Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

ŐRI ítia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM 1981. OKTÓBER 4., VASÁRNAP Alkalmazkodó ágazat Gyors, rugalmas változások Baromfinevelés, üszőtartás, juhászat A gombai Fáy András Ter­melőszövetkezetben az állat­tartásnak, az ebből származó árbevételnek mindig komoly jelentősége volt. Az állatte­nyésztésen belül a különböző állatfajok tartási technológiá­jának, illetve az ágazatok köz- gazdasági pozíciójának válto­zásával módosult a főágazat mérete, szerkezete, állóeszköz­állománya és a munka szak­mai színvonala is. Üzemi adottságok A változások az egész ter­melőszövetkezet termelésszer­kezetének módosulásával össz­hangban mindig a nagyobb nyereség elérését szolgálták. Az elmúlt 10 évben sok pénzt fordított a közös gazdaság a baromfiágazat fejlesztésére — a IV. ötéves terv időszakában —, majd a baromfiágazat mé­retének csökkentésére kény­szerült (V. ötéves terv idő­szakában, illetve VI. ötéves terv időszakának első felében). A megvalósult beruházások egy részét ma is rendeltetés­szerűen használják. A termelő egységek egy része alkalmas más állatfaj elhelyezésére is. Ez lehetővé tette, hogy a gaz­dasági kényszer adta körülmé­nyek között a főágazat szerke­zetén belül, aránylag gyors változtatást eszközöljenek. így került sor 1977 őszén a juhá­szat, 1978 tavaszán az üszőt nevelés beindítására. 1976 óta napjainkig az egész gazdaság termelési szerkezetében jelen­tős változás történt. A jelen­legi helyzet sem tekinthető végállapotnak. Partnereket keresnek A VI. ötéves terv időszaká­ban fokozottabban kell hogy érvényesüljön a nagyobb nye­reség irányába ható gazdasági intézkedések elve és gyakorla­ta. így a termelőszövetkezet üzemi adottságait figyelembe véve (meglevő épületek, ren­delkezésre álló munkaerő, szellemi tőke, mintegy 500 hektár gyepterület) gazdasági döntések szintén a nagyobb nyereség érdekében nemcsak a főágazat, hanem a termelő- szövetkezet, illetve azon belül az alaptevékenység jövedel­mezőségének növelését szol­gálják. Ebből adódóan szinte egyértelmű nyereségként könyvelhető el a főágazat ál­tal felszabadított takarmány­termő területek áru-növény­termelésben hasznosított árbe­vétele. A mindennapi termelőmun­kát belső és külső kapcsolatok Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26). Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton, Vasadon és Péteriben: köz­ponti ügyelet (Monoron, az egészségházban), Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pilisen és Nyáregy­házán: központi ügyelet (Pi­lis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon és Üriban: dr. Zolesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Gaj- dátsy Árpád tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Halmi-telepi. Ügyeletes állatorvos: dr. Bá­lint Ferenc, Üllő, Kossuth L. u. 18., telefon: Üllő, 9. Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes ál­latorvos címén. segítik, illetve olykor nehezí­tik. A főágazat vezetőinek és fizikai állományú dolgozóinak mindennapi célja: munkájuk hatékonyságának, szakmai színvonalának elérhető mérté­kű fokozása, javítása. Ebben az önmagukkal folytatott ver­senyben a külső és belső kap­csolatokban nem ellenfeleket, hanem partnereket keresnek minden szinten, hogy az önös ágazati érdekeknek tűnő el­képzeléseik egy közös érdek: — a szövetkezeti nyereség nö­velésének irányába hassanak. A napjainkban a tsz-ben megfelelő nagyüzemi tartásra alkalmas fajtákkal dolgoznak. E fajták tartási, takarmányo­zási technológiája a ma ha­zánkban elfogadott elvek alap­ján valósul meg. E munkájuk sikeres végrehajtásához élő, jó kapcsolatot tartanak a Megyei Takarmányozási és Ál­lattenyésztési Felügyelőséggel, a Közép-magyarországi Mes­terséges Termékenyítő Főállo­mással, a Takarmányozási és Állattenyésztési Kutatóintézet­tel, a Bábolnai Mezőgazdasági KombináttaLa Környei Mező- gazdasági Kombináttal, a me­gyei és járási állategészségügyi szervekkel és másokkal. A közös célok megvalósítá­sához az ágazat belső tartalé­kokkal rendelkezik, amelyek­nek feltárása, gyümölcsöző megvalósítása nem könnyű. A szakmai munka színvonalát a technológiai fegyelem betartá­sát elsősorban a főágazaton belüli munkamorál befolyásol­ja döntően, de befolyásolja az időszakosan jelentkező társ­ágazatok által végrehajtott munkák szervezettsége, lelki­ismeretessége, minősége, idő­beni elvégzése is. Következetesen A jó szakmai színvonalon végrehajtott munka jobb ered­ménnyel jár, s így a főágazat jövedelme növelhető. Ahhoz persze az ágazatok közgazdasági pozícióinak javu­lása és a szakmai színvonal növekedésének együttes hatá­sa is kell. Üzemi szinten még­sem elhanyagolható az állat- tenyésztés feladatainak felis­merése és következetes végre­hajtása. Két nap kulturális programja Monoton, hétfőn 17.30 órá­tól tartja foglalkozását a hon­ismereti kör ä járási művelő­dési házban, 18-tól: kismotor­vezető tanfolyam lesz a Vi­gadó feletti Nagy István-ga- lériában, 18.30-tól pedig kon­dicionáló torna a gimnázium­ban. Sülysápon, ma és holnap 18- tól és 20 órától filmvetítést tartanak a művelődési ház­ban, hétfőn 15-től a fotóklub összejövetelére kerül sor az 1. számú iskolában. Gyomron, ma 10 órától a régi pénz- és éremgyűjtők foglalkozása, holnap a zene­iskola tart foglalkozást, óra­rend szerint, 18-tól: a nők klubjának, 19-től: a helytör­téneti csoportnak lesz össze­jövetele. Az úttörőházban hét­főn, 16 órakor tartják a szak­körök évnyitóját. Továbblépni nehéz A közösség ereje segíthet A hátrányuk nem pótolhatatlan Néhány évvel ezelőtt csak elvétve lehetett a járás óvodáiban cigánygyereket találni. A helyzet mára, ha nem is hatalmasat, de változott: Gombán, Monoron, Monori-erdőn, Pilisen, Vecsésen már minden óvodában van egy-két cigány kisgyerek is, Gyömrőn pedig a ci­gánygyerekek 40 százaléka vesz részt óvodai foglalko­zásokon. Az adatok a monori járási cigánykoordinációs bi­zottság ülésén hangzottak el, ahol a tennivalók megvi­tatása, megbeszélése előtt László János, a járási hivatal művelődésügyi osztályvezetője tájékoztatta a jelenlevő­ket arról, hogyan is vesz részt a cigány lakosság a köz- művelődésben, s hogyan is áll jelenleg a cigány tanulók továbbtanulásának helyzete. A művelődésügyi . osztály minden évben fő feladatként határozta meg a cigánygye­rekekkel való kiemelt foglal­kozást, törődést. A feladat fontosságát megértik az óvo­dák, iskolák vezetői, pedagó­gusai és a közművelődés dol­gozói is, ám a tényékhez az is hozzátartozik, hogy az okta­tási intézmények igazán csak a már minden tekintetben be­illeszkedett,. rendezett körül­mények között élő családok gyermekeiért tud tenni és fe­lelősséget vállalni. A meggyő­zés módszerei között a leg­gyakoribb — és talán a leg­eredményesebb — a szülők fe­lelősségérzetének ébrentartá­sa, a családgondozás folyama­tossá tétele, s az időbeni szo­ciális segítségnyújtás. A leg­több gondot a vándorló ci­gány családok okozzák, akik­nek gyermekeit az óvoda és iskola szervezett keretei közé bevinni s ott megtartani le­hetetlen. Több türelemmel Bizonyos lassú fejlődés mégis tapasztalható. Az óvoda az alap, amely biztató indítást adhat a beiskolázandóknak. Az óvodai felvételi bizottsá­gok minden esetben biztosíta­nak ugyan helyet a cigánygye­rekeknek, de a szülők pontos időre, tisztán, gondozottan nem vállalják útnak indítani csemetéiket. Az általános iskolákban je­lenleg 343 cigánygyerek, a ta­nulók' 'összlétszámúnak mint­egy 3 százaléka tész eleget tankötelezettségének. Közülük százhatvannyolcan saját évfo­lyamukban, a többiek túlko­rosként végzik tanulmányai­kat. Csökken a túlkorosok száma. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik az első osztály nehézségein évismétlés nélkül túljutnak, azok foko­zott pedagógiai segítséggel el­végzik a nyolcadik osztályt. A három évig óvodai nevelés­ben részesülők nagyobb része az első osztályban nem mor­zsolódik le — ezért lenne fon­tos, hogy minél többen óvodá­ba kerüljenek. Még mindig nagyon sok a cigánygyerek a kisegítő isko­lába járók között. Ennek oka elsősorban az, hogy hatéves korukra még iskolaéretlenek, vagy behozhatatlan hát­ránnyal indulnak az első osz­tályba. Ezeknek a gyerekek­nek a felzárkóztatását az ál­talános iskolák nem tudják megoldani. Segíthetne a nap­közi otthon, de a napközibe járók száma is mindössze 76. A kötelező iskolai foglalkozá­sok is megterhelést jelentenek a kötetlen, szabad életmódot kedvelő gyerekek számára, akik a napköziben legfeljebb ebédelni szeretnek, ám a fog­lalkozásokon elvétve vesznek csak részt. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — fontos feladat, hogy minél többen kerüljenek napközibe, és ott fokozott türelemmel, igényeik­nek, érdeklődési körüknek megfelelő foglalkozásokon szoktassák őket a rendszeres munkára, a tanulásra. Ösztöndíjra érdemes A kiemelt segítségadás eredményeként emelkedik a nyolcadik osztályt elvégzettek száma is. Tavaly a járás is­koláiban már 21 cigánygyerek végzett, tizennégyen évismét­lés nélkül, öt esztendő alatt hatvannégyen tanultak to­vább, legtöbbjük szakmunkás- képzőben. Sajnos a lemorzso­lódás itt még magasabb: ke­vés a családok anyagi kitartá­sa, a lányok pedig korábban férjhez mennek, abbahagyják a tanulást. Az általános iskolák igazga­tói a mostani hetedik, nyolca­dik osztályosok között felmé­rést végezve kerestek jó ké­pességű, tehetséges gyereke­ket a cigánytanulók között. Mindössze egy iskola jelezte — Sülysápról —, hogy egy hetedikes tanulója ösztöndíjra érdemes, öt a nagyközségi ta­nács támogatja majd. A cél az, hogy a tanulmányi ösztön­díjat minden továbbtanulni képes cigány tanuló megkap­hassa. Igényt kelteni A cigány lakosság szemlé­let- és életmódváltozásai, a társadalomba való beilleszke­dése gyorsítható a közműve­lődés sajátos eszközeivel is. A monori járási művelődési ház­ban megalakított cigányklub 1977 óta a cigány lakosság közművelődésének bázisintéz­ménye lett. A klub tagjainak száma 20 és 50 között válto­zik, de rendszeresen tizen- öten-húszan mindig részt vesznek a foglalkozásokon. Szervezett beszélgetésektől a kötetlen programig sok min­dennel foglalkozhatnak a klubban. 1978-ban megyei olvasótáborban, 1979-ben köz- művelődési táborban vettek részt közülük jó néhányan. Találkozókat szerveztek a ci­gány értelmiség képviselőivel, íróval, festővel, költővel. Aztán a vezetőváltozás, a helyhiány nagy törést jelen­tett, s a tavalyi év végére a klub elsorvadt. Az idén ta­vasszal új tagokkal újjáala­kult ugyan, de egyelőre nem tudni, elég erős lesz-e ez a közösség is a további munká­hoz. Pilisen is próbálkoztak ci­gánygyerek-klub létrehozásá­val — ez is megszűnt. A járá­si könyvtár azonban folyama­tosan segítséget nyújt a köny­vek megszerettetéséhez. Hat­nyolc családnak adnak ki mesekönyveket, ahol esténként a család jól olvasó tagja me­sél a többieknek. Működött egy cigánynapközi is, kétszáz kötetes letéti könyvtárral — egy ideig... Továbblépni nehéz. A köz- művelődés munkásainak a jö­vőben is nagy erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a ci­gány lakosságot — elsősorban a gyerekeket — bevonja a klubtevékenységbe, megsze­rettesse velük az olvasást, igényt keltsen bennük a kul­turáltabb életmód elsajátítá­sára. K. Zs. — Csak egészség legyen! — mondja Gerencsér József mezőgazdasági kovács, aki most 39 éves, két gyermeke már van, akkor várták a har­madikat, amikor beszélget­tünk, a nagyobbik gyereke el­ső osztályos szakközépisko­lás. a másik 6. általánosba jár. Felesége az ISG dolgozója, esztergályos, most szülési sza­badságon, már a kórházban van. Maglódon laknak. «« Ritka mesterséget válasz­tott magának, mezőgazdasá­gi kovács lett. Olyannyira rit­ka ez a szakma, hogy ő ma­ga sem. tudja, van-e még a járásban rajta kívül más is?! De az biztos, mondja, hogy Mindenki mindent azonnal Megbokrosodhat a mester Ritka szakma, sok elfoglaltság IS... ma hoz, annak már tegnap készen kellett volna lenni. Sokszor valóban idegesítő a helyzet, ilyenkor én is meg­bokrosodom, s azt' mondom, el innen, elmegyek, keresek egy nyugodt helyet, hiszen nem lehet kibírni, ha az em- .bert mindig azzal nyúzzák, ez nincs, az sincs, ezt is, azt is. meg kell csinálni, oldjuk meg. És — megoldjuk! Persze, amikor minden rendben van, örül az ember. Tehát mara­dok, eszem ágában sincs el­menni. Csak hát vari úgy, hogy minden összejön, s olyankor jólesik az embernek, ha kimondja, amit éppen gon­dol. Tanuló kellene, akinek átadhatnám mindazt, amit én tudok erről a mesterségről, szívesen foglalkoznék vele, hi­szen szép és örömteli, ha az ember egy ócskavasból hasz­nálható alkatrészt teremt. Persze, tudom, hogy ma már ez a szakma nem divatos, ma az a divat, hogy gyerünk a raktárba! Kihozni az alkat­részt, s aztán be a gépbe! De ha nincs, akkor megáll a tu­domány, akkor jönnek hoz­zám, hogy segítsek, csináljak valamit. Ez is azt bizonyítja, hogy nagy szükség van erre a szakmára. De hát tanuló nincs, nem jelentkezik. Ha én abbahagyom, ki tudja, lesz-e valaki, aki itt folytatná? — Jó szívvel tudná ajánla­ni a mai fiataloknak? már nem vonzza ez, hogyan is vonzhatná, hiszen' nem is ismerik. Vajon, ö hogyan ismerke­dett meg ezzel a mesterség­gel? — 1957-ben még nagyon sok ló volt a faluban, s mi egy kovácsmester szomszéd­ságában laktunk, s mint af­féle gyereknek, nagyon tet­szett, ahogy a lovakat patkol- ja a mester, ahogy a tüzet éleszti füjtátóval, s kovácsol­ja az izzó1 vasakat. Mondom, szerettem a lovakat, s álta­luk megkedveltem a kovács­mesterséget is. Egyre többet voltam nála, s egyre inkább erősödött bennem az elhatá­rozás, hogy kovács leszek. A mester örömmel fogadott, s megengedte, hogy segédkez­zek neki. Majd, amikor elvé­geztem az általános iskolát, inasnak mentem hozzá. Ahogy oróbálkoztam a mesterség fogásaival, rájöttem, hogy egyáltalán nem ördöngös ez a szakma, s ráadásul egyál­talán nem unalmas, mindig más és más. A mesterem ar­ra tanított, hogy ennek a szak­mának nem a nehézségét kell nézni, hanem egyre jobban megismerni a fortélyait, mert ha ezt tudom, akkor a ne­héznek látszó munka köny- nyű lesz. Nemcsak a kezün­ket, hanem az eszünket is használni kell. A fortély is­merete és a sok gyakorlás ál­tal könnyű és élvezetes lesz a munka, és gyors. Megfo­gadtam a tanácsát, és igye­keztem elsajátítani mindent, amit tudott, s nem bántam meg. — Hová ment, miután fel­szabadult? — A MÁV keleti főjavító­ba, s ott kovácsként helyez­kedtem el, de nem maradtam sokáig, hanem 1965-ben visz- szajöttem Maglódra, s belép­tem a Micsurin Szövetkezet­be, majd az Univerzálba, s végül a Rákosmezeje Tsz-be. «« — És mit csinál egy ko­vács? — Nagyon sok mindent, itt vannak a gépek, tárcsák, bo­ronák, kombájnok; alkatré­szek egyengetése. felújítása, s ha valami nincs, akkor megcsinálom. Itt aztán nincs unalom, mindenki siet, min­denkinek sürgős, mindenei mindent azonnal akar. Amit — Hát?... Ami azt illeti, nem csapnám be őket, nem hízelegnék nekik, hogy csak a szépet és a jót mondjam, nem. Csak annyit szólnék: „Gyertek, gondoljátok meg, nézzétek, ismerkedjetek ve­le, szép is, nehéz is, sok jó dolog van benne”. — Nem feledkeznék meg a nehézségek elsorolásáról sem, de ha valaki igyekszik, s akar, akkor nem járhat rosz- szul. Nem olyan nehéz szak­ma ez. mindig megtalálja az ember a könnyebb megol­dást. S ha megtalálja, akkor könnyen és gyorsan, s rá­adásul örömmel dolgozik. Ha nincs öröm a munkában, ak­kor kár is belekezdeni. Itt minden egyes alkatrész után elmondhatja az ember: ez az én kezem munkája. És ez jó érzés. Egyszóval, ha jönne ta­nuló, nem bánná meg. «« — Mit szokott csinálni mun­ka után? — Kertes házban lakom, van háromszáz négyszögöl­nyi kertem, szőlővel, gyü­mölccsel, zöldséggel foglal­kozom, nem eladásra, csak ami kell a háztartáshoz, ezenkívül van malacom, csir­kém stb. Velük bíbelődöm, ha hazamegyek. A ház körül mindig van valami, amit csi­nálni kell. Nem lehet unat­kozni. — Ez fel is emészti a sza­bad idejét? — Hát. nem éppen ... ön­kéntes tűzoltó vagyok, és munkásőr... Mindkettőhöz idő kell, hogy amit vállalt az ember, azt tisztességgel el­lássa. — És hogy tudja beoszta­ni az idejét? — Hát mindenre jut idő, ha az ember akarja. De any- nyi bizonyos, ha a feleségem nem segítene, akkor nem tud­nám vállalni. Feleségem is közéleti érdeklődésű ember, a községben pb- és vb-tag, úgy élünk, hogy a közösségi munkára is jusson idő. — Hogyan lett munkásőr? — Említettem, hogy a csa­ládom közéleti érdeklődésű, az apósom alapító tag a mun­kásőrségnél, ő is sokat be­szélt velem, mondta, hogy mit csinálnak, kik vannak vele együtt, s kedvet kaptam hoz­zá. Amikor befejeztem a ház­építést, azt mondtam, most már több lesz az időm, vál­lalom. Ez 1977-ben volt. Jó közösségbe kerültem, itt azaz elv: „Egy mindenkiért, min­denki egyért!” Rajparancs­nok-helyettes vagyok, régi barátok, cimborák között. «« — Elégedett ember? — Is-is. Elég sok bukta­tón, nehézségen mentünk ke­resztül, de túltettük magun­kat rajta. Mit kívánok? Elő­ször is, hogy egészséges gye­rekünk szülessen, s aztán én is egészséggel bírjam még so­káig a munkát, mert ha egész­ség van, akkor minden meg­van! Harmat Béla ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) i l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom