Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

1981. SZEPTEMBER 30., SZERDA BEFEJEZŐDÖTT A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS A lengyeli kultúra Aszódon SOK TÁRGYI ANYAG KERÜLT ELŐ Befejeződött Aszódon az a három hétig tartó régészeti fel­tárás, amelynek feladata volt az 196o-ban megkezdett és 1972-ben abbahagyott kutatás folytatása. A munkálatokat a Petőfi Múzeum munkaterve alapján dr. Kalicz Nándor kandidátus irányította, részt vett az ásatáson Schreiber Ró­zsa és Kővári Klára régész is. Köztudomású, hogy Aszód­nak ezen a területén, az úgy­nevezett Szabadosok dűlőjé­ben munkáslakások építését tervezi a tanács, ezért vált szükségessé és sürgőssé a feltá­rás folytatása. A kutatómunkát az elkövetkezendő években sem hagyják abba, hiszen arra tö­rekszenek, hogy mire az új la­kók ismét birtokba veszik ezt a dombtetőt, mindent megtud­janak a hatezer évvel ezelőtt itt lakottakról, arról az újkő­kori népességről, amelyet a régészettudomány a lengyeli kultúra népének nevez. Termékenységi varázslás Az idei ásatás újabb ismere­tekkel gazdagította a szakem­bereket. Sok tárgyi anyag ke­rült elő. Kő- és csonteszközök, valamint agyagból kézzel for­mált edények, közülük többet piros, fehér és sárga festéssel díszített készítője. Előkerült esv csontfeldogozó műhely is. Több négyzetméter nagyságú területen elhelyezkedő, az el- hullajtott agancstól a félig és teljesen kész megmunkált szerszámokig sok-sok értékes leletre bukkantak a régészek. Az egyik legértékesebb tárgy az a kis női szobor, amelyet agyagból ‘formáltak és amely minden bizonnyal a termé- kenységi varázslás szolgálatá­ban állott. Jobb oldalukra fektették Mindezeken kívül az egész Kárpát-medence új kőkori tör­ténetében újnak mondható felfedezés is történt. Az .egyik a temetkezési szokással, a te­metkezési kultusszal van ösz- szefüggésben. Az Aszód fölötti dombtetőn, ahol a lengyeli kul­túra népe mintegy 350 éven keresztül élt, az idők folyamán körülbelül tízezer embert te­mettek el. Abban a korban ál­talános szokás volt, hogy a ha­lottakat az alvást utánozva, az esetek túlnyomó többségében jobb oldalukra fektetve földel­jék el. Ezen a nyáron a 191-estől 2D2-esig tárták föl a sírokat, közöttük három hamvasztásos urnasírt. Ezek a legrégibb ilyen jellegű emlékek a mai Ma­gyarország területén. Mindez azt bizonyítja, jiogy e néppel kezdődött meg az a temetkezé­si rítus, amely az elkövetkező korok népeinél általános szo­kássá fejlődött. Az idén feltárt három urna­sírban pontosan meg lehetett állapítani, hogy miképpen tör­tént ez a fajta temetkezés. Az elégetett halott hamvait agyag­ból készített urnába gyűjtötték össze és a csontvázas sírokhoz hasonlóan az illető kedvelt használati eszközét (kőbaltát), ékszerét (tengeri kagyló-, gyöngy) helyezték mellé, majd — föltehetően — valamilyen szerves anyaggal (élelem?) ki­töltötték az urnát és a vissza­járó szellemektől való féletem miatt szájjal lefelé helyezték a földbe. Kapuk az égtájakra A másik nagyobb, fontos fel­fedezés az az árokrendszer, amelyhez hasonlót külföldön már az ilyen korú telepek fel­tárásakor megfigyeltek. Az árokrendszert az égtájnak megfelelően kapukkal látták el. Ezzel az erődítménnyel va­lószínűleg a nagy kiterjedésű vallási szertartási központot védelmezték. A következő években folyta­tódó ásatásoknak egyik felada­ta é külturális központ kiala­kítása ^esz. Az előkerült tár­gyak az aszódi Petőfi Múzeum régészeti gyűjteményét gyara­pítják. Asztalos István bűnös, vagy Áldozat? E kérdést tette fel Erdős Ág­nes dokumentumjátéka címé­ben. Vajon a gyilkossággal vá­dolt fiatalember íelelős-e apja haláláért, megszolgálta-e a vé­gül csak garázdaságért kisza­bott börtönbüntetést? Vagy éppen ellenkezőleg, lelkiisme­retlen, álnok anyjának áldoza­ta? A dokumentumjáték szerző­je nem fél ez utóbbinál meg­győzni hallgatóit. Nemcsak magukat a tényeket vizsgálja meg tüzetesen, hanem ennél mélyebbre ás. A család nemrégen lakik Pesten, igazi környezetük — az elhagyott falu közössége — a család szétzülléséért, s közvet­ve férje haláláért, sőt, ha nem is paragrafusok betűje szerint, ■ de korábban elpusztult két gyermeke sorsáért, s a mosta­ni helyzet előidézéséért is az idős asszonyt vádolja. De el­lene szólnak saját szavai is. Hiszen nem a férje elvesztése miatt érzett fájdalom munkál benne, hanem valamiféle más bosszú. Talán a kisemmizett- ség, a kilátástalanság, az elpo­csékolt élet, az egyedül marad­tak pusztító haragja. Logikát kár is keresni ennek az érzel­mek híján levő, sivár, gonosz vagy egyszerűen csak idegbe­teg embernek a’ cselekedetei­ben. De honnan ez a gyűlölet az asszonyban éppen az iránt, aki — bár nem lett volna fiúi kö­telessége — magához vette, s Liszt—Bartók Zongora i erseny Véget ért az V. Liszt—Bar­tók zongoraverseny. A két hete tartó rendezvényen a világ öt kontinenséről több mint GO fiatal — 32 évesnél nem idő­sebb — zongoraművész ver­sengett egymással. Program­juk szerint elsősorban a ver­seny két névadójának, Bartók Bélának és Liszt Ferencnek a műveit szólaltatták meg a Ze­neművészeti Főiskola termei­ben. VITA A FÓTI BÉKE TSZ-BEN Mit tehet az értelmiség SZOROSABB KAPCSOLATBAN A KÖZÖSSÉGGEL Fiatal agrárértelmiségiek ta­lálkozójára került sor hétfőn, a fóti "Béke Tsz-ben. Célja volt megvilágítani az agrár­értelmiség helyét és szerepét a közművelődésben. A baráti hangulatú mecserén részt vett dr. esz­Tóth RÁDIÓFIGYELŐ MoziiHusen OKTOBER 1-TÖL 7-IG ABONY 1—2: Néhány interjú magánügyben 3—6: Zsaru vagy csirkefogó? BUDAÖRS 1—4! Szerelmeim* 5—6: A fekete rák ollójában CEGLÉD, Szabadság 1—4: Ezek a fiatalok (du.) Jöjjön el esy kávéra hozzánk** (este) 5—7: A kis rendőr nagy napjai (du.) Icíeiírlenes paradicsom* (eme) CEGLÉD Kamara 1—7: A török és a tehenek (du.) 3—4: Transzport* (este) 5—7: Az isteni Emma (este) DABAS 1—2: Fogadj afc örök világossághoz* 3: Békeidő* 4: A sziget lovasa! 5—6: Rafferty és a lányok* DUNAHARASZTI 1—4: Majmok bolygója* 5—6: Egymillió zöldhagymával DUNAKESZI, Vörös Csillag 1—4: 25 millió fontos váltságdíj 3—4: Dot és a kenguru (du.) . 5—6: Az Olsen-banda boldogul DUNAKESZI. József Attila 3: Egymillió zöldhagymával 4: Ki öli meg Európa nagy konvhafőnökeit?* 5: A mérkőzés** 7: A híd túl messze van I—II.* ÉRD 1—3: Egy zseni, két haver, egy balek 5—6: Rally FÓT 1—2: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?* 3—4: Edénkért a sikátorban** 5—6: örökség* GODÖILÖ 1— 7s Kopaszkutya* GYAl 1: Békeidő 2— 6: Kóma** 4: A kék madár (du.) MONOR 2— 4: Kamaszok* 3— “4: A Tenkes kapitánya I—II. (du.) 5—6: Gyöngyvirágtól lombhullásig (du.) 5—7: Néhány interiú magánügyben* NAGVKÁTA 1—4: Zugügyvéd zavarban* ,5—6: A szultán fogságában NAGYKÖRÖS, Arany János 1—2: A sáska napja I—II.**' 3—4: Negyedik fázis* 5—7: Jöjjön elmegy kávéra hozzánk*** NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 1—4: A medvefókák szigetén (du.) 1—2: Joseph Andrews** (este) 3—4: Szelíd motorosok** 5—7: A Tenkes kapitánya 1—II. (du.) Transzport* (este) NAGYKÖRÖS, Toldi 3: A kis rendőr nagy napjai 7: A Tenkes kapitánya I—íí. PILISVÖRÖSVÁR 3—2: Kicsi a kocsi, de erős 3—4: Blöff 5—6: A tizedes meg a többiek POMAZ 1—2: Fel a fejjel! 3—4: Egymillió zöldhagymával 5—7: Nevem: Senki RÁCKEVE 1—4: Nevem: Senki 5—6: A "épülés megszállottjai I—II. SZÉN (ENDRE 1—4: Gyöngyvirágtól lombhullásig (du.y A nyolcadik utas: a Halál*** (este) 5—7: Ludas Matyi (du.) Nyári rét* (este) SZENTENDRE, Autósmozi 1—7: A bíró és á hóhér SZIGETSZENTMJKLÓS 1—2: Muppet show 3—4: Holttest a Temzéből i 5—7: Majmok bolygója* TAPIÓ5ZELE 1— 2: A szultán fogságában 3—4: A játékszer** 5—6: Zugügyvéd zavarban* VÁC, Kultúr 1: A tizedes meg a többiek 2— 4: A hét különleges megbízott (du.) Ideiglenes paradicsom* (este) 5—7: A ge.izírvölgy titka (du.) Edénkért a sikátorban** (este) VÁC. Madóeh Imre 2: Apokalipszis, most I—II.** 3: Annie Hall* VECSÉS 2— 4: Zsaru* 3— 6: Muppet show 5—7: Egv zseni, két haver, egy balek * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. .** Csak 16 éven felülieknek. **,* Csak 18 éven felülieknek. egy valóban biztos ügy mellé áll. Ez a dokumentumjáték minden bizonnyal nagy vihart kavar. Nem csupán az ok nél­kül (vagy okkal?) meghurcolt vádlott iránti szimpátia vagy felelősségérzet korbácsolja fel a szenvedélyeket. Amúgy is egyre nagyobb közfigyelem kí­séri a hasonló történeteket, az ifjú és az idős nemzedék együttélésének számtalan buk­tatóját. ' Az átlagéletkor meghosszab­bodása, ezzel egy időben a hagyományos nagycsalád-szer- kezet felbomlása miatt egyre több és súlyosabb kérdés kerül a társadalmi figyelem előteré­be. A sivárodó érzelmi kap­csolatoké, a magukra maradt öregeké, s olyan gazdasági természetűeké is, mint a la­káshiány, vagy az, hogy kinek a kötelessége a fizikai vagy anyagi tekintetben magukról már teljes értékűen gondos­kodni nem tudó emberek gon­dozása. Számomra e dokumentumjá­tékban megszólalok — bár nem a szokványos lelketlen gyer­mek, kisemmizett szülő sze­reposztásban — korántsem csak a saját tragikus sorsuk, hanem e társadalmi jelenség figyelemre ' méltó megtestesí­tői. Cs. A. Albert. az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága agitációs és propagandaosztályának veze­tője, Szigeti Sándorné, az MSZMP Váci Járási Bizott­ságának titkára és Bata Pál, a nagyközségi pártbizottság titkára. Vitaindító beszédet dr. Tóth Albert mondott. Az agrár­értelmiség helyzete, szerepe és feladata jelentősen megnő a 80-as években — állapította meg. — A statisztika szerint 1978-ban méig 13 ezren, 1981- ben már 50 ezren dolgoznak a mezőgazdaságban. Munkakö­rülményeikre jellemző, hogy Pest megyében 50 százalékuk szolgalati lakásban lakik. A többségük szakmailag jói fel­készült, képzett. Főleg a vi­lágnézeti-erkölcsi nevelés, ezen belül a hivatástudat elmélyíté­se terén kell még előrelépni. A vitában többen beszéltek arról, hogyan tudnak segíte­ni a nagyközségnek és a termelőszövetkezetnek a köz- művelődésben; a szakmai kép­zésben és a továbbképzésben. Jobbító szándékkal nemcsak javaslatok, hanem kritikai észrevételek is elhangzottak. Sokan lényegesnek tartották a nagyközségi Szervekkel való együttműködés javítását, s azt is, hogy ott lehessenek a közművelődési tervek kidolgo­zásánál. Szó esett továbbá az agrárértelmiség presztízséről, a pálya nagyobb megbecsülésé­ről. Befejezésül Tréfás István, a Béke Tsz általános elnök- helyettese foglalta össze a vi­tában elhangzottakat, megkö­szönve a résztvevők észrevé­teleit, javaslatait, melyeket a gyakorlatban hasznosítani kell! Sárossy Krisztina Tudom, csepp a tengerben ÖTVÖZNI A HAGYOMÁNYOSAT AZ ÚJJAL többivel együtt megismerje például az építészetben meg­nyilvánuló ellentmondásokat, azokat is részleteiben, ame­lyekről itt szóltam. A falufejlesztési bizottság­ban ma már szociológusok, földrajztudósok, pedagógusok, orvosok, jogászok tevékeny- 'kednek. Keszthelyen, 1979- ben volt az első nagyobb ren­dezvényük, ahol részletesen megbeszélték a Városfejleszté­si Intézetnek az aprófalvak fejlesztéséről készített anya­gát Imponáló kezdeményezés — A mi kollektívánk vé­leménye már akkor az volt: fontos, hogy egy falu se szűn­jön meg — mondja Tomory professzor. — Föltétien meg kell őriznünk az embert a természet közelében. A falut nem urbanizálni szükséges, hanem infrastruktúráját ked­vező módon kialakítani. Ma ott tartunk, hogy a gazda­gon épített házakból sok he­lyütt nem tudják kihozni a kocsit, mert. olyan sáros, ká- tyús egy-egy utca. — Kik, milyen szervezetek segíthetnének a falu arcula­tának jobb . kialakításában? — Az Építőművész Szövet­ség, az Építőipari Egyesület a maga esztétikai, illetve szak­mai segítsége is nagyon kel­lene még, de maradjunk helyben, mondjuk Gödöllőn és a járásban vagy a megyében. Nekem nagyon imponál az a kezdeményezés, amelyet a gö­döllői helytörténeti gyűjte­mény vezetője, Polónyi Pé­ter évek óta patronál, s aki­vel a Galga mente építésze­tével kapcsolatos vándorkiál­lítást létrehozhattuk. Azt is megtudtam Tomory Lászlótól, hogy ő maga úgy is lelkes propagátora a falusi építészetnek, az ízlésre neve­lésnek, hogy a gödöllői egye­tem kéj karán, valamint a Budapesti Kertészeti Egyete­men, ahol előad, néhány órá­ban ezzel a témával is fog­lalkozik. Tanítványai tehát, ha nem is építészek lesznek, ennek szépségeiből is kapnak egy kis ízelítőt. Fehér István Mesélő házak Ha gyalog, autóval vagy vonaton halad az ember a falvakon át, fürkésző szeme több vagy kevesebb időt tölt azzal, hogy megnézze: milyen is egy-egy település, a mai falu arculata. A felületes szemlelőnek is mesél, mond valamit a régi és az új há­zak sora. A házak alakja, külcsínja is sokat elárul, sor­ba nézve előbb azt, milyen gondos, gazdag avagy éppen szerényébb igényű, kevésbé te­hetős polgárok laknak ott. Azután feltárul az is a falu­képben: milyen lehet az íz­lés, amit ma diktál az épít­kező ember. A dolog persze ennél bonyolultabb. Milyen is a mai falu épít­kezése? Szakértőhöz is for­dulhatunk a kérdéssel, azon kevesek egyikéhez, akik több évtizede odafigyelnek erre, ám az is hamarosan kiderül: ez a törekvés, hogy helyére tegyék, amit kell' — kevés sikerrel járt eddig. Tomory László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem épí­tészeti tanszékének vezetője harminc éve foglalkozik a mezőgazdasági építészettel. Korábban a műszaki, 1963 óta pedig az Agrártudományi Egyetemen köti le figyelmét ez a munka: oktatja, neveli a fiatalokat arra, miképpen fe­lel meg egy-egy létesítmény a mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés követelményei­nek. A szorosan vett szak­mai munka mellett azonban hosszú ideje foglalkoztatja a olyan praktikusak, mint le­hetnének. Lényegében tehát arról van szó, hogy senki sem mutatta meg, miképpen is kellene a hagyományokat megőrizni, de azért korszerű módon építkez­ni falun. Az anyagiakkal nincs hiba: inkább arról van szó, hogy nagyon is belead, aki teheti, mint mondják apait, anyait. Így aztán egy-egy új- módi falusi ház építése — ki­vétel persze .ebben is van — száz-kétszázezer «forinttal töb­be kerül, mint amennyi elég lenne. Tomory professzor úgy fogalmazott, hogy ez a több­let már nem is holt, hanem döglött tőke. amit gyakran a cél nélküli díszekre költik. A csinált, gyakran nem is ol­csón kivitelezett cicoma fö­lösleges, legföljebb arra alkal­mas — s ez is sok ízléstelen­ség forrása —, hogy úgy­mond különb legyen a szom­szédénál, a sógorénál. Esztétika és funkció, e két dolog egysége teljesen kü­lönvált a mai falusi ház épí­tésében. — Tudaii, ízlésbeli válto­zásra volna szükség. Van-e valamilyen szervezet, amely ezt segíti? — Az MTESZ Agrártudomá­nyi Egyesületének gépesítési társaságán belül három évvel ezelőtt megalakult a • falufej­lesztési bizottság — mondja Tbmory László, aki ennek a bizottságnak a vezetője. — Ennek keretei között igyek­szünk valamit tenni, hogy a jövőben változzék a vidék építészete. Tudom, csepp a tengerben, de ha ide vesszük, hogy jótékony hatást fejt ki az a mozgalom, amely A mezőgazdasági értelmiség a szociálisai faluért elnevezést viseli, talán megkockáztatha­tom. hogy jó úton haladunk. A falukérdést persze csak komplexen lehet kezelni. Nem titkolt tél, ebben a mozga­lomban azt, szeretnénk elérni, hogy az agrárértelmiség a ft A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetsége, az MTESZ a közeljövőben tartja kongresszu­sát. A szövetség tagja a Magyar Agrártudományi Egye­sület, amelynek gépesítési társaságában három éve alakították meg a falufejlesztési bizottságot. Ennek munkája ma még talán kevésbé mutatkozik, hiszen nem annyira az anyagi, inkább a tudati, az ízlésbeli változásokban kell hatást gyakorolnia. Miképpen teszik ezt, erre kerestük a választ. falusi építkezés helyzete, a falufejlesztés is. — Meggyőződésem, hogy az agrárértelmisóg sokat tehetne azért, hogy a falufejlesztés igényesebb legyen — kezdi beszélgetésünket Tomory László. — Mert, sajnos, azt mondhatom, hogy egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Ta­pasztalatom szerint az elmúlt évtizedekben az urbánum, a városfejlesztés volt a fonto­sabb az esztétika és a prak­tikum oldalát illetően, ugyan­akkor a falut egy kicsit ma­gára hagytuk. Tény, hogy a paraszti életforma jelentős mértékben felbomlott, de a családi házak építésében az újat nem tudta befogadni. Drága cicoma — Mégis, hogyan lehetne a hagyományokat jobban figye­lembe venni, mit kellene másképpen csinálni? — Hát, valójában ez a leg­nehezebb kérdés, mert erre röviden, egységes receptét nem lehet adni. Az biztos, hogy nem a régi értelemben vett parasztházat akarunk mi, de azt sem, hogy az újakkal a városszéli épületeket utánoz­zák az emberek. Törekvésü­ket persze eleve keresztülhúz­zák a mai telekformák, s az építészek sem nyújtanak annyi segítséget, mint kelle­ne. Talán leginkább az . el­szomorító, hogy az ízléstelenre sikeredett házak építőit még többen utánozzák, szomszé­dok, rokonok, egymáson túl- téve alkotják, alkottatják azo­kat a házakat, amelvek bel­ső kialakításukat illetően sem olyan érzéseket viszonzott, amelyeket sohasem kapott meg szüleitől? Kristálytisztának, egyértel­műnek látszik a válasz a cím­ben feltett kérdésre. Fel kell mentenünk az igazáért egye­lőre hiába harcoló fiatalem­bert. E dokumentumjáték szerep­lői hús-vér emberek. A történ­tekhez tehát nem csupán úgy kell közelítenünk, mint egy rádiós produkcióhoz, hanem úgy is, mint a közvélemény ha­talmas erejét csatasorba állító protestáláshoz. Az ügy lehet jó és nemes. Elképzelhető, hogy az ítélet hibás. Abban azonban nem hiszek, hogy ilyen kategorikus igen, vagy nem lehetne a válasz. A bün­tetőeljárás szereplői — pél­dául a hallottak szerint fel­adatának igazán nem a csúcsán álló ügyész és bíró — nem ha­tolhatnak az emberi lélek leg­titkosabb rejtelmeibe, Justicia mérlegének serpenyőiben soha nincs, nem lehet benne min­den súly. A bíróságnak, ha nem is mechanikusan, de a bűncselekmény körülményeit kell megvizsgálnia, s ez alap­ján döntenie. Veszélyes fegy­verhez nyúl tehát, aki megkér­dőjelezi e testületek munkáját. Ha meghúzza a ravaszt, csak annak biztos tudatában tehe­ti, hogy tévedhetetlenül telibe talál, nem egy kétes, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom