Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-10 / 238. szám
Szegélykövezés a Fő úton A költségvetési üzem dolgozói végzik Veresegyházon a Fő úton a csaknem fél kilométer hosszan húzódó szegélykövezést. Barcza Zsolt felvétele Szada, Veresegyház Vidám szüreti felvonulás Szadán és Veresegyházon, a két szomszéd községben is vasárnap rendezik a szüreti fél-. vonulást és bált. Szadán a Gödöllő és Vidéke Áfész szervezésében népi együttesek ta- lálkoznaik, délután 3 órától. A csömöriek és a nagytar- csaialk a szadaiaikkal közösen vonulnak fel a csomagolóvál- lalat helybeli épületétől a felső autófordulóig, majd amú- zeumkertbe mennek, ahol a szabadtéri színpadon adnak műsort a hagyományőrző együttesek. Este bál a művelődési házban. Veresegyházon a művelődési központtól indul a menet és ide tér vissza, ahol kezdődik a bál. Elmarad az ISZN-olimpia Elmarad a mára az Agrár- tudományi Egyetem sportpályáján tervezett ifjúmunkás- és szakmunkástanuló olimpia, tudtuk meg a KISZ városi és járási bizottságától. LLjOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 238. SZÄM 1981. OKTOBER 10., SZOMBAT Együttműködik tanács, szövetkezet Szolgálják a közös érdeket Semmi újat nem mondunk, ha leírjuk, a községi tanácsok nem dúslakodtak a korábbi években sem a közcélokra elkölthető forintokban. Még kevésbé szórhatják a pénzt ma, amikor a közismert gazdasági nehézségek miatt a szokásosnál is alaposabban kell mérlegelni minden fillér helyét. A feladatok azonban nem csökkennek, az igények sem mérséklődnek. A falusiak is szeretnek száraz lábbal eljutni a rokonokhoz, az üzletbe — portalaní- tott járdákra vágynak. Szaporodik a gépkocsik száma, gazdáik jobban kedvelik a bitumenes utakat. Követeléseket támasztanak az intézmények, az ■iskolák, a művelődési házak, a sportkörök, hogy csak találomra soroljunk néhányat. Pénzszűkében még fontosabbá válnak a községekben működő üzemek, szövetkezetek, melyek eddig is sokféleképpen szolgálták a tanács céljait, támogatásukkal váltak és maradnak életképessé művészeti csoportok, épültek járdák, utak, gyermekintézmények. Minden tanácsi vezető, ha egyébként nem volna kötelessége, már ilyen megfontolásokból is igyekezne ápolni a jó kapcsolatokat a gazdasági egységekkel. Kitűnő kapcsolat Vannak kedvező és kevésbé irigylésre méltó helyzetben levő községek. Egyikük területén erős alapokkal rendelkező cégek dolgoznak, a másikon kisebbek, amelyektől a maximális támogatás is kevesebb feladat megoldására elegendő. Valkó, Vácszentlászló, Zsám- bok közös tanácsú községek területén könnyű összeszámolni a támogatókat. Szerencsére az' együttműködés velük igen jó, hangsúlyozza többször is Szirá- ki Mihály tanácselnök, miközben összegereblyézünk ténye-, két, adatokat, melyek a kitűnő kapcsolatok megtestesülését példázzák. A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet az egyik támogató, a másik a túra} Gal- ga vidéke Áfész. Mindkét egység jól gazdálkodó szövetkezet, ámde elkötelezettségeik is szerteágazóak. Lelkesen, önzetlenül Mindkét szövetkezettel együttműködési szerződése is van a tanácsnak, ami korántsem jelenti, hogy mereven ragaszkodnak a leírt pontokhoz. A gazdasági egységek tőlük telhetőén minden ésszerű, a lakosság érdekeit szolgáló feladat megoldásából kiveszik részüket. Az elmúlt egy évben nyolc utat, összesen körülbelül négykilométernyi hosszban tettek a három községben a civilizált közlekedés alapvető követelményeire alkalmassá. Az utakról szólva nyomban tágítani kell a kört, hisz a lakosság munkájára is mindenkor számíthatnak. S mindig akadnak olyan lelkes, önzetlen emberek, mint itt Puskás János, aki ugyan nem idevalósi, szadai, de az első perctől az utolsóig szervezett, irányított, latba vetette minden tudását, Kerek évforduló A scolától a szakközépiskoláig Az aszódi gimnázium évszázados története Kerek évfordulót ünnepel ebben a tanévben Pest megye egyik legrégibb, legpatinásabb középiskolája: az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti . Szakközépiskola. Pontosan ötven évvel ezelőtt, 1931. október 11-én avatták fel és adták át a mai gimnáziumi főépületet az akkori igazgatónak dr. Oravecz Ödönnek. E jubileum alkalmával fontosnak tartjuk, hogy az iskolatörténeti kutatások alapján néhány mondatban összefoglaljuk e nagyhírű gimnázium történetét. Központi fekvés Írásos dokumentumok bizonyítják, hogy az aszódi evangélikus iskolában már a XVIII. század első felében is folyt gimnaziális oktatás, vagyis az íráson, olvasáson, számoláson kívül latin nyelvet, történetet, földrajzot, stb. tanítottak az itt élő pedagógusok, akiket többnyire rektornak neveztek. Ezeknek a tanítóknak a többsége magasabb iskolai végzettséggel (számosán Wittenbergben is tanultak!), lelkészi képesítéssel rendelkeztek. Az iskola alapításának pontos idejét meghatározni nem tudjuk, két adat azonban útbaigazítást adhat. Az egyik a következő: a Pest megyei evangélikus gyülekezetek 1727- ben váltak ki a nógrádi espe- rességből, és hozták létre a Pest megyei esperességet. Ezzel egy időben, vagy talán a következő években hozták létre a nógrádi kis-zellői latin iskola mintájára a saját algimnáziumukat, mégpedig központi fekvése alapján Aszódon. Elősegítette a Galga-parti településen való iskolaépítést az a körülmény is, hogy a község, majd hamarosan a város földesuraságai, az evangélikus vallású Podmanicz- kyak jelentős anyagi támogatásban részesítették a tanintézetet. Ennek tudatában írhatta a XIX. század első felében az alábbiakat Koren István, Petőfi Sándor aszódi ta* nára: Aszód már száz esztendő óta az egész pesti, nógrádi és heves; vidék által, melynek közepében fekszik, a latin iskolára legalkalmasabb helynek ismertetett el. Éppen ezért volt látogatott iskola az aszódi scola latina, vagy ahogyan manapság mondjuk, algimnázium, de más körülmények is hozzájárultak népszerűségéhez: hitvallás és nyelvkülönbség nélkül küldték ide a szülők magzataikat, mint olyan helyre, hol "három nyelv: magyar, német és tót szinte egyaránt járatos. Petőfi is itt tanult A másik adat szerint biztosan tudjuk, hogy az addig egy épületben működő elemi szintű és középfokú oktatás (vagy iskola) épületileg mikor vált ketté. Az 1773/74. tanévben történt ez, amikor is Szontágh Sámuel ajándékaként az elemi iskola a latin iskola fölött elhelyezkedő és kitatarozott épületbe költözött. Ezek az épületek ma is léteznek. A latin iskola épülete, ahol Petőfi is három esztendeig tanult, a Petőfi Múzeumnak ad otthont. Az elemi iskolában pedig éppen ezen a nyáron fejeződött be végleg a tanítás, mivel új 12 tantermes iskolát kapott Aszód. Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy gimnáziumi oktatás Aszódon 1727-től, vagy a következő néhány évtől kezdődően folyik.a régi gimnázium mi épületben egészen 1931-ig. Hétszáz tanuló Az idők folyamán természetesen változások történtek az iskola életében. így 1871-72- ben a földszintes épületre emeletet húztak, majd 1912- ben főgimnáziummá léptették elő. S mivel az egykor négy- osztályos algimnáziumi célra létesített épület szűknek bizonyult, Osváth Gedeon igazgató vezetésével hozzáláttak az új iskola felépítéséhez; 1920-ban, a Nagyatádi-féle fölreform idején megszerezték a Csicsókás nevű falurészool 4,5 hold földterületet, ahol is Schulek János tervei alapján, két helyi vállalkozó, Ruttkay- Miklián Gyula és gróf Széchenyi Gyula irányításával építették fel’a kétemeletes impozáns iskolát. A felszabadulás után előbb a hatvanas években tornateremmel; a hetvenes években pedig a szakközépiskolai szükségleteket kielégítő új szárny- épülettel bővítették az épületet. Az iskola, ahol csaknem 400 nappali és 300 levelező tagozatos diák tanul, a környék egyik legfontosabb középfokú tanintézete. Az intézmény vezetése — hűen az elődökhöz — azon munkálkodik, hogy továbbfejlessze az iskolát. A jubileumi évet azzal kívánják megkoszorúzni, hogy társadalmi munkában elkészítik annak a tanuszodának a terveit, amelyet az elkövetkező években szeretnének felépíteni. Asztalos István Parkosítás az új gimnázium udvarán 1931-ben amit mint egykori útfelügyelő szerzett, hogy minél hamarabb és jobb minőségben készüljenek el az utak. Korábban, sok gondot okozott' az intézmények tüzelőellátása. Tavaly és az idén, amikor az áfész vállalta magára ezt a munkát, minden zökkenő nélkül került a télirevaló a helyére. Hiába hogy egy tanács, mégis három község, sajátos múlttal, hagyományokkal, szokásokkal, lakossági öntudattal. A művelődési házak egy intézményt alkotnak, sportkör azonban mindhárom helyen van. Elképzelhető, hogy sem a szurkolónak, sem a játékosnak nem volt kedvére, hogy Vácszentlászló és Zsámbok kapott anyagi támogatást a termelő- szövetkezettől, a valkói viszont nem. Ez is a múlté. Az összeg azon múlik, ki melyik osztályú bajnokságban szerepel. Nem nagy üzlet Ebben az ötéves tervben a legjelentősebb munka a vízmű. Az építkezések generálkivitelezője a Zöldmező. Nem kell nagy elképzelőerő ahhoz, hogy sejtsük, mennyi előnnyel jár ez, mennyi kisebb-nagyobb bosszúságtól mentesül így lakó és tanácsi vezető. Valkón és Vácszentlászlón egyre nyomasztóbb • gondot jelent a szennyezett víz. Ma mindössze négy kút vize felel meg az egészségügyi követelményeknek. A többi általában talajvizes, s ezek, a mező- gazdasági területek fokozódó kemizálásával egyenes arányban mind fertőzöttebbé válnak. Tények, adatok tucatjait sorolhatnánk még, közöttük olyanokat is, melyek első pillantásra nem hatnak támogatásnak.' A termelőszövetkezet ■ készülő kenyérgyára is ilyen. Közelebbről szemügyre véve azonban nyomban kiderül, másképp áll a dolog. Ez az üzem, gazdaságosságát tekintve, nem nagy üzlet a szövetkezetnek. Annál inkább befolyásolja, amennyiben jó cipók kerülnek ki onnan, a lakosság közérzetét, s mivel a tsz tagsága a lakókból tevődik össze, a munkára is kihat. Persze minden tényezőt vizsgálhatnánk a másik oldalról, sőt több oldalról is, s akkor megbizonyosodhatnánk, nincs itt szó jótéteményről, sokkal inkább a közös érdekek felismeréséről, s azok együttes szolgálatáról. K. P. Városi moziműsor Szerelmeim. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. Kísérőműsor: Vasárnapi történet. Magyar Híradó. 14 éved aluliaknak nem ajánlott! 4, 6 és 8 órakor! Állatorvosi ügyelet Csömörön. Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Veresegyházon, október 11-én: dr. Szőke Ferenc. Gödöllő. Stromfeld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckisúj- falun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon 11-én: . dr. Szőke Pál, Aszód. Kossuth u. 8. Szombati jegyzet Kifejtés — Múltheti jegyzetedben nem volt egészen világos, mire célzol — mondotta egyik olvasóm, akivel majdnem naponta találkozunk, de a legritkább esetben nyilvánít véleményt lapunkról. — Nem ártana, folytatta, ha bővebben kifejtenéd, hátha nemcsak bennem maradt hiányérzet. Nem csodálom, hogy kérdőjelek maradtak ismerősömben. Még akkor sem lepődtem volna meg, ha történetesen technikai okok miatt nem kellett volna megrövidíteni az írást. De mivel így történt, utalok a kimaradt részre is. Abban arról volt szó, hogy a sportvilág kettészakadt: a pályán levők aktív és a nézőtér passzív tömegeire. Hozzátéve: az élsportban ma olyanok a követelmények, melyeknek csak az tud a siker reményében megfelelni, aki minden idejét és erejét ennek szenteli. Következésképpen neki ez a munkája, s ezért fizetik. Ennek tudatában folytattam azzal, hogy a kiscsapatokban játszók nem az élsportolók kicsinyített másai. Leegyszerűsítve: ők nem a sportból, hanem a sportért, pontosabban szólva saját testi fejlődésükért, lelki harmóniájukért kergetik a labdát, futnak, úsznak. Hangsúlyozni pedig azért kell, mert széliében, hosz- szábm él a nézet, melynek képviselői éppen az ellenkezőjét mondják unos-un- talan. Úgy állítva be a dolgot, mintha valami ismeretlen célért áldoznák idejüket és erejüket azok, akik szabad óráikban mozognak, sportolnak. Az egész a feje tetejére van állítva. — Ki fog nekik ugrálni legközelebb, ha egy kétforintos üdítőt sem tudok adni a gyerekeknek? Legalább valami oklevelet vágtak volna ide, semmiért fussdnak, focizzanak, úsz- szanak? Pénz nincs, így a helyzet egyre reménytelenebb. — Ezeket a kifogásokat rendszerint a tömegsport jegyében szervezett megmozdulások előtt, után hallani. Tudok róla, hogy az általam a múltkor jó példaként felhozott kispályások sem mentesek ezektől a nézetektől. Előfordul, hogy némi munkaidőkedvezményt, egy-egy üdítőre pénzt kapnak a kökös vállalati kasszából. Valamit muszáj adni nekik, mondják a kiutalók, ha már hetente megizzadnak a szövetkezet, üzem színeiért. A szálak meglehetősen összekuszálódtak. Talán az is zavaró, hogy a sportolásra a különböző állami és társadalmi szervezetek ösztönöznek. Sokan ebből arra következtetnek, ha ők, mármint az állam, a társadalmi szervezet, azt akarja, hogy sportoljanak, adjon érte támogatást. Sőt, ez a kötelessége. Egy bizonyos határig valóban kötelessége a társadalomnak segíteni. Olyan értelemben, hogy, hasonlatosan más közhasználatú létesítményekhez, úthoz, hídhoz, járdához, pályát, tornacsarnokot épít, melyeket, mint az előbbieket, bárki használhat. Egy pillanatig se tévesszük szem elöl azonban, nem a társadalomért sportolunk. Vagy ha igen, csak abban az értelemben, hogy a társadalom mi vagyunk. Látszólag eltértem a témától, hisz eleinte kiscsapatokról beszéltem, amelyek nyilván szervezett bajnokságban szerepelnek, s az élsportolók utánpótlását jelentik. Alapjában véve róluk is az a véleményem: elsősorban önmagukért sportolnak, ezért a legtisztább amatőr módon kell tenniük. Aki pedig kiemelkedik, az más kategóriába kerül, ezért másképp kell megítélni. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)