Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM 1981. OKTOBER 25., VASÁRNAP Ifjúság a városért Kamatoztatni az alkotó energiát Megtalálják a sajátosságokat A KISZ X. kongresszusa az elkövetkezendő időszakra meg­határozta a mozgalmi munka feladatait, a fejlődés irányvo­nalát. A kongresszus óta fon­tos feladata volt a helyi bi­zottságoknak a határozatok széles körben való megismer­tetése. • A KISZ Pest megyei Bi­zottsága négynapos kongresz- szusi tábort szervezett Sződli- geten az alapszervi titkárok részére. Előadások hangzottak el4 a dokumentumról és cso­portfoglalkozásokon vitatták meg a helyi sajátosságoknak megfelelő alkalmazást. A kongresszusi határozatok alapján a KISZ városi bizott­sága feladattervet készített, amely a ceglédi mozgalmi munkához ad útmutatást. Eb­ben a legnagyobb hangsúlyt a gazdaságpolitikai tevékeny­ség kapta, és a város KISZ-es fiataljai nagy részt vállalnak a városfejlesztési program megvalósításából. Erről kér­deztük Halasi Mártqnt, a KISZ városi bizottságának tit­kárát. Termelési felelősök — A VI. ötéves terv idősza­kában fokozódik a népgazda­ság intenzív fejlesztése, nö­vekszik a vállalatok és egyéb intézmények önállósága és fe­lelőssége a gazdasági tervek teljesítésében, és ez a tény a KISZ-szervezetektől is több feladat elvégzését várja. A kongresszus állásfoglalása a szövetség gazdasági tevékeny- I ségével kapcsolatban többek között kimondja: „Olyan tár­sadalmi, munkahelyi légkör, érdekeltségi viszonyok kialakí­tásában kell közreműködnünk, amelyek képesek létrehozni és kamatoztatni a fiatalok alko­tó energiáit”. Ezért célunk felülvizsgálni a különböző, ter­meléshez kapcsolódó munka­formáinkat, hogy fiatalosabb, oldottabb keretbe helyezzük azokat. Újjászervezzük a váro­si bizottság mellett működő termelési munkabizottságot. Az alapszervezetekben terme­lési felelősöket jelölnek ki, s velük rendszeres tapasztalat- cserét folytatunk. — Ez a terv, hogyan kap­csolódik a kongresszus azon határozatához, mely szerint valamennyi KISZ-szervezetben ki kell alakítani azokat a gaz­dasági tevékenységi formákat, melyek legjobban idomulnak az adott termelési egység pro­filjához, az alapszervezet tag­jainak felkészültségéhez, a tárgyi, anyagi feltételekhez? Hatásos ösztönzés — A termelési bizottságban fiatal szakembereket bízunk meg feladattal. Programjuk foglalkozik a termelési mun­kaformák propagandájával, a területi segítségadással, mód­szertani kérdésekkel, a városi sajátosságokra építve. Kidol­gozunk olyan anyagi és er­kölcsi ösztönző rendszert, mely jól szolgálja, hogy az anyag- és energiatakarékosságra, va­lamint a másodlagos nyers­jó/ haladnak a munkák Több lesz a gabona Beválnak az új eljárások Fekete Antalnak, a párt já­rási bizottsága eiső titkárá­nak elnökletével értekezletet tartottak a napokban Cegléden, a pártszékházban a járás me­zőgazdasági és ipari, üzemei­ben működő pártszervezetek titkárai. Beszámoltak az éves tervek végrehajtásának me­netéről, s az ezt segítő párt­munkáról. A helyzetfelmérés . alapján megállapítható, hogy a tsz-ek, ipari üzemek gazdasági hely­zete többségében stabil. Vég­rehajtották eddigi feladatai­kat, és várhatóan teljesítik évi nyereségtervüket, egyes üze­mekben túlteljesítés is vár­ható. A járási pártvezetés felhívta a figyelmet, hogy az idei eredményekből, tapasz­talatokból vonják le a megfe­lelő következtetéseket, s en­nek megfelelően tervezzék meg jövő évi gazdálkodásukat. Az új gazdasági szabályzókat építsék be elképzeléseikbe. Különösen nagy gondot kell fordítani az energiafelhaszná­lásra, a szállítási kapacitás jobb kihasználására, a rét-, legelőgazdálkodásra. Fontos teendő a kenyérgabona ve­tésterületének . növelése. Ezt megértették a gazdasági ve­zetők, és 1982-ben töbp mint kétezer hektárral nagyobb te­rületen termelnek gabonafélé­ket, mint az idén. Elsősorban a búza került előtérbe. Az őszi munkákkal jól ha­ladnak. Dicséret illeti a- ceg­lédi Lenin Tsz-t, amely 1077 hektáron elvetette a búzát, de a többi gabonaféle vetését is befelezte, továbbá betakarítot­ták a szemes kukoricát mind a 900 hektárról. A jászkanaje- női Árpád Tsz-ben 1338 hek­táron került földbe a gabona magja, a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ben is befejezték ezt a munkát, s várhatóan október 25-ig min­denhol végeznek ezzel a fon­tos munkával. A silókukoricát, burgonyát, paradicsomot, napraforgót már biztonságba helyezték. A cukorrépa 80 százalékát szed­ték fel. A szemes kukorica 60 százalékát törték le az utób­bi napokig. Több helyen új­szerű kezdeményezésekkel próbálkoznak. Az albertirsai Micsurin Tsz tagjainak a ház­tájiba csöves kukoricát ad ki, ha kérik. A Szabadság Tsz a szántás nélküli talajelőkészí­téssel próbálkozik. Jászkaraje- nőn, az Árpád Tsz-ben szá­mottevő üzemanyag-megtaka­rítást érnek el az ekéken al­kalmazott műanyag kormány- lemezekkel. Az abonyi József Attila Tsz-ben a hulladékkal fűthető AGROLÁNG-kazán hív.ta fel magára a figyelmet. Többfelé terjed a szemes ku­korica nedves tárolása. A tanácskozás során Sze- nyán Tibor, a párt járási bi­zottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője a kisvállalatok létesítésével kapcsolatos nép- gazdasági érdekeket vázolta fel. ____________ Po rtugál tájak Portugál tájak, portugál em­berek címmel kedden, október 27-én délután fél 5-kor dr. Surányi Dezső előadása hang­zik el a ceglédi Kossuth Mú­zeumban, amelyet saját készí­tésű színes diafelvételeivel il­lusztrál. anyag- és hulladékhasznosí­tásra minél több terv szüles­sen és valósuljon meg. Váro­sunkban csak két vállalatnál működik a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa. Azon vagyunk, hogy a hasonló pro­filú kisebb termelési egysé­gekben dolgozó fiatalok közö­sen alakítsanak ilyet. — A városi bizottság a közelmúltban tárgyalta a véd- nökségi mozgalom helyzetét. A vállalások, hogyan kötőd­nek a helyi gazdaságpolitikai tervekhez és a városfejlesztés, ötéves programjához? — A városban a KlSZ-szer- vezeteknek védnökségi fel­adatot jelenthetnek a különbö­ző rekonstrukciós és fejleszté­si feladatok. Például a Volán 20-as számú Vállalatánál az új buszpályaudvar építése, az EVIG-ben új termékcsalád ho­nosítása, a Május 1. Ruha­gyárban az exporttevékenység. A közvetlen környezetért — A városfejlesztésben leg­nagyobb feladatunk a Malom- tószélre tervezett pihenőpark építésében való részvétel. Eh­hez társadalmi munkát szer­vezünk. A KISZ városi bizott­sága már kidolgozta a védnök­ség részletes intézkedési ter­vét. A X. kongresszus tiszte­letére meghirdetett Tiszta, kulturált környezetért akció keretében ismét felhívással fordulunk minden alapszerve­zethez : szépítsék munkahe­lyük környékét! A középisko­lásoktól a parkok rendezését, gondozását várjuk. A fásítá­si programban is jelentős tár­sadalmi munkát vállalnak a KISZ-esek. A PENOMAH KISZ-bizottsága például a Dohány utcában talajelőkészí­tési munkálatokat folytat. — A járási KlSZ-bizottság- gal közösen továbbra is részt vészünk a balatonszárszói út­törő- és KISZ-tábor folyama­tos karbantartásában és fej­lesztésében. A VI. ötéves terv időszakában Cegléden 180 ezer óra társadalmi munkát ter­veznek, s ebben KlSZ-szerve- zeteinkre is számítanak, sőt ezen felül fiataljaink a mun­kahelyi célkitűzések megvaló­sításból is jelentős társadalmi munkával veszik ki a részüket — mondotta Halasi Márton. Gy. A. Hosszú a búza ujja Hetvenöt tonna kiváló liszt © Áll egy öreg épület a Kö­rösi úton, háromszintes, sok­ablakos téglaépítmény, csak a négyméteres kapufélfa jobb. szögletében árválkodó, sze­rény zománcozott tábla jelzi: a Malomipari Vállalat ceglé­di üzeme fogadja a krónikást, a kíváncsi újságírót. — Tényleg, mire kíváncsi? — kérdezi Nagy Zoltán