Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

D XXIII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK A PE£T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Pontatlan információk Munkaügy - presztízs nélkül . Kedvező változások jelei Az ismert elmélet szerint, az ú.i munkahelyek létszámszük­séglete — a szabad munkaerő- források elapadása miatt —, inkább csak átcsoportosítással oldható meg. Kérdés: honnan ég hogyan történjék ez a bizo­nyos átcsoportosítás. S még na­gyobb kérdés: hogyan terve­zik az új munkahelyek mun­kaerő-szükségletét, s egyálta­lán tervezik-e valahol, vala­kik? Ésszerűen A kérdésekre voltaképpen rövid és egyszerű válasz adha­tó: a beruházások munkaügyi koordinációja legjobb esetben is az esetlegesség határát súrol­ja. A Munkaügyi Minisztérium munkatársai nemrégiben 17 ál­lami nagyberuházást vizsgál­tak ebből a szempontból, s megállapították: a beruházási javaslatok általában nem tar­talmazták a munkaerő-szük­séglettel kapcsolatos munka­erőmérleget. Elvileg persze mindenki tud­ja, hogy a munkaerő racioná­lis felhasználása szorosan ösz- szefügg a foglalkoztatáspoliti­kával. A foglalkoztatáspolitika pedig összefügg a beruházás­politikával. Ám ezt a sokolda­lúan bizonyított elvi tételt, a gyakorlatban — az állami be­ruházásoknál éppúgy, mint a vállalati beruházásoknál — so­káig mindenki nagyvonalúan mellőzte. Mellőzte már a technológiai tervező is, akinek szorosan együtt kellett volna — és kel­lene —, működnie az üzem­szervezővel. Valamiféle ,.együttműködés” persze felfe­dezhető, ám hogy milyen, an­nak jellemzésére példák tucat-, jait sorolhatnám. Olyan példá­kat, amelyekből rendre kide­rül, hogy az új vagy a rekonst­rukción átesett üzemek mun­kaerő-szükséglete rendszerint sokkal nagyobb, mint a ha­sonló körülmények között dol­gozó régi üzemeké. Vagy, hogy az importált termelőberende­zések üzemeltetéséhez, a hazai viszonyok között, jó esetben is kétszer-háromszor annyi em­ber kellett, mint amennyit az exportáló előírt, vagy mint amennyivel ugyanezek a gépek külföldön működnek. Igaz, mit tehet a legjobb és legszorosabb kapcsolatban együtt dolgozó és szervező, ha például irreális, vagy nem megalapozott adatok alapján kell a beruházások munkaügyi terveit elkészíteniük; ha pél­dául úgy tudják, hogy a szó­ban forgó beruházás tető alá hozásáért minden áldozatra kész helyi tanács — nem min­den célzatosság nélkül —, meg­nyugtató válaszokat ad a mun­kaerővel kapcsolatos kérdések­re, s aztán később kiderül, hogy e tanácsi információk, enyhén szólva is pontatlanok, a szabad létszámot illetően túl­zottak? Értékítélet Ám mit tegyen az a tanács, amely a beruházás tervezésé­nek idején még okkal, joggal ígérhette a szükséges munka­erőt, csak éppen a számításba jöhető emberek nem tisztelték a beruházások megvalósulási idejét és a tervezéstől az üzem­be helyezésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más, már működő munkahelyekre? Ne beszéljünk most az ál­lami nagyberuházásokról. Egy- SZéíűbb pérdá a vállalni 1 be­ruházás, termelésbővítés, me­lyek esetében a vállalaton be­lül, illetve a tanácsoktól is összegyűjthetők a szükséges munkaügyi információk. Ha összegyűjthetők... Ha lenne mit összegyűjteni. Mert a vál­lalatok munkaügyi apparátusai — azonkívül, hogy „nincs em­ber...” — aligha adhatnak ér­demleges segítséget a beruhá­zásokkal foglalkozó szakembe­rek és a vezetők számára. A legtöbb esetben azt sem tud­ják, hogy azokan a sokat em­legetett belső létszámtartaléko­kat hol és hogyan lehetne meg­találni, s hogy mit kezdjenek az ugyancsak sokat emlegetett relatív létszámtöbblettei ? Végképp nem szolgálják a munkaügyi terveket, illetve a vállalat valóságos munkaügyi helyzetét az egyes személyek­kel kapcsolatos úgynevezett karriertervek. Ma sincs szer­ves kapcsolat a belső munka­erőmozgások tervezése, az ok­tatási-képzési tervek és a „ká­derfejlesztési” elképzelések között azért sem, mert a bel­ső munkaerőmozgások terve­zése is rendkívül kezdetleges. Igaz: a munkaügyi hosszú ideig mellőzött, alárendelt sze­repet játszott — sokan és sok­szor írtak, s beszéltek már er­ről. A munkaügyi apparátusok ma is szervezetileg meglehető­sen szétziláltak, és a komplex munkaügyi tevékenységben — az ennek megfelelő apparátu­sokban — való gondolkodás lényegében a mai napig is csak nyomokban fedezhető fel. Kö­vetkezésképpen: a szakmának, a szakterületnek ma sincs túl sok hitele, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy e szakterületen dolgozók munkája, értékítéle­tei, információi sem lehetnek mérvadók a termelési folyamat tervezésekor. Kutatás Ám mindezért aligha lehet csakis a vállalatokat felelőssé tenni. A munkatudomány, a kutatás és az oktatás hosszú ideig való mellőzése is érezteti a hatását. S ha nincs kutatás, akkor nehéz .az oktatás; s ha nincs kutatás és oktatás, ak­kor a gyakorlati munka sem lehet eléggé szervezett és szak­szerű. Igaz, a tétel fordítva is igaz: ha a gyakorlati munka nem eléggé szervezett és szak­szerű, akkor nehézkes a kuta­tás, ha nincs presztízse a min­dennapi munkának, akkor nem tanulják a szakmát. Az utóbbi években kedvező változások tanúi lehetünk, ám a gyökeres fordulat feltételeit még a jö­vőben kell megteremteni. V. Cs. Pilisen Meséi a cirkusz Mesél a cirkusz címmel mu­tatja be műsorát a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat szeptember 15-én. kedden dél­után öt órakor Pilisen, a Mó­ricz Zsigmond Művelődési Házban. Paradicsomszezon A vecsési Ferihegy Termelő- szövetkezetben 150 hektárról szedik a paradicsomot. A le­szedett szemeket a Budapesti Konzervgyárba és piacokra, üzletekbe szállítják. Felső ké­pünkön; ládába öntik a le­szedett paradicsomot. Az alsó képen: vödrökbe gurulnak a paradicsomok. Barcza Zsolt felvételei Bérpolitika Jobb munkáért több pénz Termelési tanácskozások után Félév végén minden gazdál­kodó egység elkészíti beszá­molóját az eltelt időszak mun­kájáról, eredményeiről, feltár­ja a hiányosságokat. A monori MEZÖGfiP Vállalat ceglédi gyáregységében, a közeli na­pokban tartották meg a ter­melési tanácskozásokat. — Eredménytervünk erre az évre 18 millió forint, ennek hatvanhat százalékát teljesítet­tük — mondotta Sipos István főkönyvelő. — Éves termelési tervünk 135 millió forint, az első félévben 46,4 százalékát teljesítettük. A lemaradás oka, hogy a fizikai állományban több, mint húsz dolgozóval többet tudnánk a jelenleginél is foglalkoztatni. — Hogyan hajtották végre a bérpolitikai tervet? vagyis a jobb munkáért több pénz elvét. — Milyen feladatok megol­dása vár a gyáregységre e fél­évben? — kérdeztük Horváth László, gyáregységyezetőt. — Mivel fő profilunk az élel­miszeripari gépek és kislakás­kazánok gyártása, így a már meglevő szerződések határidő­re történő teljesítése a legfon­tosabb feladatunk — mondot­ta. — Legnagyobb megrende­lőink a Szekszárdi, a Kapos­vári Húskombinát, NDK, Mon­gólia és Kuba. Hogy a tervet teljesíteni tudjuk, törekednünk kell a munkaidő jobb kihasz­nálására, valamint a célsze­rűbb munkaszervezésre. Sáránszky Klára Pénzdobálók Maroknyi gyerekcsapat sétálgat Monoron a főtéren. Láthatóan jókedvűek. Iga­zuk is van. Még csak ép- penhogy megkezdődött a tanév, a feladatok sem olyan szigorúak, mint az iskola­év derekán. Még minden­kiben érződik a nyári vaká­ció, a legtöbbször a nyara­lás, az élmények, egy-egy csínytevés epizódjai alkot­ják a beszélgetések tárgyát. Hirtelen azonban röpke színjáték szakítja meg a gyerekek addigi csevegését. Egy aprópénz csillan meg a napfényben, majd széles ívben hullik a gyerekek há­ta mögé. Nagyot csörren, fordul egyet-kettőt a lapja körül, míg végre megálla­podik a földön. A srácok a fülükre szorítják a kezüket, hogy ne hallják a pénz csör­gését. így megy ez azután jó né­hány sarkon át. A gyere­keknek láthatóan tetszik a téma. Egy-egy felnőtt is el­elmosolyodik a látottakon. Nem így az az idősebb házaspár, akinek bizonyára azonos az útja a gyerekek­kel. Először csak a fejüket csóválják, majd egymás kö­zött adnak hangot nemtet­szésüknek. Végül a férfi — talán, mert nem bírja magába fojtani — megszólítja a gyerekeket. — Talán ilyen sok pénze­tek van, hogy még annak elszórására is futja? Dol­goztatok érte? Tudjátok, mennyit ér? Abból, amit eldobáltatok már legalább négy kiflit vehettetek volna. A szüléitek azért megdol­goztak ... A srácok láthatóan szé­gyellik magukat: — De hát ez szerencsét hoz... — mondják. — Szerencsét legfeljebb a pénz gyűjtése, a takarékos­ság hozhat. A fiúk lehajtják a fejü­ket, azután az egyik meg­fordul, visszaszalad az úton, s gyors mozdulatokkal sze­di össze a pénzt. Csévharaszton Tanácstagi fogadóóra Malik Károly megyei tanács­tag szeptember 11-én, pénte­ken délelőtt 10 és 12 óra kö­zött fogadóórát tart a csévha- raszti tanácskirendeltségen. Kéri a választópolgárokat, hogy ügyes-bajos dolgaikkal keressék fel őt ebben az idő­pontban. — Az első félévben 3,26 szá­zalékos'bérfejlesztést hajtot­tunk végre. Jövedelem-szín­vonalunk a bérfejlesztés, cél­prémium-kifizetések, valamint egyéb jutalmak hatására 1 ezer 104 forinttal haladta meg az előirányzottat. Sikerült megvalósítanunk a bérkategó­riákon belüli differenciálást, Válaszol az illetékes Zsúfoltak a raktárak Az üvegvisszaváltás kőtelező Noteszlapok Hulladék, hangnem, hiánycikk Virág mellé anyanyelvi Gyér a forgalom a monori Kossuth Lajos utcában, késő délelőtt van. Kétoldalt, a jár­dák mellett végighúzódó szi­geteken szemetesedények áll­nak, a szc:::;tó autóra várva. Lassan húz el mellettem egy Trabant, odakanyarod’ik az edény mellé, s a vezető mellett ülő utas néhány papírgala- csint, apróbb hulladékot ejt a gyűjtőbe. Állok, földbe gyökerezett lábbal. Hiszen ebből a kocsi­ból is kiszórhatták volna a szemetet, a szél szárnyára bízva. Ki vette volna észre? Néhány fejcsóváló járókelő ta­lán. Ám ez a trabantos nem sajnálta a fáradságot a lassí­tásra, a megállásra, hogy a hulladék ne az úttestre kerül­jön. hanem oda, ahová való. Hát mégsem falra hányt bor­só a sok kérés, felhívás, hogy vigyázzunk környezetünk tisz­taságára-? íme a példa. S a Trabant rendszáma: IP 19—84. Felírom, ki tudja, találkozom-e még hasonlóval valaha? * »» Párás reggel. A monori Deák Ferenc utcában már jókora magasságban dolgoznak az épí­tők. Sztentorj hang az ég felől. — Burján úr, nincs ott lent senki? Burján úr szétnéz a környé­ken, a téglahalmok között, s visszakurjant: — Nincs! Nyugodtan, lees­hetsz! • »» őszirózsák, kardvirágok, dá­liák a monori piacon, szem­kápráztató színekben és soka­ságban. Jut belőlük a földre is, nem férnek el az asztalo­kon, s az árusok a vásárlóknak fenntartott ösvényeken helye­zik el a vödröket, csöbröket a lecke virágokkal. Ott téblábolunk körülöttük, valahogy át kéne menni a túloldalra — de ho­gyan? A legkézenfekvőbb meg­oldást választjuk, átlépünk egy őszirózsával telezsúfolt mosó­fazékon. Szitoközön a reagálás. — Letapossák a virágomat? Nem szégyellik magukat, ti­porni a más holmiján? Ezek a kérdések, jelzőkkel tűzdelve, amiket jobb nem megismételni. A virágárus rendkívül leleményes a szavak használatában, csak hápogni tudunk, annak ellenére, hogy egy virágszirom sem sérült meg. Reklámnak azonban nem rossz a fogás: a hangoskodás­ra odagyűlnek jó néhányan, s ha belőlük csak kettő is vásár­ló lesz — már megérte. »» A kereskedelem jól felké­szült az új tanévre — hallot­tuk és mondtuk, hiszen való­ban nagyon kevés volt a hiánycikk, az utolsó vakációs- napon is megvehette, aki akar­ja, a füzetcsomagot, a fehér temperát, a körzőt vagy a négyszínű tollat. Csak iskola­köpeny nem volt. A monori gyermekruházati szaküzlet ve­zetője három hónappal ezelőtt megrendelte a köpenyeket. Lesz belőlük elég — biztatták az érdeklődőket, akik közül a pesszimistábbak azon nyomban Pestre utaztak vásárolni. A derűlátóbbak vártak. S amikor a tanárnő azt üzente, hogy egyetlen nap türelmi időt ad most már csupán, mert a kö­peny kötelező — meg is érke­zett a szállítmány az üzletbe A fél nyolcas nyitásnál már ott sorakoztak a vevők izga­tottan. Nem hiába. Egyetlen fajta, s két-három méret kö­zött válogathattak. Az üzlet dolgozói nem tehetnek róla. de elgondolkoztató: ha egy bolt­nak főhivatása a gyermekru­házati cikkek árusítása, miért kell ehelyett — nem is először — a mentegetőzést választa­nia? K. Zs. A Pest megyei Hírlap mono­ri különkiadásának 1981. au­gusztus 13—i számában megje­lent A vásárlók könyve című cikkel kapcsolatban az aláb­biakat közöljük: „Az üvegvisszaváltással kap­csolatos panaszt kivizsgáltuk és a pilisi ABC-áruház veze­tőit figyelmeztetésben részesí­tettük. Megjegyezzük, hogy a pilisi ABC-áruházunk más egységeinkhez hasonlóan, gon­doskodik az üvegek visszavál­tásáról. Sajnálatos módon hiá­nyosságok, mint az említeti esetben is, előfordulhatni- k, ez azonban általánosításra okot nem adhat. Az ügy teljes körű ismereté­hez a következők is hozzátar­toznak, természetesen annak hangsúlyozásával, hogy ismer­jük az üvegvisszaváltásra vo­natkozó kötelezettségünket. A pilisi 801. számú ABC-áruhá­zunk ez év II. negyedében 13 ezer üveg sört kapott és érté­kesített. Ezzel szemben 45 ezer darab sörösüveget váltott visz- sza. Ilyen mennyiségű, egyéb ként nem általunk forgalma­zott üveg. akárcsak időszakos tárolására is lehetőségünk nincs. Szövetkezetünk az üveg­visszaváltási kötelezettség tel­jesítése érdekében a fentiek miatt, saját fuvareszközt vesz igénybe. Nagy Géza igazgatósági elnök” I A szerkesztőség megjegy- | zése: I Örömmel fogadtuk a Mo* s norvidéki Áfész elnökének | válaszát, amelyből meg- 1 tudtuk, hogy intézkedtek az | üvcgvisszaváltással kapcso- | latos problémák megoldása I érdekében. Azt azonban | megjegyezni kívánjuk, hogy | nem csupán a pilisi ABC- Záruházban okoz gondot az § üres üvegek tárolása, hiszen | járásunkban kevés olyan 1 kereskedelmi egység van, * I ahol megfelelő lenne a rak- ! tártér. A rendelkezések ér* | telmében az üveget minden | kereskedelmi egység köteles ; visszaváltani, hiszen azok | újrahasznosítása társadal- = mi érdek. Köszönetét mondok mindazok­nak, akik felejthetetlen férjem és édesapám. Kvál János temetésén megjelentek és fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek, özv. Kvál Já- nosné és fia. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom