Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

prsr étír.yrt 1981. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT HUNGAROTON HANGLEMEZHETEK A derű órái Az ősz palettája újabb szín­foltokat Kever a házfalakra és a hirdetőoszlopokra: az arany­ló plakátok a Hungaroton hanglemezhetek kiadványait népszerűsítik. A sötétbarna bontó Barton Tancszvitjét, a lila Kodály Páva-variációit kínálja, a fehér Pergolesi Sta- bat Materjét, a szecessziósán elmosódott arcok Shakespeare Szentivánéji álom című szín­művének teljes felvételét. A hanglemez-borítók szí­nükkel elütnek a falaktól. Mégsem árasztanak őszi han­gulatot, mert belevalójukkal az életre készítenek, az élet­ről szólnak. Leginkább a ze­ne nyelvén, ámely megpróbál megfejteni minden titkot, ami másként nem mondható el. Amiről Szabó Lőrinc írta — Mozart hallgatása közben —: csak a derű óráit számolom... S ez a derű — jelen esetben — nemcsak egy sokszor kívánt állapotot jelez, hanem boldog­ságot és megméretést is egy­ben. A zene mindig megtölt új ismeretekkel, felvillanyoz, addig nem tapasztalt érzések­kel tölti meg az embert. Nem a beavatottak tudálékosságá­val — a hangeszközök és ak­kordok egymásutániságával, a dallamfűzéssel, a szonáta­vagy rondóforma felmondásá­val. Leginkább ráérzésekkel avagy beleérzésekkel, mert mi képesek vagyunk megérteni, hogy egy-egy zenei mondat mit is jelenthet a számunkra. Bartók Concertója például megrendítő személyes vallo­más emberről, otthonról, ha­záról. S ezt tudnunk, érez- nünik, értenünk kell. Pedig sokszor szavakban sem tud­juk elmondani azt, amit meg- érzünk, van, aki verssorokba rögzíti szándékát, élményeit, érzéseit, más képekbe, festmé­nyekbe, szobrokba vagy éppen kottafejekbe, s mi elfogadjuk közlésüket, mert ráhangoló­dunk, azonos hőfokon va­gyunk, egyazon hullámhosszon mozgunk. Valami hasonló játszódik le bennünk a lemezek láttán is. Hát nem természetes? — kér­dezzük magától értetődően. Alighanem — felelnénk és va­lami kimondhatatlan erő meg­fogja a kezünket, átöleli a vál­lunkat, s tudomásul kell ven­nünk: vannak percek, órák, amikor magunkba kell mé- lyednünk, hogy tisztábban lássuk a világ és a magunk dolgait. Hogy a lemezek pla­kátjain se csak a színeket ve­gyük észre, hanem a mikroba- rázdák üzeneit. Móra Feren­cet idézve: „nem fecske mód­ján kell átsurranni a köny­vön. Meg is kell abban merül­ni.” így helyes, így igaz. Mert a hanglemezek, amelyek teg­naptól kezdve három hétig kedvezményesen vásárolhatók, nem illánó örömöket rejtenek. Kóstolóba hívnak. Belecsöp­pentem azokat a zene világá­ba, akik még nem tudják, mi a hangverseny. A muzsika csodákra képes. Felemel, elringat, önismeretre késztet. Nem véletlenül mond­ta egyszer Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész, hogy az igazság, amely a világ minden népművészetében, ze­nei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg a közönség­nek, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jus­sunk egymással. Egyetértésre jutni — ismételjük meg nap­jaink kardcsörtető és lőpor­füstös világában, amikor épp­úgy szükség van a megfontolt emberfőkre, mint a nyugalom­ra, a Szabó Lőrinc megéne­kelte „derű óráira”. Nem unikum. ma már a hanglemez. Éppoly tartozéka életünknek, mint a televízió, a rádió, a mosógép. Csak éppen a célja más. Egyértelműbb minden közlésnél. Ma már minden családban otthon le­het egy-egy Beethoven, Verdi, Bartók, Kodály, Mozart felvé­tel. S az előadók, az együtte­sek, a karmesterek is meghitt vendégeink lehetnek, mint személyes ismerőseink, bará­taink. Minél gyakrabban ta­lálkozunk velük, annál inkább igényeljük jelenlétüket. Az idei ősz — a színek mel­lé — az új hanglemezeket is felvonultatja. Kinyitja a pénz­tárcákat, de leginkább a szí­veket. A hanglemezipar szol­gáltatás, s ekként beleszól éle­tünkbe. De felkészít a nagy él­ményre. A zene, a vers, a szín­darab titkaival felvértez az egyedüllét ellen, elvezet a kö­zösségi fórumokra, a színházak mellett a hangversenytermek nézőtereire. A pillanat öröme megfoghatóvá válik, s ahogy jön, úgy el is raktározzuk. Megőrizzük legbelül. A hang­lemez — amolyan tárgyiasult lelki konzervként — kénes megőrizni időt, szemléletet, előadást, szerzőt, érze'met. M.Zs. Emlékezés Dutka Ákosra Dutka Ákos költő születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból pénteken koszorúzás! ün­nepséget tartottak a Farkasré­ti temetőben lévő urnahelyé­nél. Elhozták a megemlékezés virágait a Művelődési Minisz­térium, a Magyar írók Szövet­sége, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum, az Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapjának képviselői, valamint Dutka Ákos hozzátartozói. ÚJKOKORBOL Kétfejű isten A Dévaványa határában fekvő Sártó-dűlőben kétfejű isten­szobrot találtak. A különösen értékes lelet egy fél négyzetki­lométer területű újkőkori tele­pülésén került elő. A kismére­tű, vörös színű, égetett agyag szobrocskához hasonló „kétfe­jű istenek” eddig csak a Bal­kánról voltak ismertek — a dé- vaványai istenszobor a tiszai műveltséget hordozó település szenzációs tárgyi emléke. - A dévaványa-sártói telep rendkívüli értéke, hogy a négy­hétezer esztendővel ezelőtti időkben is lakott hely volt, a leletek épségben megmarad­tak, s így a régészek egy he­lyen tudják vizsgálni a három­ezer évet átfogó korszak mű­veltségét, ezen belül az alföl­di mezőgazdaságot, amely már az újkőkorban igen fejlett volt. RÁDIÓFIGYELŐ NEM SZENTÍRAS. Ami nem szentírás, ami nem örökérvé­nyű, s a szerdán késő éjsza­ka elhangzott- gazdaságpoliti­kai vitaműsor vezetője, Far­kas Zoltán hite szerint a kor követelményeihez igazítható, megreformálható: ,az a ma­gyarországi bankrendszer. E téma kiváló hazai szak­emberei azonban — legalább­is a vita erre utalt — nincse­nek egy véleményen e tekin­tetben. Közülük néhányan ka­cérkodnak az előbbi véle­ménnyel. Abból a megfonto­lásból, hogy az új utakon já­ró gazdasági struktúrához kell igazítani a gazdaságirányí­tás oly fontos eszközét, mint a bankrendszer. Sőt éppen azért van szükség az úgynevezett kétszintű bankrendszerre, hogy segítse, az eddigieknél hatha­tósabban bírja rá partnereit, a vállalatokat és a szövetkeze­teket gazdasági céljaink gya­korlati megvalósítására. A vitatkozók többsége sze­rint azonban a magyar bank- rendszer, a hitelélet ma is a gazdaságirányítás progresszív, rugalmas szervezetei közé tar­tozik. Éppen ezért több kár­ral. mint haszonnal járna a mai szervezeti keretek fel­borítása. A műsorvezetőt dicséri, hogy erről, az eredeti elképzelésé­vel valószínűleg ellentétes igazságról is hagyta meg­győzni magát és hallgatóit. REGGELI PÁRBESZÉD. A rádió az elmúlt esztendőkben teljesen megújította hír- és Információs műsorait. így szü­letett a Reggeli párbeszéd is, amely időtartama szerint min­denképpen igazodik a kor­szellemhez. Éppen annyi ideig tart egy ilyen diskurzus, amed­dig felhörpintjük a kávét, megkötjük a nyakkendőt, vagy befűzzük a cipőmadzagot. Honvédelmi könyvnapok De lehet-e ennyi idő alatt érdekes, orientáló, esetleg ál­lásfoglalásra is késztető mű­sort szerkeszteni? Jó néhány ilyen rövid ri­port bizonyítja, például a fa­lurádióban, vagy éppen a szó­ban forgó reggeli párbeszéd, hogy igen. A hét elején Var­ga Pál kérdéseire válaszolva Szentendre tanácselnök-he­lyettese, Nizák Imre adott magyarázatot arra, hogy miért kevés Szentendrén a telek, de a három perc arra is ele­gendő volt, hogy a várospoli­tikára, az agglomerációs tele­pülések gondjaira is ráirá­nyítsa a figyelmet. Cs. A. EGYÜTTGONDOLKODÁSRA KÉSZTET Rembrandt évszázada Nyáron rendkívül gazdag, maradandó élményt nyúj­tott a Szépművészeti Mu­zeum Honfitársaink és a külföldi turisták örömére a nagyközönség elé tárta értékes Rembrandt-gyűjte- ményét, s igazi néprajzi csemegét nyújtott a kana­dai indiánok ősi művésze­tének bemutatásával. A páratlanul érdekes, hosszú időre szóló élményt nyújtó tárlatok feltétlenül megérdemlik, hogy vissza­térjünk méltatásukra, he- % lyesebben tovább gombo- ^ lyítsuk gondolataink fona- § lát a látottak alapján. Kezdünk jól sáfárkodni kin­cseinkkel. A Szépművészeti Múzeumban bábeli volt a nyüzsgés — magyar, orosz, len­gyel, cseh, angol, francia, né­met, japán, arab, holland sza­vakat lehetett hallani. Nem csoda, hogy Rembrandt remek­műveihez nemzetközi közön­ség érkezett. Kimeríthetetlen szépség Valóban páratlan élményt nyújtott. Kiderült, hogy a re­neszánsz itáliai elsősége után a barokk művészetben már Né­metalföldé a hegemónia, s azon belül is Rembrandt a mérték, a magaslat. Leonardo után ő lett a mérleg, az irány. Olyannyira, hogy mellette An­nibale Carracci, Rubens és Van Dyck is szelíd rajzi nagyhata­lom, pedig ők is kimagasló művészek. Érdekes Jacques Callot ritkán bemutatott so­rozata a XVII. század hábo­rús borzalmairól, Claude Lor- rain, Ribéra több lapja. Rembrandt mélységével, mindent átható tehetségével ad egyszerre gyönyörködést a szemnek, együttérzést érzel­meinknek, felismerést ér­telmünknek. Megdöbbentő a Tékozló fiú egyik rézkarcvál­tozata 1636-ból, a Vaíc Tóbiás tűzhely mellől lendülő aggas­tyánalakja, a Keresztlevétel, a Tájkép három fával. Nem lehet művészetével be­telni, kimeríthetetlen a szép­ség árnyalataiban, eszmeéb­resztésben minden embernek, minden életkorban üzenetet ad át — jobbító, szépítő sugár­zást. A cédrus népe A kanadai indiánok a céd­rus fájából készítették maszk­jaikat, szobraikat, csónakjai­kat, életmódjuk eszközeit az elmúlt évezredben, elmúlt századokban. Még háncsruhá­jukat is cédrusból fonták. Ér­dekes az, amit a katalógus elő­szavában George Woodcock ír. Idézem: Alig kétséges, hogy e part­vidéki népek ősei végül is Ke- let-Ázsiából származnak. Fi­ziológiai hasonlatosságuk, for­mák, amelyek ismétlődnek a korai kínai művészettől a partvidéki indián művészetig, a meglepő hasonlatosság a Szibériában és a cédrus népei körében szokásos samanisz- tikus rituáléban,.mind azt bi­zonyítják, hogy a partvidéki indiánok ősei a Bering-szo- ros földliídján vándoroltak át az utolsó jégkorszak előtt, mely az i.e. mintegy 10 000 kö­rül ért véget. Finnugor rokonság? Mindez azért izgalmas, mert a Dunaharasztin született Sa- dovszky Ottó, Amerikában élő magyar nyelvészprofesszor a finnugor és az indián nyelvek összehasonlítása nyomán is rokonságra bukkant. Érdekes az is, hogy nemcsak bálnavadász-jelenet rögzítődik a cédruskéreg-f ej díszen, ha­nem a Viharmadár-ember dí­szítés is felkelti a néző figyel­mét, amelyet eddig csak Gor­kij: A viharmadár dala című verséből ismert. Az ábrázoló leírás és az el­vontság ötvöződik a „Bálna­vadász álma c. festett táblán és a törzsfőnök öltözékén. Kü­lönös az emberfejű Nap­maszk, a különböző totemosz­lopok, melyek emberek figu­ráit tartalmazzák. James Cook kapitány talál­kozott először 1778-ban a céd­rus népe indiánjaival. Kana­dában. E csoportok a haida, a tlingit és a tsimsik törzsek, ahol az utóbbi évtizedekben komoly fellendülés tapasztal­ható. A kanadai kormányzat újra engedélyezi az ősi poí- lach szertartást és új ha­gyományt alakított ki az in­diánok öreg faragóművésze Mungo Martin is. Csak kérdezem; ahogy a szatmárcsekei fejfák és a hús- vét-szigeti bálványok közötti formakapcsolatot kutatja egy francia néprajz-professzor, va­jon a kanadai indiánok színes maszkjai és a mohácsi busók maszkjai között nincs össze­függés?! Illusztrációinkon indián ri­tuális maszkok láthatók. Losonci Miklós UJ POLITIKAI KÖNYVEK Történelmi pillanatok Érdekes, izgalmas képeskönyvvel kedveskedett olva­sóinak a Kossuth Könyvkiadó. Megjelentette Bokor László, ismert filmhíradó- és dokumentumfilm-készítő kötetét Történelmi pillanatok címmel. A sok képet ma­gyarázó szöveg méltó a történelmi eseményeket rögzítő képekhez, amelyek illusztrálják történelmünknek az utolsó három és fél évtizedét. A válogatás a valóságot hűen tükrözi, nem hallgatva el azokat a bukkanókat, kátyúkat, amelyek utunkat nehezítették. Szerepelnek benne azok a személyek is, akiket a történelem szele elsöpört, de mégis csak részesei voltak újkori történel­münknek. Gazdagodik a könyvakciók skálája: szeptember 21—27. kö­zött rendezik meg az országos honvédelmi könyvnapokat — jelentették be a Magyar Nép­hadsereg művelődési házában megtartott sajtótájékoztatón. Szabó Egon ezredes, a Zrí­nyi katonai könyv- és lapkiadó igazgatója elmondta: a kiadó már a korábbi években is al­kalmat kapott arra, hogy a fegyveres erők napját megelő­zően vagy azt követően egy- egy nagyobb helyőrségben az olvasóközönség elé vigye leg­rangosabb kiadványait. Ebben az évben azonban — és a to­vábbiakban várhatóan két­évenként — nem csupán a Zrínyi kiadó akciójáról lesz szó. Hat kiadó — az Európa, a Kossuth, a Móra, a Műszaki, a Statisztikai és a Zrínyi — a terjesztő vállalatokkal együtt kínálja azokat a műveket, ame­lyek a többi között a szocia­lista haza védelméről, a kato­nai hivatásról és mesterségről, a haditechnika újdonságairól és lehetőségeiről, a szocialista hazáról szólnak. Ez alkalom­mal 36 új kötet több mint 800 ezer példányban kerül a köny­vesboltokba. Azért is érdekes így, egybe­gyűjtve látni, olvasni korsza­kunknak ezt a szakaszát, mert lassan már valóban történe­lem lesz a felszabadulás, hi­szen napjainkban, a nyolcva­nas években hazánkban is nemzedékváltás történik: a felszabadulás utáni nemzedék most adja át a stafétabotot a következő nemzedéknek. S el­mondhatjuk, hogy ez a nem­zedék népet felemelt, szocia­lista hazát teremtett, s egy sú­lyos örökséget átvéve jól gaz­dálkodott az örökséggel. Kamerával megörökített események Mert miről is van szó? A szerző szavaival: a történel­mi távlatokat, a társadalmi struktúrában végbement vál­tozásokat nem lehet térképre rajzolni. Bokor Pál is azt tette, amit kell, fényképező­kamerával örökítette meg az eseményeket, tartva magát a világhírű magyar fotóművész, Robert Capa mondásához: közel kell menni a dolgokhoz. Fényképezte az eseményeket. Néhány pillanatfelvétel után, amelyek a felszabadulás első perceit örökítették meg a bat- tonyai határban, jönnek a Híradóban, már annak idején is látott képek: Gyöngyösi János külügyminiszter a Kremlben aláírja a fegyver­szüneti egyezményt, majd Vo- rosilov marsallt látjuk, aki Budapesten a Szövetséges El­lenőrző Bizottság elnöke volt, s egy-egy kép a magyar par­tizánok harcairól, a földosz­tás első cölöpveréséről, ame­lyet éppen Pusztaszeren örö­kített meg a kamera. Következett az első szabad május önfeledt ünnepsége, amikor a romok közül szaba­dulva lélegeztek fel az embe­rek. S jöttek a koalíciós évek, az újjáépítés, a helyreállítás, az építés évei. Arcok villan­nak fel: látjuk Rákosi Má­tyást, aki 1946 nyarán a Hő­sök terén az MKP szónoka volt, Gerő Ernőt, a „hídve­rőt”, közlekedésügyi minisz­tert, Erdei Ferencet, az első kormány belügyminiszterét. Kádár Jánost, aki Szakasits Árpáddal beszélgetett, Mi- hályfi Ernőt, Ortutay Gyulát, Darvas Józsefet, Kossá Ist­vánt, a három párt négy kép­viselőjét, Dobi Istvánt, aki abban az időben földműve­lésügyi miniszter volt, s egy állami birtokon azt mutatta be. hogyan tud kaszálni. S így követi nyomon a tör­ténelmet, az eseményeket ké­pekben, s kísérő szöveggel végig a kötet lapjain a szer­ző, nem hallgatva el semmit, történelmi hűséggel vetíti elénk a dolgokat. A feketé­zőket, a kommunista hétvé­geket, azt az időszakot, ami­kor Kádár János volt a bu­dapesti pártbizottság titkára, majd az ötszáz nagyüzem ál­lamosítását, az egységes mun­káspárt megteremtésének, a fényes szellők korszakának megannyi eseményét, s a hi­degháborús éveket és egyéb nehézségeket, majd ^az ellen- forradalom próbálkozását, a forradalmi munkás-paraszt kormány megteremtését, s az utóbbi negyedszázadot, amely­ben leraktuk a szocializmus alapjait, illetve már a fejlett szocialista társadalom építé­sén dolgozunk. Erre a ne­gyedszázadra már a fiatalok is jobban emlékeznek. Említésre méltó mozzanatok Érdemes mégis néhány moz­zanatot kiemelni. Ilyen a hat­vanas évek elejének a leg­nagyobb eseménye, a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése, a mezőgazdaság gépe­sítése, de a vietnami háború is, idehaza pedig folyt az épí­tés, az ország felemelése: az új gazdaságirányítást rend­szer bevezetése, az exportter­vek fokozása, hazánk tekin­télyének növekedése szerte a világban. S ezekben az évti­zedekben mélyült el a ma­gyar—szovjet barátság. A kap­csolatok szélesítése érdeké­ben Kádár János vezetésével többször járt párt- és kor­mányküldöttség a Szovjetunió­ban. s gyakoriak voltak a Leonyid Brezsnyev vezetésé­vel hazánkba érkező szovjet párt- és állami delegációk is. Közelebb került a nagyvilág A világ közelebb került hozzánk, mi pedig a világhoz. Átlagban 16 millió turista kí­váncsi évente arra, hogy mi történt Magyarországon, mi­lyen az országunk, de százez­rek és százezrek jutnak ki külföldre, s ez a kapcsolat csak erősíti a népek közötti barátságot. Elmondhatjuk, hogy fel- szabadulásunk óta történelmi léptekkel haladtunk előre. Ki emlékszik már arra, hogy mi­lyen volt ez az ország három és fél évtizeddel ezelőtt? Tud­ja-e az idelátogató, hogy ezt a kis országot egykor megti­zedelte a háború? Városait Liberátorok bombázták, híd­jait a nácik felrobbantották, értékeit a nyilasok elhurcol­ták Nyugatra. Tudja-e, hogy a Horthy-rendszer százezreket üldözött külföldre, börtönbe, kínpadra és gázkamrába? Mindazt, amit lát, azóta szü­letett. Igaz, állnak még a ré­gi templomtornyok, a régi vedlett pesti házak, de mégis az a fontos, ami az összkép. Sorsforduló évtizedek voltak ezek, amelyeknek történetéből Bokor Pál jóvoltából a Kos­suth Könyvkiadó nagyon érté­kes kötetet adott közre. Gáli Sándor A i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom