Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-04 / 207. szám

I-LÓI inan A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 4., PÉNTEK Múzeumi hónap Hangmontázs és továbbképzés Hasznos tudnivalók helytörténészeknek összeállították az idei mú­zeumi hónap gödöllői prog­ramját, amely gazdagnak és igen érdekesnek ígérkezik. A megnyitó napján, október 11- én, A művésztelep emléke címmel hangfelvételről szólal­tatják meg azokat, akik a hí- rqs gödöllői műhely alapítói és alkotói munkásságának, életének szemtanúi lehettek. Polónyi Péter, a helytörté­neti gyűjtemény vezetője az elmúlt három évben sorra fel­kereste a volt pályatársakat, a családtagokat, a szövőmű­hely egykori dolgozóit, s rész­letekbe menően kifaggatta őket élményeikről. A magnó­ra rögzített emlékezések azóta áttétettek papírra is. Az anyag mintegy négyszáz kéz­iratoldal terjedelmű. Rövidí­tett és tömörített változata a közeljövőben megjelenik a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága gondozásában napvi­lágot látó sorozat A gödöl­lőiek és a szentendreiek mű­vészete című kötetben. Emléktábla A legérdekesebb részleteket kiválogatva készítették el azt a hangmontázst, amelyet az említett októberi megnyitón meghallgathatnak az érdeklő­dők. Kíséretül filmeket és képeket vetítenek, így téve minél teljesebbé és hiteleseb­bé a művésztelep munkájá­nak, életének, a kor szellemé­nek a felidézését. Ízelítőül egy-két név a megszólalók so­rából: Barcsay Jenő, dr. Kriesch Margit, Körösfői test­vére, dr. Dénes Jenő, a Kép­zőművészeti Főiskola nyugdí­jas tanszékvezetője világítja meg a művek hátterét, a mű­vészek életvitelét, pedagógiai nézeteit. A múzeumi hónap gödöll'" megnyitójának napján avat­ják föl azt az emléktáblát, melyet Körösfői Kriesch Ala­dár egykori lakóházának fa­lán helyeznek el. Túllépni a városon Évek óta szemtanúi lehe­tünk a helytörténeti gyűjte­mény ama törekvésének, hogy minél teljesebben feltárják városunk múltját. Bemutatá­sával is szeretnénk hozzájá­rulni a szülő- és lakóhely, az elődök életének megismerteté­séhez, a kötődés elmélyítésé­hez. Jó néhány fotó- és do­kumentációs kiállítás e mun­kának az eredménye. A honismeret a szűkebb pátria, a -város, a község, a nagyobb tájegység, a járás, a megye, valamint az egész or­szág, a haza dolgaiban való tájékozottság szerves egysége. Ebből az alapeszméből kiin­dulva igyekszik a helytörté­neti gyűjtemény fokozatosan tágítani a kört, túllépni a vá­ros, a járás határait, a része­ket bemutatva eljutni a nagy egészhez. Ezúttal Pest megyei neve­zetességek régi ábrázolások tükrében címmel állítanak össze kiállítást, amelyben metszetekkel, dokumentumok­kal idézik fel megyénk váro­sainak, településeinek, a mű­emlékeknek a múltját, egyko­ri arculatát. Az összeállítás az országos építészeti múzeumok, illetve a váci Vak Bottyán Múzeum közreműködésével készül. Egyúttal a honismereti moz­galom tevékenységét is jól i szolgálja a bemutató, nem ke­vésbé az a könyvészeti kiállí­tás, amely a felszabadulástól napjainkig megjelent, a me­gye településeinek történeté­vel, művészeti, gazdasági éle­tével foglalkozó műveket mu­tatja be. Teljességre törek­szenek, minden állami kiadó­nál, tanácsi vagy szövetkezeti gondozásban megjelent anya­got kiállítanak. A kiadványok összegyűjté­sével, kiállításával a helytör­ténészeknek is sokat segíthet­nek, hiszen azok áttekinthe­tik, mit térképeztek fel eddig, hol vannak a fehér foltok. Az anyag egy későbbi bibliográ­fiának is alapul szolgálhat, amely nélkülözhetetlen segéd­anyaga mindazoknak, akik hi­vatásuknál fogva, vagy ma­gánszorgalomból kutatják la­kóhelyük közeli és távolabbi múltját. Együttműködve Hasznosnak ígérkező ta­nácskozásnak, illetve tovább­képzésnek is otthont ad a múzeumi hónapban Gödöllő, amelyen a honismereti moz­galom megyei aktivistái a há­lózat országos vezetőivel ta­lálkozhatnak, szerezhetnek munkájukhoz nélkülözhetet­len információkat, tapaszta­latokat, tudnivalókat. A múzeumi hónap megnyi­tója és a befejezésül jelzett eseménye a művelődési köz­pontban lesz. A tény rögzíté­sével nemcsak a helyszínről akarunk tájékoztatni, hanem utalni a két intézmény együtt­működésére, amely ezúttal is jól szolgálja a közös ügyet. K. P. Aszód Barokk udvar A Barokk udvar hangver­senysorozat első őszi estjén a Bakfark Bálint lanttrió lép fel az aszódi Petőfi kollé­giumban szombaton, szeptem­ber 5-én 17 órai kezdettel. Városi moziműsor Seriff az égből. Színes, olasz kalandfilm. Kísérőműsor: Ó ut­ca meséi; Magyar Híradó, 4, 6 és 8 órakor. Vita városunk labdarúgásáról Saját erőből nem megy Augusztus 20-i számunkban beszélgetést közöltünk dr. Hegyi Józseffel, a CSC labdarúgó-szakosztályának elnökével. A téma a város labdarúgása, a GSC múlt­ja, jelene és jövője volt. A cikket azzal a szándékkal je­lentettük meg, hogy akiket érdekel a sport, a foci, mondják el véleményüket. Erre a felhívásra érkezett Borbély Mihály levele, aki régóta a szakosztály egyik aktivistája. Közreadásával reméljük, hogy másokban is felkeltjük a vitázó kedvet. S bár a gödöllői labdarúgást a vita önmagában aligha szüli újjá, talán mégsem fe­lesleges hangosan gondolkodni erről az örökzöld témá­ról. Jól ismerem a város labda­rúgóberkeit, mivel az elmúlt két évben az ifjúsági csapat intézőjeként tevékenykedtem. Ahhoz, hogy vonzereje le­gyen egy csapatnak, elsősor­ban megfelelő feltételeket kell biztosítani, mert jelenleg csak erőlködés az egész szakosztály munkája, a sportkör elnöké­nek, Ádám Istvánnak is. A labdarúgópálya talaja évek óta minősíthetetlen állapotban van. Felújítása végre megkez­dődött, de az játékra másfél év múlva lesz alkalmas. Kedvezmény nincs Erre az időszakra az Agrár- tudományi Egyetem labdarú­gópályáját kapta meg az egyesület a bajnoki találko­zók lejátszására, melyért mér­kőzésenként 800 forintot kell fizetni, de az ifjúsági csapat csak az edzőpályán játszhat. A mi csapatunkban csak tényleg a lábdarúgás szerete- te a mérvadó a játékosok ré­széről, mert ebbe a csapatba nem jön olyan vezéregyéniség, mint a Fótba, a Dunakeszibe, vagy sorolhatnám tovább a csapatokat. Nálunk nincsenek volt NB-s játékosok, mint na­gyon sok egyesületben, mivel semmiféle kedvezményben nem tudjuk őket részesíteni. Az elmúlt hetekben tárgyal­tunk mi is volt NB-s játékos­sal, de olyan összeget kért, amelyet képtelenek vagyunk megadni. Itt nálunk idegenbe­li mérkőzésre 20 forintot, ha­zai mérkőzésekre 10 forintot kap az intéző egy-egy játékos után, mely összegből kell megvenni a hűsítőt. Mit lehet ebből az összegből egy játé­kosnak adni, amikor délelőtt 10 órakor elindul a csapat Százhalombattára, vagy Ceg­lédre, és este 8 órakor ér ha­za? Egy gyárban Az edzéseken sem tudnak részt venni, jóformán csak a Ganz-Árammérőgyárban dol­gozók. Ennek a gyárnak a ve­zetői magukénak érzik a GSC-t, de mi van a többi üzemmel? A csapat meghatá­rozó egyéniségének kellene len­nie például Zlatnyik Lajosnak, lványi Tibornak, de ki kíván­hatja tőlük, hogy éjszakai műszak után edzéseken ve­gyenek részt? Amikor délután dolgoznak, akkor egyáltalán nem tudnak eljönni, de ugyan­így vannak a Budapesten dol­gozók, vagy egyéb más helyen foglalkoztatott játékosok is. A cikk említi a kedvezmé­nyeket: például hétfőn fürdő. A játékosok talán a saját für­dőszobájukban megfürödhet­nek, mert ez csak akkor volt biztosítva, amikor a Ganz- Árammérőgyáré volt a csapat, és minden játékos a gyárban dolgozott. Ilyen körülmények Sütőipari Vállalat Fiatal gépkocsik Gondos karbantartás Járásunk követei Sikeres hagyományőrzők között még csoda, hogy egyál­talán ki tudunk állni és van kedvük játszani a fiúknak. Szégyenletes vereség Hat éve, 1975-ben jött létre a városi sportkör. A város sportkedvelői azt gondolták, hogy Gödöllő dinamikus fejlő­désével arányosan fejlődni fog a városi sport is. Sajnos, az el­múlt évek azt bizonyítják, hogy a sporttevékenység, és főleg a labdarúgás, nemhogy fejlődött, hanem egész ala­csony szintre süllyedt. Ha sür­gősen nem születnek a város vezetése részéről komoly intéz­kedések, akkor a labdarúgás, lehet, hogy meg is szűnik. Az első bajnoki mérkőzést a felnőtt és az ifjúsági csapat lejátszotta, és siralmas ered­mények bizonyítják azt, hogy megyei szinten sem lehetséges csak saját erőből, saját neve­lésű játékosokkal a bajnok­ságban részt venni. A szó szo­ros értelmében szégyenkez­nünk kellett, a csapatnak és a vezetőknek egyaránt a súlyos vereségért, amelyet Foton el­szenvedtünk. Javult az Észak-Pest me­gyei Sütőipari Vállalat gép- kocsiparkjának műszaki álla­pota. A Kerepestarcsáról irá­nyított cég tehergépkocsijai­nak átlagos életkora évekkel ezelőtt általában 6—8 év volt, ma már viszonylag jó kar­ban lévő gépkocsijaik van­nak, átlagosan négyévesek. Különböző viteldij Kétforintos ügy A Gödöllői Hírlap július 30-i számában megjelent Kétfo­rintos ügy című cikkben fog­laltakat megvizsgáltuk, en­nek eredményéről az alábbi tájékoztatást adjuk: Az írásból nem állapítható meg pontosan, hogy milyen viszonylatban fordul elő a kü­lönböző értékű viteldíj besze­dése, ezért felelősségre vo­nást nem tudtunk alkalmazni. Gondoskodtunk arról, hogy gépkocsivezetőink a szüksé­ges díjszabással rendelkez­zenek. Intézkedtünk, hogy az Almex-gépek festékszalagját is folyamatosan cseréljék, ez­által a jegy ára, az érvé­nyesség napja könnyen ol­vasható legyen. Kérjük a fentiek szíves tu­domásul vételét. Volán 20-as Vállalat, forgalomirányítási osztály Diasorozat és képmagnó Sikeres volt az idei nyár a járás hagyományőrző csoport­jai számára. Igaz, ezúttal nem külön-külön, hanem közösen szerepeltek, több alkalommal is. Az alkalmi csoportosulást az a felhívás hozta össze, amely a Duna menti folklór­fesztiválra invitálta az ország megyéit, tájegységeit. A Gal- ga völgye eredményesen pá­lyázott: Rábaköz, Bácska, Tolna, Baranya, Kalocsa és vidéke, valamint a borsodi tájegység mellett szereplője lehetett a nemzetközi bemu­tatósorozatnak. A műsorban, amelyről ko­rábban röviden már beszá­moltunk, Galgahévíz, Galga- mácsa, Hévízgyörk, Kartal, Szada és Zsámbok együttesei­ből szerepeltek táncosok, ze­nészek, énekesek. A Galga tájegység játék-, szokás-, nép­dal- és néptáncanyagából ke­rekedett ki az a bemutató, amely Kalocsán, Baján, Duna- földváron, Kecskeméten és Decsen is nagy sikert aratott. Ugyanezzel a műsorral sze­repeltek járásunk népművé­szetének követei a fővárosban rendezett ünnepi napokon, ahol kétszer lépték színpadra. Azok, akik a felkészülés közben a gödöllői művelődési központban tartott három összpróbán és két előadáson, vagy a fesztiválon nem gyö­nyörködhettek a páratlan ösz- szeállításban, diasorozaton s még inkább a szegedi ÉDOSZ táncegyüttes által készített képmagnófelvételen pótolhat­ják a mulasztottakat. A be­mutatóról az érdeklődőket ér­tesítik. A járási hivatal művelődés- ügyi osztályán is értékelték a szereplést. A résztvevőkkel együtt megállapították, hogy a sok munka, a gondokkal teli szervezés megérte. A csopor­toknak, a szereplőknek azért, mert jobban megismerték egymás munkáját, anyagát, módszereit. A közönségnek pedig azért, mert megismer­kedhetett e hagyományokban gazdag tájegység hiteles, ere­deti, nagyszerű fölkészültség­gel, őszintén előadott, élő népművészetével. Olvasóink fóruma Sületlen, savanyú kenyér Tisztelt Szerkesztőség! Megint tollat ragadok és írok önöknek. Környékünkön, Anyakönyvi hírek Született; Tamás János és Gerstner Klára Terézia: Klá­ra; Knoska László János és Bottyán Rozália: Katalin; Nagy Mihály és Incze Mária ‘Erzsébet: Kamilla; Pólyák László Imre és Baráti Andrea: Viktor; Kovács Sándor és Szol­noki Irma Éva: Sándor; Pál- fi István és Petró Anikó Irén: Csaba; Donkó Béla és Szűcs Zsuzsanna: Tamás; Somogyi Zoltán Gyula és Homonnay Katalin: Tamás nevű gyerme­ke. Névadót tartott: Szabó Ottó László és Nyikos Éva Ma­rianna: Ottó László; Jakus László és Kőszegi Márta: Nó­ra; Schrenk József és Ecker Gizella: Gergely István; Ágos­ton János és Homvári Dóra: Szidónia nevű gyermekének. Házasságot kötött: Csőke Ferenc és Tóth Erzsébet; Ba­ráti György és Buti Irén Má­ria; Varga Zoltán és Cserkuti Melinda; Huszár Sándor Lász­ló és Samu Mária Julianna; Juhász Ferenc és Vidosa Ju­lianna Mária; Maczkó András és Bobos Margit; Czene Cka- ba és Horváth Katalin. Elhunyt: Bizik László, Bu­dapest, VI., Anker köz 1—3; Weszely Norbertné Meleg Ka­rolina, Gödöllő, kastély; Bo- hacsek Jozefa Anna, Gödöllő, kastély; Scheitel Jánosné Szi- meiszter Mária, Gödöllő, kas­tély; Jakab Károly, Gödöllő, kastély, Nagy Elekné Urban- csok Margit, Gödöllő, Kiss Ernő utca 3.; Farkas Lajosné Oravecz Mária, Gödöllő, Dam­janich u. 20.; Turányik La­josné Pesti Mária, Gödöllő, Puskás Tivadar u. 7.; Berze Sándor, Gödöllő, Szőlő utca 5.; Iszlai Albert, Gödöllő, Dó­zsa György út 5—7. a János utcában igen sokan laknak, akiknek az a gondja, hogy a boltunkban a gödöllői kenyérgyárban sütött kenyeret vagyunk kénytelenek vásárol­ni. Ez a kenyér ugyanis nagyon rossz, sületlen, savanyú, egy­szóval többet dobunk ki belő­le, mint amennyit megeszünk. Túráról azonban igen jó, ma­szek által sütött kenyeret hoznak, ennek kilója nyolc forint. Csak az a baj, hogy keveset hoznak belőle és nem győzzük kivárni az érkezését. Főleg szombaton, ekkor csak egy-egy kilót kaphatunk. De hát mi ez egy hattagú család­nak? Vajon miért nem tud a gyár is jó kenyeret sütni, miért kell a kukába dobni? Nagy Kálmánná Gödöllő, János utca 12 B/F2 Befejezték a restaurálást A csapat évek óta igen gyen­gén szerepel, és ez magával hozza azt, hogy a társadalmi aktívák is elvesztik kedvüket és már csak egy páran va­gyunk, akik a csapat mellett kitartunk. Átadták Gödöllőn a Szabadság téri HÉV-megálló melletti Mária-oszlopot. Osgyányi Vilmos és Sütő József kőszobrász restaurátorok varázsolták újjá hosszú hónapok alatt a több mint 200 éves műemléket. Képünkön: az utolsó simításokon dolgoznak az átadás előtt. Barcza Zsolt (elvétele Borbély Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom