Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

HAGYOMÁNYŐRZÉS KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A múlt a jövő szerves része A művelődési ház és helytörténeti kiállítás felújított homlokzata ::.a jelen embere a jövőt építi, de a múltból merít —, másolom ki e sorokat a du- nabogdányi német nemzetisé­gi néprajzi gyűjtemény ven­dégkönyvéből. A dátum 1971, alatta olvashatatlan aláírás. Már vagy fél órája bolyon­gok körbe-körbe a két terem­ben, nem tudva betelni az anyag szemet, szellemet gyö­nyörködtető gazdagságával, a régvolt hétköznapok, tárgyak­ban megőrzött, s a ma embe­ré elé idézett valóságával. Micsoda munka, a hagyomá­nyok mily féltő s megőrizni kívánó, beszédes bizonyítéka ez a kiállítás! S mindez majd­hogynem egyetlen ember, Antos Károlyné nyugdíjas pe­dagógus megszállottságának gyümölcse, magát nem kímélő, tékozló jótékonysága, ahogy a már-már pusztulásra ítélt ér­tékeket megmentve, össze­gyűjtve, átadta a községnek. A? első darab Miért is beszélünk ma újra egy immár tíz éve létező s a két vaskos vendégkönyv ta­núsága szerint az egész köz­ségben ismert, de az ország más tájairól, sőt. az ország­határon túlról is sokak által látogatott kiállításról? Mert ennek a gyűjtemény­nek története van, hosszú évekre visszanyúló, hányatott sorsa, ami végre most — úgy ígérik — nyugvópontra jut. A szerencsés végkifejlet előtt, idézzünk föl a nehéz múltból valamit —, tán1 kicsit memen- tónak is — természetesen a legilletékesebbel, Antos Ká- rolynéval. — A hatvanas évek közepé­től egyre-másra tűntek el, ke­rültek szemétre vagy föl a padlásokra a már használha­tatlan, vagy csak annak ítélt régi tárgyak, eszközök, búto­rok, ruhák; megindult nálunk is a_ nagy modernizálódás. El­tűnődtem, milyen szegények leszünk, ha minden, ami a dunabogdányi német lakos­ság évszázados életformáját jellemezte, egyszer csak telje­sen eltűnik. Ekkor kezdtem neki, tanítványaimmal, csalá­dommal a gyűjtésnek. Az el­ső megmentett tárgyunk egy kulacs volt. Aztán szinte ész­revétlenül gyűltek a tárgyak, a falu lakossága lelkesen hoz­ta, amije volt. A növekvő gyűjteménynek azonban hely is kellett. A gyűjtemény egé­szen a mai napig csak ideig­lenesen létezhetett, pedig már 1971 óta tájházról álmodoztak mindazok, akik a hagyomány- őrzést, a múltat a jövő fon­tos, szerves részének tekintik. Tájház helyett — az állandó anyagi nehézségek miatt — a művelődési ház bal szárnyá­ban levő két helyiségbe köl­töztették a gyűjteményt. Farsangi bál Antos Károlyné nem kis keserűséggel idézte, mert em­lékezete minden dátumot hí­ven megőrzött, a kiállítás megszűnéseinek, újra rende­zéseinek sorát. 1971. június 12. az első megnyitó, 1971. november 16-án azonban ki­ürítik a szobákat, mert a köz­ségnek átmenetileg másra kell a művelődési ház helyisége, 1973-ban újra berendezhetik, de egy év múlva ismét köl­töznek, 1975. június 16-án is­mét megnyílik, de már 1976 novemberében zár a kiállítás, 1978. májustól 1979. január 30-ig ismét van helytörténeti kiállítása Dunabogdánynak, 1980 farsangján azonban a báli rendezvények miatt ismét szüksége van a két teremre. — Ennyi elég is a múltidé- zés'ből. Térjünk vissza a je­lenbe, a már említett szeren­csés végkifejlethez. Erről Varga József, a község ta­nácselnöke szólt. — Régi gondunk, hogy büsz­keségünk, a helytörténeti gyűjtemény megfelelő és vég­leges helyet kapjon. Most már nyugodtan múlt időben fogal­mazhatok! Befejeződött a mű­velődési ház majd félmilliós felújítása. Belső átalakítással bővítettük a könyvtárt, új klubhelyiséget alakítottunk ki, és ezzel a rekonstrukcióval a kiállítás, a boltíves utcai rész­ben végleges elhelyezést nyert. — És a tájházra vonatkozó elképzelések? Realitások — Az egyetlen számításba jöhető, még eredeti formájá­ban létező parasztház ma már olyan rossz állapotban van — sajnos a tudajdonosok is nagyon magas árat kémek érte —, hogy rendbehozatala meghaladja anyagi erőinket. Reálisan kell gondolkoznunk! Ügy érzem, a művelődési ház­ban megfelelő körülményeket tudtunk biztosítani a gyűjte­mény számára. Járom a kiállítást. Meg- megállok a nagy gonddal, szépen elrendezett tárgyak előtt. A mángorló kerekét tű­nődve megforgatom, rácsodál­kozom a kéthasú, groteszk formájú szódásüvegre, farkas­szemet nézek a falakról lete­kintő, hajdanvolt komoly asz- szonyságokka'l, férfiemberek­kel, a nagy ovális fényképről ünnepélyesen lepillantó csa­láddal. — Egy-egy tárgyat, ha ki­emelnénk, önmagában nincs akkora értéke — magyarázza Antos Károlyné — így egészé­ben van nagy jelentősége a gyűjteménynek, hogy sikerült egy teljes belső enteriőrt ösz- szeállítani, a részletek sokfé­leségével, ami híven tükrözi, íme így éltek őseink, ilyen szerényen, mégis gazdagon. S. Horváth Klára Csíllagszemű kerámiák, képnapló Kovács Éva keramikusmű­vész kiállítása a tápiószelei Blaskovich Múzeumban novem­ber 10-ig tekinthető mej?. Bíró Áclám akvarelljci a Dunamenti Regionális Vízmű váci egysé­gének központjában láthatók november közepéig. Figurálisán A felejthetetlen Kovács Margit nemcsak klasszikus életművet hagyott hátra, ha­nem divattá is emelte a ke­rámiát. önértékein túl ez is hozzájárul Kovács Éva mű­vészetének közönségsikeréhez, mely megérdemelt. Ismert ke­ramikus, 1962-ben kapott dip­lomát az Iparművészeti Főis­kolán. Nem nézte le az ipari tervezést sem, 1965-ig a Grá­nitgyárban készített különböző edényeket, készleteket. Ettől kezdve azonban önálló alkotó­ként ismert, aki lassan két év­tizede szerkeszt figurális kerá­miát. Részt vett munkáival a siklósi és pécsi biennálékon és szerepelt az I. torontói ipar- művészeti világkiállításon. Munkássága országosan iS' mert és elismert, ezt igazolja szegedi, dunaújvárosi, békés­csabai, budapesti és gödöllői kiállításainak sikere. Életet idéz Tápiószelei bemutatkozása rendkívül szabatos a témavá­lasztást és a formakezelést il­letően is. E kerámiák kis szobrok — az életet idézik, an­nak szerelem, születés, anya­ság, tánc, lakodalom, elmúlás — fejezeteit. Olyan jelentős munkáinak játékos kedvessége, hogy a Temetés-jelenet kék alakjai sem nyomasztók, ha el is térnek a fehér Táncosok kört alkotó négyes csoportjá­tól. Minden alakja csillagszer mű; Kovács Éva hisz az em­beri jóságban, szépséggel te­remti, bővíti is azt. Nincs res- tellnivaló azon, hogy lelkűiéi­ben Kovács Margit tanítványa, teljesítményeiben az önérték törvénye és értékréh'dj’é csil­lan mély tisztasággal,- egysze­rű tökéletességgel. Váci forrás Az akvarellben egyéniség, Bíró Ádám feltétlenül az. Nap­lementéinek tüzessége eredeti szemléletről tanúskodik. Vá­con született, Vácon van a munkahelye, ott alkot, s a vá­ros jelenti témáinak forrását. Legtöbb vízfestménye a váci utcákat, a vízpartot, a Na­szályt idézi, az innen látható távoli hegyekét. Naplót ír ké­pekkel kazlakról, váci kiraka­tokról, a Barátok templomáról, szerelőről, évszakokról, mun­kás hétköznapokról. Végh Rezső, Bornemisza Géza is­merték el értékeit, szépek tus­rajzai is. Költői finomságok rezegnek felületein, Amikor n zöld barnába hajlik, vagy amikor A város aludni készül könnyeden haboskék árnyala­tokban. Ahogy Hann Ferenc állapította meg 1979-es meg­nyitójában: Bíró Ádám a, technika biztos ismeretében mutatja fel személyiségét, közli gondolatait, tárja elénk világképét akvarelljeiben. Jó szemmel figyeli, elemzi, vizs­gálja a környező valóságot. A festői téma rangjára emeli a fény moduláló erejének megfe­lelően változó utcát, házfalat, vizet, dombokat. Szépkeresés önmegújulásainak forrása szorgalma és az állandó él­mény, melyet naponta felfe­dez önmaga és festészete szá­mára. Ez egyszerre műbészi gyakorlata és ars poeticája. Idézem vallomását: Sértetlenül egyedül a szép keresésének vá­gya maradt meg. Szeretném megállítani, megszelídíteni a megfoghatatlan időt, és a tér­rel kibékítve, színekben és vo­nalakban pihenésre kényszerí­teni ... A szép izgalmát, a hangulatot igyekszem a sík dimenziójába varázsolni. Re­mélem, hogy sok embernek sikerül az érzést, az elmúlt csodálat hangulatát átadnom. A kérdésre válaszolhatunk; sikerült, mert a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgaz­dálkodási Vállalat dunaha- raszti és váci központjaiban rendezett Bíró-kiállítás sok embernek, sok kétkezi munkás­nak jelentett élményt. Losonci Miklós Bíró Ádám tusra.fza Kovács' Éva.: Menyecske PÁLYÁZAT NYUGDÍJASOKNAK Az oktatás tapasztalatai Emlékek, küzdelmek, ta­pasztalatok címmel pályázatot hirdetett a Pedagógusok Szak- szervezete, közösen a Hazafias Népfronttal, a Magyar Nők A vasaló őse egy mángorló Ba-Fcza Zsolt felvételei TV-FIGYELO nem hazai ínyencség közül válogathat. Ami az itthon készült — a legjobb értelemben vett — okításokat illeti, azok egyik legfrissebb darabja A kamasz­kor körül című sorozat, amely címének és rendeltetésének megfelelően a serdülő lelkek titkait nyitogatja, mégpedig igen-igen közérthetően és kedvesen játékos formában. Amint azt az érdekelt nézők tapasztalhatták, az adásfo­lyam gazdája, Vekerdy Ta­más pszichológus — jegyezzük meg: ritka szépen szőlő, fe­gyelmezett szelídségével eleve csatát nyerő televíziós szemé­lyiség — a tízen túliak em­berré érésének gondjait any- nyi szeretettel és megértéssel veszi számba, hogy zordon apa, illetőleg szeszélyes anya le­gyen a talpán az, aki ne szé- gyellné el magát korábbi, jo­gosnak vélt, ám jogtalan kitö­réseiért. Lám, legutóbb is mily bólogatós rábeszéléssel kérlelt minden érdekeltet: ne kapjon ki állítólagos lustaságáért folytonosan az a testében gyorsan növekvő, lelkivilágá­ban most kitárulkozó kamasz. Hagyjuk csak, hadd tűnődjék kedvére... A másik, szintén csillagos ötöst érdemlő ismeretterjesztő vállalkozásunk, az immár többször is megdicsért Kalen­dárium. Amilyen egyszerű, sallangtalan a megjelenési formája, olyannyira tartalmas is. Vasárnap délután — már ami az elmúlással kapcsola­tos hiedelmek, tudományos föltételezések csokrát illeti —, még egyenesen a nézői szí­vekhez szólt. Több hely nem lévén, Juhász Árpád műsorá­ról most csak ennyit: így kell 1 ezt csinálni. Akácz László Országos Tanácsával, a Ma-, gyár Vöröskereszttel, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi, továbbá a Művelődési Minisz- . tériummal, az Országos Pe­dagógiai Könyvtár és Mú­zeummal, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulattal és az Állami Biztosítóval. A pá­lyázatra elsősorban nyugdíjas pedagógusok visszaemlékezé­seit, pályamunkáit várják, an­nak érdekében, hogy történeti és pedagógiai tapasztalataikat összegyűjthessék, megőrizhes­sék. Az érdeklődők több téma­körből választhatják ki pálya­művük tárgyát. Az oktató-ne­velő munka általánosítható ta­pasztalataival kapcsolatban a különböző’ korosztályok, tele­pülések — elsősorban az apró­falvak és a munjsáskerületek — oktatási intézményeinek,te­vékenységét elemző műveket éppúgy készíthetnek, mint a felszabadulás előtti időszak, majd az elmúlt évtizedek küzdelmeiről, a szocialista is­kola megteremtéséért és fej-; lesztéséért végzett munka em- lékeiről szóló dolgozatokat. A kéziratok témája lehet a szak- szervezeti munka emlékeinek, tapasztalatainak összegzése, a pályakezdő pedagógusok mun­kájának segítése, továbbá az életmód változásainak bemuta­tása is. k A jeligés pályázatra 10—20 gépelt oldal terjedelmű mű­veket várnak, s kérik a rész­vevőktől, hogy a témájukhoz kapcsolódó esetleges eredeti dokumentumokat is csatolják. A pályamunkákat 1982 októ­ber 31-ig kell beküldeni a Pe­dagógusok Szakszervezete munkaügyi és szociális osztá­lyának címére: Budapest, Gorkij fasor 10 1417. Bővebb felvilágosítást is itt nyújtanak az érdeklődőknek* az minden volt, csak nem teli- találatos. A trónörökös szere­pében lglódi István például oly ernyedt blazírtsággal pró­bált egy birodalom urává len­ni, hogy szándékának ko­molysága egyszerűen hihetet­lennek tetszett. Felséges aty­jaként Némethy Ferenc pedig még paródiaként sem tudta megidézni azt a robusztus vén­embert, aki — mint köztudo­mású — a mindent megfon­toltam és meggondoltam le­gendás imamondatával vitte bele birodalmát az első vi­lágháborúba. A játszó szemé­lyek közül egyes-egyedül Sza­bó Sándor Wallon főkamará­sának kegyetlen hatalmassá­ga sugárzott úgy, ahogyan an­nak sugároznia kellett. Ami pedig a rendezést ille­ti, hát valamiképpen az is lglódi trónörökös lassúdad passzivitásához igazodott. A hosszas társas tűnődéseket fi­gyelve, dehogyis gondolhatta a néző, hogy itt most tényleg a golyó vagy a kötél kockáza­ta forog fenn. Sokkal inkább azt vélhette, miszerint e zö­mében egyenruhás ifjak ope- rettes külsőségek közepette csak úgy eszmét cserélgetnek. Egy szó, mint száz, A szürke eminenciásból nem kerekedett sem történelmi, sem uralkodó családi dráma. A néző leg­feljebb csak tudomásul vehet­te a történteket, de elhinni aligha tudta azokat. Ismeretterjesztés. Aki szű­kebben vett szakmája mellett más tudományok birodalmá­ba is szeret betekinteni, az mostanában számos hazai és Eminenciás. Ki ölte meg Kennedyt? — ismétli még most is a kérdést e század embere szinte ugyanúgy, ahogyan az Osztrák—Magyar Monarchia lakossága — s vele együtt persze a fél világ —, tanako­dott azon, hogy miképpen lel­te halálát I. Ferenc József apostoli uralkodó trónjának örököse, Rudolf herceg. Sem arra, sem erre nincs válasz. Csupán a feltevések garma­dája született meg mindkét ügyben, amely fantazmagóriák egyike-másika aztán irodalmi vagy más egyéb megjelenési alakot is öltött. Hollós Korvin Lajos, ez a manapság méltatlanul keve­set emlegetett munkásból lett író szintén témát látott ebben véres históriában, és egy úgy­nevezett áltörténeti regényt kerekített róla. Az ő — tudo­mányosan természetes mód nem igazolt — feltevése az, hogy a liberális eszmékkel ka­cérkodó Rudolf egy összees­küvés élére áll, s amikor ép­pen át akarja venni atyjától a hatalmat, árulás folytán, legfelsőbb parancsra megölet- tetik. A mese nincs sem különböző karaktereknek, sem pedig for­dulatoknak híján, így hát Bí­ró Zsuzsa egészen takaros kis forgatókönyvet tudott sikerí- teni belőle Hajdúfy Miklós rendező számára. A várt és lehetséges izgalmak azonban elmaradtak. Ennek oka egy­részt a szereposztásban, más­részt a megelevenítés hogyan­jában és mikéntjében kere­sendő. Ami az előbbit illeti, hát

Next

/
Oldalképek
Tartalom