Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-27 / 252. szám

KSimap 1981. OKTOBER 27., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A Nagy István csoport jelene, holnapja A Nagy István csoport ha­gyományos őszi tárlatát no­vember 3-ig tekinthetik meg az érdeklődők az ócsai Egressy Gábor Művelődési Otthonban. Kéri Mihály kiállítása október 31-ig várja vendégeit az érdi Művelődési Központban. A Dél-Pest megyei városok, járások és a Pest megyei Ta­nács jóvoltából erkölcsi és anyagi figyelem, támogatás se­gíti az itt élő festők, grafiku­sok munkáját. Az idén egyen­letesebb a színvonal, sokan éppen szorgalmuk nyomán bontakoztatták ki maradékta- lana'bbul képességeiket. A szemlélet egy sokkal szélesebb nyomtávján születtek meg Nádasdy János, Fegyó Béla realista, Heiling György konst­ruktív és Őrei József, Kéri Mihály szürrealisztikus művei. Öntörvények alapján, maga­biztos egyéni hangvétellel. Ör­vendetes Somogyi György mélyreható fejlődése, aki az előbbiekhez hasonlóan méltán kapott díjat, melyet Mikloso- vits László, Nagy László Lá­zár is ugyanúgy megérdemelt. Különösen Nagy László I ázár szellemes kisgrafikái jelentő­sek — a divattörténetet ma­dárijesztőkön összefoglaló réz­karcok. Hamarosan, november 10-én emlékezünk Falu Tamás szü­letésének 100. évfordulójáról. Az országos hírű ócsai költő portréját vázolta fel Gyenes Andor, Fegyó Béla tűzzomán­ca és festménye, életének helyszínét és állomásait ér­mekkel, ceruzarajzzal apa—fiú, Kiss Ernő és Kiss Miklós. Komoly teljesítménynek szá­mít Radóczy Mária tűzzo­máncsorozata, s díj honorálta Vngyi István szorgalmát, fej­lődését is. Adott a lehetőség, hogy a Nagy István csoport,ténylege­sen a megye déli részének képzőművészeti műhelye le­gyen. Elsősorban azért, mert az alapítók, a csoport törzs­gárdája önszigora és szorgal­ma alapján túllépett az ama­tőrszinten. Másodsorban azért, Fegyó Béla: A jövő raaaénységei mert állandósult és növekedett a déli járások, különösen Da- bas művészetpártoló törekvé­se. Sokat lendíthetne a Nagy István csoport fejlődésén, ha a további seregszemléken kiállí­tanának vendégként a Pest megye déli részén élő olyan művészek, mint Patay László, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Pál Mihály, Kecskés Lajos, Brindzik László, Kampfl József is. Akkor a csoport ha­tékonyabb műhelye lehetne, így Pest megye képzőművé­szeti élete kiegyensúlyozottab­bá válna. Kéri Mihály életműnyitánya TJrbán László szavaival szól­va — művészt avatott az étűi megnyitó. Kéri Mihály új ké­pei alapján tényleg az; festő és grafikus, aki gondolkodik, aki gondolkodásra késztet. A vállalt szinten tökéletesen megoldja feladatait. A mély­szürke tónusokkal ábrázolt Tö­redék és Áldozat a maga gro­teszk és tragikus elemeivel ha­sonlít a világra, ugyanígy a Doboz is. A tükörkép lehetne más, méltóbb dolog. Hogy le­gyen, ezért vállalhatna többet Kéri Mihály is, százmilliók munkájához csatlakozva. An­nak az éltető reménynek je­gyében, hogy derűsebb világ lesz, lehet az emberiség osz­tályrésze, melyet már nem a fekete tónusok, hanem az égő, tüzes színek jelölnek, jelölhet­nek. Losonci Miklós MÉG A NAP IS ÖRÜLT A SIKERNEK Dalostalálkozó Vácott Szombaton este, amikor a váci Bartók Béla Zeneiskola felé igyekeztem, féltem, hogy nem lesz elég zenerajongó, aki ezen az estén kimozdulva a me­leg szobából, a jó szórakozást ígérő tv-műsor mellől eljön, hogy meghallgassa a XIII. Du­nakanyar Dalostalálkozó első hangversenyét. Tévedtem, telt ház előtt nyithatta meg a ren­dezvényt Nagy Géza, a városi tanács művelődési osztályának vezetője, köszöntve a résztve­vő kórusokat és a produkcióik­ra kíváncsi közönséget. Kellemes előadás Elsőként a Szekszárdi Szö­vetkezeti Madrigálkórus lépett a színpadra, Joboágy Valér ve­zényletével. A nem túl nagy létszámú vegyeskar műsorán Monteverdi-, Scarlatti-, Pou­lenc- és Kodály-kompozíciók hangzottak el. Műsorválasztásuk talán kis­sé nehéznek sikerült a kórus adottságaihoz képest, de így is lelkes, kellemes előadást nyúj­tottak az est nyitószámaival. A Budafoki Kamarakórus egész más műfajban szólalt meg, a Budafoki Ifjúsági Zene­kar — művészeti vezető: Ne­mes László — és Kárpáti Jó­zsef orgonaművész közreműkö­désével Haydn B-dúrban írt, közel félórás miséjét mutatva be. Az est, számomra legemlé­kezetesebb perceit a Pester­zsébeti Csili Kamarakórusa szerezte, Pertis Jenő: Tört anyagtáblák című művének bemutatásával. A sumér-akkád varázsmondókákra komponált nagy hatású darab szopránszó­lóra, nagybőgőszólóra és ka­marakórusra íródott. Az anya fájdalma A „hazai színeket” a Voa: Humana énekkar és a közre­működő Musica Humana Ka­marazenekar képviselte, s a zeneszerző Károlyi Pál is a vá­rosban munkálkodik- Stabat Mater-e (Állt az Anya) Mária- sirató, az anya fájdalmát mu­tatja be három főrészben. A hatszólamú vegyeskart, vonós kamarazenekart, orgonát (Mik­lósi András), trombitákat (Tóth Zoltán, Velenczei Tamás), üst­dobot (Rudnay Péter), valamint énekesszólistát (Kiss Erika) megszólaltató opusz mindössze 10 perces, de különösért az el­ső részben nagy igényű a mű. A második, két hangsorra épü­lő rész hangszerelése, s a záró, Szakaszhatár; összegezéssel V vitathatatlan, hogy Pest megyében az utóbbi évek alatt kevesebbet hallottunk Nagy István festő­művészről, mint a nevét viselő csoportról. A hivatalosan már tizen­három’ éve létező képzőművészeti társaság történetét völgyekkel és szakadékokkal lehetne ábrázolni: em­lékezetes sikerek és a megszűnés je­gyei váltogatták egymást, sőt tavaly már csak múltidőben beszéltek róluk. De mindig voltak, akik szerették volna a Dél-Pest megyei képzőművészeti cso­port fennmaradását, és akadtak keve­sen, akik tettek is ezért. Mégis néha már úgy tűnt: több energiát áldoznak a válságos helyzet okainak magyaráza­tára, mint a problémák megoldására. Aztán az elmúlt szombaton délelőtt kollektív kiállítás nyílt a Nagy István csoport tagjainak alkotásaiból az ócsai művelődési házban. A dabasi járási hivatal művelődés- ügyi osztálya vállalkozott arra, hogy úgymond gazdája lesz a rendteremtés­nek. Új működési modellt dolgoztak ki, amely megfelelő keretet teremthet a csoport folyamatos működéséhez. El­képzelésüket egyeztették a ceglédi, mo- nori, nagykátai, ráckevei járási hivatal, valamint Cegléd és Nagykörös tanácsá­nak vezetőivel, illetve a csoport né­hány képviselőjével. Ezt követően a csoport mind az 52 tagját felkérték: vegyenek részt a Falu Tamás centená­rium alkalmából rendezett kollektív ki­állításon. összesen 26 alkotó küldött művekét Ócsára. A tárlat megnyitása alkalmat adott arra is, hogy a képzőművészek taggyű­lést rendezzenek és kimondják a Nagy István csoport újjáalakulását. Kálmán Ferenc, a dabasi járási hivatal elnöke terjesztette elő a már többszörösen egyeztetett javaslatot. Ebben kitért az eddigi rendszertélen működés okaira, amelyek közül legjelentősebb volt, hogy a korábbi vezetőség nem végzett meg­felelő munkát: nem készítettek rend­szeres programot, nem alakult ki sta­bil központ és széthúzás forrása lett az alkotók munkásságában mutatkozó nagy színvonalbeli különbség. Az új modell szerint rövidesen négy regionális központot alakítanak ki Ceg­léden, Monoron, Nagykátán és Baha­son. Ezek önálló, de egymáshoz folya­matosan kapcsolódó működését irányít­ja majd a Cegléden működő vezetőség, amelynek elnökévé Pál Mihály szob­rászművészt választották. A szervezési feladatok ellátásával Barnóth Zoltán ceglédi képzőművészeti szakfelügyelőt bízták meg. A taggyűlés hozzászólói — ha óvatosan is, de — valamennyien érintették az alkotók kvalitásában megmutatkozó eltéréseket. Hasznosnak tűnik a döntés, hogy jövőre lektorá­tust szakzsüri bevonásával felülvizsgál­ják a tagok munkásságát. Ez annál is inkább indokolt, mert a csoporthoz tar­tozók hozzávetőlegesen 40 százaléka évek óta nem vesz részt az alkotó mun­kában. Az egész napos ócsai programban sok mindent meg lehetett jól szervezni elő­re, kivéve a kiállítás színvonalát. Az előzsüri valamennyi pályázótól legalább egy művet átvett a tárlat anyagába és ez nem okozott színvonalromlást. Sőt valamennyi szakember egybehangzó vé­leménye: esztétikai értékét tekintve ez a csoport eddigi legjobb kiállítása. így bízhatunk abban, hogy az ócsai ese­mény az összegezés. mellett szakaszha­tárt is jelent majd a Nagy István cso­port életében. Olyan szakaszhatárt amely után valóban rangot — művészi rangot — jelent majd a csoporthoz tar­tozás, és ennek érdekében legtöbbet maguk a művészek tehetnek. Kiállítási megnyitójában dr. Loson­ci Miklós, az Iparművészeti Főiskola főtitkára, művészeti szakíró éppen azt hangsúlyozta, hogy a csoport tagjai az Ócsán látható alkotásaikkal bizonyítot­ták: képesek a megújulásra, az eszté­tikailag magasabb szint elérésére, s ma már egész sor művészileg érett, kima­gasló értékű alkotással állhatnak kö­zönség elé. Ugyanakkor örömteli a mű­faji sokszínűség: a táblaképek és grafi­kák mellett bemutatnak érmeket és tűzzománcot is. Az általánosnak mond­ható korszerűségen belül szembetűnő a stiláris megoldások gazdagsága. A zsűri döntése alapján 13 díjat ítél­tek oda. Első lett Vnyi István, Kéri Mihály és Orczy József; második díjat kapott Nagy László Lázár, Orosz 1 ász­ló, Kiss Miklós, Radóczy Mária és So­mogyi György; harmadik lett Kiss Er­nő, Miklósovits László, Fegyó Féla. Öcsa nagyközség különdíját vehette át Heiling György és Nádasdi János. Nem tartozott ugyan a díjazottak kö­zé, de jelentős fejlődésről tett tanúbi­zonyságot Garai Jenő, Király László és Lukács József. Mellettük vitatható, de nagyon izgalmas képet mutatott be Palkó Tibor. A skála sok fokozatú a tíz napig meg­tekinthető ócsai kiállításon: láthatunk nonfiguratív, realisztikus és expresszív hatású műveket, összességükben Dél- Pest megye fontos szellemi értékeit je­lentik. Szervezetileg is sínre került a Nagy István csoport működése. Arra azonban még nem lehet válaszolni, hogy a regionális központoknak sikerül-e majd valóságos műhelyekké válniuk’ Hogy a jónak ígérkező formát sikerül-e hatásos tartalommal megtölteni? Hogy a már alkotói tekintélyt szerzett mű­vészek tudnak-e és akarnak-e összetar­tó és kisugárzó szerepet betölteni? Ezek fontos kérdések, mert egy dolog válto­zatlan: a csoport tagjai elszórtan, vi­szonylag nagy területen élnek, s ez ne­hezíti a közös tevékenységet T ermészetesen senki sem várhatja azt, hogy a műhelyekből valami­féle egy receptre készült művek kerüljenek ki ki. Az igazán nagy érté­ket az alkotói szubjektum szabadsága segíti világra jönni. De a párhuzamok­ból mégis megszülethet az egység, amely egy táj arculatát tükrözi, az ott élőkről beszél, és a feszültségeiket transzportália konstrukcióba, formák­ká és színekké. Kriszt György megnyugvó, csendesülő rész átkötése mintha halványabbra sikerült volna. A vasárnap délelőtti második hangversenyen az OKISZ Er­kel Ferenc Vegyeskara, Maklá- ry József vezényletével egy-egy Marenzio-, Gasparini-, Liszt-, Bárdos- és Farkas Ferenc-mű­vet énekelt. A Liszt: Ave Ma­ria-előadásában Finta Éva or­gonaművész működött közre. Legszebben Gasparini: Adorá- musát intonálták. A Budapesti Kamarakórus kis létszámú veyeskar. Szabó Tibor karnagy irányításával Byrd, Tallis, Bartók és Ligeti György művészetét tolmácsol­ták. Különösen Ligeti: Kállai kettősének gyors tétele volt si­keres előadásukban. Igazi „profi” együttes követ­kezett, hisz a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Kamara­kórusának tagjai a muzsikus­hivatást választották életcélul. Párkai István főiskolai tanár nemcsak vezényelte éneküket, hanem a zárószámként előadott Rossini: I Gondolieri című mű­nél a zongorakísérő szerepét is vállalta. Próza és kórus A Vasas Művészegyüttes Kó­rusa nagy kísérő apparátussal érkezett, mert Mezey Gyula or­gonaművész és a Vasas Szim- fónikusok közreműködésére is szükség volt de la Rue: Magni­ficat quarti toni című, remek darabjának megszólaltatásához. A Vass Lajos vezette kórus nagy létszámú, gyönyörű hang­zásokra képes együttes. A dalostalálkozó másnapjá­ra még a nap is előbújt, örül­ve a sikernek, a hangversenye­ket követő közös éneklésnek. Pintér Emőke ÚTTŐRŐYEZETŐK Tegnaptól oklevelesek Pest megye kétszáznál több úttörőcsapata mintegy 115 ezer vörös és kék nyakkendős pajtást tömörít. Az ifjúsági mozgalom csaknem 10 ezer vezetője közül a csapatokat irányítóké a legnagyobb fele­lősség. Nem véletlen tehát, ha közülük kerül ki az úttörő- csapatoknál tevékenykedő fel­nőtt vezetők legképzettebb rétege, azoké, akik a minden­napi gyakorlat mellett egy- esztendős komplex tanfolya­mon sajátítják el a mozgalmi vezetői tudnivalókat. Nem könnyű próba ez. Bi­zonyítja, hogy tavaly 78 Pest megyei jelentkező látott tanu­láshoz, s tegnap a csillebérci vezetőképző és úttörőtáborban csak a minden feladatot tel­jesítő 53 úttörővezető vehette át az egyéves munkát elisme­rő oklevelet. Az ünnepségen részt vett az a 41 jelölt is, aki éppen e napokban kezdett a vezetői ismeretek elsajátí­tásához. A végzetteket s a gólyákat Oláh Mihály, a tanfolyam ve­zetője köszöntötte, majd Nemo- da István Pest megyei úttörő­elnök adta át az okleveleket. Hangsúlyozta: a móstani moz­galmi évben nagyok a köve­telmények, hiszen csak Pest megyében a tavalyinál nyolc­ezerrel több a kisdobos, s a korábbinál nagyobb gondot kell fordítani például az úttö­rő—KISZ átmenet könnyíté­sére, a hagyományok ápolásá­ra és teremtésére, s az ötna­pos oktatási héttel összefüggő változások előkészítésére. TV-FIGYELŐ Egyveleg. Ami e hétvége televíziós műsorát illeti, hát az nem kevéssé volt változa­tos. Súlyosabb mondandóju látnivaló ugyan nemigen akadt benne, de aki úgy sze­reti figyelni a képernyőt, hog>’ közben jön-megy, társalog, te- szi-veszi az éppen soros dol­gát, annak tökéletesen megfe­lelhetett ez a szinte megszám­lálhatatlan cím mögé sorolt egyveleg. Tulajdonképpen bosszankod­ni is csak az bosszankodhatott, aki, úgymond, öröknéző lévén, holmi csacsakságok, ’balfogá­sok megismétlését volt kényte­len tapasztalni. Ilyen ejnye-bejnyés ítélettel lehetett — sőt kellett — súj­tani például a szombat délutá­ni HÁZ-tartás című műsort, amely már annyi dádát ka­pott, de amely minden mél­tatlankodás ellenére sem akar, vagy nem tud valami elvisel­hetőbb fazont felvenni. Aki látta ezt az adást, az tudhatja, hogy egyebek között a kitűnő Koncz Gáborról fes- tődött le benne egy amolyan hagyományos színészpori ré — nemcsak önkezével épített, díszített, Igen mutatós túsz- kulánumát láthattuk, de eb­ben a környezetben vallomá- sosan meg is nyilatkozott —, közvetlenül utána meg jött a már régről ismerős mester­szakács, hogy póréhagymából és más jeles zöldségfélékből különleges étkeket sikerítsen. Egy szavalat, egy sercenés — kajánkodhatott az előfizet aki immár, sajna, sokádszor- ra tapasztalhatta, miszerint ebben a különben is szeren­csétlen című HÁZ-tartásban az égadta világon minden megtörténhet. Grafika. Egy vacsorányi idő eltelt után vette kezdetit a Szombat esti filmkoktél. És ismét azzal a rajzfilmes főcím­mel startolt, amelyet látva bi­zonyára nem egy néző bor- zongott meg, lévén ez a hado­nászó mixernő és valamennyi szereplőtársa egyaránt grafi­kai nonszensz. Egyrészt a meg­rajzolásuk olyan, hogy csak azt lehet mondani, nincsenek megrajzolva, másrészt meg a mozgatásuk jelzi hogy aki íg.’ összeeszkábálta őket, az édes keveset ért a rajzfilmcsinálás- hoz. És látható mindez a Me­nő Manó társaságában, amelv munka viszont eszményien jel­zi, mennyi ötlet szellem sűrű­södhet az efféle celluloidsza­lagokban. S ha már e gyöngécskére si­keredett főcímnél tartunk, hadd keseregjük el, hogv amúgy általában is gyakran rossz a televízión át sugárzott grafika. Hol egy hirdetés raj­zolata borzaszt el — a Könyv- terjesztőnek azt a sugaras hajzatú ifját, akinek odaröp­pen a kezébe a kötet, szeren­csére mind kevesebbet mu­tatják —, hol meg egészen komoly műsorok hígulnak fel néhány úgynevezett karika­túra miatt. A múlt vasárnapi Hétben a dohányzás ártalmai­ról forgatott anyagot látták jó­nak megspékelni; ilyen mozgó torzképekkel; nem ijesztőek — rémisztőén dilettáns ábrák voltak. Mindez pedig annál is fur­csább, mivel kis hazánk amúgy rajzfilmes nagyhata­lom. Harminc év alatt a kitün­tetések egész sorát gyűjtötte össze a Pannónia Filmstúdió, amelynek egyik munkatársa, az ifjú Rófusz Ferenc immár egy Oscar-díjat is a magáénak mondhat. Kedves dobozunk első oldalán meg olyan rajzo­latok riasztanak, amilyenek..", Nem lehetne esetleg felkérni egy igazán hozzáértő valakit, hogy a legnagyobb nyilvános­ság elé kerülő — akár mozgó, akár álló — ábrákat képző­művész szemmel lektorálja? Akácz László DECEMBERBEN Nyit a Katóim József Színház Már a Petőfi Sándor utcá­ban, a Katona József Színház átalakított épületében zajla­nak Jókai Mór Thália szeke­rén című darabjának próbái. A bemutatóra december első napjaiban kerül sor. A Katona József Színházat idestova hét évvel ezelőtt zár­ták be, mert műszaki állapo­ta erősen megromlott. Most korszerűsítették a játékteret, mintegy háromszorosára nö­velték a színpadot, tágasabb lett az előcsarnok s a büfé. A nézőtér viszon’ kisebb a régi­nél, csupán 400 néző befogadá­sára alkalmas. Mint az illetékesek elmond­ták: az épület műszaki átadá­sa megtörtént. így ' nem lesz akadálya a december elejei premiernek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom