Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. SZEPTEMBER 13.. VASÁRNAP SZÍNHÁZI LEVÉL Mozgolódások f A görög mondabeli I Szíszüphoszt, Kré- Ita ravasz és gaz- Idag királyát az is- Itenekkel és a szo- Ikásokkal szembeni vétségei miatt az alvilág bírái leleményes módon büntették meg: egy meredek hegyre kellett felgörgetnie egy súlyos sziklát, de amikor a kő már- már felért a csúcsra, mindig visszagurult, s Sziszüphosz kezdhette elölről a görgetést. E monda az alapja a reménytelen, megoldhatatlah, végbe- vihetetlen, befej ezhetetlen feladatokra használt mondásnak: sziszüphoszi munka. A művészetek, a művészek bizonyos értelemben maguk is sziszüphoszi munkát végeznek. Művészi feladataikat, mint egy súlyos követ a meredek lejtőn, újra meg újra fel akarják juttatni a csúcsra. Olykor már-már sikerül, — s a kő, a feladat mégsem állapodik meg, a tökélyt mégsem sikerült elérni. De vajon jó lenne-e, ha mindig minden művészi törekvés tökéletes biztonságban gördülne fel a csúcsig, s aztán ott szépen elpihenne? Vajon nem a művészek és a művészet örök-ősi lényegéhez tartozik-e ez a sziszüphoszi munka, Kezdődik az új színházi évad (e hét végén már több fővárosi színházban felgördült a függöny), s kezdődik ezzel egyfajta sziszüphoszi munka a színházakban is. A terveket nézegetve, az előjelek e pillanatban nagyon biztatóak. A budapesti színházak mindjárt az évad elején számos kecsegtető ajánlatot sorakoztattak fel. A Nemzeti Színházban például — a színház fennállása óta először — Bertolt Brecht — Kurt Weill alapművét, a Háromgarasos operát (ez az eredeti címe, nem a nálunk meghonosod'ótV koldusopera!) játsszák első bemutatóul. Sok évvel ezelőtt éppen a Nemzetiben kerültek sorra az első — s a legsikeresebb — kísérletek Brecht drámáinak magyar színpadon való meghonosítására Most pedig: nemcsak hogy visszatér Brecht, hanem vendégként az a Jurij Ljubimov rendezi az előadást, aki annak idején a maga színházában, a moszk- ‘vai Tagankában valóságos színházi forradalom elindítója volt Brecht-rendezéseivel. S ha ez sem lenne elég izgalmas előjel, akkor megemlíthetjük, hogy az előadásban újra visszatér — több évi szünet után, s egyelőre csak vendégként — a Nemzeti színpadára Törőcsik Mari, s végre eljut erre a színpadra az, akinek rég ott lptt volna a helye: Garas Dezső. (A színházhoz frissen szerződött fiatal és nagyon tehetséges Udvaros Dorottyát vagy Űjlaky Dénesi, a Háromgarasos opera igen fontos szerepeinek — Polly és Bicska Maxi — alakítóit sem hagyhatjuk említetlenül.) A bemutató nagy színházi eseménynek ígérkezik. Nem kevésbé figyelemre méltó a Háromgarasos operával egyazon estén (szeptember 25-én) a Madách Színházban sorra kerülő bemutató. Illyés Gyula az elmúlt szezonban Pécsett már eljátszott Sorsválasztók című drámája nem is nagyon titkoltan egy Lati- novits Zoltán típusú művészegyéniség önemésztő sorstragédiája (Latinovits szeptember 9-én lett volna ötvenéves), de némiképp minden jelentős alkotóművész sorsában-útjában fellelhetők lehetnek hasonló súlyos konfliktusok. A Madách előadását Adám Ottó rendezi; a főbb szerepekben SztanUay Istvánt, Tolnay Klárit, Mensáros Lászlót láthatjuk majd. J ó kezdetet jelentenek a később sorra kerülő bemutatók is. A Vígben egy „fekete komédiát”, a belga—francia Fernand Crommelynck (1888 — 1970) Ha így, akkor úgy című darabját, ezt az expresz- szionista groteszk bohózatot játsszák. A novemberi bemutató főszereplője Ruttkay Éva; mellett Bánsági Ildikó, Szegedi Erika, Bárdy György, Bács Ferenc, Balázs Péter a fontosabb szereplők. Rendező (vendégként) Ruszt József, aki az új évadban a szegedi színház művészeti vezetője, de a fővárosban is rendez majd. A Pesti Színházban új Csutka István-darab bemutatója lesz ugyancsak novemberben: a Reciprok komédia korábban már rádiójáték formájában ismert volt, Csurka most színpadra dolgozta át. Olasz szerzőpáros, a sok évvel ezelőtt a Madách SzínhéZ-- ban Pécsi Sándor és Kiss Manyi vezérletével fergeteges sikert aratót komédia, a Kaviár és lencse szerzői, Scar- nicci—Tarabusi új darabját játssza októberben a József Attila Színház. Az A papák a szekrényben születnek című vígjátékot a kitűnő filmrendező, Gábor Pál állítja színpadra (gyarapítva ezzel a színpadi rendezőként is tevékenykedő filmrendezők sorát, akik között vidéken rendez majd Sándor Pál és Bódy Gábor — utóbbi Győrben Cserhalmi György címszereplésével a Hamletet). A Thália — szokás szerint — beviszi a kőszínházba a nyári körszínházi produkciót, Lope de Vega A magyarországi fenevad című játékát, s megnyitja a színház melletti épületben, az egykori Arizona mulató helyiségében új kamaraszínházát is. A Várszínház készül Gerhard Hauptmann Naplemente előtt című drámájának bemutatására, a főszerepben a sokak meglepetésére a Nemzetiből nyugdíjba vonult Bessenyei Ferenc mint vendéggel. Vendégművészek — Gobbi Hilda és Kálmán György — lépnek fel a Józsefvárosi Színházban is Coburn kétszemélyes komédiájában, a Kopogós römiben. Mozgolódások tehát vannak; a kő görgetése megkezdődik ismét. A remény újra éled; a meglehetősen eseménytelen 1980—81-es évadot hátha változatosabb, színvonalasabb bemutatókkal teli új évad követi. A műsortervek ilyet ígérnek — de hát (sajnos) láttunk már olyat, hogy a szép ígéretekből édeskevés vált valóra. Ha valaki nem sajnálja a fáradságot, s az előzetes nyilatkozatokat, terveket egy- egy évad végén szembesíti a valósággal, azzal, ami végül is megvalósult, bizony szomorú képet kap. Szeptemberben, színháznyitáskor többnyire még minden szép, jó. Sziszüphosz még jó erőben van, a hegy még nem tűnik olyan meredeknek, a szikla sem olyan nagynak. Aztán májusra, júniusra Sziszüphosz elfárad, a hegyoldal egyre inkább megközelíti a függőlegest, s a szikla is kisebb heggyé nő. D e ne huhogjunk előre. Ma még bizakodjunk erősen, hogy Sziszüphosz — valamennyi Sziszüphosz — fel fogja görgetni valamennyi sziklát a csúcsra. Minden bemutatón, mindegyik színházban. Mert enélkül a hit nélkül jobb el sem kezdeni Sziszüphosz munkáját... Takács István esztétikus, kellemes környezetbe került. Nekünk, pedagógusoknak is jobb, kaptunk új szertárt és tanári szobát. — Most azt várjuk, hogy legyen tornasátrunk. Amíg jó az idő, addig nincs baj, a szabadban tartjuk a tornaórákat. Van egy bitumenes pályánk, alkalmas a testedzésre. Bár tornatermünk is van a régi épületben, de pici, kevesen férnek be. Aztán azt is várjuk, hogy felépüljenek az újabb tantermek, bár tudjuk, az egy kicsit odébb van. Csak tisztelettel Várják? Ez természetes. S meg is érdemlik, hogy mihamarabb új iskolával gyarapodjon a község. Hiszen tiszteletet érdemel valamennyi pedagógus, akit a legnehezebb körülmények sem riasztanak el a pályáról. A budakesziek aztán meg különösen nem voltak elkényeztetve, Vrábel Miklósné például, aki huszonöt éve oktatja a fiatalokat, már fel sem tudná sorolni, hány, s milyen szükségtanteremben tartotta óráit. A többiek is, mind a nyolcvannyolcan, akik vándo roltak, s vándorolnak óráról órára, egyik épületből a másikba. Reméljük, a tények ezt sejtetik, egyre könnyebb lesz a helyzetük. Koffán Éva SZIGETHALMON Benépesültek a tantermek Nem volt ünnepség, nem hangzottak el beszédek, a hangulat mégis felemelő és megható volt: szombaton reggel Szigethalmon a pedagógusok és a gyerekek birtokba vették a Szabadkai utcai új, nyolctantermes általános iskola oktatási szárnyát. Több mint 1300 gyerek részére szűnt meg ezzel a szükségállapot. Eddig ugyanis különböző helyeken szétszórva — egyebek közt a községi pártház tanteremmé alakított két szobájában is —, oktattak. A kétemeletes szép épületben most új élet kezdődik —, megteremtődött a tanulás és az oktatás minden kedvező feltétele. A tantermeken kívül a különböző kísérletek elvégzésére alkalmas nagy előadótermek és a technikai tárgyak gyakorlati oktatását szolgáló műhelyterem is az oktatás ügyét szolgálja. Sajnos, nem sikerült még most sem birtokba venni az épület második szárnyát, ahol egyebek közt a tornaterem és a napközis foglalkoztató talál otthonra. A késedelemmel építő Duna Tsz dolgozói azonban ismét fogadkoznak: az év végéig az itt tolyó munkákkal is végeznek, s a téli vakáció után már ezeket a helyiségeket is az oktatás, nevelés szolgálatába állíthatják. K. Z. Sikeres játszma Budakeszin, a nagy méta szeptember elseje óta kecsegtetőbb feltételek között zajlik: i község nyolc új tanteremmel lett gazdagabb. A tanévnyitóval egybekötve adták át azt a Forfa-iskolát, melyet négy hónap alatt hozott tető alá a solymári költségvetési üzem. A szakértők és a laikusok egybehangzó véleménye szerint a Fehér József irányította üzem — az építésvezető Bihari József volt — munkásai jól dolgoztak. Az összefogásra csupán egy példa: a központi fűtés terveit Hernádi János társadalmi munkában készítette el, s Huber Lőrinc helyi kisiparos rövid idő alatt kivitelezte. Egy szó mint száz: szép, tágas, kényelmes termeket vehettek birtokba a gyerekek. Az avatás, érthetően, valamennyi érintettet örömmel töltött el. Ám, az ünnepség fénye nem feledtette azt a tényt, hogy — az előbbi sakk-hasonlatnál maradva — a mezőnyt még tovább kell bővíteni, a táblát olyan teljessé kell tenni, hogy a sakkozáf, a sikeres játszma feltételei adottak legyenek. Erről hallgassuk meg a legilletékesebbek véleményét: Ki a pincéből Skornyák Istvánná, a nagyközségi pártbizottság titkára mondja: — Nagy előrehaladás ez a község életében. Ugyanis két éven belül tizenhat tanteremmel gyarapodtunk. Az első nyolcat tavaly januárban adtuk át, az is Forfa-épület. Csak jót mondhatok erről, bevált. A mostani avatás pedig lehetővé tette, hogy felszámoljuk a szükségtantermeket. Például azt a pincehelyiséget, amelyben tavaly még tanultak a gyerekek. Ebből egyébként étkezőt alakítunk ki, hiszen a napköziseinkre is gondolnunk kell. Hatszáz helyett ezerkétszáz adag ebéd kerül majd ki a konyhából naponta, gondolom, a számok önmagukért beszélnek. — Most jutottunk el odáig, hogy valamennyi jelentkező kérésének eleget tudtunk tenni, mindenkit felvehettünk a napközibe, aki kérte. A számoknál maradva: harminckilenc tantermünk van, s majd’ ezerötszáz általános iskolásunk. Nem kell ahhoz fejszámolónak lenni, hogy kiderüljön, ebben az ötéves tervidőszakban még egy tizenhat tantermes általános iskolára lenne szüksége Budakeszinek. Meg is lesz, csak azt nem merjük még kijelenteni, hogy pontosan mikor. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy jövőre elkészül Tágas tantermekben tanulnak a gyerekek a tornasátor. Ez egy ugyan- olyan átjáró folyosóval kapcsolódik majd a most átadott iskolához, mint ahogyan az kapcsolódik a tavaly avatotthoz. A tornasátor kellékei: az öltözők, zuhanyozók, azaz a vizesblokk készen áll. Felépült az orvosi rendelő is. Ha tehát az érem mindkét oldalát alaposan szemügyre vesszük, azt kell mondani, nagy előrelépés ez az új iskola, de nem szabad elfelejteni, hogy újabbra is szükségünk van! S mi a véleménye Mandola Annának, az iskola igazgatójának? Ügyelet hattól — Sikerült elérnünk, hogy a felsősöknek csak délelőtt kell iskolába járniuk, náluk nincs váltott műszak. Az alsósok — nyolc első osztály indult — még váltják egymást, tehát vagy délelőtt vagy délután ülnek be a padokba. Természetesen az igazi az egymű- szakos oktatás lenne, ám ez az úgynevezett félváltós, ami most van nálunk, még mindig jobb, mint a kétműszakos. Rövidesen bevezetjük a reggel hat órától tartó napközis ügyeletet. Azok a szülők, akik már hajnalban elindulnak, hogy beérjenek munkahelyükre, hat órától ránk bízhatják fiaikat és leányaikat. A legnagyobb eredményt azonban mégiscsak az, hogy ötszáz diák Az új Iskola egyik bejárata Örakezdés Veress Jen8 felvételei TV-FIGYELO A Nemzeti Színházban próbálják Bertolt Brecht Háromgarasos operá- » Mt. M képen: Törőcsik Mari és Garas Dezső Nyelvtanulás. Nyilván a mind nagyobb nyári vendégjárás az oka annak, hogy az idegen nyelvek tudásáról, illetve nem tudásáról egyre több szó esik a mi Európa közepi, tehát a nemzetközi átmenőforgalom keresztútján fekvő kis országunkban. Sorban rendeződnek e témát megvitató tanácskozások, egymást követik a boncolgató újságcikkek, s így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy a televízió is fel-felemlegeti: ugyan miért nem több honfitársunk szájából tud nekieredni a magyar mellett az angol, vagy, mondjuk, a német szó. Legutóbb a Fiatalok órája mind a hatvan percét e szemrevételezésnek szentelte, mégpedig igen dicséretes alapossággal, sok jó ötlettel, Feledy Péter szerkesztő-riporter lendületes irányításának hála, végig érdekesen. A bajok gyökere — hallhatS e tagadószóval folytatva: a természetes eredetű nyelvek többé-kevésbé általános elutasítása mellett idehaza a mesterségesen összeszerkesztett eszperantóra is egy nagy nem mondatik. Amint azt Sugár András, a magyar telekommunikáció újabban méltatlanul keveset foglalkoztatott poli- glottja (soknyelvűje), mint megcáfolhatatlan szakember elpanaszolta, Sorozatok. Az elmúlt napokban két újabb filmsorozat tűnt fel a képernyőn. Az egyik Az isztambuli vonat, a másik A vizsgálóbíró asszony. Az előbbi némiképp magyar termék, hisz’ Graham Greene regényéből Kardos G. György fogalmazott forgatókönyvet, és több itteni színész is játszik benne, ezért tehát figyelemmel követése illendő; azt a bizonyos bírónőt pedig Simone Signorét alakítja. Ha másért nem, hát az ő súlyos és erőteljes jelenlétéért oda kell telepednünk a készülékek elé. Megéri. Akácz László A BUDAKESZI ISKOLÁBAN Mind kevesebb foghíj a táblán Tudjuk, a fővárost ölelő településeken szinte mindenütt főfájást okoz a vezetőknek és a tanítóknak, tanároknak, hogy kevés az általános iskolai tanterem. Rendszerint már kora nyáron megkezdődik a sakkozás a helyiségekkel. S heteken, hónapokon át folyik az agytorna, hogyan osszák fel a meglévő termeket úgy, hogy gyerekek és pedagógusok egyaránt, a lehető legjobban járjanak. A baj az, hogy sakkozni csak úgy lehet, ha a tábla teljes, azaz mind a hatvannégy kocka fel van arra festve, s a játékban mindössze harminckét bábu vesz részt. Ezért, amíg a közoktatás felelőseinek foghíjas a táblája, addig a legravaszabb kombinációkkal sem arathatnak teljes sikert. tűk — mind az otthoni, mind az iskolai neveltetésben felfedezhető, hiszen sem amaz, sem emez nem ébreszt olyan igényeket, amelyek a növendéket nyelvtanulásra sarkallná. Maradna tehát az a kötelesség, hogy érettebb kamasz korában, vagy még később, a különféle tanfolyamokon gyarapítsa nyelvtani ismereteit, szókincsét a magyar, de hát ilyen utólagos erőfeszítésre sajnálatosan kevesen vállalkoznak. Lám, még a világjáró Locomotív GT együttes tagjai — akik a szóban forgó műsor zenei aláfestői voítak — sem tudnak sokkal többet angolul. mint amennyi dalaik szövegének előadásához kell, pedig aztán nekik igazán illendő is, hasznos is lenne, ha prózailag szintén meg tudnának nyilatkozni a szigetországiak nyelvén, meg netán még egyébül. De ha nem, hát nem... •