég adta ki Nemes Dezső könyvét A biator- bágyi merénylet és ami mögötte van címmel. Megfelelő ürügy A szerző a hiteles politikai háttér megrajzolása után a korabeli újságcikkek, dokumentumok és a belőlük levont következtetések alapján kimutatja, hogy a különböző, ellentmondásos verziók _ után „magányos merénylőként” szerepeltetett Matuska Szilveszter tulajdonképpen az akkori uralkodó osztály egyik szárnyának, a Gömbös—Horthy csoportnak az eszköze volt. Ezt Nemes Dezső lépésről lépésre bizonyítja. Mint írja, Horthy már 1931. februárjában koronatanácsi ülésen sürgette a statárium bevezetését preventív jelleggel, a rendszer számára félelmetes forradalmi veszély elhárítása érdekében. Akaratát nem tudta keresztülvinni. mert a tanácskozás résztvevőinek többsége, köztük Bethlen miniszterelnök ebben akkor nem támogatta. ÚJ POLITIKAI KÖNYVEK A biatorbágyi merénylet háttere A statáriumot sürgetőknek tehát meg kellett nyerniük a vonakodókat a dolog elhalasztásával és megfelelő ürügy kivárásával. Az ürügyet alig fél esztendővel később a torbágyi vonatrobbantás szolgáltatta. A könyv sorra elemzi a katasztrófát kísérő sajátos momentumokat. Lehet-e például véletlennek tekinteni, hogy a bécsi gyors „megcsappant közönséggel’’ indult el a Keleti pályaudvarról? Honnét tudták egyesek, hogy valamilyen oknál fogva nem ajánlatos ezzel a vonattal utazni? Tény, hogy a 105 utasból mindössze három volt az első osztályon és közöttük egyáltalán nem találni diplomatát, minisztériumi tisztségviselőt vagy a vezető hazai tőkés körökhöz és családjaikhoz tartozókat. A vonatrobbantók előzékenyen gondoskodtak arról is. hogy legyen valamilyen konstruált alap a kommunisták gyanúsítására. A pályatesten hagytak egy borítékot kézírásos szöveggel, amelyre hivatkozva az uralkodó körök azonnal megkezdhették a kommunisták elleni uszítást, őket vádolva a merénylettel. Szeptember 20-án kihirdették a röqtönbíráskodás kiterjesztését a kommunista mozgalomban való részvétel „bűnére” és elrendelték a gyűléstilalmat. Tanúvallomások A statáriumrendelet, az, hogy a rögtönbíráskodás ki- terjesztését gyűléstilalommal kapcsolták össze, megerősítette azt a felismerést, hogy a merénylet a magyar uralkodó körök szélsőjobboldali elemeinek műve. Mivel a kommunisták elleni vádak rövid idő alatt tarthatatlanná váltak, más módon próbálták elrejteni a robbantás mögött álló erőket. Bécsben elfogták Matuska Szilvesztert és őt szerepeltették egyedüli tettesként. A szerző megismerteti olvasóit Matuska életével, és feltárja kapcsolatait a horthysta körökkel. Bizonyítást nyert a különböző tanúvallomások alapján, hogy gyakran találkozott Gömbössel és a merénylet előtt, szeptember 8-án, az éjszakát Nagytétényben, szállodában töltötte. Itt volt Gömbös Gyula villája is. Ezek a tanúvallomások természetesen nem a merénylet után hangzottak el, hanem 1967—1968- ban, amikor a belügyi szervek megpróbálták felderíteni az ügv hátterét, és kihallgatták a més fellelhető tanúkat. Számos részlet még ma sem kellően tisztázott. A szerző azt tartja legvalószínűbbnek, hogy Matuska — aki a biatorbágyi mellett a jüterbogi és az ans- bachi merényletet is magára vállalta — főként beszerző és szállító feladatokat végzett. S Torbágyon a megmenekült utas szerepét valószínűleg azért játszatták el vele, hogy ha később szükséges, a merénylet vállalására kényszeríthessék. Ez meg is történt. Szakértői vélemény A totális diktatúrát szorgalmazó körök, amelyek az első menetben kudarcot vallottak, s a kommunisták elleni hamis vádakat nem tarthatták tovább, mindent megtettek, hogy a magányos merénylő verzióját elfogadtassák a közvéleménnyel. A könyvet függelék egészíti ki, melynek legizgalmasabb része az 1981-ben készített írásszakértői vélemény. A műszeres laboratóriumi vizsgálatok és az írás általános sajátosságai alapján egyértelműen megállapítja, hogy a provokatív szövegű cédula írója és Matuska Szilveszter kézírása mindenben lényegesen eltér egymástól. G. S. Roisz Vilmos: Szentendre, 1977 (olaj) koztatott, Roisz Vilmos vonzódik a zenéhez is, Éneklő figuráin felfedezhetjük a muzsika dallam- és stílusvilágának a hatását. Meghívóján olvashatjuk Urban Teréz önvallomását. „A főiskola elvégzése után a Szentendrei Kerámia Üzem tervezője lettem. Ügy érzem, ez a tény és az itt végzett munka meghatározza életutamat. Sokszor mellékvágányba futó feladatok elvégzésére kényszerül itt az ember. Erősen kell hinnie, hogy nincs rossz, méltatlan feladat, csak értéktelen megoldás”. Urbán Teréz tárlata a művek értéke révén meggyőző. Kerámia faliképeinek korrekt formája, kellemes színvilága alkalmas arra, hogy lendítsen lakáskultúránkon, a belső teret otthonná avassa. Ezért érezzük őszintének az önvallomásban leírt sorait: „mindezeken kívül feladatokat találok és adok magamnak, élményeimet, ötleteimet próbálván kerámiában megvalósítani. Az alapkultúrák és a népművészetek mélységes tisztelete mellett új megoldásoktól sem zárom el magam, de a színhez, formákhoz, vonalhoz ragaszkodom. A természetnél nincs csodálatosabb, és hinni kell, hogy az ember annak egy része”. Bor- sódyné Urbán Teréz művészete mindenképpen. Losonci Miklós RADIOFIGYELO AZ AKTUALITÁSOK jegyében. Ha ugyanaz a darab, változatlan a szereplőgárda, akkor sincs két egyforma előadás. E színházi alapigazság igaz Wisinger István egyenesben, élő, adásban közvetített a Hívja a 33—43—22-t című riportjaira, hiszen itt a szereplők is változnak, s mint ez alkalommal tapasztaltuk a műsorban csak a cím maradt a régi. Most két, mindenki által ismert sportszakember, Mészöly Kálmán, a labdarúgóválogatott szövetségi kapitánya és a labdarúgó-szövetség elnökévé vedlett Szepesi György ült a mikrofon mögé, hogy válaszoljon a szurkolók és a riporter kérdéseire. Az aktualitások, s az ünneplés jegyében született a műsor, hiszen végeredményben az angliai tisztes vereség ellenére is bejutottunk a VB-döntőbe. A labdarúgás nemzeti ügy nálunk, állította Wisinger, s ha e kijelentés igazában kételkedem is (nem biztos, hogy azok vannak többen, akik jobban kiabálnak), magam is úgy gondolom, hogy ez alkalommal százezrek telepedtek a rádiókészülékek mellé, hogy valami újat halljanak a fociról, a focistákról. A fociról, s nem Mészölyről, a fociról és nem Szepesiről. Talán e nyomásnak engedve, s szakítva a műsor savát-bor- sát megadó korábbi gyakorlattal olyan beszélgetéseket hallottunk, amelyek bármilyen címen, bármikor szerepelhettek volna a rádió kínálatában. Persze ha fociról van szó, sohase legyen nagyobb baj. Az igazsághoz tartozik, hogy Mészöly Kálmán nem az a karakter, aki könnyen megnyílik a kérdező előtt, s mert a labdarúgásban van csak igazán otthon, nem is hajlandó, s nem is nagyon tud másról beszélni. Ezészen más a helyzet Szepesi Györggyel. Ö most hatvanéves, majd negyven évet állt a mikrofon mögött, egy kicsit maga a rádió. Megérdemeltünk volna egy jutalomjátékot, egy olyan beszélgetést, ahol nemcsak az MLSZ elnökét, hanem Szepesi Györgyöt is kérdezik. KAGYLÓZENE. A rádió energiát és költséget nem kímélve munkálkodik azon, hogy a szép magyar beszéd műhelye legyen. Munkatársai okítására a legjobb szakembereket szerződteti, gyakorlás céljára stúdiókat bocsát rendelkezésükre, s ami szintén nem lebecsülendő, több műsor is foglalkozik nyelvőrködéssel. E dicséretes igyekezet eredménye, hogy ma már csak ritkán hallunk magyartalan szót, vagy hangsúlyt a műsorokban. Ha mégis van, annál jobban bántja fülünket. Méginkább bosszankodunk, ha a rossz példát mutató beszéd éppen egy irodalmi, nyelvi játékokkal operáló műsorra nyomja rá bélyegét. A mikrofon furcsa szerkezet. Ahelyett, hogy eltüntetné, felerősíti a majd mindegyikünknél fellelhető kisebb-na- gyobb beszédhibákat. Az olyanokat is amelyekről talán neim is tudunk, s beszélgetés közben mások sem figyelnek fel rá. Igen ám, csak hogy aki egy oly fontos gyerekműsor házigazdáin, főszereplője, mint a Kagylózen a. annál már nem tekinthető bocsánatos bűnnek, hogy rosszul, hibásan intonál. Mégsem a Varga Csaba hibája. hanem a kollégáké, a barátoké. hogy nem hívják fel e javítható hiányosságokra a figyelmét. Mi most megtesszük. Cs. A.