Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

1981. OKTÓBER 11., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Küzdelmes, de sikeres út Pest megye mezőgazdaságának két évtizedes fejlődése A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1959—61-ben pártunk agrár- és szövet­kezetpolitikájának következetes alkalmazásával ment végbe Pest megyében is. Az elő­készítés és a végrehajtás fő politikai feladatait az MSZMP Központi Bizottság által 1957 júliusában elfogadott agrárpolitikai tézisek, majd a VII. pártkongresszus útmu­tatásai határozták meg. Tudnunk kell azt is, hogy a szocialista átalakulás során min­den lépésért, előrehaladásért keményen kellett dolgozni. Nem túlzás azt mondani, hogy tömeges helytállást, hitet, bizalmat, áldozatkészséget, leleményességet cs állan­dó tanulást követelt a parasztság és a munkásság Icgjobbjaitól, vezetőktől és szak- 2 emberektől. Húsz-huszonöt év alatt alapvetően megvál­toztak a szocialista nagyüzemek, az egész me­zőgazdaság. A változások legfontosabbjai O A mezőgazdasági termelés csaknem négy­szeresére nőtt. A termelékenység ugrás­szerűen emelkedett. Az átszervezés előttihez viszonyítva ma egyharmada a mezőgazda­ságban dolgozók száma (Pest megyében me­zőgazdasági munkát az aktív keresőknek mindössze 8 százaléka végez, országosan ez az arány 16 százalék). A főhb ágazatok fej­lődését jelzi, hogy a búza átlagtermése 1,6— 1,8 tonnáról négy tonna körüli szintre nőtt hektáronként, a kukoricáé 2—2,5 tonnáról több mint öt tonnára. Hasonló a fejlődés a cukorrépa, a burgonya, a lucerna s más nö­vény termesztésében. A szarvasmarha-állománny elsősorban a nagyüzemekben fejlődött. Ellensúlyozni tud­ták a háztáji állomány csökkenését, sőt az 1960-as 86 ezer szarvasmarha helyett ma 116 ezer van a megyében, több, mint a felszaba­dulás óta bármikor. Ugyanezen időszakban a sertések száma kétszeresére, a juh- és ba­romfiállomány pedig csaknem kétszeresére nőtt. Nemcsak mennyiségi növekedésről szól­hatunk, korszerűsödött a tenyészanyag, a tartástechnológia — emelkedett a terme­lés színvonala is. Egy tehén átlagos tejhoza­ma például 2500 literről 4300 literre emelke­dett. Egyértelműen állítható, hogy az agrár- és szövetkezetpolitika gazdasági célkitűzései me­gyénkben is megvalósultak. A 60-as évek elején eredményesen oldottuk meg a „kettős feladatot", vagyis a szocialista átszervezést úgy, hogy közben ne csökkenjen, sőt, növe­kedjen a mezőgazdasági termelés. Az indulásnál kezdetleges feladatokkal küsz­ködtünk. Harcoltunk, hogy a vetést, a gyom­talanítást, a betakarítást egyáltalán elvégez­zük, az állatokat fedél alá helyezzük, itassuk, etessük. Ma? A termelés színvonalának további emelése és a gazdaságosság egyidejű javítá­sa a feladat. A korábbinál egyáltalán nem egyszerűbb és könnyebb, de attól lényegesen eltérő gondokat kell megoldanunk: a piaci igényekhez való gyors alkalmazkodást a ter­mékek összetételében és minőségében, a tu­datos és célszerű takarékosság elterjesztését. Jobban hasznosítani a dolgozó ember képes­ségét, jobban élni a szakemberek tudásával. A vezetési, gazdálkodási és szervezési kultú­rát összhangban fejleszteni a gépi techni­kával és technológiával. A föld szakszerű megművelésén túl egyre nagyobb hangsúlyt kap o termőföld védelme, a termőképesség növelése és optimális hasznosítása. A terme­lés jelenlegi színvonala, az exportorientált­ság és a hazai „kínálati piac” új igényeket támaszt a tároló-, a hűtő- és feldolgozókapa­citás fejlesztésében. Az átszervezés óta gyökeresen megvál­tozott a parasztság társadalmi-szociá­lis helyzete, alapvetően javultak az élet- és munkakörülmények. A fejlődés óriási ívét szinte lehetetlen pontosan nyomon követni: szüléink, nagyszüleink sorsának ismerői, át­élő! tudják csak átérezni. A tsz-tagok jöve­delme elérte, a társadalmi juttatások meg­közelítették a munkásokét. A munka terme­lékenységét és a munkakörülményeket is jel­zi a távolság a lófogattól és Hoffher-trakto- rolctól a Rába-Steigerig. A megye üzemeiben 1960-től a traktorok száma kétezerről 3300-ra emelkedett, a je­lenlegiekből 400 darab 100 LE fölötti teljesít­ményű. A gabonakombájnok száma három­százról 870-re nőtt. Ma sem könnyű a trak­torosok munkája, de a különbséget összeha­sonlítani a 60-as évekkel csak azok tudják, akik személyes tapasztalatokkal rendelkez­nek. Micsoda előrelépés volt az MTZ szov­jet univerzális traktorok megjelenése a ma­gyar mezőgazdaságban! A falu, a parasztság életének a változását sok minden jelképezheti. Azelőtt ismeretlen volt, ma már természetes része az életnek az óvoda, az üdülés. Gondoskodunk az öre­gekről (öregek napközi otthona, különösen a nagykátai, a váci és a ráckevei járásban). Ehhez nagyot kellett változni az életmódnak, a társadalmi tudatnak is. A termelőszövetkezetek vágóhídjai, tejfel- dolgozói, sütőüzemei jelentősen javították az ellátást. Sókat áldoznak a kultúra és a sport fejlesztésére — egyre inkább együttműköd­ve a községi tanácsokkal és más gazdálkodó szervekkel. Mindez akkor is igaz, ha a jelen­legi igényeket nem tudjuk teljesen kielégíte­ni és a népesség gyors ütemű növekedése kö­vetkeztében, illetve az üzlethálózat elégte­lensége miatt, Pest megyében sokszor még sJ. alapellátás biztosítása is óriási erőfeszíté­seket igényel Alapvetően megváltozott a mezőgazda­ságban dolgozók összetétele. A hatvanas években Budapest közelsége miatt az ipar „elszívó hatása” Pest megyében fokozottan érvényesült. A fiatal munkaerő nagy része a fővárosiban dolgozott és csak alkalmilag vett részt a mezőgazdasági munkában (a szakem­berek nagyfokú elvándorlását is ez okozta). A termelőszövetkezeti szervezés során egy családból általában egy fő lépett be a szö­vetkezetbe, közülük legtöbbször az idősek. A szövetkezeti tagoknak mintegy 63 százaléka 50 éven felüli volt. Jelenleg a megye mezőgazdasági üzemeiben megközelítőleg háromezer felsőfokú, 11300 középfokú képzettségű szakember és 32 000 szakmunkás dolgozik. Ezek a számok minden szakmát képviselnek — nem mind mezőgaz­dasági szakember — jelzik azt a nagy szel­lemi kapacitást, ami a gazdaságokban fel­halmozódott, mutatják a falusi értelmiség gyarapodását. Két évtized alatt a gazdaságok többsége megszilárdult, jól vezetett, dinamikus, újító szellemű termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok fejlődtek ki. Nem zavarták a fejlődést nagy átszervezési kampányok, a kis gazdaságok a feltételek megérlelődésével fokozatosan egyesültek és gazdasági meg­erősödésük ezáltal felgyorsult. Az állami gazdaságok száma 1955-ben még 29, 1962-ben már 19. Jelenleg tíz gazdasá­gunk hétezer hektár körüli átlagos területtel rendelkezik. A mezőgazdaság szocialista átszervezése so­rán a szövetkezeti szektor földterülete hat­hétszeresére, a tagok száma mintegy kilenc­szeresére nőtt. Csaknem négyszáz termelő- szövetkezet és termelőszövetkezeti csoport működött 1961 elején. Most 78 gazdaság működik a megyében, 4200 hektár átlagos területtel, egy szövetkezetre 345 millió forint termelési érték jut A termelőszövetkezetek gazdasági ereje és gazdálkodási színvonala az átlagnál jobb. Például: az ötödik ötéves tervidőszakban nem kellett Pest megyében egy gazdaságot sem szanálni. Az erőfeszítések eredményt hoztak a korábban közepesen vagy gyengén gazdál­kodó tsz-ekben is. Mindamellett a közgaz­dasági körülntények és szubjektív okok miatt jelenleg is meglehetősen nagy a diffe­renciáltság és tíz-tizenkét termelőszövetkezet jövője még nincs megnyugtatóan megalapoz­va. A párt mindvégig nagy figyelmet fordí­tott a szövetkezeti parasztság érdekeltségi viszonyainak a fejlesztésére. Fokozatosan nö­vekedett a szövetkezetek gazdasági önállósá­ga. A termelőszövetkezetekben, állami gaz­daságokban kialakultak az önelszámolás fel­tételei és fokozódott az anyagi ösztönzés. Mindenütt, ahol lehetséges, teljesítménybért alkalmaznak és a dolgozók érdekeltek a munka eredményességéiben. Hogy milyen bo­nyolult ma a tennelőszövetkezet, azt mutat­ja, hogy egy-egy nagy szövetkezetben 25—30 —40 önelszámoló gazdasági egység is műkö­dik. Ezenkívül minden gazdaság több terme­lési rendszernek tagja (a Pest megyei gaz­daságok közül jó néhány gesztora egy-egy rendszernek). Gyorsan nő a gazdasági társu­lások száma. Működik a megye mezőgazda­ságában 26 közös vállalat is, melyeknek a termelési értéke ötmilliárd forint körül van évente. Véglegesen győzött Mi jellemzi a parasztság viszonyát a szo­cialista nagyüzemekhez? Azt hiszem, mond­hatjuk, hogy néhány évtized alatt a szövet­kezeti mozgalom véglegesen győzött az emberi viszonyokban, a tudatban és az érzelmekben egyaránt. Az első Pest megyei termelőszövetkezetek 1948-ban alakultak Dánszentmiklóson, Abony- ban és Nagykőrösön. 1953-ban már 220 me­zőgazdasági tennelőszövetkezet és 125 terme­lőszövetkezeti csoport működött a megyében, 20 ezer taggal, mintegy 14 ezer katasztrális hold területen. A szövetkezeti mozgalom át­vészelte az 50-es évek politikai cikcakkjait, sőt az ellenforradalom szervezett támadása ellenére is csak a termelőszövetkezetek mint­egy 35 százaléka oszlott fel (azoknak is fele már 1957 első negyedében újjáalakult). Tapasztaljuk, hogy az átszervezés után még sokakban meglevő bizalmatlanság, létbizony­talanság, passzivitás már a múlté. A tagság nemcsak dolgozik, hanem gazdaként vesz részt a szövetkezetek életének az irányításában is. Napjainkban is sokat foglalkozunk a szö­vetkezeti élet fejlesztésével. Ez azonban nem kérdőjelezi meg a történelmi jelentőségű fej­lődést, sőt, részben éppen azzal van kapcso­latban. Megnőttek a szövetkézetek, korszerű­södött a termelés szervezete és technológiája. A szövetkezetek jelenlegi tagságának a több­sége már vagyon nélkül lépett be a közös gazdaságba — módosult a tulajdonosi kap­csolat. Mutakozik bizonyos túlszabályozott­ság — átfedések, formalizmus is fellelhető a szövetkezeti szervek működésében. A szövet­kezeti demokrácia továbbfejlesztése egyik alapvető feltétele gazdasági feladataink sike­res végrehajtásának is. A magyar mezőgazdaság gyors fejlődésé­nek legalapvetőbb forrása kétségtelenül, a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes marxista^—leninista agrár- és szövetkezeti po­litikája. Ez a politika hűen fejezi ki a mun­káshatalom, az ország érdekeit, minden idő­szakban megfelelő választ adott és ad a me­zőgazdaságban és a parasztság életében tör­ténelmileg felmerülő kérdésekre. Mivel most a Pest megyei mezőgazdaság­ról szólok, ennek a politikának még egy vo­nását kiemelem. A Központi Bizottság az országos politika keretein belül mindig le­hetővé tette, sőt igényelte a pártszervezetek, a kommunisták alkotó munkáját a politika végrehajtása során. Ezzel élve tudtak Pest megye pártszervezetei is eredménnyeket el­érni. A főváros mellett A politika és a helyi feltételek megfelelő számbavételének konkrét eredményei vannak. Az átszervezés után ezen a vidéken a mező- gazdaság az országosnál nehezebb helyzet­ben volt. A földek minősége gyengébb, az ipar, a főváros „elszívta” a munkaerő ja­vát, nagy volt a szakemberek fluktuációja. A dolog másik oldala, hogy a piac közel­ségének az adott gazdasági irányítási rend­szerben kevés előnye volt, a gyenge gazda­ságok azt sem tudták kihasználni. Alkalmas­sá kellett tehát tenni a gazdaságokat a hát­rányok semlegesítésére, csökkentésére, egy­úttal arra, hogy az előnyös feltételeket kel­lően ki tudják használni. Ez a 70-es évek­ben sikerült is. A korábban meglehetősen gyenge termelőszövetkezetek egész sora vált azóta kiváló, esetenként országosan is elis­mert gazdasággá (kerepestarcsai Szilasmenti, ráckevei Aranykalász, dunavarsányi Petőfi, fóti Béke, sződi Virágzó, galgamácsai össze­fogás, hernádi Március 15., Örkényi Béke tsz- ek és még lehetne sorolni tovább). Aláhúznám, hogy ezek a szövetkezetek igen gyenge ter- mőségi adottságokkal renndelkeznek, mégis a legjobbak közé jutottak. Lényegében hasonló fordulat ment végbe az alagi, a gödöllői, a törökbálinti állami gazdaságoknál. A mezőgazdaság fejlődésében különböző időszakok, szakaszok figyelhetők meg. Ezek nem különülnek el mereven, de a feltételek, a politikai munka súlypontjai változtak a két évtizeden belül. A hatvanas évek a szocialista termelési viszonyok és a nagyüzemi gazdálkodás meg­szilárdításának az időszaka. Talán nem túl­zás azt mondani, hogy ebben az időszakban a mezőgazdaság helyzete állandóan napiren­den volt a megyei párttestületek ülésein. (A pártbizottság és a végrehajtó bizottság éven­te átlag tízszer foglalkozott átfogó mezőgaz­dasági témával.) Legtöbbször a szövetkezetek szervezéséről és működéséről, a munkaerő- helyzet és a jövedelemelosztás kérdéseiről, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek segítéséről, a szakemberellátottságról, a ker­tészet, az állattenyésztés és a növényter­mesztés fejlesztéséről tárgyaltak. Kellő fi­gyelmet fordítottak a testületek az állami gazdaságok és a gépállomások munkájára. Különleges erőfeszítéseket tett a párt, a kormányzat az új szövetkezetek vezetésének a megszilárdítására. A szövetkezetek egy ré­szének ekkor már kipróbált vezetői voltak. A jelenlegi szövetkezeti elnökök közül pél­dául Szabó Ferenc 1954 óta, Dékány István 1955 óta, Z. Molnár Mihály 1957 óta tölti be funkcióját. Sok parasztember került vezető funkcióba. Végigjárták a szövetkezetek meg­szilárdításának nagyon nehéz, rögös útját és a mozgalommal együtt fejlődtek olyan veze­tők, mint Furulyás János, Gádor János, Pin­tér András, Ecker János,yKakucsi Gabriella, Radosza Miklós, Bagyánszky Istvánná, Kő- kai Márton, Pál Károly, Dobrovitz József és még sokan mások. Feladatot kaptak — helytálltak A kortársák számára sajátos fogalommá váltak a 3004-es kormányrendeleteké Ezek segítették az állami gazdaságokban, a gép­állomásokon, az állami szervekben és intéz­ményekben dolgozó legjobb szakembereket, hogy részt vállalhassanak az új szövetkeze­tek szakmai megerősítésében. 1961 végéig már több mint 300 szakember került ki a Pest megyei termelőszövetkezetekbe. Hogy milyen nagy szakmai, szervező és erkölcsi segítség volt ez a szövetkezeteknek, még a fiatalab­bak is elképzelhetik abból, hogy 20 év eltel­tével nagyon sok kiemelkedő vezető dolgo­zik ma is közülük (Győré Sándor, Mizser Jó­zsef, Tóth Róza, Fazekas Sándor, Dóra Béla, Szalisznyó László, Lévák József, Fekete Jó­zsef, dr. Karakasevich Endre, Illés György, Lázár Antal és lehetne még sorolni). Sokoldalú munkát végeztek a területi párt­szervek a tsz-pártszervezetek megerősítésé­re. Folyamatosan nőtt a pártszervezetek létszá­ma (1966-ban már 209 tsz-pártszervezet volt, a tsz-tagök 7 százaléka volt pártunk tagja)» A munkásság az átszervezés után is köz­vetlen politikai és gazdasági segítséget nyúj­tott a szövetkezeteknek. A patronáló munká­ban különösen sokat vállaltak a budapesti XIII. és XXI. kerület üzemei, a megyei üze­mele közül pedig a Csepel Autógyár. Komoly szakmai segítséget nyújtott a szövetkezetek­nek a herceghalmi, a péceli és a törökbálinti állami gazdaság, valamint a pomázi Munka- terápiás Intézet. Felgyorsította a mezőgazdaság fejlődését az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése. Az üzemek önállóságának növekedése, a te­vékenységi kör bővítése, a többcsatornás ér-, tőkésítési rendszer sok lehetőséget adott gaz­daságainkban. Döntő tényezőnek bizonyult, hogy a megyei és járási szervek támogatásá­val kifejlődtek az úgynevezett melléküzem-, ágak — elsősorban a termelőszövetkezetekben.' Támogattuk a tevékenység bővítését, mert ezek az üzemek a társadalom számára szük­séges szolgáltatást, feldolgozást és gyártást végeznek. A melléküzemágakból származó jövede­lemnek igen nagy szerei» volt abban, hogy a megye mezőgazdasági termelésének a mu­tatói, a beruházási színvonal a 70-es évek közepére elérték az országos átlagot, jelen­leg pedig már jóval túlhaladták azt. Pártunk agrár- és szövetkezetpolitikájának egyik sajátos vonása a háztáji gazdaság ke­zelése. Annak a világos megfogalmazása és érvényesítése, hogy alapvető célunk a szo­cialista nagyüzemek fejlesztése, azok mellett azonban lényeges szerepe lesz hosszú ideig a háztáji és kistermelésnek. További fejlődést jelentett mezőgazdasá­gunkban a háztáji és kistermelés fokozatos integrálása a nagyüzemek által. Pártbizott­ságaink ösztönzésére és segítségével megyénk üzemei a 70-es évek közepe táján bátran léptek ebben a kérdésben is. Hasonlítsuk össze az 1975. és az 1980-as évek adatait, azok önmagukért beszélnek. A jelzett időszakban a kisüzemekben felvásárolt sertés majd’ há­romszorosára, a baromfi több mint kétszere­sére emelkedett, a zöldség mintegy ötven ^és a gyümölcs pedig majd’ tíz százalékkal nőtt. Gyorsan terjed a kisállattenyésztés és a fólia alatti primőrzöldség-termelés. A hernádi, a dunavarsányi, a vecsési, az ócsai, az érdi, a péceli integrációs módszerek példamutatóak, és kihatottak a környezetükre is. , 1975-ben az MSZMP Politikai Bizottságá­nak döntése nyomán a budapesti mezőgazda- sági termelőszövetkezetek Pest megye hatás­körébe kerültek. Beilleszkedésük a megye tár­sadalmi életébe zökkenőmentesen és jó poli­tikai légkörben ment végbe. Az eltelt né­hány év alatt fővárosi szövetkezetek egyesül­tek a környezetükben levő 2—3 Pest megyei termelőszövetkezettel és így a budapesti föld­területek folyamatos csökkenését ki tudták védeni. Az egyesülések előkészítésében a já­rási pártbizottságok és a megyei tanács já­rási hivatalai hasznosították azokat a mód­szereket, amelyek Pest megyében hosszú ide­je kialakultak: türelmesen, körültekintően jártak el a társadalmi, a gazdasági és a személyi kérdésekben egyaránt. Valamennyi új, Pest környéki termelőszövetkezet gyors fejlődésnek indult, erősödött a várost ellátó tevékenységük. (Jó példa erre többek között a Duna, az Öbuda és a gödi Dunáménti ter­melőszövetkezet.) Magasabb osztályba Az érintett kérdésekkel egyenrangú az a feladat, amely most áll a mezőgazdaság előtt: hatékonyság és minőség szempontjából ma­gasabb osztályba lépni. A munka a megyénk­ben egységes szellemben indult — és már bizonyos eredmények mutatkoznak. Nagy jelentőségű az üzemek összefogása a szőlő- és gyümölcstelepítésekben, a hűtő-, tároló- és élelmiszerfeldolgozó kapacitások fejleszté­sében, az agrokémiai központok kialakításá­ban. Növekszik a társadalmi-gazdasági szer­veknek a termőföld védelmében és a talaj jó kihasználása érdekében kifejtett aktivitá­sa. Gyorsul — és még tovább kell gyorsítani a költség- és energiatakarékos technológiák bevezetését. Az eltelt két évtizedben kiváló munkájáért sok mezőgazdasági dolgozó kapott magas kitüntetést. Többek között Állami-díjat: Tóth Róza és munkatársai a kocséri Petőfi Tsz- bői, a Sasad vezetői, Főző József és a dán- szentmiklósi Micsurin kertészei, Eötvös-díjat: Cserháti Pál, Dékány István, dr. Tresser Pál és Koronczi lmréné, Újhelyi-díjat: Bogda­nov Péter és dr. Nyemcsok János. Rájuk, va­lamint a kongresszusi zászlót, Miniszter- tanács vörös zászlaját, termelési nagydíjat nyert szövetkezetekre büszke az egész megye, mert mezőgazdaságának az eredményeit is jelzik e magas kitüntetések. Mi, akik aktív részesei voltunk a történel­mi változásoknak, hőskornak mondjuk és érezzük a szocialista mezőgazdaság megterem­tésének időszakát. Ogy gondolom, ugyanezt fogják érezni a mostani fiatalok a jelenlegi időszakkal kapcsolatban, ha azonosulnak a mezőgazdaság mai feladataival és erejüket nem kímélve vesznek részt benne. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára á 1 >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom