Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

1981. OKTOBER 24., SZOMBAT AZ ALKOTÁS - GYÓGYÍT Egy kiállítás képei, szobrai Hagyomány már, hogy az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának székházában bemutat­ják alkotásaikat egy-egy kiál­lításon a Pest megyében élő művészek. Tegnap e sorozat­ban nyílt tárlat a Pomázi Munkaterápiás Intézet be­tegeinek műveiből. A kiállítás megnyitóján részt vett dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottsá- Ma­gának titkára is. A mintegy félszáz érdeklődőt Földesi Ist­ván, az MSZMP Pest megyei Bizottsága pártalapszervezeté- nek titkára tájékoztatta a ki­állításról, melyet Barna Béla, a Pomázi Munkaterápiás In­tézet igazgatóhelyettese e sza­vakkal nyitott meg: — Inté- „ zetünk negyedszázada alakult, bemutSA1'beteK«ä"eK s jő célja a gyógyítás, melyet ‘ bCmUtató J°bbra: Földcsi István Halmágyi Péter felvétele 15 éve szolgál immár a mű­vészet, az alkottatás, mely esz­tendőnként 25—30 embernek adja vissza egészségét, Különös világ ez. Ősi tech­nikával, durván megmunkált agyagból, egymásra rakott hurkákból épült az agyag­edény... Csúcsos fejű, felna­gyított fülű alakok, arctalan figurák, tátott szájú állatok, egy festményen narancssárga- rózs as zín-fekete repülőgépek raja. egy másikon zöldesbar­na, támadásba lendülő szar­vasbogár, egy harmadikon — akárha gyermek műve lenne — baba, mackó, kisautó a ka­rácsonyfa alatt. Élénk színek, expresszív ha­tás — mindez nem véletlen. Az ember társadalmi lény, s az elmebeteg ember éppen a leg­fontosabbat, a közösséggel való kapcsolatot veszíti el gyak­ran. Hatalmas belső feszült­ségről árulkodnak a képek, plasztikák. S jelzik az utat, amelyen haladva a betegből ismét egészséges, a társak nél­kül bezárult — autista —sze­mélyiségből ismét közösségi ember válik. A lényeg nem Is nagyon komplikált: a beteg először egyszerű feladatokat kap, tex­tildarabkákból készít mozaik­képet. Kivág és ragaszt. Köz­ben alkot. Kifejez. A módszer a munkaterápia egy változa­ta, az úgynevezett kreatív gyógymód. S a folyamat vége: bezárulnak a vonalak, egésszé formálódik az arc, az alak, közléssé válik, azaz mások ál­RÁDIÓFIGYELŐ A JÁTÉKMESTER vitray. A műsorszerkesztés szeszélye tegnapelőtt Ú! ffT1!' ‘in J'f Cs. A. a rádióban i jhtéÜ&Jik íf ff, liá k IfJU *$.£' k K Tamás. Az előbbiben először, mint sportriporter, utána egy régi műsor nyomán készült filmet vetítettek az égési se­beket gyógyító csodaszerről. A Petőfi adón pedig, mint játék­mester irányította a Rébusszal Kvizlandba című másfél órás telefonos fejtörőt. NÉPSZERŰ TUDOMÁNY. Kevés méltatás olvasható a rádió természettudományos műsorairól. Az ok minden bi­zonnyal abban keresendő, hogy nem vagyunk elég járatosak a fizika, a kémia, a biológia vi­lágában. Ilyen körülmények között ki vállalná a kockázatot, hogy vitába szálljon e kérdé­sek nagy tekintélyű tudósai­val. Hallgatni azonban szívesen hallgatjuk ezeket a beszélge­téseket, mert e műsorok ké­szítőinek egyre jobban siekrül a legbonyolultabb kérdésekről is úgy szólni, hogy ne legyen gátja az együttgondolkodás­nak. így például A gyorsuló idő sorozatban Holló János akadé­mikus adta példáját annak, hogy a különösebb képzettség­gel nem rendelkező hallgatók­kal is pillanatok alatt meg le­het értetni, mi az a biofer­mentáció, s hogy a tudomány fejlődése, jövőnk záloga nem­csak a tudósok dolga. Dicsé­retes közreműködő volt Vincze Péter riporter is, akinek vé­gig sikerült közérthető meder­ben tartania a beszélgetést. LAKÁSOK — OLCSÓN. Rö­vid tudósítás a csütörtöki Déli krónikában, mégis érdemes a figyelemre-. Gödöllőn elhatá­rozták, hogy olcsó és gyors megoldással juttatják tanácsi lakáshoz háromszáz jogos igénylőjüket. Máriabesnyőn, a város hatá­rában közművesített telkekre típustervek alapján, a kör­nyékbeli tsz-ek közreműködé­sével. hagyományos módszer­rel, téglából építenek kertes házakat. A szakipari befejező munkáknál pedig igénybe ve­szik a jövőbeli lakók segítsé­gét is. Bebizonyosodott: ily módon sokkal kevesebbe kerül az építkezés, s gyorsabb is, Vnint- ha nagyüzemi módszerekkel panelből, betonból, például a PÁÉV közreműködésével ké­szíttetnék el a lakásokat. A hír egyfelől örvendetes, másrészt azonban kodtató. elgondol­tál érthetővé és értékelhetővé, a beteg ember mondandója. Akadnak nagyon tehetsége­sek. A munkaterápiás intézet 600 betege gyógyító közösség­ben él, mindenkinek van munkája, feladata. S persze, eb­ben a „társadalomban” akad­nak művészek is. Alkotásaikat zsűrizik, kiállítják. Az ő gyó­gyulásuk a művészetterápia. Ennek segítségével válthatnak ki elismerést, megbecsülést, s a társadalom számára értékes alkotásokat létrehozva így ta­lálnak helyet ismét az egész­ségesek között. Három esztendeje a svédor­szági rehabilitációs világkong­resszuson a legnagyobb elis­merést a pomázi intézet kiállí­tása kapta. Nem véletlenül: jól példázza, hogy a gyógyítás e módja változtathat az egész­séges emberek nézetein is, meggyőzheti őket arról, hogy értékekkel gazdagodik világuk beteg társaik munkája nyo­mán, s a megértésük, elismeré- *sük siettetheti a gyógyulást. GÖDÖLLŐN, BUDAPESTEN ÉS BÉCSBEN Kettős küldetést teljesítenek .( Október 25-1«: látható a K«- j döllői művelődési központban 2 a Pest megyei pedagógus kép- ^ zőművészek tárlata. Ugyancsak J. vasárnap zár Baska József kl- 4 állítása a budapesti. Egressy z úti faipari szakmunkásképző »intézetben. Harminckét pedagógus művész A természet és a társadalom harmóniája csak művészettel, tudománnyal és munkával te­remthető meg. Ehhez sok mű­vészre és sok alkotásra van szükség. Ezért is öröm, hogy Pest megye helységeiből har­minckét pedagógus, festő, gra­fikus jelentkezett a gödöllői tárlaton. A másik örömforrás, hogy rajztanáraink második, festői tevékenysége nemcsak saját alkotó pályájuk eredmé­nyeit tárja fel, hanem éppen ezen küldetés teljesítésével párhuzamosan frissebb, élén- kebb, tartalmasabb rajztanári munkájuk is. Ez lényeges momentum. Lé­nyeges, amit tanítványaik munkái is hitelesítenek. Ar­ról van szó, hogy Pest megye rajztanár képzőművészei sa­ját művészetükben is fejlőd­nek — ez a gödöllői kiállítás az átlagszintet tekintve ma­gasabb, mint a dabasi, rácke­vei, váci bemutatkozás volt. Ezzel együtt általános iskolá­saink is szép sikereket értek el nemzetközi és hazai pályá­zatokon, így gödöllői, százha­lombattai, csömöri gyerekek nyertek, értek el helyezést az indiai Shankar fesztiválon, gyáli, szokolyai fiatalok tűntek ki díjakkal a Mezőgazdasági Múzeum országos rajzverse­nyein. Nagyszerű, hogy a most látott művek hátterében vi­zuális értelemben fogékonnyá nevelt gyerekek sokasága nö­vekedik fel, közös munkával együtt éri el magaslatait tanár és tanítvány. Éppen ezért a következő, Budapestre terve­zett Pest megyei pedagógus képzőművészeti kiállításon mester és tanítvány együtt mutatkozhatna be — külön blokkokban. Erre is említenék példákat; Tökölön tanított Ná- dasdy János, egyik tanítvá­nya Csollák Tibor festő lett, Alsónémedin tanít, alkot Kiss Ernő, fia, tanítványa Kiss Miklós is jeles grafikussá vált. A gödöllői László Lilla kislánya festőművész édes­anyjának korrekciói nyomán ért el nemzetközi sikert. Említettem; egyenletesebb és magasabb az idei kiállítás minősége. Gyálon Fegyó Béla rajztanár-festőművész most figurális kompozícióival tűnt ki. A szigetszentmiklósi Somo­gyi György Bucka című alko­tása jövőt ígér készítőjének. Megnyugtató, hogy Túrán dol­gozik az a Pataki Tibor, aki a ZsákoíóJc-kal jelzi, őrzi és nö­veli értékrendjét. Az abonyi Heiling György szintén kifo­gástalan eszközökkel birtokol­ja megtalált útját Van mérték, országos rang, amelyhez bárki komoly önis­merettel felzárkózhat; Nádas- dy János, Somodi László mű­Baska József: Műanyag. A bécsi kiállítás anyagából Haza, haladás, humanizmus SARLÓS ISTVÁN VÁLOGATOTT BESZÉDEI, CIKKEI CD A közélet élvonalában szenvedélyesen képviselni egy eszme ügyét — igaz emberségre vall. Márpedig Sarlós István, a szocializmus eszméjének következetes és meggyőző harcosa. Az elkötelezettséget családjából hozta, s viszonylag fiatalon kapcsolódott 'be a munkásmozgalomba, megjárta a Szo­ciáldemokrata Párt embernevelő iskoláját. A felszabadulás után a máso­dik'kerületben megválasztották a Szociáldemokrata Párt titkárává, s mint ilyen, tevékenykedett az egyesülésig. Ezt követően a Magyar Dolgozók Párt­jában, majd az MSZMP-ben tölt be különböző funkciókat, évekig volt Bu­dapest tanácsának elnöke, a Népszabadság főszerkesztője, majd a Politikai Bizottság tagja lett és' megválasztották a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkárává. Pártéletben megjelent írásában a ta­nácsdemokrácia fejlesztése mellett tet­te le a voksot, majd rá egy évre a Tár­sadalmi Szemlében a tanácsok bürok­ratizmusát ostorozza. Mi a bürokratiz­mus? — teszi fel á kérdést, s mindjárt megválaszolja. A bürokrácia a kizsák­mányoló osztályok államgépezetének a néptől elszakadt, a nép fölé emelt pri- vilégizált hivatalnokrétege. A bürok­ratizmus viszont munkamódszer, a bü­rokrácia szükségszerű terméke. A múlt­ban természetes volt ez, de napjaink­ban, amikor megsemmisült a kizsákmá­nyoló osztály, semmi alapja nincs, s ezért a dolgozókat bátran be kell von­ni saját ügyeiknek intézésébe. A városiasodás is sokat foglalkoztat­ja. Nemcsak mint fővárosi tanácselnök, hanem mint az Urbanisztikai Társaság elnöke is a -városiasodás szenvedélyes híve. Ö maga a fővárosban nőtt fel, tudja, hogy a város jobban ki tudja elégíteni az ember igényeit, s ezért szállt síkra a városiasodásért, a város­ban lakó emberek körülményeinek ja­vításáért. A város előbbre van a kultú­rában. S ezért a városnak kötelessége, hogy példát mutasson a városon kívüli településeknek, hogy vonzó hatást gya­koroljon — fogalmazta meg a városok egyik szerepét. Kommunistává fejlődve, kommunis­taként fejtette ki véleményét a külön­böző társadalmi kérdésekről. S min­dig világosan, egyszérűen, az utca em­berének nyelvén fogalmazott, hiszen ahogyan egyik legkorábbi írásában, amely a kötetben is megjelent, így vé­lekedett: az utca mindig a miénk, a munkásoké volt. Igen, a munkások ne­vében mondta el érzéseit, észrevéte­leit, fogalmazta meg társainak gondo­latait, emberi világát. A kötet egy negyedszázadot ível át. Azt a huszonöt évet, amely az ellen- forradalom leverésétől napjainkig tar­tott. Ez a negyedszázad bővelkedett ese­ményekben, harcos, dolgos években, s bizony, keményen meg kellett küzde- nünk, hogy mára a fejlett szocialista társadalmat építhetjük hazánkban. Ho­gyan, miként jutottunk el idáig, mi­lyen volt a párt politikája, hogyan ér­vényesült a szövetségi politika, a Ha­zafias Népfront társadalmat, országot összefogó szelleme? Azt tartalmazza a kötet. élte a tatárpusztítást, a török hódolt­ságot, s a négyszáz éves Habsburg-ural- mat is, s a haza mellett híven mindig azok tartottak ki, akiket munkájuk, életük kötött ehhez a földhöz — amely a múltban nem volt az övék. Ma, ami­kor már megvalósulóban van, amiért az elődök harcoltak, amikor a szocia­lizmust építő népek családjához tar­tozunk, amikor a szocialista hazát épít­jük, méginkább meg kell becsülnünk hazánkat, szeretni és védeni kell, hogy az utódoknak is jó otthont nyújtson. A különböző rétegek együttműködé­séről is vannak szavai: tudunk és aka­runk együtt dolgozni — vallja egyik nyilatkozatában. A Hazafias Népfront­nak éppen abba jn van szerepe, hogy ezt tudatosítsa áz emberekben. A vi­lágnézet nem szégyen — mondja egy helyütt. Azt vállalni kell, sőt tudni kell vállalni. Mindenki úgy építse a szocia­lizmust, ahogy belső erejéből, világné­zetének késztetéséből képes rá, ezzel növeli potenciálisan is a népi-nemzeti egységet, közös táborunkat, amely a szocializmus zászlaja alá gyülekezett. Az egyenes, jellemes magatartás töb­bet segít közös dolgainkban, mint az az ember, aki hitét véka alá rejti, s bizonytalanul téblábol a világnézetek közt — szögezi le álláspontját, amely kommunista elvi szilárdságából fakad. s [D Könyve három részre tagozódik. Az elsőben a városról szól. Mindjárt az el­ső cikkében arról ír, hogy miként sze­reztük vissza a budapesti utcát 1956- ban, hogyan lettünk az ellenforradal­mat leküzdve még harcedzettebbek és tisztábban látók. Ahogyan fo-íálrruz: So­kat tanultunk októberben, többek kö­zött azt is, hogy az utcát nem szabad többé elvesztenünk, és éppen ezért nem szabad soha egy percre sem elveszíte­nünk a dolgozó emberek bizalmát. Sarlós István minden írásában, be­szédében a dolgozó emberekért szólt, az ő ügyüket képviseli, egyben a párt legteljesebb politikáját fejezi ki. A s A haza kérdése soha sem állt tőle tá­vol. Ahogyan a politikai munkája a Hazafias Népfrontba szólította, úgy szé­lesedett a hazával való kapcsolata: fel­ismerve a hazának az emberre gyako­rolt hatásával, a népi, nemzeti összefo­gás szükségességével. Ebbéli nézeteit a sok beszéde és írása közül talán leg­inkább az Űj honfoglalás című. Pusz­taszeren, 1976. szeptemberében elmon­dott beszédében fogalmazta meg. Népünk kiállta az idők próbáját, túl­A világ dolgai iránt is nyitott és ér­zékeny. Figyeli, hogy mi megy végbe a világban, s pontosan fogalmazza meg, hogy a magyar munkásnak, dolgozónak hol a helye a világ forgatagában. Mi büszkék vagyunk, hogy szocialista or­szágban élünk, s hogy Október fiai va­gyunk, annak az Októbernek, amely­nek forradalmi vívmányai világszerte terjednek. A népek barátságát is hir­deti, a Szovjetunió felbecsülhetetlen szerepét, amelyet a népek boldogulása érdekében magára vállalt. S meggyő­ződése, hogy a magyar népet is ez a barátság, elvtársi összetartás lendíti előre. S hozzáteszi: éljünk, hogy mél­tóak legyünk a korhoz, mely 1917 után az Októberi Forradalom győzelme ha­tására létrehozta a nemzetközi életben egyre inkább meghatározó szerepet ját­szó szocialista világot. Az emberhez az élet szépségeinek birtokba vétele és a rossz elutasítása éppúgy hozzátarto­zik, mint hazája iránti hűség és a más népek megbecsülése. Ez utóbbiban benne van a kommu­nista Sarlós István egész emberi ha­bitusa, ezért is szívhez szóló minden szava. Gáli Sándor vészeiéhez, akik a szentend­rei, szigetszentmiklósi, tököli ifjúság rajzi ügyeletével egy időben szervezték meg és vég- legesíttették művekkel festő­művészi élethivatásukat, ör­vendetes az is, hogy változa­tosak a képi eszközök — Tar- dos Zoltán és különösen Orczi József szürrealisztikus fo­galmazása öntörvényekkel ér­vel. ök a fiatalabb nevelők évjáratához tartoznak, szem­léletük is más, mint a nagy­kőrösi id. Rácz Józsefé, Stumpf Ferencé, akik friss ak- varelekkel adnak hírt a nyug­díjas évek alkotó korszakáról. Más-más korosztály, eltérő idea, de egyaránt rokonszen­ves törekvés jellemzi Magyar János, Siska Gyula, Boldizsár Miklós munkáit. Radóczy Má­ria népi hangvételű tűzzomán­cai most is élénk színfoltjai a tárlatnak. Viszonylag hát­térbe szorul a grafika, nem egészen érthetően. Ebből a körből Pál Aranka, Balázs Imre és Gulicska Lőrinc lap­jai mérvadóak jelenre, jövőre nézve egyaránt. A Pedagógusok Szakszerve­zete Pest megyei Bizottsága eddig is sokat tett a rajztanár­festők sokrétű tevékenységé­nek elismeréséért, számbavé­teléért. Nyilvánvaló, hogy a Pest megyei Tanács művelő­désügyi osztályával karöltve a jövőben még több lehetőség adódik. Nagyszabású terv ke­retében szépülhetnének a me­gye iskolái a rajztanár fes­tők és a gyerekek munkáival. Baska megálmodja a formát A szentendrei Baska József megálmodja a formát, gyara­pítja a létezést nem a tárgy­hoz, hanem a gondolathoz kö­tött általános formával. Az arányok optimumát éri el rendszeresen mind a színeket, mind az alakzatokat illetően. Általában a világos tónusok és a gömbölyded formák a nyugalmat, a derűt érzékelte­tik, az éles, szilánkos együt­tesek, a fekete árnyalatok nosztalgiára utalnak. Lelkiál­lapotától függően ennek je­gyében építi, módosítja kép­felületeit, mely lírájának és a gondolatnak is tartozéka. A szobrai, képei tárlatát megnyitó középiskolás akarat­lanul is, de nagyon őszintén nagy művésznek nevezte Bas­ka Józsefet. Ezúttal nem té­vedett, nem túlzott a mélta­tó szó. Pontos igazságot arról a Baska Józsefről, aki a ma­ga teremtette és kivitelben tö­kéletes formáival a jövő táv­latainak szabatos felderítője, aki a térben elhelyezkedő gon­dolatban az időtlen idő réte­geit találja meg művészeté­ben. Szentendrei Műhely­galéria Becsben November elejéig látható a bécsi Collégium Hungáriáim­ban a szentendrei festők ki­állítása. Üj művekkel szerepel a tárlaton Barcsay Jenő, Kor- niss Dezső, Hegyi György. A középnemzedéket Klimó Ká­roly, Balogh László, Deim Pál, Bartl József, Keserű Ilona, Káka Ferenc képviseli, a fiata­lok sorából Aknay János, Wo- horn András, Asztai Csaba küldött újdonságokat. A műhely szobrásztagjai kö­zül Csíkszentmihályi Róbert, Farkas Ádám, Asszonyi Tamás, Rajki László, Papachristos Andreas, Ligeti Erika szobrai, érmei, kisplasztikái adnak jel­zést a műfaj magas hazái ér­tékrendjéről. A festő Baska József ezúttal újonnan terve­zett, kifogástalanul kivitele­zett plasztikáját küldte Bécs- be, ahová színvonalas anyag érkezett. Ügy bővíti ez a kiállítás nemzetközi kapcsolatainkat, hogy hírt ad képzőművésze­tünk európai rangjáról, egye­di és általános értékeiről. A katalógus előszavát Hann Fe­renc írta, a bemutatkozást a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága szervezte. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom