Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

\ Jegyzet A tanyák sorsa A malnabokrok veszélyezte- tik a Kovács-tanya biz­tonságát. Mert a szemek le­hetnek bármilyen édesek, a helyi tsz-elnök szájában min­dig megsavanyodfiak. Hogyne, hiszen tanyán, a nagyüzemi táblásítást akadályozó terüle­ten érnek. Pedig Kovács Já­nos a tsz dolgozója, otthon hizlalt állatait a gazdaság se­gítségével értékesíti, mégsem jár az elnök kedvében. Nem hagyja el az apjától örökölt két hektárnyi földet, a gémes­kutat, az eperfákat, a mál­nást A tsz hiába ígér házhe­lyet, kőművesbrigádot, Kovács János ragaszkodik a családi ereklyeként őrzött nádfedeles épülethez. Az eperfa termé­sével disznót, csirkét hizlal, kukoricáért sem fizet, zöldség mindig akad a veteményes­ben. Hiába akar a tsz össze­függő rozstáblát, a Kovács­portát nem tolhatja arrébb. Ehhez kevés az elnök ereje. Hatásköre legfeljebb a „nem’’ kimondásáig terjed. Ezt felel­te, amikor a tanácstitkár megkérdezte: támogatja-e a tanyák villamosítását. A tsz elnöke modernizálni szeretné gazdaságát, új növé­nyi kultúrát meghonosítani, nagy teljesítményű, szedő-, ara­tó-cséplő gépeket beszerezni. A tanyák viszont szögesdrót­ként akadályozzák a táblásí­tást. A kis háztájikat, az ósdi épületeket kerülgetni kell. Hiába a modern technilca: a hétmerjöldes csizmában csők araszolni lehet. Az elnök a haladás érdeké­ben sürgetné a bulldózereket. Hasonlóképp érvelnek a ta­nyát érzelmileg ellenzők. La­katos Vince nagy sikerű doku­mentumfilmje, a Naplemente előtt négy esztendeje szinte sokkolta a tévénézőket. A ma­gára hagyott idős emberekért, a petróleumlámpa világossá­gáért, a biblia igazságáért, a magatehetetlenség látványáért sokan nem a múltat, nem a kisparaszti élethez való ra­gaszkodást, hanem a szór­ványtelepüléseket okolták. Ki­alakult az a szerencsétlen helyzet, hogy amíg Bács-Kis- kun megyében a helyi tanács, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a szocialista brigá­dok társadalmi összefogást hirdettek a tanyán élő idősek megsegítéséért, addig a pilla­natnyi hangulatuknak enge- delmeskedők a tanyák ellen fordultak. Mentségükre szól­jon, a tanyák értékét, gazda­sági jelentőségét hazánkban sokáig a széljárás szerint mér­ték. A múlt század közepén például a hatóságok erővel tartották a falvakban az em­bereket. Tanyát venni, önál­lóan gazdálkodni csak a pa­ragrafusok és a zsandárok ki­játszásával lehetett. A legelőfeltöréssel, szőlőte­lepítéssel megkezdődött a ki­költözés. A falvakat ‘ elhagyó új honfoglalók még nem érez­ték hátrányosnak szociális, egészségügyi, kulturális ellátá­sukat: a betegbiztosítást, a színházat, az anyagi biztonsá­got nemcsak a tanyai agrár- proletáriátus hiányolta. Am a kormánykörök úgy tettek, mintha a tudatlanság, a nyo­mor kizárólagosan a tanyák jussa lenne. felszabaduláskor egykori cselédek, napszámosok, sommások jutottak földhöz. Többségük az új birtokon épít­tetett házat. Amikor kiderült, hogy a kisparcellák akadá­lyozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok ^ igyekeztek a szét­szórtan élőket összeköltöztet­ni. Kialakultak a leendő köz­ségek magjai, a tanyaközpon­tok. Benépesülésüket a fotóri­porterek és festők is segítet­ték. Nem ábrázoltak magá­nyos épületet, gémeskutat, de megörökítették a beköltözést, a hidroglóbuszt, a beláthatat­lan kukoricást. A tanyaközpontok pedig fej­lődtek. Amikor egymásba ér­tek a házak, elkészült , a bekö­tőút, vegyesbolt nyílt, aztán két tantermes iskola (egy osztály az alsó, egy a felső tagozat­nak), az orvos is meglátogat­ta a helyieket. Később könyv­tár létesült: hétköznap olvas­nivalót kölcsönzött, szomba­tonként táncmulatságnak adott otthont. Néhány év múlva a helyi tsz irodát építtetett, az üzlethálózat bővült, a könyv­tárból kuUúrház, a tanyaköz­pontból falu lett. Ezekben az időkben új tanyák létesítésé­ről vagy a meglévők támoga­tásáról nem illett beszélni. A hatvanas években kide­rült: nem olyan fekete az ör­dög, mint amilyennek festik. Azt,, hogy a magányos telepü­lés a nagyüzemi gazdálkodás nehezítője — továbbra sem tagadta senki. Kiderült vi­szont, hogy ez a betyár nem­csak elvesz, de ad is: szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, kapir- gáló tyúkokat, hízott libákat, évszázados hagyományok sze­rint legeltetett állatokat. Sőt, munkára fogja a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan föl­deket is. Neon véletlen, hogy a tehe­tősebb egyéni gazdálkodókat, évente 60-—80 ezer forintnyi jövedelemhez juttatja. A ta­nyák, miután gazdasági ered­ményeikkel igazolták létüket, nyilvánvalóvá tették, hogy be­látható időn belül települési formaként sem szűnnek meg. Amíg néhányan a lerombo­lással fenyegetődzőket esitít- ják, addig mások attól félnek, hogy a jelentős tanácsi segít­séggel: útépítéssel, villamosí­tással állandósul a tanyavilág. Szerintük a modern televízió­val, mosógéppel ellátott lakást nehezebb elhagyni, mint a pertóleumlámpást. I gaz, amit mondanak, még- sem hihető, hogy a reális vágyaik valóra válása a régi te­lepülésviszonyok konzerválását jelentené. Az ember nyugta­lan lény: ha egy célt elért, újabbakat tűz maga elé. Az igények kielégítése is újabb igényeket szül — főleg a ta­nyai fiatalokban. Az ő többsé­gük (otthoni körülményeiktől függetlenül), vágyik egy közeli faluba vagy városba. Már csak azért is, mert minden fejlődés ellenére napjainkban a tanyák­ra nem a modern életvitel a jellemző. A villamosítás, az útépítés csak az egymáshoz közeli épületeknél kifizetődő. Ezért kellene egyre több ta­nyaközpont. Ide elérhetne a villamosvezeték, ide érkezhet­nének a mozgó élelmiszerbol­tok, itt lehetne gyermekfel­ügyeletet kialakítani, itt állná­nak meg a távolságú autóbu­szok, és ami nem utolsó szem­pont, itt lehetne közösségben élni. öt éve országos felmérés készült a tanyaépüíetekről, la­kói foglalkozási szerkezetéről, jövedelemforrásáról, életkörül­ményeiről. Az adatok összeg­zését egy rendelet követte. Ezentúl a tartósan ‘ fennma­radó tanyás területekre korlá­tozott számú építési engedély adható. A körzet életképessé­gét a helyi tanácsok hivatottak eldönteni. A megyékben • — Szabolcs-Szatmár kivételével — mégsem tülekedtek építési engedélyekéit. Ügy vélték, nem jó, ha az emberek pénzü­ket tanyai házra költik, mert ezzel egy későbbi kulturál­tabb otthontól fosztják meg magukat. Hogy mi lesz a tanyák sor­sa? A gazdasági számítások és társadalmi mérlegelések dön­tik el, ezután is, hogy fenn­maradás és a megszűnés kö­zött mire érdemes szavazni. De napjainkban mégsem a szórványtelepülések, hanem az ottani emberek sorsa az izgal­masabb. A fiatalok vagy kö­zépkorúak jól vagy rosszul, de megélnek. És az idősek? Az Alföldön a már említett tár­sadalmi kezdeményezésben bő­vítették a szociális otthonokat, napközit létesítettek a tanyai öregeknek, vagy felújították házaikat. Mindez azonban csak csepp a tengerben. Az ország tanyáin több idős, magatehe­tetlen ember él, mint amennyi élvezheti a társadalom segít­ségét. Ezért, ha nem is mon­dunk nemet a tanyákra, a mindenkori erőhöz mérten tá­mogatni kell a faluba költö­zésüket. Nem a mai tanyai öregek gondjainak megoldá­sáért — ezzel nagyrészt elkés­tünk. Viszont még sokat tehe­tünk a középkorúakért, a ti­zenöt-húsz év múlva segítséget igénylőkért. 11,1 indezek ellenére ne rom- boljuk le erőszakkal a magányos házakat. Lakóik el­helyezéséről, új házhelyekről úgysem tudnánk gondoskodni. Ám az elhagyott épületekhez jöhet a bulldózer, a parlagon maradt földek beolvadhatnak a helyi tsz-ek, állami gazda­ságok tábláiba. A megszűnő tanyát sirathatjuk. De újból benépesíteni már nem érde­mes. H. K. NAGYKOROS! votiinp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 211. SZÄM 1981. SZEPTEMBER 9., SZERDA A természet szeretete Tanulási módszer és vizsgálódás Kertbarátok a betakarításról A nyár végével, a kertba­rátok klubja ismét rendsze­resen tartja szokásos összejö­veteleit. Legutóbb elsősorban a betakarítási munkákat be­szélték meg. A szőlőből álta­lában az átlagtermés felét vár­ják. Csikai Pál elnök felhív­ta a tagok figyelmét, a szé­pen érő szőlő gondos szürete­lésére. Elmondotta, hogy akik a bor jó kiforrását elősegítő fehér és vörös bor fajélesztőt igényelnek, nála jelentkezze­nek. A megbeszélésen szó esett arról, hogy a szőlő-, gyümölcs-, az uborka- és a paradicsomtermésben, komoly károkat okozott az idén az at­kafertőzés. Szó volt arról is, hogy a csonthéjas gyümölcs­ülünk az eszpresszó tenyér­nyi asztalánál a szenvedélyes vadász, meg én, s jobb híján a Szabadság tér forgalmát né­zegetjük. Autókaravánok húz­nak el szemünk előtt, jobbról balra, és balról jobbra. Ci­vilizációs látvány. A győztes XX. század jellegzetes képe. Nehéz megfogni Ettől függetlenül lehangoltan nézelődünk. Nem kifejezetten az autókra haragszunk. Neki is van, nekem is van. Minden­esetre a sok gépjármű is esz­köze a természet pusztításának. S most éppen a természetet féltjük. Az egész világét, s ben­ne a nagykőrösit is. Előzőleg a határban jártunk, s pusztuló erdőt, rétet, szennyes vizeket láttunk. Van mit félteni. Álta­lánosságban megállapítjuk azt amiben semmi újdonság nincs. Vagyis, hogy a gazdasági ér­dekek nem mindig hatnak ugyanabban az irányban, mint a természet- és környezetvédel­miek. Ilyesmiről gyakran hallunk mindketten (és soroljuk a pél­dákat). Ám, eszünkbe jut még valami. Nehezen fogalmazzuk meg, mert itt sűrűbb a ho­mály. A környezet- és termé­szetvédelmi kultúráról, a szem­léletről, az ember és a ter­mészet kapcsolatáról, a ter­mészetismeretről akarunk ke­rek mondatot formálni. Ponto­sabban arról, hogy a kultúrá­ból, a szemléletből, a kapcso­latból és az ismeretekből hi­ányzik valami lényeges. Nehéz megfogni, hogy mi az. — Talán a természet szerete- te? Ülünk a szülői értekezleten. Elmondja az osztályfőnök a tudnivalókat. Aztán a szakta­nárok sorjáznak elénk, s fel­mondják kívánságaikat, s fő­ként szándékaikat és elképzelé­seiket. Előlép a biológus is. Fiatal tanárnő. Gondolom, a tavasszal még iskolapadban ült. Talán ötször is elmondja, hogy ennél a tantárgynál (sze­rintem a többinél is) a legfon­tosabb tanulási módszer, a vizsgálódás. Kezdek kivirulni. Ez már igen! A tanárnő foly­tatja: a vizsgálódáshoz kell csipesz, olló, kés, nagyító, bon­tótű ... Már nincs to!Iszár Az addig csöndes terem meg­telik zúgással. „Milyen nagyí­tóval? Milyen csipesszel? Hon­nan vegyünk bontótűt? Hogy tollszárból lehet készíteni? Nem lehet, mert nincs már tollszár a világon sem. Ez már sok!” Szobor a tanári asztal mel­lett: „A lelkesedés veresége.” Felírom egy ív üres papírra: Adatok a nagykőrösi diákok természetismereti kirándulá­sairól. Első pont: Madarak és fák napja. Lapozgatom a. jegyzeteimet. Adatokról szó sincs. Az előző cím egyszerűen nagyképűség. Mindenesetre kiderítem, hogy ezt a napot mindig megtartják az iskolák. A bejegyzésem sze­rint: „Udítőitalos üvegek és sütemények hegyei mögött sza­ladgálnak, játszanak a gyere­kek. Madarak megfigyelésére alkalmas távcső senkinél sincs.” Menjünk tovább. „Az iskolai tanulmányi kirándulások prog­ramjában csaknem mindig fel­lelhető valamilyen természeti nevezetesség megtekintése. Ámde, a biológus tanárok nin­csenek mindig ott a kirándulá­sokon. A tetthelyen pedig vagy van hivatásos vezető, vagy nincs. A kirándulások lénye­ge a városnézés, a múzeumlá­togatás, az üzemlátogatás.” Egyéb kirándulások, például úttörő-vándortáborok. Van egy listám az idei kí=Arő tanárok­ról. Nézem az első iskolát. Az erdőn-mezőn bóklászó gyere­kekkel nem volt biológus. Hagyjuk ezt! A fél országot végigkerékpározó középiskolá­sokat is gépész tanár vezette. Az országjáró diákok köreinek sem szükségképpen biológusok a vezetői. Sőt! Következő pont: Búvárklu­bok ... Nem vízi-, hanem ter­mészetbúvárok, vagy mégin- kább környezetvédők szervez­ték, ezt az országos klubháló­zatot. Nagykőrösön tudomá­som szerint se felnőtteknek, sem gyerekeknek nincs ilyen klubja. Nem tudom ... Egyetlen külföldi adat: Auszt­ria egyik legnagyobb ifjúsági szervezete az Österreichische Naturschutzjugend. Vagyis a természet- és környezetvédő fiatalok közössége. Az osztrák ifjak vajon miért szeretik a természetet? Farkas Péter fák ritkító metszését tanácsos most elvégezni. A kertbarátok felhívták a figyelmet arra, hogy miután nagy a kereslet, a gyümölcsfa-telepítők igyekez­zenek minél előbb facsemetét igényelni. A klub legközelebbi össze­jövetelét szeptember 28-án tartja. Dohányt termesztenek Háztáji mintagazdaság Miért szeretik? Felírom a papírra: Miért nem szeretik ma az emberek a természetet? Mert nem is is­merik? Ebben a hónapban ünne­peljük a Pest megyei állami zeneiskolák megalakulásának harmincadik évfordulóját. Három évtizeddel ezelőtt nyílt lehetőség arra, hogy megvalósuljon a Kodály Zol­tán által megfogalmazott kí­vánság: „Legyen a zene min­denkié!” Tartalmas élet Két évre rá, 1953-ban Nagy­kőrösön is megalakult az ön­álló állami zeneiskola, mely az eltelt évtizedek alatt több ezer növendéket nevelt a ze­ne iránti szeretetne. Sokan közülük egy életre elkötelez­ték magukat a muzsikának. Művészként, zenetanárként folytatják azt a munkát, amelyre tanáraiktól példát kaptak. Többségükből nem lett hivatásos zenész, de éle­tüket szebbé, tartalmasabbá tetté a muzsika, életük ré­szévé vált, szükségletté, me­lyet szeretnének továbbadni gyermekeiknek, unokáiknak. A muzsika szépség és öröm, és a teljes életet élő, érző embernek szüksége van szép­ségre, örömre, tehát a művé­szetre, a zenére is. Mi, a ze­neiskola tanárai — kik ezt természetesnek és fontosnak tartjuk — azt választottuk élethivatásul, hogy megismer­tetjük ezt a szépséget, meg­osztjuk ezt az örömöt isko­lánkban növendékeinkkel, hangversenyeinken pedig hall­gatóinkkal. A zene, a hangszeres játék megtanítható. Semmivel sem nehezebb, mint az írás, olva­sás, vagy a nyelvek tanulása. Természetesen annál köny- nyebb elsajátítani, minél ko­rábban kezdünk hozzá. Az öt­hat vagy hétéves gyermek já­tékosan, szinte észrevétlenül tanulja meg. A zenetanulás nem zavarja, hanem inkább segíti az általános iskolában folyó munkát. Kodály Zoltán mondta, és a tapasztalatok, a szociográfiai felmérések az­óta bizonyították,, hogy „...a zenével nemcsak zenét tanu­lunk. Az ének felszabadít, báto­rít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi­lelki állapoton javít, munká­ra kedvet csinál, alkalmasab­bá tesz. figyelemre szoktat. Egész embert mozgat, nem­csak részét. Kifejleszti a csí­rájában minden emberben meglevő zaneérzéketv ezzel Bárány István kocséri tsz- gazdát régen ismerem. Jó pár éve ment nyugdíjba a Petőfi Termelőszövetkezetből, ahol 15 esztendeig dolgozott A napokban találkoztam ve­le. A feleségével látogatott el megadja a zenei műveltség alapját, amivel aztán szebbé, gazdagabbá teszi egész éle­tét .. Amit minden szülő akar A zenetanulás ma minden­ki számára elérhető. Aki ezzel a lehetőséggel élni akar, annak állandóan nyitva áll a zeneiskola. Szeretnénk to­vábbfolytatni ebben az isko­lában a majd három évtize­des eredményes munkát és segítséget nyújtani ahhoz, amit minden szülő akar, hogy gyermekeink szebb, gazda­gabb, teljesebb életet éljenek. Timkó Tamás A KISZ városi bizottság honvédelmi és sportbizottsága, a szakmaközi bizottság a strandfürdő dolgozóinak köz­reműködésével úszóversenyt rendezett a strandfürdőben. Évek óta nem volt ilyen ese­mény ebben az egészséges nyá­ri sportágban Nagykőrösön. Így egy kicsit hiánypótló ese­mény is volt ez. A résztvevők 8 számban versenyeztek. Férfiak (18 éven felüliek); 50 méteres gyorsúszásban: 1. ifj. Antal László (21-es Volán), 37; 2. Podhorszki Péter (Áfész) 39; 3. Gömöri János (Városgaz­dálkodás) 40 másodperc. 50 m mellúszás (4 induló): 1. Gö­möri János 44; 2. ifj. Antal 45,5; 3. Podhorszki 46 mp. Serdülő fiúk, 50 m gyors (5): 1. Szakács István (224-es Szak­munkásképző) 35; 2. Szakács Tibor (Petőfi-iskola) 37; 3. Si­mon György (224-es Szakmun­kásképző) 39 mp. 50 m mell (4): 1. Szakács Tibor 42; 2. Szakács István 43; 3. Iván Zol­tán (Gimnázium) 45 mp. Béka korcsoport (11 év alattiak), 50 m mell: 1. Karsai Zsolt (Kos- ,suth-isk.) 57; 2. Bari Béla (Kossuth-isk.) 60; 3. Pozsár Zsolt (Petőfi-isk.) 65 mp. Nők (16 éven felüliek), 50 m mell (7): Palástiné Agg Erika (Konzervgyár) 52; 2. Molnár Ágnes (Ceglédi Közgazdasági Szakközépiskola) 53,5; 3. Ta­kács Lászlóné (Konzervgyár) 57 mp. Leány, béka kategória, 50 m mell: 1. Bari Zsuzsa (Kossuth- isk.) 62; 2. Takács Zsuzsa (Pe­a községbe a XIII. dűlőbeli tanyájáról. Az áfész-termény- boltból 15 zsák táptakarmányt szállított kifelé, a hízó disz­nóknak, gumikerekű , kocsi­ján, melyet jó erőben levő, nagy szamara húzott. Tavaly egyszer már jártam náluk. Szépen gazdálkodnak, a tanyájukhoz mért 800 négy­szögöl háztáji területen. A múlt évben 34 disznót hizlal­tak és értékesítettek. — Most hány süldőt hiz­lalnak? — kérdeztem tőlük. — Most csak húszat, de nemsokára megellik a két anyadisznó és a malacokat is befogjuk a hizlalásra — mondták. — Nem nehéz a csacsinak ez a 15 zsák? — Elbírná az a dupláját is. Nehezebb nekünk a sok jó­szággal bánni... — Segítségük akad-e? — öt lányunk van. Három már férjhez ment, kettő lakik még otthon, de az egyik már menyasszony, ők segítenek, így aztán a disznók mellett három tehenet is tarthatunk és 800 négyszögölön terme­lünk dohányt. Tudja, kell a pénz a lányok kiházasítására. K. L. tőfi-isk.) 68 mp. Óvodások, 50 m mell: 1. Pozsár Andrea 80; 2. Császár Mónika 82 mp. A fiatalok sportjáról A KISZ városi Bizottság honvédelmi és sportbizottsá­gának ülésén részt vett a Pe- aagógus SE elnöke is. Többek között szó esett a sportkör és a KISZ együttműködésének ja­vításáról, bővítéséről. Varga Imre a NEFAG KISZ-eseinek tömegsport-lehetőségeiről szólt. Elkészült a pipagyári füves pá­lya, amelyen városi rendezvé­nyeket is lehet tartani. Ter­vezik,, hogy üzemük felszaba­dulási váltóversenyt rendez évente, általános iskolások és felnőttek részére, a vasútállo­más—Kossuth-szobor útvona­lon. Mai sportműsor Labdartígás Kinizsi-sporttelep, 15.30: Nk. Kinizsi—Ceglédi VSE, barátsá­gos mérkőzés. S. Z. Moziműsor Zsaru vagy csirkefogó? Szí­nes, szinkronizált, francia bűn­ügyi filmvígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Muppet show. Színes, szink­ronizált, angol báb-játékfilm, fél 4-kor. Kicsi a kocsi, de erős. Színes, amerikai filmvígjáték, fél 6* kor és fél 8-kor. ISSN 0133—2748 (Nagykőrösi Hírlap) Még nem késő... Mindenkit vár a zeneiskola SPORT - SPORT -SPORT - SPORT - SPORT Városi úszóverseny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom