Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

Vérségi klubkönyvtár Sokoldalú fejlesztés Bővült a szótárak, lexikonok köre A vérségi művelődési ház klubkönyvtarában az elmúlt esztendőben tizenötezer fo­rintot fordítottak új könyvek beszerzésére, az idén pedig tizennyolcezer forint áll ren­delkezésre az állomány gya­rapítására. A kötetek száma megközelítette a hatezret, vagyis átlagosan négy könyv jut egy-egy lakosra. Értékük 165 ezer forint. Válogatásra tehát bőven van lehetőség, a legkülönbözőbb érdeklődésű olvasók sem hagyják el a könyvtárat üres kézzel. Fehér Mihályné könyv­táros igyekszik az állományt sokoldalúan fejleszteni, a természet- és társadalomtu­dományi művek körének gaz­dagítására éppúgy ügyel, mint a klasszikus irodalom gyöngy­szemeinek gyűjtésére, vagy a könnyebb fajsúlyú, szórakoz­tató könyvek beszerzésére. A látogatók szívesen időz­nek itt, százkilencvenen jár­nak rendszeresen kölcsönöz­ni — s két-három havonként mindig a legújabb kiadvá­nyok közül választhatnak ol­vasnivalót. A klubkönyvtár és az iskola korábbi együttműködésének egyik sarkalatos pontját a kö­telező és az ajánlott iroda­lom megfelelő számú előte­remtése képezte, s időnként a helyiség átengedése egy-egy óra megtartására. Az elmúlt évben növekedett az iskolá­sok igénye, nőtt a könyvtári órák száma, bővült az órá­kon szükséges lexikonok, szó­tárak köre, amelyek megvá­sárlását ugyancsak szívén vi­selte a könyvtár vezetője. B. M. Számoszlopok helyett Emlékezik az alapító Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek . az idén kongresszust tartanak, ezért van az, hogy szövetke­zeteink számadásra készülőd­nek, s megpróbálják felmérni azt az utat, amelyet az elmúlt évtizedekben megtettek. A tú­rái Galgavidéke Áfész igazga­tósága szervezetten gyűjti és őrzi az alapítók vallomásait, visszaemlékezéseit, mert a hőskor résztvevőinek szemé­lyes élményei sokszor szám­oszlopok seregét és az írott betűk tengerét pótolják. Hatvanöt taggal A gyűjtőmunka során ju­tottam el Lanczinger Ferenc­hez, a bagi földművesszövet­kezet alapítójához, aki bár nyugdíjas, de ma is közéleti ember: a nagyközségi pártve­zetőség tagja, a járási-városi népi ellenőrzési bizottság el­nökhelyettese, a nyugdíjas­klub elnöke. — Ezt a közéleti elkötele­zettséget a szövetkezeti moz­galomban tanultam — mond­ja és kérésemre sorolja életé­nek azokat az eseményeit, amelyek őt a szövetkezeti mozgalomhoz láncolták. — 1946. febrár 20-án hatvanöt taggal alakult meg a bagi földművesszövetkezet. Az ak­kori hat tagot számláló igaz­gatóságból már csak ketten élünk, Filó Jánosné és én. Csend lesz az eltávozottak névsorának felsorolása után, majd Lanczinger Ferenc foly­tatja a szövetkezet alapításá­nak körülményeit. — A részjegy értékét 50 ki­logramm búzában állapítottuk meg, s ez érthető, hisz őrült marsot járt a pengő. Ami hét­főn még egy doboz gyufát ért, azért az összegért kedden egy szálat sem adtak. — 1946. augusztus 1-én ke­zünkbe vehettük az első csil- loggó, villogó fém forintoso­kat, s a ropogós, kemény pa­pírpénzeket. Legyen a rész­jegy ötven forint, határoztuk el, de fellázadt a taggyűlés. Mi az, hogy ötven forint? — kérdezték. Hát az asszonyok mennyit fizessenek? Hiába mondtuk, mindegy az, férfi vagy nő, aki tagja a szövet­kezetnek, az ötvenforintos részjegyet vásárol, leszavaz­tak bennünket. Új cégtábla A nők 20 forintos részjegyet vásároltak. Ennyit érnek, mondták a hozzászólók. Ugye, hogy évszázadok szokásjoga milyen helyzetet s értékrend- szert teremthet? — 1948-ban megszűnt a Hangya szövetkezet. A boltját és kocsmáját mi vettük át. Kiraktuk az új cégtáblát: Földművesszövetkezeti vegyes­bolt és italbolt. Hogy mit je­lentett ez az üzleti tevékeny­ség, erről megint számtalan esetet mondhatnék. — A részjegyekből Szarka Dömötör pénztáros összegyűj­tött egy kis tőkét, amit át­adott nekem, az ügyvezetőnek, hogy induljunk el beszerző út­ra. Magamra akasztottam egy hátizsákot, kézbe vettem a bő­röndöket és felmentem a Ceg­lédi úti tárházba, mert a szö­vetkezetek csak itt vásárol­hattak. Afféle kirakodóvásár volt ez. Amit láttam, azt meg­vehettem egészen addig, amíg a pénzem futotta. Mire való a petró? — Csak akkor kaptam vi­szont fejre való kendőt — a láncolást már ismerte a keres­kedelem —, ha melltartót is hoztam. Az előbbit sok száz lány és asszony várta, az utóbbi viselése ekkor még bű­nös cselekedetnek minősült. Cseréltünk hát ott a helyszí­nen olyannal, akinek a váro­sában már ismerték ennek a rejtett ruhadarabnak az elő­nyeit. Később érkeztek túra­járatok, amelyek hozták az árut. — Ekkor már a szövetkezet pénzét a postán váltott betét­könyvben tartottuk. Ha egy- egy árukísérőt sikerült a lá­báról levenni, akkor több árut lerakott, mint a pénzünk volt, ha nem tudtunk fizetni, visszapakolta a holmit. Körbe­szaladtuk a környék jobb mó­dú embereit, és kölcsönt kér­tünk. Amikor az áru elfogyott, a kölcsönt visszafizettük. — Ezernyi dolga volt az ügyvezetőnek: árubeszerzés, gazdálkodás, könyvelés, ára­zás és közben még jegyrend­szer is volt. Tavaly az úttö­rőknek meséltem a jegyrend­szerről. Azt még tudták, mi­re kell a cukor, a liszt, de azt nem értették, hogy mi szük­ség volt a petróleumra. Meg­hívtam a lakásomra a pajtá­sokat, s mutattam nekik egy petróleumlámpát. Az volt a baj, hogy ez a lámpa csak dekoráció, amelyben már vil­lanyégő foglalta el a bél he­lyét. Fercsik Mihály mm A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 211. SZÄM 1981. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT Minden munka egy időben Agrokémikus szakemberi alkalmaznak Minden őszi munkát szin­te egy időbein kellene végez­ni, ezzel fogadott Varga Tibor, a kerepestarcsai Szilasmenti Tsz központi agrooómusa, amikor a szántás-vetés, a ta­lajelőkészítés és a betakarítás helyzete felöl kérdeztem. A korai ősz és a nyári nagy me­leg között nem sok idő telt el, így'a burgonya, a silóku­korica és más növények éré­se, fejlődése is meggyorsult. Mindez azt jelenti, hogy mos­tantól mintegy másfél, két­hónapos szakadatlan munka adódik a gépkezelőknek épp­úgy, mint azoknak, akik két­kezi munkákban teszik dolgu­kat. A paradicsom és a papri­ka szedéséből még mint­egy hatvan hektár hátra van, a munka vége felé tartanak. Aztán következik a 60 hektár burgonya, a 211 hektár napra­forgó és a 145 hektár kukori­ca betakarítása. Javában tart a silókukorica vágása, amellyel a hét végéig száz hektáron végeztek. Négy nagy teljesítményű silókom- bájnnal dolgoznak két brigád­ban, Gödöllőn és Csömörön. Nyolc szállító jármű szolgál­ja ki a brigádokat. Nem nagy a siló tömege, hektáronként 170—180 mázsát ad, ami an­nak tulajdonítható, hogy a ta­karmánynövényt a gyengébb minőségű talajokon termel­ték. Az ősziek talajelőkészíté­se zökkenőmentes volt, hiszen megfelelő a talajok nedvességtartalma, ami nem­csak könnyebbé, olcsóbbá te­szi az egyes műveleteket, ha­nem a munkálatokat jó mi­nőségben is végezhetik. Ezen az őszön 1400 hektárt vetnek be búzával, rozzsal és a gyógy­növények magjával. A Vetőszántást a múlt hét végéig 650 hektáron fejezték be. Búzát, szeptember 15-től, a tavalyihoz hasonló nagysá­gú területen, 950 hektáron vetnek. A gyógynövények kö­zül, 250 hektáron már elve­tették a kamillát, de hátravan még mintegy 90 hektáron az angelika, a lestyán, a leven­dula, illetve az orvosi zsálya magjának talajba juttatása. A Szilasmenti Tsz-ben jól haladnak az alapozó mű­trágyák kiszórásával. Hektáronként 280—300 kilo­gramm vegyes hatóanyagú műtrágyát adnak az ősziek talajának. Ahogy Varga Ti­bor elmondotta: ez az első év, amikor egészen precízen kiszámították, hogy melyik táblára mennyi 1 műtrágyát adagoljanak a búza és más növények alá, tekintve, hogy mostantól alkalmaznak agro­kémikus szakembert, aki a talajok tényleges tápanyag­tartalmának és a növények igényének ismeretében hatá­rozta meg táblánként a kiszó­randó mennyiséget. Az őszi mélyszántásokra is felkészültek a gazdaságban: nem kevesebb mint 2 ezer 50 hektár vár felszántásra, ame­lyet nagyrészt október köze­pétől terveztek be, persze amint más munkákból előbb felszabadulnak gépeik, az őszi mélyszántáshoz látnak velük. Nyárutói levél Károk a gazdaságokban Ha nincs különbiztosítás Az elmúlt napokban szapo­rodtak a kárbejelentések az Ál­lami Biztosító gödöllői járási­városi fiókjánál. Amint azt Hatályúk Dezső fiókvezető el­mondotta: több termelőszövet­kezetünk területén kárt oko­zott az augusztus utolsó nap­ján hullott csapadék. Ritka, hogy ilyen későn, nyárutón jégeső fordul elő. A károk fel­mérése még tart. A nagy gazdaságokon kívül a háztáji üzemekből is jelen­tettek jégkárt. Több mint hú­szán fordultak segítségért, el­sősorban Ikladról és Galgamá- csáról. De, mint kiderült, mindössze négy-öt ügyfélnek volt olyan különbiztosítása, amelynek alapján térítést vár­hat. A többieken a legjobb in­dulattal sem tudnak segíteni. Sokan ugyanis abban a tévhit­ben vannak, hogy épületbizto­sításuk a házikertekre, a sző­lő- és a gyümölcsültetvények­re is érvényes. — Nem így van — mondja Hatalyák Dezső —, s ezt kü­lönféle fórumokon, tanácstagi beszámolókon, falugyűléseken már sokszor elmondottuk tá­jékoztatásképpen. Ügy fogal­maznak legtöbben, hogy ne­kik általános biztosításuk van. Ilyen pedig nem létezik. — Régen, a tsz-ek szervezé­se idején, amikor a kisgazdasá­gokban búzát, kukoricát vagy árpát termeltek, egy kataszteri holdig lehetett kötni ezekre a növényekre biztosítást, az azon. ban megszűnt. Van persze ma kiegészítő jégbiztosítás, amely a lakóház biztosítása mellett, vagy anélkül önállóan is, köt­hető szőlőre és gyümölcsösre. Ennek díja csökkent is az el­múlt években: 12 százalék he­lyett 9 lett. Ha valaki ültetvé­nyét (szőlőt, gyümölcsöst) pél­dául 50 ezer forintos összegre biztosítja, akkor az évi díj, ezen összeg kilenc százaléka, vagyis 4 ezer 500 forint. F. I. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon szeptember 13-án, vasárnap: dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon vasárnap: dr. Márton János, Galgamácsa, tsz-tanya. Á hét vége sportja Szombat. Kézilabda: Gödöl­lői SC—IM Vasas, 16 órakor, előtte, 15 órakor, Gödöllői SC ifi—IM Vasas ifi, a GSC sportpályáján. Vasárnap. Labdarúgás: Gö­döllői SC—Dabas, 15.30, előt­te Gödöllői SC ifi—Dabas ifi, 13.30-kor, az egyetemi sport­telepen. Köliségvetés, fejlesztési alap Zömében áthúzódó beruházások Elkészült újabb hatvan lakás Biztató eredménnyel, különö. sebb zökkenők nélkül zárta a hatodik ötéves terv első hat hónapját a város — ez a leg­fontosabb összefoglaló megál­lapítása 1981 első felének gaz­dálkodásáról a tanács végre­hajtó bizottságának. A költ­ségvetési terv végrehajtásához a bevételek megteremtették a feltételeket. Emellett mind a költségvetésben, mind a fej­lesztési alapban jelentkeztek bizonyos feszültségek, egy-két létesítménynél kivitelezési gon­dok formájában. Magyarán: nem haladtak úgy a munká­val, ahogyan azt eltervezték. Például a tanácsháza építkezé­sén és a Szabadság téri park kialakításánál. Parkfenntartás Kommunális feladatokra a rendelkezésre álló összeg 41 százalékát használták fel. Az előirányzatból a legnagyobb összeget utak, hidak felújítá­sára. karbantartására fizették ki. Ä tavaly félbemaradt mun­kák közül befejezték a Tán­csics Mihály és a Honvéd utat, a' társadalmi munkásokkal karöltve folytatták az útstabi- lizálásokat. Május végén, június elején megkezdték a felújítást a Sza­badság, az Illés István, a Bla- ha Lujza úton és a Szőlő ut­cában. Tervszerűen teljesítik a parkfenntartási és köztiszta­sági feladatokat. Belvízelvezetésre 3 millió 800 ezer forintot költöttek. Eb­ből 1,3 millió jutott Rákos-pa­tak mentén magántulajdonban lévő területek kisajátítására, ami a mederrendezés miatt vált szükségessé. Keretének' több mint ötven százalékát használtá fel az egészségügyi ágazat. A gödöllői szociális otthonban szakosítot­ták a gondozottak elhelyezé­sét. A mozgássérültek számá­ra külön helyiséget alakítottak ki. Az Egyesített Egészségügyi Intézmény jelentősen bővítet­te berendezéseinek körét, egye­bek között termosztátot, hő- légsterilizátort és szűrőaudio­métert vásároltak. Vízminőség Zavartalanul működtek a kulturális ágazatba tartozó in­tézmények. A második félév elején nemcsak az iskolákban, de az óvodák jelentős részében is befejezték az ilyenkor szo­kásos karbantartási, javítási munkákat, a meszelést, festést. A szakmunkásképző intézet­ben most is a tanulók bevoná­sával végezték el a feladato­kat. Befejezték a helytörténeti gyűjtemény épületének és az aszódi rendelőintézet röntgen- termének felújítását. Mint ismeretes, a fejlesztési alap pénzeszközeit az új léte­sítmények fedezésére használ­ják fel. Ebben az esztendőben zömében már korábban meg­kezdett beruházásokat folytat­nak, illetve fejeznek be. Elké­szült a művelődési házhoz ve­zető aluljáró és a Szabadság téren a házgyári elemekből épülő utolsó hatvan lakás, víz­minőségi problémák miatt azonban ezek még nem köl- tözhetők be. Ebben a hónapban Tetemes összegeket emészte­nek fel az újabb lakóterületek­hez nélkülözhetetlen kisajátí­tások. Júliusban, augusztusban megkezdték a tulajdonosokkal a tárgyalásokat, s várhatóan a harmadik negyedévben kerül sor a kifizetésekre. Lassan készül az Állami Biztosító helyi fiókja, a ruhá­zati szaküzlet, a totózó, illet­ve a Szabadság téri lakótele­pen az energiahálózat A tér- világítás már tavaly óta hú­zódik, a kivitelezői munka szervezetlensége miatt. A leg­újabb egyeztetés szerint e hó­napban befejezik a hálózatépí­tést. Sok minden akadályozta a tanácsház építésének megkez­dését, elsősorban a generálki­vitelező személyében történt változás. A jövőben mindent elkövetnek a munka ütemének gyorsításáért. K. P, Szombati jegyzet Önállóság Arról a nem a legjobban sikerült gödöllői értelmisé­gi ankétről azóta is gyak­ran beszélnek, de még egy­szer sem hallottam véle­ményt nyilvánítani néhány megjegyzésről, ami pedig máskor is fel-felbukkan, s bizonyos tudati zavarokra utal. Többen többfélekép­pen kifejezve, a lényeget tekintve azonos hullám­hosszon mondták ki bi­zonytalanságukat, amikor azt a követelményt ter­jesztették valakik elé, hogy állítsák össze az olvasan­dó könyvek listáját, a megnézendő képek kataló­gusát, a hallgatni érdemes zenei darabok tárát, írják le a követendő magatar­tást, álláspontot az idősze­rű kérdésekben. Néhány éve egy azóta Kanadába távozott fiatal tanítónő kapott őszinteségi rohamot, s eltorzult han­gon szidta azokat, akik nem készítik el az olvasás­ra méltó irodalom lajstro­mát. Együttéreztem akkor a tanítónővel s osztozom mindazok zavarában, akik hasonló gondjaikat az an- kéton elmondták. Napon­ta fog el a kétségbeesés, midőn mind tekintélye­sebb méretű könyvespol­caim előtt téblábolok, * különösen akkor, ha beté­vedek a könyv üzleteibe. Félelmetes mennyiségű mű­vet halmozott fel az em­beriség, s a kiadók nap­ról napra újabb tömeget zúdítanak a nyakunkba. Zavarba ejtő, ha tár­saságban olyan könyvről, festményről, zenéről esik szó, amit nem olvastunk, láttunk, hallottunk. Első­sorban nem arra gondo­lok, hogy ilyenkor műve­letlenebbnek érezzük ma­gunkat. A hiányérzetre cél­zok, nyersebben kimondva, az irigységre, ami elfog, mert mi nem részesültünk abban az örömben, ami­ben annak a szóban forgó műnek az élvezője igen. Mi meg közben esetleg ar­ra nem érdemes könyvre, zenére, képzőművészeti tárgyra pazaroltuk időn­ket. De van-e, elképzelhető-e a müveknek az a tára. mely egyszer s minden­korra levenné vállunkról a választás, a mindennapi dilemma kényszerét. Vol­taképpen van. összefoglal­va: a klasszikusok. Ezek kiállták az idők próbáját, előttünk ezer és ezer em­bernek szereztek örömet, nagy a valószínűsége, hogy mi is kedvünket leljük bennük. Nagy a valószínűsége, de a csalódás itt sincs kizár­va. Emberek vagyunk, azo­nos anyagból gyúrva, még­is ahányan annyifélék. S hiába, hogy klasszikus, megesik, hogy nekünk ép­pen nem ő kell, lelkünk húrjai alig-alig pendülnek meg eszméitől, szépségeitől. Még nagyobb a csalódá­sok lehetősége a frissen keletkezett müveknél, ame­lyeket még nem rostált meg az idő, előttünk mindössze néhányan talál­kozhattak velük. Nézhetjük bárhonnan, hasonló eredményre ju­tunk. Választanunk kell, önállóságra ítéltettünk. Mankónk sokféle lehet, de biztosítani a csalódások el­len nem tudjuk magunkat Nem marad más hátra, mint a kockázat vállalása, hiszen keserűbe harapha­tunk így is, úgy is. Ne feledjük: a világ minden jelensége a visszá­járól nézve igazán szép. A tükörsima tenger a feltor­lódó, habzó, tajtékzó hul­lámok tudatában, az eget súroló hegyormok a szelíd völgyekből. És végül: a megszenvedett gyönyör mindig több, mint ami sült galamb módjára hul­lik az ölünkbe. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom