Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 1., KEDD Jogok és kötelességek Amit a fűtésről tudni kell Rendszeresen ellenőrzik a hőmérsékletet Nem is gondolná az ember, hogy kész jogtudornak kell lennie, amikor meg akarja is­merni jogait és kötelességeit, ha távfűtéses lakása van. Leg­utóbb, amikor a Városgazdál­kodási Vállalat két, a Strom­feld sétányi és a Kossuth La­jos utcai tömbfűtőművének munkájáról, az őszi-téli időszakra való felkészü­léséről írtunk, a cikk végén ígéretet tettünk arra, hogy visszatérünk a leggyakrabban előforduló gondokra, a kénye­sebb kérdésekre is. Ezekből próbáltunk most egy csokorra valót összeállítani, abban a re­ményben, hogy még a fűtési időszak előtt tisztázódjon egy­két dolog, elkerülendő a ké­sőbbi összezördüléseket. Szigorú szabályzat Mert a két szerződő fél, a szolgáltató és a lakó között bizony gyakoriak az összetű­zések. Olyannyira, hogy a pénzben is kifejezhető viták hatalmas összegekre rúgnak. Amint Megyeri Györgytől, a Városgazdálkodási Vállalat távfűtési osztályvezetőjétől megtudtuk, csak milliókban mérhető az a forintmennyiség, amelyet a lakosság tart vissza vélt vagy valós okok alapján. A vállalat mindenesetre ne­héz helyzetben van, kétszere­sen is. A szaknyelven szólva kintlevőségnek nevezett összeg nagyságáról akkor alkothatunk teljes képet, ha tudjuk, hogy az összes lakossági befizetés 1980-ban 1 millió 900 ezer fo­rint volt. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy ehhez az állam több mint 6 millió forint kiegészí­tést, dotációt adott. Elképzel­hető tehát, hogy az elmaradt befizetések milyen gondokat okoznak a gazdálkodásban! A másik nehézség a behajtásé, hi­szen amint az osztályvezető elmondta, a meleg vizet, a fű­tést nem lehet úgy kikapcsol­ni, mint a villanyáramot. A le­tiltás pedig hosszadalmas el­járás. Nem feladatunk természete­sen minden vitás esetet felül­vizsgálni, ennek megvan a maga rendje-módja. De átte­kinthetjük a viták okait. A lakások távfűtéséről a 11/1979-es NIM-rendelet in­tézkedik, méghozzá szigorúan, s a tömbfűtőmű kezelőire néz­ve kötelezően. Ez a rendelet írja elő a többi között a hő­mérsékleti értékeket. Ezek szerint a szobákban 20, a konyhában 16, a fürdőszobá­ban pedig 24 Celsius foknak kell lennie. A lakó akkor kö­teles fizetni a díjat, ha a szol­gáltatás hiánytalan. Mi lehet a baj? Amint azt a Stromfeld sétányon tavaly előfordult jellemző eset tanú­sítja, az is, ha hideg van és az is, ha túl meleg. Néhány tíz­emeletes ház krónikus panasza volt ugyanis, hogy amíg a fel­ső emeleteken meg lehet főni, a<Jdig a földszinten fáznak. A jelenségnek a Stromfeld sétányon alkalmazott techno­lógia volt az oka. Az átfolyó rendszerű egycsöves fűtés itt azt eredményezte, hogy a fönt­ről lefelé haladó meleg lassan elfogyott. Hosszadalmas viták után az egyetlen lehetséges megoldást alkalmazták: a túl meleg lakásokban csökkentet­ték, a túl hidegekben megnö­velték a radiátorok tagszá­mát. Egyébként ilyen rend­szerben már nem is lehet fű­tést szerelni, viszont a megle­vő rendszerek átépítése arány­talanul drága lenne. A radiá­tor kisebbítés-nagyítás sze­rencsére megfelelő módszer­nek bizonyult. Arányos dijak A dolog azonban így sem rendeződött teljesen. A lakók egy része ugyanis nem érti meg — s némi joggal —, hogy a fűtésért akkor is kell fizet­ni, ha nem eredményezi az előírt hőfokot, s csak arányos díjmérséklésre van lehetőség. Néhány lakó azt mondja: nem az a lényeg, hogy mennyire, hanem az, hogy fázott. Márpe­dig ha így történt, ezért nem jár semmiféle díj. A vállalat persze nem méltányolhatja a hétköznapi igazságot, őt köti a — lehet vitatkozni: méltány­talan — jogszabály. A hőmérsékletet egyébként rendszeresen, s kérésre külön is mérik. Ehhez azonban tud­ni kell azt is, hogy a mérési magasság másfél méter. Hiába panaszkodik tehát a lakó, hogy padlóközelben hideg van, az előírt magasság a mérvadó. Mint ahogyan azt sem veheti figyelembe a tömbfűtőmű, ha a rosszul záró ajtók, ablakok résein elillan a meleg. Ha ezt a szakemberek megállapítják, hiába nem a lakó építette rosszul a házat, neki kell gon­doskodnia a megfelelő szige­telésről. Gyors kiszállás Sok gond adódik a pótfűtés körül is. Erre akkor kerül sor az általános szabály szerint, ha a fűtési szezonon kívül — október 15 előtt és április 15 után — a napi középhőmér­séklet 12 C fok alatt van, ha egy nap nem éri el a 10 C fokot. A pótfűtés viszont nem folyamatos szolgáltatás, lehet, hogy csak reggel és este kap­csolják be a fűtést, mert nap­közben elegendő meleget ad a nap. De a távfűtők ilyenkor csak arányos díjat kémek! Több lakó viszont egyáltalán nem fizet, mondván: délben hideg volt a radiátor. A meleg víz hőfoka is elő­írt: 40 C fok felett kell len­nie. A tömbfűtőművek alkal­mazottai, a viták megelőzése végett is, rendszeresen ellen­őrzik a meleg vizet és a hőmér­sékletet. Kérésre pedig gyorsan kiszállnak. Dicséretükre legyen mondva, hogy az előírásos 24 óra helyett általában 12 órán belül megvizsgálják a bejelen­téseket A hőellenőrző lapokat pedig — ezeken nem lehet ja­vítani — példás rendben a hő­szolgáltatási szerződésekhez csatolják. Akárkié azonban az igazság egy-egy konkrét esetben, a jó­indulat mindkét fél esetében elengedhetetlen. Erre is szá­mítva reménykedhetünk ab­ban, hogy az idei ősz és tél a korábbiaknál is kevesebb pa­naszt, vitát hoz. G. Z. Várják az érdeklődőket Jól felszerelt laboratórium Gödöllőn és környékén igen sok fotóamatőr van. akik kü­lönféle módon bizonyították már tehetségüket, szorgalmu­kat. Nem véletlen tehát, hogy a művelődési központban szep­tember második felétől fotó­szakkört indítanák, s várják azoknak a jelentkezését, akik alap- vagy haladó fokon sze­retnének alaposabban megis­merkedni a fekete-fehér és a színes fotózás technikájával, a fényképezés művészetével. Azokra számítanak elsősor­ban, akik az általános iskolát már befejezték, számukra a művelődési központ — ahol személyesen vagy írásban vár­ják a jelentkezőket — jól fel­szerelt laboratóriuma áll ren­delkezésre. A jelentkezési ha­táridő: szeptember 15. Városi moziműsor Dollárpapa. Magyar film felújítása. Csak 4 órakor. üvegtörők. Színes, angol ze­nés film, 6 és 8 órakor. Csapadékvíz-csatorna A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói készítik Gödöllőn a Korvin Ottó körúti lakótelep csapadékvíz-elvezető csatornáját. A munka befejeztével meg­kezdik a házak körüli parkolók építését. Barcza Zsolt felvétele Elégedettek az aszódi tekézők Közösséget termő sport A falusi kocsmák udvará­ban szinte mindenütt meg le­het találni a tekepályát. Nem volt ez költséges beruházás. A pálya talaja döngölt agyag­ból készült. A falu bognárja, vagy más, ezermesterkedő pa­rasztember kiesztergálta a kilenc bábut, meg a három golyót és kezdődhetett a fel­nőttek vasárnap délutáni já­téka. A ledöntött babákat a gyerekek felállították, s ezért a munkáért néhány fillért kaptak a 'nyertestől. A kocsmák italboltokká szerveződtek, s megszűntek a tekepályák, pedig ezek a va­sárnap délutáni tekézők bá­zisát adhatták volna a szer­vezett tekesportnak is. A hoz­záértők szomorúan emlegetik a nagy lehetőség elszalasztását, s ebben a mulasztásban lát­ják az okát annak, hogy já­rásunkban kevesen, köztük az Aszódi Spartacus Sportegyesü­let tart fenn tekeszakosztályt. A szakosztály munkájának elismerését jelenti, hogy a me­gyei tekeszövetség Aszódon rendezte meg a Pest megyé­ben kiírt Alkotmány Kupa dön­tőjét, amelyen a következő sorrend alakult ki. 1. Aszódi Spartacus 2. Ceglédi Közgép 3. Nagykőrösi Volán 4. Gö­döllő. Az egyéni versenyben elért eredmények alapján a következő a rangsor. 1. Ki­rály László (Ceglédi Közgép) 2. Oláh Károly 3. Gyebnár Erdőkertesi történelem Tenniakarással, összefogással Amint arról lapunkban is beszámoltunk, Erdőkertes az elmúlt héten ünnepelte a köz­ség önállóvá válásának 25. évfordulóját. Akkor megírtuk azt is — Fuferenda Pál ta­nácselnökkel készített inter­júban —, hogy mi mindennel gyarapodott ebben az elmúlt negyedszázadban a község. Érdekes azonban a múltja is, amelyet természetesen nem­csak az önálóság elnyerésétől számítanak a patrióták. Állandó lakosok Eredetileg erdőség volt a község helyén, története 1904 —1905-től kezdődik. Ekkor ad­ta el a váci megyés püspök a 2 ezer katasztrális holdnyi területet Rocheim Samu, bu­dapesti nagytőkésnek. ö egyébként azzal írta be nevét a történelembe, hogy 1918 ok­tóberében a forradalmi kato­nák a villájában ölték meg gróf Tisza István volt minisz­terelnököt. Rocheim Samu a vásárlást követő időikben megépítette a téglagyárat, majd a gazdasá­gi épületeket és a cselédlaká­sokat. Aztán elkészült, az ab­ban az időben rendkívül kor­szerűnek számító borpince és présház. Az erdőt ugyanis ki­irtatta, s szőlőt ültettetett a helyére. Ekkor kezdődött a terület benépesítése. A nagytőkés az általa vá­sárolt területből a mai község, őrbottyáni részén, majd több részletben ezer házhely ki­alakítására kért és kapott en­gedélyt. Az akkori kormány­hatóság a közterületek fel­ajánlása mellett engedélyezte a parcellák Erdöváros néven való eladását. Ekkor 1910-et írtak. Megyei szinten A közigazgatásilag Veres­egyházhoz tartozó terület tu­lajdonképpen ebben az idő­szakban kezd településsé vál­ni. A helybeli állandó lakos­ság mellett jönnek az újpes­tiek és a rákospalotaiak is, kis tőkéjüket itt fektették be telekvásárlásba. Magyarországon először 1912-ben indult el a normál nyomtávú villamos vonat Rá­kos palota-Űjpest és Vác, va­lamint Gödöllő és Vác állo­mások között. Erdőváros 1916- ban kérte a vasútállomás lé­tesítését. Még abban az év­ben, szeptember 1-én kelte­zett eszmei engedélyt kaptak, amit az erdőkertesi lakosok első nagy — íme, milyen mélyre nyúlnak a gyökerek — közös, társadalmi munkája követett. Megépítették a meg­állót, amely egy fabódé volt. Végül 1918 márciusában állt meg az első vicinális a Kő- hídi kertek néven engedélye­zett megállóban, amelyet ké­sőbb Erdővárosra változtat­tak. Társadalmi munka ered­ménye volt az első, egy osz­tályból álló és az 1918—19-es tanévre engedélyezett iskola is, amelyben Hammel Ida ta­nítónő oktatta a település gyermekeit. Az itteni lakosokat mindig a tenniakarás jellemezte s az összefogásra való hajlam. Az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaságot például saját kultúrcsoporttal köszön­tötték. Ekkor, a Tanácsköztársaság idején merült fel először Er­dőkertes önállósítása. A kérel­met már megyei szinten is tárgyalták, de a Tanácsköz­társaság bukása után már nem foglalkoztak vele. Közös akciók A községnek 1910-ben 239 lakosa volt, a szám 1945-re 1500-ra emelkedett. Négy év­vel az önállóság elnyerése után, 1960-ban a népszámlá­lás már 2399, 1980-ban pedig 3541 lakost jelez. A népesség tíz év alatt, 1970 és 1979 kö­zött 20,2 százalékkal növeke­dett. Ez a gyarapodás pedig ör­vendetes a fiatal községnek, amelynek lakói ma is büsz­kék e — más településekhez viszonyítva — röpke történel­mükre is. Nemkevésbé az el­múlt 25 év eredményeire, amelyet nem utolsósorban ép­pen áldozatkészségüknek, kö­zös munkaakcióiknak köszön­hetnek. P. M. Sándor (mindketten az aszó­di Spartacus versenyzői.) Oláh Károly, a Spartacus tekézője elmondotta azt is, hogy szakosztályuk az NB III. mezőnyében játszik, és az őszi első fordulóban jó játékkal 6-2 arányú győzelmet arattak a Budapesti Taxi csapata el­len. A győztes aszódi együt­tesben a következők játszot­tak. Kiss Sándor, Gyebnár Sándor, Oláh Károly, Búzás László, Agócsi István. A győzelemmel elégedettek az aszódiak, elégedett Ondrik Pál szakosztályvezető is, aki­nek az a véleménye, hogy az aszódi tekeszakosztály tíz fő­ből álló kerete jól vizsgázik az idén is az NB III. mező­nyében. Tavaly — ez volt az első évük ebben az osztály­ban — a kilencedik helyen végeztek a tizenhat csapat­ból álló mezőnyben. Az NB Ill-ban az aszódiakon kívül a nagykőrösiek küzdenek Pest megyéből, a többi csapat a fő­városból kerül ki. Kiss Pál edző — aki a magyar női tekeválogatott trénere volt — azokat a körülménye­ket dicséri, amelyeket a Fegy­veres Érők Klubja biztosít a felkészüléshez és a versenyek­hez. Központi fűtés, korszerű felszerelés, mosdó. Nagyszerű a csapat tagjainak kapcsolata Dancsó Mihály őrnaggyal, a klub parancsnokával, akinek a személyes érdeme, hogy ked­den és csütörtökön gondtalanul készülhetnek a szombati ver­senyekre. — Az edzés komoly munka, — veszi át a szót Oláh Ká­roly. — Húsz-harminc per­ces gimnasztika, kézi súlyeme­lés segíti a bemelegítést, majd minden kerettag különböző alakzatokra lead száz-százhú&z dobást. — Az eredményt személyen­ként értékeljük. Persze, nem versenyző, mindenáron kiug­ró teljesítmények elérésére törekvő sportegyesület va­gyunk, sokkal inkább örü­lünk annak a vidám emberi közösségnek, amelyet a kö­zös sportolás öröme teremtett meg számunkra. F. M. Durva szerelés kézilabdában Döntetlen és vereség Vác egyetlen megyei képvi­selője a kézilabdában a Váci Izzó MTE csapata maradt, tö­mörítve a volt két NB-s csa­pat, a Fonó és a Híradás játé­kosait. A hírnévből nem sok maradt, ami a felnőttcsapa­tot illeti, az utánpótlásban vi­szont lényegesen előttünk jár­nak a váciak. Ificsapatuk ve­zeti a megyei tabellát, a mieink viszont utcahosszal le­maradtak. A hét végi mérkőzések kró­nikája a következő: GSC—Váci Izzó MTE 15-15 (9-6). GSC: Kolesza — Kctza (1), Horváth (2), Urbán (4), Szlif- ka (1), Malizs (6), Vági (1). Csere: Béres, Sibak, Kecskés. A bajnokság negyedik he­lyén álló váciak biztos győze­lem reményében látogatták Gödöllőre és nyilvánvalóan meglepte őket a hazaiak ötle­tes támadó- és kemény védő­játéka. Az első 30 percben magabiztosan játszott csapatunk és végig vezetve háromgólos előnnyel zártuk a félidőt. A második játékrész elején a sok kihagyott hazai helyzet felhozta a vendégeket és a ru­tinos csapatuk 10-10-né! egyenlített, sőt a mérkőzés folyamán egyszer át is vették a vezetést. Urbán és Malizs vezérletével, valamint Kole­sza révén azonban újítani tu­dott csapatunk és 15-13-ra is­mét mi vezettünk, amikor már csak néhány perc volt hátra Ekkor sajnos kettős ember- hátrányba kerültünk és a ven­dégek büntetővel egy gólra közelítették meg csapatunkat. Egy nyilvánvaló vendég­szabálytalanságot követően, gyors indításból megint egyenlő lett az állás, de még mindig volt esélyük a győze­lemre: az utolsó percekben Malizst durván szerelték a vá­ciak, az egyértelmű büntető helyett azonban — az igen erélytelenül és a szabályokat rosszul értelmező játékveze­tők — csak partdobást ítéltek. Ezzel vége is lett a mérkőzés­nek, amely végig izgalmas, egyenlő erők küzdelmét hoz­ta. Jók: Kolesza, Urbán és Ma­lizs. Váci ifi—GSC ifi 32-8 (22-2). GSC ifi: Fibecz — Meggyes (1), Nagy (2), Hegyi (3), Kecs­keméti (1), Tóth (1). Az erősen meggyengült ifi­csapatunk fennállása óta a legnagyobb vereséget szenved­te el hazai pályán. A nyári szünet és a hosszú idő óta megoldatlan utánpótlás-szer­vezés miatt — a négy bevo­nult játékost is nélkülözve — hiányosan állt ki. Ehhez járult még a fiatalok első félidei lé­lektelen játéka. Később sike­rült felrázni a srácokat és a játékrész második felét „csak” mindössze 10-6-ra vesztették el. Ifjúsági csapatunkból, lel­kes játékáért csak Meggyes én Nagy dicsérhetők. M. G. ISSN 0133—1357 (Oödöllöl Hírlap) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom