Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

L.L01 IlfaP —~— , ÜBL —. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Táguló falusi világ Az új korszellem mozzanatai A fiatalok elutasítják a prédikációt VIII. ÉVFOLYAM, 337. SZÄM 1981. OKTOBER 9., PÉNTEK Szőlőmintás és pávagarnitúra A kerti bútor most is keresett Termékeiket a külpiacon értékesítik A franciáknak a szőlőmintás tetszik, persze az angol típus is érdekes, míg a magyar páva­garnitúrát is többíelé kedve­lik. Persze a bambusz utánzatú sem csúnya, inkább egyszerű­ségével lep meg. A strandvál­tozatot szintén sokan keresik, pedig, ha tudnák, hogy a fő­könyvelő tervezte! Elismerem, nehéz lenne kita­lálni, hogy mi mindenről van szó ebben a néhány bevezető mondatban. Legfeljebb az er- dőkertesiek némelyike, s azok jönnének rá, akik ellátogattak az őszi BNV-n a budapesti Ra- vill Ipari Szövetkezet standjá­hoz, ahol az .alumíniumönt­vényből készített kerti bútoro­kat — székeket, asztalokat — bemutatták. Ezeket a — különösképpen va­lutát hozó voltuk miatt hasz­nos — ( alkalmatosságokat ugyanis a szövetkezet erdőker- tesi telepén, illetve a bedolgo­zó hálózatában állítják elő, szinte egytől egyig exportra. Lekötött kapacitás — Elsősorban az NSZK-ban, Angliában, Franciaországban, Svédországban, valamint egyes távol-keleti országokban nagy a kereslet öntött kerti búto­raink iránt — mondja Suba Mihály üzemvezető-helyettes, aki egyúttal a budapesti szö­vetkezet pártalapszervezetének titkára. — Szövetkezetünk egészé­nek idei termelési értéke a ter­vünk szerint mintegy százhúsz­millió forint, amelyből az er- dőkertesi üzemünkben 68 mil­lió. Ebből viszont 65 millió forintot tesz ki a tőkés export, ugyanis a kerti bútorokat szin­te kivétel nélkül Nyugaton ér­tékesítjük a Hungarocoopon keresetül. Elmondhatom, hogy még mindig igen nagy az ér­deklődés, s a jövő évi teljes kapacitásunk már le van köt­ve. * Valóban nagyszerűen felfu­tott ez a termékük, amelynek révén 1974-ben kereken 1 mil­lió, egy év múlva már 11 mil­lió, míg az idén legalább 68— 69 millió forint értékű export- terméket állítanak elő. Ám várható, hogy tovább tart a jó piac, ennek is köszönhető, hogy miközben a termelés szinte egy napot sem szünetel, az ön­tödében, a festőüzemben, a la­katosrészlegben és a csomago- lóban sem — tart a rekonst­rukció. Jó átlagkereset — Szűkös a helyünk, külö­nösen a festődében érződik ez, és persze a raktározással, az anyagmozgatásokkal is sok ma még a gondunk, de amikor a kamion megérkezik az áruért, nem mondhatjuk, hogy nem készültünk el a szállítmány­nyal — így Suba Mihály, aki tizenöt éve, a szövetkezetbe ke­rült, hat éve pedig Erdőkerte­sen teszi, amit a sokszor nem könnyű szervező, műszaki hoz­záértést kívánó munka követel. Magáról azonban keveset be­szél, inkább arról, hogy úgy ér­zi: anyagilag, erkölcsileg meg­becsült az a csaknem százhúsz állandó dolgozó,. szövetkezeti tag, akik a két-három műsza­kot is vállalva, nehéz munkát végeznek. Ahogy mondja: náluk az egy évi átlagkereset 52 ezer forint Az idén a fizikai dolgozók fele kapott hétszázalékos béreme­lést. Űgvszólván n'ncs fluktuá­ció, amihez az emberekkel va­ló másfaita törődés is hozzájá­rul. Egy korszerű ebédlőt idén építettek meg, a régi, szűkös női öltöző helyett is újat ké­szítenek. Rendszeresen üdülte- tik dolgozóikat, belföldön autó­busz-kirándulásokat szervez­nek, az idén Miskolc-Tapolcán, Pécsen és más jelentős helye­ken fordultak meg csoportjaik. Kiváló cím Suba Mihály természetesen név/szerint is jól ismeri az em­bereket, ahogy a műhelyekben megyünk, mutatja be az asszo­nyokat, lányokat, ki, hol járt az idén külföldön. — Harminc erdőkertesi dol­gozónk volt jutalomutazáson, négytől tizenkét napos utakon. Elsősorban a fizikai dolgozó­kat utaztattuk. — Almási Istvánná vagyok — mondja az egyik fiatalasz- szony a csomagolóban. — Itt van velem egy műszakban Pla- tenik Lászlóné is, mind a ket­ten Leningrádban voltunk az idén. Repülőgéppel mentünk, három napot tölthettünk eb­ben a gyönyörű városban. Szín­házban is voltunk, egy folklór- műsoron. A Ravill Ipari Szövetkezet eddig háromszor érte el a ki­váló címet, s ugyanennyiszer kapott kollektívájuk vándor­zászlót. A szép sikereket éppen azóta aratják, amióta Erdőker­tesen megindították a külföl­dön népszerű kerti bútorok gyártását. F. I. Almaszüret Erdőkertesen Az Alagi Állami Tangazdaság erdőkertesi gyümölcsösében 103 hektárról szüretelik az almát. A tervek szerint több mint 200 vagon lesz az idei termés, ebből mintegy 140 vagon kerül exportra. Elszállításra vár az almahegy. Barcza Zsolt felvétele Mondják, hajlamos vagyok arra, hogy minden dologban egy új korszellem jeleit lás­sam. Meglátogatom a baráto­mat, s az otthonunkban ezer­nyi apró jelét fedezem fel az újnak. Beszélgetek a gyere­keikkel vagy unokáikkal, s amint mutatják játékaikat, az új felvillanásának lehetőségét érzékelem. A kislányoknál elemes programozható mosógép, a fiúknál vijjogva szikrázó, dü­börgő szárnyas rakéta. A ma­gatartás változásai sem men­tesek az újtól. Lányok kopog­nak a fiúk szobájának ajtaján, de ez legfeljebb csak a nagy­mamát lepi meg. Este autóba pattannak és mennek a hetedik faluba, ahol kedvenc lemezlovasuk tart diszkót, vagy átruccannak a járás, sokszor a megye hatá­rain is túl, ha hírét veszik, hogy ott az éppen legmenőbb­nek kikiáltott és az ügyele-, tes példaképnek választott ze­nekar tagjai pengetik gitárjaik húrját. Csodálkozó nagymamák Anyák és apák — pedig nem keveset tesznek gyerekeik sza­badabb életéért, vélt vagy valóságos boldogságáért — le­mondóan legyintenek, értetle­nül állnak szemben a minden­napok eseményeiben felfedez­hető és jelenlevő új korszel­lem megnyilatkozásaival. Anyám és vasárnapi barát­női, akik, amíg az időjárás en­gedi, az ünnepnapok délután­jait az utcára kivitt székeken, padokon üldögélik végig és itt hányják-vetik meg a körülöt­tük élők gondjait — sehogyan sem értik, hogy napjaikban ennyire keveredik a világ. Fiatal párok gyerekkocsit tolnak, s kiderül, csak a me­nyecskét ismerik. Vagy, for­dítva. Csak a férj ismerős. — Egynek sem akadt itthon pár­ja. El kellett mennie a falu­ból — mondják. — Tudom, valamikor nagy szégyen volt, mára viszont természetes lett. hogy más faluban udvarol a fiú. Mi, akik közvetlenül a fel- szabadulás után kezdtük a le­gényélete;!, még csak falkába verődve mertünk átmenni a szomszéd falvak táncmulatsá­gaiba. Galgahévízen, Bagón túl nem is merészkedtünk. Az is nagy esemény volt — év­tizedenként ha előfordult —, hogy távoli lányt hoztak fa­lunk valamelyik gazdaportá­jára. Nem tudhattuk, ki volt az apja, meg azt sem, mit hoz magával — dohogtak az öre­gek. — Ma pedig? — teszik fel a kérdést a nagyszülők és legyintenek. Alvég, felvég És a fiatalok a példáikkal, a magatartásukkal felelnek a nagyszülőknek és feleletük­kel válaszolnak arra is, mi az új és mi a nem új? Nem új, hogy a fiatalok párt választa­nak. Üj viszont, hogy eldobva rossz hagyományt, a házasság- kötéseknél megszűnt a hely- hezkötöttség, s érvényesül az igaz törekvés: azt veszek el, akit szeretek. A mai fiatalok mozognak, naponként viszi őket a vonat a távoli munkahelyekre. Hét­végeken kirándulnak, járják az országot, így ezer alkal­muk van az ismerkedésre. Párválasztásukat nem köti az alvég, a felvég ismeretségi köre, sem a rokonság földet összetartó embertelen akarata. Ha netalán az idősebbek megpróbálnak a két fiatal ügyébe beleszólni, akkor talál­koznak a legmeggondolkozta- tóbb új jelenségek egyik leg­fontosabbikával, mely szerint a fiatalok elutasítanak minden prédikációt, minden tanító szándékú jó tanácsot, ha az ütközik az általuk elképzelt és megfogalmazott újjal, amit a korszellem sugall. Az elmúlt hét végén lako­dalomba voltam hivatalos. A hévízgyörki Hajdú Gábor Ke­repesen akadt a párjára, s itt is esküdött hűséget választott­jával, Ohád Györgyivel. A munkahelyükön ismerkedtek össze és az okos szülők egy pillanatra sem ellenezték há­zasságkötésüket. A lakodalomban láttam, hogy a két falu közötti távol­ság és a hagyományok külön­bözősége ellenére is, pillanato­kon , belül otthonra találtak Kerepesen a hévízgyörkiek, akiket terített asztal és kedves szó, vidám nóta várt az öröm­apa portáján. Hamisítatlan vőfélyvers Nincs még emberöltőnyi tá­volságban sem, amikor a lako­dalmi mulatság résztvevői a szűkebb, kisháza lakóiból ke­rültek ki. Ügy érzem, jó dolog, hogy a hévízgyörki Hajdúék- nál ott táncoltak a Jászságból, vagy éppen a Zalából érkezett rokonok, s Ohádék udvarán is boldogan ölelkezett a Svájcba szakadt orvos nagy­bácsi, a budapesti mérnök és ki tudná felsorolni, hogy a két lakodalmas házba honnan, milyen városokból, falukból érkeztek. — összeszűkült a világ — mondta Csorna István főnász­nagy. Szavait hallva, megfo­galmaztam: lám, itt vendé­geskedem, a néprajzosok sze­rint még többé-kevésbé ha­gyományos falusi lakodalom­ban, ahol Szomori László és Tóth József hamisítatlan vő­félyverseket mondának, ám én mégis látom az új korszel­lem jegyeit. Tágul, szélesedik a világ, mert tágul az ismeret és rövidül a távolság. . Fercsik Mihály A GEAC kétpontos előnye Hétközi labdarúgó-mérkőzés Egy elhalasztott mérkőzést játszottak le a járási labdarú­gó-bajnokságban. HM1SE—GEAC 2-3 (0-1). Vezette: Köti (Merkel). Alacsony színvonalú mérkő­zés, az egyetemisták 2-0-ra el­húztak, ezt azonban még sike­1 | rült kiegyenlíteniük a Honvéd, játékosainak. Az utolsó perc­ben egy formás akció végén szerezte meg a GEAC a két pontot jelentő gólt. A találkozó sportszerű keretek között zaj­lott le, a játékvezetői kettős is jól működött. Aszódi anyakönyvi hírek Született: Majoros János és Fehér Erzsébet: Hajnalka és Péter; Marton Pál és Hollósi Mária: Tamás; ' Ábrahám Első a járásban A veresegyháziak közössége — Ha az első nekibuzdulásra sikerült volna a szervezés, akkor ma már fennállásának tizen­ötödik évfordulóját ünnepelhet­né a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központ nyugdí­jasklubja — mondja Sejtes Vendel igazgató, amikor a klub megalakulásának tizedik évfordulójára rendezett ünnepi összejövetelen beszélgetünk. A nagyterem szépen terített, virággal díszített asztalai mel­lett gyülekeznek a klubtagok. A várakozás perceiben szíve­sen nézegetik azt. a kézimunka­kiállítást, amit a klub nőtag­jai rendeztek. Kedden klub — A keddi összejövetelein­ken, amíg a szánk jár, vagy a fülünk hallgatja a világ meg a falunk dolgairól szóló előadá­sokat. a kezünk sem pihen. Varrunk, kötünk, ki mihez ért jobban — mondja Antal Jenő- né, akinek szép hímzéseit di­csérik a többiek is, mint aho­gyan elismeréssel szólnak Sza­bó Pálné, Irházi Mária, Csapd Istvánná, Iszály Jánosné, Vá- nyi Jánosné kézimunkáiról is. — Tíz éve. a járásban első* ként Veresegyházon alakult meg a művelődési központ nyugdíjasklubja. Kezdetben döcögött, kocogott az ügy és szinte síppal, dobbal, nádi he­gedűvel csalogattuk az idős embereket az összejövetelekre, emlékezik Vankó István akko­ri művelődésiközpont-igazgató. — Ha öt-tíz ember összejött, boldogok voltunk. A színes programok, a gazdag élménye­ket nyújtó kirándulások, az összejövetelek családias han­gulata megtette a magáét, s a klub egyre vonzóbb lett a hat­van éven felüliek között. Pásztor Béla, a nagyközségi tanács elnöke szívesen vesz részt a klub összejövetelein. — A Gelka dolgozóitól hallottam — mondja a tanácselnök —, ha a veresegyházi nyugdíjasoknál meghibásodik a televízió vagy a rádió, akkor' többen is kikö­tik, hogy a kedd esti időpont nem alkalmas a javításra. A szerelők először nem értették, miért alkalmatlan ez az idő­pont a nyugdíjasoknak, aztán kiderült, hogy ilyenkor a klub­ba mennek, nem várhatják ott­hon a szervizt. Önálló élet Sejtes Vendel és Juhászné Varga Matild előadó a klub történetéről ad hűséges króni­kát. — A nyugdíjasklub első ve­zetője Kapitány Gyula tanár volt. Mint úttörő, nehéz fel­adatot vállalt magára. Járat­lan úton indultak, de sikerült olyan programot kialakítaniuk, ami megfelelt az idős emberek életkori sajátosságainak. Ö ho­nosította meg a névnapok kö­zös ünneplését, amelyhez anya­gi alapot együttes munkával teremtettek. — A klub megerősödése, a taglétszám rohamos növekedé­se Gabrielli István klubvezető nevéhez fűződik. A százas lét­számot elért közösség szinte önálló életet kezdett a műve­lődési központban, összejöve­teleiken az asszonyok teát főz­tek, fánkot sütöttek és az így szerzett fillérekből különböző felszereléseket vásároltak, de előteremtették a kiemelkedő rendezvények költségeit is. Ügy éltek, olyan közösségi szellemet alakítottak ki, amely­re nem csak a művelődési köz­pont, de az egész falu büszke volt. A Veresegyházon rende­zett megyei ifjúsági találkozók úgynevezett élelmezési szolgá­latát társadalmi munkában látták el, pedig nem volt köny- nyű feladat 150—200 fiatal élel­mezését megszervezni. Érdemük, hogy a járás nyug­díjasklubjainak a megszerve­zéséhez is hozzájárultak. Jár­tak náluk tapasztalatcserén a bagi, hévízgyörki, vérségi nyugdíjasok és hasznod ötle­tekkel távoztak. Gabrielli Ist­ván hallgatja az elismerő sza­vakat, s megjegyzi: László és Braun Zsuzsanna: László; Bíró Jenő és Farkas Ilona: Gábor; Szitás Barna és Dőre Judit: Erzsébet; Liptáík János qs Nagy Zsuzsanna: Já­nos nevű gyermeke. Házasságot kötött: Balogh János és Horváth Mária; Bán­fai István és Horváth Anna­mária. Névadót tartott: Hegyi Antal és Micsutka Mária: Krisztián; Illés Sándor és Sleisz Anna: Zoltán és Sándor Margit: Andrea; Szabó András és Friemmel Edit: András; Szatmári László és Matuz Ibolya: Zsu­zsanna nevű gyermekének. Elhunyt: Maczek János, Ácsa, Falujárók utca 7.; Varga Sándomé, Domonyvölgy 10.; Valentinyi József, Domony, Fő út 141.; Podlaviczki Pál, Do­mony, Petőfi út 8.; Ludszki Gizella, Aszód, Hatvani út 1.; id. Hortobágyi János, Aszód, Tükör út 5. ' — Megbetegedtem. A ke­mény munkával töltött évtize­dek előbb kikezdték az egész­ségemet, mint gondoltam,', át kellett adnom a stafétabotot az utódomnak, Irházi Mária nyug­díjasnak. Az idei tavasz óta ő Dániel Andor; Pólyák vezeti a klubot. Hogy milyen - - - eredménnyel? A kérdésre a mai ünnepi összejövetel külső formája és tartalmas prog­ramja választ ad, mert nyil­vánvaló, hogy az ünnepi per­ceket is közös munka előzte meg. Derűs percek Erről a közös tevékenységről, a faluért végzett sok-sok órás társadalmi munkáról szólt ün­nepi köszöntőjében Pásztor Béla tanácselnök, amikor elis­merését, köszönetét fejezte ki a Veresegyházért munkálkodó nyugdíjasoknak. Utána a zene­iskolások, a citeraegyüttes, - a népdalkor és a Cantemus kórus szórakoztatta az ünneplő emlé- kezőket. A műsort előkészítők: Gyur- jács Ottóné, Pataki István, Va­dász Ágnes, a verset mondók: Sejtes Vendel és Juhászné Var­ga Matild, a hegedűn játszók: Gerhát Zsuzsa és Szilvia, va­lamint a népdalt éneklők: Fe- hérné és Németh György min­dent megtettek, hogy a veres- egyházi nyugdíjasok ünnepi összejövetele valóban ünnep legyen. Gabrielli István szavai a nyugdíjasok elismerését így fejezték ki: — Többet ért ez az este minden gyógyszernél Nekünk az igazi orvosságot a vidámság, az együtt töltött percek derűs hangulata adja. F. M. A művelődési ház programja Népballadaink és a termé­szet ritmusai, II. Pap Gábor művészettörténész előadása a tl-es teremben 18 órakor. , Stúdiómozi. Fellini Casano­va, I—II. olasz filny a szín­házteremben 19 órakor. Városi moziműsor Szerelmeim. Színes, szinkro­nizált olasz filmvígjáték. Kí­sérőműsor: Vasárnapi törté­net, Magyar Híradó. 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom