Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-03 / 206. szám
1981. SZEPTEMBER 3„ CSÜTÖRTÖK MíVrtt W x/un A FIR elutasítja a nukleáris zsarolást Szerdán az építők Dózsa György úti székhazában Ari- aldo Banfy, az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) elnöke nyitotta meg a FIR-vezetőség munkaértekezletét. A tanácskozáson részt vett a nemzeti szervezetek több képviselője. A FIR új javaslatokat terjeszt az ősszel folytatandó madridi tanácskozás elé. Elutasítják az amerikai imperialisták ehyhülésellenes akcióit, az egyre fokozódó fegyverkezést, a nukleáris zsarolást, s tiltakoznak a neutronfegyver ellen. A Magyar Partizán Szövetség nevében Úszta Gyula főtitkár, a FIR alelnöke szólalt fel. A FIR vezetőségének ülése ma folytatódik. Környezet- és természetvédelem Nagyobb szigor szükséges Az emberi környezet védelméről szóló, 1976-ban alkotott törvény végrehajtásának tapasztalatait értékelte a Hazafias Népfront Országos Elnökségének környezetvédelmi munkabizottsága tegnap a HNF OT székhazában. A tanácskozáson Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke tájékoztatta a munkabizottság tagjait az elmúlt öt esztendő legfontosabb intézkedéseiről, eredményeiről, a főbb tennivalókról. A feszültségek egyik forrása. hogy az anyagi-gazdasági feltételek napjainkban nem a legkedvezőbbek a meglehetősen pénzigényes környezetvédelmi feladatok megvalósítáA TOT elnöksége megállapította Kevés a vezető állású nő A mezőgazdasági szövetkezetek középszintű és munkahelyi vezetőinek helyzetét vitatta meg szerdai ülésén a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának Elnöksége. ^Megállapították, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozó 35 ezernyi középszintű és munkahelyi vezető — akiknek csaknem fele 35 éven aluli — legtöbbje naponta általában 10—12 órát dolgozik. Részben ez magyarázza, hogy még mindig álig értél a 8—10' százalékot a női munkahelyi vezetők aránya. Gondot jelent továbbá, hogy a női vezetők keresete — a fejlődés ellenére — általában elmarad az ugyanolyan munkakört betöltő és hasonló teljesítményt nyújtó férfiak keresetétől. A szövetkezetek nem élnek a jogszabály adta lehetőségekkel; nem differenciálnak megfelelően, gyakori, hogy a középvezetők jövedelme kisebb, mint beosztottaiké. Erkölcsi megbecsülésük sem áll arányban felelősségteljes munkájukkal. A szövetkezetekben vezetői tisztséget betöltők fele középfokú végzettségű, ám negyedrészüknek még mindig nincsen szakképzettsége. örvendetes viszont, hogy az idős munkahelyi "vezetők szükségessé vált cseréje a nemzedékváltás során konfliktusok nélkül történik. sához. Gondot jelent az is, hogy a már meglevő jó döntések, határozatok végrehajtása, megvalósítása akadozik az irányító, ellenőrző munka fogyatékosságai miatt. Gyakran a megkésett felismerés a bajok forrása. Sajnos még mindig tapasztalható a veszélyeket lebecsülő szemlélet is. Az elmúlt években a figyelem mindenekelőtt a környezetet, természetet károsító hatások megelőzésére irányult. Ugyancsak kiemelten foglalkoztak és foglalkoznak a közműves vízellátás és a csatornázás, illetve a szennyvíz- tisztítás közötti aránytalanság csökkentésével, valamint az úgynevezett nitrátos ivóvízzel veszélyeztetett települések egészséges ivóvízzel történő ellátásával. Alapvető fontosságú feladatnak említette az államtitkár a környezet szennyezettsége szempontjából kritikus térségekben — például Budapesten és agglomerációjában — élők egészségének fokozottabb megóvását. Végezetül rámutatott: kampányok, rövid távú programok helyett több évre tekintő, a rendelkezésre álló .anyagi-technikai feltételekkel jobban számoló környezet- és természetvédelmi munkára van szükség. A tanácskozáson hozzászólók közül többen kifejtették, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok némelyike fölött eljárt az idő, ezért szükséges lenne korszerűsítésük, egységes rendszerbe foglalásuk. Szinte minden hozzászóló a környezetet rombolók, természetet károsítok szigorúbb felelősségrevonását, megbüntetését sürgette. Több forrásból A fejlesztés érzékeny pántja Csúcs forgalom a nagykétai Expón Megpakolt kerékpárok nyomában Csak a. kerékpárosokat keäl követni, figyelni, hogy merről jönnek megpakolton, s így már könnyen megtalálom úticélomat. Kevés az útbaigazító tábla, de most még az idegen sem tévedhet el. Nem túlzott tehát a hír: sosem látott forgalmat könyvelhet el a helyi Áfész, miután — első alkalommal -i- megrendezte a nagykátai Expót. — Éppen elég táblánk volt — mondja Bori Pál kereskedelmi főosztályvezető — csak éppen túl jól sikerültek: a gyerekek elvitték. Az elsőnapi érdeklődés minket is meglepett, több mint 1 millió 700 ezer forint volt a forgalmunk. Amíg az akció tart, szeptember 12-ig 5—10 millió forintos összforgalmat várunk, a lakosság megtakarítása kétmillió forint lesz. A vasútállomástól héhány méterre, a vásár bejáratánál autók, teherautók, kerékpárok várakoznak, a kapuban Szarvas József portás segít a tájékozódásban. Háromezer megtakarítás — Nem győzök köszönni, amióta megnyílt a vásár egyre csak jönnek, jönnek a népek. Magam is bevásároltam, bár csak kisebb dolgokat vetítem. Látná viszont a fiatalokat! Csak úgy viszik a bútort, hűtőgépet. A hosszú raktárépület bejáratai fölött transzparensek, sőt fényreklám hirdeti az Expót. Külön helyiségben található az iparcikk-, a ruha •zati és az élelmiszsrvásár. Hangosbemondó, discozene teremt jó hangulatot. A legtöbb érdeklődő a szépséghibái hűtőgépek, az ezer forinttal olcsóbb televíziókészülékek körül van; de nem panaszkodhat a többi eladó sem._ Egy vevő tehertaxit hív; szőnyegeket kell hazaszállítani. — Ó, én nem nagyon vertem költségekbe magam, csak a szomszédasszony unszolására jöttem el. Ö tegnap több mint tízezer forintot költött itt el, ahogy mondta, ezzel háromezer forintot takarított meg — mondja Botka Károlyné. — Azért jó kezdeményezésnek tartja az Expót? És általában mi a véleménye az Áfész munkájáról? — Hogyne, jó lenne többször 'is ilyen vásárt rendezni — válaszol. — Az Áfészről viszont nem mindig vagyok jó vélepnénnyel, mert néha gyenge az áruválaszték. Hiánycikkek kaphatók! — Valóban sók a hiánycikk — reagál Bori Pál —, főleg az új méretrendszerű ruhák, az édesipari termékek, — keksz, néhány csokoládé — és egyes iparcikkek jutnak el ritkábban hozzánk. Kevés az olcsó szőnyeg is. Ezért is fontos a mostani árleszállítás, amelyben olcsóbb szőnyeg, bútor, sőt — a nagykereskedelmi vállalatok jóvoltából — főbb hiánycikknek számító áru is kapható. Az érdeklődés nagy és — többek között — az is haszna ennek a vásárnak, hogy a vevők megismerik az Áfész áruit. — Mekkora nyereségre számítanak és az egyértelmű siker után terveznek-e újabb akciót? — Számszerűen nehéz megmondani a nyereséget, a többletforgalom 2—3 százalékára számítunk.' Ám haszon az is, hogy mind a nagykereskedelem, mind saját árukészletünket megmozgathatjuk, s a reklám sem utolsó dolog, ezután ugyanis akkor is visszajönnek hozzánk, ha éppen nincs ár- kedvezmény. Legközelebb tavasszal Külön haszon, hogy az új felvásárlótelep raktárait holtidényben ilyen jól kihasználhatjuk. Jövő tavasszal is szeretnénk megrendezni az Expót, csak még a nagykereskedelem lehetőségei nem tisztázottak. Nélkülük semmit sem tehetünk, saját áruink ugyanis az összesnek mindössze húsz százalékát teszik ki. Ezzel azt is elmondtam, milyen nagy segítséget kaptunk a nagykereskedelemtől, ami a MÉSZÖV — támogatásának, szervezési tevékenységének is köszönhető. A nagykátai Áfész működési területén 40 ezer ember lakik. Egy évvel ezelőtt a forgalmi adatok majdnem mindegyike elmaradt a megyei átlagtól. Az idei első félév után fordult a kocka. Minden adat, minden mutató a megyei átlag fölött vagy közelében van. Egészséges folyamat indult meg. Elsősorban a fogyasztóért, a vevőért. K. T. Fotocellás automata csomagológépet állított munkába a jó hírű konfekcióüzem. Amíg korábban huszonhármán dolgoztak a csomagolóban, most mindössze ketten maradtak, tizennyolcán átkerültek a termelő szalagok mellé, hárman pedig — nem vállalva az új beosztást — kiléptek a cégtől. Történt mindez a fél év elején, s hat hónap elteltével az összesítés jelentős termelékenységnövekedést mutatott ki, hiszen való igaz, az egy foglalkoztatottra jutó áru- mennyiség meghízott; akik addig csomagoltak, most termeltek. Nem a háttér Ennek ellenére a jó eredményről bizonykodóknak azt voltam kénytelen felelni, ha ilyen egyszerű lenne a kétségtelenül a legfontosabb feladat — a termelékenység, azaz a munka hhtékonysága növelése —, akkor mást sem kellene tenni, mint vásárolni az új és a még újabb gépeket, rábízva ezekre a feladat teljesítését. / Idén, az első. fél évben a megye szocialista iparában az egy foglalkoztatottra jutó termelés 2,7 százalékkal emelkedett. Ez az összefoglaló adat természetesen eltakarja az egyes iparcsoportok, iparágak közötti nagy különbségeket — mert például a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a műszeriparban az előbbi adat többszörösét érték el —, s arra végképp nem ad útbaigazítást, mi hogyan történt a vállalatoknál. Márpedig az a döntő, a termelőhelyek miként kamatoztatják az élőmunka takarékos felhasználásának — és ezzel a termelékenység növelésének — adott lehetőségeit, kiterjed-e figyelmük valamennyire, avagy csiak egyet-egyet ragadnak meg. A tapasztalatok ez utóbbit igazolják, egyben a tennivalókat is fölmutatva. Sokféle ténnyel bizonyítható a termelékenység • bővülése, hiszen a megye közlelce- désieszköz-iparában a főegységek előállításának időszükséglete a kezdetekhez képest a negyedére, ötödére csökkent, a műszeripari vállalatoknál pedig jó néhány olyan termék van, amit ma tizedannyi idő alatt készítenek, mint amikor gyártását elindították. Sokféle ténnyel bizonyítható ugyanakkor az is, hogy nemzetközi összehasonlításban a hazai ipar termelékenységi színvonala alacsony, s ennek oka — elsősorban — nem a technikai háttér elmaradottsága, hanem a szervezés, az irányítás, á munkafeltételek megteremtésének egyenetlensége. Köznapibban fogalmazva: az eszköztár jobb termelékenységi eredményekre adna módot, ám a lehetőségek sokaságát veszni hagyjuk. Elgondolkoztató eredményekkel, kellemetlen fölismerésekkel járt az a vizsgálódás, amelyet a nehéziparba tartozó nagyvállalatok folytattak, termelékenységi színvonaluk nemzetközi összevetésére. Kiderült egyebek között, hogy a hazai kőolajfeldolgozásban ötször, kilencszer több élőmunka jut egységnyi termékre, mint az élmezőnybe tartozó országok finomítóiban. Amit a technikai, technológiai színvonal kétségtelen különbségeivel — így a berendezések műszaki fejlettségével, a számítógépes termelésirányítás hagyományaival stb. — már nem lehet kizárólagosan indokolni. Hozzátesszük: a kőolajfeldolgozás korántsem a legrosszabb jegyet kapta ennek a sajátságos bizonyítványnak a kitöltésekor, sőt...! Fáziskéséssel Gondjaink nem újkeletűek, a termelékenység mindig is érzékeny pontja volt az ipar- fejlesztésnek, igaz, egy ideig különösebb figyelem nem jutott rá, hiszen magára a terméktömegre helyeződött a hangsúly, s nem arra, egy- egy terméknél mekkorák a.ráfordítások. Ezéyt azután nem számított ritkaságnak, hogy: például a megyei konfekció- ipari üzemekben egy női kabát annyi ideig készült, amennyi idő alatt a hasonló francia üzemben hatot állítottak össze. Aligha a véletlen műve tehát, hogy a versenyképesség szemszögéből ezek a termékek, költségeik okán, nehezen állták a próbát. Annak az időszaknak azonPcmáii kertbarátok ünnepe A régmúlt szokásait őrzik Tanácsának titkára, Pest megye 24. választókerületének országgyűlési képviselője, az eseménysorozat nyitó szavaiban ecsetelte a kiskertmozgalom népgazdasági értékeit. Ugyanakkor megemlítette, hogy a kertbarátok érdeme a fajtavédelem, s hogy a már- már feledésbe menő ízletes gyümölcs- vagy zöldségfélék termesztése általuk éled ismét fel. Programtatlózó Rangos műsor várja a kertbarát hónap résztvevőit. Az eseményekben válogató érdeklődő mihamarabb észreveszi, itt nem csupán a szűk szakmai érdeklődő talál magának érdekességet. Szeptember 10-én este kisfilmeket vetítenek a nagyvilágból. Majd 13-án a duna- bogdányi kertbarátokat látják vendégül. A jó idő reményében tábortüzet és bográcsgulyás főzést terveznek. Egy'nap múlva a virágokról szól az Óbuda Termelőszövetkezet előadója. 19-én művészeti együttesek lépnek fel a kertbarát énekegyüttes részvételével, 21-én vidám estet rendeznek, 24-én és 26-án szakmai tanácskozásra kerül sor. Pomáz kertjei címmel bemutatóval egybekötött kiállítás nyílik 26—27-én. Majd október 3-án szüreti bállal zárul az eseménysorozat. Az összejáró, világot látó elrugaszkodik a művelődés szféráiba, majd ismét visszatér a természet megszelídítéséhez. A pomáziak, úgy tűnik, ismerik a titkot, hogyan is történik ez. Erdősi Katalin ban vége, hogy kerül, amibe kerül, csak sok termék legyen; az intenzív szakaszban az iparfejlesztés és -fejlődés minőségi jellemzői kerültek előtérbe, így o termékegységre fordított élőmunka meny- nyisége. Gondolkodásmódunk azonban némi fáziskéséssel követi a változásokat, s vélik, véljük, ha gyarapszik az egy foglalkoztatottra, avagy. az egy munkásórára jutó termék- mennyiség, akkor semmi baj nem lehet. Lassú tempó Ugyan igaz a növekedés, csak éppen a tempó lassú és nagyon , egyenetlen. Lassú azért, mert túlzott figyelmet kap az egyszerű osztás — a termékmennyiség osztva az előállítására felhasznált idővel —, s alig jut valamennyi törődés a termelékenység emelése sok más forrásának, így a termék használati érté-; ke javításának, a fajlagos ráfordítások mérséklésének, a jobb minőségnek. Ahogy a veszteségidők elemzése is a huszadrangú teendőle között lelhető — holott a megye szövődéiben a teljesített üzemidő tizenöt-tizenhat százalékát viszi el a kényszerű áil- lás —, a teljesítménykövetelményekkel összekapcsolt bérezés pedig, bár nagyok voltak az elszánások, még mindig a kezdetnél tart, azaz ez a lehetőség sem ösztönöz a termelékenység növelésére. Túl sok mindent említettünk, mint a termelékenységet befolyásoló tényezőt? Az igazat megvallva- nagyon is keveset ahhoz, hogy a valósághoz hűen érzékeltessük a függést, okok és okozatok bonyolult szövevényét, valamint ezek visszahatásait a kiinduló helyzetre, a további fejlesztésekre. Vaktában markolva érvekkel, tapasztalatokkal tömött zsákjaiba a napi gyakorlatnak: az indokolatlanul növekvő mert a szervezetlenségből, a rossz anyagellátásból fakadó veszteségeket ellensúlyozó — túlórák éppúgy rontják., a termelékenységet, mint a hó végi, negyedév végi hajrák és a hó eleji tétlenkedések szembesítése. A megye textiliparában a havi teljesítmények között — egy foglalkoztatottra vetítve — 15—20, a gép- és berendezésipárban 22—25 százalékos eltéréseket találhattunk idén, az edső fél évben, s ez a különbség mindennél többet mond arról, mennyire váltakozó a munkások leterhelése, mennyire szélsőséges a termékkibocsátás. Folytathatjuk a termelékenységet befolyásoló, látszatra mellékes tényezők említését azzal, hogy egyre több munkahelyen szól bele ennek a mutatónak az alakulásába a jól képzett karbantartó személyzet hiánya, illetve csekély létszáma, ahogy a jelenleginél sokkal nagyobb fontosságot kellene tulajdonítani a selejtnek. Ez utóbbi súlyára fényt vet, ha leírjuk: a megye gépipari, valamint élelmiszeripari üzemeiből kikerült és joggal kifogásolt termékek ötven százalékánál a technológiai fegyelmezetlenség bizonyult a hiba, a minőségromlás okának! Megy a talonba A sokrétegű figyelmet, vele a törődés, az intézkedés gazdagodását hiányoljuk tehát a termelőhelyek jelentős részének gyakorlatában, azt kárhoztatjuk, hogy hol ehhez, ' hpl ahhoz kapnak az érintettek. egy-egy forróst föltárnak. s bár meglehet, abból igyekeznek mindent kisajtolni, a többi forrás érintetlen marad. Igaz, majd azok is sorra kerülnek, de akkor mások jutnak a talonba. A gazdasági hatékonyság több tényezőtől függ, de közülük a legfontosabb a munka termelékenysége. A figyelemnek, a cselekvési készségnek is ehhez a rangsorhoz kell igazodnia; a fejlesztés érzékeny pontját érzékenyen kitapintva. Mészáros Ottó könyvtárba. Ki-ki megtalálhatja a kedvenc irodalmat, s máris egy témáVal több, a következő foglalkozáson az olvasmányélmény is szóba kerülhet. Ragozhatnánk tovább a tudatos, vagy éppen spontán együtthatásokat. A lényeg, hogy a kertbarátklub tagjai szívesen töltik együtt az időt. Többségük nyugdíjas. A félmondatokból érződik a panasz: hiányzik az ifjúság, de- hát a középgeneráció rohan a munka, a gyerek után, az unokák meg inkább diszkóznak. Elsőként Tegnap délután ünnepi ruhát öltöttek a Hazafias Népfront pomázi Porpaczy Aladár Kertbarátok Klubjának tagjai. Az országban első alkalommal ők hirdették meg a kertbarát hónapot, melynek eseménysorozata kezdődött délután háromkor a művelődési házban. A klub hatalmas ablakai előtt sorakozó tárlókban ott láthattuk az elmúlt időszak valamennyi kedves emlékét. Fotók a kirándulásokról, serlegek, érmek, maguk készítette faragványok. Elhozták gondolataikban a legfontosabbat — amit nem lehet egy kiállításon kiteregetni —, az otthoni kiskert képét, az apáktól áthagyományozódott növénykultúrát. Nem szólottunk még eddig arról a gazdaságilag hasznos tevékenységről, melyet a krfskerttulajdonosok nyújtanak. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet — tartja a szólásmondás. A pomáziak ehhez még hozzáteszik; akik a kiskertek növényeit ápolják, önnönmagukat is felfrissítik, hiszen a mozgás, a jó levegő többet ér, mint a mesebeli élet vize. ' Visszatekintés Tizenhárom esztendeje a régi művelődési ház ütött-kopott szobácskájábán néhányan ösz- szedugták a fejüket; kertbarát klubot alapítanak. Mindezt tették azzal a kézenfekvő céllal, hbgy kicseréljék tapasztalataikat. módszereiket. Hiszen van-e annál nagyobb öröm, mint elmondani; megfogant a nemesítő szem, vagy éppen beérett az első termés. Az évek során mind többen csatlakoztak hozzájuk. Szerény keretek között, de egyre bővült a kör. Kiállításokról hozták el a trófeát, országot-vi- lágot láttak. Ma már a szakmai kérdéseken kívül be-be- tekintenek a művelődés más berkeibe is. A művelődési ház égisze alatt. A kertbarátok klubja a bizonyíték, hogy a közművelődés e formáját lehet valódi tartalommal is megtölteni. A klub programjait végigtekintve megérthetjük, hogyan csap át a közvetlenül egyéni érdek a művelődés régióiba. Az időközben felépült új művelődési házban kitárultak a lehetőségek. A kertbarátok a kéthetenkénti összejövetelekkor szívesen pillantanak be a szép