Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

1981. SZEPTEMBER 27., VASÄRNAP Egyből sajnos nincs kettő... Mindenki mindenkit helyettesít A gyakorlat pótolja a hiányzó papírokat A tanácsi munka személyi feltételeinek javítása, vezetői és ügyintézői káderutánpótlás — többek közt ez is téma volt az Országházban a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala által nemrég összehívott országos ér­tekezleten. „ Minden általános jellegű vé­leménynél és gondolatcserénél, esetleges irányelvnél, azonban úgy vélem, érdekesebb és ta­nulságosabb a fenti kérdésre konkrét helyszínen, konkrét szereplőktől várni a választ. A helyszín: Farmos községi tanács, beszélgetőpartnerem Bagyinszky Károly tanácsel­nök: — Tanácsi szakapparátusunk 12 tagú. — Ez a létszám képes meg­birkózni valamennyi tanácsi feladattal? — Véleményem szerint tel­jes mértékben. Ezenkívül ta­valy kaptunk egy új státust, most két gazdálkodási elő­adónk is van, így éppen ott, ahol a szükség a legnagyobb volt, megoldódott a problé­mánk. Feladat és végzettség — Ezek szerint a személyi feltételek egyrészről, a meny- nyiség oldaláról, kielégítőek. Mi a helyzet a minőséggel, mindenki rendelkezik a munka­köréhez szükséges végzettség­gel? — A községi tanácsoknál Segít a gyakorlat nem előírás a főiskolai vég­zettség egyetlen szakterületen sem, kivéve a vb-titkárt, ö pedig annak idején elvégezte a tanácsakadémiát. — Ha nem is kötelező — gondolom mindenképpen hasz­nos lehet a diploma, hiszen a községekben is egyre nagyob­bak a követelmények, a szak­mai tudás mélyítése lassan itt is követelőén lép fel. — Ha szerény mértékben, de a káderképzés, a beiskolázás nálunk is napirenden van. Sza­bálysértési előadónk jelenleg az Államigazgatási Főiskola le­velező hallgatója. Ipari — ke­reskedelmi és munkaügyi elő­adónk szintén tanul, az egysé­ges községi szakvizsgára fel­készítő tanfolyamra jár. Egyéb­ként ezt a szaktanfolyamot a községi tanácsok dolgozóinak kötelező elvégezniük. Nálunk mindenki megszerezte ezt a ké­pesítést. Újabb egy fő beisko­lázását is tervezzük jövőre, őt is az Államigazgatási Főisko­lára. Egyébként valamennyien érettségiztek, részben közgaz­dasági, részben mezőgazdasági szakközépiskolát végeztek, egyetlen kivétellel — az anya­könyvvezetőnek csak nyolc osztálya van, — de ő 1952 óta tanácsi dolgozó, nagy gyakor­lata pótolja hiányzó papírjait. Néha furcsa helyzetbe kerül­het az újságíró főként akkor, ha a sok egymásra torlódó po­Ha felcseréled a számot Szorgalmas pad- és cipőnyű- v<5 éveim Paula nénije, mate­matika-fizika tanárom mosta­nában gyakran eszembe jut. Vele a számok birodalmában barangoltunk, nem matemati­kát tanultunk! A mi kísérteties kísérleteink címszó alatt pan­csoltuk végig a fizikaórákat, melengettük a Bunsen-égő lángjánál orrfacsaróbbnál orr- facsaróbb kotyvalékainkat. Mert mi aztán mindig mindent kipróbáltunk. S ha ránk is dörrent az óra végét jelezve a csengő — akár a nagyszünetet, az uzsonnázásra szántat is fel­áldoztuk. Feláldoztuk? Nem volt ez igazi áldozat, hiszen hajtott bennünket a kíváncsi­ság, a számunkra új felfedezé­sének izgalma. S énekeltünk, amikor Archimédes törvényé­re kex-ült sor. Mert ugye min­den vízbe mártott test... S kurjantásainkat vezényelve Paula néni a taktust lábbal verte az iskola falai között már akkor is oly szokatlan produkcióhoz. S X mindig úgy aránylott a többhöz, mint a táblánál álló feje a tökhöz. Sokan voltunk, harminckilen­cen. Nagy létszámú osztály. Mondogatták is a szülők, nem jó ennyi gyereket összezsúfolni, Mosolya, szemének villanása, kezének mozdulata — mellyel ősz kontyába beletúrt —, mely megelőzte válaszát, ma is előttem van. Sok, de még több lenne, ha felcserélnénk a szá­mot: 93. Nem mindegy ám — tette hozzá, s ezzel jelezte is, a téma nem érdekli. Nem mind­egy, hogy száz, vagy ezer, mil­lió vagy milliárd, ki számolni nem tud,, hitele sincs! — mon­dogatta, amikor a piros tintá­val javított dolgozatokat kiosz­totta. S hogy magad hasznára megjegyezd mennyire nem egyest kaptál, mert egy nullá­val többet írtál... Múltat idézek, s nem véletle­nül. Mert nem mindegy, mit írunk, felcseréljük-e a számokat vagy sem, ar­ra most egy telefon figyel­meztetett. A mozdonymatuzsá­lemet bemutató, csütörtöki szá­munkban az 5-ös oldalon levő képhez tartozó nyúlfarknyi írásról van szó. A kéziraton még úgy hírlett 1913-ban gyár­tották, s most, amikor ismét munkába állt hatvannyolc éves. I Alapművelet, kivonás. Igen ám, de mire a szöveg nyomtatás­ban napvilágot látott, a moz­dony gyártásának évszáma 1931 lett. Mi történt? Apróságok. Azok a huncut számok kihasz­nálva a figyelmetlenséget he­lyet cseréltek. S így mindjárt fiatalabb lett' a mozdony, ti­zennyolc évvel. De a szöveg­ben mégis állítottuk: hatvan­nyolc tavaszt látott. Hát igen, a számok huncutul a figyel­metlenségre alapozva cserélge­tik helyüket. Lám, mily igaza volt Paula néninek: ki számol­ni nem tud, elveszti hitelét. Megjegyzem mindezt azért, mert most nem az első, nem az alapműveletben volt a hi­ba. írom csak úgy, a hitel ked­véért! Varga Edit zitív tény nem győzi meg. Ilyenkor zavart, tamáskodó ér­zés lesz úrrá rajta, és egyensú­lya — ezzel együtt a közölt anyag egyensúlya is — csak akkor billen helyre, ha más oldalról kapott, más informá­ciókkal a tények mindkét ol dalát kiegyengetheti. — Ebből sajnos nincs kettő! — Ezt a kissé talányosnak tű­nő választ Merczel pálné ipa­ri-kereskedelmi és munkaügyi előadótól kaptam, arra a kér­désemre, ő hogyan látja, meg­felelő-e létszámuk valamennyi feladathoz. És még megtoldot­tam a következő kérdéssel is: melyek a speciális nehézségek, amelyek esetleg a munka mi­nőségének rovására mehetnek? Beugró szerepkörben Világos és őszinte válaszokat kaptam. A beszélgetés lényegét pár mondatban így lehetne összefoglalni. Ha csak a mun­kaköröket vesszük, úgy azok önmagukban nem jelentenek túlterhelést. De valamennyi szakterületen csupán egy em­ber dolgozik. S ebből adódnak a problémák. Ugyanis a sza­badságok, (farmosi tanácson 90 százalékban nők dolgoznak) egyéb váratlan családi ese­mények, például a gyerekek betegsége, miatt állandó gya­korlat: mindenki, mindenkit oda-vissza helyettesíteni kény­szerül. Állandó a beugrás. Vi­szont, annak ellenére, hogy az egységes községi szakvizsga tananyagának egy része az ösz- szes szakág ismeretét tárgyal­ja, ma már nem lehet minden­hez érteni. Ahogy Merczelné nagyon önkritikusan megje­gyezte — lehet hogy minden­hez értenünk kellene, de saját területünkön kívül csak konyí- tunk a dolgokhoz. Amennyire nő a községi ta­nácsok feladata, hatásköre, úgy jelentkezik követelményként itt is a szakosodás. De, ismét csak beszélgető partneremet idézem, míg fre- goli-szerepkörre 'kényszerül­nek, a hibát a felületességet, nehéz kivédeni. S ami bizonyos mértékig szintén negatívumként jelent­kezik — ezt a tanácselnök ma­ga is említette — a vb-titká- ron és rajta kívül valameny- nyi munkatársa asszony, csa­láddal, gyerekekkel, így a ká­derképzést, beiskplázást na­gyon nehéz megtervezni, de legfőképpen megvalósítani. S. H. K. Napenergia A Villamosipari Kutató Intézetben napenergia hasz­nosításával kísér­leteznek. Napkol­lektorokat készíte­nek, illetve azok fejlesztésével és vizsgálatával fog­lalkoznak. Az égi­testből közvetle­nül nyerhető hő­energiával, a sík­kollektorok segít­ségével vizet me­legíthetnek, eset­leg fűlhetnek. A napkollektorokból egyelőre ' kísérleti szériák készülnek. A nap sugárzásá­nak bemérését végzik síkkollek­torral. Évente kétmillió forint Minden lakást rend behoznak Javulnak az életkörülmények A hatodik ötéves tervben na­gyobb hangsúlyt kap meglévő épületeink felújítása, korsze­rűsítése. így a községek, a vá­rosok is — éppen a takarékos­ság és ésszerűség parancsára — fokozottabb gondot fordíta­nak meglévő objektumaik, te­hát a lakóépületek karbantar­tására is. A dabasi nagyközsé­gi tanács Építőipari Költség- vetési Üzeme is elkészítette öt­éves (évekre elosztott) lakás­gazdálkodási tervét. . Csaba Józseffel, az üzem műszaki vezetőjével a tervben szereplő feladatokról beszél­gettünk, először természete­sen a munkához elengedhetet­len anyagi lehetőségekről. Mire vpn pénz? — SzázStvenegy tanácsi la­kás (ami az év végére még 42- vel bővül, az új lakótelepi rész átadásakor), néhány műemlék és műemlékjellegű épület kar­bantartásáról kell a Költségve­tési Üzemnek gondoskodnia. Ehhez öt évre az anyagi fede­zet a következő: korszerűsítés­re, felújításra 9,9 millió, kar­bantartásra, javításra 2,3 mil­lió forint áll rendelkezésünk­re. Tehát éves szinten körül­belül 2 milliónk van. — Ez az összeg fedezni fog­ja a várható költségeket? — Lényegében igen, de volt már arra példa, hogy év vé­gén a Pest megyei Tanács pót­kereté bői plusz összegeket kap­tunk. így tavaly 258 ezer fo­rinttal többet használhattunk fel az előirányzottnál. — Valamennyi lakás felújí­tására sor kerül? — Igen. A legtöbb nagyon rossz állapotban van, kisebb százalékuk az, ahol csak kar­bantartásra lesz szükség. Korszerűsítések — Sor is kerül mindegyikre? — A hatodik ötéves tervidő­szak végére minden lakást rendbehozunk. — Melyek az idei feladatok? — Annak a kilenc épület­nek a teljes felújítása, melye­ket legalább 10—15 évvel ez­előtt hoztak rendbe, összesen 37 lakásról van szó. Elsődleges cél az épületek tetőszerkezeté­nek, homlokzatának felújítása, de lesz néhány helyen födém­csere, falbontás, és új válasz­falak építése is. Természete­sen ahol- mód van rá korsze­rűsítünk, így például a laká­sokat bekötjük a csatornahá­lózatba. A Marx Károly utca 29-es számú ház (hat lakás) új melegpadló-burkolatot kap. S négy családnál (mivel eddig nem volt) fürdőszobát is ki­alakítunk. — A renoválások követel­nek-e anyagi áldozatot a la­kóktól ? — Csak két esetben: egyik, ha a hagyományos fűtésről elektromos fűtésre férnek át. Akkor ennek a beruházásnak az 50 százalékát a bentlakók­nak kell kifizetni. De ilyen jel­legű korszerűsítésre kifejezet­ten csak a lakók kérésére ke­rülhet sor. tehát nem' kötele­ző, nem kényszer. A másik, amikor a felújítás komfortfo­Falvak és kutak A feladatok mindig újra adódnak A Dunakanyar nemcsak la kóházakkal épül be, hanem ke­vésbé észrevehetően a regio­nális vízműtársulatok ivóvizet szállító csöveivel is. Szentend­rétől Tahiig, majd a dunabog- dányi tsz-majortól Szent- györgypusztáig végigkísérik a 11-es számú utat. Csak egy 1200 m-es szakaszon hiányoz­nak még Tahi és Dunabogdány között. A KÖVIZIG szakembe­rei szerint a következő ütem feladata lesz az összekapcsolá­suk. A vízbázist Szentendre, Tahi és Dunabogdány jelenti. Az építkezés természetesen ez­zel sem fejeződik be. Visegrá- don át Pilismaróiig fognak el­jutni a vezetékek. Fele-fele arányban Szaszovszky Ferenc, a du- nabogdányi ivóvíztársulat mű­szaki vezetője kezdettől fogva irányította az építést. A köz­ségnek kiemelt szerepe volt abban, hogy a térség vezetékes ivóvízhez juthatott, mert ösz- szekötő Szentendre és Viseg- rád között, s víznyerő hely is. 1967. decemberében alakult a társulat, a cél Dunabogdány és ■ Visegrád, Szentgyörgypuszta vezetékesítése volt. 21,5 km csö­vet fektettek le, ezer lakás csatlakozott hozzá. Három ku­tat és két darab 250 m3-es me­dencét építettek. Az összkölt­ség akkori árakkal számolva 16,5 millió volt. Felét a víz­ügyi alap és az állam adta, a többit a lakosság. Újabb feladatok — A társulat tehát teljesí­tette a feladatát, feloszolhat? — Szó sincs erről — mond­ja Szaszovszky Ferenc. — A törvények szerint 1977. decem­berében lejárt a megbízatá­sunk, de újabb feladatok adód­tak. Dunabogdány el nem lá­tott területein is meg kell építeni a vezetékeket. Majd­nem 16 km hosszon kell ismét nekiesni az anyaföldnek. Az építkezéssel 1978-ban indul­tunk, az akkori költségvetés 14,4 millióról szólt. Az érde­keltségi hozzájárulást 14 400 forintban szabtuk meg. A köz­beni árváltozások miatt azon­ban 18 000-re kellett emel­nünk. A lakosság vállalta a megnövekedet terheket. Szaszovszky Ferenc nem részletezi, hogy milyen nagy nehézségek árán tudják a má­sodik lépcsőt megépíteni. Há­rom zónát alakítottak ki. Ezek sorrendet és nehézségi fokot is jelentenek. A község területén jelentősek a szintkülönbségek. Űj tárolómedencéket, átemelőt kell építeni. Az energia bizto­sításához nélkülözhetetlen egy transzformátorállomás. Vásá­rolnak egy hidrofor berende­zést is. — Mindenkinek a telekha­táráig vezetjük a vizet — veszi át a szót Konvalinka László, a KÖVIZIG osztályvezetője. 2500 fogyasztói egységből 1800 lakás már fürdőszobás, a többiek alig várják, hogy odaérjünk. A ve­zeték vonzza az épületeket. Az addig szabad területen a ház­sorok mutatják, hogy merre haladunk a munkával. Aggasztó helyzet Sajnos, egészen más a hely­zet a csatornázással, A költsé­gek akkorák, hogy állami do­táció nélkül gondolni sem le­het rá. Derítölyukak sokasága van a kertekben, a 11-es út jobb és bal oldalán magas vízállás esetén talaj- és Duna- vízzel telítődnek. A másik nagy probléma, hogy a Tőzeg­kitermelő Vállalat szippantó­kapacitása kicsi. Jelenleg ott tartanak, hogy legjobb eset­bet tíz nappal a hívás után jön a kocsi. A térség gyors lakos­ság-növekedését és kiemelt üdülőjellegét figyelembe véve a helyzet aggasztónak mond­ható. A talaj is olyan, hogy a derítőgödrök fala egy idő után nem engedi át a szennyvizet, s így rövid idő alatt megtelik, újat kell építeni. Ezek követ­kezménye a sok tiltott ürítés, melyeknek sem a tanácsrende­letek, sem a KÖJÁL nem tud gátat vetni. A szeméthordás is Dunabogdány az utóbbi más­fél évtizedben sokat fejlődött. Nemcsak a lakosság számát és mindenféle szolgáltatás szín­vonalát tekintve, hanem köz­egészségügyi szempontból is A lakosság nagy örömére épí­tik a Dunakanyar legnagyobb és legmodernebb szemétlera kóhelyét, a vízgond után te­hát a szeméthordás is nagy­városi szintű lesz. Szaszovszky Ferenc elgond 1- kodva mondja: — Csak a csatorna. Az kel lene. Én mondom, teljesen vá­ros lenne Dunabogdány. Vicsotka Mihály kozata emelkedéssel jár. Ak­kor az anyagi következmény a magasabb lakbérben jelentke­zik. — Mit szólnak ehhez az em­berek ? — örömmel fizetik ki a na­gyobb lakbért, hiszen életkö­rülményeik javulásáról, ké­nyelmükről van szó. Senki nem mondta még, hogy nekem ugyan ne tessék fürdőszobát építeni, mert nem akarok töb­bet fizetni. Műemlék épületek — Mi a helyzet a műemlék- jellegű épületekkel? — Ez régi gondunk. Évek óta állnak üresen, egyre rosz- szabb állapotban. Például a Kossuth-ház, Kossuth Lajos édesapjának, Kossuth László­nak egykori lakása. Műemlék- jellegű, nagy L alakú ház, va­laha a háború után szükség­ből több családot is beköltöz­tettek ide, az évek során azon­ban úgy tönkrement, hogy már semmire sem lehet használni. A Műemlékfelügyelőség azon­ban nem engedi lebontani, pén­ze viszont nincs, nekünk sem. Hiszen ennyi lakás mellett az évi 2 millió forintból nem fut­ja egyetlen többmilliós fel­újításra. Egy gondunkkal azon­ban ebben az évben kevesebb lett. A Biksza Miklós utcai Ha­lász-kúriát (klasszicista stílu­sú műemlék |ház) a budapesti Irodagéptechnikai Vállalat megvette. A tervek szerint ki- rendeltséget létesít és a vál­lalat hozatja rendbe az épüle­tet. — A felújításon, a korszerű­sítésen, a karbantartáson kí­vül a lakásokban előforduló sürgős javítások is a költség- vetési üzem feladata? \ — Igen. A csőtörésektől, a dugulásokig kezdve valameny- nyi hibát rendbehozunk. Saj­nos, a kapacitással nálunk is baj van. Igaz. a tmk-brigá- dunk hivatott egyebek mellett a gyors hibaelhárításra is. De kevés az emberünk. Munkaerőhiány — Munkaerő-problémájuk van tehát? — Egyszerű a magyarázat. Budnvest közelsége nagy elszí­vóévá. Pesten ugyanis sokkal nagyobbak a fizetések, egy fővárosban dolgozó szakmun­kás és egy nálunk dolgozó fi­zetése között minimum ezer fo­rint a differencia. Csaba József végül megem­lítette. hogy munkaerő-nehéz­ségeik ellensúlyozására egy úgynevezett lakásgazdálkodási csoport létrehozását tervezik, amelyben minden szakma kép­viselteti magát kimondottan csak lakásfelújításra és kar­bantartásra. Ezzel az új bri­gáddal remélik, hogy a gvors- szolgáltatásokat is sikerül majd zökkenőmentesen ellát­niuk. S. Horváth Klára í 1 á

Next

/
Oldalképek
Tartalom