Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-15 / 216. szám

Irntr w ^tlKOP 1981. SZEPTEMBER 15., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN TÁGULÓ HORIZONT A változatos színek harmóniája hCis lépések a nagykátai járásban Szabó Béla Szigetszent- miklóson élő festőművész műveit Marcaliban tekint­hetjük meg szeptember 20- ig, Szegvári Károly tárlata Budapesten, a Várkonyi György Űttörőházban lát­ható. Németh Miklós képei a Kisduna Galériában ven­dégeskednek október köze­péig. f Sűrített előadás Szabó Béla 1937-ben szüle­tett, Marcaliban. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, 1966-ban Derkovits-ösztöndíj- ban részesült. Tagja a Művé­szeti Alapnak és a Magyar Képző- és Iparművészek Szö­vetségének, több műve került hazai és külföldi közgyűjte­ménybe. Felkészült alkotó, jár­tas a mozaik és üvegablak technikában. Elsősorban azon­ban táblaképfestő. Olyan képzőművész, aki képi gondo­latai^ megosztja az akverell, olajkép, sgraffito, üvegablak és a mozaik műfajában. Alapos­ság és finomság ötvöződik minden gesztusában — ez mű­vészetének sarkpillére. Sehol nem találni hevenyészettséget, mégis minden érzékeny ma­rad a felületen —, a rajzi biztonságot bensőséges tónu­sok oldják mindig mindenhol egyénivé. Erőssége a hangulat­teremtés. Rátalál egy „Régi budai utcára” és festői érte­lemben megragadja — észre­veszi és kifejezi benne a rej­tőző hangulat artisztikumát a kerti kapu és széltől borzolt fa csöndesen átható motívumá­ban. A „Székek a vízparton” színvilága a környezetét meg­határozó kék árnyalatokból épül, s a gondos festői válo­gatás így és ezért képes álta­lánosítani a helyi viszonyo­kat: a Duna szimbólummá vá­lik, sűrített jelében egyesíti a világ valahány folyóját. Nem a valóságban, hanem Szabó Béla művében, mely tömörí­tett korlátozás: akkor is, mikor székekre, fonott rácsozató for­mákra összpontosít. Képi írásjegyei követhetők. Ebből a szempontból figyelem­re méltó 1976-ban készült mozaikterve. (A Tudomány el­űzi a Sötétséget). A horizon­tális felületen a tudomány vi­lágító fáklyaként repülő nő­alakban érkezik, s hessenti maga körül az árnyak halma­zát; azzal, hogy világítja a za­vart — szűnteti is. Az utóbbi évtizedben Szigetszentmikló­vo > í % V ^ Pit, 1 h '< . "*V 1 ■ ■ xili Szabő Béla: Tavasz son alkotó Szabó Béla leg­főbb erénye, hogy élményei azonos erejűek a kidolgozás formai tökélyével — eszközei biztosítottak a folyamatos fej­lődéshez, a helyes irányba lendülő előrehaladáshoz. Nosztalgia Különösen külföldön ért el komoly sikereket az a Szegvá­ri Károly, aki 1920-ban szüle­tett Tószegen. Burhardt Re­zső és Bencze László tanít­ványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Valósághű portré­kat festett Ajtai Andorról, Honthy Hannáról, jelentős so­rozatot készített a pusztuló ta­nyákról, ötvözve a nosztalgiát a metamorfózis idézésével is. Élénkítő színnek a pirost al­kalmazza barna és szürke cso­portjai között — igazán ér­dekfeszítők fákról rajzolt ta­nulmányai. Komoly megbízá­sokat kapott a Szovjetunió­ban, Franciaországban és a Vatikánban is. Győzte minden feladatát energiával és jószán­dékkal. Termő ihletét fáradha­tatlan szorgalommal kivitele­zi művekké, etikus tartása is jelentős, amit igazol az a tény, hogy komoly anyagi támoga­tásban részesítette a szabolcsi árvízkárosultakat és a fóti Gyermekvárost. Megható arc­mást festett édesanyjáról, aki Abonyban élt és hosszú ideig alkotott Csobánkán is, az itt készült ciklusa Pest megyei kiállításra vár, akár gyűjte­ményének féltett kincse, a Lotz Emlékalbum, mely uni­kum a maga nemében, hiszen Munkácsy Mihály, Szinyei Merse' Pál, Csók István — összesen 143 művész aláírását tartalmazza —, Szegvári Ká­roly művészetének és ember­TV-FIGYELO Leányfalu. A néző mindig örül annak, ha egy-egy olyan témával találkozik újból és újból, amely az átlagos fon­tosságú ügyeknél jobban fog­lalkoztatja. Nem valami gya­kori az ilyen nyomon követés a képernyőn, ám, ha mégis sor kerül rá, annál nagyobb az öröm: folyamatában lehet látni 'az életet, a sorsok, kez­deményezések alakulását. örömmel nyugtázhattuk, hogy a televíziósok a figyel­ni érdemes próbálkozások kö­rébe sorolták a cukorbeteg gyermekek leányfalui tábo­rozását, hiszen a vasárnap es­ti Hétben immár másodszor­ra hoztak róla hírt. Hogy mire föl ez a nagy ér­deklődés az iránt a bő fél- száznyi leány és fiú iránt? El­sősorban is nyilván azért, mert az. ilyen együttlétek a legnagyobb ritkaságszámba mennek; nem nagyon szokás ugyanis külön fáradni azzal, hogy ugyanazon kórban szen­vedő, de azért mozgásra, sőt játékra képes fiatalok közös­séggé szerveződjenek. Még­pedig egy olyan közösséggé — s ez a' kitüntetett figye­lem másik oka —, amelyben mintegy egymástól tanulják meg a rájuk érvényes helyes viselkedés szabályait és for­máit. Nézve a jókedvűen játsza­dozó táborlakókat, minden né­ző elhihette, hogy a lehető legjobb hangulatban futnak tova a napok Leányfalun. El- annyira, hogy az ott egybe­gyűltek betegségtudata is, úgymond, a helyére kerül. Minden szépnek és jónak mutatkozik tehát a cukorbe­teg gyermekek e Pest megyei táborozásának dolgában, ám az a néhány mondat, amely a fönntartás költségeire vonat­kozott, már ráncokat vonha­tott a homlokokra, mert a jö­vő esztendőre (esztendőkre) tervezett egybegyülekezés pénzalapja egyelőre még nincs meg. Csupán a remény él, hogy majd állami támogatás érkezik, és az fedezi egyebek között a diétás étkeztetés, bi­zony egyre növekvő költsé­geit. Reméljük, tényleg tör­ténni fog valami a folyama­tosság fenntartásáért. Vidámság. Ezen a hét vé­gén, úgy tűnik, vidítani akart a televízió. Szombat este egy­más utáni időpontokban su­gározta a Szeszélyes évszakok című sorozat szeptemberi öt­venöt percét — középpontjá­ban az elnyűhetetlenül jóked­vű Antal Imrével —, majd a Sógorom, a zugügyvéd című amerikai filmet, Jack Lem­mon és Walter Matthau re­mek párosával; vasárnap dél­után pedig az Önök kérték... 151. adását láthattuk, szintén telistele humoros jelenetek­kel. Akácz László ségének klasszikus értékké nö­vekedett elődeit. Művek csapata Nem fárad el, aki fáradha­tatlan, nem fékezhető, aki fé- kezhetetlen. Németh Miklós e tüneményes megszállottak kis csoportjába tartozik. Egysze­mélyes műfaj. Az sem zavar­ja, hogy évtizedek óta bajló­dik szemével, ö belülről is lát — s amit megpillant —, a városi folklórt, azt pazar bő­séggel, villámgyors röptékkel megfesti — közel tízezer mű­vet. Kritikusai Gauguin, Van Gogh, Czóbel nevét említik vele kapcsolatban. Nem ér­demtelenül. A névsor akkor teljes, ha hozzátesszük llosvai Varga István nevét, hisz az ő tanítványa lélekben ma is Né­meth Miklós. A XX. kerület­ben október közepéig nyitva tartó kiállítás mindenképpen érdemes a megtekintésre, an­nál is inkább, mivel műved ar­ra várnak, hogy egy Pest me­gyei város, nagyközség meg­hívja állandó gyűjteménynek. Losonci Miklós ★ Réti Mátyás képei Kellemes és hasznos hagyo­mány már, hogy a Hírlapki­adó Vállalat klubjában kép­zőművészeti kiállításokat ren­deznek. Ez alkalommal Réti Mátyás' festőművész munkás­ságának egy része került fal­ra: többnyire az utóbbi két évben készült alkotások. Réti egyértelműen a realista ma­gyar festészeti iskolához so­rolható. Most elsősorban táj­képekkel áll a közönség elé, de találhatunk néhány emlé­kezetesen szép portrét és őszinte emberi pillanatot meg­örökítő alkotást, amely a fa­lusi élet idilli pillanatait rög­zíti. A tárlatot tegnap késő dél­után Bajor Nagy Ernő, a Sza­bad Föld rovatvezetője nyitot­ta meg. Méltatva Réti Mátyás 23 esztendős pedagógiai pá­lyafutását, s az ezzel harmo­nikus egységet alkotó képző- művészeti munkásságát. A kiállítást szeptember 26- ig tekinthetik meg az érdek­lődők, s ezt követően útjukra indulnak az alkotások a Bu­dapest környéki üzemekbe. Korszakos lemaradásból te­vődtek össze a nagykátai járás sajátosságai. A régi vezetőknek történelmi előítéletekkel kel­lett megküzdeni, miközben a lakosság, személyes élete anya­giakban ugyan olyan látványo­san gazdagodott, mint Pest megye és az ország más terü­letein. A járás 15 községében már nem számított ritkaság­nak a kétszintes családi ház, a kelleténél cicomásabb kerí­tés, a személykocsi, és a lu­xuskripta. A közintézmények pedig alig változtak valamit, így a magánélet színtereihez képest erkölcsileg is tönkre­mentek. A szakadék egyre mé­lyült. Alig egy évtizede állt meg ez a folyamat és persze, ennyi idő alatt nem lehet pó­tolni minden lemaradást. Te­temes gondokkal kell küszköd­nie a járás vezetőinek. Taktikának csak a kis lépé­sek módszerét lehetett válasz­tani. A terület jellegének meg­felelően elsősorban a mező- gazdaság termelését fejlesztet­ték, de közel ekkora energiát kívánt a meglévő ipar kor­szerűsítése. Az egészségügyi, kereskedelmi, szociális és ok­tatási ellátás javítása után las- san-lassan jutott erő és pénz a műveltség gyarapítását szol­gáló intézményekre is. Új mű­velődési ház épült Pándon, Tá- pióbicskén és Tápiógyörgyén, klubkönyvtárt.avattak Szentlő- rinckátán, könyvtárt pedig Szentmártonkátán és Tápió- szelén. Mindezeken kívül öt közsédben felújították a léte­sítményeket. Könyvtár már minden faluban működik, de művelődési házra, nem futot­ta még három településen. Minőségi változás A gyarapodással párhuza­mosan a pártszervezetek is egyre nagyobb figyelmet for­dítottak a közművelődés ügyé­re. Ezt jelezte, hogy felülvizs­gálták a meglévő intézkedési terveket, rendszeresebbé tet­ték a végrehajtás ellenőrzését, s ha kellett, gyakorlati segítsé­get is nyújtottak egy-egy prob­léma megoldásához. A nagy­kátai járás fokozatosan kilé­pett kulturális elzárkózottságá- ból, sőt, nemegyszer példamu­tató kezdeményezések meg­valósítója lett. Az eredmények jelentős mértékben annak is köszönhetők, hogy a közmű­velődési munka pártirányítá­sában minőségi változás zajlott le. — A járás adottságainak megfelelően sikerült rangso­rolni a teendőket — tájékozta­tott Babcsán József, a járási pártbizottság első titkára. — Ezt követően mozgósítottuk mindazokat, akikkel közös fel­adatunk a lakosság kulturális szintjének emelése. Ebben a munkában részt vett kivétel nélkül valamennyi pártszerve­zetünk és" különösen jónak ér­tékelhetjük a termelőszövetke­zeti, illetve a tápiószecsöi és a tápiógyörgyei alapszerveze­tek tevékenységét. A közmű­velődési szemléletben jelentős változást hozott, hogy komplex megoldásokra törekedtünk. En­nek egyik vonatkozása, hogy A SZIGETVÁRI HŐSÖK EMLEKERE A zászlótartó szobra Szigetváron vasárnap meg­emlékeztek az 1566-os hősi várvédelem évfordulójáról. A vár sáncárkában — a hagyo­mányoknak megfelelően — mozsárágyú dörgése idézte fel a 415 évvel ezelőtti küzdelem vészterhes hangulatát. Az úgynevezett belső várban katonai tiszteletadással emlé­keztek Zrínyi Miklósra és katonáira. Ez volt a drámai esemény színhelye: innen indultak utolsó rohamra a várvédők, s vesztették életü­ket a török túlerővel vívott harcban. A város vezető tes­tületéinek és a lakosságnak a képviselői koszorút helyeztek el Zrínyi Miklós szobránál. Ez alkalommal avatták fel Zrínyi ifjú zászlótartójának, Juranics Lőrincnek a szobrát az egykori bosnyák ne­gyedben. A várból való ki­töréskor — a hagyomány sze­rint — a király zászlajával a kezében Zrínyi előtt haladt és elsők között esett el a küzde­lemben. A bátor zászlós bronz­szobrát a Pécsett élő szob­rászművész, Trischler Ferenc formálta meg. A vár előtti téren történel­mi tárgyú könyvekből kiállí­tást és vásárt rendeztek. A vár szabadtéri színpadán a KISZ Központi Művész- együttese szerepelt. A Zrínyi téren, a híres oroszlánszobor­nál, a honvédzenekar adott hangversenyt. igyekeztünk szorosabbá tenni az iskolák, a könyvtárak, és a művelődési házak együttmű­ködését, s emellett szorgalmaz­tuk a több funkciót ellátó in­tézmények létrehozását. Az utóbbira példa a tápiógyörgyei faluház, vagy Szentlőrinckátán az általános iskola, ugyanilyen céllal épül Nagykátán a 12 tantermes iskola. A nagykátai járásban javí­tották a művelődési intézmé­nyek személyi ellátottságát, az­által, hogy összevontak négy­órás munkaköröket, illetve megosztották néhány dolgozó munkaidejét. A bátor kezde­ményezés több helyen jó ered­ményt hozott, például Farmo­son. A legfrissebb kísérlet, hogy a járási pártbizottság kezdeményezésére az intézmé­nyek közös fenntartását köz- művelődési társulásokká vál­toztatják. — Ez a forma még finomí­tásokat kíván, de a lényege hasznosnak ígérkezik. A tár­sulásokkal ki akarjuk küszö- -bölni azt, hogy az üzemek a pénz átutalásával gyakran le­tudják tennivalójukat. így kénytelenek lesznek aktívan részt venni a programok ösz- szeállításában, dolgozóik moz­gósításában. De ez már tartal­mi vonatkozásokat érint. Fő feladatnak tekintjük, hogy a közművelődés erősebben érez­tesse hatását az általánosan ér­telmezett kultúrában; a mun­kahelyeken, a szabadidő kitöl­tésében, sőt, a kiegészítő tevé­kenységekben is. Csak így vál­hat ideológiai eszközzé. — Tisztában vagyunk azzal, hogy jelenlegi eredményeink­kel csak egy korábbi időszak­hoz képest lehetünk elégedet­tek —. zárta mondandóját a pártbizottság titkára. — Sőt, csak az általános kép kedve­zőbb. Hiszen rengeteg konkrét gondunk, megoldatlan problé­mánk van a községekben. Népművelői felelősség A járási pártbizottság a kö­zelmúltban vizsgálta a közmű­velődés helyzetét, egyben meg­határozta a soron következő feladatokat. Ezek között sze­repel az irányító munka szín­vonalának javítása: ......a le­hetőségek jobb kihasználását akadályozza, hogy még nem tudtuk megfelelő szintre emel­ni a községekben a koordiná­ciót és a tanácsok közművelő­dést segítő-irányító tevékeny­ségét.” — Az irányítás javítása a jó munka egyik alapfeltétele — mondta Szegedi Pál, a nagyká­tai járási hivatal közművelő­dési felügyelője. — Ezzel kap­csolatos nehézségeink több vo­natkozásban is jelentkeznek. Sajnos, előfordul, hogy az egy községben működő könyvtár és művelődési ház sem egyezteti terveit, néha még egymás ren­dezvényeiről sem vesznek tu­domást. Akadt erre példa Pán­don és Tápiógyörgyén is. Ép­pen ezért meg kell kezdeni a közművelődési intézmények közös igazgatásának kiépítését. Ugyanakkor hiányosak a kap­csolatok a fenntartó szervek­kel is; jobbára csak a hivata­los formák működnek több­kevesebb eredménnyel. Nem igazán élőek, emberközeliek a kapcsolatok. Ez még a járási hálózatra is igaz, bár már több kezdeményezés történt, hogy javítsunk a helyzeten. Felelős­ség terheli a községekben dol­gozó népművelőket is: vissza­húzódva dolgoznak, nem ke­resik az együttműködés szá­lait, inkább vállalják a hibák kockázatát. — A tartalmi munka gyen­geségeit részben az okozza, hogy a szakképzett művelődé­si házi népművelők aránya még mindig nem éri el a 40 százalékot sem. Könyvtárak­ban sokkal jobb ez az arány. Szakképzettségben csak lassú javulás várható, ezért is szük­séges, hogy jelentősen emelj ük a járási módszertani munka színvonalát. Ehhez elsősorban a járási művelődési központ munkáját kell javítanunk. Nem tagadható, hogy mutat­koznak a fejlődés jelei, de a gyakorlatban ez nagyon kevés. Szükség van a módszertani le­velekre, előadásokra, tapaszta­latcserékre, a személyes segít­ségre, de legalább ezekkel egyenlő fontosságú, hogy a mű­velődési központ a működésé­vel példát tudjon mutatni. — Melyik településeken kap­ják a legtöbb segítséget a párt- szervezetektől? — Az utóbbi években na­gyon erősen érezzük a párt- szervezetek irányító-segítségét. De a legtöbb támogatást vé­leményem szerint Tápiószent- mártonban, Nagykátán, Tápió- bicskén, Tápiógyörgyén és Tá- piószelén kaptuk. Munkatársi kapcsolat Talán egy kissé megfogha- tatlannak tűnhet, hogy mit is értünk a pártszervezetek irá­nyító és közművelődést segítő funkcióján. Mi az, amit a párt­szervek várnak az alapszerve­zetektől? — Mindenekelőtt azt, hogy segítsék művelődéspolitikánk helyi megvalósítását — vála­szolt Szabó József, a nagykátai járási pártbizottság propagan­da és művelődési munkatársa. — Ennek a módszere sokféle lehet és mindig a konkrét problémáktól függ. A jelenlegi időszakban főleg a feltételek és az igények oldaláról kell el- i látni közművelődési feladata­inkat. A feltételek alatt nem csupán az anyagiakat értem, hanem például a megfelelő po­litikai légkör kialakítását, hogy az alapszervezetek segítsék elő a tárgyilagos megítéléseket, működjenek közre a valóságos igények feltárásában. Testületi döntéseikkel és a kommunis­ták napi kapcsolataikkal ori­entáljanak, mozgósítsanak, sza­vaikkal és személyes részvéte­lük példamutatásával álljanak a közművelődés ügye mellé. Sokat tehetnek azért, hogy a falun élő értelmiségiek bekap­csolódjanak a közművelődés gyakorlatába. — Joggal várható, hogy párt- szervezeteink hívják fel a fi­gyelmet a néhány területen je­lentkező egyoldalúságra. Pél­dául járásunkban eléggé elha­nyagolt a helytörténeti mozga­lom és a népi hagyományok ápolása, jobban össze kellene fogni a községeinkben dolgo­zó amatőr- és népművészeket. Lényeges feladat, hogy az isko­lát már elvégzett ifjúságot az eddiginél jobban kapcsolják be a közművelődés áramlatá­ba. ösztönözni kell a KISZ szervezeteit, hogy vegyék ki ré­szüket a közművelődési prog­ramok összeállításából, így a fiatalok jobban a magukénak érezhetnék az intézményeket. — Nagyon fontosnak tartom, hogy a párt-alapszervezetek vezetői alakítsanak ki folya­matos munkatársi kapcsolatot az üzemekben, kulturális te­vékenységet végzőkkel, a köz­ségekben a népművelőkkel. Hiszen a közművelődést nem tekinthetjük kizárólagosan szakmai feladatnak, mert szer­ves része a politikai-ideológiai munkának. Feltételrendszer Űj létesítmények, a felada­tok helyes meghatározása, a közös fenntartást hatékonnyá tevő új forma, az irányítás színvonalának javítása, a nép­művelők szakképzettségi szint­jének emelése, a megfelelő po­litikai légkör kialakítása, a pártszervezetek irányító-segí­tő munkája ... mind-mind szerves része a jó közművelő­dési tevékenység feltétel- rendszerének. A nagykátai já­rási pártbizottság — éppen a társadalmi felelősséget érezve — a művelődés lehetőségeit elemezte, s erről állapíthatott meg jelentős javulást. A népművelők többségének mintha nem sikerült volna szakmai munkájukban lépést tartani a lehetőségek javulá­sával. Elégedettségre csak a könyvtárak működése adhat okot a nagykátai járásban. A művelődési házak tevékenysé­gének tartalmi része csak fol­tokban mutat még törekvést a sokakat vonzó, korszerű köz- művelődésre. Kriszt György l i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom