Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-16 / 217. szám
5 Pomázról Fakanalak 1981. SZEPTEMBER 16., SZERDA X-MrlíW Fehér ing, piros nyakkendő Társaikra is vigyáznak Rövidebb az áru útja A tamáskodók elhallgatnak A lámpákat már felszerelték mind a két gyalogátkelőhely mellé, a sárga fény azonban még nem mozdul, nem villog. A villany bekötése ugyanis most van folyamatban. A nagyforgalmú útkereszteződésben Üllőn, különösen reggel, amikor szinte lehetetlen az átkelés, az iskolások — főleg az első osztályosok csak tétlenkednek, téblábolnak csoportosan —, a mindig siető autósok között, nem alakult ki bennük még az átkelési biztonság. Különben még a felnőttek számára is sok veszélyt rejt az átkelés. ★ Hidasi Pál körzeti megbízott irányítása alatt álló önkéntes rendőrök és az általános iskola fehérsapkás közlekedési raja — akik már némileg tájékozottak, s el tudnak igazodni a közlekedési rend szigorú szabályai között —, mindig segítenek a veszély- helyzetek megszüntetésében. Ahogy emelkedik kezükben a tárcsa, még a morcos gépkocsivezetők arca is mosolyra húzódik, amikor elhaladnak a szabad utat jelző fehéringes, piros nyakkendős úttörők előtt. Reggelenként 7 és 8 óra között ott állnak ugyanis az út szélén és segítik a biztonságosabb átkelést: a babaarcú Bodor Anikó, az erdésznek készülő Tímár Zoltán, Pincés Zsolt és az asztalos szakmát választó Füles Balázs 7. osztályos tanulók, akik ahogy mondják, a tanulásban sem kell szégyenkezniük: 4—5 közötti az átlaguk. A határozott hangok nyomán, mi el is hisz- szük, s Zódor Sándor, aki A hét legfontosabb eseménye, mármint a fiatalok szemszögéből nézve, kétségkívül a pályakezdő fiatalok fóruma lesz szeptember 18-án. Az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok rendezvényeihez kapcsolódó megbeszélésre egyébként nemcsak a fiatal szakmunkásokat, hanem az értelmiségi foglalkozásúakat is várja a KISZ nagykőrösi városi bizottsága. Hátat fordítanak Mint már hírt adtunk róla, a téma alapvetően a beilleszkedési adatok vizsgálata lesz, s mert a KISZ a rendező, szó esik majd az ifjúsági mozgalom és a munkába lépő fiatalok viszonyáról is. Egyébként ez az utóbbi téma nem választható külön a munkahelyi beilleszkedéstől. Ez derült ki egyebek között a minap egy konzervgyári beszélgetésből is. Arról volt itt szó, fiatalok és öregek között, hogy a pályakezdők gyakran kérnek úgymond felmentést a mozgalmi munka alól. Mégpedig azzal az indoklással, hogy nekik egyelőre a szakmájuk helyi sajátosságaival kell megismerkedniük, s nem érnek rá funkciókat vállalni tömegszervezetekben. Jó tudni ezzel kapcsolatban, hogy a konzervgyár üzemi pártbizottsága és KISZ-bizottsága rendszeresen foglalkozik e magatartás tényleges rugóinak feltárásával, s ennek alapján igyekszik változtatni e nem mindenkire jellemző, de mégis időről időre felbukkanó magatartáson. Mégpedig nem presztizs- okokból, vagyis nem azért, mert egyszerűen bosszantó, ha egy fiatal kikerülve az iskolapadból, hátat fordít a mozgalomnak. A társadalmi vezetők azért látnak e jelenség mögött fogas kérdést, mert kiderült, hogy o munkahelyi beilleszkedést lényegesen megkönnyíti az ifjúsági mozgalomban való részvétel. Aki beletemetkezik a munkába, az jó eredményeket ér el a maga területén, de nehezen szerzi meg a szükséges áttekintést ahhoz, hogy munkáját elhelyezze a hatalmas üzem egészében, vérkeringésében. 12 éve viseli az önkéntes rendőri karszalagot, még helyesel is, pedig kissé nyugtalan. Délben indul a vonata, amely a Monorvidéki Áfész kisállattenyésztő csoportjának tagjait viszi a lipcsei vásárra. Sietnie kell, ★ Helytállásból nap mint nap Süli János is jelesen vizsgázik, 10 éves önkéntes rendőri szolgálat van mögötte, 36 éve háromműszakos kitüntetett szövőmestere a Kőbányai Textilnek. Ma is éjfélkor jött haza. Amikor kérdezem, csak annyit felel: a szolgálat sosem fárasztó. Oda kanyarodik mellénk a kék, fehércsíkos autó is, és a monori-erdei Huszák Vilmos, a közlekedésrendészet őrmestere elmondja, hogy megnyugtató érzés látni azt az önzetlen segítséget, amelyet az önkéntes rendőrök és az úttörők nyújtanak különösen a biztonságos közlekedés megteremtésében. A gyerekeket kísérő szülők is így vélekednek. A legtöbben úgy is búcsúznak: a viszontlátásra holnap reggel is. — A sárgán villogó lámpák sem szabadítanak meg teljesen az átkelőhelyeken leselkedő veszélyektől — hangoztatja a határozott kiállású őrmester —, a fegyelmezetten szolgálatot teljesítő segítőkre mindig nagy szükség lesz. Meglódul a hosszú kocsisor, a sóderral megrakott súlyos ZIL vezetője a feszes tartású fehéringesek előtt még a sapkáját is megemeli. Ez már az elismerés, a tisztelet jele... Kiss Sándor A munkahelyi beilleszkedéssel kapcsolatban különösen gyakran esik szó városunkban a képzettség és a munkahelyi feladatok viszonyáról. A konzervgyárban a nyáron az ÉDOSZ vezetői beszélgettek az ifjúkommunistákkal. S elkerülhetetlenül szó lesz erről a mostani fórumon is. Mégpedig azért, mert a téma boncolgatását már a nyár elején megkezdte a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének városi intéző bizottsága egy tanácskozáson, s azóta sem került le az MTESZ-aktivisták beszélgetéseinek napirendjéről. Mégpedig azért nem, mert a szövetség országos folyóirata immár két számában is, a júliusiban és az augusztusiban e kérdéskörrel foglalkozik. Nos, e folyóirat, a Fórum, sokaknak jár Nagykőrösön, s észrevehető lendületet adott a vitáknak. A kallódás veszélye Sajnos, városunkbaiJ Is akadnak példák arra, hogy a szakképzett emberek kallódnak, vagy jóval alacsonyabb képzettséget kívánó munkakörben dolgoznak. Akkor is igaz éz, ha a munkakör megnevezése egyébként roppant megtisztelő és kifejezi a végzettséget is. De nem tartalmaz ahhoz illő követelményeket. Máskülönben arra is volt már példa, hogy a munkahely még címek és elnevezések adományozásával sem szépítette a helyzetet, hanem egyszerűen szakmunkás munkakört ajánlott fel mérnököknek. Éppen ma nem szólnak a hírek ilyen esetről, de a pazarlásnak ez a lehetősége mindenütt fennáll. Különösen a fiatal szakmunkások kerülhetnek ilyen helyzetbe, hiszen ők rendszerint testközelben dolgoznak a „fogdmeg” munkákkal is. Kell a segítség ők azok, akik még nem vívhattak ki olyan rangot maguknak, hogy ne lehessen már beosztani őket segédmunkára is. Más kérdés, hogy az üzem gazdasági lehetőségeinek ismerete, jártassága a politikai i és gazdasági kérdésekben, Végre! Rövidül az áru útja, apadnak az ablakon kidobott milliók! Néhol már új szelek fújdogálnak a zöldség-gyümölcs forgalmazásában, megélénkült a többcsatornás értékesítési rendszer. Pest megyében — országosan is figyelemre méltó — több forgalmazási forma alakult ki. — Hogy melyik a legszerencsésebb? Egyikre sem esküszöm. Valamennyi fogyasztási szövetkezet körzetének megvan a maga sajátossága. Ehhez kell a legmegfelelőbbre rálelni — állítja az egyik leg- illetékes'ebb, Gulyás László a megyei szövetség felvásárlási osztályának vezetője. — 1981- ben a fogyasztási szövetkezetek 600 millió forint értékű mezőgazdasági termék átvételével számolnak. Az esztendő eddig eltelt hónapjaiban csaknem 40 százalékkal nőtt az átvett áru mennyisége a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva. Egyre több helyen iktatják ki az áru útjából a fölöslegesen beékelődött kereskedelmi szerveket. Nem kell csodaszer — Korábban sűrűn előfordult, a felvásárlók mindig találtak kifogást, hogy ne kelljen átvenni azt, amiből túlkínálat van. — Ez a mennyiség az áfész- ek nyakán maradt? — Többnyire igen, mert az ide-oda utaztatásban elfony- nyadt, összetört az áru. Dabason őszintén bevallja Kővári György tsz-elnök: — Korábban teljesen elmeggyőzheti a fiatalokat arról, hogy esetenként szükség lehet a szakmai munkakör feladására, s ott lendíteni a termelésen, ahol éppen kell. Nem bizonyos, hogy e meggyőződéshez elegendő az a néhány szó, melyet a munkahelyi vezető bokros teendői mellett ilyen alkalommal el tud mondani. Kell ehhez az ifjúsági mozgalom segítsége, s kell a mostani fórum is. „ „ képzelhetetlen volt a Zöldért kiiktatása az áru útjából. Most aztán kiderült, nem kell ehhez semmi csodaszer. Hozzáállás, szervezés és persze a korábbinál jóval több munka kérdése az egész. Ezt a tevékenységet most a kereskedelmi-termeltetési főosztály fogja össze. A körzetünkben átvett áru a keverőraktárakba kerül, onnan pedig központi felvásárló telepünkre. Innen terítjük boltjainkba, s ha fölösleg akad, azt megkapja a Budapesti Zöldért és a Horizont Áfész. Mint mindenütt, Dabason is akadtak tamáskodók, akik tavasszal meg voltak győződve, a nyár derekán elégedetten dörzsölhetik kezüket, „lám, ők előre megmondták”. Nos, a tamáskodók most hallgattak. A Dabasi Áfész körzetében javult az ellátás, jobb minőségű és olcsóbb a zöldáru, mint tavaly. Jobb minőség De nézzük a számokat. Az áfész felvásárlási árbevétele 1981. I. félévében 16 millió 700 ezer forint volt, most 24 millió. Zöldség-gyümölcsből eddig nyolcszor annyit szállítottak közvetlenül lakossági ellátásra, mint korábban. Az 594 ezer forintos nyereség is önmaga helyett beszél. Vizer Tiborné, a felvásárlási osztály helyettes vezetője, úgy informál a változásról, mint a legtermészetesebb dologról. Igaz, alig néhány hónapja került a szövetkezethez ... — Hálózatunk ellátásához szükséges zöldárura a 240 tagot számláló kertészeti szakcsoporttal kötöttünk szerződést. Mivel azonban a termelők portékájukért minél magasabb árat akarnak kapni, szerződés ide vagy oda, keresik az előnyösebb értékesítés lehetőségeit. Annak ellenére, hogy mi a Zöldért korábbi árainál lényegesen többet fizetünk! Nálunk az átlagárrés 30 százalék. Ezzel a kistermelők többsége elégedett. Mégis előfordul, a szabadpiacra viszik árujukat, és nem teljesítik a szerződésben vállalt kötelességüket. Így kénytelenek vagyunk Budapestről és termelőszövetkezetektől beszerezni — igaz, nem nagy tételű árut. S hogy milyen az ellátás? Kakucson két zöldségbolt is működik. Ottj árttunkkor az áfész üzletében sokkal jobb volt a választék, mint a helyi tsz boltjában. Fajt Mihályné- tól megtudtuk, elégedett a havi 220 ezres forgalommal és a választékkal, annak ellenére, hogy néha akad hiánycikk (őszibarack, szőlő, körte). Több munka A központi felvásárló telep vezetője Nagy József bólogat, amikor elmondom a tapasztaltakat. — A kistermelők túlnyomó része elégedett a 30 százalék körüli átlagárréssel, egyre többen nekünk kínálják árujukat. Ennek is köszönhető, hogy augusztusban rekordmennyiségnek számító 14 vagon árut vásároltunk fel. Bebizonyosodott, a mi körzetünkben lehetséges az ellátás megoldása a kereskedelmi vállalat, a Zöldért kikapcsolásával. Persze teendőink összehasonlíthatat- nul megsűrűsödtek ..., s én is sokkal többet dolgozom, mint korábban. A jutalékos rendszer révén havi átlagban 3 ezer forinttal magasabb a jövedelmem. A bruttó árrés 5 százaléka engem illet. Magyarán: érdemes hajtani... A telepvezető határozottan jónak tartja az áfész által bevezetett új forgalmazási formát, bár kezdetben voltak némi fenntartásai. A legnagyobb gond most az, hogy a raktárak korszerűtlenek, kicsinyek, elavult a technikai felszereltség. Jövőre ezen feltétlenül változtatni kell. A kérdés csak az: honnan teremtsék elő az ehhez szükséges anyagi fedezetet. Megoldásra váró kérdések tehát jócskán akadnak a Dabasi Áfésznél. Nem kétséges azonban, az úton kell tovább menniük, amelyen elindultak. Kovái Iván Hajlamosak vagyunk olykor egy kicsit lenézni azokat a filléres, apró-cseprő termékeket, amelyek mindennap ott vannak kezünk ügyében, használjuk őket és nem gondolunk rájuk. Itt van például a fakanál. Ugyan kinek jut eszébe rántáskevergetés közben, hogy a pomázi Faipari Szövetkezet különböző méretű, minőségű fakanalai komoly devizabevételt jelentenek a népgazdaságnak? Annus Sándor, a szövetkezet elnöke számokkal győz meg a tétel igazságáról: — Termelési értékünk 18,5 millió forint egy esztendőben, ebből 7,2 milliót tesz ki a tőkés export. Szövetkezeti viszonylatban — összehasonlítva a velünk nagyjából megegyező kapacitású, létszámú üzemekkel — ez nem rossz mutató. De nem hiszem, hogy helyes lenne ölbe tett kézzel örülni a már elért eredményeknek. A szövetkezet elhatározta, hogy a hatodik ötéves terv időszakában a termelési értéket 22 millióra emeljük, ami 129 százalékos növekedést jelent. Hasonlóak a terveink a tőkés exporttal is, 10 milliós árbevételre számítunk a jövőben. (Ebben az esetben sikerül megdupláznunk nyereségünket is.) A pomázi fakanalakra vevők a nyugatnémet háziasz- szonyok is. Erre utal a szövetkezet és a HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat évtizedes kapcsolata: a Fackelmann cég régi, biztos vevője a szövetkezet termékeinek. A további fejlődés útja Po- mázon is a gépesítés. Speciális fakanálgyártó berendezés áll üzembe a közeljövőben, amely már nagyüzemi módszerre váltja a jelenleg még mindig kisipari technológiát. Már a jövőt idézi az új darus IFA teherautó, a villásemelő targonca, a három asztali marógép, a párhuzamvágó körfűrész — a szövetkezet új gépi beruházása. Mezőgépfejlesztő Intézet Gyorsított kutatómunka A Mezőgépfejlesztő Intézetben az elmúlt öt évben a gyorsított kutatómunka jegyében kifejlesztett hetven új géptípusnak közel a felét már gyártják. A mezőgazdasági nagyüzemek időközben bekövetkezett megrendelésmódosításai azonban új helyzetet teremtettek. A viszonylag drágán beszerezhető, egyébként műszakilag kifogástalan és újszerű magajáró zöldségbetakarító gépek és más magas követelményeket kielégítő, ám költséges technológiai rendszerek iránt egyelőre mérséklődött az érdeklődés. Miután a kutatóintézet a megbízásokból, a megrendelésekből tartja fenn magát, ezért szükségessé vált néhány hónap alatt a kutatómunka témáinak átrendezése. A megrendelők mindenekelőtt az energiatakarékos eszközöket keresik. A felmérések szerint évente 700 ezer liter gázolaj lenne megtakarítható a földekről lekerülő melléktermékek elégetésével, és így a növénytermesztés egyfajta energiabányává is válhatna. Ezért kiterjedt fejlesztőmunka kezdődött a technológiák megalapozására. A melléktermékeknek mintegy harmadát lehetne részben hőenergiává alakítani azzal a technológiával, amely nemcsak az elégetést, hanem a növényi részek betakarítását, szállítását és átmeneti tárolását is felöleli. 1981- ben mintegy 10 millió forintos megbízatást kielégítve, az intézet a Mezőgép Tröszt vállalataival együttműködve, a szalma elégetésére úgynevezett referenciaüzemet épít. Űgy tervezik, hogy legkésőbb egy év múlva a módszer nagyüzemi meghonosításának és elterjesztésének már nem lesz akadálya. Üj vonása a fejlesztőmunkának, hogy a megrendelők nemcsak hogy sürgetik a kísérletezés gyorsítását, hanem időnyerés céljából maguk is részt vállalnak a szakmai munkában: a kísérlethez személyzetet és területet adnak, így viszonylag gyorsan megalapozódott a folyékony műtrágya gépi adagolási technológiája, amelynek lényege: a vegyszertakarékosságot részben azzal érik el, hogy a növény gyökérzónájába injektálják a műtrágyát. Esetenként akár harmadával is fokozhatják ezzel a módszerrel a hozamokat. A viszonylag olcsó berendezés — amelyet az intézetben fejlesztettek ki —• várhatóan a jövő egyik mező- gazdasági szántóföldi alapgépe lesz. A kísérleti berendezés már elkészült, és sikerrel próbálták ki. Az idén két újabb egységet építenek tapasztalatszerzésre, majd jövőre kezdik meg a sorozatgyártást a MEFI útbaigazítása alapján. A termelési rendszerek számára is elérhetőbb közelségben van már a gépfejlesztő intézet, és fordítva is így van: szoros kapcsolat alakult ki a gépkonstruktőrök és a későbbi géphasználók között. Noteszlapok hét közben CSAK TÜRELEM ... Ácsorgók Dunakeszin az iskola előtt. Mellettem két gyerek. Szülőkre várnak. Egy anyuka már meg is érkezik, a két kicsi egyszerre kezd csivi- telni, még arra sincs idő, hogy köszönjenek, annyi a mondanivaló hirtelen. Szavaikból pillanat alatt kiderül, hogy mindketten elsősök, s még minden új nekik, ami az iskolában történik. Bizonyára szeretnek is ide járni, hiszen csak úgy ragyog a szemük, ahogy mesélnek. De egy dologgal nincsenek tisztában. Íme: — Mindig csak vonalak meg karikák, vonalak, karikák, tegnap is, ma is, örökké. Anyúúú, mikor lesz ebből betű?! Megható türelmetlenség. Egek, ha ezek a csöppségek tudnák, mi mindennel jár majd, ha írni-olvasni tudnak, nem sürgetnék így az időt. Ám az ilyenfajta türelmetlenség viszi előbbre a világot. SZERETET. Szőke hölgy piros-fehér pepita blézerben. Karján szőke kisgyerek, piros-fehér pepita kabátkában. Két erős, egészséges férfi elmerülten beszélget az egymás melletti két ülésen, szemben idősebb, barna nő feláll, készségesen kínálja helyét anyának s gyermekének. A dolog elrendeződött, a busz elindult. Gügyögő, csipogó hangok, értelmetlenül bugyborékoló szavak, együgyű kacagás. Nem a gyermek. Az anyja. Aztán hatalmas cuppanás. Puszi a gyermek arcán. Majd még egy és még egy, és számtalan, egészen Törökbálintig. Már mindenki figyeli kettőjüket. Minél nagyobb a közönség, annál jobban megy a színház. A végállomásnál szinte várom, hogy a hölgy meghajol, karján gyermekével. A produkciónak vége. Mert meggyőződésem, hogy az ilyesmi puszta produkció. Láttam már gyermekét szerető anyát, aki egész úton beszélgetett ilyen korú gyermekével. Sorra megnevezett minden érdekeset, ami mellett elhaladt a jármű. Türelmesen válaszolt a kérdésekre, újból és újból magyarázott, ha valamit nem értett a kicsi első szóra. Szerencsére, az ilyen anyák vannak többen. Akik nem eny- nyire látványosan szeretik gyermekeiket. JÁTÉK. Az idős férfi két szódásüveget vitt a szatyrában. Gondolom, a kocsmába tartott, kicserélni őket telire. Meglátta, hogy az utca másik oldalán közeledik a barátja (gondolom az lehetett), megörült neki, megállt, s valamit átkiáltott, de a másik nem hallotta. Nem is hallhatta, hiszen közöttük mentek az autók, egyik a másikat érte. Az én bácsikám fogta a szatyrot, forgatni kezdte sebesen, benne a két üveggel, mintha át akarná hajítani a túloldalra. Észrevette ezt a piros Lada vezetője, ijedten kapta balra a kormányt, már sodródott is át a szembejövők sávjába. Ott az első kocsi félkerékkel fölugratott a járdára, kis híján elgázolta azt az öreget, akinek a kissé idétlen üdvözlés szólt. Ha ezt egy gyerek csinálja, kitör a botrány: ilyenek ezek a gyerekek! De milyenek a felnőttek?! Bálint Ibolya A beilleszkedés A pályakezdők nehézségei
