Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-03 / 258. szám
HAGYOMÁNYŐRZÉS KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A múlt a jövő szerves része A művelődési ház és helytörténeti kiállítás felújított homlokzata ::.a jelen embere a jövőt építi, de a múltból merít —, másolom ki e sorokat a du- nabogdányi német nemzetiségi néprajzi gyűjtemény vendégkönyvéből. A dátum 1971, alatta olvashatatlan aláírás. Már vagy fél órája bolyongok körbe-körbe a két teremben, nem tudva betelni az anyag szemet, szellemet gyönyörködtető gazdagságával, a régvolt hétköznapok, tárgyakban megőrzött, s a ma emberé elé idézett valóságával. Micsoda munka, a hagyományok mily féltő s megőrizni kívánó, beszédes bizonyítéka ez a kiállítás! S mindez majdhogynem egyetlen ember, Antos Károlyné nyugdíjas pedagógus megszállottságának gyümölcse, magát nem kímélő, tékozló jótékonysága, ahogy a már-már pusztulásra ítélt értékeket megmentve, összegyűjtve, átadta a községnek. A? első darab Miért is beszélünk ma újra egy immár tíz éve létező s a két vaskos vendégkönyv tanúsága szerint az egész községben ismert, de az ország más tájairól, sőt. az országhatáron túlról is sokak által látogatott kiállításról? Mert ennek a gyűjteménynek története van, hosszú évekre visszanyúló, hányatott sorsa, ami végre most — úgy ígérik — nyugvópontra jut. A szerencsés végkifejlet előtt, idézzünk föl a nehéz múltból valamit —, tán1 kicsit memen- tónak is — természetesen a legilletékesebbel, Antos Ká- rolynéval. — A hatvanas évek közepétől egyre-másra tűntek el, kerültek szemétre vagy föl a padlásokra a már használhatatlan, vagy csak annak ítélt régi tárgyak, eszközök, bútorok, ruhák; megindult nálunk is a_ nagy modernizálódás. Eltűnődtem, milyen szegények leszünk, ha minden, ami a dunabogdányi német lakosság évszázados életformáját jellemezte, egyszer csak teljesen eltűnik. Ekkor kezdtem neki, tanítványaimmal, családommal a gyűjtésnek. Az első megmentett tárgyunk egy kulacs volt. Aztán szinte észrevétlenül gyűltek a tárgyak, a falu lakossága lelkesen hozta, amije volt. A növekvő gyűjteménynek azonban hely is kellett. A gyűjtemény egészen a mai napig csak ideiglenesen létezhetett, pedig már 1971 óta tájházról álmodoztak mindazok, akik a hagyomány- őrzést, a múltat a jövő fontos, szerves részének tekintik. Tájház helyett — az állandó anyagi nehézségek miatt — a művelődési ház bal szárnyában levő két helyiségbe költöztették a gyűjteményt. Farsangi bál Antos Károlyné nem kis keserűséggel idézte, mert emlékezete minden dátumot híven megőrzött, a kiállítás megszűnéseinek, újra rendezéseinek sorát. 1971. június 12. az első megnyitó, 1971. november 16-án azonban kiürítik a szobákat, mert a községnek átmenetileg másra kell a művelődési ház helyisége, 1973-ban újra berendezhetik, de egy év múlva ismét költöznek, 1975. június 16-án ismét megnyílik, de már 1976 novemberében zár a kiállítás, 1978. májustól 1979. január 30-ig ismét van helytörténeti kiállítása Dunabogdánynak, 1980 farsangján azonban a báli rendezvények miatt ismét szüksége van a két teremre. — Ennyi elég is a múltidé- zés'ből. Térjünk vissza a jelenbe, a már említett szerencsés végkifejlethez. Erről Varga József, a község tanácselnöke szólt. — Régi gondunk, hogy büszkeségünk, a helytörténeti gyűjtemény megfelelő és végleges helyet kapjon. Most már nyugodtan múlt időben fogalmazhatok! Befejeződött a művelődési ház majd félmilliós felújítása. Belső átalakítással bővítettük a könyvtárt, új klubhelyiséget alakítottunk ki, és ezzel a rekonstrukcióval a kiállítás, a boltíves utcai részben végleges elhelyezést nyert. — És a tájházra vonatkozó elképzelések? Realitások — Az egyetlen számításba jöhető, még eredeti formájában létező parasztház ma már olyan rossz állapotban van — sajnos a tudajdonosok is nagyon magas árat kémek érte —, hogy rendbehozatala meghaladja anyagi erőinket. Reálisan kell gondolkoznunk! Ügy érzem, a művelődési házban megfelelő körülményeket tudtunk biztosítani a gyűjtemény számára. Járom a kiállítást. Meg- megállok a nagy gonddal, szépen elrendezett tárgyak előtt. A mángorló kerekét tűnődve megforgatom, rácsodálkozom a kéthasú, groteszk formájú szódásüvegre, farkasszemet nézek a falakról letekintő, hajdanvolt komoly asz- szonyságokka'l, férfiemberekkel, a nagy ovális fényképről ünnepélyesen lepillantó családdal. — Egy-egy tárgyat, ha kiemelnénk, önmagában nincs akkora értéke — magyarázza Antos Károlyné — így egészében van nagy jelentősége a gyűjteménynek, hogy sikerült egy teljes belső enteriőrt ösz- szeállítani, a részletek sokféleségével, ami híven tükrözi, íme így éltek őseink, ilyen szerényen, mégis gazdagon. S. Horváth Klára Csíllagszemű kerámiák, képnapló Kovács Éva keramikusművész kiállítása a tápiószelei Blaskovich Múzeumban november 10-ig tekinthető mej?. Bíró Áclám akvarelljci a Dunamenti Regionális Vízmű váci egységének központjában láthatók november közepéig. Figurálisán A felejthetetlen Kovács Margit nemcsak klasszikus életművet hagyott hátra, hanem divattá is emelte a kerámiát. önértékein túl ez is hozzájárul Kovács Éva művészetének közönségsikeréhez, mely megérdemelt. Ismert keramikus, 1962-ben kapott diplomát az Iparművészeti Főiskolán. Nem nézte le az ipari tervezést sem, 1965-ig a Gránitgyárban készített különböző edényeket, készleteket. Ettől kezdve azonban önálló alkotóként ismert, aki lassan két évtizede szerkeszt figurális kerámiát. Részt vett munkáival a siklósi és pécsi biennálékon és szerepelt az I. torontói ipar- művészeti világkiállításon. Munkássága országosan iS' mert és elismert, ezt igazolja szegedi, dunaújvárosi, békéscsabai, budapesti és gödöllői kiállításainak sikere. Életet idéz Tápiószelei bemutatkozása rendkívül szabatos a témaválasztást és a formakezelést illetően is. E kerámiák kis szobrok — az életet idézik, annak szerelem, születés, anyaság, tánc, lakodalom, elmúlás — fejezeteit. Olyan jelentős munkáinak játékos kedvessége, hogy a Temetés-jelenet kék alakjai sem nyomasztók, ha el is térnek a fehér Táncosok kört alkotó négyes csoportjától. Minden alakja csillagszer mű; Kovács Éva hisz az emberi jóságban, szépséggel teremti, bővíti is azt. Nincs res- tellnivaló azon, hogy lelkűiéiben Kovács Margit tanítványa, teljesítményeiben az önérték törvénye és értékréh'dj’é csillan mély tisztasággal,- egyszerű tökéletességgel. Váci forrás Az akvarellben egyéniség, Bíró Ádám feltétlenül az. Naplementéinek tüzessége eredeti szemléletről tanúskodik. Vácon született, Vácon van a munkahelye, ott alkot, s a város jelenti témáinak forrását. Legtöbb vízfestménye a váci utcákat, a vízpartot, a Naszályt idézi, az innen látható távoli hegyekét. Naplót ír képekkel kazlakról, váci kirakatokról, a Barátok templomáról, szerelőről, évszakokról, munkás hétköznapokról. Végh Rezső, Bornemisza Géza ismerték el értékeit, szépek tusrajzai is. Költői finomságok rezegnek felületein, Amikor n zöld barnába hajlik, vagy amikor A város aludni készül könnyeden haboskék árnyalatokban. Ahogy Hann Ferenc állapította meg 1979-es megnyitójában: Bíró Ádám a, technika biztos ismeretében mutatja fel személyiségét, közli gondolatait, tárja elénk világképét akvarelljeiben. Jó szemmel figyeli, elemzi, vizsgálja a környező valóságot. A festői téma rangjára emeli a fény moduláló erejének megfelelően változó utcát, házfalat, vizet, dombokat. Szépkeresés önmegújulásainak forrása szorgalma és az állandó élmény, melyet naponta felfedez önmaga és festészete számára. Ez egyszerre műbészi gyakorlata és ars poeticája. Idézem vallomását: Sértetlenül egyedül a szép keresésének vágya maradt meg. Szeretném megállítani, megszelídíteni a megfoghatatlan időt, és a térrel kibékítve, színekben és vonalakban pihenésre kényszeríteni ... A szép izgalmát, a hangulatot igyekszem a sík dimenziójába varázsolni. Remélem, hogy sok embernek sikerül az érzést, az elmúlt csodálat hangulatát átadnom. A kérdésre válaszolhatunk; sikerült, mert a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat dunaha- raszti és váci központjaiban rendezett Bíró-kiállítás sok embernek, sok kétkezi munkásnak jelentett élményt. Losonci Miklós Bíró Ádám tusra.fza Kovács' Éva.: Menyecske PÁLYÁZAT NYUGDÍJASOKNAK Az oktatás tapasztalatai Emlékek, küzdelmek, tapasztalatok címmel pályázatot hirdetett a Pedagógusok Szak- szervezete, közösen a Hazafias Népfronttal, a Magyar Nők A vasaló őse egy mángorló Ba-Fcza Zsolt felvételei TV-FIGYELO nem hazai ínyencség közül válogathat. Ami az itthon készült — a legjobb értelemben vett — okításokat illeti, azok egyik legfrissebb darabja A kamaszkor körül című sorozat, amely címének és rendeltetésének megfelelően a serdülő lelkek titkait nyitogatja, mégpedig igen-igen közérthetően és kedvesen játékos formában. Amint azt az érdekelt nézők tapasztalhatták, az adásfolyam gazdája, Vekerdy Tamás pszichológus — jegyezzük meg: ritka szépen szőlő, fegyelmezett szelídségével eleve csatát nyerő televíziós személyiség — a tízen túliak emberré érésének gondjait any- nyi szeretettel és megértéssel veszi számba, hogy zordon apa, illetőleg szeszélyes anya legyen a talpán az, aki ne szé- gyellné el magát korábbi, jogosnak vélt, ám jogtalan kitöréseiért. Lám, legutóbb is mily bólogatós rábeszéléssel kérlelt minden érdekeltet: ne kapjon ki állítólagos lustaságáért folytonosan az a testében gyorsan növekvő, lelkivilágában most kitárulkozó kamasz. Hagyjuk csak, hadd tűnődjék kedvére... A másik, szintén csillagos ötöst érdemlő ismeretterjesztő vállalkozásunk, az immár többször is megdicsért Kalendárium. Amilyen egyszerű, sallangtalan a megjelenési formája, olyannyira tartalmas is. Vasárnap délután — már ami az elmúlással kapcsolatos hiedelmek, tudományos föltételezések csokrát illeti —, még egyenesen a nézői szívekhez szólt. Több hely nem lévén, Juhász Árpád műsoráról most csak ennyit: így kell 1 ezt csinálni. Akácz László Országos Tanácsával, a Ma-, gyár Vöröskereszttel, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi, továbbá a Művelődési Minisz- . tériummal, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeummal, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal és az Állami Biztosítóval. A pályázatra elsősorban nyugdíjas pedagógusok visszaemlékezéseit, pályamunkáit várják, annak érdekében, hogy történeti és pedagógiai tapasztalataikat összegyűjthessék, megőrizhessék. Az érdeklődők több témakörből választhatják ki pályaművük tárgyát. Az oktató-nevelő munka általánosítható tapasztalataival kapcsolatban a különböző’ korosztályok, települések — elsősorban az aprófalvak és a munjsáskerületek — oktatási intézményeinek,tevékenységét elemző műveket éppúgy készíthetnek, mint a felszabadulás előtti időszak, majd az elmúlt évtizedek küzdelmeiről, a szocialista iskola megteremtéséért és fej-; lesztéséért végzett munka em- lékeiről szóló dolgozatokat. A kéziratok témája lehet a szak- szervezeti munka emlékeinek, tapasztalatainak összegzése, a pályakezdő pedagógusok munkájának segítése, továbbá az életmód változásainak bemutatása is. k A jeligés pályázatra 10—20 gépelt oldal terjedelmű műveket várnak, s kérik a részvevőktől, hogy a témájukhoz kapcsolódó esetleges eredeti dokumentumokat is csatolják. A pályamunkákat 1982 október 31-ig kell beküldeni a Pedagógusok Szakszervezete munkaügyi és szociális osztályának címére: Budapest, Gorkij fasor 10 1417. Bővebb felvilágosítást is itt nyújtanak az érdeklődőknek* az minden volt, csak nem teli- találatos. A trónörökös szerepében lglódi István például oly ernyedt blazírtsággal próbált egy birodalom urává lenni, hogy szándékának komolysága egyszerűen hihetetlennek tetszett. Felséges atyjaként Némethy Ferenc pedig még paródiaként sem tudta megidézni azt a robusztus vénembert, aki — mint köztudomású — a mindent megfontoltam és meggondoltam legendás imamondatával vitte bele birodalmát az első világháborúba. A játszó személyek közül egyes-egyedül Szabó Sándor Wallon főkamarásának kegyetlen hatalmassága sugárzott úgy, ahogyan annak sugároznia kellett. Ami pedig a rendezést illeti, hát valamiképpen az is lglódi trónörökös lassúdad passzivitásához igazodott. A hosszas társas tűnődéseket figyelve, dehogyis gondolhatta a néző, hogy itt most tényleg a golyó vagy a kötél kockázata forog fenn. Sokkal inkább azt vélhette, miszerint e zömében egyenruhás ifjak ope- rettes külsőségek közepette csak úgy eszmét cserélgetnek. Egy szó, mint száz, A szürke eminenciásból nem kerekedett sem történelmi, sem uralkodó családi dráma. A néző legfeljebb csak tudomásul vehette a történteket, de elhinni aligha tudta azokat. Ismeretterjesztés. Aki szűkebben vett szakmája mellett más tudományok birodalmába is szeret betekinteni, az mostanában számos hazai és Eminenciás. Ki ölte meg Kennedyt? — ismétli még most is a kérdést e század embere szinte ugyanúgy, ahogyan az Osztrák—Magyar Monarchia lakossága — s vele együtt persze a fél világ —, tanakodott azon, hogy miképpen lelte halálát I. Ferenc József apostoli uralkodó trónjának örököse, Rudolf herceg. Sem arra, sem erre nincs válasz. Csupán a feltevések garmadája született meg mindkét ügyben, amely fantazmagóriák egyike-másika aztán irodalmi vagy más egyéb megjelenési alakot is öltött. Hollós Korvin Lajos, ez a manapság méltatlanul keveset emlegetett munkásból lett író szintén témát látott ebben véres históriában, és egy úgynevezett áltörténeti regényt kerekített róla. Az ő — tudományosan természetes mód nem igazolt — feltevése az, hogy a liberális eszmékkel kacérkodó Rudolf egy összeesküvés élére áll, s amikor éppen át akarja venni atyjától a hatalmat, árulás folytán, legfelsőbb parancsra megölet- tetik. A mese nincs sem különböző karaktereknek, sem pedig fordulatoknak híján, így hát Bíró Zsuzsa egészen takaros kis forgatókönyvet tudott sikerí- teni belőle Hajdúfy Miklós rendező számára. A várt és lehetséges izgalmak azonban elmaradtak. Ennek oka egyrészt a szereposztásban, másrészt a megelevenítés hogyanjában és mikéntjében keresendő. Ami az előbbit illeti, hát
