Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

Gorka Gézára emlékeznek A jövő hét műsorából Szeptember 21., hétfő: Ve­rőcemaroson, az 1. számú ál­talános iskolában Néder Fri­gyes mérnök tart rendhagyó fizikaórát Mazalán Pál em­lékére címmel. — A Dunaka­nyar Fotóklub Baráti Köre rendezésében: Francia fotó­klubok színesdia-estje. — Fel­hívás táncra című háromré­szes jazzbalettest a művelő­dési központban. Szeptember 22., kedd: A Ma­dách Galériában megtekinthe­tő Ferenczy Noémi tanítvá­nyának, Solti Gizellának a kiállítása. — Hogyan írjam meg falum történetét című módszertani tárlat a Géza ki­rály téri Levéltárban. — 15 féle klub és szakkör várja a pajtásokat a Hajós Alfréd Űttörőházban 8-tól 16 óráig. Szeptember 23., szerda: Far­kas a tilosban című gyer­mekműsor a Diófa úti óvodá­ban. — Az Ábrahámhegyi üdülő bemutatása a városi­járási pedagögusklub tagjai­nak. — A DCM központi épü­letében Bőgős Sándor és dr. Dobos Imre tart előadást: For­gókemencék köpenylemezé­nek deformacióniérése. Szeptember 24., csütörtök: A Vác története című állan­dó kiállítás megtekinthető a Vak Bottyán Múzeumban. — A csend harcosai, Vasárnapi történet és Díszszemle című kisfilmek bemutatója a mű­velődési központ 8-as termé­ben. — Fóti ősz: Németh László Kossuth- és Herder-dí- jas íróra emlékeznek szüle­tésének 80. évfordulója al­kalmából. Szeptember 25., péntek: Ve­rőcemaros temetőjében, Gor­ka Géza sírjánál emlékbeszé­det mond Kovácsáé Tóth Mária tanácselnök. Szeptember 26., szombat: A folyóirat és a fonotéka ma 8-tól 12 óráig tart nyitva a Madách Imre Művelődési Köz­pontban. — Végh Dezső kiál­lítása egész nap megtekinthe­tő ugyanott. — Szokolyán gyermekrajzversenyt és -ki­állítást rendeznek a Mányo- ki Művelődési Házban. Szeptember 27., vasárnap: A KISZ Váci Járási Bizottsága egész napos, összetett honvé­delmi versenyt rendez a fóti Gyermekvárosban. — Kóspal- lagon művelődési nap; gyer­mekszínházzal, emlékkiállí­tás megnyitójával, sportese­ményekkel és szlovák nép­tánccsoportok bemutatójával. P. R. Orvosi ügyelet Szeptember 21-től, hétfő­től az alábbi orvosok tarta­nak éjszakai ügyeletet a vá­rosban. Hétfőn: dr. Áfra Ta­más, kedden: dr. Gulyás Zol- I tán, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Hajmer Vik­tória, pénteken: dr. Csömör Pál, szombaton és vasárnap: dr. Áfra Tamás. Az ügyele­tet a régi kórház épületében (Vác. Március 15. tér 9.), a 11 —525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. Következik a 6. forduló Vasárnapi labdarúgás A járási első osztály hato­dik fordulóját az ifjúsági csa­patok 13 órakor, a felnőtt csa­patok 15 órakor játsszák. Ipolyáamásd—Szob (veze­ti; Tóth J.), Galgavöigye—Fót (Varjú I., Styevkó), Vácrátót —Nagymaros (XIII. kerület), Fortuna SC—Kóspallag (Hu­szár, Pintér), Sződliget—Du­nakeszi (XIII. kerület), Má- rianosztra—Váchartyán (Ilyés, Kozma), Letkés—örbottyán (Strell, Karsay). A járási második osztály 4. fordulója. Galgamácsa—Galgavöigye II. (Baksza), Veresegyház—Kösd (Ferenc K.), Szokolya—Fortu­na SC II. (XIII. kér.), Perő- csény—Vámosmikola (Nagy S.), Rád—Sződ (XIII. kér.), Püspökszilágy—Vác Amatőr (XIII. kér.). A serdülő csapatok mérkő­zéseiket délelőtt 10 órakor játsszák. Dunakeszi VSE—Szigetmo­nostor (Wernke), Pomáz— Váci Izzó (Styevkő, szomba­ton 12 órakor), ' Vácduka— Sbokolya (Kozma), Göd—Verő­cemaros (Ferenc M.). Fortuna SC—Fóí (Nagy L.), Szentend­re—Dunakeszi Kinizsi (Varjú ID. \ A járási első osztály állása az 5. -forduló után. 1. Fortuna SC 5 5 — — 20- 4 10 2. Galgavöigye 5 4 — 1 16- 7 8 3. Márianoisztra 4 4 — — 12- 3 8 4. Dunakeszi SE 4 4 — — 9- 3 8 5. Váchartyán 5 3 1 1 5- 3 7 6. Fót II. 5 3 — 2 12-14 6 7. Szob 5 2 1 2 8- 9 5 8. Kóspallag 5 2 — 3 11- 6 4 9. Örbottyán 5 2 — 3 13- 9 4 10. Sződliget 5 2 — 3 12-18 4 11. Vácrátót 5 1 — 4 8-13 2 12. Letkés 5 — 1 4 8-14 1 13. Nagymaros 5 — 1 4 12-20 1 14. Ipolydamásd 5 — — 5 6-29 — Küldött az OKISZ-kongresszuson A Dunakanyarban rend van Oklevelekkel tapétázott fal mellett áll az asztal és a két szók a Dunakanyar Vegyes­ipari Szolgáltató Szövetkezet elnöki szobájában, ahol be­szélgetünk. Az elnökasszony szavaiban megelevenedik hu­szonhét esztendő történelme, színesedik a kép. ahogy ások apró eseménymozaik lassan összeáll. Kirajzolódik a pro­fil, néhány jellegzetes, mar­káns vonás — már ami a szö­vetkezetét illeti, mert a port­ré modellje, Bányavári Péter- né saját személyéről alig- alig beszél. Mondataiban még csak véletlenül sem szere­pel soha az én, de a szövet­vetkezet történetével szoro­san összefonódott életút bepil­lantást enged egy örökké moz­gó, szervező, tervező ember mindennapjaiba is. A naptár 1954-et mutatott, amikor megalakult jogelő­dünk, a Sződligeti Vegyesipari Szövetkezet és kezdetét vette — azt hiszem, most már visz- szavonhatatlanul — elválaszt­hatatlan sorsunk. Fizikai mun­kás voltam a konfekoiórész­legben, egy a sok közül. Ho­gyan lettem hét esztendő múl­tán szövetkezeti elnök? Hosz- szú történet és a közösség szempontjából talán nem is nagyon fontos. Sokkal érdeke­sebb a szövetkezet históriá­ja. Még 1965-ben alakult ki a mai szervezeti forma, a fú­zióval több kisebb részleg egyesült. Jelenleg 112 szol­gáltatóegység munkáját fog­juk össze, 14 szakma mestereit foglalkoztatjuk többnyire egy-két személyes önelszámo­lású üzletben. Ez a konstruk­ció több okból ideális: első­sorban azért, mert dolgozóin­kat érdekeltté tehetjük vele a takarékosságban, a közös tulajdon óvásában, a terme­lékeny munkában. Így saját zsebbe — vagy zsebből — vándorol a forint, természe­tesen a szövetkezetnek le­adott hányadon felül. Az elnöknő érvel, magyaráz, és perceken belül meggyőz: valóban ez a legkorszerűbb konstrukció. Példákat mond, hivatkozik, visszautal előző szavaira és a korábbi évek tapasztalataira. Rövidesen ki­derül : KISZÖV-elnökségS tag — immár 11 esztendeje —, 3 alkalommal választották újra. és mát* a második kongresszu­si ciklusban helye van az OKÍSZ elnökségében is — Örülök ezeknek a meg­bízatásoknak, mert így friss információkkal láthatom el a tagságot'— első kézből. A 342 ember gyorsan és pontosa* értesül mindenről, ami törté­nik és mindenről, ami tör­fl PEST MEGYE! HÍRLAP VÁC! JÁRÁS! E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 29., VASÁRNAP A népi ellenőrök vizsgálták Demokrácia — a gyakorlatban A elöntések nem mindig válnak közismertté A gépműhely vezetője nem akart hinni a szemének: javaslatát, hogy a termelőszö­vetkezet főmezőgazdászát, aki az emberek között felkészült­ségével, magatartásával nagy tekintélyt vívott ki magának, vegyék fel az elnökválasztási jelölőlistára, a küldöttgyűlés levezetőelnöke mintha meg sem hallotta volna! De nem csak ő tettette magát süket­nek, a színpadi asztalnál ülő többi illetékes is némán tűr­te, hogy a szocialista demok­rácia írott szabályait — meg­sértsék. Az első tanácskozá­son keresztülhajszolt akaratuk azonban a tagság összefogásán végül is megbukott... A történet nem az ötvenes évekből való. Az eset két esz­tendeje játszódott le az egyik Ipoly menti községben. Az említett példa olyannyi­ra kirívó, hogy nyugodtan el­fogadhatjuk: nem jellemző társadalmunkra. Annál is in­kább igaz ez, hiszen az utób­bi időben számtalan vizsgálat bizonyítja, hogy közéletünk sok területén, így a gazdaság­ban is, erősödtek a demokra­tikus vonások. Az 1977-ben elfogadott 1018-as számot vi­selő, a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának közös határozatában megfogalmazott célok többé- kevésbé megvalósultak. 7 öbbé-kevésbé. Hiányos ismeretek A viták jelzik a szocialista demokrácia rendszerében még meglévő torzulásokat. Azt pél­dául, hogy nagyon sokan a demokráciát a mindenki sze­mélyes részvételével megvaló­sított döntési móddal azono­sítják. Vagy éppen egy má­sik, szélsőségesnek nevezhető álláspontot foglalnak el a kér­désben, s azt állítják, ez az ténni fog. Egyébként azt hi­szem, ez táplálja a szövetke­zeti mozgalom iránti szerete- temet, hogy a kis közösségek­ben, percek alatt születnek döntések, elhatározások és va­lójában csak a tagokon mú­lik, hogy a tervből mielőbb valóság is váljék. És nehogy azt higgyék véletlenül, hogy csak anyagiak miatt olyan sok nálunk a törzsgárdatas. A jó szó és a szociális jutta­tások megteszik a magukét. Azt hiszem, kevés szövetkezet mondhatja el magáról, hogy például szinte kivétel nélkül minden beutalókérelmet tel­jesíteni tud... Sokáig tart az unszolás, de eredményes: mégiscsak meg­tudjuk, Bányavári Péterné Sződligeten él családjával. Onnan indul reggelente Vác- ra. Mindennap útba ejtve a egész csak szemfényvesztés. Ezek a vélemények, ha el is rugaszkodnak a valóságtól, végeredményben azt jelzik, hogy egyes helyeken nem töl­tik meg megfelelő tartalom­mal a kialakított fórumrend­szert, míg máshol túlzott megterhelésnek teszik ki a dolgozókat. A városi-járási népi ellen­őrzési bizottság legutóbb négy gazdálkodó egységben vizsgál­ta azt, hogy a vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézmé­nyeknél érvényesülő munka­helyi demokrácia mennyiben felel meg az érvényes hatá­rozatoknak, hogyan segíti elő a társadalmi és gazdaságpoliti­kai célok megvalósítását. A NEB szakembereinek rendkí­vül nehéz feladattal kellett megbirkózniuk, hiszen a FOR­TE, a Vác és Vidéke Áfész, a Pest megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat, valamint a püspökhatvani Galgavöigye Termelőszövetkezet működési körülményei annyira eltérőek, hogy nem lehetett összehason­lító, általánosnak mondható következtetéseket levonni. En­nek ellenére akadt néhány észrevétel, amely túlmutat egy-egy gazdasági egység ke­retein. A népi ellenőrök megálla­pították, hogy valamennyi he­lyen a központi jogszabá­lyoknak megelelően dolgozták ki a fórum- és jogosítvány­rendszer szabályzatait. Ezek­ben egyértelműen meghatá­rozták a jogokat és a lehető­ségeket, a kötelességeket, ren­dezték a kapcsolatokat, az il­letékességet. S habár széles­körű propagandát fejtettek ki a dolgozók körében a munka­helyi demokrácia szabályainak megismerése érdekében, a NEB álta> kiadott kérdőívek válaszaiból kitűnik, hogy az emberek nagy többsége — sa­sződligeti részleget. Két fia közül a nagyobbik katona­tiszt, a kisebbik is egyenru­hát hord most — sorkatonai szolgálatot teljesít — Rengeteget köszönhetek nekik. Az én foglalkozásom nem engedi meg, hogy ne­gyed négykor letegyem a tol­lat, vegyem a kabátom és in­duljak haza. Talán ha meg­engedné sem csinálnám. És bármilyen ügyesen bánjék is egy asszony az idejével, va­rázslónak kellene lennie, ha a család segítsége nélkül akar­na helytállni a hivatásiban, és még a háza táját is rendben akarná tartani... Nagyon há­lás vagyok, hogy otthon soha­sem hoztak választási kény­szerhelyzetbe: ők vagy a szö­vetkezet. Ellenkezőleg, segí­tettek a nyugodt, biztonságos családi háttér megteremtésvé­ben. ——' Egy szövetkezet igazi gon­dok-bajok nélkül? Egy mun­kájával, életével, családjával maradéktalanul elégedett em­ber? Egy anyaként, feleség­ként, szövetkezeti elnökként, harmadízben kongresszusi kül­döttként kifogástalanul helyt­álló asszony? Már-már gyanús, hogy Ilyen is lehetséges. Pedig valószí­nűleg csak arról van szó hogy minden és mindenki a helyére kerül Vácott a Duna­kanyar Vegyesipari Szolgál­tató Szövetkezetben. Például megfelelő vezető az elnöki székbe. Láng Zsuzsa ját véleménye szerint —•' csak részben ismeri ezeket. Ennek az lehet az oka, hogy a kü­lönféle fórumok illetékességé­nek áttekinthetősége nem mindig megfelelő. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy nagyon sok észrevétel, javas­lat hangzik el olyan ta­nácskozásokon, amelyek nem jogosultak a kérdésben dönte­ni. Vagyis a hozzászólók rossz helyen mondták el véleményü­ket. Sok adminisztráció Sok szó esett az elmúlt évesben arról is, hogy a dol­gozók tájékoztatása gyakran hiányos. A termelési tanács­kozásokon elhangzott renge­teg számadatot ugyan ki tud­ja hallomásból megjegyezni? Most némi javulásról számol­hatunk be: a népi ellenőrök jelentése szerint a küiöníéle írásos anyagokat időben és általában közérthetően fogal­mazva küldték ki az érintet­teknek. De megállapították azt is, hogy az előírásoköan foglalt tájékoztatási kötelezettsegek rendkívüli adminisztrációs terheket rónak a gazdasági vezetésre, s a dolgozok kép­viselőit is igényoeveszik a gyakran hosszúra nyúlt előter­jesztések, tájékoztatók, beszá­molók. Talán ez is indokolja, hogy a lehetőség ellenére nincs törekvés alternatív vál­tozatok kidolgozására. Az adatokból az is kitűnik, hogy az üzemi demokrácia bármely vállalati fórumán sokkal több javaslat hangzik el, mint például a termelő- szövetkezet hasonló tanácsko­zásain, habár a tapasztalatok azt mutatják, hogy a téeszben is egyre többen mondják el véleményüket. Szintén iigye- lemre méltó a NEB-nek az a megállapítása, miszerint a közvetlenebb fórumokon az aktivitás sokkal nagyobb, mint az összevont, képviseleti meg­beszéléseken. A felvetések döntő része bérezési és szo­ciális kérdésekre vonatkozik, ami bői azt a következtetést vonták le a vizsgálatban részt vevő szakemberek, hogy az ezekkel kapcsolatos dönté­sek nem kellően ismeretesek a dolgozók körében. Felkészült partnerek A munkahelyi demokrácia helyzetét, tapasztalatait á gazdasági vezetés folyamato­san értékeli. A pártszerve­zetek tavaly veztőségi ülése­ken és taggyűléseken fog­lalkoztak ezzel a kérdéssel. A népi ellenőrök szerint a vizs­gáit egységeknél a gazdasági vezetők és a dolgozók hozzá­állása általában megfelelő. Ki­vételt csupán, a PETÉV je­lent, ahol' a munkások felké­szültségéről a vállalat veze­tői rossz véleménnyel vol­tak. S a kérdőívekből kitű­nik, ez fordítva is igaz: a dol­gozók szerint a tanácsi épí­tőknél az üzemi demokrácia csak keveset fejlődött, sőt erre a kérdésre minden tize­dik megkérdezett azt vála­szolta, hogy a helyzet rom­lott. Tennivaló tehát akad bőven. A Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai a vizsgálat eredményét megvitatva úgy foglalt állást, hogy a demokratikus viszo­nyok további kibontakoztatása szempontjából a mindennapok gyakorlatának előrehaladását kell elsődlegesnek ítélni. Furucz Zoltán Jegyzet Mindenki Két éve, hogy utoljára találkoztunk egymással én, meg az egyik szobatársam az Egykori munkásszállás­ról. Jó humorú, de bizony­talan egzisztenciájú ember volt. Annak ellenére, hogy soha nem féltette a tenye­rét a szerszám nyelétől. Ám megrögzött szószólója volt mindennek, ami elő- reviheti a vállalat, a ki­sebb és nagyobb közössé­gek ügyét, s ezért mindig nyomta a vállát egynéhány társadalmi funkció. A bognármesterség gya­korlása mellett legyen ő a munkásellátási felelős, s a szakszervezeti bizottság képviseletében ellenőriz­ze, segítse elő a dolgozók szociális körülményeinek javítását. Ez viszont nem ment konfliktusok nélkül. Persze, az intrika mindig körmönfont, s az öreget nem azért kritizálták meg, hogy az illetékesek fejére olvassa a hanyagságokat, hanem azt mondták: so­kat hiányzik a munkahe­lyéről. örökké jön-megy, nyüzsög, a szerszámok meo addig pihennek. Ezt a támadást nehezen lehetett kivédeni, mert ami igaz, az igaz. Némelykor ntunkaidö alatt is fel kel­lett menni Sejcébe. el kel­lett utazni egy központi ér­tekezletre. Kerestünk hát neki egy másik beosztást. Biztonságtechnikai felelős lett, s itt is nyughatatlan, „izgága”. Felderítette az összes baleseti forrásokat, határidőket szabott a meg­szüntetésükre, rendeletek­re hivatkozott, érvelt, vi­tatkozott a főnökével is. Ez a nyugtalanság volt jel­lemző az egész életére, amíg nyugdíjba nem ke­rült. A kisváros népfrontbi­zottságában .és sok más társadalmi szervezetében, ahol most is fontos ember­nek tartják, örömmel dol­gozhatna, ha egy kicsit meg nem keseredik azalatt a néhány nyugtalan évti­zed alatt. Nem volt soha nagyravágyó, nem igyeke­zett vagyont gyarapítani, de a találkozásunk alkal­mával mintha zavarta vol­na, hogy abban a pici kert közepén álló, másfél szo­bás, alacsony, kis házban fogad, amit nagynehezen bütykölt össze . saj&tkezű- leg, s ő, aki mindig sokat dolgozott, nem ültetheti be unokáit, nem viheti el őket autózni, mint a szomszéd, meg a rokon, mert neki nem volt ideje mellékes után járni, s a társadalmi munkára nemcsak a sza­bad ideje ment el, hanem az előmenetele is lassúbb volt, s szórakozásnak is ez a legdrágább. Mindez a napokban egy értekezleten jutott az eszembe, ahol az úttörők nyári táborozásáról volt szó, s az előadó a málna­vidék egyik községéről szólva megemlítette, hogy az úttörővezető nem vitte táborozni a gyerekeit, in­kább mellékest vállalt a nyáron, mint málnaátvevő. Anélkül, hogy ezt a ma­gatartást minősítenénk, em­berileg megérthetjük ezt az elhatározást, melynek mozgatója az anyagi gya­rapodás, ami, ha tisztes­séges módon történik, ter­mészetes emberi törekvés. Különösen azon a vidéken, ahol a humán műveltségű értelmiségi ember fel sze­retne zárkózni a helybéli lakosság anyagi színvona­lára, amely feltehetőleg az övénél jóval magasabb. S ha konzervatív alapon is. de ezen ma még a tekin­tély is múlik, errefelé. Az igazi megoldás tíz. lenne tehát, hogy becsül­jük többre a köz katonáit, védjük meg a felesleges konfliktusoktól, hogy meg­őrizhessék lelki egészsé­güket. s ne csak ők, ha­nem mindenki tegye meg n magáét társadalmi mun­kában is azért, ami közér­dek. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom