Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-11 / 213. szám

1981. SZEPTEMBER 11., PÉNTEK 3 an HNF-tanácskozás Vízgazdálkodás A községek vízellátásának mind szélesebb körű kiépítése vízgazdálkodásunk VJ. ötéves tervének egyik központi fel­adata, s megvalósításához a lakossági erőforrások nagyobb mértékű igénybe vétele, a tár­sadalmi összefogásban rejlő lehetőségek hasznosítása is szükséges. Ezt hangsúlyozták azon a tanácskozáson, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa gazdaságpolitikai bi­zottságai tisztségviselőinek részvételével tartottak csü­törtökön a HNF Belgrád rak­parti székházában. Kovács? Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a tervidőszak vízgaz­dálkodási programjáról beszá­molva kiemelte: a társadalmi igényekkel összhangban a leg­sürgősebb feladatok elvégzésé­re fordítják a beruházási ösz- szegek legnagyobb részét. Már állnak a falak Tizenhat tantermes általános iskola épül Zsámbékon a Deb­receni Tervező Vállalat és a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat együttműködésével. A csaknem 75 millió forintos beruházás jövő szeptemberre készül cl. Lesz-e szállítási hajrá ? Rakodni mindennap kell Hullámzó termelés 'A vasút szállítási teljesítménye többé vagy kevésbé, de az ország gazdasági eredményeit is minősíti. Ha sok a számtanivaló, az általában jelenti azt, hogy nincs fennakadás a termelésben. Ha kiegyensúlyozottak a kocsiigények, az év első negyedében sincs sokkal keve­sebbre szükség, mint mondjuk szeptemberben vagy ok­tóberben, az nagy valószínűséggel azt bizonyítja, hogy ütemes volt a munka, nincs év végi hajrá. dául a Dunai Kőolajipari Vál­lalat a maga évi több mint 1 millió 828 ezer tonnájával, a DCM a 171 ezer és a szobi kőbánya a 166 ezer tonnás évi szállítási igényével többé-ke- vésbé folyamatosan indítja szerelvényeit. Ősszel általában a mezőgazdasági termények, közülük is elsősorban a cu­korrépa okoz több.etfeladatot a MÁV-nak, Pest megye azon­ban e tekintetben se a cukor­gyáraiknak, se a MÁV-nak nem ad túl sok munkát A tapasztalatok azt is bi­zonyítják, hogy a forgalom e négy hónapon belül sem ki­egyensúlyozott. Augusztusban még alacsony, szeptember kö­zepén megugrik, októberben éri el a csúcsot, november vé­gén és decemberben pedig visszaesik. Ezt az ideális állapotot azonban az utóbbi években sohasem sikerült elérnie a népgazdaságnak. Magyaráz­ható ez egyfelől természeti té­nyezőkkel, hiszen a mezőgaz­dasági termények többsége, így például a cukorrépa, a burgonya, a gyümölcsök java őszre érik be, ilyenkor kell leszedni, betakarítani, s ren­deltetési helyére szállítani. De azt korántsem állíthatjuk, hogy a gyárak és üzemek ter­melése már kiegyensúlyozott lenne. Bár elsősorban nem a több áru, hanem a jó minő­ségű, magasabb használati ér­tékkel bíró, az idehaza és a külföldi piacokon egyaránt értékesebb termékek készí­tése a cél. A gyakorlat bizo­nyítja, hogy az év első hó­napjai lassúbb, az utolsók per­gőbb munkával telnek. Tapasztalják-e ezt a MÁV Budapesti Igazgatóságán is? — érdeklődtünk Kövér László fuvarozáSiVy’rvezési és Bagdi Károly éruszervezési rész­legvezetőtől. — Milyen part­nerek a Pest megyei szállít­tatok, lesz-e az igazgatóság te­rületén is őszi szállítási csúcs? Mielőtt e kérdésre megpró^ bálnánk választ keresni, elő­re kell bocsátanunk, hogy a MÁV Budapesti Igazgatósága több megye területén és a fő­városban működik. A Pest megyében kezelt áruk az ösz- szesnek nem egészen egy- harmadát teszik ki. Ugyanak­kor néhány, a megye terüle­tén levő vasúti szakasz nem hozzájuk, hanem más igazga­tóság felügyelete alá tartozik. Ilyen például Nagykőrös és Nagykáta, ahol jelentős a vas­úti forgalom, de ez a teljesít­mény a miskolci, illetve vagy a szegedi igazgatóság teljesít­ményét növeli. Ilyen és hasonló okok ját­szanak közre abban, hogy a Pest megyei szállítási adatok nem követik hűen az országo­sakat. Fordított folyzst Az év első hét hónapjában 2 millió 556 ezer tonna árut szállítottak, vasúti szakkifeje­zéssel élve, mozdítottak Pest megyében. Az egy hónapra eső átlag 789 ezer 427 tonna. Az augusztus 1-től december 31-ig terjedő időszakban vár­hatóan 3 millió 105 ezer ton­na áru fuvarozásával kell megbirkóznia a MÁV-nak. Ez havonta átlagosan 625 ezer tonna mennyiséget jelent. Vajon mi az oka annak, hogy Pest megyében ilyen fordított a helyzet? — Mindenekelőtt az. ho?y a legnagyobb szállíttatok, pél­Ácsorgó vagonok Képesek-e maradéktalanul eleget tenni a megrendelők igényének, elszállítanak-e min­den árut? — A statisztikák bizonysá­ga szerint eddig nem volt semmi baj. Áruszállítási ter­vüket majdnem két százalék­kal teljesítették túl. Kielégí­tettek minden hazai kocsi­igényt, több mint 21 százalék­kal volt több az exportfuva­rozás, mint amire az előze­tes igények szerint számítot­tak, csupán az import maradt el az előzetes várakozástól. Jelentősen emelkedett a tran­zit forgalom is. Az őszi hónapok azonban azért is próbára teszik a vas­utasokat és szállíttatókat egy­aránt, mert jó néhány válla­latnál már áttértek, illetve a közeli hetekben áttérnek az ötnapos munkahétre. Félő, ha nem egyeztetik az érdekeket, nem szervezik meg jól a hét végi ki- és berakodást, akkor nem sikerül minden árut idő­ben továbbítani. Nem titok, a MÁV a fuvarozási igényeknek csak a vagonok lehető leg­jobb kihasználásával tud ele­get tenni, mert kevés a vas­úti kocsi. Ezért olyan fontos a szombati és vasárnapi munka megszervezése. Egyelőre Pest megyében is akad több olyan vállalat, ahol nem veszik igazán komolyan ezt a kötelezettséget. A ceg­lédi Fűrész-, Lemez- és Hor­dóipari Vállalat helyi gyára küldeményeinek 31, a Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat majd’ 40 százalékát rakja ki késve. A sort még jó néhány vál­lalat említésével lehetne foly­tatni, mint ahogy azok száma sem kevés, akik azért pa­naszkodhatnának, nem akkor kaptak vasúti kocsit, amikor­ra rendelték. Bár az igazga­tóság szakemberei elismerik, hogy az ő munkájuk sem hi­bátlan, de az is tagadhatat­lan, hogy ez a két dolog kap­csolatban van egymással. Irányvonatok A MÁV, éppen az őszi szál­lítások zavartalan lebonyolí­tása érdekében több irányú szervezési és műszaki intéz­kedéssel készült fel az őszre. Az Országos Szállítási Ta­náccsal együtt hét végi szál­lítási, pontosabban rakodási versenyt hirdettek megren­delőik számára. A legjobb vállalatokat megjutalmazzák. A gyakorlatban bevált a2 irányvonatok szervezése. Pest megyében ilyen szerelvénye­ket indítanak a DKV-ból, a váci DCM-ből, a pilisvörösvá- ri Ásványbányából és Érdről, a kőbányából. Az érdekek egyeztetése a célja azoknak a megbeszélé­seknek is, amelyeket minden nagyobb Pest megyei vasút­állomáson ezekben a napok­ban rendeznek a fuvarozta­tók részvételével. Azt remé­lik, hogy jó együttműködés­sel az idén minden eddiginél jobban sikerülhet az őszi vas­úti forgalom. Csillák András csak elválunk csendben..." Az önállóság s ami még szükséges ! V ' A tapasztalatok túlnőnek az Árammérőgyáron — Beszélgessünk a központ és az itteni gyár erőviszo­nyairól — kértem az elmúlt években többször is Szabó Istvánt, a gödöllői Árammérő­gyár — akkor még a Ganz Műszer Művek Árammérő­gyára — igazgatóját az után kutatva, vajon mennyi vesz­teség forrása az a tény, hogy ezt, az egykor önálló gyárat többszörös áttétellel, egy bu­dapesti központból irányít­ják! Ki védi meg őket? A válasz minden esetben azonos volt: Szabó István udvariasan, de határozottan elzárkózott. Más kérdésekről mindig szívesen nyilatkozott, de ha ez a téma került sor­ra, megismétlődött a kérés: ha lehet, ne feszegessük a dol­got! Azután január első napjai­ban lapunkban is megjelent a hír: az év elejétől az Árammérőgyár leválik a Ganz Műszer Művek szerve­zetéből, s 16 év. után ismét önálló gyárként dolgozik. Ami­kor most, több mint fél év tapasztalatairól beszélgetünk, a kíváncsiság nem hagy nyu­godni: a múltban miért zár­kózott el olyan következete­sen? — Több okból is. Egyrészt, mert saját erőnkből próbál­tunk küzdeni a gyár fejleszté­séért, s a nagyságának meg­felelő önállóságért. Másrészt gyárunk fejlődése a nagyvál­lalaton belül meglehetősén egyoldalú volt: kizárólag ter­meléscentrikus fejlesztésekre kaptunk pénzt, a munkakö­rülmények, az infrastruktúra javítása háttérbe került, segy esetleges cikk megjelenése ezen a területen is élezte vol­na. a helyzetet. A harmadik! indok az iparirányítás gya­korlatában rejlik: az olyan közepes vállalatot, mint a Ganz Műszer Művek, a főha­tóságok egy egészként kezel­ték, nem foglalkoztak a vál­lalaton belüli egységek, s így például az Árammérőgyár problémáival, s ha felvető­dött volna egy vitás kérdés, nem volt biztos, hogy ez előnyünkre válik. Ez egyéb­ként — tőlünk immár függet­lenül — ma is élő probléma: véleményem szerint nem meg­oldott a nagyvállalatokba in­tegrált kisüzemek, gyárak ér­dekvédelme. A kérdés tehát még mindig kényes — de már nem az Árammérőgyár esetében. Ha valaki azt gondolná azonban, hogy az önállósággal a fel­hőtlen gondtalanság köszön­tött a gödöllőiekre — téved. Már maga a leválasztást fo­lyamat sem volt egy diadal­menet. Például azért sem, mert hosszas vajúdás után csak december második fe­lében született meg az irá­nyító szervek döntése. Így aztán — beleszámítva, hogy a karácsonyi és újévi ünne­pek egyébként is megrövidí­tették az időt — a szó szo­ros értelmében mindössze né­hány napja maradt a gyár vezetőinek az átállás előké­szítésére. Emberi tényezők Aligha túlzás az a hason­lat, hogy az év első hónap­jait az Árammérőgyár — legalábbis jogi helyzetét te­kintve — Mohamed kopor­sójához hasonló helyzetben töltötte el: lebegett. Mivel az önállósodás ideje egybeesett az irányító főhatóság, a KGM átszervezésével, illetve az Ipari Minisztérium létrehozá­sával, sok kérdés tisztázása késett, s például az alapító határozat is csak március ele­jén jutott a gödöllőiekhez, s csak ezt követően lehetett kezdeményezni a törzsköny­vi bejegyzést, a külkereskedel­mi jog megadását, az MNB- egyszámla megnyitását. Hogy ezek mennyiben befolyásol­ták, hátráltatták a saját láb­ra állást, arról részletesen szólt az a beszámoló is. me­lyet a közelmúltban tárgyalt meg a városi párt-végrehajtó- bizottság is! Volt aztán jó néhány olyan emberi tényező, amely a vá­lást hasonlatossá tette a való­ban tönkrement házasságok felbomlását követő acsarko- dáshoz: az egyik gazdasági he­tilap meg is írta az esetet — igaz, név nélkül, de nem volt nehéz ráismerni a szereplők­re —, amikor a Ganz Műszer Művek budapesti központjá­ban a helyileg ottmaradt, de az átszervezés után Gödöllő- höz tartozó külkereskedelmi részleg munkatársát a portás nem akarta beengedni a ka­pun, mondván, hogy az illető Még mindig sok a veszteség Társadalmi fórum az emrgiagazdálkodásról Terrrfészetesen volt némi túlzás az egyik hozzászóló megállapításában, mikor az energiagarázdálkodás helyett végre energiagazdálkodást sür­getett, de kétségtelen tény, sokszor úgy tűnik, hiába ért bennünket az energiaválság sokkja, hellyel-közzel még ma is úgy bánunk az olajjal, szénnel, villanyárammal, mint­ha ingyen kapnánk. Pedig elkerülhetetlenül nagyobb lé­péseket kell tennünk a taka­rékos energiagazdálkodás, a racionalizálás felé — ezért is rendezte meg tegnap délután a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottsága azt a társa­dalmi fórumot, melynek kö­zéppontjában az energiagaz­dálkodás állt. Azt a célt tűzték a fórum elé — melynek rendezésében egyébként a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsa, a Pest megyei K1SZ- bizottság és az MTESZ me­gyei szervezete is részt vet­tek —, ismerjék meg a megyei NEB átfogó vizsgálatának eredményeit, s a vita során cseréljék ki tapasztalataikat, mondják el véleményüket az energiagazdálkodási és racio­nalizálási intézkedésekről, azok megvalósításáról. A megyei népi ellenőrök .vizsgálata — melyről Rábai István, a Mezőgép főosztály­vezetője számolt be — két lé­pésben történi Az 1980 első felében lezajlott alapvizsgála­tot — főbb megállapításait an­nak idején lapunkban is köz­readtuk — követte idén má­jus, júniusban az utóvizsgálat. Ennek tapasztalatai szerint — bár jó néhány területen ha­ladást tudtak megállapítani a népi ellenőrök — sok kérdés­ben még mindig kevés válto­zás tapasztalható. Ilyen pél­dául a tüzelőanyagok tárolá­si veszteségeinek csökkenté­se, a hutladékenergiák fel- használása, a csúcsidei terhe­lés mérséklése, a meleg vizet és gőzt szállító csővezetékek tömítetlenségéből, rossz szi­geteléséből és a sűrített leve­gős hálózatok hibáiból szár­mazó veszteségek. Hogy ez az utóbbi példa sem valami mel­lékes, jelentéktelen kis rész­letkérdés, azt bizonyítandó mondta el az előadó, hogy egyetlen tömítetlen levegőve­zeték annyi veszteséget tud okozni, amiből több családi ház éves energiaszükségletét lehetne fedezni. Az energiatakarékosság szá­mos területén lehet komoly haladást elérni társadalmi ösz- szefogással, különböző kam­pányokkal — mindez azonban nem helyettesítheti a vállalati érdekeltséget, hiszen az ener­giahordozókkal való pazarló vagy körültekintő bánásmód a gyárkerítéseken bélül elsősor­ban gazdálkodási, pénzügyi kategória. Hogy ezzel még messze nincs minden rendben, jól bizonyítja a vizsgálatnak az a megállapítása, mely sze­rint 50 megyei nagyvállalat, 116 mezőgazdasági üzem és 60 ipari szövetkezet közül az elmúlt időszakban csak 5 gyár és 3 gazdaság élt az energiaracionalizálási pályá­zat kínálta lehetőséggel. Az okok a pénztárcánál keresen­dők: hiába nyújt ugyanis egy bizonyos összeget a bank a pályázat kedvező elbírálása esetén, a vállalatoknak ma­guknak is a zsebükbe kellene nyúlniuk. Az pedig — leg­alábbis ők úgy mondják — üres, különösen a fejlesztési alapok esetében. Az esetek nagy részében aztán marad a pazarló energiafelhasználás, ami ugyan szintén pénzbe ke­rül, de ez már „csak” a költ­ségkeretet terheli. Az a tény, hogy a vita so­rán elsősorban az ésszerű gazdálkodást akadályozó té­nyezők kerültek terítékre, ab­ból fakad, hogy a hozzászó­lók is a még több eredményt ígérő előrelépés lehetőségeit keresték. Ennek a célnak va­lóra váltása érdekében a rendezők valamennyi felme­rült kérdést eljuttatják az il­letékesekhez. W. B. nem a vállalat alkalmazottja többé. Ezek a dolgok aztán persze rendeződtek — a másik olda­lon viszont olyan pozitív ha­tásait lehetett és lehet tapasz­talni az emberek érzelmi mog- nyilvánulásainak, amelyek jó­val többet nyomnak a latban. — Az önállóság óta na­gyot változott a dolgozók ma­gatartásának az a része, amit munkához való viszonyként szoktunk emlegetni — mond­ja Szabó István. — A terme­lésben például korábban gyak­ran okozott gondot, hogy az emberek viszolyogtak a prog­ramváltozástól. Idén, az első félévben az átlagosnál is gyakrabban kellett váltani, volt úgy, hogy naponta több­ször átállítottuk a szalagokat, s most mégis zokszó nélkül vállalta mindenki a többlet- terhelést. De ugyanez tapasz­talható a műszaki fejlesztés­ben is: mivel a múltban túl sokan és túl gyakran szóltak bele az árammérőgyári fej­lesztők munkájába, tevékeny­ségük, rangjuk leértékelődött, sokan — köztük kiváló szak­emberek — elmentek. Most megindult a nyüzsgés, gondo­latok, jó ötletek születnek. Vagyis: az emberek érzik, hogy szükség van rájuk, s szívükön viselik a gyár sor­sát. Féloldalas vezetés Természetesen nem véletle­nül választottuk a beszélgetés központi témájának azt a kérdést, milyen szerepet ját­szott és játszik az önállóso­dási folyamatban az emberi tényező, hiszen ilyen idősza­kokban ez legalább akkora befolyást gyakorolhat az eseményekre, mint maguk a konkrét döntések, intézkedé­sek, határozatok. Itt van például a vezetői magatartás, a vezetői munka színvonala. Mint Szabó Ist­ván elmondta, a 16 évig tar­tó függőségi viszony ideje alatt féloldalassá vált a gyá­ri vezetőréteg. Leszoktak a hosszabb távon való gondol­kodásról, hiszen a tervutasí­tásos rendszer, mellyel a Ganz Műszer Művek irányította a gyárat, sokkal inkább a napi operativitást, s a végrehajtó típusú vezetőket követelte meg. Nem volt elég tehát a megnövekedett döntési jog­körök egyszerű kinyilatkozta­tása, de arról is gondoskod­ni kell — ezt továbbképzés­sel, oktatással, s néhány ve­zetői cserével meg is kezdték —, hogy mindenki tudjon is élni ezzel a hatáskörrel. Vagy említhetjük a külön­böző szervezetek átalakítását Külkereskedelmi, belkereske­delmi apparátus, pénzügy, számvitel —. mindezeket al­kalmassá kellett tenni az ön­álló vállalati működésre. Nem hullik a manna Az első félév végül is si­kerrel zárult — akkor is, ha a Szabó István szavai szerint korábbinál rosszabb anyagel­látási feltételek miatt export- termékeik egy része hiányzó alkatrészekre várva raktáron maradt, s csak a félév után tudták ezeket kiszállítani. Időarányos tervüket így is teljesítették, s a bruttó terme­lési érték 12,2 százalékkal ha­ladta meg a tavalyi első fél­év eredményét — úgy, hogy közben 15,1 százalékkal nőtt a termelékenység is. Az emberek ugyanis meg­értették: az önállósággal nem jár együtt a mennyei manna ■hullása, az viszont tény, hogy ha jobban dolgoznak, azt a maguk hasznára teszik. Ez a tanulság mindenkép­pen kedvező — különösen azért, mert gazdasági életünk egyik jellemzője ma a válla­lati szervezetek felülvizsgála­ta, az önállóság kiterjesztése. Ennek hatását nyilván csak erősítené, ha a jövőben keve­sebb zökkenővel járnának a hasonló folyamatok, mint Gö­döllő esetében. Weyer Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom