Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

8 PEST MEGYEI HÍ RLAP MAGAZIN 1981. SZEPTEMBER 20., VASÁRNAP A visegrádi Fellegvár gótikus ablakai helyükre kerülnek Sok romos, pusztuló vár, palota, ?■' emlékhely található még országszer­te. A restaurátorok elsősorban Esz­tergomra, Visegrádira, Székesfehér­várra összpontosítják erejüket, ám így is jó néhány építmény az idő s az emberi felelőtlenség vagy esetleg a pusztítás ösztönének martalékába lesz. Pedig ezeket a károkat, mu­lasztásokat soha nem lehet pótolni. Is Képriportunk arról szól, hogyan küzdenek az enyészet ellen — s talán közöny ellen is — az Országos Mű­emlékvédelmi Felügyelőség szakem­berei Pest megyében. A rendkívül szűkös anyagi lehetőségek ellenére, sokszor csupán hivatásszeretetbőí igyekeznek megőrizni a múltat, men­teni értékeinket a jövő nemzedékek számára. Fotóriporterünk a visegrádi Fel­legvár és a szentendrei szerb temp­lom helyreállításáról ad képet. Ezek az örökbecsű történelmi emlékek — gondos kezek munkája nyomán — megmaradnak az utókornak. BARCZA ZSOLT KÉPRIPORTJA 1 V * í s Befejezés előtt a déli kaputorony „A mai magyar ifjúság műveltebb, képzettebb, mint a korábbi évek ifjúsága volt, ugyanakkor kevesebb a történelmi tapasztalata, a nehézségek is szokatlanok számára... Az ifjúság fogékony minden új eszmére, ideológiai áramlatra. Különösen vonatkozik ez a mar­xizmusra, hisz egyetlen más világnézet és tudomány sem képes olyan valósághűen és alkotóan megmutatni mai világunk törvény- szerűségeit, ellentmondásainak lényegét és feloldásuk ésszerű útját, módját, mint a marxista társadalomtudomány. Ehhez azonban megint csak az szükséges, hogy tudományként is kezeljük, megóvjuk for­radalmi tartalmát, eszmeiségét, és ne merevítsük dogmává.” (Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője: Szervezettebb, aktí­vabb ideológiai munkát. Pártélet, 1981/». szám.) A világnézeti nevelés súlyponti kérdése oktatáspolitikánknak. A je­lenleg érvényben lévő oktatási-ne­velési tervek dokumentumai sze­rint például az általános iskola cél­ja, hogy megalapozza a szocialista ember személyiségének kialakítását, az ismeret—világnézet—magatartás egységében; céltudatosan formálja a tanulókban a dialektikus és törté­nelmi viaterialista meggyőződés alapjait; fejlessze a szocialista em­berre jellemző erkölcsi tulajdonsá­gokat, a szocialista hazafiságot és internacionalizmust; tegye képessé a fiatalokat arra, hogy cselekvőén vegyenek részt a fejlett szocialista társadalom építésében. Az iskolának tehát meghatározó szerepet kell vállalnia a világnézeti nevelésben, az ifjúság eszmei-politi­kai arculatának alakításában. Meg­győződésem, hogy iskoláink mind­egyikében szívesen birkóznak a pe­dagógusok ezzel a szereppel. Bir­kóznak, mondom, mert ez a munka összehasonlíthatatlanul bonyolultabb minden más pedagógiai tevékeny­ségnél. A rangot visszaszereztük A Pest megyei pártbizottság osz­tályvezetőjével, dr. Tóth Albertiéi beszélgetünk. Egyebek közt arról is szót ejtünk, milyen módszerek­kel, eszközökkel támogatja a párt a tantestületeket abban, hogy felelős­ségteljes erőfeszítéseik eredmény­nyel jarjanak. y ■ J \ y y : — A Központi Bizottság egyik — 1976-ban született —, határozata úgy foglal állást, hogy a pedagógusok ideológiai felkészítését feltétlenül össze kell kapcsolni a szakmai to­vábbképzéssel. Ez mindenképpen célravezető, hiszen a világnézeti ne­velés nem független a különböző tantárgyak iskolai oktatásától, ha­nem lényegileg arra épül, azzal al­kot egységes folyamatot. A hetve­nes években Pest megyében több kezdeményezés is szolgálta ezt a munkát. Említésre érdemes módon aktivizált^ a nevelőket a rendszeres komplex ideológiai továbbképzés, melynek hagyományai alakultak ki nálunk. Űj dologra vállalkoztunk a múlt esztendőben: az oktatási igaz­gatósággal közösen kétéves speciá­lis tanfolyamon adunk lehetőséget a pedagógiai tevékenység irányítói­nak, azaz a megyei tantestületek vezetőinek arra, hogy megfelelően tájékozódjanak aktuális ideológiai kérdésekről. Az első évfolyamon a Politikai Főiskola tanárainak köz­reműködésével vezetéselméleti is­mereteiket frissíthetik, bővíthetik a hallgatók, a második évben pedig az oktatási igazgatóság filozófia tan­székének munkatársai adnak rend­szerezett tájékoztatást időszerű ideo­lógiai témakörökből. Az eddigi ta­pasztalatok kedvezőek, mind az ér­deklődést, mind az eredményeket tekintve. Nem hiszem, hogy bárki kétség­be vonná: a világnézeti nevelés egyik legfontosabb eszköze éppen a történelemtanítás — ami már-már elvesztette korábbi rangját azzal, hogy a tantárgy nem szerepelt kö­telező jelleggel az érettségin. Hogy annak idején helyes volt-e a döntés, arról ma igazán kár volna vitába bocsátkozni. Maradjunk abban, hogy örömmel üdvözöljük a történelem iskolai oktatásának rehabilitációját. Dr. Tóth Albert szerint is találko­zott a társadalom óhaja az oktatási kormányzat intézkedésével. Valami­lyen mélységig szinte mindenki tisz­tában van azzal, hogy valóban dia­lektikus látásmódot kialakítani csak az emberiség történetének, sorsfor­dító eseményeinek tükrében lehet. Erre a látásmódra pedig a ma — és főleg a holnap —, emberének elen­gedhetetlenül szüksége van. Nem lecke csupán — A világnézeti nevelés Szem­pontjából a történelemtanítás még az anyanyelvi oktatásnál is lénye­gesebb lehet. Olyan nézeteket, esz­méket hordoz, ezeknek olyan rend­szerét alakítja ki, amelyek nélkülöz­hetetlenek a jövő generáció tudatá­nak felépítésében — fejtette ki ál­láspontját Búza Jánosné, a piliscsa­bai általános iskola igazgatója, ami­kor a tantárgy oktatásának jelentő­ségéről beszélgettünk. Ö maga mate­matika-fizika szakos, mégis így vall: — História est magistra vitae — a történelem az élet tanítómestere. De hogyan válhat valóban azzal Ha a történelem tanítói hivatásuk ma­gaslatán teszik a dolgukat, azaz meg­felelő alapossággal továbbítják — és kérik számon —, az órákon a tény­anyagot, majd megtanítják a diáko­kat az összefüggések, következteté­sek megállapítására is. Tévedés ne essék, fentiekben nem a tanárokat kívántam figyelmeztetni ‘ feladatuk­ra. Ök nagyon jól tudják, mit és ho­gyan kell tenniük a tantervi köve­telményeknek, illetve a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően. Szavaim inkább a szülőkhöz szól­nak. Gyakran hallani a panaszt: nem kapott ötöst a lányom, pedig még az évszámokat is bemagoltat­tam vele! Nem az jelenti a törté­nelem tudását, hogy fújják a leckét, mint a vízfolyás. Nem elég ponto­san ismerni a részleteket, ha nem képes a diák azokat összerakni, egyikből a másikra következtetni, jelenségeket kapcsolni, általános összefüggéseket fölfedezni, s meg­magyarázni. Amikor tehát az ottho­ni felkészülést ellenőrizzük, figyel­jünk oda ezekre a szempontokra is. A történelemtanítás célja ugyanis — kiváltképp a szocialista tantervek szerint — ítéletek, társadalmi ösz- szefüggések, törvényszerűségek és tanulságok közvetítése, azaz olyan konstruktív ismeretek nyújtása, amelyek formálják a tanulók gon­dolkodását, világnézetét, s olyan meggyőződést alakítanak ki mind­egyikükben, amely cselekvéseiket a helyes irányba befolyásolja, érték­ítéletüket — érzelmileg is —, úgy motiválja, hogy a világban megtud­ják határozni a magyarság helyét és szerepét, s lehessenek büszkék saját nemzetükre. Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomig. A tények ismeretében megál­lapítják az alapvető összefüggést; az elnyomók és elnyomottak közötti antagonisztikus (kibékíthetetlen) el­lentét törvényszerűségét, az osz­tályharc szükségszerűségét. Így, bár túlságosan leegyszerűsítettük a dol­got, nyilvánvaló, hogy a tanterv nem egy-egy történelmi esemény részleteinek rögződését szorgalmaz­za, hanem az egyetemes áttekintést, ezért olyan kötelező tényanyagokat jelöl ki az oktatás számára, amelyek leginkább alkalmasak a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek meg­világítására. A történelemszemlélet kialakulá­sában jelentősen hatnak az oktatá­son kívüli tényezők is. Ezért e te­kintetben kiemelkedően fontos a család és az iskola harmónikus kap­csolata. A jó pedagógus személye döntő lehet a marxista meggyőződés megszilárdításában, ám feltétlenül szükséges a szülői ház egyetértő tá­mogatása, ha a gyermek kitartóan védi az iskolában kialakított állás­pontot Nagy Sándorné, a megyei pártbi­zottság osztályvezető-helyettese ép­pen szülői értekezletre siet. Minden­képpen aktuális tehát a témához kapcsolódó megjegyzése: — A világnézeti neveléshez a szülők hathatós támogatást adhat­nak az iskolának — amennyiben er­re megfelelően fölkészítjük őket. Számot kell vetnünk azzal ugyanis, hogy a mai általános iskolás gyer­mekek szülei maguk is a háború után születtek, a szocialista társa­dalom alapjainak lerakása idején serdültek, az utóbbi néhány évtized történelméből mondhatni nap mint nap vizsgáztak, úgy hogy megélték azt, de tanulságokat levonni nem­igen volt idejük, sem megfelelő távlatuk. A Hazafias Népfront helyi bizottságainak lakóterületi politikai munkájában jelentős helye van te­hát, a szülői munkaközösségek pat- ronálásának. Az úttörőcsapatok moz­galmi életének szép színfoltja azon idősebb emberek felkutatása, akik hétköznapi munkájuk közben váltak a korszak hőseivé, akik elbeszélé­seikkel kiegészíthetik a szülők tör­ténelmi tanulságok levonására még éretlenebb élettapasztalatait. Az a legfontosabb, hogy diákjaink értel­mi-érzelmi azonosulással ismerjék meg e legutóbbi történelmi korszak eseményeit, összefüggéseit is: a pórt és a munkásmozgalom történetének napjainkig tartó szakaszát, egység­ben a felszabadulás előtti küzdelmek s a világ mai felszabadító mozgal­mainak elemző értékelésével. ád és iskola Jakab Matild ecsettel tisztítja a szentend­rei szerb templom kapuoszlopát Kiss Péter miniatűr vésőjével rekonstruálja a templomot körülvevő falba épített slrdomborművet — Vegyünk egy példát — javasol­ja most. — A történelemtanítás so­rán a gyerekek megismerkednek egy sor tényanyaggal, az ókori Spar- tacus-féle rabszolgafelkeléstől a Gazdag életű emberek Szerencsére Pest megye különbö­ző településein valóban köztünk él­nek még szép számmal azok, akik csinálták a legújabbkori történel­met. Körültekintő politikai elő­készítéssel mindenképpen érdemes hát követni azon iskolák példáját, amelyek élnek a lehetőséggel, s meg­hívják a gyermekek közé — nem feltétlenül vörös drapériás ünnepi alkalmakra —, egy-egy kis beszél­getésre, baráti együttlétre sorsfor­dulóink szereplőit. Fekete Gyula Történelem hangszalagon című könyvének bevezetőjében olvashat­juk: „Gazdag életű embereket ke­restem, olyanokat, akik értelmes életet éltek, rajtahagyják a kezük nyomát a világon és öntudattal vall­hatják — semmiképpen sem alapta­lanul —, hogy nem éltek hiába." Keressük meg mi is szűkebb pát­riánkban e gazdag életű embereket, hogy gyermekeinkbe élettel telítve beleivódjon a legközelebbi múlt tör­ténelme, hogy megszülethessenek, s bennük tovább éljenek a hétközna­pok igaz legendái. Mert az értelem érzelem nélkül csak világít, de nem melegít, leg­alább is így írta a század elején a klasszikus pedagógia nagyjainak egyike. Ha valamihez kell a roman­tika, az éppen a történelem. Ha el­érjük, hogy gyermekeink bele tud­ják képzelni magukat régvolt korok szellemébe, ha képesek átélni a múlt ködébe vesző hősök harcait, győzel­meit, kudarcait, akkor elmondhat­juk: olyan ifjúságot nevelünk, amely képes cselekvőén részt vállalni je­len küzdelmeinkből, olyan új nem­zedéket, melynek tagjai maguk is gazdag élet várományosai. S ez a végső célja a nevelésnek. BÁLINT IBOLYA Ismeret - világnézet - magatartás Ma is az élet tanítómestere /

Next

/
Oldalképek
Tartalom