Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

MfCYTX -éí7f V v/liriíiD 1981. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT ÜNNEPÉLYES DIPLOMAOSZTÁS Megtanultuk látni a világot Az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának Oktatási Igazga­tóságán tegnap diplomaosztó ünnepséget rendeztek: a szakosító tagozat 171 végzős hallgatója kapta meg a tanul­mányainak sikeres befejezé­sét tanúsító oklevelet. Az utóbbi hat esztendő alatt ösz- szesen 784-en szereztek az in­tézetben felsőfokú politikai végzettséget, de még eddig nem volt a mostanihoz hasonlóan eredményes évfolyam: huszon­négyen kaptak vörös diplo­mát, huszonegyen pedig jele­sen végeztek. Kimagasló szorgalom Az ünnepség előtti percek­ben Cöndics Zoltánnál, az ok­tatási igazgatóság igazgatójá­val beszélgettünk arról, mi­lyen is volt ez az évfolyam? — összességében igen jó ta­pasztalatokat szereztünk a most búcsúzó hallgatókról a négyesztendős tanulmányi idő alatt. A szakosító tagoza­ton oktatóktól olyan jelzése­ket kaptam, amelyekből köny- nyen megállapítható volt: mindazok, akik a tagozat va­lamely szaktárgyát itt tanul­ják, módfelett érdeklődők, nyi­tottak a világ problémái iránt, az ismereteket megfelelő kész­séggel fogadják be, azokat — különböző színvonalon ugyan, de — kimagasló szorgalom­mal rögzítik, s valamennyien tudatosan hasznosítani kíván­ják. Jó felkészültséggel A Himnusz hangjai után Ku- kucska Jánosné igazgatóhe­lyettes nyitotta meg a diplo­maosztó ünnepséget, majd dr. Tóth Albert, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője beszélt egyebek közt arról, hogy az oktatási igazgatósá­gon évről- évre' szerzett felső­fokú politikai képzettség, el- méieti gyarapodás szerves ré­sze, ugyanakkor elengedhetet­len feltétele a megye gazda­sági, társadalmi, szociális és kulturális fejlődésének is. Elmondotta, hogy mindazon munkások, mérnökök, peda­gógusok, orvosok, függetlení­tett pártmunkások, jogászok, tömegszervezeti vezetők, ta­nácsi dolgozók és sokan má­sok tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi helyzetben egyre nagyobb szükség van olyan, jól felkészült, ideológiai­lag képzett emberekre, akik érzékenyebben reagálnak sző­kébb s tágabb társadalmi kör­nyezetük rezdüléseire, s kez- deményezően, őszintén, ma­gyarázatot is képesek adni a tapasztalt jelenségekre. — Az MSZMP Központi Bi­zottságának márciusi ülése ez­zel kapcsolatban a követke­zőkben foglalta össze a kom­munisták feladatait: El kell érnünk, hogy sehol az ország­ban a kommunisták jelenlé­tében ne maradjanak vissza­utasítás nélkül hamis néze­tek, szocialista vívmányainkat rágalmazó kijelentések, s társadalmunkban azt övezze általános tisztelet, aki a párt politikája mellett kiáll, aki azt meggyőzően képviseli. A diplomákat Göndics Zol­tán adta át, majd a hallgatók nevében Csatári Mihályné, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának munkatársa bú­csúzott az iskolától. Diploma a kézben. A fél­emeleti nagyteremből seregle­nek a hallgatók az előtérbe, ki házastársát fogja karon, ki gyermekét is vezeti — amolyan házi, családi ünnepség az ilyen. Hasznosítva Megállítottuk egy pillanatra Tóth Sándort, a fóti nagy­községi tanács elnökét, hogy megkérdezzük, hogyan hasz­nosítja majd a tanultakat: annak alapján összefüggései­ben látjuk a világot, ennek megfelelően gondolkodunk, ítélkezünk, s intézkedünk. Farkas György, Fót, Béke Tsz: — A politikai munkában el­engedhetetlen, hogy választ keressünk az élet bonyolult dolgaira, Az itt tanultak fel- használásával könnyebben ta­lálunk ezekre a válaszokra. Raffay Béla, a ráckevei já­rási hivatal elnöke: — Az ideológiai harchoz itt jó fegyvert kaptunk, mind el­méleti, mind gyakorlati te­kintetben. Az ember az ilyen természetű képzéssel — ön­képzéssel — nem munkaköré­nek tartozik, önmagának. Bálint Ibolya KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A nemzeti megújhodás művészete S> A közel hatszáz műtárgyból szerveződő művelődéstörténeti tárlat november végéig tekint- " hető meg. Teljes korrajzot látunk fest­mények, szobrok, metszetek segítségével. Számtalan tervet is — egy korszak hiánytalan kulturális keresztmetszetét. Az anyag gyűjtésében a Magyar Tudományos Akadémia Művé­szettörténeti Kutató Csoport­ja és a Nemzeti Galéria alapos munkát végzett. Közel hetven intézmény és magángyűjtö bo­csátotta anyagát e nagyszabá­sú kiállítás rendelkezésére, így a ráckevei szerb templom, a szentendrei szerb egyházmű­vészeti gyűjtemény, a váci Vak Bottyán Múzeum, a váci püspökség és Emmánuel Lász- lóné Leányfaluból. ////////////////ZVJ Jelentős az építészeti anyag — számtalan tervet, rajzot lát­hatunk. Érdekesek a Tierney William Clark tervezte Lánc- híd-változatok, s Feszi Frigyes, a Vigadó építőjének tusrajza a zsámbéki romról. Számba ve­hetjük a Parlament számtalan terv-variációját — Pollack Mi­A mongol kultúra hete Göndica Zoltán átadja a vörös diplomát Tóth Sándornak Főt nagy­község tanácselnökének ErdSsi Agnes felvétele A mongol népi forradalom 60. évfordulója tiszteletére mongol kulturális rendezvény- sorozatot tartanak hazánkban szeptember 21. és 28. között. Ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatót pénteken a Vörösmarty téri Zeneművé­szek Klubjában Dundogijn Ce- vegmid mongol miniszterel­nök-helyettes, kulturális mi­niszter. Mint hangsúlyozta: a mongol nép életében jelentős ünnep alkalmából — első íz­ben — sorra kerülő rendez­vénysorozat fontos lépés az országaink közötti kulturális kapcsolatban. A Mongol és a Magyar Népköztársaság kö­zött a diplomáciai kapcsolat 1950. évi megteremtése nyo­mán az elmúlt több mint har­minc esztendőben sokrétű együttműködés alakult ki szá­mos területen. Az 1974-ben aláírt kulturá­lis együttműködési egyezmény új tartalommal és formákkal gazdagította a két nép kö­zötti kapcsolatot. Jelentős kul­turális események mindkét or­szágban a művészegyüttesek kölcsönös vendégszereplései. Az elmúlt években Mongóliá­ban lépett fel többek között a Magyar Néphadsereg Művész­együttese, s Magyarországon vendégszerepeit a Mongol Ál­lami Ének- és Táncegyüttes, a Mongol Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese, a mongol cir­kusz. A két ország között rendszeresek a képzőművészeti kiállítások, valamint a köny­vek és filmek cseréje. Az utóbbi öt évben fordították le mongol nyelvre többek között Dobozy Imre, Nagy Lajos és Karinthy Ferenc műveit. A mostani gazdag program nyitányaként hétfőn ünnepi műsort adnak a mongol mű­vészeti élet Budapestre érke­ző jeles képviselői, ízelítőt ad­va a távoli nép kultúrájából. Több kiállítás is nyílik a fővárosban: a Pataky István Művelődési Központban pél­dául a mai Mongóliát bemu­tató fotótárlat hatvan év ered­ményeivel ismerteti meg az érdeklődőket. Ugyancsak fényképfelvéte­lek érzékeltetik a mongol épí­tészet fejlődését a Magyar Épí­tőművészek Szövetségének ki­állítótermében rendezendő tár­laton. Több városban szer­veznek filmbemutatókat, ta­lálkozókat a magyar és mon­gol írók. képzőművészek, ze­neszerzők közreműködésével. hályé is érdemes alkotás, függetle­nül attól, hogy helyes döntésnek bizonyult Steindl Imrére bízni a megoldást. A XIX. század nagy építésze volt Ybl Miklós, aki nemcsak az Ope­raház és a buda­pesti Szent István Bazilika, hanem a fóti romantikus stílusú templom építésével tette ne­vét ismertté. A pesti megyeház építője, Zitterbartn Mátyás is több metszetével szere­pel a kiállításon. Gazdag a szoborgyűjtemény. Arról tanúskodik, hogy a nemzeti eszméket több nemzedék vállalta feladatának, így Mátyás király portréját Ferenczy István, Alexy Ká­roly és Fadrusz János is han­golta magában. A kor híres sírkőfaragója volt az 1818-ban Dömsödön született Gerenday Antal, ö mintázta meg Vörös­marty Mihály és Kölcsey Fe­renc síremlékét is. Nevéhez fűződik a 48-as honvédemlé­kek mintázása is, s ő alapí­totta az Első Országos Szabad M ár vány műgyárat. wssssjmrfsssssMM Természetszerűen kimagasló a tárlat rajz, grafika és festé­szeti kollekciója. Nemcsak az derül ki, hogy milyen válasz­tékos Barabás Miklós portré­galériája, hanem az is, hogy Kelety Gusztáv és Ligeti Antal tátrai, jeruzsálemi képeivel Csontváry munkásságát kezde­ményezik. Szada nagy mestere Székely Bertalan ismert alko­tásai mellett ezúttal egy ke­véssé felfedezett tájképével szerepel. A tápióbicskei ütközet jelen­tős tett volt a 48-as szabadság­A GYORSULÓ IDO-SOROZAT Pezsgő szellemi életünk tükre A Magvető Kiadó sorozata, a Gyorsuló idő méltán népsze­rű az olvasók között. Főleg a társadalom, az ember problé­máival foglalkozik, nem egy­szer kényes témát is közread. A sorozat füzetei szellemi éberlétünket igyekszenek fris­sen tartani, hozzájárulni is­mereteink bővítéséhez. A leg­újabban megjelent kötetekből mutatunk be hármat. Gazdaság és külpolitika Még mindig beszédtéma az első világháború, illetve annak következménye: az Osztrák— Magyar Monarchia szétesése, s az utódállamok kialakulása. Miért történt úgy, ahogyan történt? Mi okozta később a Duna-völgyi országok ellenté­tét, holott a gazdasági adottsá­gainál fogva inkább egymásra voltak utalva? Ezekre a kérdé­sekre ad választ Ránki György könyvében, a Gazdaság és kül­politikában, amely hazánk és Délkelet-Európa történelmének egy szakaszát (1919—1939) te­kinti át. Már az első világháború előtt megindult a versengés a kapi­talista nagyhatalmak között a gazdasági, politikai hatalomért, s 1918-ban úgy látszott, hogy ez a versengés eldőlt, mert május 12-én Spában aláírták a megállapodást Németország és az Osztrák—Magyar Monarchia között, miszerint a két állam gazdaságilag szorosan együtt­működik, s vámuniót hoz lét­re. Ezzel befejezettnek látszott a Délkelet-Európa feletti gaz­dasági hegemóniáért folyó né­hány évtizedes küzdelem. Né­metország Szerbiát, Romániát megszállva tartotta, Bulgáriát, Törökországot pedig szövetség kötötte hozzá. A fronton az események azonban máskép­pen alakultak, s a vesztes há­ború minden számítást keresz­tül húzott. Németország meg­gyengülve került ki belőle, az Osztrák—Magyar Monarchia pedig széthullott. A háborús összeomlás elő­térbe hozta az angol—francia tervek megvalósítását, s meg­kezdődött az angolszász tőke behatolása erre a területekre. A versailles-i békekötés nem oldotta meg a gondokat, sőt, kiélezte az elmaradott gazda­sági utódállamok belső prob­lémáit, a politikai, területi el­lentétek gazdaságilag is szem­benálló frontokba sorolták a kis országokat. A szerző mindezt részletesen ismerteti, megírja a francia tervek kudarcának okait, az angol próbálkozásokat, a né­met utóvédharcokat, a világ- gazdasági helyzet új tenden­ciáit, s Németország újbóli színre lépését. Huszár Tibor kitűnő isme­rője a közművelődésnek, az ok­tatásnak, az értelmiség prob­lémájának. Ezért olvassuk örömmel könyvét, amelyet en­nek a témának szentelt. A köz- művelődésben szocialista tár­sadalmunk minden, rétege ér­dekelt. A Nem középiskolás fokon... című könyvében sorra veszi a lehetőségeket, a tapasztalatokat, a tanulságokat. Mindenekelőtt a történelmi előzményeket vizsgálja, a tö­megoktatás, a népművelés ki­alakulását. Műveltség, értelmiség Ezután társadalmunk mű­veltségi szerkezetét veszi bonc­kés alá. Meghatározónak tart­ja a nyolcosztályos általános iskola egységes alapképzési rendszernek kiépítését. Ez va­lóban óriási lépés volt, s jó­szerivel bevált, biztosította, hogy jogilag minden fiatal egyenlő eséllyel megszerezze az alapműveltséget. Nem ilyen sima a gimnáziumi, illetve a középliepzés, és a felsőfokú oktatás. Bár ebben a tekintet­ben is nagyot léptünk előre, de mégsincs összhangban a szük­séglettel. A továbbiakban a művelt­ségeszményt és iskolarendsze­rünk kapcsolatát vizsgálja, majd az értelmiségképzés, il­letve az értelmiség fogalmát és funkcióját elemzi, megálla­pítva, hogy mindezekre a fő­iskolán, az egyetemeken kell felkészíteni az embereket. Végül az értelmiségiek és a közművelődés viszonyát vizs­gálja. Hangsúlyozza, hogy a szocialista forradalom meg­szüntette az uralkodó osztá­lyok műveltségi kiváltságait a felszabadulást követő évtize­dekben, képletesen szólva: ta­nuló nemzetté lettünk. A halál tükrében „Napjaink embere váratla­nul, felkészületlenül kerül szembe a halál kihívásával. Vannak, akiket előrehaladott koruk késztet a szembenézés­re. Vannak, akik életük vala­mely tragikus fordulatában kerülnek szembe a halállal — s más kiutat nem találva —, önként választják azt, s előre tudva sorsuk megváltoztatha- tatlanságát, maguk készülnek fel annak elfogadására” — írja a szerző, Kunt Ernő, aki erről a nem mindennapi dologról írt nagyon szép, lírai hangú tanulmányt, idézve Marcus Aureliust, aki többféle formá­ban is foglalkozott az elmúlás­sal. Az elmúlás természeti tör­vény. Bármely társadalom, bármely kultúra feladata, hogy tagjait felkészítse e tény elfo­gadására. Korunknak válaszol­nia kell a halál kihívására, s a ma emberének úgy kell éle­tét berendeznie, hogy ne érje készületlenül. Gáli Sándor Rohn Lajos: A zsámbéki romok (fametszet) harcban, Than Mór örökített* meg lendületes festői forgatag­gal. A Zsámbékon született Molnár József litográfiákat ké­szített bakonyi kanászokról és a szénahordásról — Visegrádot id. Markó Károly mellett Feszi Frigyes is megörökítette—, Vác látképét 1858-ban metszette rézlapra ismeretlen festő. E valóban páratlan művelő­déstörténeti anyag o nemzeti megújhodás méreteit reprezen­tálja, a reformkor és a szabad­ságharc évtizedeit és azt, hogy minden történelmi megpróbál­tatás közepette is élő és gyara­podó folyamat lett, maradt a magyar közművelődés egésze. Nemcsak az irodalom és a ze­ne, hanem a képzőművészet és az építészet is. Végső soron minden halhatatlanná vált és ismeretlenségben maradt al­kotás is hozzájárult nemzeti létünkhöz, népünk holnapjá­hoz. Ezt a tényt is érzékelteti e tudományos pontossággal rendszerezett kiállítás, nem­csak művészetünk értékeit. Losonci Miklós RADIOFIGYELO VILÁGABLAK. Hegedűs Géza kiváló író, de rendelke­zik ezen kívül is néhány nem mindennapi képességgel. Leg­jobb irodalomtudósaink egyi­ke, nagyszerű pedagógus, fe­lejthetetlen előadó, tanár, s mindezek mellett szívén viseli a sokaknak szóló isme­retterjesztés nemes ügyét. A Világablak című sorozat, ha emlékezetem nem csal, sok éve kezdődött. Gondosan ver­buvált csapatot hozott össze a rádió, hogy maradéktalanul el­érhesse a célt: olyan emberek­nek segítsen megszeretni, meg­érteni az irodalmat, akik előtt hiányos képzettségük, vagy más okok miatt eddig nem tá­rult fel ez a csodálatos világ. Igen ám, de régi tapasztalat bizonyítja azt is, hogy az elő­adó személyes varázsa, a téma izgalma veszít erejéből, ha mo­noton folyik a szó. Így szület­hetett az ötlet, hogy afféle be­szélgetős formában hangozza­nak el a tudnivalók. A társalgók azonban karak­ter, jellem nélküli figurák. Csoda-e, ha a dialógusok pa- pírízűek. Hiába Sinkovits, Ben- kő Gyula, és Béres Ilona min­den igyekezete feléleszteni a figurát: egy kaptafára, sorozat­ban készült valamennyi, nem lehet életet lehelni beléjük. A hallgató egy-egy ilyen műsor után úgy érzi, magamutogató sznobok gyülekezete ez az iro­dalomszerető társaság. S talán, mint a szerda délelőtti adás után, még Vörösmartytól is el­megy a kedve. VÁLASZOL A STÜDIÖ. A szakemberek háttérrádiózás­nak nevezik azt a szokást, hogy ha kell, ha nem, szól a készü­lék. Ismerős hangokkal telik meg a szoba, megszűnik az egyedüllét, a rádió barát, ön­zetlen segítőtárs. A rádió és a hallgatók meg­hitt viszonyának egyik ková­csa a Válaszolunk hallgatóink­nak című műsor. Munkatársai apró-cseprő és ennél sokkal fontosabb, a közérdeket is sértő panaszok nyomán a kisember pártján állva keresik az igaz­ságot. Legutóbb például három csö­rögi család levele nyomán a váci városi tanácson Károlyi Gézáné műszaki csoportvezető nyugtatta meg a panaszosokat. Nem kell tartaniuk attól, hogy a közelükbe költöztetett váci szeméttelep miatt elszennye­ződnek a kútjaik, s nem jut­nak egészséges ivóvízhez. Ha­marosan lakást kapnak, a kör­nyéken levő hétvégiház-tulaj- donosokhoz pedig vezetéken jut el az éltető ivóvíz. Cs. A. Belga filmhét Budapesten A budapesti belga filmhét alkalmából filmművészeti de­legáció érkezett hazánkba, Emi­le Cantillon filmfőigazgató ve­zetésével. A küldöttség tagjai­val pénteken a Fészek klubban találkoztak az újságírók. Mi­ként a sajtótájékoztatón el­hangzott, Magyarországon első ízben mutatkozik be külön ve­títéssorozat keretében Belgium filmgyártása. Szeptember 23-ig kilenc já­tékfilmet — köztük, két. egész estét betöltő rajzfilmet — ve­títenek Budapesten a Toldi moziban. Közülük három fil­met a mozihálózat számára is átvett filmforgalmazásunk: a Berthe című Maupassant-fel- dolgozást, A führer nevében című dokumentumfilmet, vala­mint a Tintin és a cápák tava című kalandos rajzfilmet, a későbbiekben országszerte be­mutatják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom