Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-24 / 224. szám

Látogatás az iskolában A Pest megyei vezető szak- felügyelők 40 tagú csoportja Vácra látogatott, és megte­kintette a város legfiatalabb tanintézetét: a Radnóti Miklós úti általános iskolát. Bu- csánszky János bemutatta az intézményt, ahol megnyitáskor 402, az 198Í/82-es tanév elején 850 a tanulók száma. Az is­kola igazgatója elmondta, hogy két év alatt egymillió forint értékű társadalmi munkát vé­geztek a szülők és a patronáló üzemek — főként Magyar Ha­jó- és Darugyár váci dolgozói. Vácdnkai nyugdíjasok A vácdukai nyugdíjasklub 1976. januárjában alakult Gás­pár Emil nyugdíjas általános iskolai igazgató vezetésével. Idén a több mint 80 klub­tag több ismeretterjesztő elő­adást hallgatott az egészséges öregségről, részt vettek iro­dalmi műsorokon is. Április­ban megtekintették Pozsony várát és Nyitrát. Júniusban Miskolctapolca, Lillafüred szerepelt programjukban. Au­gusztusi kirándulásuk sorár Harkány és Siklós történelmi nevezetességeivel ismerkedtek. Szeptember végén ellátogat­nak a Maityóföldre, Mezőkö­vesdre. Októberben újabb TIT-előadásokat rendeznek számukra. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM. 224. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Kultúra és köztisztaság II. Mossák a konténereket A kommunális üzem 40(1 dolgozója a parkok, a közte­rületek, általában a város köztisztaságának fenntartása érdekében múlt évben 81 millió forint értékű munkát végzett. A városi tanács az utóbbi években komoly erőfe­szítéseket tett a tisztaság ér­dekében. — Közel 300 ezer forint ér­tékű járdamosót vettünk — mondta Dombay Miklós, a kommunális üzem részlegveze­tője. A konténerszállítást 1972-ben kezdtük el az ipari üzemeknél. Ma 232 nagy kon­Vasárnap Honvédelmi verseny A KISZ Váci Járási Bizott­sága a fegyveres erők napja tiszteletére járási összetett honvédelmi versenyt rendez. Szeptember 27-én 9 órától a fóti gyermekváros színpadán hangzik el az ünnepi megem­lékezés. Ezután kerül sor az MHSZ- és a KJSZ-kitünteté- sek átadására. Délelőtt 10 órakor rajtol a verseny. A résztvevők az ÖHV-n kívül összemérhetik erejüket kispályás labdarúgás­ban, lövészetben, és sakkban is. Délután kettőtől bűvöskoc­ka-forgató versenyre kerül sor. Háromkor a helyi sport­kör tart cselgáncsbemutatót, majd a gyermekváros kultu­rális műsora szórakoztatja a közönséget. A gyermekváros megköze­líthető Vácról és a Budapest felé 8 órakor induló autóbusz- szal, dunakeszi tanácsnál köz­vetlen csatlakozással. Buda­pest felől hasonló csatlakozás­sal. A gyermekváros tanulói a versenyek színhelyén olcsó büfék működtetésével biztosít­ják a résztvevők ellátását. Az olimpia győztesei A KISZ Pest megyei Bizott­sága hetedik alkalommal ren­dezte meg az ifjúmunkás és szakmunkástanuló olimpiát, amelynek színhelye ebben az évben Cegléd volt. Vác váro­sát népes csoport képviselte. A szakmunkástanulók idei kispályás labdarúgásban a MŰM—204-es csapat első he­lyezett lett, miután Dunake­szit 7-0-ra, a ceglédieket 2-1- re legyőzték, és Monor csa­patával 0-0-ás eredményt ér­tek el. Ismét győzelem Nemzetközi mérkőzésen A Váci Izzó MTE öregfiúk labdarúgócsapata a múlt hé­ten a stadionban nemzetközi mérkőzésen fogadta a Wiener SC osztrák öregfiúk csapatát. E mérkőzés miatt az Ikarus elleni bajnoki mérkőzést a vá­ciak kérésére elhalasztották. Váci Izzó MTE—Wiener SC 9-2 (4-1). A mérkőzésen Konrád Lász­ló edző 18 játékosnak adott szereplési lehetőséget. Az első félidőben a következő csapat szerepelt: Janák, Molnár, Kriska, Pindes, Balogh, Pin­tér, Bánfalvi, Pálinkás, Ottó, Velki, Ozsvári. A második fél­időben pályára lépett Csorba, Kiss J., Zechner, Neugan, Langvell, Kővári és Kiss M. is. Mindkét félidőben a váciak uralták a mezőnyt, szinte vé­gig támadtak. Látszott, hogy a bécsiek nem rendszeresen sze­repelnek zöld gyepen. Konrád László, az egész teljesítményé­vel elégedett volt a mérkőzés után. A váciak bdjnoki mérkőzése a Ferencváros ellen szeptem­ber 21-én elmarad, mivel a fő­városiak külföldön szerepel­nek. ténerünk és 7 konténer gép­kocsink van. 1977-ben kezd­tük el a kiskonténerszállítást, ma 250 ki&konténerünk, és öt kiskontóner-gépkocsi tartozik hozzánk. Ugyanakkor vásárol­tunk a forgalmas útvonalak­ra, gyülekező, megállóhelyek­re 250 darab szemétgyűjtőt. Egy darab 2 ezer forintba ke­rült. Jó is, rossz is Már az első héten a Széche­nyi utcában huszonkettőt törtek össze. Magam sem hi­szem el, hogy ezt senki sem látta, hogy ne telefonálhatott volna a rendőrségnek, és azok ne fogták volna el a garázdát. Ha a rombolóval kifizettetik a kárt, legközelebb meggon­dolná magát. — Azért vannak szép pél­dák is — vette el a beszélge­tés élét Dombay Miklós —, mint például a „Tízes”, a Na­szály, a Dunakanyar áruhá­zak, a Széchenyi utcai, úgy­nevezett „Sapka húsbolt’’, ahol a bolt dolgozói állan­dóan tisztán tartják a járdát. Feltétlenül ki kell emelni a Hazafias Népfront kisváci ak­tivistáit, akik nagyon sokat tettek a település szépítéséért. — A tanács folyamatosan vásárolja a konténereket, és helyezi el az utcákon. Nincs ennél a módszernél korszerűbb? — Ma ez a legmodernebb — felelt Csőri Lajos. Az új emeletes házakat, melyekben szemétledobó csatornák van­nak, már ilyen konténerekkel tervezik. A kukák elavultak, kicsik, külön házon belüli ra­kodóhely kell hozzájuk, moz­gásuk ugyanannyi erőt igé­nyel, mint a kiskoniténereké. Kiskonténerek — Idén, február 26-án a KÖJÁL megbízottjával vé­gigjártuk a várost — közli Dombay Miklós —, és kijelöl­tük azokat a helyedet, ahová 1986-ig kiskonténereket ra­kunk. — További lépéseket tet­tünk — folytatja Csórt Lajos —, körzetesített hulladéklera­kóhely kialakítására. Ez a vá­roson kívül, Csörög felé egy 23 hektáros terület, mely 48 évig elégséges a szemét lera­kására. Már ide is hordhatjuk a hulladékot, föléje majd hu­musz kerül, melyet kultúrnö­vényekkel, pázsittal, fákkal kötünk le. A szeméttelep vég­leges létesítményei a porta­épület, a szociális épület, a gyorsszerviz, a konténermosó, üzembe helyezése, ennek a tervidőszaknak a feladata. — Interpelláció volt: Lesz konténermosás? — Máris van — válaszolja Dombay Miklós. — A kiskon- tónereket negyedévenként fer­tőtlenítjük, és minden évben egyszer mossuk és ha szüksé­ges, meg javíttatjuk. A rend­szeresebb mosás lényegében pénzkérdés. Tudniillik addig a helyére újat kell tennünk, s ez legalább 100 tartalék kon­ténert feltételez. Egy kiskon- téner ára, kihelyezés nélkül 13 ezer 300 forint. Nyitott kérdés Megragadnám ezt az alkal­mat arra, hog" felhívjam a lakosság ügyeimét a tanács 1980/1. számú rendeletére a köztisztaság fenntartásáról. — mondja Csőri Lajos. — A ren­deletet nyomdai úton 15 ezer példányban sokszorosítottuk, és a lakossághoz eljuttattuk. A Szeméttartókba, tehát a kis- konténerekbe sem lehet folyé­kony anyagot, például moslé­kot, jeget, sarat stb., valamint méi-gező, fertőző, építési bon­tásból származó anyagot, va­lamint parazsat, könnyen tü­zet okozó anyagot tenni. Ha ezt tennék azok a lakók is, akiknek házában szemétledo­bó csatornájuk van, könnyen fertőzést kaphatnának a gye­rekek, elrohadna a csatorna és újat kellene építeni, vagy le­égne a lakásuk. Ugyanezek az előírások vonatkoznak az ut­cára kirakott kiskonténerekre is. A szabályok betartása közös érdek. Az út menti konténe­rek azonban olykor kellemet­len szagot árasztanak, s a kér­dés nyitva marad. Hová te­gyük a bennük nem tárolha­tó hulladékot? M. Gy. Ausztráliától Kanadáig Jó tanácsok és pályázat Fotóművész bírálók A Dunakanyar Fotoklub eddigi feladatai mellett egy újabb célt tűzött ki maga elé: ifjú tehetségek felkutatását. Vácott mindig népszerű volt a fotózás és főként a fiatalok mindig szívesen fordultak olyan kezdeményezés felé, ahol ezzel kapcsolatos útmu­tatásokat kaptak. Így alakul­tak ki a helyi fotószakkörök, s lett népszerű a Dunakanyar Fotóklub, melyet nemcsak az országon belül, de az egész világon, Ausztráliától Kana­dáig ismernek a fotósok. A fotószakkörök megadják az érdeklődő fiataloknak a fotózás alapelemeit, de több­nyire csak a patronáló válla­lat, iskola, intézmény doku­mentációs gyűjtőmunkáját végzik, mely inkább áll kö­zelebb a szolgáltató fényképe­zéshez, rrjint a művészi fotó­záshoz. A Dunakanyar Fotóklub ve­zetősége nemcsak a fotószak­kör tagjainak kíván lehetősé­get adni, de azok szakképzett vezetőinek is, hogy a művészi fotózás irányvonalát kövessék. Ezért az idén először Vác diákvárosi jellegére való te­kintettel jelenleg a középisko­lás diákok részére hirdet fo­tópályázatot, hogy ezen ke­resztül is ifjú tehetségeket fe­dezzen fel, majd azokat to­vábbnevelve olyan lehetősé­get adjon nekik, hogy nevü­kön keresztül városunknak is hírnevet szerezzenek. A fotópályázatra a felhívá­sokat a középiskolák részére most postázzák. A témaválasz­tás szabad, de éppen azért, hogy az ifjú tehetségek kibon­takozhassanak. A pályázaton részt vehet az a középiskolás, aki városunkban tanul vagy itt lakik. Részt vehetnek egyénileg, közösen, osztály, is­kola, szakkör stb. is. Az elő­írás csak annyi, hogy tizen­nyolcszor huszonnégy centi- méteres, maximum tíz darab fekete-fehér fotóval, vagy színes diával lehet pályázni. A bíráló bizottság, mely a Dunakanyar Fotóklub isméi t és neves fotóművészeiből áll, novemberben dönt, hogy a ki­tűzött értékes díjakat kinek adja ki, milyen munkákból készít Vácott kiállítást és mi­lyen munkákat küld Pécsre a középiskolások országos ver­senyére. M. Gy. Vonzó mű sor politika Kétszer annyi rendezvény A Váci Járási-Városi Peda­gógusklub a 14. szezont kezdte el szeptemberben. A klub- vezetősége előtte értékelte a korábbi hónapok munkáját. Tóthné Dévánszky Erzsébet titkár értékelése szerint az év első felében a tervezett 24 helyett 42 volt a rendezvények száma átlagosan 52—55 fős létszámmal. Műsorpolitikájuk vonzó, ezért a létszám nem­csak a nyugdíjasokkal, ha­nem az aktív pedagógusokkal is állandóan gyarapszik. Az országos értekezlet után meg­indult a tapasztalatcsere; mind több idegen klub jön Vácra átvenni a jó módszere­ket. Legsikerültebb programjuk volt az idén a hatnapos gyo­mai gyógyüdülés. A résztve­vők aránylag olcsón és kitű­nően szórakoztak, pihentek, gyógyultak. Az iskolák segí­tettek az elhelyezésben, az el­látásban. Nyáron meglátogat­ták több beteg tagtársukat, s az őszi, új szezon sikeres prá­gai társasutazással kezdődött. (P.) 2601 Vác, Pf. 32. Sáros úton az iskolába Közeleg az esős évszak. Ezért már most fel kell hív­nunk a figyelmet arra, hogy a Népek Barátsága útjától kezdve, a Radnóti Miklós úti iskoláig az utca egyik felén sincs járda. Vagy 200 méter hosszan földhányáson közle­kednek a gyerekek, és sok jármű veszélyezteti a testi ép­ségüket. 850 gyermekről, 160 első osztályosról van szó. Jó lenne, ha ezt az útszakaszt minél előbb járdával egészíte­nék ki, mielőtt még baleset nem történik. Varga János 2600 Vác, Hársfa u. 23. Tanfolyamok Egyetemi felvételi vizsgák­ra előkészítő tanfolyamok in­dulnak. Az előadásokat pén­tek délutánonként tartják. Je­lentkezni lehet — október má­sodikéig — a váci Madách Im­re Művelődési Központban. Tisztaság, harmónia, szépség Gorka Géza hagyatéka A magyar kerámiaművészet megújulásában Gorka Géza úttörő szerepet játszott: mun­kássága nyomán európai szín­vonalra emelkedett a hazai kerámia, és világszerte ismert­té vált. Halálának 10. évfor­dulójára emlékezve szeret­nénk jobban megismertetni az olvasókat a híres kerámikus munkásságával. r Újat teremtett A magyar paraszti fazekas­ság hagyományaiból indult. Mezőtúron, a népi kerámia egyik közismert központjában sajátította el a fazekasmester­séget Badár Balázs fazekastól. A mesterségbeli jártasság megszerzése után Pesten, a Képzőművészeti Akadémia festő szakán tanult. 1919-ben Németországba utazott, ahol megismerkedett az európai ke­rámiaművészet újabb irány­zataival, és az új technológiák­kal. Későbbi munkásságában Gorka hasznosította az ott szerzett tapasztalatokat — el­sősorban az úgynevezett „ug­rasztott mázas” technikát — de egyéni karakterének meg­találásában és művészi kibon­takozásában nem befolyásol­ták a német mesterek. A külföldi tanulmányút után azzal a céllal tért vissza Me­zőtúrra, hogy „megteremtse” azt a művészi magyar kerá­miát, amely fel tudja ölelni a gyárit is, a népit is, és mind­kettőtől csak a jót tanulva, mindkettőnek jól mutatja meg az új utat — előre. Egész éle­tében ennek a programnak megvalósításán fáradozott. Színek és technikák Munkásságát az 1920-as évektől a magyar paraszti fa­zekasság hagyományai mellett még egy másik döntő ténye­ző is meghatározta: a habán kerámia emlékei. Szívesen al­kalmazta a habán színeit: a mangánlilát, a kobaltkéket, rézzöldet, és antimonsárgát. Foglalkoztatták az ismert ha­bán máztechnikák, melyek közül a majolika felelt meg legjobban az agyag és a máz egységét kereső Gorka köve­telményeinek. Ennek lényege, hogy az egyszer már égetett edényeket fedőmázzal öntik le, és csak ez után kerülnek fel a színek. Ezzel az eljárás­sal tompább, visszafogottabb színhatás érhető el. Szintén ez volt a célja Gorkának a re- pedéses máz alkalmazásával. A 30-as években tovább­fejlesztette és szinte tökélyre vitte az eddigi technikákat, sőt újabb eljárásokkal kísérlete­zett. Edényeinek ekkor a csur­gatott máz a jellemzője, 1935- ben • „sgrafitto” technikával készített kerámiákkal jelent­kezett. Az 1939-es New York-i világkiállításon pedig „ugrasz­tott mázú” tárgyakkal vett részt. Pályája során mindvégig foglalkoztatta a szériagyártás kérdése. A Zsolnay gyárban, valamint Herenden folytatott ilyen kísérleteket. Önálló műfaj Az 1920-as évek derekától folyamatosan vett részt kiál­lításokon, előbb az Iparművé­szeti Társulat országos kiál­lításain, majd ezt követően külföldi világkiállításokon. Munkáit mindenütt siker és elismerés kísérte. 1955-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1959-ben „a Magyar Népköz- társaság érdemes művésze” el­ismerést kapta meg. Munkásságával megcáfolta azt az előítéletét, amely a ke­rámiát nem tartotta önálló műfajnak, hanem csak a szob­rászat, grafika és festészet ke­verékének. Létrehozta Ui ön­álló kerámia műfajt, az ősi, népi gyökerekből elindulva, a keleti „mezopotámiai, egyip­tomi, perzsa” művészetből és az európai hagyományokból — olasz reneszánsz, habán — táplálkozva a korszerű techni­kai eljárások alkalmazásával magas fokú szintézist terem­tett meg a magyar kerámia- művészetben. Alkotó munká­jának egészét egyszerűség, tisztaság, harmónia és szépség jellemzi. Az anyag, a forma, a szín és a díszítés, nála min­dig egységben vannak. 1971. szeptember 27-én be­következett halála után élet­műve a verőcemarosi lakóhá­zában, a ma már „Gorka Géza emlékmúzeum” nevet viselő épületben kapott helyet. Almássy Mariann ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom