Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
Mit kopog a telex? Serényen dolgoztak a határban Betakarítás, talajelőkészítés, vetés FEST MEGYEI Az időjárág a hét végén ugyancsak változékony kedvében volt. Elborult, majd hullott néhány csepp eső is, de talán nem gondolta komolyan az egészet, s elállt. Aztán újra száyágra ragyogott a napsugár... Időjárás ide, időjárás oda, a mezőgazdák nem tétlenkedtek ezen a hét végén sem. A seregnyi tennivalóból újabbak kerültek a teljesített feladatok listájára. Nemcsak a kukoricatáblákat rótták fáradhatatlanul a kombájnok, hanem serény munka folyt a kertészetekben, a szőlőkben és a gyümölcsösökben. Arról nem is szólva, hogy a jövő évi termés megalapozása, vagyis a talajelőkészítés és a vetés fokozódó lendülettel folytatódott a gazdaságokban. Akad# olyan termelőszövetkezet — nem is egy —, ahol még most tartanak a startnál, néhány napja kezdték meg a termés betakarítását. De nézzük sorjában, mit is kopogott Szállításra vár a burgonya a telexgép a hétvégi műszakokról! A gombai Fáy András Termelőszövetkezetben Ujj 1stVégrehajtva H a tetszik, ha nem tetszik, az operatív munkát irányító tanácsi testület, a végrehajtó bizottság jutószalagon hozza a határozatokat. Futószalagon, mert anftyi mindenben kell döntési jogkörét gyakorolnia, s mert az élet sorozatban szállítja azokat az ügyeket, eseményeket, amelyekben igent vagy nemet kell mondania azoknak, akiket tanácstag társaik bizalma a végrehajtó bizottságba küldött. A futószalag kifejezés azonban ném azonosítható a felületes, a megfontolatlan- munkával, mert hiszen a jól szervezett gyári futószalagoknál az átlagosnál nagyobb a technológiai fegyelem, jobb a minőség. Amit bátran értelmezhetünk úgy is, hogy a jól szervezett, bár gyakran futószalagszerű döntéshozatalnak szintén ilyennek kell lennie. Ahogy a gyári futószalag tevékenysége annyit ér, amennyit a termékért- a fölhasználó, a vásárló fizet, a testületi döntések futószalagja is akkor hatásos, ha azt, amiben a tagok határoztak, az arra hivatottak végrehajtják. Találomra választva ki egy ügyet: 1980. december 31-én összesen százhetven- kilenc olyan rendezetlen hagyatéki eljárást tartottak, nyilván a megyében, ahol — hozzátesszük: legtöbbször nagyon bonyolult munkával, kutatással — a befejezést a jogos örökös vagy örökösök meglelése kínálta. A tulajdonosra, várakozó javak között volt szövetkezeti lakás éppúgy, mint öröklakás, telek, más ingatlan, s mert az átmeneti gazdátlanság sokféle hátránnyal járt, a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy június harmincadikáig a he- iyi tanácsok elnökei, valamint az érintett szakigazgatási szervek vezetői tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Megvolt a határozat, következhetett a végrehajtás. Anélkül, hogy a részletekbe belebonyolódnánk — bár hálás téma lenne némely, szinte krimi izga'- masságú nyomozás taglalása —, leírhatjuk: a jórészt hosszú ideje vonszolódó ügyekből a határidőre százhatvanhármat teljes egészében rendeztek az illetékesek, a fennmaradó ás további kutatást, eljárás' igénylő tizenhatban pedis; úgynevezett közbeeső intézkedéseket tettek. Talár fölösleges is a kérdés: hr nincs a végrehajtó bízott ság szoros határidőt meg szabó határozata, vajon ak kor ugyanilyen gyorsaság gal rendeződik mindaz, am iosszu hónapokon, eveken át nem jutott ötről hatra?! Természetes: nem tulajdonítunk varázslatos erőt egy-egy döntésnek, amint azt szintén kézenfekvőnek tarthatjuk, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának tekintélye, súlya más, mint egy-egy helyi testületé. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, akkor a megyei testület állásfoglalása idegesítőbb az érintettek számára, míg — ne takarja csönd — a városban, a községben hozott határozatra olykor csak legyintés a felelet. Ezek szerint azt sugalljuk a leírtakkal, hogy a sarzsi szavatolja a határozat végrehajtását? * Tagadhatatlan, van része a sarzsinak is abban, egy- egy határozatot mennyire vesznek komolyan azok, akiknek dolga a cselekvés, ám fontosabb ennél, hogy a végrehajtás ellenőrzésének kialakult rendje, módszertana lelhető meg a megyei testületnél. Olyan számon- kérő mechanizmus tehát, amire sajnálatosan a helyi tanácsoknál kevés figyelem jut, mert ott még úgy vélik: a testület határozott és ezzel több dolga nincsen. A testület valójában akkor lép az ügyek érdemi intézésének útjára, amikor számon kér, amikor ellenőriz! Ennek a belátásnak a hiánya okozza, hogy a helyi testületi határozatoknak a negyede, fele csak. részben, vagy egyáltalán nem valósul meg, mert az érintettek — a korábbi tapasztalatok birtokában — szinte számítanak rá: nem lesz ellenőrzés, a végrehajtás nyomon követésére már nem jut figyelem, erő. V an a megyei tanács végrehajtó bizottságának is olyan határozata — az ecseri lakásépítő szövetkezettel kapcsolatban például —. ahol nem sikerült határidőre a teljes rendezés, mert az ügyben érintett minisztérium késlekedett a kellő intézkedéssel. Szó sincs tehát arról, bárki is kivételt nem ismerve kérné számon a helyi határozatok végrehajtásának tekintélyét, ám arról nagyon is szó van, hogy ami végrehajtható, ami kizárólag helyi körben érvényesül, abból a döntésből legyen, határidőre legyen valóság. Nem azért, mert a testület tekintélyén így nem esik csorba, hanem elsősorban azért, meri a végrehajtott és közben ellenőrzött határozatokba mind az érintettek, mind ai állampolgárok előtt kiraj zolódik a kép: ez a testület komolyan gondolja azt amiről beszél. M. O. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM Ára 1,40 farint 1981. OKTÓBER 13., KEDD Ma: 3. oldal: Minden jó ügyet szolgálva 4. oldal: líeí!-e a mezibasi? Érték, útkeresés, szolgálat 6. oldal: Vizek partján — borgászbottal 7. oldal: Borús focivasárnap az MB SS-ben 8. oldal: Pillantás a múltba Cserbenhagyta áldozatát Félmilliárdos fejlesztés Éledezik a hazai porkohászat A szerszámgépeknél, a forgácsolásban használatos ke- ményfémek gyártása sosem tartozott iparunk elkényeztetett gyermekei közé: évtizedes előkészítő munka után, 1978-ban fejeződött be a fejlesztés első üteme. Az eredmény: a hazai igények egynegyedét képesek kielégítem. A magyar porkohászat lemaradásáról sok újságcikk született már. Az ipari országok a második világháború után nagyarányú fejlesztésbe fogtak, s bár a szerszámgépipar nálunk is rohamléptekkel fejlődött, a modern, exportra is készülő forgácsoló- gépekhez nem adhattunk elég — és elég jó — forgácsoló- szerszámot. Következésképpen az önkenő csapágy vagy a kemányfém legnagyobb részét — a vídiát, amely nélkül pedig a magyar esztergályos sem tudja elképzelni a munkát — ma is importálni kell. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, illetve az Állami Fejlesztési Bank a közelmúltban írta alá azt a kölcsönszerződést, amely — : az előző 153 millió forintos beruházás után — 519 millió forintot előlegez egy összevont kemény jémgy ártó- és szerszámüzem felépítésére. 1985-re a jelenlegi 1 millió darabról 3 millióra növelik a váltóélű forgácsoló lapkák évi gyártását, ezek közül is 1,2 millió darab lesz bevon atolt ■ vagyis teherbíróbb, többszörös élettartamú — lapka. Növelik a keményfémbetétea szerszámok gyártását is, így a termelési érték 47 millió forintról 205 millióra ugrik. A teljes kapacitás munkába állítása után a hazai igények 86 százalékának tehetnek eleget. évi négymillió dollár értékű tőkés importot helyettesítve ezzel. K. T. Nyílt viták, több kezdeményezés Jó irányban halad a munkahelyi demokrácia kibontakozása Öt ágazat szakszervezetének és ugyanannyi vállalat bizalmi testületének képviselői tájékoztatták hétfőn, a SZOT székházában az újságírókat a munkahelyi demokrácia fejlődéséről, a bizalmi testületek egyéves munkájának tapasztalatairól. Egyöntetű a véleményük, hogy a munkahelyi demokrácia — még jócskán meglévő buktatói és formális vonásai ellenére is — fejlődött, beépült a vállalati közélet folyamatába. Nyíltabbakká váltak a viták, több a kezdeményezés. Különösen érzékelhető ez a munka szervezésével, a munkakörülményekkel kapcsolatos vitákban, legújabban pedig az ötnapos munkahét bevezetését előkészítő tanácskozásokon, ahol a munkaidőcsökkentéshez elengedhetetlen nagyobb termelékenység módjait vitatják meg. A kisvállalatok, a leány- vállalatok alakulása, a magánkezdeményezések fokozódása is alaposabb vizsgálódásokra késztette a kollektívákat. Sok javaslat hangzott el, amelynek célja, hogy a munkakörülmények javításával, jobb munkafeltételek teremtésével tartsa vissza a vállalat azokat a dolgozókat, akik számára vonzóbbak az új vállalkozások. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a dolgozók megbecsülésüket értékelik a legmagasabbra, s magasabb bérért sem hagyják ott munkahelyüket, ha óit I jól érzik magukat. Érdekképviselettől a találmányig iserszÉisa férni Szédügetei* Az idén hetedízben rendezett Pest megyei ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok programjainak sorából is kiemelkedik az, a már hagyományos tapasztalatcsere, amelynek középpontjában a fiatalok gazdasági építőmunkája áll. A szakmai napon, vasárnap Sződligeten a Ligeti Károly KISZ-vezetőképző iskola épületében az érdekvédelemmel, a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsainak tevékenységével foglalkozó KISZ- esek, üzemi és járási-városi ifjúsági vezetők vettek részt. Ott volt Varga István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára is. A program két előadással kezdődött:; aktuális gazdaság- politikai feladatokról, kérdésekről tartott tájékoztatót dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője, aki a VI. ötéves tervidőszak tennivalóit befolyásoló nemzetközi és belföldi körülményeket ismertette, valamint a megye gazdasági életében várható tendenciákról szólt. Ezután dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára ismertette az ifjúsági szövetség X. kongresszusának határozatából fakadó sajátos, a Pest megyei fiatalokra váró — mindenekelőtt a gazdasági építő- munkával összefüggő — feladatokat. s a következő évek mozgalmi tevékenységének főbb vonásait. Három szekcióban folytatódott ezután a tanácskozás: az elsőben a KISZ érdekvédelmi munkájáról, annak fejlesztéséről cserélték ki nézeteiket, s többen is szólták arról, hogy a dolgozó és tanuló fiatalok érdekeinek képviseletében a KISZ legfontosabb partnerei a szakszervezetek. Módszertani fórummal ért fel a második szekcióban az eszmecsere. Pest megyében csaknem félszáz munkahelyen vállaltak a gazdasági feladatok felett védnökséget a fiatalok, s akad szépszerivel olyan vállalat, szövetkezet, üzem, ahol még csak gyermekcipőben jár a védnökség, így a tapasztaltabbak a véd- nökségi mozgalomról eddig szerzett ismereteik átadásával, a konkrét elemzésekkel segíthették azokat a KISZ- szervezeteket, melyek még a helyi védnökség szervezésénél tartanak csak. A harmadik szekció vonzotta a legtöbb érdeklődőt: itta fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsainak termelést segítő munkájáról volt szó. A Pest-vidéki Gépgyár KISZ- bizottságának részletes beszámolója engedett betekintést az FMKT gondjaiba, eredményeibe, s a helyi tapasztalatokról adtak számot a résztvevők, mint ' például a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat fiataljai, akik öt, az Alkotó ifjúság pályázatra készített munkájukkal több mint 120 millió forintos megtakarítást tettek lehetővé. A szellemi tőke jobb kamatoztatása, a termelés jobb szolgálata, az újítások, találmányok, a termék- szerkezet átalakítása — megannyi lehetőség az FMKT számára, bár az erkölcsi és anyagi elismerés nem mindenütt áll arányban az ifjú értelmiségiek eredményeivel — hangsúlyozták a vitában részt vevők. A tanácskozás idején két város, Dunakeszi és Vác üzemeinek fiataljai kiállítást is rendezték, itt mutatták be az FMKT és az Alkotó ifjúság pályázat eredményeit, például a Váci Kötöttárugyár szabadidő-ruháit, vagy a pályázaton országos második díjat ny^rt kötőtűőrt, s a dunakeszi 3. számú Házgyár paneljeinek felhasználásával készülő családi házak rajzait, fényképeit. V. G. P. A bányászok, a közalkalmazottak, a kereskedelmi, a mezőgazdasági dolgozók, a vasutasak képviselői egyaránt hangoztatták, hogy az üzemi demokrácia kibontakozása jő irányban halad, jóllehet ez a folyamat még korántsem befejezett. Még nem minden vezető ismerte fel, hogy a gazdálkodás nehezebb körülményei között csak a vállalati kollektíva, támogatásával, javaslataikra támaszkodva maradhatnak versenyben. Még nem alakult ki kellőképpen annak gyakorlata sem, hogy milyen kérdéseket, mikor és milyen módon terjesz- szenek a demokratikus fórumok elé, hogy a dolgozók valóban érdemi véleményt mondhassanak. A bizalmi testületek, a dolgozók is gyakran bizonytalanok még abban, hogy milyen kérdésben foglalhatnak állást, s tájékozottságuk sem mindenütt elegendő ahhoz, hogy megalapozott véleményt mondhassanak. Mindennek az a legjobb ellenszere, ha a vállalatvezetés a dolgozókat jobban informálja,- bátorítja őket, s megengedi a tévedés jogát is, hiszen az alulról felfelé formálódó, kialakuló állásfoglalások, kezdeményezések a kollektíva segítségével mindenképpen helyes mederbe terelhetők. A munkahelyi demokrácia kérdéseivel foglalkozik az október 16-i ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa is. KÖZELET Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elökhelyet- tese, aki Pjotr Gyemicsevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a Szovjetunió kulturális miniszterének meghívására tartózkodik Moszkvában, hétfőn szívélyes, baráti megbeszélést folytatott Pjotr Gyemicsewel a két ország kulturális együttműködéséről, illetve annak továbbfejlesztéséről. Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, a SZOT főtitkára vezetésével az SZVSZ irodájának XXVI. ülésén részt vett magyar szak- szervezeti küldöttség vasárnap hazaérkezett Bukarestből. ván, a gazdaság elnökhelyettese állt a telexgép mellett: — Teljes erőbedobással dolgoztunk a hét végén. A szántóföldi munkák dandárjában járunk. A 614 hektár napraforgót már betakarítottuk, de a kukoricatörés és a búzavetés még komoly erőpróbát jelent. Valamennyi gépünk a földeken dolgozott — a kombájnok a kukoricát vágták, az erőgépek a talajelőkészítésben és a vetésben vettek részt. A 800 hektár kukoricából eddig 230 hektárral végeztünk. A tervezett 1025 hektár búzából 400 hektárnyit vetettünk el. Ha a gépek is bírják, s az időjárás is úgy akarja, várhatóan november elején pontot tehetünk az őszi munkák végére. Á csepeli Duna Tsz-ben Bogdanov Péter, a kertészetben folyó sokrétű tevékenység legfőbb ismerője: — Alig egy hete kezdtük meg a különböző zöldségfélék betakarítását — kezdi a tájékoztatást. — Káposztát, karfiolt, bimbóskelt szednek nemcsak a gazdaság dolgozói, hanem az iskolások, sőt a besegítő katonák is. A zöldséghegyeket a hűtőiparnak szállítjuk, a tervék szerint 500 vagonnyit kell még a szezon végéig betakarítanunk. Különösen jó termést adtak az idén a gazdaság földjei, a kezdeti nehézségek után talán a felvásárlás is zökkenőmentes lesz — reménykednek a szövetkezet háza táján. December elejére az is elválik, reményeik beigazolódnak-e... G. M.