üzem­vezető. Mondom, arra, hogyan lesz a búzából liszt, asztalunk ke­nyerének lelke, a selymes ta­pintású fehér por. — Hosszú a búza útja — jegyzi meg Varjú Mihály fő­molnár —, de mielőtt végig­J kísérnénk, hadd szóljunk az üzemről... Nagy Zoltán apró irodája falain oklevelek, kitünteté­sek — a bizonyíthatóan het­ven évvel ezelőtt épült malom jelenlegi kollektívája munká­ját dicsérő szavak. Most há­rom műszakban negyvenöt ember munkálkodik, hogy a jó hírű ceglédi kenyér „nyers­anyaga”, a liszt, valóban ki­tűnő minőségű legyen. A helyi és környékbeli gaz­daságokból ideszállított búzá­ból naponta — huszonnégy óra alatt — hetvenöt tonna liszt, asztali dara, korpa és búza­csíra készül itt. A mag, a búzaszem töme­ge július hatodikén ömlött először a betongaratba — a ceglédberceli Egyetértés Ter­melőszövetkezet gabonáját fo­gadták akkor —, s azóta éj­jel-nappal dolgoznak a törő-, őrlő- és szitálógépek. — Jó minőségű az idei búza — mondja az üzemvezető, s hozzáteszi: — becsülettel ve­tettek, arattak a téeszekben. Láttam a tavaszi kelést, a szárba szökő növényeket, s az aratást is, nemcsak kíván­csiságból ... Mezőgazdasági technikusi oklevelem van, ér­dekel, hogy üzemünk termé­ke, a lisztféleségek sokasága milyen alapanyagból készül. Azt tartom, a jó kenyér már a vetéskor „kezdődik”. © Varjú Mihály huszonöt év­vel ezelőtt, 1956-ban, mint malomipari szakmunkástanu­ló dolgozott először a malom gépzsivajában, akkor , lepte be először a molnárok örök fe­hérsége, a lisztfelhő pora. — Voltam lezsákoló, kopta- tós, szitaőr, almolnár — so­rolja a számomra egyelőre is­meretlen szakkifejezéseket. — A lezsákoló dolga, hogy öt­ven kilogrammonként zsá­kokba töltse a búzát, a kop­tató őrlésre készíti elő a sze­meket, a szitaőr a már felap- ritott anyagot osztályozza, el­lenőrzi. S az almolnár olyas­féle műszakvezető. Miközben itt, a tiszta, vi­rágágyásokkal tarkított ma­lomudvaron beszélgetünk, pót­kocsis IFA teherautó araszol a betongarat mellé. Néhány pillanat múlva ömlik a búza­szemek milliárdja s működés­be lép a felvonó: toronyma­gasba sodorja a búzát, s a tar­tályból meredek lefolyócsövön zuhan alá a liszt alapanyaga, hogy a szállítócsigák a serle­ges felvonóhoz továbbítsák. Illés István molnármester — huszonöt esztendeje dolgo­zik ő is malomban —, nagy hozzáértéssel magyarázza a búza további útját. Gyorsan telnek jegyzetfüzetem olda­lai, s hogy a számtalan műve­let leírásával ne untassam az olvasót, adalékul leírok né­hány munkafolyamatot. A felvonó az úgynevezett „piszkos kamrába” továbbít­ja a szemeket, itt megtisztul­nak portól, piszoktól. Az osz- tályozóból nedvesítő kamrá­ba nyomul a búzatömeg, majd hámozás után pihentetik egy erre alkalmas tartályban. Csi­gasorok, felvonók és újra fel­vonók — ki jegyzi meg azt a számtalan állomást, melyek megtétele után a héjtalan bú­zaszem a töretőkbe kerül... S itt kezdődik a malom igazi munkája, az őrlés, darálás, szitálás. Meredek grádicsokon ka­paszkodunk föl, szemünkbe vág a szitáló lisztpor, fülünk­be fészket rak a hatalmas gé­pek dübörgése. Illés István szól valamit, nem hallom tisz­tán, aztán a fejével biccent: ott, az excenterek alatt, az a. fehér valami már igazi, finom nullás liszt! S hogy láthassam is, le kell térdelnem — nem véletlen ez a mozdulat, min­dennapi kenyerünk lelke előt­ti tiszteletadás... — Ugye, szép? — kérdezi immár újra a földszinten Il­lés István. — Mármint a mol­nárok munkája? Szép, mondom, s a férfi nem elégszik meg ezzel az egyet­len jelzővel. — Otthoni asztalunkon szin­te áhítattal szelünk föl min­den új kenyeret. Naponta lá­tom a liszt születését, érzé­kelem a búza ötszáz méteres útját — a számtalan felvonó­kon legalább ennyi métert tesz meg —, s abban a ke­nyérszeletben megízlelem ezt a kemény molnármunkát is. Havonta ötezer forintot visz haza borítékban Illés István, kell minden fillér, családi há­zat építenek Nagykörösön. On­nan jár dolgozni naponta, ha délelőttös, fél ötkor kel, ha délutáni műszakban dolgozik, éjjel ér haza. , — Műszakonként egy mol­nár dolgozik, sajnos, kevés a szakmunkás. A fiatalok nem­igen jönnek, az öregek pedig — a molnárdinasztiák utolsó mohikánjai — elköltöztek. Ki más városba, ki valamelyik temetőbe... Illés Endre, a tizennyolc éves fiatalember a malom földszinti csarnokában „kop- tatós” munkát végez. Lám, mégis akad fiatal molnár eb­ben az öreg malomban... — A székesfehérvári ma­lomipari intézetben végeztem az idén, s szerződés során kerültem ide, Ceglédre. Nem bántam meg, csupaszív embe­rek dolgoznak itt; főnöktől a takarítóasszonyokig minden­ki félszavakból, mozaulatok- ból megérti egymást. Ebben az üzemben fölös a beszéd, a szemre több szükség van, mint a szájra. Én is Nagykőrösről járok naponta. Szeretem ezt a munkát. Nyugalmat ad s tiszteletet parancsol. Tisztele­tet a mindennapi kenyér meg­teremtői előtt. Besze Imre Fennmarad az utókornak A helytörténet érdekes mozaikja Egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek a fény­képész-műtermek nagy fekete kendőjére, amely alól öt láb kandikált elő: három a fotó­masina állványáé, kettő a fotográfusé. A múlté már a ládányi, fából készült apparát, magnézium lángja sem villan, mégsem övezi a feledés fáty­la a régi időket. Nem min­dennapi feladatra vállalko­zott Kaczur Pál ceglédi nyug­díjas fényképész mester és fo­tóriporter, aki egy személy­ben a Kossuth Művelődési Központ Látomás színesfényké- pezők baráti körének szakmai vezetője is. Nem restellte nyakába ven­ni a várost, leveleket menesz­teni vidékre, számtalanszor személyesen utazni a főváros­ba, más településekre, hogy kibogozza a ceglédi amatőr fényképezés múltjának szá­lait. Sikerült kiderítenie, hogy Mezei (Mizelbach) Béla ta­nító volt az első amatőr, aki úgy 1897 táján fényképezőgé­Magasba ívelnek a vastraverzek pet vásárolt. Később mind többen követték példáját, _ és összekuporgatták a szerény jövedelműek számára koránt­sem csekély összeget. Kaczur Pál kutatásaiból tudjuk, hogy a helybeli ama­tőrök 1931 őszén rendezték meg első tárlatukat. (ötven évvel később, napjainkban ennek emlékét _ felidézendő rendeztek egy — á kezdetekre visszapillantó — kiállítást a Kossuth Művelődési Központ­ban.) Később feltűntek több hazai és külföldi bemutatón, s nemegyszer díjakkal, okleve­lekkel tértek haza legsikerül­tebb felvételeik. Egy ideig a ceglédi iparos ifjúság szervezeteiben tevé­kenykedett a fotószakosztály, melynek történetét a negy­venes évek végéig követi nyo­mon a kutató. Ceglédi fény­képezés címmel figyelmet ér­demlő füzetben adta közre a század első felének, különö­sen a harmincas éveknek, er­re vonatkozó emlékeit. Tucat­nyi amatőr pályafutását vázol­ta fel, reprodukálta a díjnyer­tes felvételeket, a korabeli új­ságcikkeket, okleveleket, doku­mentumokat. A helytörténeti gyűjtőmun-, ka eddig elhanyagolt terüle­tén sikerült előbbre lépni. Ami ebben a kiadványban szerepel, forrás értékű. Innen már könnyebb lesz a folyta­tás, de nem szabad késleked­ni azzal sem. Addig kell cse­lekedni, amíg frissen és meg­bízhatóan pereg a kérdésben érintettek emlékezetének film­je. T. T. Illeték ügyben r* UJ A ceglédi strand szomszédságában épül, a Rákóczi és a Köztársaság utca között, az új sportcsarnok. A nemzetközi versenyek le bonyolítására is alkalmas létesítményt'a BáC3 megyei Építőipari Vállalat dolgozói készítik. Apáti-Tóth Sándor felvétele A Pest megyei Illetékhivatal kihelyezett részlegének ügy- félfogadási rendje november elsejével megváltozik. A ceg­lédi Városi Tanács ügyfél- szolgálati irodájának tárgya­lójában november hatodikén, azt követően minden második (páratlan) héten pénteken délelőtt 10-től 12 óráig tarta­nak fogadóórákat. ISSN 0133—2500 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom