Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-02 / 231. szám

1981. OKTÓBER 2., PÉNTEK Az emberi környezet védel­méről szóló 1976. évi II. tör­vény végrehajtásának tapasz­talatairól tanácskozott csütör­tökön a Parlamentben meg­tartott együttes ülésén az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint építési és közlekedési bizottsága. Az eszmecserén — amelyet fel­váltva vezetett Sas Kálmán, az építési és közlekedési, vala­mint Gajdócsi István, a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság elnöke — Gonda György államtitkár, az Orszá­gos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal elnöke adott tájékoztatót a napirenden sze­replő kérdésről. A helyzet értékeléséről, a teendőkről szólva nyomatéko­san hangsúlyozta: a környe­zet és a természet megóvását illetően a megelőzésé, s nem pedig az utólagos passzív vé­delemé az elsőbbség. A törvény előírásait betartva és betartat­va mindenekelőtt arra kell tehát törekedni, hogy ne épül­hessenek olyan üzemek, kom­munális létesítmények, ame­lyek veszélyeztetik az emberi környezetet. Természetesen emellett fel kell oldani a múlt idő mulasztásai nyomán ke­letkezett feszültségeket. E tö­rekvések szolgálatában az V. ötéves tervidőszakban 40 mil­liárd forintot költöttünk a föld, a víz, a levegő tisztasá­gának megóvására, ötmilliárd jutott a meliorációra, azaz a talajjavításra, s e summa a környezetvédelem és a mező- gazdasági hozamok növelését egyaránt szolgálta. E kettős hasznot szem előtt tartva kel­lene a jövőben, s egyre inkább olyan technológiákat kifejlesz­teni. meghonosítani, amelyek az anyagokkal való racionális gazdálkodás, s a környezetvé­delem követelményeinek is megfelelnek. Az államtitkár bejelentette: a természetvéde­lemről, 20 évvel ezelőtt ki­adott elődjének felváltására, új, törvényerejű rendelet ké­szül. A hazai természetvéde­lem fejlődését általában is jel­lemzi az, hogy a két évtized­del ezelőtti 7—8 ezer hektárról napjainkig 400 000 hektárra emelkedett a védett területek együttes nagysága. A felszólalók többsége a törvény előírásainak betartá­sával, tehát a végrehajtás ügyével foglalkozott, s ezzel kapcsolatban sokszor hangzott el a szigor, a következetesség fogalma. Dr. Antalffy György (Csongrád megye) például ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a törvény érvényesítését szol­gáló jogi eszközök nincsenek kimerítve. Az arra illetékesek a kelleténél ritkábban indíta­nak büntető- és polgárjogi, va­lamint államigazgatási eljá­rást. Hornyák Istvánné (Borsod megye) arról beszélt, hogy az északi iparvidéken egy veszé­lyes kémiai termék, a foszgén gyártását tervezik. A szagta­lan mérgező anyag fenyegető tulajdonsága abban rejlik, hogy nehezebb a levegőnél, te­hát a föld felszíne felé száll. S e terméket — a jelenlegi ter­vek szerint — Sajószentpéte- ren, a képviselőnő választóke­rületén át szállítanák. Az el­képzelés a helybeliek teljes ellenállásával találkozik. La­dányi József képviselő, a Bor­sod megyei Tanács elnöke az előbbiek megerősítése mellett arra is rámutatott, hogy a me­gye több vegyiüzeme szinte el­viselhetetlen szagot áraszt, nem ritkán Miskolcot is ilyen eredetű „illatfelhővel” bo­rítja be. Szokola Károlyné (Somogy megye) a Balaton védelmének a VI. ötéves terv időszakára szóló előirányzatait méltatta. Ugyanakkor óvott a kavkodás- tól, a látszatintézkedésektől, az olyan megoldásoktól, mint amilyen az egyik tóparii tele­pülésen nemrégiben történt: megbüntették a tanács vb-tit- kárát. mert a KÖJÁL iszapos­nak találta a strandot. Már­pedig a meder a legutolsósor­ban tartozik a tanács hatáskö­rébe. A társadalmi munka az em­beri környezet védelmének nagy tartaléka még akkor is. ha több fontos kérdést csak komoly összegek révén lehet megoldani — húzta alá Gulyás Emxlné (Szabolcs-Szatmár me­gye), majd arról szólott, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok — talajja­vítás, nagyüzemi művelés cí­mén — gyakran még ma is egész fasorokat, védősávokat tépnek ki, s megszegik a fák visszapótlását diktáló előírá­sokat is. Röder Edit (Budapest) meg­állapította: sem az állami, sem az állampolgári fegyelem nem olyan színvonalú, mint ami­lyent a törvény deklarál. Er­re példaként a képviselő a zöldövezetet elcsúfító építke­zések sorát idézte. Pedig — s ezt már Nagy József (Baranya megye) állapította meg: ma már, ha a környezetvédelem­ről beszélünk, akkor nem a jö­vő generációnak, hanem a mostaninak az életkörülmé­nyeiről van szó. Felmentés — kinevezés Mihály István rendőr alez­redest, a gödöllői városi-járási rendőrkapitányság vezetőjét szeptember 30-án, a gödöllői művelődési házban tartott ün­nepségen eredményes munká­ja elismeréseként előléptették. Dr. Horváth István belügymi­niszter ezredesi kinevezést nyújtott át, ugyanakkor a szol­gálati idő felső határának el­érése miatt felmentették és nyugállományba helyezték. Dr. Füleki Lajos rendőr alezredest nevezték ki a kapitányság ve­zetőjévé. Ez alkalommal ren­dezett állománygyűlésen meg­jelent Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, Földesi Jenő határőr vezérőrnagy bel­ügyminiszter-helyettes, dr. II- csik Sándor rendőr ezredes, a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetője, valamint Gö­döllő város és járás párt- és tanácsi szerveinek vezetői. Váci üiemekkel ismerkedtek Suhl megyeiek látogatása Suhl megyei vendégeink programja tegnap Vácott foly­tatódott. Dr. Eberhard Den- ner, a Német Szocialista Egy­ségpárt megyei titkára, Paul Leipold. a megyei pártbizott­ság tagja, a suhli bútorkom­binát vezérigazgatója és Heinz Krunnig, a schmalkaldeni já­rási pártbizottság titkára dél­előtt ellátogatott az Egyesült Izzó váci gyárába, ahová el­kísérte őket Nagy Imre, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának alosztályvezetője. A vendégeket Pálmai Lászlóval, a városi pártbizottság titká­rával élén Fábián Sándor, a nagyüzem pártbizottságának titkára, Varga Mihály igaz­gató és Kékesi István, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára fogadta. A vendégek részletes tájé­koztatást kaptak a gyár tör­ténetéről és jelenlegi tevé­kenységéről. Varga Mihály utalt arra. hogy az NDK a magyar vállalat- egyik legje­lentősebb partnere, évente több százezer robbanásmen­tes fénycsövet vásárol. Mind­két fél számára előnyös mű­szaki együttműködés alakult ki, az NDK hasonló profilú Narva nevű vállalatával, a fénycsőgyártás és gyártmány- szakosodás terén. A tájékoztatót követően a vendégék számos kérdést tet­tek fel. Egyebek között a munkások szakmai és nem utolsósorban politikai és ideo­lógiai képzésével kapcsolatban. A küldöttség ezután üzem- látogatáson vett részt, meg­tekintették a még próbaüzemi jellegűen működő nagytelje­sítményű fénycsőbúra gyártó­sort. Délután a Váci Kötöttáru- gyárba látogattak. Az üzem­ben dr. Hellermann György igazgatóhelyettes és Krjauser Ferencné, az üzemi pártbi­zottság titkára fogadta a de­legációt. Végezetül a vendé­gek rövid sétát tettek a vá­rosban és megtekintették a Kötöttárugyár Széchenyi ut­cai mintatermét is. K. T. I. Rábeszélni kevés Jónak jó a kenyerese Rábeszélni bárkit arra, hogy a keze alól kikerülő termék minősége egyezzék az előírá­sokkal, kevés. A félreértést el- kerültető pontosság kedvéért másként fogalmazva: csak rá­beszélni, csak szavakkal szor­galmazni a termékminőség ja­vítását, nem elég. Azt, hogy napjainkban mind a bel- mind a külföldi eladásoknál gyor­san növekszik a szerepe, dön­tő tényezővé lép elő az áru milyensége, különösebben nem szükséges bizonygatni, mert gazdag tapasztalataink vannak erről. Ahol szégyen Gazdag tapasztalataink, el­adóként és vásárlóként egy­aránt, s azt, hogy mekkora tartalékok rejlenek itt, egyet­len példa megvilágítja. A megyéből kikerülő ruházati export adta árbevételt tíz szá­zalékkal sikerült növelni csu­pán azzal, hogy az érintett üzemek a tervezettel és a szerződésben foglaltakkal meg­egyező minőségű árut szál­lítottak az ugyancsak előre megállapított határidőre. Olyan tényező okozta tehát az árnyereséget, amihez nincs szükség különösebb befekte­tésre, többlet-ráfordításokra, elegendő lenne — de sajnos, csak lenne, feltételes módban — a pontos munka, a ragasz­kodás a szerződésben foglal­takhoz, a szabványban szerep­lőkhöz. Föltételezhetjük, sem az iparban, sem másutt nem akadnak seregestől olyanok — mert néhány, nemtörődöm em­ber mindenütt fellelhető —, akik szántszándékkal a kí­vántnál rosszabbat készítené­nek, legyen az szövet, cipő, bútor, szerszámgép, cement vagy motorbenzin, kenyér, húsáru, lakás. Mégis, a szá­mítottnál gyengébb minőségű termékek seregestől áramlanak a termelői és a lakossági fel- használásba. így például a bútorok 25—30 százaléka, a burkolólapok 22—26,. az acél­lemezek 18—20 százaléka hi­bás, nem egyezik a szabvány megjelölte áruosztály követel­ményeivel, azaz az elsőből másod-, a másodból harmad- osztályú lesz, vagy éppen szabványon kívüli. Pedig dol­goztak azzal, fölhasználták hozzá az anyagot, az ener­giát, kopott a termelőberen- dezés, fáradt az ember és mégis... Igen, csak rábeszél­ni a jobb minőségre, nem elég. Az előírt termékminőség megtartásának és még inkább a termékminőség javításának bonyolult feltétel-rendszere van, ami a technikai, technoló­giai tényezőket éppúgy magá­gozatlanok a minőségellenőr­zés objektív mércéi, eszközei. Le a kalappal a termelő- egységek egy része előírt — értve ez alatt például a Be­ton és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárát, a Forte Fotokémiai Ipart, a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyá­rát —, ahol a legutóbbi két esztendőben következetes erő­feszítéseket tettek annak ér­dekében, hogy a minőségrom­lás, minőségjavítás folyamatai­nak legalább az összetevőit hiánytalanul megismerjék. A diagnózis uevanis első lépés ba foglalja, mint a szervezé­si, ellenőrzési intézkedéseket. Föltételezi e rendszer az er­kölcsi, anyagi ösztönzést — és ezek ellentétét, a kényszerí­tést —, s nem utolsósorban a tudati, szemléleti hatáso­kat. Ezek együtt alkothatnak csak olyan környeztet, amely­ben természetes igény a jó és a még jobb, olyan lég­kört, ahol szégyen a rossz, a piac által leértékelt, s ahol ezért közösnek érzik a sikert éppúgy, mint a kudarcot. Érdekes jellemzőkre buk­kanhatunk azt kutatva, mi­lyen tényezők mekkora súly- lyal hatnak a végső termék- kibocsátás minőségére, hol lel­hetők a leggyengébb pontok? Sommás megállapítássá tömö­rítve a sok ágra bomló ta­pasztalatokat, azt mondhat­juk, a legtöbb buktató a gyár­táselőkészítésben található. Láncolt-hatás Abban a szakaszban tehát, amikor a termék még nem megfogható valami, hanem terv, szavak szövevénye a műveleti utasításban, tőmondat az anyag- vagy szerszám­igénylési lapokon, napi fel­adatkiadás a gépbeállítóknál, a karbantartóknál. Nem meg­lepő az előbbi, sommás meg­állapítás ismerete után. hogy a megyei iparvállalatok egy részénél rendkívül gyenge a műszaki dokumentáció — termékek sora készük például szóbeli technológiai utasítás alapján! —. szervezetlen a fölszerszámozás menete, kidol­Kiiidött ez (MISI kongresszusára Hozzáértéssel, emberséggel AMIKOR BEKOPOGTATOK, vendé­geket találok nála. Ügy érzi, magyaráz­kodnia kell. — Váratlanul meglátogatott a gödöl­lői járási pártbizottság első titkára. Tudja, náluk is „öreg harcosnak” szá­mítok ... Néhány perc múlva megállapítha­tom: nehéz beszélgetés vár rám. Állan­dóan csöng a telefon, s mintha összebe­széltek volna, egymásnak adják a kilin­cset az emberek. Pedig arra igazán nem panaszkodhatom, hogy harapófogóval kellene kihúznom a szavakat Juhász Istvánnéból. Azok közé tartozik, akik hallatni szokták hangjukat, véleményt nyilvánítanak. — Tudta, hogy Pest megyében az el­sők között alakult meg a mi Lignife- rünk? Mindjárt 1948-ban — kérdezi. Nem tudtam. S ő könnyedén eleveníti föl a küzdelemmel teli évek fontosabb állomásait. — Gyermekkoromban költöztünk ide, Isaszegre, édesapám cipészként dolgo­zott is a szövetkezetben. Én Pesten vé­geztem el a közgazdasági technikumot, de meg sem fordult a -fejemben, hogy ne a faluban keressek elfoglaltságot. Sok választás természetesen nem volt, először pénztárosnak vettek föl. Később azonban mindenféle adminisztratív munkával megismerkedtem. Voltam bérelszámoló és könyvelő, s ahogy tré­fásan mondani szokták, egyre feljebb emelkedtem a ranglétrán. Mégis, en­gem is meglepetésszerűen ért, amikor főkönyvelővé neveztek ki. Éppen akkor lettem 26 éves. (Marika szakmáját jól értő, na­gyon szoraalmas. agilis ember — mondta róla a főnöke. — Mindenki­hez van egv jó szava, bárki, bármi­lyen gondjával megkeresheti. Abban is nagy a szerepe, hogy szoros a kap­csolatunk a község vezetőivel. Ott­hon is gyakran benyitnak hozzá, s ezt ö természetesnek veszi. Sok. hoz­zá hasonló, közösségért munkálkodó emberre lenne szükségünk.) Tizenhárom éve találták meg azt az utat, mely biztosítja a fejlődést, a szö­vetkezet gazdagodását. Mostanra a Lig- 1lifer Ipari Szövetkezet 550 embernek biztosít jó megélhetést. Keresettek az általuk gyártott termékek és szolgálta­tásaik színvonala vetekszik a főváro­sével. — Járt itt nálunk, Isaszegen 15—20 évvel ezelőtt? — lep meg váratlanul az újabb kérdéssel. Nem jártam, s így nem láthattam a hajdani falut. Láttam viszont a mai nagyközség szép. új házait, az aszfaltos utakat, a szolgáltatóházat, a boltokat. — Összefonódik a szövetkezet gyara­podása a községével — állítja. — Nagy- nagy öröm számomra, hogy 1967 óta akkor választottak meg először tanács­tagnak —, ha szerény erőmmel is, de magam is hozzájárultam a település arculatának formálásához. Később megválasztották a nagyköz­ségi tanács végrehajtó bizottságának tagjává s ma is az. Fiatalon, 1966-ban kérte felvételét a pártba, 1975-től a gö­döllői járási pártbizottság tagja. Mondja: sokféle társadalmi munkája van, mert szereti, ha bíznak benne. Legnagyobb ellenfele a tétlenség. Igaz, mostanra már úgy érzi néha, többet vállal a kelleténél, s felteszi a kérdést: meg tudok felelni? — Ma már nem vagyok főkönyvelő, tavaly márciusban újabb elismerés: ön­álló elnökhelyettes lettem — jegyzi meg. — Ez több gond, nagyobb felelős­ség. (Juhásznéval vagy tíz éve kerül­tünk kapcsolatba — mondták a Pest megyei KISZÖV-ben —, ő járt föl hozzánk mint felügyeleti szerv­hez a különféle bér- és létszámjelen­tésekkel, anyagkiutalásokkal. Vagy­is, a munkaköre által ismertük meg. S azt is láttuk, hogy könnyen kap­csolatot teremtő, segítőkész ember. Amikor megalakult a közgazdasági bizottság, felkértük, legyen a tagja, majd 1971—1976-ig az ifjúsági bizott­ságunkat vezette.) — Szívesen veszek részt a Pest me­gyei KISZÖV munkájában is, bár, ami­kor 1976-ban a megyei felügyelő bizott­ság elnökévé választottak, nemigen tudtam, mire vállalkozom — vallja be. — Azóta megtanultam egyet s mást. Éppen most szervezzük újjá a bizottsá­got. Érzem, értem, milyen fontos a fel­adatunk. Hogy mi a dolgunk? Vizsgál­juk például a szövetség költséggazdál­kodását, a közös fejlesztési alap fel- használását és hasonlókat. Közvetlenül az elnökség mellé vagyunk rendelve és tapasztalatainkról magának a küldött- értekezletnek vagyunk kötelesek beszá­molni. Igyekszünk körültekintően és be­csülettel eleget tenni a ránk bízottak­nak. Mosolygó arca felhőssé homályosodik, amint kérem, beszéljen valamint a magánéletéről. Látom, hibáztam, za­vartan visszakozom. De ő gyorsan meg­nyugtat, s már nem remeg a hangja, amint megszólal. — Itt dolgozott a férjem is a Ligni- ferben, nagyon szépen éltünk. így két­szeresen is fájdalmasan ért a tragédia: 37 évesen váratlanul elvitte egy agy­vérzés. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül maradtam. Hiszen min­den erejükkel segítettek a szüleim, a férjem testvérei, s mi is négyen va­gyunk testvérek. Tizenkét éves kislá­nyom soká siratta az édesapját, leplez­nem kellett hát bánatomat. Magam mellett érezhettem minden embert, a falubelieket, de minek soroljam. Egyet­len kiutat láttam csak: beletemetkezni a munkába. Mindent elvállaltam és mindenáram be akartam fejezni a fér­jemmel megkezdett hétvégi házunk építését. Egyedül, önerőből. Vagyis, hát a család közreműködésével. Sikerült talpon maradnia Juhász Istvánnénak. Ma is megnyerő külsejű, fiatalos, jól ápolt asszony. Olyan, akit rövid idő alatt szívesen fogadunk ba­rátul. Kislánya már felnőtt, boldog fiatalasszony: idén végezte el a Külke­reskedelmi Főiskolát. NEM PANASZKODHAT, kitünteté­sek sorával ismerték el gazdasági és társadalmi munkáját — az utat, ame­lyet megtett. A közeljövőben sorra ke­rülő ipari szövetkezetek országos kong­resszusán ott ül majd Pest megye küldötteként, később pedig majd az ipari szövetkezetek országos tanácsában is képviselheti szűkebb pátriánk érdé- i keit. Tudjuk: teszi ezt is hozzáértéssel i és emberséggel. Dodó Györgyi 1 baj gyógyításához, esetünkben a jobb termékminőséghez. Az említett helyeken meg­tett lépések természetszerűen állítottak előtérbe olyan, kü- lön-külön esetleg nem nagy súlyúnak tetsző tényezőket, mint az alapanyag állandó minősége, a műveletközi el­lenőrzés szigorítása vagy egy­általán megteremtése, a cél­szerszámok alkalmazása, a kö­vetkezetes etalon-vizsgálat, a technológiai utasításokért vi­selt személyes felelősség. Ami bánmennyire is hézagos fölso­rolás, érzékelteti: a jobb ter­mékminőség bonyolult felté­tel-rendszerhez kötődik, s nem elég annak egy-egy részletét megteremteni, hanem éppen az összefüggésekre, az úgy­nevezett láncolt-hatásokra jut a hangsúly. Ez utóbbi, rejtélyesen hang­zó szakkifejezést köznapivá téve: láncolt-hatás eredménye lehet csakis, hogy például a Pest-Nógrád megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat lényegesen javíthassa a kibo­csátott tőkehús minőségét. Eb­be a láncba a sertéstenyésztők­től kapott egyenletes minő­ségű élőállatok tömege épp­úgy beleértendő, mint a föl­dolgozó üzemek rekonstrukció­ja, a megfelelő hűtőterek ki­alakítása, egészen odáig, hogy a húsbontók tisztességesen csinálják a dolgukat, mert egész egyszerűen — az ellen­őrzés, a javadalmazás miatt — nem dolgozhatnak másként, csak tisztességesen. Ennél az utóbbi kifejezés­nél maradva: tisztességes szándékokat, becsületes igye­kezeteket tehet nevetségessé, ha a szavak címzettjei úgy érzik, azt várják tőlük, ami megoldhatatlan. Szellemes és igaz mondás, ami az üze­mekben járja: jobb árut nem szájjal kell csinálni. Azaz nem úgy válik értékesebbé valami, hogy amikor elké­szült, ugyan gyatra, de utána addig dicsérik, mig jobbnak látja a fölhasználó, a vevő... Van példa erre, mint ahogy a minőség következetes számon­kérésére szintén, azaz az iparban — de egyre inkább a mezőgazdaságban és az épí­tőiparban is — egyszerre van jelen az, ami visszahúz és ami előre lendít. Jónak jó a kenyerese, azaz a jó előkészítés, a jó technoló­gia természetesként hozza magával a jó terméket, s a jó termék erkölcsiekben, anyagiakban visszahat a ter­melőkre. .. éppen ezért az egyik meg a másik termelő­helyen nem különbözik a jobbat sürgető szavak meny- nyisége, nagyjából egyformán beszélnek mindenütt róla. Aránytalanul nagy A különbözőséget az adja, hogy vannak, akik beérik a szavakkal és mellőzik ezek lény-fedezetét, a kelig körül­mények megteremtését. Be­szélni napjainkban mindenki beszél a minőség javításának szükségességéről, a cselekvők tábora azonban sokkal sze­rényebb. Ez az eltérés egyik, alighanem a leglényegesebb magyarázata annak, hogy a ráfordításokhoz mérten miért aránytalanul nagy a közepes vagy annál is gyengébb minő­sítésű áruk aránya az össz­termelésen belül, miért marad el a lehetségestől a jövedel­mezőség, miért annyira nehéz nem hogy javítani, hanem megtartani a külpiaci pozí­ciókat. A jónak jó a kenyere­se: ahhoz azonban, hogy ke­nyeresek legyenek, elsőként a kezdő jót kell megteremteni. Mészáros Ottó Két parlamenti bizottság együttes ülése A környezet védelme

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom