Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-11 / 213. szám
1981. SZEPTEMBER 11., PÉNTEK 3 an HNF-tanácskozás Vízgazdálkodás A községek vízellátásának mind szélesebb körű kiépítése vízgazdálkodásunk VJ. ötéves tervének egyik központi feladata, s megvalósításához a lakossági erőforrások nagyobb mértékű igénybe vétele, a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségek hasznosítása is szükséges. Ezt hangsúlyozták azon a tanácskozáson, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa gazdaságpolitikai bizottságai tisztségviselőinek részvételével tartottak csütörtökön a HNF Belgrád rakparti székházában. Kovács? Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a tervidőszak vízgazdálkodási programjáról beszámolva kiemelte: a társadalmi igényekkel összhangban a legsürgősebb feladatok elvégzésére fordítják a beruházási ösz- szegek legnagyobb részét. Már állnak a falak Tizenhat tantermes általános iskola épül Zsámbékon a Debreceni Tervező Vállalat és a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat együttműködésével. A csaknem 75 millió forintos beruházás jövő szeptemberre készül cl. Lesz-e szállítási hajrá ? Rakodni mindennap kell Hullámzó termelés 'A vasút szállítási teljesítménye többé vagy kevésbé, de az ország gazdasági eredményeit is minősíti. Ha sok a számtanivaló, az általában jelenti azt, hogy nincs fennakadás a termelésben. Ha kiegyensúlyozottak a kocsiigények, az év első negyedében sincs sokkal kevesebbre szükség, mint mondjuk szeptemberben vagy októberben, az nagy valószínűséggel azt bizonyítja, hogy ütemes volt a munka, nincs év végi hajrá. dául a Dunai Kőolajipari Vállalat a maga évi több mint 1 millió 828 ezer tonnájával, a DCM a 171 ezer és a szobi kőbánya a 166 ezer tonnás évi szállítási igényével többé-ke- vésbé folyamatosan indítja szerelvényeit. Ősszel általában a mezőgazdasági termények, közülük is elsősorban a cukorrépa okoz több.etfeladatot a MÁV-nak, Pest megye azonban e tekintetben se a cukorgyáraiknak, se a MÁV-nak nem ad túl sok munkát A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a forgalom e négy hónapon belül sem kiegyensúlyozott. Augusztusban még alacsony, szeptember közepén megugrik, októberben éri el a csúcsot, november végén és decemberben pedig visszaesik. Ezt az ideális állapotot azonban az utóbbi években sohasem sikerült elérnie a népgazdaságnak. Magyarázható ez egyfelől természeti tényezőkkel, hiszen a mezőgazdasági termények többsége, így például a cukorrépa, a burgonya, a gyümölcsök java őszre érik be, ilyenkor kell leszedni, betakarítani, s rendeltetési helyére szállítani. De azt korántsem állíthatjuk, hogy a gyárak és üzemek termelése már kiegyensúlyozott lenne. Bár elsősorban nem a több áru, hanem a jó minőségű, magasabb használati értékkel bíró, az idehaza és a külföldi piacokon egyaránt értékesebb termékek készítése a cél. A gyakorlat bizonyítja, hogy az év első hónapjai lassúbb, az utolsók pergőbb munkával telnek. Tapasztalják-e ezt a MÁV Budapesti Igazgatóságán is? — érdeklődtünk Kövér László fuvarozáSiVy’rvezési és Bagdi Károly éruszervezési részlegvezetőtől. — Milyen partnerek a Pest megyei szállíttatok, lesz-e az igazgatóság területén is őszi szállítási csúcs? Mielőtt e kérdésre megpró^ bálnánk választ keresni, előre kell bocsátanunk, hogy a MÁV Budapesti Igazgatósága több megye területén és a fővárosban működik. A Pest megyében kezelt áruk az ösz- szesnek nem egészen egy- harmadát teszik ki. Ugyanakkor néhány, a megye területén levő vasúti szakasz nem hozzájuk, hanem más igazgatóság felügyelete alá tartozik. Ilyen például Nagykőrös és Nagykáta, ahol jelentős a vasúti forgalom, de ez a teljesítmény a miskolci, illetve vagy a szegedi igazgatóság teljesítményét növeli. Ilyen és hasonló okok játszanak közre abban, hogy a Pest megyei szállítási adatok nem követik hűen az országosakat. Fordított folyzst Az év első hét hónapjában 2 millió 556 ezer tonna árut szállítottak, vasúti szakkifejezéssel élve, mozdítottak Pest megyében. Az egy hónapra eső átlag 789 ezer 427 tonna. Az augusztus 1-től december 31-ig terjedő időszakban várhatóan 3 millió 105 ezer tonna áru fuvarozásával kell megbirkóznia a MÁV-nak. Ez havonta átlagosan 625 ezer tonna mennyiséget jelent. Vajon mi az oka annak, hogy Pest megyében ilyen fordított a helyzet? — Mindenekelőtt az. ho?y a legnagyobb szállíttatok, pélÁcsorgó vagonok Képesek-e maradéktalanul eleget tenni a megrendelők igényének, elszállítanak-e minden árut? — A statisztikák bizonysága szerint eddig nem volt semmi baj. Áruszállítási tervüket majdnem két százalékkal teljesítették túl. Kielégítettek minden hazai kocsiigényt, több mint 21 százalékkal volt több az exportfuvarozás, mint amire az előzetes igények szerint számítottak, csupán az import maradt el az előzetes várakozástól. Jelentősen emelkedett a tranzit forgalom is. Az őszi hónapok azonban azért is próbára teszik a vasutasokat és szállíttatókat egyaránt, mert jó néhány vállalatnál már áttértek, illetve a közeli hetekben áttérnek az ötnapos munkahétre. Félő, ha nem egyeztetik az érdekeket, nem szervezik meg jól a hét végi ki- és berakodást, akkor nem sikerül minden árut időben továbbítani. Nem titok, a MÁV a fuvarozási igényeknek csak a vagonok lehető legjobb kihasználásával tud eleget tenni, mert kevés a vasúti kocsi. Ezért olyan fontos a szombati és vasárnapi munka megszervezése. Egyelőre Pest megyében is akad több olyan vállalat, ahol nem veszik igazán komolyan ezt a kötelezettséget. A ceglédi Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat helyi gyára küldeményeinek 31, a Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat majd’ 40 százalékát rakja ki késve. A sort még jó néhány vállalat említésével lehetne folytatni, mint ahogy azok száma sem kevés, akik azért panaszkodhatnának, nem akkor kaptak vasúti kocsit, amikorra rendelték. Bár az igazgatóság szakemberei elismerik, hogy az ő munkájuk sem hibátlan, de az is tagadhatatlan, hogy ez a két dolog kapcsolatban van egymással. Irányvonatok A MÁV, éppen az őszi szállítások zavartalan lebonyolítása érdekében több irányú szervezési és műszaki intézkedéssel készült fel az őszre. Az Országos Szállítási Tanáccsal együtt hét végi szállítási, pontosabban rakodási versenyt hirdettek megrendelőik számára. A legjobb vállalatokat megjutalmazzák. A gyakorlatban bevált a2 irányvonatok szervezése. Pest megyében ilyen szerelvényeket indítanak a DKV-ból, a váci DCM-ből, a pilisvörösvá- ri Ásványbányából és Érdről, a kőbányából. Az érdekek egyeztetése a célja azoknak a megbeszéléseknek is, amelyeket minden nagyobb Pest megyei vasútállomáson ezekben a napokban rendeznek a fuvaroztatók részvételével. Azt remélik, hogy jó együttműködéssel az idén minden eddiginél jobban sikerülhet az őszi vasúti forgalom. Csillák András csak elválunk csendben..." Az önállóság s ami még szükséges ! V ' A tapasztalatok túlnőnek az Árammérőgyáron — Beszélgessünk a központ és az itteni gyár erőviszonyairól — kértem az elmúlt években többször is Szabó Istvánt, a gödöllői Árammérőgyár — akkor még a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára — igazgatóját az után kutatva, vajon mennyi veszteség forrása az a tény, hogy ezt, az egykor önálló gyárat többszörös áttétellel, egy budapesti központból irányítják! Ki védi meg őket? A válasz minden esetben azonos volt: Szabó István udvariasan, de határozottan elzárkózott. Más kérdésekről mindig szívesen nyilatkozott, de ha ez a téma került sorra, megismétlődött a kérés: ha lehet, ne feszegessük a dolgot! Azután január első napjaiban lapunkban is megjelent a hír: az év elejétől az Árammérőgyár leválik a Ganz Műszer Művek szervezetéből, s 16 év. után ismét önálló gyárként dolgozik. Amikor most, több mint fél év tapasztalatairól beszélgetünk, a kíváncsiság nem hagy nyugodni: a múltban miért zárkózott el olyan következetesen? — Több okból is. Egyrészt, mert saját erőnkből próbáltunk küzdeni a gyár fejlesztéséért, s a nagyságának megfelelő önállóságért. Másrészt gyárunk fejlődése a nagyvállalaton belül meglehetősén egyoldalú volt: kizárólag termeléscentrikus fejlesztésekre kaptunk pénzt, a munkakörülmények, az infrastruktúra javítása háttérbe került, segy esetleges cikk megjelenése ezen a területen is élezte volna. a helyzetet. A harmadik! indok az iparirányítás gyakorlatában rejlik: az olyan közepes vállalatot, mint a Ganz Műszer Művek, a főhatóságok egy egészként kezelték, nem foglalkoztak a vállalaton belüli egységek, s így például az Árammérőgyár problémáival, s ha felvetődött volna egy vitás kérdés, nem volt biztos, hogy ez előnyünkre válik. Ez egyébként — tőlünk immár függetlenül — ma is élő probléma: véleményem szerint nem megoldott a nagyvállalatokba integrált kisüzemek, gyárak érdekvédelme. A kérdés tehát még mindig kényes — de már nem az Árammérőgyár esetében. Ha valaki azt gondolná azonban, hogy az önállósággal a felhőtlen gondtalanság köszöntött a gödöllőiekre — téved. Már maga a leválasztást folyamat sem volt egy diadalmenet. Például azért sem, mert hosszas vajúdás után csak december második felében született meg az irányító szervek döntése. Így aztán — beleszámítva, hogy a karácsonyi és újévi ünnepek egyébként is megrövidítették az időt — a szó szoros értelmében mindössze néhány napja maradt a gyár vezetőinek az átállás előkészítésére. Emberi tényezők Aligha túlzás az a hasonlat, hogy az év első hónapjait az Árammérőgyár — legalábbis jogi helyzetét tekintve — Mohamed koporsójához hasonló helyzetben töltötte el: lebegett. Mivel az önállósodás ideje egybeesett az irányító főhatóság, a KGM átszervezésével, illetve az Ipari Minisztérium létrehozásával, sok kérdés tisztázása késett, s például az alapító határozat is csak március elején jutott a gödöllőiekhez, s csak ezt követően lehetett kezdeményezni a törzskönyvi bejegyzést, a külkereskedelmi jog megadását, az MNB- egyszámla megnyitását. Hogy ezek mennyiben befolyásolták, hátráltatták a saját lábra állást, arról részletesen szólt az a beszámoló is. melyet a közelmúltban tárgyalt meg a városi párt-végrehajtó- bizottság is! Volt aztán jó néhány olyan emberi tényező, amely a válást hasonlatossá tette a valóban tönkrement házasságok felbomlását követő acsarko- dáshoz: az egyik gazdasági hetilap meg is írta az esetet — igaz, név nélkül, de nem volt nehéz ráismerni a szereplőkre —, amikor a Ganz Műszer Művek budapesti központjában a helyileg ottmaradt, de az átszervezés után Gödöllő- höz tartozó külkereskedelmi részleg munkatársát a portás nem akarta beengedni a kapun, mondván, hogy az illető Még mindig sok a veszteség Társadalmi fórum az emrgiagazdálkodásról Terrrfészetesen volt némi túlzás az egyik hozzászóló megállapításában, mikor az energiagarázdálkodás helyett végre energiagazdálkodást sürgetett, de kétségtelen tény, sokszor úgy tűnik, hiába ért bennünket az energiaválság sokkja, hellyel-közzel még ma is úgy bánunk az olajjal, szénnel, villanyárammal, mintha ingyen kapnánk. Pedig elkerülhetetlenül nagyobb lépéseket kell tennünk a takarékos energiagazdálkodás, a racionalizálás felé — ezért is rendezte meg tegnap délután a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága azt a társadalmi fórumot, melynek középpontjában az energiagazdálkodás állt. Azt a célt tűzték a fórum elé — melynek rendezésében egyébként a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsa, a Pest megyei K1SZ- bizottság és az MTESZ megyei szervezete is részt vettek —, ismerjék meg a megyei NEB átfogó vizsgálatának eredményeit, s a vita során cseréljék ki tapasztalataikat, mondják el véleményüket az energiagazdálkodási és racionalizálási intézkedésekről, azok megvalósításáról. A megyei népi ellenőrök .vizsgálata — melyről Rábai István, a Mezőgép főosztályvezetője számolt be — két lépésben történi Az 1980 első felében lezajlott alapvizsgálatot — főbb megállapításait annak idején lapunkban is közreadtuk — követte idén május, júniusban az utóvizsgálat. Ennek tapasztalatai szerint — bár jó néhány területen haladást tudtak megállapítani a népi ellenőrök — sok kérdésben még mindig kevés változás tapasztalható. Ilyen például a tüzelőanyagok tárolási veszteségeinek csökkentése, a hutladékenergiák fel- használása, a csúcsidei terhelés mérséklése, a meleg vizet és gőzt szállító csővezetékek tömítetlenségéből, rossz szigeteléséből és a sűrített levegős hálózatok hibáiból származó veszteségek. Hogy ez az utóbbi példa sem valami mellékes, jelentéktelen kis részletkérdés, azt bizonyítandó mondta el az előadó, hogy egyetlen tömítetlen levegővezeték annyi veszteséget tud okozni, amiből több családi ház éves energiaszükségletét lehetne fedezni. Az energiatakarékosság számos területén lehet komoly haladást elérni társadalmi ösz- szefogással, különböző kampányokkal — mindez azonban nem helyettesítheti a vállalati érdekeltséget, hiszen az energiahordozókkal való pazarló vagy körültekintő bánásmód a gyárkerítéseken bélül elsősorban gazdálkodási, pénzügyi kategória. Hogy ezzel még messze nincs minden rendben, jól bizonyítja a vizsgálatnak az a megállapítása, mely szerint 50 megyei nagyvállalat, 116 mezőgazdasági üzem és 60 ipari szövetkezet közül az elmúlt időszakban csak 5 gyár és 3 gazdaság élt az energiaracionalizálási pályázat kínálta lehetőséggel. Az okok a pénztárcánál keresendők: hiába nyújt ugyanis egy bizonyos összeget a bank a pályázat kedvező elbírálása esetén, a vállalatoknak maguknak is a zsebükbe kellene nyúlniuk. Az pedig — legalábbis ők úgy mondják — üres, különösen a fejlesztési alapok esetében. Az esetek nagy részében aztán marad a pazarló energiafelhasználás, ami ugyan szintén pénzbe kerül, de ez már „csak” a költségkeretet terheli. Az a tény, hogy a vita során elsősorban az ésszerű gazdálkodást akadályozó tényezők kerültek terítékre, abból fakad, hogy a hozzászólók is a még több eredményt ígérő előrelépés lehetőségeit keresték. Ennek a célnak valóra váltása érdekében a rendezők valamennyi felmerült kérdést eljuttatják az illetékesekhez. W. B. nem a vállalat alkalmazottja többé. Ezek a dolgok aztán persze rendeződtek — a másik oldalon viszont olyan pozitív hatásait lehetett és lehet tapasztalni az emberek érzelmi mog- nyilvánulásainak, amelyek jóval többet nyomnak a latban. — Az önállóság óta nagyot változott a dolgozók magatartásának az a része, amit munkához való viszonyként szoktunk emlegetni — mondja Szabó István. — A termelésben például korábban gyakran okozott gondot, hogy az emberek viszolyogtak a programváltozástól. Idén, az első félévben az átlagosnál is gyakrabban kellett váltani, volt úgy, hogy naponta többször átállítottuk a szalagokat, s most mégis zokszó nélkül vállalta mindenki a többlet- terhelést. De ugyanez tapasztalható a műszaki fejlesztésben is: mivel a múltban túl sokan és túl gyakran szóltak bele az árammérőgyári fejlesztők munkájába, tevékenységük, rangjuk leértékelődött, sokan — köztük kiváló szakemberek — elmentek. Most megindult a nyüzsgés, gondolatok, jó ötletek születnek. Vagyis: az emberek érzik, hogy szükség van rájuk, s szívükön viselik a gyár sorsát. Féloldalas vezetés Természetesen nem véletlenül választottuk a beszélgetés központi témájának azt a kérdést, milyen szerepet játszott és játszik az önállósodási folyamatban az emberi tényező, hiszen ilyen időszakokban ez legalább akkora befolyást gyakorolhat az eseményekre, mint maguk a konkrét döntések, intézkedések, határozatok. Itt van például a vezetői magatartás, a vezetői munka színvonala. Mint Szabó István elmondta, a 16 évig tartó függőségi viszony ideje alatt féloldalassá vált a gyári vezetőréteg. Leszoktak a hosszabb távon való gondolkodásról, hiszen a tervutasításos rendszer, mellyel a Ganz Műszer Művek irányította a gyárat, sokkal inkább a napi operativitást, s a végrehajtó típusú vezetőket követelte meg. Nem volt elég tehát a megnövekedett döntési jogkörök egyszerű kinyilatkoztatása, de arról is gondoskodni kell — ezt továbbképzéssel, oktatással, s néhány vezetői cserével meg is kezdték —, hogy mindenki tudjon is élni ezzel a hatáskörrel. Vagy említhetjük a különböző szervezetek átalakítását Külkereskedelmi, belkereskedelmi apparátus, pénzügy, számvitel —. mindezeket alkalmassá kellett tenni az önálló vállalati működésre. Nem hullik a manna Az első félév végül is sikerrel zárult — akkor is, ha a Szabó István szavai szerint korábbinál rosszabb anyagellátási feltételek miatt export- termékeik egy része hiányzó alkatrészekre várva raktáron maradt, s csak a félév után tudták ezeket kiszállítani. Időarányos tervüket így is teljesítették, s a bruttó termelési érték 12,2 százalékkal haladta meg a tavalyi első félév eredményét — úgy, hogy közben 15,1 százalékkal nőtt a termelékenység is. Az emberek ugyanis megértették: az önállósággal nem jár együtt a mennyei manna ■hullása, az viszont tény, hogy ha jobban dolgoznak, azt a maguk hasznára teszik. Ez a tanulság mindenképpen kedvező — különösen azért, mert gazdasági életünk egyik jellemzője ma a vállalati szervezetek felülvizsgálata, az önállóság kiterjesztése. Ennek hatását nyilván csak erősítené, ha a jövőben kevesebb zökkenővel járnának a hasonló folyamatok, mint Gödöllő esetében. Weyer Béla
